Az embernek felebarátai felé való magaviseléséről

2024.04.26. Off By neilnejmed

Apáczai Csere János

születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,

(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)

Erdélyi magyar református pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.

Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai 106-144. oldal, ami az akkor írt egyik legkomolyabb magyar puritán etikai értekezés.

Magyar Encyclopedia: Tizedik Rész; Az embernek magaviseléséről (részlet: I-VIII. rész)

Az embernek magaviseléséről.

I. 1. Az embernek ez életben végbenviendő dolgai, a jó magaviselés és az Isten felől való igaz tudomány. 2. A a) jó magaviselés az, a melylyel az Istennek akaratja az ő dücsőségére az embereknek magok az alá bocsátásával vitettetik végben. 3. Ez az Istennek akaratja a Tíz parancsolatban adattatik summa szerént ki. 4. Mely jónak, tökéletesnek és Istennél kedvesnek mondatik; jónak, mivel minden tisztességes dolgot befoglal; tökélletesnek, mivel semmit ezen küvül az embernek e világi életének igazgatására nem kell keresni; kedvesnek, mivel a mü e szerént való magunkviselése az Istentől megjutalmaztatik, de ingyen kegyelemből. 5. A magaviselésnek két részei vannak: a jóra való indulat, és annak megcselekedése. 6. A b) jó indulat az akaratnak hajlandósága, melylyel a jól cselekedésre kész. 7. Ehez négy dolog kivántatik, tudn. az egyenesség, eszesség, erősség és a mértékletesség. 8. Az c) jó indulat egyenessége oly jóra való hajlandóság, melylyel az övét kinek-kinek meg igyekezzük adni. 9. Az d) eszesség az, a melylyel minden okosságunkot megvetjük, hogy az igaz és helyes dolgokot s azoknak módjait s eszközeit feltalálhassuk. Erre két dolog kivántatik: 1) a szorgalmatos vigyázás, 2) és az okos választástétel, hogy a nagyobb tiszteinket mindenkor eleiben tegyük a küssebbeknek. 10. Az e) erősség a jó cselekedésben való állhatatosság, melylyel minden nehézségeket, melyek a jó cselekedést szokták követni, meggyőzünk. Ebben béfoglaltatik 1) a bizodalom, 2) az állhatatosság, 3) a békességes tűrés. 11. A f) mértékletesség az, a melylyel lecsendesíttetnek és megzaboláztatnak azok a kivánságok mindnyájan, melyek az embert a jónak cselekedetitől elvonják. 12. E négy dolog közül az első a jó indulatot rendeli és ugyan tészi, a második igazgatja és fogyatkozás nélkül valóvá tészi: a harmadik megvastagítja az ártalmak ellen: és a negyedik tisztává tészi. 13. Mivel penig ezeknek akarmelyike is inkább megtetszik egy jó indulatban, mint másban, annakokáért némely jó indulatok ugyanezeneknek neveztetnek. 14. A jó indulatok mindnyájan egymást segéllik, de vagy az ő egymáshoz való kapcsolódásokban, vagy az ő egymás alá vettettetésekben. 15. Egybefoglaltattak penig 1) az ő eredetekre nézve, 2) végekre nézve, 3) egymást segítésekre nézve. 16. Az egymás alá vettetés az, midőn egyiknek megcselekedése a másnak megcselekedésére és czéljára vitetik, vagy mint eszköz a végre, vagy mint szerző ok a megleendő dologra. 17. A g) jó indulat megcselekedése oly munka, mely a jóra való indulatból származik. Erre megkivántatik, hogy 1) jól rendelt akaratból származzék, 2) hogy Istentől megjelentett dolgot cselekedjék, 3) hogy Isten dicsőségére vitessék, 4) hogy jó módjával, az Isten akaratjával illendőképpen, és helyes környül állandó dolgokot foglaljon bé magában. 18. Mely környül álló dolgok gyakorta az egyébként köz dolgot is tilalmassá vagy szabadossá teszik. 19. A h) köz dolgok azok, melyeket az Isten se nem tilt, se nem parancsol. 20. A jó indulat végben vitele megcselekedése belső, tudn. az akaraté, vagy külső, tudn. az egyéb tehetségeké, akar az az értelemé legyen, akar az érzékenyi kivánságoké stb. 21. A külső végben vitele az indulatnak nem teszi nagyobbá az indulatnak jóságát vagy gonoszságát voltaképpen, hanem csak a menynyiben neveli az akarat munkáját. 22. A holott a külső cselekedetek belső jó indulat nélkül vannak, i) képmutatás vagyon ott, és a jó magaviselésnek csak árnyéka.

a) Observantia. b) Virtus. c) Rectitudo virtutis. d) Prudentia. e) Fortitudo. f) Temperantia. g) Actio virtutis, bonum opus. h) Adiaphora. i) Hypocrisis.

