Az eszeveszett independensekről és azoknak tudományairól | Miskolci Csulyak Gáspár

Miskolci Csulyak, Gáspár

(Olaszliszka, 1627. – Székelyudvarhely, 1696. v. 1699)

orthodox református lelkész

Angliai Independentismus: avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtartásokban, minden Reformáta Ecclésiáktól különbözö fejetlen lábság

VII. RÉSZ. (130-150. o.)

Az eszeveszett Independensekről, és azoknak tudományaikról.

Ez felső három részben ekkéig megértettük azoknak az Independenseknek, kik tudományaikra nézve józanabbaknak mondathatnak, mind terjedésüket, mind pedig kiváltképpen való értelmeiket, miben egyezzenek vagy különbözzenek, mind a Brunnistáktól, mind pedig a Reformáta ekklésiáktól: immár rend szerint lássuk rövideden azokat is, kik hallatlan és minden fundamentum nélkül való értelmekre, avagy inkább bolond vélekedésekre nézve méltán eszeveszetteknek és megbolondultaknak neveztethetnek. Kiknek, amennyire lehet, szóljunk mind közönségesen eredetükről és erkölcsökről; mind pedig külön-külön nevezetesebb ágazataikról és kiváltképpen való vélekedéseikről.

Ami azért eredetüket s genealogiájokat illeti; azt igen fel nem nyomozhatjuk, és messzebb a józanabb értelmű, avagy jól sült Independenseknél nem is vihetjük, úgy mint kik legközelebb való nemzői, és amaz ő mindenféle vallásoknak, eretnekségeknek szabadon gyakorlatát vittató tojásokból sokból terjesztői. Ezeknek szülő anyjuk hanem mind is, vagy csak nagyobb részént volt Hutchinsonia, egyébként elég tudós, de mindenféle eretnekségre vetemedett, rút buja asszonyi állat, ki Ó Angliából a többivel együtt Új Angliában bujdosván, ott az Independenseknek mint egy prophetisszájok lett, és közöttük sok tudós embereket, amint hogy ő magát Cotton János is dögletes tudományával igen megvesztegette: nem csuda tehát, ha bagolyból ily szép sólyom fiak származhattak. Első fészkük ezeknek volt Amerikának Neo plemmuda nevű szigete, Új Anglia, holott az Angliai Püspököktől számkivetésben űzetett Independensek megtelepedtenek volt, és itt eléggé megerősödvén, innét ez egynehány esztendők alatt Ó Angliában hazarepültenek ez amerikai fene harpiák, és Londinum városát kiváltképpen való barlangoknak csinálták. Erkölcsök ezeknek merő azon erkölcstelenség, veszekedés, zűrzavar és nyughatatlanság, melyet ha valamely keresztyén magistratus törvény szerint nagyobb gonoszságnak eleit igyekezvén venni, meg akar zabolázni, ottan mindjárt házára mennek és a Donatistákkal szentek üldözőjének, hívek nyomorgatójának lenni kiáltják, és efféle kiáltásokkal az eget-földet egyben zavarják: a több Reformátusokat gyomorból utálják, úgyhogy azoknak még csak írásokat olvasni, vagy prédikálásokat is hallgatni közöttük igen tilalmas: a gazdagságnak mindenek felett szeretői, és éjjel-nappal szorgalmatosan keresői, mivelhogy ugyan vallják is ezt, hogy a Szenteknek minéműek ők, ez egész földnek s annak minden javainak tulajdon örököseinek és urainak kelljen lenni: az öltözetben igen cifrák, a járásban gőgösek, ez iránt is messze távozván a hajdani Puritánusoknak együgyűségétől: a gazdag rendeket, főképpen pedig a fő asszonyokat minden tehetségekkel igyekeznek maguk pártjára csábítani, és másoknak minden javait, ha lehetne, maguknak koporítani.

