Efézusban egy helyi gyülekezet vagy presbiteri egyház volt?

Részlet „A presbiteriánus egyházkormányzás isteni joga” (Jus Divinum Regiminis Ecclesiastici) című műből, amelyet az 1646-os londoni tartományi közgyűlés fogalmazott meg.

Az efezusi egyházban (Kis-Ázsiában, ApCsel 19,22) szintén nem csupán egyetlen gyülekezet volt, hanem több is. Ez következik 1. a próféták és prédikátorok számából; 2. a prófétáknak adott nyelvek ajándékából; 3. valamint a hívők sokaságából, amely Efézusban igen nagy volt. Hogyan is lehetne tehát bármilyen komoly alapon azt feltételezni, hogy az efezusi egyházban nem volt több egyetlen gyülekezetnél?

1. Az efezusi próféták és prédikátorok száma igen nagy volt.

Pál ott maradt két évig és három hónapig (ApCsel 19,8.10), és mintegy tizenkét tanítványt is ott hagyott, akik prófétáltak (ApCsel 19,1.6–7). Hogyan lehetett volna ezt a tizenhárom szolgálattevőt foglalkoztatni, ha nem lett volna ott több gyülekezet? Hasonlítsuk össze ApCsel 20,17.28.36–37 verseit is, ahol az efezusi püspökökről azt olvassuk, hogy „és mikor ezeket mondotta volna, térdre esvén imádkozék mind azokkal egybe.”. Ez már önmagában is tekintélyes számra utal.

2. A nyelvek ajándéka is mind a tizenkét prófétának megadatott (ApCsel 19,6–7).

Mi célból, ha nem voltak különböző nyelvű gyülekezetek, amelyekhez ezeken a különböző nyelveken szólhattak volna?

3. A hívők sokasága Efézusban szükségképpen igen nagy volt.

1. Miért maradt volna Pál – akinek egyetemes megbízatása volt arra, hogy egyházakat plántáljon az egész világon – több mint két esztendeig Efézusban, ha nem tért volna meg ott több ember, mint amennyi egyetlen gyülekezethez elegendő lett volna? (ApCsel 19,8.10)

2. Ez idő alatt „mindazok, akik Ázsiában laktak”, és rendszerint Efézusban gyűltek össze istentiszteletre, „mind Zsidók, mind Görögök hallgatnák az Úr Jézusnak beszédét.” (ApCsel 19,10).

3. Amikor pedig tudomást szereztek Pál csodáiról, „mind a Zsidóknak, mind a Görögöknek, kik Efézusban laknak vala és mindnyájan megfélemlének, és az Úr Jézusnak neve magasztaltatik vala.” (ApCsel 19,17).

4. És sokan azok közzűl, a kik hittek vala, eljőnek vala, és az ő cselekedeteikről vallást tésznek vala (18. vers), amiből arra lehet következtetni, hogy többen hittek, mint ahányan ezt nyilvánosan megtették.

5. „Sokan pedig azok közzűl, a kik ördögi mesterséget gyakorlottak vala, az ő könyveiket előhozván, mindeneknek láttokra megégetik vala: melly könyveknek árokat megszámlálván, találák ötvenezer pénznek.” Ezt bizonyosan nem tették volna meg nyilvánosan, ha a város lakóinak többsége – vagy legalábbis igen nagy és tekintélyes része – nem fogadta volna el a hitet, hiszen a város korábban oly hevesen ragaszkodott babonaságához és bálványimádásához. „E képen az Úrnak beszéde erősen nevekedik vala, és hatalmat vészen vala.” (ApCsel 19,19–20).

6. Pál maga is tanúsítja, hogy Efézusban „nagy kapu nyittatott és hasznos” előtte, vagyis rendkívül kedvező alkalom arra, hogy lelkek nagy aratását vihesse végbe és vezethesse őket a Krisztushoz (1Kor 16,8–9).

Forrás

Was the Church of Ephesus a Single Congregation or a Presbytery? | Purely Presbyterian Perspective