A mérsékelt independensekről és azoknak tudományairól | Miskolci Csulyak Gáspár

Miskolci Csulyak, Gáspár

(Olaszliszka, 1627. – Székelyudvarhely, 1696. v. 1699)

orthodox református lelkész

Angliai Independentismus: avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtartásokban, minden Reformáta Ecclésiáktól különbözö fejetlen lábság
VI. RÉSZ. (102-127. o.)
Az Independenseknek kiváltképpen való tudományokról.

Igen nehéz dolog az Independenseknek minden vélekedéseket egyben hordani, mert mind ez eddig is nem akarták, a mi szívükben vagyon, derekasan kijelenteni; mivelhogy a vélekedéseknek könnyen megváltoztatásában a Scepticismus-t vallják, úgyhogy midőn valaki úgy a valóban őket megszorongatja is, mindjárt csudálatos kérés-fogásokkal csal vetnek, és mint a csík a firtatóknak kezei közül sok tekergésekkel kiczúsznak; hanem minden dolgokat szép szín alatt, hogy már istenes dolgot akarván, viszik végben. Melly állhatatlanok légyenek pedig az ő elméjeknek kijelentésében, megtetszik magok vakmerő hallgatásából; holott szüntelen más buzgó prédikátorok tőlök reménkedéssel kívánják; mindazáltal semmiképpen nem akarják akaratjokat írással kijelenteni. A mint ez elmúlt esztendőkben is mind a londinumi prédikátorok, mind pedig Guilielm. Apollonius a walachriai ecclesiák nevével eléggé istenkedtenek nékiek, de csak haszontalan volt kérésük. Ezenképpen ezelőtt nem sok esztendőkkel, midőn a Parlamentum a királlyal egyező akaratból Londinumban nevezetes Országos Synatot hirdetett volna, hogy az angliai ecclesiáknak reformatiójáról derekasan végeznének, ez az Independenseknek igen ellenük volt, és minden igyekezetekkel azon is voltanak, hogy ennek a Parlamentum igyekezetének eleit vegyék; mely felől supplicatiójokat is, melyet egy kocsma háznál Hugo Péter tanácsából és Liburnius János szájából koholtanak, a Parlamentumnak beadák. Ezt mindazáltal a Parlamentum akaratjok ellen is véghez vitte. Annakutánna beállván a gyűlés, valamennyi nevezetesek közöttük voltanak, oda mind beszínlettek, sok tudós tőlük más értelmű prédikátorokat onnét kirekesztvén. Ezek osztán a Synatot minden végezésében felette igen megakadályoztatták, és a kezdet szép reformatiót annyira megháborították, hogy noha a Synat közel három esztendeig tartott, és ötszáz felsőknél, avagy öszve gyűléseknél többek lettek (mely világ kezdetétől fogván soha egy synatban és Conciliumban is nem esett), mindazáltal semmi állandót a schismaticusok miatt nem végezhettek.

Ez azért az emlékezetes Synat kívánta az Independensektől, hogy regimennek formáját, melyet annyira vitatnak, adnák írásban; melyet egynehány hónapig vontatván, annakutánna látván, hogy könnyen őket ugyan nem hagyják, Thom. Goodwin, Jerem. Burroughes, Guil. Greenhill, Sidr. Simpson és többek által remonstrantiájokat (amint ők nevezik) a synatnak beadák, melyben sokféle keresztfogásokkal megmutatták, mi okokra nézve nem lehet, s nem is akarják az igazgatás módját írásban adni; mely miatt minden állandó végezés nélkül a gyűlésnek is el kellett oszlani, melyet ők annakután is gyalázatos versek és pasquillusokkal mindenütt mocskoltanak. Ezenképpen cselekesznek ma is, mert midőn értelmeket valamennyire kijelentik is, az is csak merő azon homály és keresztfogás; de ámbár szintén akaratjokat egyszer kellett volna kinyilatkoztatniok is, mindazáltal könnyen forduló paripájok, azaz amaz ő szabadon megváltozható scepticum principiumok nem engedi, hogy a tiszta tudományú reformátusok felől bizonyosok lehessenek. Aki mindazáltal ugyan szemesen magok viselését megtekinti, tanításokat figyelmetesen hallgatja, nyilvánosan eszében veszi, sőt közülök is sokan ezt meg vallják, hogy az Independentismusnak sarka summája csak ebben áll, hogy a Krisztusnak országa semmiképpen egy portán (amint szoktak szólni) az emberek országával meg nem állhat. Úgyhogy minden királyokat, ámbár keresztyének és hívek legyenek is, a Krisztusnak nyilván való ellenségi gyanánt kelljen tartani. Mert senki (úgymondnak) nem nevezhet oly jó és oly igaz királyt, hogy egyszer mind (azokhoz a szentekhez képest, kikből a Krisztus országa áll, minéműek ők, hogy már) hamis, lator és istentelen ne légyen. Ezek magokat oly valóságos szenteknek ítélik lenni, úgymint kiken semmi földi király nem uralkodhatik, mert azt mondják, hogy a hívek szentsége és a királyok méltósága együtt meg nem állhatnak. Salmas. defens. Reg. cap. 10. p. 221. A mi pedig kiváltképpen való vélekedéseket illeti, melyek már kinyilatkoztattak, és mind ez ideig is tőlük meg nem jobbíttattak, íme ezek:

