Fejkendőzés istentiszteleten?

[Kálvin János kommentárját itt találja az olvasó: Férfi fedetlen fővel, asszony befedezve. Egy igehirdetésben közölt részletes bibliai exegézist itt: Fejkendőzés istentiszteleten? Egy magyarországi fényképalbumot a 20. századból itt: Templomi fejkendőzés a 20. századi történelmi Magyarország területén. A neves bibliamagyarázók véleményét pedig itt: Bibliamagyarázók idézetei a templomi fejkendőzésről (1Kor. 11:5)]

ENGLISH: Purely Presbyterian Perspective: Head Coverings in Worship? (Fejkendőzés Istentiszteleten?)

Úrnapi prédikáció 2018.03.18-án

Igét hirdette: Michael Ives lelkipásztor

a Presbiteriánus Református Gyülekezetben, amely az Egyesült Államokban lévő Rhode Island államban található

Paul Barth hangfelvételének átirata

A cikk otthona: Purely Presbyterian blog

Presbitériumunk által jóváhagyott gyakorlattá vált asszonytestvéreink fejének eltakarása a nyilvános istentiszteleteken. Persze az itteni bibliai szakasz nem tartozik a legkönnyebben megérthetők közé. Jómagam is sok éven át olvastam és küzdöttem vele. De úgy gondolom, hogy az új helyzet, amibe presbitériumként is jutottunk, amennyiben azt gondoljuk, hogy Isten világosságát nyertük meg, egy helyes döntésnek az eredménye. Ez tehát amit szeretnénk alázatosan elétek hozni, hogy imádságos lélekkel fontoljátok meg. Nem egyfajta „úrvacsorai feltételként” gondolunk mi erre, vagyis olyasmire amit megkövetelünk az egészséges és szilárd gyülekezeti tagsághoz. Nem láttuk indokoltnak ilyen messzire menni, mivel azt is felismertük, hogy itt egy kihívást jelentő igeszakasszal állunk szemben. Ebből következően létezik sok olyan istenfélő hívő testvérünk az Úr Jézus Krisztusban, aki másképp látja ezeket a dolgokat. Ennek ellenére mi ezzel az állásponttal fogunk elétek állni.

A dolgok rendes menetéhez tartozik az, hogy először az 1. Korinthusi levél 11. fejezetét a hozzáfűzött mondattal együtt egyszerűen átolvassuk, megfigyelvén az apostol által felvázolt és felépített érvelését, ezután számos ellenérvet meg fogunk válaszolni. A tételmondatunk itt tehát az, hogy Isten nyilvános imádatában az asszonyoknak befedett fejjel illik részt venniük.

1. Az Igevers vizsgálata

“Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok.” (1 Kor. 11:2).

Mindig jó dolog ösztönözni az embereket a jól elvégzett feladataik után. Ellenben itt Pál egy olyan kérdéskör felé fordul, ahol némi útmutatásra, sőt korrekcióra van szükségük.

Érvek a tekintélyre nézve.

A 3-6. versben Pál kifejti érveit a férfi tekintélyére nézve. ”De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.” (RÚF – 3. vers). A „de” kötőszó itt egy fennálló problémára utal. Bár sok dicséretes dolgot tettetek – mondja a korinthusiaknak – akad viszont egy kérdés, amiről beszélnünk kell. Először a férfiak és asszonyok Úr Jézus Krisztussal való kapcsolatáról szól. Teológiai felvezetéssel nyitja meg ezt: a tanítás megelőzi a gyakorlatot. Különösen a személyes viszonyok az, amiről itt beszél, férjek és feleségeik, vagy másképpen férfiak és nők kapcsolatáról; ugyanis az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. Van egy férfi főség, egy főség a felesége fölött. Ez a férfi vezetés viszont nem valami önkényes dolog, mert az Úr Jézus Krisztus fősége alatt áll; minden férfi felelni fog Jézus előtt, viszont tekintéllyel kell rendelkezzen saját feleségére nézve.

“Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.” (vv. 4-5).

