A Vulgáta editiorol: „Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták”

Károli Gáspár

Károlyi Gáspár (Nagykároly, 1529 körül – Gönc, 1592. január 3.)

A Vizsolyi Biblia elöljáróbeszéde

részlet

TEKINTETES ÉS NAGYSÁGOS URAKNAK, VITÉZLŐ NEMES NÉPEKNEK ISTENFÉLŐ KÖZSÉGNEK ÉS AZ ISTEN HÁZÁBAN MUNKÁLKODÓ PRÉDIKÁTOROKNAK, KIK EGÉSZ MAGYARORSZÁGBAN ÉS ERDÉLYBEN VANNAK.

„[A régi Bibliáról, melyet vulgata editionak neveznek.]

De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, melyet régen fordították volt, arról is azért szólnunk kell, hogy aholott az olvasók láttandják a mi fordításunkat külömbözni attól, méltán minket ne szidalmazhassanak. Azt mondjuk azért, hogy e Bibliának fordításában nem köteleztük magunkat a vulgata editiohoz, azaz ama régi Bibliához, hanem követtünk sok jámbor tudós embereket és azoknak fordítását, a hetven magyarázóknak görög nyelvre való fordításokat. Vatablust, Munsterust, Pagninust, Tremelliust, ki természet szerint való zsidó fiú volt és csak most fordította meg a Bibliát, e mellett sok tudós bölcs magyarázókat. Mert jóllehet méltó nagy dicséretre, aki a régi Bibliát fordította és sokat igen szépen fordított és nem volna gonosz, ha egy bizonyos Biblia volna, mellyel élnénk közönségesképpen, mikor bizonyságot kell előhozni vagy tanításban, vagy disputálásban, mindazáltal kicsoda tilthat meg minket, hogy a kútfőből ne igyunk, azaz, hogy az Ó-Testamentom könyvein a zsidó betűt, az Új-Testamentomén a görögöt meg ne tekintsük, ha valami igéknek erejének, vagy jegyzésének jobban végére akarunk menni? Vagy ki tilthat meg minket, hogy ne kövessük azt, aki jobban és igazban forditotta másnál a Bibliát. Mert kétség nélkül való dolog, hogy a régi Bibliában sokat nem jól és alkalmatlanul fordítottak, sokat elváltoztattak, sokat megcsonkítottak, sok helyen sokat adtak hozzája, mint ezt sok példával és bizonysággal ezután megbizonyítjuk. Méltó-é azért azt mindennél inkább követni, aki az Istenében vagy elvött, vagy ahhoz adott, vagy azt megfertéztette? És amit megváltoztattak az Istenében, nem szabad-é követnünk annak helyére állításában a nyelvet, melyen szólott az Isten Lelke? Kétség nélkül jobb embernek a forrásból inni, hogynem a folyásból és nem lehet az emberének olyan méltósága, mint az Istenének. Továbbá a bölcs embereknek egyenlő szavok ez, hogy nem Hieronymusé a régi Biblia, noha övének mondják, melyet erős bizonyságokkal bizonyítanak. Mert őmaga megválasztja az ő Bibliáját a vulgata editiotól, mikor azt mondja: [Praefat. Super libr. Samuel.]