I. Mivel eleinten igen tettették magokat, hogy ők teljességgel irtóznak a Brunnismustól, erre nézve azoktól az Independens nevezettel különböztettek meg, mely azt jelenti, hogy az Independensek, és Presbiterianusok között lévő különbség, nem az elválásban; hanem az Ekklésiának külső igazgatásában vagyon, hogy amazok minden Ekklésiáktól, és minden Synati jurisdictiótól függetlenek akarnak lenni. Megvetik pedig az Independens nevezetit is, noha igen szépen nyakok körül illik ez rongyos lésza, és azt mondják, hogy a gyülekezeteknek egymástól való nem függése, csak legkisebb a közöttünk lévő villongások között. De valamint hogy ők bennünket csúfolásképpen Calvinistáknak, és Presbiterianusoknak neveznek; ezenképpen ők is, de sokkal méltóbban Brunnistáknak, Separatistáknak, Independenseknek hivattathatnak. A mint hogy meg is vallják, hogy rész szerint a Brunnismushoz vonzanak, és azt mondják, hogy a Brunnisták, és Presbiterianusok között vagyon az igazság: De ámbár valamennyire közép úton járjanak is; mindazáltal a derekasabbakban nem csak megegyeznek a Brunnistákkal, hanem ellenünk való agyarkodásokat sokkal felül is múlják, úgyhogy a Separatisták helyett méltán Sesqui-Separatistáknak mondathatnak. Mert ezek sokkal alábbvaló okokra nézve hasonlottak el a Reformata Ekklésiáktól, mint amazok. Mert a Brunnisták a Püspökök kegyetlenkedését, az Isteni tiszteletről való Ceremóniás könyvet, a Synatoknak igaztalanságát vétették okul: De mind ezek immár eltörültettek, a szelet életűek, a botránkoztatók az Úr Vacsorájától eltiltatnak, mindazáltal mégis az elválásban mind e mai napig is vakmerőképpen megmaradnak. Mert hogy megvallják az Angliai Ekklésiáknak igaz voltát, az nem kisebbíti, hanem neveli elszakadásoknak vétkét, holott nagyobb vétek legyen az igaz Ekklésiától elszakadni, hogy nem a hamistól.

II. Semmiben a több Reformata Ekklésiákkal, úgy mint tagok nem akarnak, egyezséget tartani: azok között nem különben prédikálnak, mint a pogányok között, és csak szintén úgy, mint valami arra elégséges ajándékú Ember valamely gyűjtendő Ekklésiában. Nyilvánosan is tanítják, hogy valakik az Independentismust nem követik, ámbár egyebeként kegyes, tiszta tudományú Emberek legyenek is; mindazáltal ő közöttük, sem az Úr Vacsorájával, sem az Ekklésiának egyéb privilégiumaival nem élhetnek, mert az ilyetének Anti-Christusi Lélek, és a Krisztus Országának ellenségi.

III. Az Ekklésiáknak mind materiáját, formáját a Brunnistáktól vették: mert fentiek az Ekklésiának tagjai közé be nem vétetnek, hanem az egy igaz hitnek elégségességét, hogy ő immár Istentől választott és üdvözült, és a testet egy csepp megfertőztetvén, immár tökéletes, tiszta szent életet él; az igaz kegyelem kívül pedig a tagokban megkívánják. Léleknek is egyezséget, úgyhogy az ő indulatjok, megegyezzen az egész Ekklésiának indulatjával. De ebben is szabadosak a Brunnistáknál, mert ők az Anabaptistákat, Arminianusokat, és egyéb sectariusokat befogadják, csak szintén püspökök, vagy presbyterianusok (a mint ők szólnak) ne legyenek.

IV. Az Ekklésiának formáját avagy vallását pedig, a Brunnistákkal együtt, a külső frigykötésben, és össze esküvésben helyeztetik, de amazokhoz ők nem fogadják, hanem minden articulusokban vallják, hanem minden articulusokban valamelyben tőlük különböznek, szívesen és tökéletesen megegyeznek, melyet imitt-amott Londonumban esküvéseknek formájában bírtattak: hogy a püspöki és presbyteriumi igazgatásnak felét sem engedik lelkiismeretek magoknak, és egyedül az independentismus mellett egyedül bizonyosok maradjanak.

V. Az Ekklésiát minden magistratus, és prédikátorok nékül, csak közönséges; mindazáltal ekklésiai kötelességgel arra rendeltetett személyek által akarják igazgattatni. Ez pedig a hatalmat legalább hét személlyekre bizzák, nemis fogadnak többet ekklésiájokban, (mint a Brunnisták is), hanem hetven vagy nyolcat legfeljebb, az mennyin egy helyben össze gyűlhetnek.