Közönségesen tudományaikat, avagy vélekedéseiket pedig ami illeti (mivel külön-külön azokról alább szólunk): ezek immár annyira mentenek, hogy az egy nevezeten és a szabadságtalan szabadságon kívül a régi Independensekkel többire semmiben nem egyeznek; mert ezeknek semmi állhatatos vallásuk és értelmük nincsen, hanem minden nap változtatják; ha mit ma vallanak, holnap megmásolják; s káromkodó szájjal gonoszságokat az Isten világosításának és a Szent Lélek újabb való sugallásának tulajdonítják. Ezek azért az Independentismus árnyéka alatt mindenféle eretnekséget szabadon vallanak; hypocritaságuk mindenek előtt álmélkodásra méltó: külsőképpen magukat úgy viselik, mintha őnáluknál senki e földön alázatosabb, senki szentebb, senki feddhetetlenebb és Christussal teljesebb nem volna; a könyörgésben buzgók és fáradhatatlanok, a szent írásban igen olvasottak, de értetlenek; minden kiváltképpen való vélekedések a kegyelemből való kegyelemért, a dicsőséges Evangeliumi emberért, és hogy a Christus az ő székében mezítelen ültettessék, amint ők szólnak, ezért buzognak. Sok gaz vélekedésnek kiváltképpen való prédikátorit, avagy inkább prokátorait, csaknem imádják; nyilvános beszéddel azokat Szent Pálnál, Szent Péternél feljebb becsülik; sőt azt mondják, hogy ha ő maga a J. Christus most a földre jönne is, jobban s igazabban nem prédikálna, mint azok: ellenben pedig minden igaz értelmű tudós prédikátorokat Baál papjainak, pápa kengyelfutóinak, írástudóknak, Phariseusoknak és Evangelium ellenségeinek hívják. Mind ennek csak szintén a beszédből ki ne fogyjon, akár férfi, akár asszonyi állat légyen, prédikálni megengedik, amint hogy nagyobb részéről prédikátoraik is csak azon tudatlan mesteremberekből vargákból, takácsokból állanak, mely egyik fő oka a sokféle eretnekségeknek.

Ezek Új Angliában kiváltképpen HUTCHINSONIA anyjok idejében annyira elterjedtenek volt, hogy csak egy ekklésia, egy ház népe tőlük tisztán nem maradhatott; és mivel a tiszta tudományúaknál sokkal többen voltanak, senki illendőképpen őket meg nem zabolázhatta. De nem engedte Isten mind ennyi árvizeknek is az ő Evangeliumát eloltani; hanem ő maga az egekből ellenük támadván, igaz ítéletét, mely elsőben is Hutchinsonián kezdette, kezdte rajtuk gyakorolni. Ugyannyira, hogy ez megnevezett Hutchinsonia egyszer mind sokaknak szeme láttára harminc különb-különbféle rettenetes csuda fajzatokat szült, azoknak száma szerint, amennyi kiváltképpen való eretnekségeket vallott s állított. Más ismét egy DIER nevű asszonyi állat, ugyan annak társa, annakutána nem sok idővel egy éktelen csuda nőstény fajzatot szült, kinek semmi feje nem volt, hanem arculatja a mellén volt, fülei a vállából nőttek ki; szeme, szája ide s tova vonódott, félhorgadt orra; melle és háta éles tövisekkel rakva; köldöke és hasa volt a hátán; lábának ujjai helyett három madárköröm; szeme felett a homloka helyén négy éles és kemény szarva volt. De mind ezen is a megkeményedett nép meg nem indult, hanem a csudáknak okát a tiszta tudományú ekklésiákra hárították, vakmerőséggel mindenütt kiáltván, hogy mind azok közöttük azért esnének, s azért nehezednének meg annyira rajtuk az Istennek kezei, hogy a Legalisták, a törvényesek az ő törvényeiknek után megvakíttassanak, és annakutána hanyatt-homlok szálljanak a pokolra.

Minekutánna pedig az égből meggyőzettetvén is nem akarnának csendesedni, a közöttük lévő magistratus végre ellenük feltámadott, és némelyeket közülük a gyülekezetből kirekesztett, némelyeket pedig, mint Hutchinsoniát más egy prédikátorral és sok pártosival együtt, ugyan számkivetésbe is űzött. Kik osztán széllel a tengereken bujdosván egy Helgate nevű szigetben engedettenek, és ott az Indusoknak kezekben esvén egy gyülekezetnek egytül egyig tőlük megégettettenek, s így nyerték el érdemlett jutalmokat. De mind ezekkel is nem gyomlálódhattak ki a nép közül a sok hallatlan secták; hanem egy ideig csak megcsendesedvén, annakutána annál inkább megbokrosodtanak. Ez azért az eszeveszett Independentismus immár itt künn Ó Angliában is kiváltképpen Londinum városában annyira terjedett, és ma is naponként terjed, hogy ennek sectáinak száma nincsen. Melyek közül csak ez egynehány kiváltképpen valókat akartam nevezett szerint leírni.