Nomini uestro consecravi opus tridui, interpretatione nempe trium voluminum. Salomonis Misle, quas Hebraei parabolas, vulgata autem editio proverbia vocat. Más az, hogy Hieronymus az ő írásiban sok mondásokat és bizonyságokat külömben mond ki, hogy nem a régi Bibliában vagyon, melyet vulgata editionak neveznek. Erasmus Doctor azt mondja: [Lib. 2. Epi.] Én hiszem (úgymond), hogy ama régi Biblia méltóságot és erőt vött csak az időnek hosszú voltából. Mert ha a közönséges Conciliumban vötték volna azt bé, mindnyájan azzal éltek volna, de ugyanazon mondást külömben mondja ki Ágoston, külömben Ambrus Doctor, külömben Hilarius. Jóllehet Platina azt mondja, hogy az Hieronymus Bibliájának Damasus püspök [In vita Damasi 1.] szerzett először méltóságot, mivelhogy azelőtt élnének a görög Bibliával. Sanctes Pagninus, ki a zsidó nyelvben tudós volt, azt írja a hetedik Kelemen pápának: Az Hieronymus Bibliáját nem kárhoztatjuk, el nem változtatjuk, attól sok helyen külömbözünk, miképpen egyebek is, kik a keresztyéni hitben egyezvén, az olvasásában külömböznek, mint Cyprianus, Hilarius, Ambrus, Ágoston, kiknek írásokban külömbségek és ellenkezések találtatnak, jóllehet, amely Biblia most mindenütt olvastatik, nem hisszük, hogy Hieronymusé légyen. De ha szinte Hieronymusé volna is, ennyi időtől fogva könnyen megvesztegettethetett volna az íróknak restségek és gondviseletlenségek miatt. Más az, hogy Hieronymus nem köti az ő Bibliáját erővel senkire, hogy nem volna szabad mással élni. [In prologo galeato.] Mert azt mondja együtt: Kérlek tégedet olvasó, ne alítsad, hogy az én munkám egyebeknek munkájokat kárhoztatná. Az Isten templomában minden ember azt viszi, amit vihet, némelyek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, bibort, bársonyt, mi pedig jól cselekeszszük, ha viszünk csak bőröket és kecskeszőrt. [In praefat. super paral.] Másutt ismét azt mondja: Ha valahol a fordításban láttatom tenéked tévelygeni, vagy valaki a mi fordításunkban akar valamit megfeddeni, kérdje meg a zsidó betűt, az ő maga lelkiesméretit, lássa meg a beszédnek textusát és rendit, azután ha lehet, úgy rágalmazza a mi munkánkat. Ismét: Kérlek titeket, hogy e könyvnek kiváltképpen való olvasásával megelégedvén, azt közönséges helyre ki ne vigyétek és akik eleget öttenek [In praefatione super Es. et. Nehemiam.], azoknak az ételt ne töltsétek szájokba és az olyanoknak kevélységeket eltávoztassátok, akik egyebeket tudnak kárhoztatni, de ők semmit nem tudnak szerezni, ha pedig vannak az atyafiak közül ollyak, kiknek a mi munkánk tetszik, azoknak adjátok a könyvet olvasni. Ha azért Hieronymus ő maga senkire erővel nem kötötte az ő Bibliáját, hanem szabadságban hagyta, aki akarja olvasni, vagy nem: a római Pápa senkire erővel ne kösse azt. Hanem ha az Isten házának előmentét kivánja, megengedje, hogy aki azzal nem akar élni és azt nem akarja olvasni, szabadsága legyen azzal élni és azt olvasni, amely néki inkább tetszik és láttatik igaznak lenni. Mert az Ágoston Doctor is azt mondja: Akik zsidóból görögre fordították az Írást, megszámlálhatjuk, de akik görögből deákra fordították, meg nem számlálhatjuk. [Li. 2. de doctrina Christ. c. 11. ] Mellyel jelenti, hogy ő idejében senki nem köteleztetett egy bizonyos Bibliához, hanem mivelhogy szabad volt mindennek megfordítani, azzal élt minden, amely néki tetszett. Másutt azt mondja, hogy a deákoknak két szárnyoknak kell lenni a szent írásra, tudniillik a zsidó és görög nyelvnek. És hogy az Ó-Testamentum könyveinek igazságát a zsidóból kell megpróbálni, az Új-Testamentum könyveinek pedig a görögből, mely mondás a [Dist. 9.] Gratianus pápa decretomába is be vagyon írva.

Azért jóllehet az Hieronymus Bibliájának méltóságát mi helyén hagyjuk és távol legyen mitőlünk, hogy azt szidalmaznók, rágalmaznók és valakit annak olvasásától elrettentenénk, ha kedveli azt, sőt azt mondjuk, hogy azzal mi is igen segittettünk és aholott a szükség hozza, örömest élünk vele. De ahhoz magunkat semmiképpen nem akarjuk kötelezni, úgyhogy attól csak egy betűben is ne mernénk eltávozni, mint a Tridentomi Conciliomban végezték volt a római pispekek, hanem egyéb bölcs embereknek fordításokat is hálaadással látjuk, olvassuk és követjük azt, akit esmérhetünk legigazabbnak lenni. Méltatlan dolog pedig azt mondani, hogy mennél több nyelvre fordittatik az Istennek ígéje, annál inkább megfertéztetik. Mert ha az igaz, miért változtatta el Isten az Apostoloknak nyelveket Pünkösd napján, hogy az Evangéliomot sok nyelven prédikállanák? Ha azért a sok nyelven való prédikállás meg nem fertéztette az Isten beszédét, mi módon fertéztetik meg, ha sok nyelvekre fordíttatik? Más az, hogy a régi szent Doctorok idejében is sok Biblia volt, mint a zsidó nyelven való Biblia nélkül arabiai és kaldeai nyelven való Biblia, görög Biblia, Aquila, Symmachus, Theodotion, Origenes Bibliája és ezek nélkül is sok forditások, melyek alig számláltathatnak meg, mint Ágoston Doctor mondja. Nemhogy azért Istennek ellene volna, de inkább szép ajándoka az Úr Istennek, hogy sok nyelvekre fordíttatott a Biblia és egy nyelven sok rendbéli fordítások vannak.

De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: Lásd meg Genes. 4. vers 8. A vulgata editioban így vagyon: Monda Kain Ábelnek, menjünk ki. Ez pedig (menjünk ki) nincsen az igazi betűben, hanem csak így vagyon: Szóla Kain az Ábelnek és mikor volnának a mezőn etc. Genes. 32. vers 29. A régi Bibliában így vagyon: Miért tudakozol az én nevemről, mely csudálatos. Ez pedig (mely csudálatos) nincsen az igaz Bibliában. Numer. 20. vers 6. A régi Bibliában egy egész vers vagyon, mely nincsen az igaz betűben. Kiáltának (úgymond) az Istenre és mondának: Uram Isten, hallgasd meg e népnek kiáltását és nyisd meg nékik a te kincses házadat, az élő víznek kútfejét, hogy megelégedjenek és ne zúgolódjanak etc. Ezek nincsenek az igaz betűben.

