Korinthusban egy helyi gyülekezet vagy presbiteri egyház volt?

Részlet „A presbiteriánus egyházkormányzás isteni joga” (Jus Divinum Regiminis Ecclesiastici) című műből, amelyet az 1646-os londoni tartományi közgyűlés fogalmazott meg.

A korinthusi egyház Görögországban nem csupán egyetlen gyülekezetből állt, hanem több gyülekezetet is magában foglalt. Ez joggal következtethető 1. a hívők sokaságából, 2. a szolgálattevők nagy számából, 3. a nyelvek és beszédmódok sokféleségéből, 4. valamint a korinthusi egyházak többességéből. Mindezeket együtt kell jól megvizsgálni.

1. A hívők sokaságából

Úgy tűnik, hogy Korinthusban több hívő volt, mint amennyi egyszerre össze tudott volna gyűlni, hogy Krisztus minden rendtartásában részesüljön.

1. Amikor Pál először érkezett Korinthusba, és első prédikációját Justus házában mondta, ezt olvassuk: „Krispus pedig a zsinagógának Fejedelme az Úrban híve egész háznépével egybe, a Korinthusbeliek közzűl is sokan hallván hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.” (ApCsel 18,1.7–8). Itt tehát ott van Krispus és egész háza (amely valószínűleg igen nagy volt, mivel ő volt a zsinagóga elöljárója), és sok korinthusi, akik hittek; kiváló első zsengék. Ki mondhatná joggal, hogy Pál már az első prédikációjával nem térített meg annyit, amennyi elegendő lett volna egyetlen gyülekezet megalakulásához?

2. Közvetlenül ezután (amikor Pál megrázván ruháját a zsidók ellen, akik tanítása ellen felléptek és káromlást szóltak, és ezt mondta nekik: „A ti véretek legyen a ti fejeteken; én tiszta vagyok, és a naptól fogva a pogányok közzé megyek.” – ApCsel 18,6), az Úr a zsidók makacsságával szemben azzal vigasztalja Pált, hogy szolgálata sikeres lesz a pogányok között Korinthus városában: „Monda pedig az Úr éjszakai látásban Péternek: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: Mert én veled vagyok, és senki nem támad reád, hogy néked ártson: mert nékem sok népem vagyon e városban.” (ApCsel 18,9–10). Sok nép tartozik Istenhez az ő titkos eleve elrendelése szerint, azokon felül is, akik már ténylegesen az övéi voltak a hatékony elhívás által. És sok nép – különösen a zsidókhoz képest, akik ellene álltak és káromlást szóltak (akik igen sokan voltak) –, mert csekély vigasztalás lett volna Pál számára, ha a „sok nép” nem jelentene többet annál, mint amennyi egyszerre elférhetne egyetlen kis gyülekezetben.

3. Maga Pál is Korinthusban maradt egy „esztendig és hat hónapig, tanítván őket az Isten beszédére.” (ApCsel 18,11). Miért maradt volna a pogányok apostola ilyen hosszú ideig egyetlen helyen, ha nem látta volna az Úr áldását szolgálatán, amely által sokkal több lelket vezetett hitre, mint amennyi egyetlen gyülekezetet alkothatott volna, miközben annyi munkája volt közel és távol?

4. „Korinthusbeliek közzűl is sokan hallván hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.” (ApCsel 18,8). (A keresztség őket az egy egyház testébe fogadta be – 1Kor 12,13.) Néhányakat maga Pál keresztelt meg (bár csak keveseket a hívők számához képest – vö. ApCsel 18,8 és 1Kor 1,14–17), következésképpen a többséget más szolgálattevők keresztelték meg ott, mégpedig a többi gyülekezetben is, ahol Pál nem prédikált, ugyanúgy, mint azokban is, ahol prédikált; mert ésszerűtlen volna tagadni több gyülekezet létezését ott, ahol az Ige és a sákramentumok kiszolgáltatása történt, miközben ő maga a keresztség sákramentumát ilyen kevés embernek szolgáltatta ki.

2. A szolgálattevők és prédikátorok nagy számából

A korinthusi egyházban lévő szolgálattevők és prédikátorok sokaságából nyilvánvaló, hogy az presbiteri egyház volt, és nem csupán egyetlen gyülekezet; mert mi értelme volna sok munkásnak egy kis aratáshoz, sok tanítónak egyetlen gyülekezet fölött? stb. Hogy pedig Korinthusban sok prédikátor volt, az világos:

1. Maga Pál volt ott az a bölcs építőmester, aki annak az egyháznak az alapját lefektette (1Kor 3,10), az ő lelki atyjuk; „én szültelek titeket az Evangyéliom által a Jézus Krisztusban.” (1Kor 4,15). És másfél esztendeig maradt náluk (ApCsel 18).

