Fejkendőzés Istentiszteleten? | Michael Ives

2021.08.01. Off By neilnejmed

ENGLISH: Purely Presbyterian Perspective: Head Coverings in Worship?

Fejkendőzés Istentiszteleten?

Prédikáció az Úr Napján 2018.03.18-án

Igehirdető: Pastor Michael Ives

Presbiteriánus Református Gyülekezet, Rhode Island, USA

Paul Barth hangfelvételének átirata

A cikk otthona: Purely Presbyterian blog

A presbitériumunk által elfogadott gyakorlat része lett az asszonytestvérek fejének eltakarása nyilvános istentiszteleten. Persze az a szakasz, amelyről itt beszélünk, nem éppen a legkönnyebben megérthetők közé tartozik. Jómagam is sok éven át olvastam és küzdöttem vele. De úgy gondolom, hogy az a helyzet, amelybe presbitériumként kerültünk, helyes, amennyiben azt gondoljuk, hogy Isten világosságot adott nekünk. Ez az tehát, amit szeretnénk alázatosan elétek állítani imádsággal való megfontolásként. Nem egyfajta „úrvacsorai értelemben” utalunk erre mint, amelyet megkövetelünk az egészséges és szilárd gyülekezeti tagsághoz. Nem láttuk indokoltnak ilyen messzire menni, mivel azt is felismertük, hogy itt egy kihívást jelentő igeszakasszal állunk szemben. Így sok más istenfélő hívő az Úr Jézus Krisztusban másképp látja a dolgokat, mint mi. Ennek ellenére előállunk ezzel az állásponttal.

A dolgok rendes menetének módja az, hogy először egyszerűen át kell olvasnunk az 1. Korinthusi levél 11. fejezetét a hozzáfűzött mondattal együtt, észrevéve az apostol által felvázolt érvelés struktúráját, ezután számos ellenérvre fogunk választ adni. A tézis itt tehát az, hogy Isten nyilvános tiszteletében a nőknek befedett fejjel illik-e részt venniük.

1. Az Igevers Vizsgálata

Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. (1 Kor. 11:2).

Mindig jó dolog ösztönözni az embereket a jól elvégzett feladataik után. Viszont itt most egy olyan terület felé fordul Pál, ahol némi útmutatásra, sőt korrekcióra van szükségük.

Érvek a Tekintélyre nézve.

A 3-6. versben Pál érvelést fejt ki a férfi tekintélyére nézve. –”De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. ” (RÚF – 3. vers). A „de” kötőszó itt egy problémára utal. Bár sok dicséretes dolgot tettél – mondja a korinthusiaknak – akad viszont egy kérdés, amelyről beszélnünk kellene. Először a férfiaknak és asszonyoknak az Úr Jézus Krisztussal való kapcsolatáról beszél. Teológiai alapozással nyit: a tanítás megelőzi a gyakorlatot. Különösen a kapcsolat, amelyről beszél, férjek és feleségeik, vagy másképpen férfiak és nők kapcsolatáról; ugyanis az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. Van egy férfi főség, egy főség a feleség felett. Ez a vezetés viszont nem önkényes, mert az Úr Jézus Krisztus alatt áll; minden férfi felelni fog Jézusnak, viszont tekintéllyel kell rendelkezzen felesége felett.

Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.” (vv. 4-5).

Tehát itt van a probléma: ennek a valóságnak, hogy a nő feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten, nincs semmi látható megnyilvánulása. Ez pedig a gyülekezetben úgy volt látható, hogy az asszonyok nem takarták el a fejüket. Bármilyen indíttatásból is cselekedték ezt, ez egy olyan kérdés, amely ellentétes azzal az hatalmi renddel, amelyet Isten rendelt el.