II. 1. A jó magaviselés avagy kegyesség. 2. Az a) igazság oly jó indulat, melylyel a mü felebarátinkkal igyekezünk tisztünk szerént jól tenni. 3. Mivel penig a mi felebarátinkra nézendő tiszteinket az ő jovokra nézve cselekeszszük, innen ezen jó indulat b) szeretetnek is mondatik. 4. Evvel penig tartozunk még a mű ellenségünknek is, holott az Isten őtet is szinte úgy az üdvösségre veheti, mint münköt, mindazonáltal ha a szeretendő személyek között valami nyilván való külömbség vagyon, akkor 1) a vér szerént való atyafiakot az idegeneknél inkább kell szeretnünk az világi jovainkra nézve; 2) valamely jeles barátunkot inkább kell szeretnünk a nyájaskodás dolgában, mint az atyánkfiát; 3) szüleinket mindazáltal akarmely barátunknál is inkább kell szeretnünk; 4) sőt még gyermekinknél is a tisztességre, böcsületre, háladatosságra nézve, de gyermekinket a táplálásra, gondviselésre nézve inkább; 5) feleségeinket mind szüleinknél s mind gyermekinknél a társalkodásra nézve; 6) a kik mü velünk jól tettenek, (kiváltképpen a lelkiekben) egyebeknél; 7) a közönséges társaságot és annak előljáróját, annak akármely tagjánál is. 5. A mü felebarátink szeretésének két cselekedete vagyon: c) az ő neki jova kivánása, és annak elémozdítása. 6. Kivánnunk kell penig felebarátinknak mind lelki s mind testi jókot, és ha Isten megadta, hálákot is kell azokért a mü Istenünknek adnunk, mindenben penig, hogy az átkozódásnak s egyéb gonosz kivánásának helye ne lehessen. 7. A mü felebarátunk jovának penig előmozdítása megcselekedése, oly igyekezet, mely az ő jovára néz, és ötöt ugyan meg is segélli. 8. Ez az igyekezet penig végbe vitettetik vagy az ötöt felindítás, vagy ugyan a voltaképpen való megcselekedés által. 9. A d) felindítás a megcselekedendő jó dolognak eleiben adása, azokkal az okokkal egyetemben, a melyek által arra felindíttathatik. 10. E peniglen lesz vagy intés vagy jó példaadás által. 11. Ez az e) intés lesz beszéd által, mely a mü felebarátunkra vagy valami jót hoz, vagy valami gonoszt harajt el róla. 12. Minekokáért befoglalja magában, mind tanítási és intési tiszteinket, mind másokra vigyázásunkot, hogy őköt a jó cselekedetekre mindennap serkengethessük, mind hogy őköt szomorúságokban vigasztaljuk, mind végezetre hogy őköt, ha valami gonoszságot cselekedtek, megfeddjük, de atyafiúiképpen. 13. Ennek penig az ƒ) atyafiúi megfeddésnek akkor kell lenni, mikor bizonyoson tudjuk, hogy gonoszúl cselekedett: mikor remélljük, hogy intésünknek valami haszna fog lenni akar a megesett atyánkfiának abból kitérésére nézve, akar másoknak az ő gonosznak eltávoztatására nézve, mikor végezetre mind az üdő, mind a hely, s mind penig a személy alkalmatos arra. 14. Egyébként g) részesek leszünk ő vele a gonoszban, mivel akar jovalljuk, akar oltalmazzuk, akar segélljük, akar megengedjük, akar penig elhallgassuk másokban a rosszat, egyaránt vétkezünk ő velek. 15. A h) jó példaadás a jó cselekedetnek megmutatása, hogy mások hasonló jóra felserkentessenek. 16. Ennek ellene vettetett a i) botránkoztatás, mely a gonosz cselekedetnek megmutatása, melylyel mások avagy a bűnre indíttatnak, avagy a jól cselekedésben meg akadályoztatnak. 17. Ilyen penig nem csak a gonosz cselekedet, hanem még a köz is, ha másokra nézve nem hasznos és az Isten dücsőségére sem néz. 18. Ha hol penig nem mü cselekedünk olyat, melyből más méltán botránkozhatnék meg, hanem csak maga veszi azt a mü jó cselekedetünkből, k) vetetett (keresett) botránkozásnak híjuk, mely nem a mü vétkünk, hanem övé. 19. Jóllehet penig a vett botránkozást nem távoztathatjuk mü el, az adottat mindazáltal el, mivel az Isten senkit is a más megbántására ok nélkül nem kötelez. 20. A ) voltaképpen való végbenvitele a mü felebarátunk jovának az, midőn mü magunk cselekedünk valamit, mely magán néz az ő javára, minden ő munkájának közbejárulása nélkül. 21. Jóllehet penig az igazságnak minden munkái a szeretettel vannak egybefoglaltatván, némely cselekedetekben mindazáltal egyik tetszik meg inkább mint a más. 22. Az igazság munkái (cselekedetei) azok, a melyekben tartozási és másra nézve való egyenlőségi tekintet foglaltatik bé. 23. A szeretet cselekedetei peniglen azok, a melyekben inkább tekintetik a más ember jova, mint a tartozás. 24. Emezekre peniglen szorossabban köteleztetünk, mint ezekre. 25. Az igazságnak sok dolgokban kétképpen való állapotja vagyon, mert néha nézi a legközelebb való véget s a törvénynek szavait, és szoros igazságnak mondatik, néha penig a messzél való véget s a törvénynek okát, és m) engedelemnek mondatik. 26. Ennek az igazságnak két részei vannak: egyik a magáét kinek-kinek kiosztja, és n) osztó igazságnak neveztetik, a más, kinek az övét megadja, és o) jobbíttó igazságnak mondathatik. 27. Az osztó igazság meg nem állhat a dolognak és a személyeknek igaz meg nem itélések nélkül, és a dolgokhoz s a személyeknek a személyekhez illendő nem vetése nélkül, honnan a mérési hasonlatosság (illendőség) származik. 28. Ennek ellenébe vettetett a p) személyválogatás, melylyel valaki ok nélkül, a tartozásképpen kiszolgáltatandó dologban, másnál feljebb tartattatik. 29. A jobbíttó igazság q) cserélő avagy büntető. Emez az adott és az elvött dolognak egyenlősége; ez penig valami igaztalanságot néz: és r) vagy a dolognak, vagy a személynek igaztalanságát nézi. 30. A büntető igazságra tartozik a bosszuállás és a visszaadattatás. 31. A s) bosszuállás a büntető igazságnak oly munkája, melylyel büntetés vettetik arra, a ki az igazságot általhágta (megszegte). Ennek vége a vétkezőnek megjobbulása vagy megzabolázása, a mások csendessége és megintettetése, és végezetre az igazságnak fentartatása, s az Isten dicsősége. 32. A t) visszaadattatás a büntető igazságnak az a munkája, a melylyel valaki ismég az ő marhájának, melytől megfosztatott vala, bírására visszaállíttatik. 33. Ennek az igazságnak ellene való u) bosszuság, mint a szeretetnek is a x) gonoszakarás, melyre az y) igaztalan versengés tartozik.

