A szeparatisták, brownisták és baptisták elterjedésének története

Miskolci Csulyak, Gáspár

(Olaszliszka, 1627. – Székelyudvarhely, 1696. v. 1699)

orthodox református lelkész

Angliai Independentismus: avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtartásokban, minden Reformáta Ecclésiáktól különbözö fejetlen lábság
II. RÉSZ. (14-20. o.)

A Separatismusnak avagy Brunnismusnak terjedéséről.

Ide feljebb csak múlódan említők a Conformistáknak és Non-Conformistáknak eredetöket és egymástól való különbözéseket: mint hogy pedig ez a Pharao ösztövér tehene a Separatismus azt mind kettőt annakutána elnyelte, és őket elnyomván, maga széllel nem csak Angliába, hanem kívül is elterjedett: szükség azért erről bővebben értekeznünk.
Ez azért a Secta melyet közönségesen deákul Separatismusnak, avagy Brunnismusnak neveznek, magyarul különözésnek, avagy Ekklésiától való elhasonlásnak mondhatunk, elsőben az Anabaptismusnak dohos kútjából meríttetvén be az Angliában amaz boldog emlékezetű Erzsébet Királyné Asszony idejében.

Első koholója volt egy Bolton Robert, a ki az Ekklésiai fenyítékben és külső igazgatásban az Angliai Keresztén Ekklésiától különöző gyülekezetet kezdett emelni; de annakutána tévelygésében és vakmerő szakadásában meggyőzetvén, közönséges helyen a Londonumi nevezetesebb Templomban ebben való értelmét visszahazudta, s megmásolta; mindazáltal nyughatatlan elméje ezzel sem csendesedhetvén, egyszer megbélyegezett lelkiismeretének mardosásitól addig ösztönöztetett, hogy végtére kétségben esvén magát felakasztotta. Minek okáért ez dicséretes kalauzban ennek kengyelfutói nem sok dicséretre való argumentumot találhatnak;

Annakutánna támadott más Brown Robert nevű, kiről még ma is követői Brunnistáknak neveztetnek. (Mivel pedig az anglusok az írásnak kimondásában mitőlünk magyaroktól különböznek, én azért a magyaroknak kedvekért a nevezeteket a mi nyelvünk szerint alkalmaztatom.) Ez Brun Robert azért elsőben Suthvarkban oskola mester, annakutánna pedig Islingtonban Londinumhoz csak közel lelki tanító volt, ki a separatistáknak pártjukra hajolván, újabban a különözőknek zászlóját felemelte, de ez is a püspököktől való féltében 1580 esztendőben Angliából Zelandianak Medioburgum nevű városában egész nyájával együtt kiillantott, és ott magának különöző Ekklésiát emelt, de nem sokára ott gyülekezeti között egyenetlenség indulván, a népnek egyik része az Anabaptistákhoz hajlott, ő maga Brun pedig Angliában visszament, és ott tévelygését visszakiáltván a püspököktől grátiát nyert; de annakutánna is ugyan feslett, istenteleni életet élt, jámbor feleségét kegyetlenül rongálta, tudós szolgatársát nyelvével méltatlanul undokította, szidalmazta, mely botránkoztató életével magát mindenek előtt annyira utálásban hozta, hogy midőn egykor egy keresztény tudós theologusnak, Foxus Jánosnak házához ment volna, ez is házában nem szenvedte, hanem előlle, úgymint az Ekklésiának gyújtogatóját kiűzte. Végtére pedig ily sokféle erkölcstelenségeiért, kiváltképpen pedig rút dorbézolása miatt megfizethetetlen adósságban esvén, tömlöcbe vettetett, a holott immár vén ember lévén sokára meg is holt. Mind ezeket azért követői benne megismervén, semmiképpen már róla neveztetni nem akarnak, úgymint kit önnön magok is írásokban a keresztényi szabadságból Egyptomban visszaszököttnek, és mivel ő először Istent elhagyta vala, Istentől elhagyattatnak lenni mondanak. Hoornb. de Brownist. p. 621.

Ezt követte más Barrow Henrik, ki a mi Ekklésiáinknak undok káromlója, és ellensége volt, kinek nem lévén elég hogy maga Ekklésiáinkat ezerképpen szidalmazta, hanem még gyülekezeti közé is velünk ellenkező mérges lelket öntött: de ez is végtére érdeme szerint való jutalmát elnyerte, mert társával Greenwood Jánossal együtt hat esztendeig való fogságok után 1593 esztendőben Erzsébet Királyné Asszony parancsolatjából mind ketten Londonban felakasztattak, és így a kik elsőben az igaz Ekklésiától nem akartak függeni, annakutánna az akasztófáról kellett függeniök: erre nézve ma is mind a kettőt Sectájokbeliek mártyromok gyanánt tartják és tisztelik. Ezeknek példájoktól megrettenve valamennyien ezen kovászból valók Angliában voltanak, onnét kiszöktek, és Johnson Ferenc Predikátornak kalauzolása által Hollandiának Amsterdám nevű városában érkeztenek, holott az oltától fogva megtelepedtek.

Amsterdámban Johnsonnal azon egy járásban vala Ainsworth Henrik, kik ketten confessiót avagy értelmekről való vallástételt is írtanak 1602 esztendőben. Johnson pedig más egy néminemű könyvet is írt anglusul ilyen titulussal: hogy tilalmas legyen ez mostani angliai Ekklésiáknak akár minemű isteni tiszteletekben is jó lelkiismeretű embernek részesülni, sőt abban csak jelen is lenni: ugyan ez hallgatóit is megtiltotta hogy a többi angliai Ekklésiákban sem prédikáció hallgatásra, sem könyörgésre, úgymint babonás, és haszontalan tiszteletre ne járjanak. Hoornb. de Brown. Pag. 625.