Aquinói azt írja , hogy „a fején viselt fátyol megjelöli a másiknak hatalmát az övé felett, ami a természet rendje szerint lett létrehozva. Ezért az Isten ege alatt élő férfinak nem szükséges fedett fejjel lennie, ami megjelenti, hogy közvetlenül Isten alá van rendelve; de az asszonynak viselnie kell fejfedőt, amely megmutatja, hogy Isten mellett a természet rendje szerint másnak is alá van vetve ”(vö. com. 1Kor. 11:4-5, ford. Fabian Larcher). Ez ellentmond társadalmunk közfelfogásának. Ezen gondolkodás szerint ugyanis a házassági kapcsolatban abszolút egyenlőség áll fenn. Nos egyenlőség van a szó emberi értelmében, ennek ellenére a szerepek és a felelősségek különböznek egymástól, így a férfiúnak a nő felett van vezetői szerepe, ahogy Isten azt elrendelte.

Mit jelent pontosan az „imádkozás vagy prófétálás”? Ez azt jelenti, hogy a nők imádkoztak vagy prófétáltak a gyülekezetben? Hamarosan el fogunk jutni ehhez. “Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. “ (6. v.). Itt van a következmény. Pál azt mondja, hogy el kell takarnia fejét – ha igaz, amit állítok. Tehát ha fennáll a hatalmi sorrend. Ha a feleségnek minden törvényes dologban engedelmeskedni kell a férjének az Úrban, akkor ennek ez a következménye: ezt mutassa meg a gyülekezés alkalmával fejének eltakarása által. Hacsak nem nyiretkezik vagy beretváltatik meg, ami természetesen majdhogynem elképzelhetetlen dolog.

Érvek a Teremtésből.

Pál a 7–9. versben folytatja a Teremtésből fakadó érveivel. „Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.”

Az apostol – hogy támogassa ezt a sajátos gyakorlatot, amelyet a korinthusiak félretettek – kibővíti és tovább magyarázza ezt a hatalmi rendet, és még jobban alátámasztja érvelését azáltal, hogy visszatér a teremtéstörténethez. Hogy emlékezzünk a történelemre. Isten két emberrel, egy férfival és egy nővel alkotta meg az egész emberiséget. De most akkor egyszerre teremtette mindkettőjüket? Nem. Először a férfit teremtette, méghozzá a férfi nemet. Majd látta, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, ezért elaltatta Ádámot, megnyitotta oldalát, kivette az egyik oldalbordáját, ebből tervezett és készített neki asszonyt. Ezután felébresztette Ádámot és a férfi szeme elé vitte, hogy segítőtársa lehessen őneki. Tehát láthatjuk, hogy Pál apostol a teremtés rendjétől elkezdve mutatja be ismételten a nemek közötti különbségeket. Továbbá nem a nőért teremtetett a férfi, hanem a nő teremtetett a férfiért.

Érvek az Angyalokkal.

Most pedig az angyalokat tárgyalva érvel. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. (v. 10).

Egyesek úgy gondolják, hogy az itt található angyalok a lelkészekre utalnak, amint a Jelenések 2-3. fejezetében és néhány egyéb helyen is olvasható. Viszont ekkor az itteni olvasat azt is jelentené, hogy amennyiben a szolgálókra nézve sértő ez az illetlenség, csakis akkor fedjék be az asszonyok fejüket. Viszont nekem természetesebbnek tűnik egyszerűen angyalokra gondolni itt, mint azokra a lelki teremtményekre, akik különleges módon vannak jelen a helyi gyülekezetben. Péter apostol azt mondja, hogy az angyalok vágyakoznak betekinteni azokba a dolgokba, amelyek az emberek üdvösségét érintik (1Péter 1:12). Pál ebben az esetben pusztán csak annyit jelent ki, hogy a fejfedőt nem viselő nő illetlensége szomorúságot okoz ezeknek a szent lényeknek. Chrysostom írja,

„Az angyalok jelen vannak. Nyissa ki a hit szemeit mindenki, és nézze meg ki-ki maga is ezt a látványt. Mert ha az ég tele van angyalokkal, mennyivel inkább az egyház?… Hallgassuk meg az apostolt is, amint ezt tanítja, amikor arra kéri a nőket, hogy takarják le fejüket fátyollal az angyalok jelenléte miatt, nehogy megsértődjenek az illetlenségen, akik nagyszerűbb és magasabbrendű lények nálunk.”