a) Justitia. b) Charitas. c) Precatio pro bon proximi et ejusdem operatio. d) Conatus moralis suasionis. e) Admonitio. f) Correctio fraterna. h) Exemplum bonum. i) Scandalum. k) Scandalum acceptum. 7) Realis effectio boni proximi. m) ¿ñɛíxɛta. n) Justitia distributa. o) Justitia emendativa. p) Acceptio personarum. q) Commutativa vel correctvia. ) Civilis vel criminalis. s) Vindicta. t) Restitutio. u) Injuria. x) Male-volentia. y) Discordia injusta.

III. A mü igazságunk felebarátinkot vagy minden közbevetés nélkül nézi, vagy valamely cselekedet által. 2. A mely minden közbenvetés nélkül nézi őtöt, vagy az ő állapotjának rendit nézi, vagy magát az állapotot. 3. A mely az állapot rendit nézi, a) tiszteletnek mondatik, mely annak a méltóságnak és felsőségnek, a mely másban vagyon, azonnak illendő megbizonyíttásával, kijelentésével való megismerése. 4. Ez a tisztelet a mennyiben nézi a mások értelmét a tisztelendőről b), hír-névnek neveztetik. 5. Evvel a tisztességtétellel mindennek tartozunk, és semmi nem egyéb, hanem oly cselekedetünk, tisztünk, melylyel akarkinek is az ő méltóságának állapotját minden bántás nélkül igyekezzük megtartani. 6. Ennek azok a vétkek vettetnek ellenébe, a melyek által c) felebarátinknak hírek megsértődik, midőn tudniillik a más felől való vélekedésünk megküssebbedik, vagy csak szinte magunknál, a mü, ő róla való minden ok nélkül gonoszúl itélésünkben, vagy másoknál is, tudn. szavaink, cselekedetink, magunk viselése és egyéb jegyek által is. 7. Ez is peniglen lesz néha igyenesen és szántszándékból, néha ismét vagy a dolognak magának, vagy a környülálló dolgoknak természetekből. 8. Midőn a más híre valamely vagy bűn, vagy büntetésbeli gonosznak neki tulajdonittása által bántódik meg, ha az az ő jelenlétében talál lenni, vagy bosszuságtételnek, vagy megnevetésnek, vagy szidalmazásnak mondatik, ha penig az ő távullétében, ) gyalázásnak mondatik. 9. Ez a gyalázás, a mely igyenessen a mü felebarátink gonoszszát nézi, négyképpen lesz: 1) midőn hamis váddal vádoltatik; 2) midőn valamely titkos vétkét kifecsegjük; 3) midőn az ő vétke nagygyá tétetik; 4) midőn a dolgot javalljuk ugyan, de a szándékot nem. 10. A mü felebarátink jova körül is penig négyképpen lesz: 1) elragadván a mü felebarátinknak tulajdonittandó jót; 2) elrejtvén; 3) megküsebbitvén; 4) hidegen (csak igen imígy-amúgy) dicsérvén. 11. Helyére állatik penig a megküssebbített hírnév hírnév vagy a visszamongy a bocsánatkérés, vagy a megelégittés által. 12. A tisztességtételnek tisztei nézik vagy a nem egyenlőköt, vagy az egyenlőköt. 13. Az egyenlőknek az ő velek egyenlőkhöz való tisztek az, hogy egyik a másikot igyekezze elől venni a tisztességtételben. 14. Ezek közül a kik szeretettel és magok s jovok közlésével inkább egybeköttettek, barátoknak, és az az egybeköttetés e) barátságnak mondatik. 15. A nem egyenlők közt a felsőknek tiszti az, hogy a jótéteményben lábbogjanak feljül: az alsóké penig az, hogy féljék amazokot és hálaadók legyenek. 16. Ez a nem egyenlőség vagy valami egyes minémüségben, vagy méltóságban és hatalomban áll. 17. Emez vagy az üdős kort nézi, vagy az ajándékokot. 18. A kik másoknál üdősebbek, jó példaadással kell azoknak előttök járniok. 19. A kiknél penig az Istennek több ajándéki vannak, azokot nagy készséggel kell másoknak hasznokra fordittaniok. 