Elérkeztünk a problémához: ennek a valóságnak, hogy a nő feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten kell legyen, és nincs ennek most semmilyen látható megnyilvánulása közöttük. Ez pedig a gyülekezetben úgy vált érzékelhetővé, hogy az asszonyok nem fedték be a fejüket. Bármilyen indíttatásból is cselekedtek így, ez egy olyan kérdés ami ellenkezik mindazzal a hierarchikus renddel, melyet Isten rendelt el.

Aquinói azt írja, hogy „a fejen viselt fátyol jelenti valakinek a másik feletti hatalmát, ami a természet rendje szerint van létrehozva. Ezért nem szükséges az Isten szent ege alatti férfinak fedett fejjel megjelennie, ami a közvetlenül Isten alá rendeltetést szimbolizálja; de egy asszonynak viselnie kell a fejfedőt, ami megmutatja, hogy Isten mellett a természeti rend értelmében valaki másnak is alá van vetve” (vö. com. 1Kor. 11:4-5, ford. Fabian Larcher). Ez ellentmond társadalmunk közfelfogásának. Ezen gondolkodás szerint ugyanis a házassági kapcsolatban abszolút egyenlőség áll fenn. Nos egyenlőség van a szó emberi értelmében, ám a szerepek és felelősségek különböznek egymástól, így a férfiúnak az asszonya felett vezetői szerepe van, ahogyan azt Isten rendelte el.

Mit jelent pontosan az „imádkozás vagy prófétálás”? Ez azt jelenti, hogy az asszonyok imádkoztak vagy prófétáltak volna a gyülekezetben? Hamarosan el fogunk jutni ehhez a kérdéshez. “Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. “ (6. v.). Itt van a következményünk. Pál azt mondja, hogy őneki el kell takarnia fejét – ha igaz, amit itt kijelentünk. Tehát amennyiben a hatalmi sorrend érvényben van. Ha egy feleségnek minden törvényes dologban engedelmeskedni illik férjének az Úrban, akkor ennek ez a következménye: és ezt mutassa is meg a gyülekezés alkalmával a fejének eltakarása által. Hacsak nem nyiretkezik vagy beretváltatik meg, ami természetesen egy szinte elképzelhetetlen dolgot jelentene.

Érvek a Teremtésből.

Pál a 7–9. versben folytatja a Teremtésből fakadó érveivel. „Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.”

Az apostol – hogy a korinthusiak által mellőzött sajátos gyakorlatot megtámogassa – kibővíti és tovább is magyarázza az előbbi hatalmi rendet, és érveit még jobban alátámasztja azzal, hogy a teremtéstörténethez nyúlik vissza. Hogy visszaemlékezzünk a történelemre. Isten két emberrel, egy férfival és egy nővel teremtette meg az egész emberiséget. De most akkor egyszerre teremtette mindkettőjüket? Nem. Először a férfit alkotta meg, méghozzá a férfi nemet. Majd látta, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, ezért elaltatta Ádámot, megnyitotta oldalát, kivette egyik oldalbordáját, ebből tervezett és készített neki asszonyt. Ezután felébresztette Ádámot és a férfi szemei elé vezette őt, hogy segítőtársa lehessen neki. Tehát láthatjuk, hogy Pál apostol ismételten a teremtés rendjétől elkezdve mutatja be a nemi különbségeket. Továbbá nem az asszonyért teremtetett a férfi, hanem az asszony a férfiért.

Érvek az angyalokkal.

Most pedig az angyalokhoz érkezve folytatja érvelését. “Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.” (v. 10).