COLEMANNIANUSOK, kikről csak mulóan oda feljebb a IV. rész 38. levélben emlékeztünk. Kiknek hasonlásuk, avagy kiváltképpen való értelmük eredt a városi polgárságból, kik midőn látták a Presbyterianusoknak és Independenseknek az ekklesiának igazgatása felől való egyenetlenkedéseket, hogy amazok az ekklésia igazgatását csak egynehány presbytereknek, ezek pedig az egész gyülekezetnek akarnák engedni: ők is azonban kezdettek felőle berzenkedni, hogy netalám méltábban az ő formájukat avagy székeket illetné. Azért végén eszében egy Colemanus, avagy Kálmán nevű londinumi prédikátor sok külső okos fő embereknek erre való hajlandó elméjüket együttesen izgatván, némelyektől az ekklésiai igazgatásnak harmadik módját kezdette állítani, melyet Erastusnak kútjából merített volt. És hogy a fő rendek előtt magának annál nagyobb kedvet találhasson, a parlamentum, avagy ország igazgató tanácsa előtt közönségesen kezdette tanítani, hogy egyállásában az ekklésia igazgatása sem nem a presbytereket, avagy ekklésiai tanácsot, sem nem az egész gyülekezetet illeti; hanem egyedül csak a külső magistratust: kinek értelmére ottan mindjárt sokan hajlottanak, és mind ez ideig is követik. Kiket osztán ott való első authoráról, Kálmán papról Colemannianusoknak, avagy Erastianusoknak neveztenek, amaz orvos Erastus Tamásról, ki ezt a hasonlást elsőben Heidelbergben 1565 esztendőben faragta volt.

ANTINOMUSOK, avagy törvény ellen valók: mely hasonlásnak Angliában első fundálója volt egy Eatonus János, ki a Christus által ingyen kegyelemből való megigazíttatásról egy néminemű könyvet írt, melyben kiváltképpen csak ezt az ő magános értelmét állítja: hogy az Isten semmiképpen nem akarja, sőt ugyan nem is lehet, hogy a megigazultakban semminemű bűnt találhasson. Ez vélekedés pedig authorával együtt nem temetődhetett el; hanem Angliának ez mostani siralmas változásában fejét ismét felemelte. Mivel pedig ily könnyű módot és általutat mutat az üdvösségre, igen sok nép is követi; de azon kívül immár más vélekedésekre is fakadnak, minéműek:

I. Hogy a Christus a mi bűneinkért szenvedvén, az híveknek nemcsak büntetését viselte el, hanem a bűnnek rútságát is őróluk annyira eltörölte, hogy őbennük teljeséggel semmi bűn nem maradt.

II. Ezekért nem szükség a keresztyén embernek az ő bűnein bánkodni, siránkozni, és azokból kitérni, holott őbennük már semmi a fele nincsen.

III. Hogy az Új Testamentumban a híveknek és újjászületteknek nem szükség prédikálni a törvényt, sőt az egész testamentumot, mely immár a Christustól eltörültetett, úgy hogy már a híveknek, kik az Evangelium és nem a törvény alatt vannak, semmi közük nincsen a törvényhez, úgy mint amely (a mint szólnak) csak elvágja elsőben az embernek lábát, s azután kényszeríti osztán, hogy fusson; hanem egyedül csak az Evangeliumhoz kell mindeneknek ragaszkodni.

IV. Hogy a Christus minden emberekért személy szerint elégségesen megfizette a váltságnak árát.

V. Hogy az Isten először az embert megigazítja, s annakutána hiszen osztán, azaz a hit követi a megigazulást.

Ezek közül való volt amaz Hobson Szabó Pál, ki egykor egynehány Reformátusokkal az Isten törvényéről beszélgetvén őket ilyenképpen csúfolta: Én is (úgymond) hajdan szintén oly jól sült törvényes voltam, mint egyike ti közületek; egy nap sem múlt el, hogy minden reggel s este, mind étel előtt s mind utána ne könyörögtem volna, és bűneimen ne keseregtem volna; hanem annyira, hogy majd kiapasztottam szemeimet; de most bizonyos vagyok benne, hogy valameddig azt cselekedtem, mindaddig egy pont Istenem sem volt. Reggius pag. 106.