20. Az hatalommal másokot feljülhaladók azok, a kiknek f) szabados másokot igazgatni, melyeknek tisztek az, hogy az ő alattok valóknak az igazságot és szeretetet némü-némü felsőségű tekintetből szolgáltassák ki, az a hatalom szerént mely ő nekik adatott. 21. Ez az igazság penig a szeretet szerént védelmezésben és elémozdításban szolgáltatik jól ki. 22. A g) védelmezés a hatalomnak az a rászabása, melylyel másokot a gonosztól megmentnek, ide tartozik az a gondviselés is, melylyel nekik minden szükséges dolgokban eleget tesznek. 23. Az h) előmozdítás a hatalomnak oly másokra szabása, melylyel őköt a jó dolgoknak végbenvitelében segéllik. 24. Ez az elémozdítás igazgatásban és megjutalmaztatásban gyakoroltatik. 25. Az i) igazgatás az igaznak és a jónak mások eleiben való rendelése, tétele, hogy megtartassék, ide tartozik a törvényszabás és szörzés. 26. A k) megjutalmaztatás a rendelés megtartásának, vagy elhallgatásának és általhágásának megfizetése. 27. A kik hatalommal felsők, tisztek az, hogy az ő alattok valókra, mind a lelkiekben, azaz az üdvösség eszközeire való szertételben: s mind a testiekben, hogy illendő életek, ruházatjok és lahóhelyek legyen, gondot viseljenek. 28. Minekokáért az alsóknak is tisztek ez aránt az, 1) hogy önnön magokot amazoknak ) alájok vessék, azaz azoknak méltóságokot megismerjék; 2) hogy m) engedelmesek legyenek, azaz, a mi elejekben adatik, megcselekedjék, ha tudniillik: az nincsen az Isten kijelentett akaratja ellen, mert ha így leend, ha az engedetlenségért büntetést szenvednek, engedelmesség gyanánt esik. 29. De ennek felette az alsók alázatos háladóssággal is tartoznak a felsőknek. Az n) hálaadósság az elvött jótétemények megfizetésére való igyekezet. Mely azt kivánja, hogy őköt, ha kivántatik, mind tanácsokkal, mind munkájokkal (forgolódásokkal), s mind penig egyéb tehetségekkel segélljék. 30. Minden tisztességtételnek penig feje az o) alázatosság, mely oly indulat, kivel az ember az ő maga felől való vélekedését úgy igazgatja, hogy semminemű dolgokban ne kévánjon magának többet tulajdonittatni, hanem csak a mint az ő állapotjához illik. 31. Ennek ellene vagyon a kevélység és az irígység. 32. A p) kevélység mód nélkül való kivánása a maga méltóságának. 33. Mely tulajdon dücsőségének kivánása, ha a mü jovainkot, mely nékünk vagyon, nézi, magahányásnak: ha csak azok, a melyek nekünk nincsenek, láttatni akarunk, mint ha volnának, kérkedékenységnek: ha a mások előtt való hírnevet, haszontalan dicsőségnek: ha a felsőségeket, tisztességkivánásnak: ha az erőnk felett való dolgoknak megpróbálását, vakmerőségnek neveztetik. 34. Az q) irígység a mü felebarátunk jován való szomorúságnak, mivel a mü magunk méltóságát láttatik megküssebbitteni. Ha azért csak annyiban szomorkodunk rajta, a mennyiben ellátjuk, hogy abból valami gonosz jő vagy reánk, vagy másra, nem irígység, hanem tisztességes félelem: ha a szomorúságnak nem a csupán az oka, hogy másé a jó, hanem hogy nekünk nincsen, holott kellene lenni, versellés, ha penig oka amannak méltatlansága, bosszonkodás: melyek mindnyájan, ha a czélt általhágják, gyűlölséggé lesznek.

a) Honor. b) Fama. c) Famae laesio. d) Detractio. e) A micitia f) Jurisdictio. g) Protectio. h) Rectio. i) Directio. k) Remuneratio. 7) Subjectio. m) Obedientia. n) Gratitudo submissa. o) Humilitas. p) Superbia. q) Invidia.

