Férfi Fedetlen Fővel, Asszony Befedezve | Kálvin János

2021.09.25. Off By neilnejmed

Kálvin János

(Noyon, *1509. Július 10. – Genf, 1564. Május 27.),

Francia Származású Svájci Reformátor, Keresztyén Tudós, A Kálvinizmus Névadója

Az Első Korinthusi Levél Magyarázata –

Kálvin Kiadó Budapest, 2015

4. Minden férfi. Két témát hoz fel, az első a férfival, a másik az asszonnyal kapcsolatos. Azt mondja, hogy ha a férfiú fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, megsérti fejét, Krisztust. Miért? Mert úgy van alárendelve Krisztusnak, hogy a családban ő viseli az elsőbbséget. Mert a családfő a maga családjában olyan, mint a király. A neki adott hatalom miatt Isten dicsősége sugárzik róla. Ha befedi a fejét, szolgaságba süllyed arról a kiválóságról, amelybe Isten helyezte. S így csorbul Krisztus tisztelete is. Ha például az, akire a fejedelem rábízta feladatait, de nem tudja érvényesíteni ebbéli szerepét, hanem méltóságát prédául dobja oda az alacsonyabb rendűeknek, nemde gyalázatot hoz fejedelmére? Így ha a férfiú nem őrzi meg a maga rangját, ha Krisztusnak nem úgy rendeli alá magát, hogy hatalommal álljon családja élén, elhomályosítja Krisztus dicsőségét, amely kiárad a jól szabályozott házasságból. Aztán a fejkendő – amint nemsokára látni fogjuk – a köztes és a közbeiktatott hatalom jelképe. A prófétálást itt úgy veszem, mint Isten titkainak közlését a hallgatóság épülésére, ahogyan alább, a 14. részben is áll; az imádkozás pedig annyit tesz, mint kellő formát adni a könyörgésnek, és mintegy vezetni az egész népet, mert ez a tanítók nyilvános tiszte. Pál ugyanis itt nem akármilyen imádságról beszél, hanem a nyilvános könyörgésről. Mindazonáltal, ne feledjük, hogy akkor követünk el bűnt, ha felbolygatjuk az illendőséget, és felforgatjuk az Isten által megkívánt jó rendet. Vagyis nem azon múlik a vallás, hogy tilos volna a tanítónak süveget hordani, amikor a szószékből beszél a népnek. Pál semmi mást nem akar, csak azt, hogy legyen nyilvánvaló a férfi uralma és az asszony alárendeltsége, amely akkor történik meg, ha a férfi felfedi a fejét az egyház szeme láttára, még ha utána föveget is tesz, hogy ne fázzék meg a feje. Egyszóval egyetlen szabály van, az illendőség (görögül). Ha ez megvan, Pál semmi egyebet nem kíván.

5. Minden asszony pedig. A második téma: az asszonyoknak be kell fedniük fejüket, amikor imádkoznak vagy prófétálnak, máskülönben szégyent hoznak a fejükre. Mert ahogyan a férfiú szabadsága gyakorlásával tiszteli meg a főt, úgy az asszony az alávetettséggel; ezért, megfordítva, ha az asszony felfedi fejét, az alávetettséget visszautasítja, amivel megveti a férjét. De úgy tűnhet, hogy Pál fölöslegesen tiltja meg, hogy az asszony fedetlen fővel prófétáljon, hiszen másutt egyáltalán nem engedi meg nekik, hogy szóljanak az egyházban (1Tim2,12). Tehát még fedett fővel sem volt szabad prófétálniuk. Ebből pedig az következik, hogy fölösleges itt fejkendőről vitatkozni. Erre azt kell válaszolni, hogy az apostol ezt itt helytelenítve, még nem helyesli amazt. Mert amikor megdorgálja őket, hogy fedetlen fővel prófétáltak, még egyáltalán nem engedi meg nekik, hogy prófétáljanak, sőt, e vétek megfeddését máshova halasztja, nevezetesen a 14. részre. S ebben nincs nehézkesség, ámbár az is jó válasz lenne, ha ezt mondanánk: az apostol nemcsak akkor követeli meg az asszonyok mértéktartását, amikor az egész egyház összegyülekezik, hanem minden más tiszteletre méltó egybegyülekezésen is, lett légyen az asszonyoké vagy a férfiaké, amilyenekre olykor magánházaknál kerül sor.

Épp olyan ez, mitha a fejét leborotválná. Itt más érvekkel harcol: nem szép a kopasz asszony. Maga a természet is elborzad ettől – mondja. A borotvált fejű asszony utálatos látvány, mert olyan, mint a szörny. Ebből arra következtethetünk, hogy a hajat a természet adja az asszonynak fejfedőnek. Ha most valaki azt hozá fel ez ellen, hogy eszerint elég a haj, mert természetes lepel, akkor Pál ezt tagadja. Olyan takaró ez, amely megkívánja, hogy egyébbel is letakarják. És minden valószínűség szerint innen származik az, hogy a szép hajú asszonyok a fejkendőt azért szokták letenni, hogy megmutassák szépségüket. Pál tehát nem véletlenül ajánlja erre a vétekre az ellenszert: inkább éktelenségükkel, hogysem kívánatos bájukkal hívják fel magukra a figyelmet.