A Minősítés.

Ezután a 11–12. versben következik a minősítés, nehogy elriasszuk az asszonyt mintha Pál azt tanítaná, hogy a nők sokkal alacsonyabb rendűek a férfiaknál, a feleségek a férjüknél. Mert itt azt jelzi, hogy más értelemben viszont nagy egyenlőség áll fenn.

Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. ” (v. 11).

Szükségük van egymásra! Kiegészítik egymást. Nehogy az ember azt merje gondolni, hogy: ah! Isten engem teremtett először, téged viszont arra, hogy engem szolgálj! Pál tehát azt mondja az ilyen férfinak: bizony szükséged van az asszonyra! Szükségetek van egymásra. Nem nélkülözhetitek egymást. Aztán így folytatja:

Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.” (v. 12).

Ádám után minden férfi ugyanis „az asszony által van”. Férfiak által senki sem született még ebbe a világba, csak anyáink méhén keresztül. Tehát Pál itt nem férfisoviniszta; semmiképpen sem becsmérli le a nőket.

Érv a Természettel.

Aztán következik egy érv a természetből. „Magatokban ítéljétek meg: – vagyis helyénvaló vagy rendes dolog-e – illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” (13-15. v.). Most Pál abban a kérdésben vonja felelősségre a Korinthusiakat, hogy mi a tisztességes a gyülekezeti istentisztelet alatt.

Mit jelent az „imádkozik avagy prófétál”?

Beszélhetnénk ezen a ponton az „imádkozni avagy prófétálni” kifejezésről is, amit Pál újra megemlít még a 13. versben. Helyénvaló, ha egy nő fedetlenül imádkozik Istenhez? Az asszonyok általi „imádkozni avagy prófétálni” nem azt jelenti, hogy asszonyok gyakorolhatnák ezeket a tisztségeket az egyházban, mert ezek a funkciók tekintélyt jelentenek. Ezt tudjuk, mert mindössze két fejezettel később ezt olvashatjuk: “A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.” (1 Kor. 14:34-35). Tehát bármit is jelentenek az imádkozó vagy prófétáló nők, ez természetesen nem jelentheti azt, hogy az egyházon belül bizonyos hivatalos tanítói szerepeket adhatnak vagy engedélyezhetnek ezeknek az asszonyoknak. Ez ellentmond sok más egyház gyakorlatának a keresztyénségen belül is. Nem megengedhető a nőknek a tanítás, ahogy Pál másutt is mondja, és nem is gyakorolhat hatalmat férfi felett (1 Tim. 2:12). Mert ez ellenkezik a természettel. Meg ellentmond annak a hatalmi rendnek is, amelyet Isten rendelt el.

Ez nem rabol el a női méltóságból, hiszen ő a legnagyobb méltósággal lett megteremtve. Krisztusban pedig abszolút egyenlőség áll fenn, „nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3:28; vö. Kol 3:11).

A férfiak viszont prófétálhatnak vagy imádkozhatnak a gyülekezetben, de mindeközben nem szabad nekik a 4. vers szerint befedni a fejüket. John Murray professzor ezt a következőképpen érti: „Ha a nők nyilvánosan imádkoznak vagy prófétálnak, akkor ők is vegyék le a fejkendőjüket, mert ez nem más, mint az alávetettség elutasítása. ”

(The Use of Head Coverings in the Worship of God).