IV. 1. A mely igazság a mü felebarátink állapotját magán nézi, vagy nézi az ő személyét, vagy az ő külső hasznait. 2. A mely az ő személyét nézi, vagy nézi az ő életét, vagy annak tisztaságát. 3. A mely az ő életét nézi, az az a) emberség, melylyel a mü felebarátunk életének és csendességének törvény szerént való eszközök által megtartására hajlandók vagyunk. 4. Ennek rendei külömb-külömbfélék. 5. Az első rend azokot a jó indulatokot foglalja bé magában, a melyek által iszonyodunk a mü felebarátinknak mindennemű megbántásától, mineműek a szilidség, békességes tűrés, hosszú tűrés, békességesség. 6. A b) szilidség oly jó indulat, mely a haragot megmérsékli. Ennek ellene vagyon a lágyság és a haragosság. 7. A c) lágyság az igaz haragtól való megfosztattatás. 8. A d) haragosság a haragnak mód nélkül való felindulása. Mineműek az elmének felindulása, gyuladása és a gyűlölség. 9. A e) békességes tűrés oly indulat, mely a nehéz bosszuságok által felrezzent haragot megmérsékli. 10. A f) hosszu tűrés a békeséges tűrésnek meghosszabbittatása, jóllehet sokáig legyen megsértődött. 11. A g) békeségesség oly jó indulat, melylyel a rajtunk tött bosszuságot könynyen megengedjük. 12. A második rend azokot foglalja bé magában, melyek az életnek egybeköttetésére tartoznak, mint az egyesség és jó akarat, melyekhez hozzá adattatik a nyájasság, tréfásság és egyező elméjüség. 13. Az h) egyesség az, a melylyel a jó dologban másokkal könnyen egyet értünk. 14. A i) jó akarat az, a melylyel másoknak minden örvendetes dolgokot kivánunk. 15. Ezeknek ellenek vagynak az egyenetlenség, versengés, háborgás stb. 16. A harmadik rend azokot az igyekezeteket foglalja be magában, a melyek által a mü felebarátunk élete oltalmaztatik, előmozdittatik és megenyhittetik, melyekben ismét mind befoglaltatnak azok a tiszteink, kik által az ember életének megtartói vagyunk, ezeknek penig ellenek vagynak azok a vétkek, a melyekkel az ember élete megsértődik, melyek mind béfoglaltatnak az gyilkosságban. 17. A k) gyilkosság az embernek gonoszúl megölése. 18. Mely akkor lesz, midőn nem törvény szerént való hatalom által, nem igaz okból, nem helyes renddel, és utolszor, nem illendő szántszándékból esik. 19. Ide tartozik a mód nélkül való harag is, mely harag tudn. sem igaz okból, sem jó móddal nincsen. 20. Innen kivétetik mindazáltal 1) a ki merő történetből, 2) csupa maga oltalmából, 3) Isten parancsolatjából, mást megöl, mivel az ilyen semmit nem vétkezik. 21. Szabados a hadakozás, csak a feljebb megnevezett útakon legyen. Melyben mindazáltal nem szabad azokat megölni, kik nem voltak részesek a hadakozásra való okadásban. Szabados tehát a vitézi élet is magában, csakhogy gonoszúl vele ember ne éljen. 22. Hogy azért ellenbe valaki önnön magát megölje, az Isten törvénye mindenütt tiltja, noha néha szabad embernek veszedelemre vetni fejét, sőt néha ugyan halálra is szükséges.

a) Humanitas. b) Mansuetudo. c) Lenitudo. d) Iracundia. e) Patientia. f) Longanimitas. g) Placabilitas. h) Concordia. i) Benevolentia. k) Homicidium. 1) Ira temeraria.

V. A mely igazság a mü felebarátunk életi tisztaságát nézi, a) szeplőtelenség. Ez oly indulat, melylyel a más ember személyének tisztasága megtartatik a szaporodásra néző dolgokban. 2. Ennek részei a szemérmetesség és a tisztesség. 3. A b) szemérmetesség a szeplőtelenségnek oly része, mely minden tisztátlanságtól megzaboláz. Erre tartozik a c) magamegtartóztatás, melylyel a test kivánsága határában tartatik. 4. A d) tisztesség a szeplőtelenségnek oly része, mely a tisztaságot néző dolgokra viszen. Erre tartozik a e) maga-rátartás, melylyel a tisztaságnak ékessége megtartatik. 5. A szeplőtelenség, szüzességi, házassági és özvegységi. Melyeknek ellenek vagyon a f) bujaság, fajtalanság, melylyel a szaporodásra nézendő dolgokkal gonoszúl élünk. Erre tartozik penig minden gonosz kivánság, szemtelen tekintés, hunyorgatás, csókolódás, ölelgetés, tapogatás, tánczolás, szerelem-ének, virgonczság, vendégeskedés, részegeskedés, fajtalan öltözet, trágár beszéd s több hasonlók. 6. Fajtalanság nemei penig ezek: 1) g) kurválkodás, midőn tudn. szabados személyek bujálkodnak egymással. 2) A h) paráznaság, midőn oly személyek bujálkodnak, kiknek avagy csak egyike kötelbe vagyon. 3) A i) förtelmesség, midőn atyafiak vétkeznek egymással. 4) Az k) erőszaktétel, midőn egyik fél nem akarja, de a más megbírja. 5) A l) természet ellen való bujálkodás.