Egyesek azt gondolják, hogy az itt megemlített angyalok a lelkipásztorokra utalnak, amint a Jelenések 2-3. fejezetében, valamint azt néhány egyéb helyen is olvashatjuk. Viszont ebből az is következne itt, hogy csakis akkor fedjék be az asszonyok a fejüket, amennyiben ez a szolgálókra nézve sértő mint illetlen magatartás. Viszont nekem természetesebb értelmezésnek tűnik egyszerűen az angyalokra érteni, mint azokra a lelki teremtményekre, akik különös módon vannak jelen a helyi gyülekezetben. Péter apostol azt mondja, hogy angyalok vágyakoznak betekinteni azokba a dolgokba, amelyek az emberi üdvösséget érintik (1Péter 1:12). Pál ebben az esetben pusztán csak annyit jelent ki, hogy a fejfedőt nem viselő nő illetlensége elszomorítja e szent teremtményeket. Chrysostomus ezt írja,

„Az angyalok jelen vannak. Nyíljon meg mindenki hitből fakadó látása, és tekintse ki-ki maga is e látványt. Mert ha az ég telis tele van angyalokkal, mennyivel inkább az egyház?…Hallgassunk az apostolra amikor arra tanítja és kéri az asszonyokat, hogy az angyalok jelenléte miatt fátyollal takarják el fejüket, nehogy azok megsértődjenek az illetlenségen, akik nagyszerűbbek és magasabb rendű lények mint mi.”

A minősítés.

Ezután a 11–12. versben következik a minősítés, nehogy elriasszuk az asszonyokat mintha Pál azt tanítaná, hogy a nők sokkal alacsonyabbrendűek mint a férfiak, a feleségek mint férjeik. Mert itt azt is jelzi, hogy más tekintetben viszont nagy egyenlőség áll fenn.

“Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.” (v. 11).

Szükségük van egymásra! Kiegészítik egymást. Nehogy az ember azt merje gondolni, hogy: ah! Isten engem teremtett először, téged viszont arra hogy engem szolgálj! Pál ezt mondja az ilyen férfinak: bizony szükséged van az asszonyra! Szükségetek van egymásra. Nem nélkülözhetitek egymást. Aztán így folytatja:

“Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.” (v. 12).

Ádám után minden férfi ugyanis „az asszony által él”. Férfiak által senki sem született még ebbe a világba, csak anyáink méhén keresztül. Tehát Pál nem férfisoviniszta; semmiképpen sem becsmérli le a nőket.

Érv a természettel.

Aztán következik egy természeti érv: „Magatokban ítéljétek meg: – vagyis helyénvaló vagy rendes dolog-e – illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” (13-15. v.). Most Pál arra nézve vonja felelősségre a korinthusiakat, hogy mi nevezhető tisztességes dolognak a gyülekezeti istentisztelet alatt.

Mit jelent az „imádkozik avagy prófétál”?

Szólhatnánk még itt az „imádkozni avagy prófétálni” kifejezésről is, amit Pál újra megemlít még a 13. versben. Helyénvaló, ha egy asszony fedetlen fejjel imádkozik Istenhez? Az asszonyok általi „imádkozni avagy prófétálni” kifjezés még nem jelenti, hogy asszonyok ezeket a tisztségeket gyakorolhatnák az egyházban, mert ezek a feladatok tekintéllyel is együtt járnak. Ezt tudhatjuk, mivel mindössze két fejezettel később olvashatjuk, hogy: “A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.” (1 Kor. 14:34-35). Tehát bármit is jelentsenek az imádkozó vagy prófétáló asszonyok, ez természetesen még nem jelentheti, hogy ezek az asszonyok a gyülekezetben bizonyos hivatalt jelentő tanítói szerepet vállalthatnak, vagy kaphatnak engedélyt ezekre. Ez ellentmond sok más keresztyén egyház gyakorlatának is. Nem megengedhető a nőknek a tanítás, ahogyan azt Pál másutt is elmondta, de hatalmat sem gyakorolhat férfiak felett (1 Tim. 2:12). Mert mindez ellenkezik a természettel. Meg ellentmond annak a hatalmi rendnek is, amit Isten hozott létre.

Ez nem vesz el még semmit sem a női méltóságból, hiszen a legnagyobb méltósággal lett megteremtve. Krisztusban pedig abszolút egyenlőség áll fenn, „nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3:28; vö. Kol 3:11).