ENTHUSIASTÁK, kik az ő vélekedéseiket egészen a látásokban és jelenésekben helyeztetik, és valamit megveszett elméjük kigondol, azt ottan isteni jelenésnek és a Szent Lélek sugallásának tulajdonítják. A szent írást egészen megvetik, csúfolják, csak gyermekeknek való A-b-c-nek tartják, és nem oly öregeknek és lelkieknek, mint ők. Az Istennek amaz igaz, belső és lelki igéje (azt mondják) nem egyéb, hanem az emberben lévő lélek, a kit egyedül kell követni, és a mint kinek-kinek az ő lelke diktálja, akképpen kell érteni a szent írást, nem a szóknak értelme szerint. Állítják továbbá, hogy a szombatnak megszentelése nem egyéb, hanem oly nyugodalom, mellyel tartozik kiki az ő lelkét megnyugtatni, úgy hogy akkor se ne könyörögjön, sem prédikációt ne hallgasson, vagy más valamit ne olvasson, hanem veszteg lévén és gondolkodása által mint egy magától eltávozván várja az égből az Istennek sugallását, mely néki megcsalhatatlan szent írás gyanánt légyen. Az angyalok felől vallják, hogy nem egyebek, hanem a léleknek gondolatai és mozgásai: Az ördög pedig nem egyéb, hanem a léleknek a testtel való harca, és a pokol a gonosz lelkiismeret.

ANABAPTISTÁK (Baptisták – a szerk.), de nem olyak, mint akiket mi közönségesen Új-Keresztényeknek nevezünk: hanem ezek még Angliában csak igen gyengék, és ama derekas tévelygésekben még szintén nem estek, melyekben egyéb nemzetek között valók. Legderekasabban a vallásnak két kiváltképpen való ágazatában áll a közöttünk és közöttük való villongás, úgy mint a keresztségben és az egyházi szolgáknak hivataljokban. Mert az ekklesiának valóságát állítják a bemerítésben, és csak azokat tartják ekklesiájoknak tagjainak, kik a vallástétel után valamely folyó vízben egészen bemeríttetnek, és így a víz által mind egy eltemettetvén kereszteltetnek meg. Ezzel pedig a vízben merítés által való keresztséggel ma is sokképpen majmoskodnak: sok vén asszonyokat akképpen immár tél közepén a vízben is ölnek; mely szerint egy vén embert is akarván visszakeresztelni, a vízben éppenséggel lenyomták; de kelletikoráig nyavalyás nem maradhatván a víz alatt, nagy fuldoklva felvánszorog, s azt mondja: Isten hová tegyen (úgymond) benneteket, lám csak alig hogy bele nem ölétek. Más ismét egy asszonyi állat, akarván visszakeresztelkedni, minden ruhájából levetkezvén, anyaszült meztelenen kellett a nép előtt állani: azonban a könyörgés közben szeméremét kezeivel elfedezte; melyet látván az Anabaptista pap azt mondja nékie: illetlen dolog (úgymond), hogy te kezeidet lebocsásd, holott azokat a Christus szíveddel együtt az égre felemelni parancsolja; melyet amaz szégyenletében nem akarván cselekedni, minden dolgok félben maradt, és vissza nem kereszteltetett.

CHILIASTÁK, avagy ezresek, kik csuda dolgokat álmodoznak a Christusnak országáról, állítván, hogy az utolsó ítélet előtt ezer esztendővel bizonyosan el kelljen jönni a Christusnak, és itt a földön a hívek között ezer esztendeig fog királyságot viselni; mely idő alatt kimondhatatlan boldog állapotjok lészen a híveknek, és oly kívánatos békességük, minémű világ kezdetitől fogván nem volt. Mert azoknak az esztendőknek csak szintén kezdete előtt az Anti-Christus országának a török birodalommal együtt éppen lényeggel el kell romlani, a sidóknak a hitre megtérni, és minden pogányoknak az Evangelium által az idvességre elhívatniok; minden e földi országlások fejedelmiségei semmivé lesznek, és csak egyedül az Istennek választottai fognak uralkodni az egy Jézus Christus alatt. Mely értelemben többire a józanabb Independensek is megegyeznek, a mint ez elmúlt esztendőkben is Új Angliában Cottonus s többek csak a végre synatot gyűjtvén az egész Mennyei jelenésekről írott könyvet egészen felforgatták és megfontolták, és a szent írásnak minden bizonyságit összehordván úgy találták, hogy ez az idő csak igen közel vagyon; ezt az ő értelmöket pedig akarták fundálni a S. János Jelenések 20. részén, v. 5–7. Sokan elméjüket e felől haszontalanul fárasztják; némelyek ennek előtte azoknak az esztendőknek kezdetét 1650 esztendőre vetették volt, de abban immár kicsalattak; némelyek 1656 esztendőre határozzák, mivel (úgymondnak) a vízözön előtt való világ is annyi ideig volt fenn. Mely értelemhez még némely orthodoxus theologusok is igen sodorítanak.