Azonközben ő maga Johnson igen versenyes ember lévén, semmiképpen sem bátyjával Györggyel, sem pedig tulajdon maga atyjával békességben nem maradhatott, hanem mind a kettőt gyülekezeteiből excommunicálta, kitiltotta, és ő is viszontag amazoktól kitiltatott. Annakutánna ő maga Johnson és Ainsworth között is nem sokára veszekedés támadván, Ekklésiájok kétfelé hasonlott, egyik része az Anabaptistákhoz hajlott, melyért a másik részről ki is átkoztatott: a mellettük maradott rész is viszontag a két prédikátorok között lévő villongás miatt, kétfelé szakadt, egyik része Ainsworthhoz ragaszkodott, másik része pedig Johnson mellett maradott. Azonközben a két kicsiny gyülekezetecskék egymás ellen annyira felháborodtak, hogy Amsterdámban az nagy roppant városban meg nem maradhattak, hanem Johnson a maga pártján valókkal Emdába ment, és ott nem sok idő múlván meghalván, halálával együtt egész gyülekezete is eloszlott, semmivé lett: Ainsworth pedig az ő követőivel szinten Hiberniába költözött, és ott feles tanítványit hagyván, maga rövid idő múlván Amsterdámban visszatért. Kinek holta után az Amsterdámi Brunnistáknak tanítói annyira elfogytanak vala, hogy csak kicsinyen múlt hogy minden gyülekezetek füstben nem ment.

Annakutánna sok veszekedések, és háborgások után találkozott ismét egy Cann János, ki csak igen kevés ideig maradhatott közöttük, hanem Angliának ez mostani secták miatt elfordult állapotjában (holott a Brunnisták már nem csak szabadosokká lettek, hanem ugyan a felső polcra is ültek) megunván az ő kicsiny, és sietős Amsterdámi seregét Angliába osontott, és ott sorsába konchoz férkezvén az Amsterdámi gyülekezetet elmenetelével csaknem egészen hadra.

Azonközben, valamiképpen Brun az ő követőivel Medioburgumban, Johnson pedig Amsterdámban megtelepedett, szintén azonképpen Smith János Angliából Leydában érkezett, és ott Separatista avagy Brunnista gyülekezeteket fundált; de ez is az előbbeni ugyan azon kovászból valók közül nem sokáig maradhatott békességben, kiket ezokáért hogy a prédikálás közben a Bibliát forgatnák, és a Soltárokat könyvből énekelnék, bálványozással vádolt: és mivelhogy az Ekklésiának igazgatásában a Prédikátorok mellé Doctorokat, és egyéb igazgató személyeket rendelnek vala, ebben is őket Anti-Christustól vett szokással kárhoztatta, mind ezeket emberi találmánynak állítván lenni. Azonban nem sok idő múlva ő maga is Anabaptistává lett, de valamint hogy annakelőtte a Brunnistákkal, úgy annakutánna is az Anabaptistákkal, nem mindenben egyezhetett meg, kinek az Anabaptistáknak mind ennyi sokféle sectájok is nem lett elég, hanem ő is maga fejétől újabbat talált, mert nem elégedvén meg azzal, hogy az Anabaptistáktól megkereszteltetett vala; hanem az után maga is magát visszakeresztelte, mellyel a Sebaptistáknak, azaz, a magokat keresztelőknek első tenyésztője, és koholója lett. Végezetre csak szintén halálának előtte a perfectionismusra hajlott, és a maga tökéletes igazságát hányta vetette.

Ezt követte egy Robinson János nevű, a többinél mind kegyesebb s mind pedig tudósabb, a ki osztán a Brunnismust nem csak gyarapította, hanem ugyan más kaptafára is ütötte, és hogy már reformálta, kiről annakutánna Independenseknek neveztettek. De minekelőtte erről bővebben szóllanánk, lássuk itt rendszerint röviden a Brunnistáknak kiváltképpen való tudományokat, hogy annál jobb módjával osztán megérthessük a Brunnisták, és Independensek között való mind egyezséget, s mind különbséget.

Forrás

MTAK: Angliai Independentismus : avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtártasokban, minden Reformata Ecclesiaktól különözö fejetlen lábság / Eggynehány Szava hihető, túdós, Belgiumi Doctoroknak irasokbúl, roevideden öszve szedegettetett, es Magyar nyelven kibocsáttatott Miskolci C. Caspar által

Miskolci Csulyak, Gáspár és Telkibányai P., István és Ames, William (1654) Angliai Independentismus : avagy Az Ecclésiai fenyitékben, és a külsö Isteni tiszteletre tartozó jó rendtártasokban, minden Reformata Ecclesiaktól különözö fejetlen lábság / Eggynehány Szava hihető, túdós, Belgiumi Doctoroknak irasokbúl, roevideden öszve szedegettetett, es Magyar nyelven kibocsáttatott Miskolci C. Caspar által. RMK I 893-894 ; RMNy 2558-2559 . nyomtattatott Vásberg János által, Ultrajectumban. Text (RMK I 893 – MTA Könyvtár és Információs Központ példánya (RM I 8r 249))
RMK_I_0893-RM_I_8r_0249.pdf Download (119MB)