A férfiak viszont prófétálhatnak vagy imádkozhatnak a gyülekezetben, de mindeközben nem szabad nekik eltakarniuk fejüket a 4. vers szerint. John Murray professzor ezt a következőképpen értelmezi: „Ha a nők nyilvánosan imádkoznak vagy prófétálnak, akkor ők is vegyék le a fejkendőjüket, mert ez nem más, mint az alávetettségük elutasítása.” (The Use of Head Coverings in the Worship of God).

Az apostol mindezt a természetre való hivatkozással támasztja alá. – „Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket…? Ezzel már a különleges kinyilatkoztatásról az általános kinyilatkoztatásra tér át, és kifejezetten rámutat a férfi és női hajviseletek közötti általános különbségekre is. A nemek természetükből fakadóan megkülönböztethetők. A férfiak haja általában rövidebb, a nőké rendszerint hosszabb. Mindez pedig az általa felépített érvelés alátámasztását jelenti, a természet törvénye által.

Érvelés az egyházzal.

Végül az egyházzal is érvel. “Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. “ (16. v.).

Az itt elhangzó ige jelentését pedig úgy kell érteni, hogy Pál apostol megdorgálja a korinthusiak önteltségét és vitatkozó hajlamukat. Vagyis ha még mindig harcolni akarnak, akkor rá kell döbbenniük, hogy bizony magukra maradtak. Hiszen az egyházak egyetemes gyakorlata is ellenetek tanúskodik. Ugyanis a mi asszonyaink nem vetik le fejükről kendőjüket, még kevésbé imádkoznak vagy prófétálnak a közösségi istentiszteleten.

2. Ellenérvek megválaszolása.

Most foglalkozhatunk még néhány ellenvetéssel is. El kell ismernünk ugyanis, hogy ez egy nem könnyű eset, mert itt egy olyan kérdésről van szó, amivel nem szembesül minden keresztyén ember naponta. Tehát itt azokkal az ellenvetésekkel szeretnénk foglalkozni, amik felmerültek vagy felmerülhetnek, mindezt pedig úgy, ahogy Isten is gyakorolja az ő megbecsülését vagy könyörületességét.

1. Ellenérv: A Fejkendőzés mindössze kulturális jelentőségű volt

Az első felhozható kifogás az, hogy a szokás, miszerint a nők Isten nyilvános imádatában a fejüket befedték, csak az akkori kultúrának felelt meg, ezért ma már nem kötelez minket. A fej eltakarása tehát kulturális jelentőségű volt. Az újszövetségi egyházaknak egyértelműen vannak olyan nagyon eltérő kulturális szokásai, hogy gyakorlatukat, én azt gondolom, hogy egyikünk sem tartaná fenn. Például ahogyan „szent csókkal” köszöntötték egymást több újszövetségi levél végén is (Róm 16:16; 1Kor 16:20; 2Kor 13:12; 1Tessz 5:26). Vannak, akik még ma is ezt teszik, ellenben sok észak-európai számára ez nem feltétlenül olyan szokás, amihez különösen ragaszkodni szeretnének. Bizonyos kultúrákban megtörténik, de nem feltétlenül javasoljuk, hogy ez olyan szabály legyen, amihez mindannyiunknak igazodnia kéne. Ez a szeretet tükre, ami egy szent csókkal fejezi ki magát a mediterrán világban. A fejkendőt hordó asszonyok ügye azonos kategóriát képez a szent csókkal? Ez egy magától értetődő kérdés, ezért is szeretnénk reflektálni rá.

Válasz.

1. Válaszolunk és vissza is kérdeznénk, hogy vajon miért akadékoskodna az apostol az egyház iránti hosszú távú igazgatásaira nézve megtartott értekezéseiben holmi közömbös szokásokról? Itt ugyanis tizennégy versen keresztül, amiket most a leveléből is felolvastunk, tanításoknak és utasításoknak sokaságát halmozza fel. Miért aggódna az apostol annyira bármilyen kérdés miatt, ami valójában közömbös dolog? Azt mondom, hogy „potayto”, te azt mondod: „potahto”. Nem sok értelme van. De sokkal valószínűbb az, hogy ez egy olyan szándékosan kiterjedt és részletes szövegrész, ami normatív utasítást jelent a mindenkori egyház számára.