QAERENSEK, azaz keresők avagy hajhászók, kik elhiszik ugyan s vallják is, hogy vagyon Istennek valami igaz ekklesiája e földön, de holott s melyik légyen, ők nem tudhatják; hanem annak keresésében éjjel-nappal foglalatosak, honnét Qaerenseknek neveztetnek. Kik immár addig keresték az ekklesiát, hogy azt is, amely ekklesiájok volt, szintén elvesztették. Ezek is sok illetlen dolgokat cselekszenek, a mint 1645 esztendőben Colcestriában elhitetették volt magokkal, hogy csak igen rövid idő múlva minden bizonnyal nagy földindulással eljőne az ítélet napja; melyre nézve semmi télre valót magoknak nem gyűjtöttek, hanem minden igyekezetekkel azon voltanak, hogy miképpen indulnának Jerusálem felé, hogy onnént vitettessenek fel az égbe; némelyeket pedig közülök Amsterdamban is küldöttek egy sidóhoz, ki nagy fizetésért őket a Jerusálem felé való útra megtanította, és mit kellene cselekedniök, tanácsával is oktatta.

EXSPECTANSOK, azaz várók vagy lesők, kik ellenben tagadják, hogy még megjelent volna ez az Istennek anyaszentegyháza; hanem még ezután várják, hogy nagy csudálatosan az apostolok által állíttassék fel ez a keresztyéni gyülekezet. Kik a Qaerensekkel együtt tagadják, hogy valami igaz látható ekklésia volna most e földön. Mely két dögletes sectáknak, melyeknek még mása e világon nem támadott, első koholója ki lett légyen bizonyosan nem tudhatni; elég az, hogy a Scepticusoknak tulajdonképpen való fajzatai. Úgy is látszik pedig, hogy Új Angliában támadott, és ha nem szinte szülő anyja is, de első dajkája Hutchinsonia volt, mert egy Rogerus Guilhelmi Új Angliából számkivetésben űzetvén Ó Angliába ment, és ez kezdette ott legelőször hintegetni, hogy nincsen semmi ekklésia, semmi egyházi szolgálat, sem sacramentumok, sem ekklésiai fenyíték, ezért mert egy apostol is nincsen. Ezek nagy szívszakadva minden nap várják JÁNOS APOSTOLT, ki felől bizonyosan állítják, hogy még ma is valahol e földön éljen; és hogy rövid nap már meg is kell jelenni az Isten ekklesiájának felállatására: némelyek közülök felőle azt mondják, hogy már Suffolciában látszék; de nagyobb része, úgy mint kik többet köppentettek volt benne, azt állítják, hogy még ERDÉLYBEN lappang, és immár levelet is készítettek utána, melyben reménységgel kérik, hogy mennél hamarább jöjjön hozzájuk Angliába. Erre nézve szokás ma is közöttük, hogy ha valami peregrinust látnak, menten tudakozzák tőle, hogy ha nem ő-e a János apostol. H. Reg. pag. 59.