Az apostol mindezt a természetre utalva támasztja alá. – „Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket…? Ezzel már a különleges kinyilatkoztatásról az általános kinyilatkoztatásra tér át, és kifejezetten rámutat a férfiak és nők által gondozott hajviseletek közötti általános különbségekre. A nemek természet szerinti módon megkülönböztethetők. A férfiaké általában a rövidebb, a nőké rendszerint hosszabb. Ez pedig a természet által is megtámogatja az általa felépített érvelést.

Érvelés az Egyházzal.

Végül az egyházzal is érvel. “Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. (16. v.).

Az itt elhangzó ige jelentését pedig úgy kell érteni, hogy Pál apostol megdorgálja a korinthusiak önteltségét és vitatkozó hajlamukat. Vagyis, ha még mindig harcolni akarnak, akkor rá kell döbbenniük, hogy bizony magukra maradtak. Az egyházak egyetemes gyakorlata ellenetek tanúskodik. Ugyanis a mi asszonyaink nem vetik le fejükről fejfedőiket, még kevésbé imádkoznak vagy prófétálnak a közösségi istentiszteleten.

2. Ellenérvek Megválaszolása.

Most foglalkozhatunk itt néhány ellenvetéssel. El kell ismerni ugyanis, hogy ez egy nem könnyű kihívás, mert olyan kérdésről van szó, amellyel nem minden keresztyén ember szembesül napról napra. Tehát itt az olyan ellenvetésekkel szeretnénk foglalkozni amelyek felmerültek vagy felmerülhetnek, mindezt pedig oly módon, ahogy Isten is megbecsülését vagy könyörületességét gyakorolja.

1. Ellenérv: A Fejkendőzés kulturális jelentőségű volt

Az első felhozható kifogás az, hogy az a szokás, miszerint a nők Isten nyilvános imádatában a fejüket befedték, az akkori kultúrának felelt meg, és ezért ma már nem kötelez bennünket. Az eltakart fej tehát kulturális kérdés volt. Az újszövetségi egyházaknak egyértelműen vannak olyan nagyon eltérő kulturális gyakorlatai, amelyekről azt gondolom, hogy egyikünk sem gondolná, hogy gyakorolnunk kellene. Például ahogyan „szent csókkal” köszöntötték egymást több újszövetségi levél végén is (Róm 16:16; 1Kor 16:20; 2Kor 13:12; 1Tessz 5:26). Vannak, akik még mindig ezt teszik, de például sok észak-európai számára ez nem feltétlenül olyasmi szokás, amihez különösen kötődni szeretnének. Bizonyos kultúrákban megtörténik, de nem feltétlenül javasoljuk, hogy ez egy olyan szabály legyen, amelyhez mindannyiunknak tartani kellene. Ez a szeretet tükre, amely egy szent csókkal fejezi ki magát a mediterrán világban. Tehát a fejkendőt hordó asszonyok ügye ugyanabban a kategóriában lenne, mint a szent csók? Ez egy természetes kérdés, ezért reflektálni szeretnénk rá.

Válasz.

1. Válaszolunk és vissza is kérdeznénk, hogy vajon miért akadékoskodna az apostol az egyház iránti hosszú távú szemléletformálása kifejtései közepén holmi közömbös szokásokról? Itt ugyanis tizennégy versen keresztül, amelyeket most olvastunk el a levelében, telítve van tanítások és utasítások sokaságával. Miért aggódna az apostol olyan nagyon bármi miatt, ami valójában közömbös? Azt mondom, hogy „potayto”, te azt mondod: „potahto”. Nem igazán van értelme. De sokkal inkább valószínűbb az, hogy ez egy olyan kiterjesztett és részletes szövegrész, amely normatív utasítást jelent a mindenkori egyház számára.