a) Castitas. b) Verecundia, pudicitia. c) Modestia. d) Honestas. e) Gravitas. f) Luxuria. g) Scortatio. h) Adulterium. i) Incestus. k) Raptus. l) Concubitus contra naturam.

VI. A mely igazság a mü felebarátinknak külső hasznait nézi, cserélőnek mondathatik, és oly indulat, melylyel kinek-kinek az övé megadatik a külső jók dolgában. 2. A penig kinek-kinek az övé, a minek törvény szerént való urasága nála vagyon, azaz, a mit törvény szerént bír. 3. Ez az b) uraság oly (jus) tehetség, melylyel azt cselekedheti ember valami jovával, a mit akar, csak a közönséges törvény ellene ne legyen. 4. Ennek az uraságnak két részei vannak, a tulajdonság és a haszon, melyek egymástól néha elszakadnak, úgy hogy a tulajdonság egy valakié, a haszon penig egy darabig másé. 5. Ez az igazság a dolognak megszerzésében és vele élésében gyakoroltatik. 6. A megszerzésnek igazsága függ az uraságnak okától, mely c) titulusnak neveztetik, és vagy igaz elfoglalás, vagy ajándékozás, vagy jutalom, vagy szegődség. 7. Az d) igaz elfoglalás, azoknak a dolgoknak, melyek annak előtte senkié sem voltanak, törvény szerént való felfogása, bár löttenek légyen is penig, ha immár régen elhagyattattak, de az elveszett marhák ide nem tartoznak, mivel noha test szerént nem bírattatnak ugyan, de igazság szerént másoké. Ide tartozik az igaz had ügyével esett elfoglalás, és még a fogság is. 8. Az e) örökösség másoknak javaihoz való jutás, amannak helyes akaratjából. 9. Az ƒ) ajándékozás valamely jónak ingyen mással közlése. 10. A g) megjutalmazás a végbe vitt munkának megfizetése. 11. Az h) alkalom valamely jónak mással való közlése, de megkötelező szegődség által, mely ilyen formán lesz adok hogy adj, vagy adok hogy cselekedjél, vagy cselekeszem hogy cselekedjél, vagy cselekeszem hogy adj. 12. Az alkalom vagy nyereséges, vagy nyereség nélkül való. 13. A nyereség vagy a dolgoknak elcseréléséből származik, vagy a munkásfogadásból. 14. A cserélés adás-vevés, bérbeadás, vagy zálogosittás. 15. Az i) adás-vevés az, midőn valamely dolgot bizonyos árron veszen meg valaki. Holott a vevőnek tiszti ez, hogy nem csak a marhának adja meg illendő árrát, hanem az eladó (árros) embernek munkájáért és költésiért is illendőképpen megfizessen. Az adónak penig tiszti az, hogy mind természetiben és mind hasznában ilyen árrot megérő marhát adjon jó lelkiismerettel. 16. A k) bérbeadás az, midőn valamely dolognak csak a haszna engedtetik bizonyos árrért másnak. Itt mindenkor szabados az uzsora, csak amannak a ki bérbe fogad, kárára és bosszuságára ne legyen. 17. A bérbe valamit fogadónak tiszti az, hogy a bérbe adott dologgal csak szinte a megjegyzett ideig éljen s oztán egészen visszaadja (hanemha az ő gondviseletlensége nélkül veszne el) igaz jutalmával egyetemben. 18. A bérbeadónak penig tiszti az, hogy csak annyi jutalmat kivánjon, a minemű hasznosnak az ő marháját lenni tudja, és hogy csak szinte ideje korán kérje vissza, s még penig ha sem el nem veszett, se meg nem vesztegetődött a bérbefogadónak gondviseletlensége nélkül. 19. Ide tartozik a ) zsellérség, melyben az úrnak tiszti az, hogy a jószágnak annyi hasznát engedje a zsellérnek (lakónak), a mennyi az ő munkájához és a jószág jövedelméhez illendő. A lakóknak penig tiszti az, hogy a jószágot hűséggel mívelje, és hogy a mivel belőle tartozik, igazán beszolgáltassa. A zsellérséggel való gonoszúl élésből származott ez e mai napi nyomorúságos jobbágyság, mely az egyiptombeli szolgálatot bizony felül haladja hazánkban sok helyeken. 20. A m) zálogosítás az, midőn valamely dologgal való élés ideje alatt más tétetik le, hogy inkább hitele legyen az ember fogadásának, és a búsulások eltávoztassanak. 21. A munkás – fogadásban a munkásnak tiszti az, hogy szorgalmatoson és jó lélekkel vigye dolgait végben; annak a gazdának hasznát úgy kivánván, mint szintén magának; a gazdának penig tiszti ellenben az, hogy hűségesen és ideje korán megfizessen, a dolgozónak hűségében megnyugodjék, és a szerencsés állapotban fel ne fuvalkodjék a szegény dolgos ellen. 