2. Megkérdezhetjük azt is, miért sorakoztatna fel az apostol egy ekkora és fajsúlyos teológiai érvrendszert holmi csekélységnek az igazolására? Tizennégy verset keresztül beszél és merül el néhány nagyon mély teológiai kérdésben. Isten, Krisztus, a férfi, nő és az angyalok kapcsolatáról stb. Tett-e ő ilyesmit a szent csókkal? Itt viszont így szólal meg: „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok…”, de valóban vissza kellene hoznunk a szent csók gyakorlatát is, és mindezt ezért…, és hadd mondjam el ezt a teológiai alapját meg azt a teológiai alapját és stb? Ez a két dolog aligha ugyanaz.

3. Miért kapcsolná össze ezt – ha pusztán kulturális kérdés lenne – egy szekcióba mindazokkal a részekkel, ahol az istentiszteletben elkövetett visszaéléseket korrigálja, és világosan meghatározza Isten népe jövőbeni istentisztelet-gyakorlatának egész ügyét? Ezt a lókust követi még az a rész is, ami az úrvacsorával való visszaéléseiket dorgálja meg. Miért érezzük szükségét a „kulturális-kérdés” kifogással előjönni, amikor az általunk képviselt álláspont látszik a legvalószínűbbnek?

2. Ellenérv: Fejkendőzés pusztán tradíció, nem pedig isteni rendelés.

Egy másik kifogás abból a tényből adódik, ahogyan a páli „rendelések” (παραδόσεις) kifejezést a 2. versben értelmezzük. Technikailag az eredetiben lévő szót „tradíciók” szóval is lehet fordítani. Ezt viszont a következőképpen kellene olvasnunk: „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, hagyományaimat megtartjátok…”. Nemcsak egy hagyományról szól, utalva arra, hogy a hagyomány csupán csak valami relatív dolog? Hiszen mindenféle különböző hagyományotok van már. Amikor példának okán hazaérkezel, valószínűleg vannak bizonyos szokásaid arra nézve, hogy mit eszel, mit fogsz csinálni, vagy kit fogsz felhívni. Vagy ha találkoztok a Hálaadás ünnepén, annak is megvannak a különféle hagyományai. Szép dolgok, de nem tennéd azokat abszolút szabállyá. Nem mondanád azt, hogy mindenki ahhoz a szokáshoz igazodjon, ahogy én is csinálom.

Válasz.

1. Elismerjük, hogy léteznek olyan emberi hagyományok, amik nem kötnek minket. Továbbá bízunk is benne, ha egy olyan gyakorlat vagy hagyomány merülne fel közöttünk, ami nem biblikus, akkor ti tisztelettel elénk járulnátok, hogy közöljétek mindezt velünk, és mi kellő alázattal elfogadnánk és komolyan vennénk a figyelmeztetést. Mivel nem akarunk pusztán azért végezni bizonyos dolgokat Isten gyülekezetében, mert azt mindig is így tettük vagy szeretjük. Túl sok gyülekezetben történik ez így. Az embereknek ilyenkor nincs biblikus érvük arra, hogy miért vagy minek alapján teszik ezt vagy azt, hanem ez csak valami, amit mindig is csináltunk, így szeretjük, és mi inkább ehhez ragaszkodunk. Tehát ne is vegyétek el azt tőlünk!

2. De bár vannak olyan emberi hagyományok, amik nem rendelkeznek felettünk tekintéllyel, nem úgy mint az Istentől való rendelések. A 2 Thesszalonikai levél 2:15. verse azonban ugyanezt a fenti kifejezést használja: „Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok (RÚF tartsátok meg..) azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.”