VI. Angliában minden ekklésiákat akarnak bontani, a prédikátorokat csak közönséges személyekké tenni, és ilyenképpen akarnak Independens ekklésiákat jobban állítani. A mint nem régen nyilvánvalóan ez kitetszett Amerikában Bermudában véghez hozott harcok között, melyben ugyan a kik sok esztendőktől fogván az ekklésiáknak békességében igazgattak, és kegyes életnek híresek voltanak 1647 esztendőben azoknak prédikátori is az Új Angliában annyira megvettettek, hogy csak onnét prédikátori fizetést letévén, csak közönséges személyekké lőttenek. Annakutánna magok közül hármat ekklésiai kötelesség szerint rendelének kik Úr Vacsoráját szednének, kik tisztekhez fogván, mind ennyi nép közül is, nem többet, hanem csak negyvenet ítélnek méltóknak az ekklésiába való bévételre: Ezek osztán (mint a hegyi tolvajok) össze esküvén egy ekklésiát csináltak, és egyes azok közül kik papi tisztekre tettek volt, ismét prédikátorokká, kettőt pedig presbyterekké felvettek; ezek hárman osztán széllel a szigetben prédikálván, sok illetlen dolgokat cselekedtek, és senkit az Úr Vacsorájához nem bocsátanak, hanem csak ama negyven közül valókat.

VII. Az ekklésiai fenyítéket nem a presbytereknek, hanem az egész gyülekezetnek (melyet fraternitásnak hívnak) engedik. És mivelhogy azon féltenek, hogy a presbyterek között elhatalmaznak, és a mint szólnak az Anti-Christus pálcájára hágnak, erre nézve sok helyeken a presbyteriumot teljességgel meg is vetették, a mint az amsterdámi Brunnisták, és roterdami Independensek is, kik között semmi presbyterek nincsenek, hanem az egész gyülekezet csak magát igazgattatik. Közönségesen mindazáltal, nem tagadják, hogy isteni rendelés legyen a presbyterium, a mint Robinson is Apolog. Cap. IV. pag. 32. Ki megengedik ugyan a Presbyteriumot, de ilyen okokkal. I. Hogy a Presbyterek olyak legyenek, kik másokat is taníthassanak, intsenek, fedhessenek, nem is csak házonként pedig, hanem közönséges helyen Templomban is prédikálhassanak. II. Hogy azoknak tisztek, nem csak esztendeig, vagy valami bizonyos ideig, hanem holtig való legyen. III. Hogy a tanácskozást, és akár minemű ekklésiai fogyatkozást, nem valami külön házban, hanem a közönséges helyen, az egész Ekklésiának színe előtt igazítsák el. Hoornb. Pag. 658.

VIII. Az Independensek, több ekklésiai hatalmat engednek az Asszonyi állatoknak, mint a Brunnisták: mert az Új Angliai Synat ebben megegyezett, hogy privata professio clavium, azaz, az igének külön való prédikálása, és az ekklésiai fenyítéknek gyakorlása Christustól nem csak a Fraternitásnak; hanem a Sororitásnak is, vagy Nénőknek engedtetett: melynek mindazáltal ellene mond Norton János Respond. Cap. IV. pag. 65. A mint hogy a Roterdami Independens Ekklésiának is Asszonyi állat volt fundálója. A Londinumi Independensek, minap az Asszonyi állatoknak oly hatalmat engedtenek, hogy a vallás dolgában való ellenkezésekről is szabadosan vetélkedhessenek, és abban való controversiákat illendőképpen sententziákkal eligazíthassák. Sőt egy helyre Csidléj Kata nevű Asszonyi állat minap az Independensek részéről írott könyvében nyilvánosan állítja, hogy csak valamely közönséges személy is mind a két Sacramentumot illendőképpen kiszolgáltathatja, csak szintén azt nem mondja hogy ő is.

IX. Semmiben a Brunnistákkal inkább meg nem egyeznek, mint ebben: hogy akár mely gyülekezetnek, ámbár csak hét személyből álljon is oly magános, teljes ekklésia hatalma vagyon, úgyhogy senkitől az ég alatt, annak ne kelljen függeni, és senkinek ne legyen alája vettetvén. Ellenben, hogy ámbár az az ekklésia, teljességgel eretnekségre vetemednék is, mind az egész Világon való Synatoknak legyen annyira való hatalmok, melylyel azt megfékezhetnék, ha szintén az egész nemzetek erkölcstelenségekkel, és eretnekségekkel megvesztegetnének. Hon. Reg. pag. 68. 69. Melyre nézve mindennemű Synatokat akár azon Nemzetből, akár különb különbféle nemzetekből gyűjtettek legyen is Anti-Christustól származóknak, és kegyetlenkedést gyakorlóknak lenni kiáltanak.