2. Megkérdezhetjük azt is, miért sorakoztatna fel az apostol ennyire súlyos teológiai érvrendszert holmi csekélység igazolására? Tizennégy versben szól és elmerül néhány nagyon mély teológiai kérdésben. Isten, Krisztus, a férfi, nő és az angyalok kapcsolata stb. Tett-e ő ilyesmit a szent csókkal? Azt mondja viszont: „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok…”, de valóban visszahozni kell a szent csók gyakorlását, és íme, ezért… és hadd mondjam el ezt a teológiai okot meg azt a teológiai okot stb? Ez a két dolog aligha ugyanaz.

3. Miért vonná be ezt – ha pusztán kulturális kérdés lenne – egy szakaszba azokkal a részekkel, ahol korrigálja az istentiszteletben elkövetett visszaéléseket, és egyenesen meghatározza Isten népének jövőbeni istentisztelet-gyakorlatának ügyét? Ezt a részt követi még az a rész, amelyben kijavítja az Úrvacsorával való visszaéléseiket. Miért érezzük szükségesnek „kulturális-kérdés” érveléshez folyamodni, amikor az általunk megfogalmazott álláspont az egyedüli, ami igaznak látszik?

2. Ellenérv: Fejkendőzés pusztán tradíció, nem egy isteni rendelés.

Egy másik kifogás abból adódik, ahogy a Pál által a „rendelések” (παραδόσεις) szót a 2. versben értjük. Technikailag az eredetiben lévő szót „tradíciók”-nak is fordítani lehet. Ez így lenne olvasható: „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, hagyományaimat megtartjátok…”. Tehát nemcsak egy hagyományról szól, utalva arra, hogy a hagyomány csupán relatív dolog? Hiszen mindenféle különféle hagyományotok van. Amikor példának okán hazaérkezel, valószínűleg vannak bizonyos szokásaid azzal kapcsolatban, hogy mit eszel, vagy mit fogsz csinálni, vagy kit fogsz felhívni. Vagy ha találkoztok a Hálaadás ünnepe alatt, akkor annak is megvannak a különféle hagyományai. Szép dolgok, de nem tennéd őket abszolúttá. Nem mondanád, hogy mindenkinek alkalmazkodnia kell ahhoz a szokáshoz, ahogyan én csinálom.

Válasz.

1. Elismerjük, hogy vannak olyan emberi hagyományok, amelyek nem kötnek minket. Továbbá bízunk abban, hogy elég alázattal rendelkezünk akkor, ha felmerülne olyan gyakorlat vagy hagyomány, melyet nem tartanátok bibliainak, melyet ha tisztelettel közölnétek velünk és elénk járulnátok azzal, mi komolyan vennénk azt. Mivel nem akarunk pusztán azért megtenni dolgokat Isten gyülekezetében, csak mert ezt mindig is így tettük és szeretjük. Túl sok egyházban van ez így. Az embereknek ilyenkor nincs bibliai érve arra, hogy miért vagy mi alapon teszik ezt vagy azt, hanem ez csak valami, amit mindig is csináltunk, eképpen szeretjük, és mi inkább ehhez ragaszkodunk. Tehát ne vegyétek el azt tőlünk!

2. De bár vannak olyan hagyományok az embereknél, amelyek nem rendelkeznek tekintéllyel felettünk, eképpen vannak Istentől való rendelések. A 2 Thesszalonikai levél 2:15. verse ugyanezt a kifejezést használja: „15Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. ”RÚF Tartsátok meg!

3. Dicséri a korinthusiakat, mert megtartják őket: „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai” (2. v.). Ha dicsérsz valakit, azért csinálod, mert jó munkát végez. Keményen dolgoznak, meg kell dicsérni őket. Ilyen nyelven mondja „a miképen meghagytam néktek”. Ha a fenti ellenvetés helytálló lenne, akkor ez olyan lenne, mintha dicsérnélek, amiért ragaszkodsz a műszálas ruhához és trapéznadrághoz. De nem illő sem megdicsérnem, sem elmarasztalnom a stílusválasztásodat, mivel ezek teljesen közömbös dolgok. Ugyanazt a formulát használja később az úrvacsora kapcsán is: „Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam:” (23. v.), De ebben az esetben már nem dicsérheti meg őket, mert nem tartották meg hűségesen azokat a hagyományokat, amelyeket Pál apostol adott nekik (22. v.). Tehát nem tehetjük a fej befedésének kérdését viszonylagos, kulturális kérdéssé, azáltal hogy túl sokat akarunk belelátni a „rendelések” vagy a „hagyományok” kifejezésekbe.