Ezeken kívül vannak Anti-scripturisták, kik mind az Ó és Új Testamentumnak könyveit megvetik, undokul csúfolják, aranyborjúnak, rézkígyónak és mindenféleképpen káromolják. Vannak Familisták, Donatisták, Arrianusok, Sabbatariusok, Antisabbatariusok, Arminianusok, Socinianusok, Traskiták, Heteringtoniusok, Sadduceusok, Mennonisták, Ebioniták, Atheisták és több száma nélkül valók. Úgy, hogy Honor. Reggius csak azokat, melyek 1640 esztendőtől fogva 1646-ig származtak, lajstromba foglalta, melyben száznyolcvanféle rettenetes, káromkodó vélekedéseket számlál elő, melyeket, mivel sokan botránkozás nélkül nem olvashatnának, erre nézve leírni nem akartam. Mind ezekkel pedig az Independensek oly békességesen élnek, hogy a mint Thom. Eduardus írja, közülük egyet többet sem ismer, aki magát a sectariusoknak ellenük vetné. Mind ezekből azért (úgymond) megtetszik, hogy az angliai ekklesiának mostani keserves nyomorgattatása annyival múlja felül a püspökök idejében valót, mennyivel a Britanniai nagy tenger a Rhenus vizét.

Ez azért a szent Independentismus amaz trójai nagy faló, melyet nem SINON, hanem BOLTON, BRUN és ROBINSON nem Trójának, hanem az Isten szép ekklesiájának elpusztítására, az Evangeliumi tiszta tudománynak megzavarására koholtanak. Ez amaz Angliában fajzatott, Hollandiában szoptattatott, Amerikában neveltetett sokfejű hydra kígyó, melyek közül ha egyet elvágsz, tíz annyi nő helyében. Ez ama szélesen kiterjedt zöldellő fa, melynek árnyéka alatt az Istennek szőlőjére halálosan agyarkodó mindenféle fenevadak, mérges állatok bátorságosan lakoznak. Ezek amaz álnok Gibeoniták (Josu. 9. v. 4–5.), kik a régi rongyollott foltos ruhának, a tettetett szentségnek mutatása, a reformatiónak óhajtása és színes kegyességnek állarca alatt színlik be magokat az Istennek Izraeleibe; de azonban a semlye és málosa helyett megpenészedett kenyérrel és tömlőikben megecetesedett borral sovárogtatják a híveket, és a függetlenségnek ragadó lépésével (melyet az ördög az ő országának terjesztésére koholt) a veszedelmes útjára térítik az együgyű lelkeket.

Látjuk azt természet szerint mindenekelőtt, mely kellemetes a szabadságnak nevezete, melynek szeretetét a természet még az oktalan állatokban is beoltotta: ezt az utat azért legalkalmatosabbnak gondolta a Sátán a jóknak megszedésére, hogy a szabadságnak színe alatt mérgét mézzel elegyítvén mindeneket rabjaivá teheti. A méreg mennél titkosabb, annál halálosabb; mennél édesebb, annál egyenesebben a szívre siet, hogy ahonnét vagyon az életnek kezdete, a halálnak is ugyan onnét legyen eredete. Valamint vagyon pedig a szív a testben, szintén azonképpen vagyon az ekklésia az emberi társaságban, melyhez ragasztatott amaz halhatatlan élet ere, a religio. Nem csuda tehát, ha ez kárhozatos méreg, az Independentismus elsőben is az ekklesiára annyira fenekedik, hogy ez méltóságos test elsőben is belől megrothadván, a külső polgári társaság önként romlás nélkül romolhasson. A méreg mennél halálosabb, annál érezhetetlenebb, és gyakorta nem előbb, hanem mikor immár minden tagokra elhatott, akkor mutatja ki magát az Independentismusnak mérge: a szívhez mennél közelebb, annál érezhetetlenebb, belől mennél mérgesebb, kívül annál mézédesebb; mindaddig is, míg le magának fészket nem ver, nyilván senkit nem szid, senkit nem sért, senkit nem foszt; hanem a szentségnek gyenge palástjában öltözik, derekát szelídséggel övezi, pálcája gyanánt a kegyességet kezében viseli, magaviselete merő alázatosság, étele-itala nagy buzgóság; minden beszéde a reformatiónak reformátiójáért, a Christusnak lelki országáért forr s buzog, másoknak életén könyv nélkül taníttatnak, a religiónak s igaz isteni tiszteletnek fogyatkozásán siránkozik, és ha mi abban előtte görbének tetszik, megegyenesítésében örömest törekedik, míglen azt éppen öszverontja.