A mint amaz morgásokról nevezetes Hugo Péter is, ki Ekklésiáinkat ma is undokul szidalmazza, midőn egykor Londonumban prédikálna, a Prédikátori Gyülekezetek, Classisok, Synatok ellen, minekutánna gyermeki csacsogásával sok időt töltött volna, végre ennek a szónak CLASSIS ilyen magyarázatját adta: CL-assis, azaz, száz ötven fillér erő, s-ennyire bőcsülte ő az Isten nevében össze gyűlt Prédikátori Gyülekezet Classisát, avagy gyűlését: holott maga csak öt vagy kortyét is alig érne. Úgy mint ki az Independentismusnak ciberejétől annyira immár meghízott, hogy az Prédikátori tisztet is önként magáról levetkezze, és most már szabad szakállára lévén, a buja, és tisztátalan életnek köntöseit öltötte fel; ki, egy jeles fő embert, a mostani Angliai Tyrannusnál való sok hamis vádolás által számkivetésben üzöttvén, annak házánál maga minden nap Classist hirdet, melyet ő kétség nélkül nem száz ötven fillérre becsül. Clam. Reg. Ang. Cap. 2. p. 54. Hasonlóképpen még ezeknek szintén csak ilyes a Prédikátorok gyülekezete ellen igen csúfokban, mivel az Arminianusokkal a Dordrechtumi Országos Synat ellen koholtatott csúfoló Echot:

Quid Synodus nodus: patrum Chorus integer? aeger.
Conventus? ventus: sessio? stramen, Amen.

És hogyha valamely kicsiny gyülekezet, más nagyobbnak megítélése alá bocsátja magát, azt azzal kárhoztatják; hogy a szabadságot, mellyel a Krisztus őket megajándékozta, levetkezik. Mellyel az ördögnek mely nagy ablakot nyitnának, akár ki megítélheti.

X. Hogy ezt az ő darabos értelmeket lágyíthassák, három Conditiókat tesznek hozzája. I. Azt mondják: hogy ők megengedik ugyan a Presbyteriumot, Classisokat, és Synatokat, (a mint a Brunnistákról is megértettük feljebb pag. 26. art. 9.) de úgy, hogy csak nevezettel különbözzenek, mert hogy valamely egy Classisból válogatott Presbyterium, és Synat között, más egyéb Classis; avagy hogy olyan egynehány gyülekezetekből össze szerkeztetett Presbyteriumok adathatnának, melyeknek a Reformátusok hatalmokban legelsőben és rend szerint lenni állítják a felszentelést, és egyéb jurisdictiót, azt ők meg nem engedik. Továbbá, ő nékiek minden Synatjuk csak merő Brunnistica, minden törvény tételre illendő hatalom nélkül valók; ott kinek kinek a község közül szabad sententia mondani; és csak választás, s-alkalmatosság szerint valók. II. Azt mondják, hogy csak egy valamely gyülekezetnek is vagyon annyira való hatalma, hogy a kicsiny Synatot is Non Communionra (melyet szintén Excommunicationnak nem akarnak mondani) avagy véle való nem közösülésre sententziázhat: mely illetlen toldalékot Cotton foldotta a Brun hajdani hitván csondrájához, s ez emeli az Independentiát a hatalmasságnak legfelső grádicsára: mert így akár mely csak legkisebb gyülekezet is, ez széles világon levő minden Ekklésiákkal való egyezséget megvethet.

XI. Eleinte engedtek volt annyi hatalmat a Magistratusnak, hogy a hasonlás indítókat, eretnekeket, bálványozókat megbüntethetné; de ezt ismét félvén némelyek, hogy egyszer rajtok kezdi, kezéből kitekerték, és immár annyira mentenek, hogy mindenféle vallásoknak, vélekedéseknek, eretnekségeknek szabados gyakorlásáért, mind beszéddel, mind írással, s-mind pedig fegyverrel hadakoznak, melyet ők Libertas conscientiának, lelkiismeret szabadságának neveznek: hogyha ebben valaki csak ellenek szól is, azt ottan szentek üldözőjének, Krisztus országa ellenségének, és ördög fiának lenni kiáltják: holott megmondotta (úgymondnak) az Apostol hogy szükség meg lenni a hasonlásoknak, 1 Cor. 11. 19. Az Evangelium mind addig ez széles világon nem hirdettetik, a hit nem nevekedhetik, és állandó békességet nem remélhetni valameddig ez a lelkiismeretnek (a mint szólnak) szabadsága mindeneknek meg nem engedtetik, hogy kiki a mit akar azt vallhassa. Innét vagyon hogy egykor Colcestriában midőn a Keresztény Prédikátor tanítása közben a sokféle hasonlásokat, vélekedéseket kárhoztatná; felkiált ugyan ott a sectarius Independens és azt mondja: Nézzétek (úgymond) mely nyilván való ördög ez! az Isten népének mely nagy ellensége! Ördögtől születtetett, káromkodásokat szól. &c.
Hasonlóképpen midőn együtt beszélgetés közben egyik említené, hogy egy Best Pál nevű Embert azt Arianismusért tömlöcre vetették volna, hallván egy Independens Prédikátor, azt mondja, elég hamisan tette (úgymond) mert nem tömlöcre kellene azzal bánni. Mond amaz: hát mit kell cselekedni, avagy meg kellé engedni, hogy itt az Arianus ekklésia gyűljön? mond a Prédikátor: argumentummal győzd meg, mert más egyéb zabolázó hatalmat nem adott Krisztus az Evangelium alatt. Amaz eleiben gördíti Móz. V. Kön. 13. Rész. 6. 7. 9. vers. Hogy ha titkon indítánd tégedet a te Atyád fia, vagy fiad, vagy leányod, vagy feleséged, vagy barátod, kit nem különben szeretsz mint saját lelkedet, ezt mondván: Jer menjünk el, és tiszteljünk idegen Isteneket, kiket nem esmertél sem te, sem a te atyád. Ne engedd ő nékie, és ne kedvez a te szemed ő nékie, sem el ne rejtsed őtet. Hanem megöld, és a te kezed legyen első rajta, &c. Melyre az Independ. Prédikátor azt feleli: Hó Krisztus az Evangelium alatt azt meg enyhítette: mert a paráznaság (úgymond) az Ó Törvényben halálos volt; de Krisztus az Új Testamentumban a parázna asszonyi állatot csak szabadon bocsátotta. Jan. 8. v. 11. Szép kis felelet Independens Paptól! Innét azért megtetszik, hogy mind a meghasonlásban, mind az Ekklésiának felállatásában, s mind pedig annak igazgatásában szép Báttyokkal a Brunnistákkal egy úton járjanak, sőt sokban őket meg is előzik. Regius pag. 101.