3. Ellenérv: A Vezetői személykérdés elve számít, nem pedig a fej eltakarása

Ezen túl még úgy is lehet ellenvetést tenni, amikor eképpen szólunk: nem vetjük el a vezetés-alárendeltség alapelveit, hanem azt mondjuk, hogy meg kell tartanunk ezen alapelveket, ugyanakkor követnünk kell kultúránk azon szokásait is, amelyek ezeket az elveket a legjobban tiszteletben tartják. Másképpen szólva: „Ugyanazok az elveket osztjuk, mint ti, nem vagyunk olyanok, mint az egalitáriánus világ, amely szerint nincs semmi különbség a nemek között, meg hogy nem létezik, és nem is szabad léteznie olyasminek, hogy egy nő férjének alárendeltje legyen. Ez az amit kultúránk vall. Mert ez egy olyan kultúra, amelyet nem Isten Igéje, hanem a feminizmus dominál. Ezeket az elveket tehát mi is valljuk együtt veletek, viszont ugyanakkor azt is, hogy ezeket az elveket más kulturális formában szeretnénk kifejezni vagy fenntartani, mint fejkendő viselése által.”

Válasz.

1. Elismerjük, hogy a fejfedő viselésének lehetnek olyan aspektusai, amelyeket „pozitívnak” neveznénk. Vagyis önmagukban ezek se nem jók, se nem rosszak. Ha elmész egy iraki gyülekezetbe, olyan asszonyokat fogsz látni, akik bizonyos típusú fejkendőt viselnek, amely meglehetősen eltér a szudáni nők fejkendőjétől. Személy szerint én azt preferálom, ha a feleségem karimás női kalapot visel, mert az kevesebb szemöldököt von fel az Egyesült Államokban, mint más.

2. De mi lehetne olyan szokás még egy eltérő álláspontban, amely nem vonna maga után fedetlen fejjel imádkozást és imádást – ugyanaz amely ellen Pál is érvel? Ha valaki azt mondja itt, hogy a nő hosszú haja szolgál fátyolként, akkor ez egy teljesen más vita már, amellyel a következőben foglalkozunk is.

4. Ellenérv: Az Asszony hosszú haja szolgál fátyolként.

Ez az ellenérv azt hozza fel, hogy valójában soha nem volt szokás a kora egyházban hogy mesterségesen előállított ruhadarabot viseltek volna, sokkal inkább az volt, hogy a nőknek hosszú hajat kellett növeszteniük. Ez a fátyol az 1Korintus 11-ben tehát egy nőnek a hosszú haja. Első pillantásra úgy tűnhet, mintha a 14. és 15. vers olvasása éppen ezt az álláspontot támasztaná alá. De olvassuk el inkább még egyszer: „Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” Feltételezem, hogy ezt a szöveget a 20. és a 21. századi szemekkel olvasom, értelmet is nyer.

Válasz.