3. Dicséri a korinthusiakat, mert megtartják azokat: „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai” (2. v.). Ha dicsérsz valakit, azért csinálod, mert jó munkát végez. Keményen dolgoznak, meg kell dicsérni őket. Ezzel a nyelvezettel teszi ezt: „a miképen meghagytam néktek”. Ha a fenti ellenvetés helytálló volna, akkor ez olyasmi lenne mintha azért dicsérnélek meg, amiért ragaszkodsz a műszálas ruhához vagy a trapéznadrághoz. De nem illő sem megdicsérnem, sem elmarasztalnom a stílusválasztásodat, mivel ezek teljesen közömbös dolgok. Ugyanazt a formulát használja később az úrvacsora kapcsán is: „Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam:” (23. v.), De ez esetben már nem dicsérheti meg őket, mert nem tartották meg hűségesen azokat a hagyományokat, amelyeket Pál apostol adott nekik (22. v.). Tehát nem tehetjük a fej eltakarásának kérdését csak egy viszonylagos, kulturális kérdéssé azáltal, hogy túl sokat akarunk belelátni a „rendelések” vagy a „hagyományok” kifejezésekbe.

3. Ellenérv: A Hatalmi kérdéskör, mint elv számít és nem a fejkendőzés

Ezen túl még úgy is lehet kifogással élni, amikor így beszélünk: nem vetjük el a vezetés-vezetettség alapelveit, hanem azt mondjuk, hogy megtartjuk mindezeket, ugyanakkor követnünk kell azokat a kulturális szokásainkat is, amik ezeket az elveket a legjobban tiszteletben tartják. Másképpen fogalmazva: „Ugyanazok az elveket osztjuk mint ti is, és nem vagyunk olyanok, mint az egalitáriánus világ, akik szerint semmilyen nemek közötti különbség nincs és nem is létezik, de nem is szabad olyasminek léteznie hogy egy nő férjének alárendeltje legyen. Ez amit kultúránk vall. Mert ez egy olyan kultúra, amit nem Isten Igéje, hanem a feminizmus dominál. Ezeket az elveket tehát mi is együtt valljuk veletek, viszont ugyanakkor azt is, hogy mindezeket más kulturális formában szeretnénk kifejezni vagy fenntartani, mint fejkendőzési szokás által.”

Válasz.

1. Elismerjük, hogy a fejkendőviselésnek lehetnek olyan aspektusai, amiket „pozitívnak” neveznénk. Vagyis önmagukban ezek nem jók és nem is rosszak. Ha elmész egy iraki gyülekezetbe, olyan asszonyokat fogsz látni, akik egy bizonyos típusú fejkendőt viselnek, ami meglehetősen eltér a szudáni nők fejkendőjétől. Személy szerint én azt preferálom, ha feleségem karimás női kalapot viselne, mert az kevesebb szemöldök felvonással jár az Egyesült Államokban, mint ha mást hordana.

2. De a fenti különvéleményben milyen olyan szokást lehetne találni, ami nem járna együtt fedetlen fejjel imádkozással vagy istentisztelettel – azzal ami ellen Pál is érvel? Ha valaki azt állítaná erre válaszul, hogy a nő hosszú haja ami fátyolként szolgál, az már egy teljesen másik vitát jelentene, amivel most fogunk foglalkozni.

4. Ellenérv: Az Asszony hosszú haja ami fátyolként szolgál.

Ez az ellenérv úgy hangzik, hogy valójában sosem volt szokás az ősegyházban mesterségesen előállított ruhadarabok viselete, sokkal inkább az, hogy asszonyoknak hosszú hajat kellett növeszteniük. Ez volna tehát az 1Korintus 11-ben szóban forgó fátyol is, mégpedig egy asszonynak a hosszú haja. Első pillantásra úgy tűnhet, mintha a 14. és 15. vers értelmezése épp ezt az álláspontot támogatná. De olvassuk csak el inkább még egyszer: „Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” Feltételezem, hogy ezt a verset a 20. és a 21. századi szemekkel olvasom, értelmet is nyer.

Válasz.