XII. Több egyéb dolgokban is a Brunnistákat Mestereknek lenni ismerik. A házasságnak dolgát éppen a Magistratusnak engedik, melyet a prédikátor (azt mondják) csak mint Magistratusnak követe annyiban erősít meg. Az elválás felől pedig, sokan közülök a Brunnistáknál alább valók. Mert Milton csak csupán a férfiak akaratját, feleségének minden vétek nélkül, és a Magistratusnak is engedelme nélkül az elválásra elégségesnek állítja lenni: melyről kiváltképpen való könyvet is írt. Goringius pedig Új Angliában a Hutchinsonné nevezetes Independens Tanító, azt tanította: hogy az Asszonyi állatok, midőn elhagyhatták az ő férjeket, hogyha az Új Ekklésiában melyben ők járnak, magokat nem adják.

XIII. Az napoknak, holnapoknak, némely Városoknak, valamely Szenttől, vagy pogányok istenéről való közönséges nevezeteket még csak említeni is előttök tilalmas; mint a Brunnistákról alább pag. 28. art. XII. megértettük. Mindazáltal a Pápistaságban építtetett Templomoktól, úgy mint amazok nem irtóznak; sem pedig a Pápától találtatott, és babonásan meg kereszteltetett harangokat meg nem vetik.

XIV. Kárhoztatják továbbá a Reformata Ekklésiákban amaz nevezetes ünnepeknek Karácsonnak, Húsvétnak, Pünkösdnek, s többeknek megülését, és valaki ezeket megüli azt ők úgy tartják mint bálványozót, és Anti-Christusnak áldozót. Ebben is a Brunnistákkal megegyeznek kik hasonlóképpen 1601 esztend. az Amsterdámi Synatban, holott schismaticusoknak is pronunciáltattak, a többi között ezeket az ünnepeket vetették okul, miért kellett nékiek a Belgiumi Ekklésiáktól is meghasonlani. Hoornb. de Brown. pag. 651. 652. Nem is helyes pedig amaz ő ellen vetések melyben az Independensismus gyomorból utáló némely Református Doctorinknak ezen ünnepek felől való különöző értelmeket hántorgatják, mert ezek noha azokat nem szintén teljességgel javallják, és Apostoli rendelésnek nem ismerik; mindazáltal nem is tartják annyira szintén, hogy miatta hasonlásnak, avagy csak veszekedésnek is kellene az Ekklésiákban lenni, mely sokáig a Belgiumi Ekklésiákban is fennforgott, a mint hogy a Dordrechtumi Synatban 1574. esztend. artic. 53. ezen meg is egyeztenek volt, hogy minden ünnepek az egy Vasárnapon kívül letétessenek; de midőn láták hogy a bevett szokás nagyobb botránkozás nélkül ezt nem engedi eltörleni: annakutánna ugyan ott Dordrechtumban, kényszeríttetvén végezések megmásolni, 1618 esztend. Can. 67. felőlök így végeztenek: Az Ekklésiák a Vasár napnak megszentelése kívül, a Karácsonyt, Húsvétot, és Pünkösdöt is, az utának következendő nappal együtt megtartsák. És mivelhogy Belgiumnak sok Városaiban, és Tartományaiban azokon kívül a Krisztus környülmetélkedésének (avagy kis karácsonnak,) Szent vendégségnek, és Mennyben menetelének napja is megtartatik, azokban az Ekklésiákban lévő Prédikátorok, kik meg ettől a szokástól üresek, azon legyenek, hogy a Magistratusnál kinyerhessék, hogy legyen szabad magokat a többiekhez alkalmaztatni. A mint hogy ma is egész Belgiumban fenn tartják, és két napját ugyan azokra az ünnepekre illendő prédikációkkal, és némely helyeken, arra rendeltetett énekekkel is megülik.