7. A férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képe. A képmás kapcsán itt ugyanazt a kérdést lehet feltenni, mint korábban a fejről. Hiszen mind a két nem Isten képére teremtetett, Pál pedig a nőket éppúgy sürgeti, mint a férfiakat, hogy újuljanak meg a képmásra. Ám az a képmás, amelyről itt szó van, a házassági rendre utal, tehát e jelen életre vonatkozik, és nem a lelkiismeretre. Az egyszerű megoldás ez: itt nem az ártatlanságról és a szentségről van szó, amely egyaránt tartozik az asszonyokra is és a férfiakra is, hanem arról a kiválóságról, amelyet Isten a férfiúnak adott, hogy az asszony feje legyen. A méltóságnak e magasabb fokáról tündöklik vissza Isten dicsősége, ahogyan egyébként minden felsőbbségről.

Az asszony pedig a férfi dicsősége. Nem kétséges, hogy az asszony a férfi kiváló ékessége. Nagy tisztelet számára, hogy Isten a férfi mellé társul és segítőül rendelte, és alája vetette, mint a testet a főnek. Mert amit Salamon a derék asszonyról mond, hogy tudniillik koronája férjének (Péld. 12,4), az egész női nemre igaz, ha Isten rendelését vesszük alapul; és Pál itt ezt dicséri, rámutatván, hogy az asszony azért teremtetett, hogy Istentől adott kiváló ékesség legyen.

8. Mert nem a férfi teremtetett az asszonyból. Két érvvel erősíti meg a kiválóságot, amelyet Isten a férfiaknak tulajdonított a nők fölött. Az első az, hogy az asszony a férfitól származik, tehát sorrendben utána következik. A másik az, hogy az asszony a férfiúra nézve teremtetett. Utána következik tehát, mint az okozat és ok után. Hogy pedig a férfi az asszony kezdete és végcélja, meglátszik a törvényből: nem jó az embernek egyedül lenni, teremtsünk neki stb., aztán: kiemelt Isten egyet Ádám bordái közül, és megformálta Évát. (1Móz2,18.21-22)

10. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselnie. Magából a jogból veszi az érvet a külső tisztességre. Alá van vetve – mondja –, tehát viselje az alávetettség jegyét (viseljen az asszony hatalmat a fején). A hatalom szó metonímia; olyan jelképet ért alatta, amellyel az asszony tanúsítja, hogy a férfi hatalma alatt áll. Ez pedig a fejkendő, amely lehet hímzett hárászkendő, finom vászon, vagy bármiféle más fejtakaró. Kérdés, hogy vajon csak a férjezett nőkről beszél itt? Némelyek ugyanis Pál tanítását csak rájuk értik, ugyanis a lányoknak nem lehet megparancsolni, hogy férj uralma alatt legyenek. De ez sületlenség, hiszen Pál magasabbra tekint, Isten örök törvényére, amely a női nemet általában helyezi a férfiak uralma alá. Ezért minden nő arra születik, hogy engedjen a férfi felsőbbségének. Másképpen helytelen lenne Pálnak a természettel érvelnie, mondván, hogy ugyanolyan szégyen kitakarni a fejet, mint leborotválni. Ez pedig a lányokra is érvényes.

Az angyalok miatt. Ezt a lókust különféleképpen magyarázzák. Mivel Malakiás próféta a papokat Isten angyalainak nevezi (2,7), egyesek úgy vélik, hogy Pál ezekről beszél, ám az ige szolgáit soha sem nevezik így egyszerűen, vagyis jelzők nélkül; így ez az értelmezés igen erőltetett lenne. Én tehát szó szerinti jelentését veszem. De felmerül a kérdés, hogy miért az angyalok miatt akarja az asszonyok fejét letakarni? Mi köze ehhez az angyaloknak? Egyesek szerint az, hogy jelen vannak a hívek könyörgésein, és látják az illetlenséget, ha ott ilyen megtörténik. De mi szükség van ilyen kifinomult okoskodásra? Tudjuk, hogy az angyalok ott állnak Krisztus mellett, és szolgálnak neki mint fejüknek. Amikor tehát az asszonyok arra a szabadosságra vetemednek, hogy az uralom jelképét jogtalanul és tiltott módon letegyék, akkor fedik fel szégyenüket az angyalok előtt. Vagyis nyomatékosításul mondja, mintha így szólna: nemcsak Krisztus, de az össze angyal is tanúja lesz az engedetlenségnek, ha az asszonyok leteszik a fejfedőt. És ez a magyarázat nagyon is egyezik az apostol szándékával. Itt a rendekről és a fokozatokról van szó, mert ezt mondja: amikor az asszonyok magasabbra törnek, mint illenék, csak azt érik el, hogy felfedik szemérmetlenségüket a mennyei angyalok előtt.

Forrás

Kálvin János, AZ ELSŐ KORINTHUSI LEVÉL magyarázata – Kálvin Kiadó Budapest, 2015