2. Az apostol élesen meg is feddi őket, mert a szakadás és a megoszlás bűnébe estek, amikor testies módon egyik vagy másik tanítójukat magasztalták: némelyek az egyikhez ragaszkodtak, mások a másikhoz, ismét mások egy harmadikhoz stb. „mindeniktek ezt mondja: Én Pálé vagyok: Én pedig Apollósé: Én pedig Kéfásé: Én pedig Krisztusé” (1Kor 1,12). Nem arra utal-e ez, hogy sok prédikátoruk volt, és ezeknek a prédikátoroknak külön-külön követőik is voltak, akik némelyiket annyira felmagasztalták, hogy a többieket lebecsülték? És vajon ez lehetséges lett volna több gyülekezet nélkül, amelyekre fel voltak osztva?

3. Amikor az apostol ezt mondja: „Mert ha tízezer tanító mesteritek lennének is a Krisztusban: mindazáltal nem sok Atyátok vagyon” (1Kor 4,15), bár szavai túlzóak, mégis azt jelzik, hogy igen sok tanítójuk és prédikátoruk volt.

4. A korinthusi egyházban sok prófétáról is említés történik: „Az Írásmagyarázók közzűl is ketten vagy hárman szóljanak, a többi megítéljék.… És a magyarázóknak értelmeik, a magyarázóknak ítéletek alá vettettek.” (1Kor 14,29.32). Itt próféták szólnak ketten vagy hárman, és próféták ítélik meg tanításukat, akik bizonyára többen voltak, mint azok, akiket megítéltek; mert észszerűtlen volna, hogy a kisebbség ítélje meg a többséget. És bár ezek a próféták rendkívüli ajándékokkal bírtak (hiszen a korinthusi egyház minden más egyházat felülmúlt az ajándékokban – 1Kor 1,7), és rendkívüli módon tudtak prédikálni; mégis ők voltak annak a korinthusi egyháznak a rendes pásztorai és szolgálattevői, amint azt ennek a tizennegyedik fejezetnek egész menete bizonyítja, amelyben oly sok szabály és rendelkezés van rájuk nézve előírva – amelyek kifejezetten a rendes lelkipásztorokra illenek – szolgálatuk helyes rendben való gyakorlására. Ha pedig ennyi pásztor volt, nem kellett-e több gyülekezetnek is lennie, amelyeket legeltessenek? Vagy tétlenek voltak, és nem gyakorolták, vagy nem kamatoztatták talentumaikat?

3. A nyelvek és beszédmódok sokféleségéből

A nyelvek és beszédmódok sokféleségéből is, amelyekben az egyház különösen kiváló volt. „Hogy mindenekben meggazdagodtatok ő benne, szólásban való minden bölcsességgel, és minden tudománnyal.… Annyira, hogy semmi ajándék nélkül nem szükölködtök” stb., vagyis minden ajándékban kiválóak voltatok; többet jelent ez, mint amit szó szerint kimond (1Kor 1,5.7). Más ajándékok mellett némelyek a nyelvek ajándékában tűntek ki, amelyek használatának helyes rendjét az apostol részletesen szabályozza (1Kor 14,2–27). „Ha idegen nyelven akar valaki szólni, kettő, vagy legfeljebb három szóljon egymás után; egy pedig megmagyarázza.” Tehát sokan voltak abban az egyházban, akik a nyelvek ajándékával voltak felruházva. Mi célból? Nemcsak jelül a hitetlenek számára (22. vers), hanem különböző gyülekezetek építésére is, amelyek különböző nyelveket és beszédmódokat használtak a korinthusi egyházon belül.

4. A korinthusi egyházak többességéből

Abból is, hogy több gyülekezetről történik említés ezzel a korinthusi egyházzal kapcsolatban. Amikor az apostol a nyilvános összejöveteleiket és istentiszteletüket szabályozza, ezt mondja a korinthusi egyháznak: „A ti asszonyi népeitek a Gyülekezetben hallgassanak” Nem azt mondja: a gyülekezetben – egyes számban –, hanem: a gyülekezetekben – többes számban; és mégpedig a korinthusi gyülekezetekben, mert ezt mondja: „a ti asszonyi népeitek…”, nem pedig általánosan: „az asszonyok…”. Így tehát a szavak nyilvánvaló értelme szerint itt gyülekezetek vannak a korinthusi egyházon belül, vagyis több egyes gyülekezet ebben az egy presbiteri egyházban. És ez a korinthusi egyházon belüli több gyülekezet még inkább megerősítést nyer, ha a kenchreai egyházat (amely Korinthus kikötője vagy tengeri kikötővárosa volt) is a korinthusi egyház részének tekintjük, amint azt egyes tanult szerzők is lehetségesnek tartják (vö. ApCsel 18,18; Róm 16,1).

Forrás

Was the Church of Corinth a Single Congregation or a Presbytery? | Purely Presbyterian Perspective