1. Miért hozza be Pál akkor a hajhossz kérdést tanításának megtámogatásaként? Mert ő ezt teszi. Korábban azt jelenti ki, hogy mindezen megfontolásokra, ami a férfi és asszonya, Isten és Krisztus közötti kapcsolatra, valamint az angyalokra és a teremtés rendjére való tekintettel kell az asszonynak befedeznie fejét. De itt van egy másik érv, amivel azokat támasztja alá, amiket az előbb is elmondtam: nézd meg a természetet, nézd meg hogyan teremtette Isten az embereket, és nézd meg hogy a társadalmak általában követik is ezt a mintát. A férfiaknak rövid, a nőknek viszonylag hosszabb hajuk van. Egy alátámasztó érv különbözik a vita tárgyától. Mert nem lehet alátámasztani azt, amit bizonyítani próbálsz mindazzal, amit bizonyítani próbálsz. Pál inkább azt bizonyítja, hogy a nőknek nyilvános istentiszteleten valamilyen kendővel kell betakarniuk a fejüket, és ezt meg is támogatja azzal, hogy rámutat a természet tanúságára a férfiak és asszonyok között, a hajuk hosszában fennálló különbség felmutatásával.

2. De még ennél is meggyőzőbb választ kaphatunk a 6. versből. „Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.” Ha a 15. vers fátyola – az asszony hosszú haja – ami pontosan azonos azzal fejfedővel, amiről korábban is beszélt, akkor a 6. versnek nincs többé értelme. Felesleges. Olyan lenne mintha azt mondanánk: „ha rövid haja van, akkor legyen rövid.” Vagy: „ha leborotválták, akkor hadd borotválják le.” Ennek szimplán nincs értelme. Ellenben a 6. versnek akkor lesz teljes mértékben értelme, ha azt az elfogadott módon olvassuk, vagyis: „ha egy asszony nem fedi be fejét, akkor akár le is nyírhatja a haját. De ha szégyellné az asszony levágott vagy leborotvált haját, akkor takarja el fejét.”

5. Ellenérv: Az Asszonyoknak ebből következően mindig el kellene takarniuk a fejüket.

Végül, nem kellene emiatt az asszonyoknak mindenkor befedett fejjel járniuk?

Válasz.

1. A szövegkörnyezetből az látszik, hogy ez az igeszakasz Isten népének nyilvános összejöveteleire vonatkozik. Imádkozásról és prófétálásról beszél. Nem illik egy férfinak befedett fejjel imádkozni és prófétálni. Pál pedig az egyházban való prófétálásról szól az 1Kor. 14: 4. versben: „A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.” A 2. és a 17. vers is nagyon hasonló, és úgy tűnik, hogy össze is kapcsolja a két részt. „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, hagyományaimat megtartjátok.” (2. vers). “Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe.” (17. v.). Ez alátámasztani látszik azt az elképzelést, hogy Isten népének gyülekezésére utal, amikor ők a nyilvános istentisztelethez „egybegyűlnek”.

2. A természetből vett alátámasztó érvként szolgál a nő hosszú haja, ami úgy tűnik, korlátozott rendeltetésre utal a 14–15. Versekben. A „természetről” bizonyos értelemben úgy szól, mint „külső” helyszínről, ami különbözik a ”belső„ helytől. A „mikor egybegyűltök” a keresztyén gyülekezetben akkor egy természetfeletti szférába kerültök. Mert ezen a helyen és nem pedig odakint jár Jézus a hét arany gyertyatartó között; itt, az egyházban, ami az igazság oszlopa és erőssége, ahol lakozunk, ami az élő Istennek háza. Nem szabad összekeverni a természetet és a természetfelettit, a világot és az egyházat; mert ezekben más és más szabályok érvényesek. Meg kell tartanunk az úrvacsorát, de meg kell különböztetnünk egy általános étkezéstől, aminek általánosságban a saját otthonunkban kell helyet kapnia (22. v.). Ennek ellenére maga a természet is támogatja a természetfelettit. Minden alkalommal, amikor összegyűlünk, bevisszük a természetet is a templomba; mert a testünket nem tudjuk az ajtóban hagyni a kabátokkal és esernyőkkel együtt! A férfiak rövid hajjal, a nők pedig hosszú hajjal lépnek be. De amikor egy másik, magasztosabb szférába kerülnek, ott már megkülönböztetett szabályok érvényesek. Itt vannak a szentek, itt vannak az angyalok; és mi több, maga Jézus is itt van! Emiatt az asszonyok befedezik a fejüket. Ez egy egyedülálló megfigyelés, mégis egyértelműen a természetben gyökerezik.