1. Miért hozza be Pál akkor a hajhossz kérdését érvelésének alátámasztására? Mert ezt teszi. Korábban azt mondta, hogy ezekre a megfontolásokra, a férfi és a nő, az Isten és Krisztus közötti kapcsolatra, valamint az angyalokra és a teremtés rendjére való tekintettel fedje be az asszony a fejét. És itt van egy másik érv, amely mindent alátámaszt, amit most mondtam: nézd meg a természetet, nézd meg, hogyan teremtette Isten az embereket, és nézd meg, hogy a társadalmak általában követik ezt a mintát. A férfiaknak rövid, a nőknek viszonylag hosszabb a haja. Egy alátámasztó érv különbözik a vita tárgyától. Mert nem lehet alátámasztani azt, amit bizonyítani próbálsz azzal, amit bizonyítani próbálsz. Pál inkább azt bizonyítja, hogy a nőknek nyilvános istentiszteleten valamilyen kendővel kell betakarniuk a fejüket, és ezt meg is támogatja azzal, hogy rámutat a természet tanúságára a férfiak és asszonyok között, a hajuk hosszában fennálló különbségtételről.

2. De még ennél is meggyőzőbb választ kaphatunk a 6. versből. „Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét.” Ha a 15. vers fátyola – az asszony hosszú haja – pontosan ugyanaz, mint az a fejfedő, amelyről korábban beszélt, akkor a 6. versnek nincs értelme. Felesleges. Olyan lenne, mintha azt mondanánk: „ha rövid haja van, akkor legyen rövid.” Vagy: „ha leborotválták, akkor hadd borotválják le.” Ennek szimplán nincs értelme. De a 6. versnek teljes mértékben értelme van, ha azt az elfogadott módon olvassuk, vagyis: „ha egy nő nem takarja el a fejét, akkor akár le is nyírhatja a haját. De ha szégyelli az asszony, ha haját levágják, vagy megborotválják, akkor takarja le a fejét.”

5. Ellenérv: Az Asszonyoknak így mindenkor el kellene takarni fejüket.

Végül, nem kellene így akkor az asszonyoknak mindig befedett fejjel járniuk?

Válasz.

1. A szövegkörnyezetből az látszik, hogy ez az igeszakasz Isten népének nyilvános összejöveteleire utal. Imádkozásról és prófétálásról beszélt. Nem illik férfinak fedett fejjel imádkozni és prófétálni. Pál pedig az egyházban való prófétálásról szól az 1Kor. 14: 4. versben: „A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. A 2. és a 17. vers is nagyon hasonló, és úgy tűnik, hogy összekapcsolják a két részt. „Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, hagyományaimat megtartjátok.” (2. vers). “Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyűltök egybe. “ (17. v.). Ez alátámasztani látszik azt az elképzelést, hogy Isten népének összegyűjtésére utal, amikor nyilvános istentiszteleten „egybegyűlnek”.

2. A természetből vett alátámasztó érv a nő hosszú haja, ami úgy tűnik, korlátozott rendeltetésre utal a 14–15. Versekben. A „természetről” bizonyos értelemben úgy szól, mint „külső” helyszínről, ami különbözik ”belső„-től. A „mikor egybegyűltök” a keresztyén gyülekezetben akkor egy természetfeletti szférába kerültök. Mert ezen a helyen és nem odakint jár Jézus a hét arany gyertyatartó között; itt, az egyházban, ami az igazság oszlopa és erőssége, ahol lakozunk, ami az élő Istennek háza. Nem szabad összekeverni a természetet és a természetfelettit, a világot és az egyházat; mert ezekben más és más szabályok érvényesek. Meg kell tartanunk az úrvacsorát, de meg kell különböztetnünk egy általános étkezéstől, amit általánosságban a saját otthonunkba kell elhelyezni (22. v.). Ennek ellenére maga a természet is támogatja a természetfelettit. Minden alkalommal, amikor összegyűlünk, bevisszük a természetet a templomba; testünket nem tudjuk az ajtóban hagyni a kabátokkal és az esernyőkkel együtt! A férfiak rövid hajjal, a nők pedig hosszú hajjal lépnek be. De amikor egy másik, magasztosabb szférába lépnek, megkülönböztetett szabályok érvényesek. Itt vannak a szentek, itt vannak az angyalok; és mi több, maga Jézus is itt van! Emiatt az asszonyok befedezik a fejüket. Ez egyedülálló megfigyelés, mégis egyértelműen a természetben gyökerezik.