22. A nyereség nélkül való alkalomban a dolgok avagy visszakivántattatnak, avagy nem, mint az ajándékozásban. 23. A visszakivánt dolgok vagy n) letett, vagy kölcsön adott marha. 24. A letétel dolgában a felfogadónak tiszti az, hogy a nála letett marhát idejekorán visszaadja, hanemha megpróbálja, hogy nem gondviseletlensége miá veszett el. 25. A letevőnek penig tiszti az, hogy csak szinte a mit letett, azt kivánja vissza, és ha a más fél magát megigazítja, maga kárával is megnyugodjék amannak hütiben. 26. A kölcsönadásban a kölcsönadónak tiszti az, hogy a hagyott időt elvárja és a marhájával, ha meg nem sértődött, megelégedjék; a kölcsönvevőnek penig az, hogy idejekorán megadja s még penig háláadással. 27. Az eddig megmondott dolgok körül forgódik a rend szerént való életnek módja, melyre kötelesek minden közönséges emberek, hogy tudniillik olyan életnek módjába foglalatoskodjanak, a mely az Isten akaratjával és az mások hasznával megegyez, melyet könnyű megismerni a természetnek ajándékiból és hajlandóságiból. 28. Az megmondott jószágoknak (marháknak) bőségében áll a gazdagság, megfogyatkozásiban (szűk voltában) penig a szegénység. 29. Ennek az uraságnak mind megszerzésében s mind vele való élésben a cserélő igazság forgódik, melynek summája az: hogy a magunkét, nem a máséit bírjuk, s még penig más ember kára nélkül. Ennek peniglen ez aránt feje annak a mint vagyon, törvényes megtartása, mely megtartásra két dolog kivántatik, tudn. a takarékosság és a használatosság. 30. A o) takarékosság oly jó indulat, melylyel csak szinte szükséges és tisztességes dolgokra költünk. 31. A p) használatosság az, melylyel a mink vagyon, csak szinte hasznos dolgokra költjük. Ennek az a teljessége, mely tulajdonképpen a szeretetből foly, az adakozásban áll. 32. Az q) adakozás az, melylyel hajlandók vagyunk, a mink vagyon, azoknak az Isten akaratjából ingyen másokkal való közlésére. Ide tartozik (mikor a mü felebarátunk szüksége kivánja, még az adósságnak is megengedése, a szabados kölcsönadás, a gazdálkodás, de a mü felebarátunk nyomorúságában való adakozásunk r) alamizsnának mondatik. 33. Az igaz uraság titulusának ellene vagyon a s) lopás, mely vétek (tág értelmében) a más ember marhájának, jószágának, gonoszúl (nem igazán való) elvitele, az ura nem akarván. Ez az elvitel magában foglalja az elvételt, megtartást és a kártételt: valamely dolog másé penig az ő tulajdonosságára, bírására és véleélésre nézve. 34. Sokszor a jószágnak (marhának) ura, az ő emberségére nézve feltétetik, mintha az ő marhájának mással való közlésében megegyezne, bár ugyan szóval meg ne egyezett legyen is, és ilyenkor valamely dolognak elvitele nem lopás. 35. Mivel penig valamely dolog avagy alattomban, avagy erővel vitetik el, innen a lopásnak is két neme vagyon: az t) orzás és a tolvajlás (ragadozás). 36. Erre a lopásra kell vitetni minden adás-vévésbéli s egyéb törvénytelen kereseti csalárdságnak. Lopás a közönséges társaságban, midőn a társaságra nézendő dolgok eltartatnak. Lopás az életnek is feljebb adattatása; a tolvajlásra vitetik a nyomorgatás és a húzás-vonás. 37. A takarékosságnak és a használatosságnak ellene vagyon a u) tékozlás, mely azoknak a mink vagyon, felettébb mód nélkül való közlése, kiadása. 38. Az adakozásnak penig a x) fösvénység tétetik ellenébe, mely azoknak a mink vagyon, mód nélkül való megtartása, annak penig a mi nincs, kivánása.

b) Dominium. c) Titulus. d) Justa occupatio. e) Haereditas.ƒ) Donatio. g) Merces. h) Contractus. i) Emptio et venditio. k) Locatio. 7) Emphyteusis. m) ——n) o) Parsimonia. p) Frugalitas. 9) Liberalitas. r) Eleemosyna. s) Furtum. t) Speciale furtum et rapina seu latrocinium. u) Profusio. x) Avaritia.