Mindezek ellenére, ha vannak bizonytalankodók és mindenkor eltakarnák fejüket, az istentiszteleten és azon kívül is, arra semmilyen tilalmunk nekünk nincsen.

Konklúzió.

Néhány idézettel szeretném befejezni. Már említettük Chysostomus és Aquinói véleményét is a kérdésről, de hadd fejezzem be más vélemények idézésével is, akik bár nincsenek a Szentírással minden kérdésre nézve egyetértésben, mégis visszhangozzák és meg is erősítik annak a tanúságát, ahogy ebben a kérdésben mi is megnyilvánultunk.

Tertullianus, aki a nagy egyházatyák egyike volt, Kr. e. 200 körül írt egy értekezést „A Hajadonok fátyoláról”. Nyilvánvalóan azért írta ezt, mert a hajadonok, vagyis a nem házas nők a templomban levetették kendőjüket és nem gondolták hogy fejük befedése szükséges volna, mivel ők még nem házasok. Tertullianus róluk a következőt írja, „Szóval maguk a korinthusiak is megértették őt. Tehát ezen a napon a korinthusiak is elfátyolozzák hajadon leányaikat. Amit az apostolok tanítottak, tanítványaik is helyeslik.” Természetesen idetartoznak a házas asszonyok is, viszont ezen a ponton a disputa a hajadon leányokról folyik. Valójában Tertullianus azt vetette papírra nekünk, hogy Kr. u. 200-ban, bárki aki a korinthusi gyülekezetbe csak belépett, láthatta hogy a nem férjezett asszonyok és hajadonok kitartóan, befedett fejjel vesznek részt az istentiszteleten.

Ágoston később írja: „Még a hajadon nőknél sem történik meg az, hogy felfedjék fejüket, mivel az apostol megparancsolta az asszonyoknak, hogy fejüket befedezzék” (245. Levél, Possidiushoz).

Luther Márton írja:

„A feleség nem a férfi fejéből teremtetett, méghozzá azért, hogy ne uralkodjon férje felett, hanem neki alávetett és engedelmes legyen. Ezért a feleség fejdíszt, vagyis fátylat visel a fején, amint Szent Pál írja a korinthusiaknak a tizenegyedik fejezetben, hogy ő nem szabad, hanem a férfinak való engedelmesség alá van rendelve. ” (Prédikáció a házasságról, 1525. január 15.).

R.C. Sproul a következőt írja: „A szövet fejkendők viselése az istentiszteleten a keresztyén nők gyakorlatában általános szokás volt a huszadik századig.” Egyébként emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt anyámmal beszéltem, aki elmondta, hogy mikor kislányként a gyülekezetbe ment, nővérével kalapot viseltek a templomban, és még csak nem is volt presbiteriánus – hanem ez volt az egész amerikai keresztyénség szokása. “Hogy mi történt?” kérdezi Sproul: „Találtunk hirtelen valami bibliai igazságot, amelyre a szentek évezredek óta vakok voltak? Vagy a nőkről szóló bibliai nézeteinket fokozatosan erodálta a modern feminista mozgalom, amely behatolt Jézus Krisztusnak egyházába, ami „az igazságnak oszlopa és erőssége” (1Tim 3:15)? “ Na, ez egy jó kérdés!

Buzdítás.

Ezzel a páli buzdítással engedlek útra benneteket: „magatokban ítéljetek meg” (13. v.), döntsétek el a kérdést a saját lelkiismeretetek alapján. Javaslom azoknak a fiatal hölgyeknek, nőknek is, akik istentiszteleten kalapot viselnek, győződjenek meg arról, hogy ezt a megfelelő okokból teszi-e. De legyünk kegyesek mások felé is, akik esetleg nem értenek egyet velünk, és nyerjük meg a napot a szeretet gyakorlásán keresztül. Ámen.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: Head Coverings in Worship?

https://purelypresbyterian.com/2019/07/15/head-coverings-in-worship/