Mindenekkel maga kedveltetéssel szelíden társalkodik, senki állapotjára, ha jobbat kaphat, nem vágyakozik, könyvező szemeit az égre emelvén, kezével mellét illetvén, szent csókkal, édes beszéddel örömest nyájaskodik, míglen az embert ötödik oldalcsontja alatt hantsárával által üti. Egy szóval, ha ilyen színes kegyesség alatt az Independentismus az ekklesiában lábát beteheti, ottan mindjárt alávaló együgyűségét levetkezvén tigrisbőrbe öltözik, mindent prédál, ront és szaggat: elsőben is pedig a vallásnak protectorinak, a keresztyén magistratusoknak s fő rendeknek sarkukat kezdi mardosni; ha kiket közülük magához hódoltat: ó, mely boldog lelkek azok! azok egyedül a szentek patronusi, a kegyelem országának oltalmazói; de valakiknek járma alól való idegenségét látja, azok ellen tüzet, mérget, kénkövet okád, Pharaho, Achab, Jeroboam neveket költ, és ha egyébként nyakokra nem tapodhat, az alattok valókat a szép szabadságnak, avagy függetlenségnek reménységével táplálván ellenük feltámasztja, és meg nem nyugszik, míglen vagy nyakát szakasztják, vagy nyakokat szakasztja.

Mert nincsen az ég alatt oly keresztyén magistratus, nincsen e földön oly hatalmasság, ámbár helyes, ámbár Istentől rendeltetett légyen, kit ennek poroszlói egy szempillantásban pokolra ne vetnének, hogy így szabadon, tetszések szerint a szép ekklesiát eretnekségek moslékjává, a külső társaságot latrok barlangjává tehessék. Kik ellen minden keresztyén magistratusok, királyok, fejedelmek, fő rendek, valakiket ez Úr az ő anyaszentegyházá mellé oszlopokká rendel, hogy szemüket felnyissák, felette szükséges és veszedelmes: ahová ezek immár beférkeztek, kigyomlálni az Úrnak szőlőjéből siessenek; ahová pedig beférkezni igyekeznek, reájuk hiúzi szemmel vigyázzanak, és e néhai szép angliai respublikának szomorú példáját előttük viselvén berzenkedéseknek eleit vegyék: mert soha az ördög az Úr Sionának erős kőfalainak ostromlására titkoltabb, foganatosabb és ártalmasabb hadi mesterséget nem koholhatott, mint ez a függetlenségnek faltörő kosa. De mivel haszontalan az őrizőknek vigyázása, ha az Úr nem őrzi a várost (Solt. 127. 1.), te Úr Jézus Christus, Izraelnek szunnyadhatatlan pásztora, támadj fel a te dicsőséged mellett, oltalmazd a te nagy áron szerzett kicsiny szőlődet, melyet e világnak mezején nagy munkával te magadnak plántáltál, tulajdon véreddel öntöztél, angyali őrizetnek gyepűjével körülvettél: ne engedd azt sem a vad kanoknak nyilvános üldözés által, sem a rókáknak álnok hitegetése által tépni, törni, prédálni. Tartsd meg abban a te igédnek drága magvát tisztán, mindenféle eretnekségeknek konkolya és emberi találmányoknak meghomályosítása nélkül; érleljed annak gyönge vesszeit a te kegyelmednek sugara által, hogy teremhessenek a hitnek és békességes tűrésnek jóízű gerezdei az örök életre.

A M E N.

Forrás

MTAK: Angliai Independentismus : avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtártasokban, minden Reformata ekklésiaktól különözö fejetlen lábság / Eggynehány Szava hihető, túdós, Belgiumi Doctoroknak irasokbúl, roevideden öszve szedegettetett, es Magyar nyelven kibocsáttatott Miskolci C. Caspar által

Miskolci Csulyak, Gáspár és Telkibányai P., István és Ames, William (1654) Angliai Independentismus : avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtártasokban, minden Reformata ekklésiaktól különözö fejetlen lábság / Eggynehány Szava hihető, túdós, Belgiumi Doctoroknak irasokbúl, roevideden öszve szedegettetett, es Magyar nyelven kibocsáttatott Miskolci C. Caspar által. RMK I 893-894 ; RMNy 2558-2559 . nyomtattatott Vásberg János által, Ultrajectumban. Text (RMK I 893 – MTA Könyvtár és Információs Központ példánya (RM I 8r 249))
RMK_I_0893-RM_I_8r_0249.pdf Download (119MB)