Az Eszter könyvét is négy, vagy öt caputtal toldották meg. A két utolsó könyvét Esdrásnak nyilván való szóval mondja Hieronymus Doctor álomnak. [Ieron. Ad. Domnionem et Rogatium prefatione in Esdram et Nehem.] A Tóbiás könyve görögül irattatott, nem zsidóul, de azt is annyira megvesztegették, hogy 46 verssel toldották meg, mely az igaz betüben nincsen. Azonképpen a Judit könyvében 48 vers vagyon, mely nincsen a görög betűben, melyeket a mi Bibliánkban mind elhagytunk, mint a Tóbiás könyvében is. A Példabeszédről írt könyvben is 19 vers vagyon, mely nincsen az igaz betűben, noha a görög Bibliában megvannak.

A Sirach könyvében is, mely görög nyelven iratott, 38 vers vagyon, mely nincsen a betűben. Ezenképpen a Dániel könyvében is sok tóldalék vagyon. A Rómába írt levélnek 4. részében v. 2. így vagyon a régi Bibliában: ha Ábrahám megigazult a törvénynek cselekedetiből etc. De az igaz betűben csak így vagyon: ha Ábrahám a cselekedetekből igazult meg.

Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. Lásd meg Genes. 9. vers 6. így vagyon: Aki az ember vérét kiontandja, kiontassék annak vére. Elhagyták ezt: Ember által. Az pedig igen szükséges cikkely. Matth. 9. így vagyon: Nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket. Elhagyták ezt: poenitentiára. 1 Ioan 5. így vagyon: Ezeket irom néktek, hogy megtudjátok, hogy örök életetek vagyon, kik hisztek az Isten Fiának nevében. Az igaz betűben pedig így vagyon: Ezeket irom néktek, kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy megtudjátok, hogy örök életetek vagyon és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében. Roman 11. Egy egész sentenciát loptak el. Ha cselekedetből, tehát immár nem kegyelem és a cselekedet nem volna cselekedet.

Ha annakokáért nem szabad semmit az Istenéhöz adni és abban ellopni, miképpen őmaga azt erősen megtiltotta, tehát minden kétség nélkül felötte igen vétkezett az Isten ellen, aki e tóldalékokat adta az Istenéhöz és aki azokat ellopta, amelyekről szólunk, akár Hieronymus dolga legyen az, akar kié. És miképpen a fejedelemnek levelének méltósága elvész, ha ahhoz valamit adnak, vagy elvésznek benne, azonképpen a Bibliának méltóságának gyalázatjára cselekedték ezt, valakik cselekedték.

Annak felötte sokat úgy fordítottak, hogy az ember nem tudhatja, micsoda. Mint [Ioel 2. Cap. Deuter. 4.] Convertimini ad Dominum quia benignus est, et praestabilis super malitia. Micsoda ez: praestabilis super malitia? – Psal. 67. Si dormiatis inter medios cleros, pennae columbae deargentatae et posteriora dorsi eius in pallore auri. Ezt sem tudhatja ember, mit akar. – Psal. 110. Tecum principium in die virtutis tuae etc. ez is olyan, mint egy mese.

Sokat pedig mindenestől elváltoztattak a régi Bibliában. Mint Iud. 11. Non potes esse haeres, quia ex adultera matre natus es. Maga nem úgy vagyon, hanem ex altera matre. Psal. 132. Viduae eius benedicam, maga victui volna. Apoc. 22. Beati qui lauant stolas suas in sanguine agni. Maga a betűben így vagyon: Beati qui seruant mondata eius.

Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. Mint Genes. 3., hogy a Máriának közbejárását és segítségül való hivását bizonyíthassák, így vesztegették meg a betűt: Ipsa conteret caput serpentis, maga nem ipsa, hanem ipsum vagyon az igaz betűben. Genes. 14. Obtulit Melchisedcch panem et vinum, maga protulit volna. De úgy fordítják, hogy a misében való áldozatot bizonyíthassák. Ioan 14. Spiritus S.[anctus] suggeret quaecunque dixero, maga nem dixero, hanem dixi vagyon a betűben. De így fordítják, hogy azzal bizonyítsák az ő Conciliumoknak végezését Isten Lelkének tudományának lenni. Mindezekből megtetszik, hogy ok nélkül akarnak minket a régi Bibliához kötelezni, melyet vulgata editio-nak neveznek és méltatlanul tötték a Tridentomi Conciliomban e végezést, hogy semmiben el ne távozzunk attól a Bibliától.”

Forrás

A Vizsolyi Biblia elöljáróbeszéde részlet – leporollak.hu