XV. A Prédikátoroknak járó dézsmákat, és szabott fizetéseket kárhoztatják, és e helyében az Apostoli szokást akarnák felállítani, úgyhogy a Prédikátorok alamizsnával, és szabad akarat szerint való adakozással tápláltassanak. De ez iránt is cselekedetek tudományokkal ellenkezik, mert igen szeretik a szabott fizetést, még annak is pedig a kövérét.

XVI. A prédikálásra hol vesznek fel textust, s hol egy cseppet sem; hanem csak szabadon akarnak beszélgetni. A prédikáció meglévén, a község közül akárkinek is, ha annyira való tudománya vagyon, megengedik hogy prófétáljon: annakutánna mindenek szabad a meglött prédikációt, ugyan a közönséges helyen megrostálni, és abból való ellenvetéseket előhordani: de ez két maga gyakorlásnak Új Angliában igen rossz kimeneteli lett, melyért örömest magok is akarnák ha eltörülhetnék.

XVII. Némelyek közülök, a közönséges Isteni tiszteletkor, semmi éneklést nem engednek meg; némelyek viszont az éneklést megengedik ugyan de hogy az Asszonyi állatok az Ekklésiában énekelnének azt nem szenvedik. Az Arnbemumiak pedig az ő Ekklésiájokba egy éneklő Prófétát rendelnek, s- ez csak egyedül maga énekel, de olyan Soltárokat, melyeket ő maga gyártott, az egész gyülekezet pedig veszteg hallgat.

XVIII. A könyvből való könyörgést megengedik ugyan, de csak bizonyos történetekben; Hasonlóképpen a kik Robinsont követik, a közönséges Úri imádsággal is a mi Atyánkkal közönséges helye élni megengedik; de azonban cselekedetek ez iránt is mást mutat, mert csak igen hébe hóba jut eszekben. Közönségesen mindazáltal ebben is a Brunnisták értelmét állítják, mint megértettük feljebb pag. 29. art. 14.

XIX. Senkit nem akarnak megkeresztelni, hanem csak a magok gyülekezetiben valóknak gyermekeit, és így az egész Angliát a kevés Independensek kívül a pogányságra tehetségek szerint visszavitetik, kirekesztvén őket a keresztén Ekklésiából: megfosztják azoktól a Sacramentumot, a fenyítéket, a Prédikátorokat, és mindeneket, valamelyeket az Amerikai sült Pogányoktól el kellene fogni. Más egyéb kisdedeket pedig, mind addig kereszteletlen akarnak tartani, míglen felnevekedvén, nem csak eleven hiteket, és szent életeket bizonyíthatják meg, hanem a Krisztus Országának is, azaz, az Independentiának magokat alája vethetik.

XX. Az Anabaptismusra ez három dolgokban utat nyitnak, mely aránt nem csak az igaz Reformátusoktól, hanem még magok Mestereiktől is a Brunnistáktól messze távoznak. I. Tagadják hogy a Keresztén szülőktől származott kisdedeknek csak frigykötés képpen való szentséges volna. Ez szerint prédikált Gudvin Tamás nyilvánosan tagadván a Reformátusoknak amaz szentséget megkülönböztetéseket in Realem & Foederalem: a Valóságos és Frigykötés szerint valót; hanem minden kisdedben megkívántatik (úgymond) a valóságos, és benne lévő szentség: melyet holott semmi bizonyos jelekből bennek meg nem mutathatunk, akár ki is által láthatja, hogy a kisdedeknek keresztségeket el akarják törleni. II. A megkereszteltetett kisdedeket is pedig, az Ekklésiának tagjai gyanánt nem tartják, valameddig esküvés szerint magokat a frigy alá nem adják és így a keresztséget nem nagyra tartják, úgy mint ki nélkül a kisdedek kár nélkül el lehetnek. III. Az Anabaptismust szenvedhető tévelygésnek tartják, a mint hogy Ekklésiájoknak tagját csak Presbyterium eleiben sem hívják érette, ha szintén gyermekének keresztelését, vakmerőképpen elmulasztja is.