VII. A mely igazság a mü felebarátunkot valamely dolog által nézi, az vagy igazmondás, vagy megelégedés; mivel az igazmondás nézi őtöt az ő hitele által, a megelégedés penig valamely mü cselekedetünk által. 2. Az a) igazmondás oly indulat, melylyel igyekezzük az igazságot megtartani a mü tanóbizonyság-tételünkben. 3. A tanóbizonyság-tételben való szóknak oly értelemben kell vétetniek, a mint a közönséges szokásba vannak, minden tétovázás, elértés és fentartás nélkül. 4. Ebben a tanóbizonyság-tételben az igazság három rendbéli: 1) midőn a mi mondatik, egyez a dologgal, 2) midőn a mondónak elméjével, 3) midőn mind a dologgal s mind a mondó elméjével. A tanóbizonyság-tételben penig a másodikra kell csak vigyázni, hanemha oly dologról vagyon a szó, a melyeknek tudásokkal vagy tartozunk, vagy kérkedünk. 5. Ez az igazmondás vagy csak igyenes kimondás, vagy igéret; mely kimondásban mindenkor egyezni kell az igazságnak az itélettel. Néha penig a kimondás is szükséges; midőn tudn. vagy az igazság, vagy a szeretet kivánja. 6. Az igazság kivánja peniglen a perlekedésben a bírótól, a felperestől, alperestől, tanótól, szószólótól, notáriostól és a prokurátortól; a perlekedésen kivül penig, midőn valami kiváltképpen való igazság kivánja. A szeretet peniglen akkor kivánja, mikor onnan a mü felebarátunkra valami haszon következik, mü vagy másnak megannyi kára nélkül. 8. Az igéretnek igazsága 6) hűségnek mondatik, melylyel hajlandók vagyunk a mü fogadásunknak bétöltésére. Ez minden külső társaságbéli igazságnak, szegődségnek, fogadásoknak stb. fundamentoma. 9. Az igazmondásnak ellene vagyon a c) hazugság, mely oly tanóbizonyság, melyben valaki másképpen szól mint ért, annakokáért a tréfák, szófia-beszédek s több ilyetének, mivel nem tanóbizonyság-tételek, nem is hazugságok, nem tanóbizonyságok penig, mivel a mondónak nem járnak hütiben. 10. A hamisat mondani akarás, ha a mondott dolog magában igaz is, hazugság, nem úgy mint a megcsalni avagy ártani akaró igyekezet. 11. Hazugság penig valamely bizontalan dolognak erősítése is, jóllehet mü igaznak itéljük is. 12. Sőt hazugság ruhájába öltözik még csak a hallgatás is, midőn szólnunk kellene, egyébként minden vétek nélkül hallgathat a ki akar. 13. A hazugság a környülálló dolgokra nézve vagy küssebb, vagy nagyobb, honnan az igazság ellen adatott ajánló levelek, alájaírások stb, ocsmány rút hazugságok. 14. A hűség ellen vagyon a hütötlenség és a hamis esküvés.

a) Veracitas. b) Fidelitas. c) Mendacium.

VIII. A a) megelégedés oly jó indulat, melylyel az ember az ő sorsában (állapotjában) megnyugszik. Ehez hozzá kell járulni a mü felebarátunk jó előmenetelén való örömünknek, mely két dologban minden felebarátunkhoz való szeretetünknek tökélletessége éppen béfoglaltatik. 2. De ellenébe vettetett ennek a más ember marhájának b) megkivánása, jóllehet szinte még el nem szántuk, hogy törvénytelenűl magunkévá tehetnők, melynek oka nem egyéb, hanem a c) mü magunk mód nélkül való szeretete. 3. Ez a kivánság vagy a testé, és az ételt, italt s bujálkodást illeti, vagy a szemeké, mely a külső gyönyörűséget s hasznot nézi, vagy penig a kevély életé, és nézi e világi pompát és dücsőséget. 4. A más ember előmenetelin való örömünknek a gonosz szem és a d) más nyomorúságán való vigasság. 5. Ezek ez életben az embernek az ő felebarátjával végben viendő tisztei, az a holta után véle cselekedendő tiszteink, az e) ő tisztességes eltemetések. 6. Mely eltemetéshez két dolog adattatik, a megsiratás és a temetési ceremonia. 7. A f) megsiratás penig, jóllehet a személyek, ajándékok, hivatalok külömbsége szerént nagyobb lehet és nagyobb jelekkel is szabad megjelenteni: nem kell mindazáltal úgy lenni mint a feltámadás reménségétől megfosztattakének. S a g) temetési ceremoniának annál alacsonabbnak kell lenni, mennél a feltámadásnak tudománya világosb. Ettől penig mind egészlen megfosztatnak a gonosztevő emberek.

a) Contentatio. b) Concupiscentia. c) Dilavria. d) sπixaιpexaxía. e) Sepeliendi cura. f) Luctus. g) Corporum ceremonia.

Forrás

Google Books: Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai books.google.com › books János Apáczai Csere · 1867