Mindezek ellenére, ha vannak bizonytalanok és fejfedőt akarnak viselni mindenkor, az istentiszteleten belül és kívül, arra semmilyen tilalmunk nekünk nincs.

Konklúzió.

Néhány idézettel szeretném befejezni. Már említettük Chysostomus és Aquinói véleményét, de hadd fejezzem be mások véleményének idézésével is, akik bár nem egyeznek meg mindenben a Szentírással, mégis visszhangozzák és megerősítik annak a tanúságát, ahogy ebben a kérdésben mi is értjük.

Tertullianus, aki a nagy egyházatyák egyike volt, Kr. e. 200 körül írt egy értekezést „A Hajadonok fátyoláról”. Nyilvánvalóan azért írta meg ezt, mert a hajadonok, vagyis a nem házas nők levették a kendőt a templomban, és nem gondolták, hogy fejük befedésére volna szükségük, mivel nem házasok. Tertullianus erről a következőt írja, „Tehát maguk a korinthusiak is megértették őt. Valójában ezen a napon a korinthusiak is elfátyolozzák hajadon leányaikat. Amit az apostolok tanítottak, tanítványaik helyeslik. ” Természetesen ide tartoznak a házas nők is, de ezen a ponton a disputa a hajadon leányokról szólt. Tehát Tertullianus azt vetette papírra nekünk, hogy Kr. U. 200-ban, bárki belépett a korinthusi gyülekezetbe láthatta, hogy a nem férjezett asszonyok és hajadonok kitartóan, fedett fővel vesznek részt az istentiszteleten.

Ágoston később írja: „Még a házas nőknél sem történik meg az, hogy felfedjék fejüket, mivel az apostol megparancsolta az asszonyoknak, hogy fedezzék be a fejüket” (245. Levél, Possidiushoz).

Luther Márton írja:

„A feleség nem a férfi fejéből teremtetett, méghozzá azért, hogy ne uralkodjon férje felett, hanem alávetett és engedelmes legyen hozzá. Ezért a feleség fejdíszt visel, vagyis a fátylat a fején, amint Szent Pál írja a korinthusiaknak a tizenegyedik fejezetében, hogy ő nem szabad, hanem engedelmesség alá van rendelve a férjére nézve. ” (Prédikáció a házasságról, 1525. január 15.).

R.C. Sproul azt írja: „A szövet fejkendők viselése az istentiszteleten a keresztyén nők gyakorlatában általánosan szokás volt a huszadik századig.” Egyébként emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt beszéltem anyámmal, és elmondta, hogy amikor kislányként templomba ment, nővérével kalapot viseltek a templomban és még csak nem is volt presbiteriánus – hanem ez volt a helyzet az egész amerikai keresztyénségben.“Hogy mi történt?” Sproul kérdezi: „Találtunk hirtelen valami bibliai igazságot, amelyre a szentek évezredek óta vakok voltak? Vagy a nőkről szóló bibliai nézeteinket fokozatosan erodálta a modern feminista mozgalom, amely behatolt Jézus Krisztus egyházába, amely „az igazságnak oszlopa és erőssége” (1Tim 3:15)? “ Na, ez egy jó kérdés!

Buzdítás.

Ezzel a buzdítással engedlek útnak Páltól: „magatokban ítéljetek meg” (13. v.), döntsétek el a kérdést a saját lelkiismeretetek alapján. Javaslom azoknak a fiatal hölgyeknek, nőknek is, akik istentiszteleten kalapot viselnek, győződjenek meg arról, hogy ezt a megfelelő okokból teszi-e. De legyünk kegyesek mások felé is, akik esetleg nem értenek egyet velünk, és nyerjük meg a napot a szeretet gyakorlásán keresztül. Ámen.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: Head Coverings in Worship?

https://purelypresbyterian.com/2019/07/15/head-coverings-in-worship/