XXI. Az Úr Vacsoráját éjszaka szolgáltatják ki, minekutánna minden más egyéb tiszteletek meglöttenek. Ehhez pedig semmi Reformáta Ekklésiáknak tagjait nem bocsátják; de a Brunnistáknak, és Anabaptistáknak hozzá járulni szabadon megengedik. Azt pedig nem csak minden hónapban, (a mint az Új Angliaiak) hanem minden Vasárnap kiszolgáltatják, mely a Római Miséhez szintén hasonló cselekedet, mert nem készítik el hallgatóikat illendőképpen arra a szent lakodalomra, mint hogy magokat oly boldogoknak állítják lenni, hogy az Ekklésiában való első béállásoktól fogván mind halálig, mindenkor készek legyenek, az Úr Vacsorájával való élésre. Mind ez idő alatt is nincsen ő közöttök semmi Catéchizálás közönséges helyen, a melyet ily tökéletes gyülekezetekben haszontalannak lenni ítélnek: az Új Angliaiaknak szokások, kik egy héttel, az Hallgatókat az Úr Vacsorájának kiszolgáltatása előtt megintik a Londinumi Independensek előtt semmire nem tetszik; sem pedig az Úr Vacsorájának kiszolgáltatása után, hálaadó prédikációjok nincsen.

XXII. Az Úr Vacsorájával való élés közben, a gyülekezetben nagy hallgatás vagyon, nincs semmi Caput olvasás, sem intés, sem Soltár éneklés, mert azt mondják, hogy az ő gyülekezetekben valóknak semmi szükségek nincsen efféle Sacramentumi elmélkedésekre indító eszközökre. Az Új Angliaiak az asztal körül való ülést szükséges ritusnak tartják; de a mint hogy az Amsterdámi Brunnistáknak még ma is semmi asztalok vagy táblájok nincsen, hanem csak a prédikáló székből a Diaconusok kezek által osztogatják az imitt amott ülő gyülekezet között: azonképpen a Londinumi Independensek is illetlennek tartják asztalhoz járulni; hanem illendőbbnek ítélik, hogy a prédikáló székből hordozzák ide s tova a községnek: Ugyan ezek ezt is erőssen vitatják, hogy a véle való élés közben, minden férfi süveg felvéve, a Prédikátor pedig mezítelen fővel legyen; mert (úgymondnak) ez a Cerimonia a vendégeknek eleikben adja az együtt való élésnek, és a Krisztussal való társaságnak tiszteletes voltát, de a Prédikátor az Ekklésiának csak szolgája.

XXIII. A Magistratusnak szemtelenül hízelegnek, úgy hogy még a több Reformata Ekklésiákat is előtte rútul gyalázzák. Mert azt hányják vetik hogy ők a Magistratusnak annyi hatalmat tulajdonítanak mennyit más Ekklésiák nem tulajdonítanak: de hogy ebben is füllentenek nyilvánosan megtetszik. I. Mert némelyek, még pedig közülök az első polcon ülők közül teljességgel tagadják, hogy a Magistratusnak a híveken csak valami hatalma is volna, hanem csak a bálványozókon: némelyek pedig mint Hutchinsonianus minden Magistratust megvetnek. II. Avagy az ő tudományok nem rekeszti ki minden Királyokat, Fejedelmeket, Magistratusokat, egynehányon kívül az Ekklésiából, a Sacramentumoktól, és azoknak gyermekeit a keresztségtől? III. Ámbár szintén némely Királyokat, Fejedelmeket, Urakat, Ekklésiájokban bévennének is, vajon meddig maradhatnának meg annak tagjai között? Holott akár minémű Magistratusi vagy tudományában vagy erkölcsében való valami fogyatkozásért (a mint magok mondják) nem különben kirekesztik mint egy egy alávaló szolgát: ha pedig egyszer kirekesztik, semmi emberi orvoslást ők fenn nem hagynak, ámbár minden szent Írás magyarázó Doctorok, Synatok, Ekklésiák látnák is annak ártatlanságát; de mind ezek sem változtathatják meg egy kis Independens Ekklésiácskának vakmerő végezését. IV. A holott osztán elhatalmaznak, senkit még csak legkisebb közönséges tisztre is fel nem vesznek, hanem ha megrögzött Independens lészen. A kit pedig Magistratusnak tesznek is, annak minden hatalma csak csupán a községnek jó akaratjától függ. Hogyha a Magistratus nem enged az ő új találmányaiknak, ottan mindjárt a községet ellene felfegyverkeztetik, nagy dühösséggel ellene támadnak, és minden rendeket fel akarnak forgatni, ebben pedig egyedül a lelkiismeretnek szabadságáért való feltámadást hányják vetik: a mely miatt mostan is keservesen nyög egész Anglia, sóhajtoznak de szólni sem mernek a kegyes Emberek, Istenhez kiált a Királynak kiontatott vére, szánakozással sóhajtanak a körül lévő nemzetségek. V. Avagy az ő fundamentomok hagy-e inkább a Magistratusnak valami hatalmat az Ekklésián? avagy az ekklésiai dolgokban alája vetik-e magokat a külső Magistratusnak? elszenvedik-e hogy őket megzabolázza az Ekklésiáknak megzavarásában, és mételyeknek széllel hintésében? VI. Avagy minden Reformata; sőt ez széles világon lévő minden Ekklésiák között, vagyon-e inkább csak egy is mely kisebb hatalmat tulajdonítana a Magistratusnak mint ők? Kik megfosztják a Királyt, és Parlamentumot a törvény szabásától, kik minden emberi törvényeket és jó rendtartásokat megvetnek.

XXIV. Továbbá, minden rendbéli Magistratusokhoz micsoda indulattal legyenek, megtetszik mind példa nélkül való Országlásokból, mind pedig nyilván való tanításokból. Kik a szent Írásnak minden könyvei felett, éjjel nappal a szent János Mennyei jelenésének magyarázatjában foglalatosok, melynek mélységes titkait az ő kötsögös főtől származott Országlásoknak erősítésére csudálatosképpen csigázzák: a minthogy amaz veres Sárkányon is, melyről emlékezet vagyon Jelen. 12. v. 3. akarják érteni a Monarchiát, avagy magános uralkodást, annak hét koronás fejein pedig, értik az Europai hét nevezetes koronás Királyokat, és a miképpen hogy ők immár ennek a Sárkánnak (a mint ők szólnak) egyik fejét lecsapták: azonképpen hogy más egyéb nemzetek is rövid nap az ő példájokat követik, bizonyosan reménlik, és még fenn maradott hat fejeit is, úgy mint a Galliai, Hispaniai, Sueciai, Daniai, Lengyel Királyt, és ezeknek legnagyobbját a Római Császárt lenyakazzák: és így azt mondják, a Sárkányt azaz, az Isten Anyaszentegyházát üldöző Monarchiát eltörülvén, lészen osztán az Evangeliumi tiszta tudománynak, széles e világon szabados folyamatja. Salmas. defens. Reg. cap. 10. pag. 232.

Az Arnheimumban lakó Independensek pedig mind ezeken felül, melyeket előszámlálék, más két kiváltképpen való articulusokat is koholtanak, melyet ma is állatnak. I. Hogy ők ez életben tökéletes szentek legyenek, maga ha jól meghányják vetik őket, csak merő azon Chiliasták és állorcás keresztyének. II. Állítják hogy az Isten a bűnnek, ugyan a mennyiben bűn és gonosz, tulajdonképpen való szerző oka legyen. Ezt pedig mind ketten egy Arcerius nevű Prédikátorjoktól sziták, kinek ezen dologról írott káromkodó könyve Londonumba a Hóhérnak keze által, közönséges helyen meg is égettetett. Mind ezeket bővségesen leírja Regius pag. 64. 65. 66. &c. Több derekas értelmeket még ez ideig ki nem nyilatkoztatták.
A mely ekklésia azért ez szerint vagyon rendeltetvén, az az Independensek előtt ama ditsőséges ekklésia, melyben nincsen macula, sem sömörgözés avagy más valami efféle Eph. 5. 27. Ez az Krisztusnak amaz mátkája, ki egészen szép, és szeplő nincsen ő benne, legélesebb az Asszonyi állatok között, tekintetes, és termetes mint a Jerusálem, piros mint a hajnal, vidám mint a nap, szép mint a hold, és rettenetes mint a sok zászlós tábor. Ének v. 7. &c. Azomban ha ki jól megtekinti, ezeknek minden Ekklésiájok (ha Ekklésiának méltó mondani) hasonló, amaz megbűzött, s megnyüvesedett testhez, kiben mennyi féreg, annyi lélek, holott senki senkitől nem függ, kiki magának munkálódik, és mindenik maga hasznát keresvén; azonközben a testnek életét elfogyatják, magát pedig rothadtsággal, maródással, fájdalommal, és bűzzel töltik el. Avagy nem volt volna-e jobb, hogy egyképpen, akár miképpen igazgattatott volna az ekklésia, hogy nem mint az igazgatásnak jobb módjáról, ily sokáig, ily veszedelmesen, s ily vakmerőképpen villongani, a Krisztusnak varrás nélkül való köntösét széjjel tépni, az szeretetet mely csak egyedül épít, elveszteni, és sokára ily képtelen, csudálatos, és hallatlan értelmekre fakadni? Commen. de Independ. Így értvén ezeknek kiváltképpen való értelmeket, lássuk immár rövideden a más akol bélieket is. VII.

Forrás

MTAK: Angliai Independentismus : avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtártasokban, minden Reformata Ecclesiaktól különözö fejetlen lábság / Eggynehány Szava hihető, túdós, Belgiumi Doctoroknak irasokbúl, roevideden öszve szedegettetett, es Magyar nyelven kibocsáttatott Miskolci C. Caspar által

Miskolci Csulyak, Gáspár és Telkibányai P., István és Ames, William (1654) Angliai Independentismus : avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtártasokban, minden Reformata Ecclesiaktól különözö fejetlen lábság / Eggynehány Szava hihető, túdós, Belgiumi Doctoroknak irasokbúl, roevideden öszve szedegettetett, es Magyar nyelven kibocsáttatott Miskolci C. Caspar által. RMK I 893-894 ; RMNy 2558-2559 . nyomtattatott Vásberg János által, Ultrajectumban. Text (RMK I 893 – MTA Könyvtár és Információs Központ példánya (RM I 8r 249))
RMK_I_0893-RM_I_8r_0249.pdf Download (119MB)