A magyar nemzetben immár elvégtére egy academia felállításának módja és formája | Apáczai Csere János
Apáczai Csere János
születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református teológus, pedagógus, filozófus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
A magyar nemzetben immár elvégtére
egy academia felállításának módja és formája[386]
melyben megmutattatik, mind a mely könnyen mindjárást is meglehetne,
mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent.
A fejedelmi felségre Isten gondviseléséből mostan felemeltetett méltóságos, nagyságos és kegyelmes erdélyi fejedelemnek, Barcsai Ákos urunknak,[387] nékem is jótévő és kegyes fejedelmemnek, uramnak és Mecenasomnak, az országoknak legfelsőbb urától s szabadoson osztogató bírájától hosszú életet, szerencsés országlást és az alatta valókon az bölcsesség és az tudományok gyarapítása által az sok szomorú magyar vérhullás és omlás után csendes és sokáig tartó, szép békességben való bölcsen uralkodást!
Kissebb vagyok, kegyelmes uram, mind magam s mind ez íráskám, mintsem bátorságoson az Nagyságod méltóságos tekinteti előtt megjelenhetném: de hiszem ha az egyéb dolgokban is nem azoknak annyira nagyságát, mint hasznát szoktuk nézni; ha ez kicsiny íráskámban nagy közönséges haszonra igyekezem, szívesen fájlalván a szegény magyar nemzetnek academiája nemlétéből kiszármazott és ez világon széljelterjedett barbarus nevét s honjában is rettenetes kárát, kinek jelenthetem fájdalmamat, s mutathatom erről való orvosságkereső supplicatiómat[388] nagyobb reménséggel bé, mint akitől minden, hazánknak közönséges javának s nemzetünknek újonnan megépülésének indulatja és előmente a jó Isten után függ.
Minek okáért, kegyelmes uram, hogy academia erectioja[389] felől való gondolkozásra ennyi országos, súlyos és majd elviselhetetlen gondjai között alkalmatosságot szolgáltatok Nagyságodnak, ne ítélje Nagyságod teljességgel helytelenségnek és importunitásnak[390] lenni, hanem méltóztassék inkább kegyelmes Fridericus Barbarossának,[391] az scholák szabadsága első authorának,[392] imez motiváját[393] egy szempillantásig kegyelmesen szeme eleibe venni: tudniillik, “ut cum omnes bona facientes nostram laudem et protectionem omnimodo mereantur, quorum scientia totus illuminatur mundus, et ad obediendum deo et nobis, eius ministris, vita subditorum informatur, quadam speciali dilectione eos ab omni iniuria defendamus”[394] etc. És abból ím e két dolog, hogy tudniillik a tudománynak gyarapodása, (mely academia nélkül soha jól meg nem lehet), ékesíti és világosítja meg az országokat, és hogy ugyanazon által készéttetnek el, (mely nélkül is nemzet ez föld hátán a miénknél inkább nem szűkölködik), az subditusok[395] az Isten és fejedelmekhez való engedelmességre, (melyre ismét most Nagyságodnak országlásának kezdetiben vagyon legnagyobb szüksége), e két dolog, mondok, amiképpen engem az academiának lerajzolására indított, nem penig (bizonyságom ebben az egekbűl az szíveknek formálója és vizsgálója) valami egyéb haszon avagy méltóságkeresés, mely énnekem érdemem felett Nagyságodtól megadatott,[396] soha többet nem is kívánok, indítsa fel Nagyságodat is egy fertály órácskát ez rajznak megszemlélésében eltölteni, és az épétésnek könnyű voltát ebből eszében vévén, az academia erectiójához kezdeni. Segéllje ez gyönyörűséges és szükséges jóra a felséges Isten Nagyságodat, kegyelmes uram! Nagyságodnak alázatos és méltatlan szolgája
Apáczai Cseri János
Egy magyar academiának lerajzolása
I. Az academiák, collegiumok és scholák szükséges voltáról és akadályairól másutt eleget szólván, (in oratione inaugurali, 1656. nov. 20. habita Claudiopoli),[397] itt csak azt illik meglátnunk, miképpen cselekedhesse meg azt az magyar nemzetben valamely kegyes fejedelem, hogy más nemzetek példájára nékünk is ne csak collegiumunk, mint eddig, hanem ugyan acedemiánk is lehessen, még penig vagy semmi, vagy igen kevés költségével.
II. Mivel penig az collegiumokat az academiáktól 1. a proventus[398] nagyobb volta, 2. a tanítóknak és a tanulóknak többsége, 3. az ilyen személyeknek szabadsága szokta megkülönböztetni: szükség, hogy az lehetetlenséget mindenik részrűl elhárítsuk.
III. A proventus dolgát ami illeti, mivel az a fundamentum, legelsőben is azt kérdheti: lehetne-é egy ilyen országnak vagy ország fejedelmének, akinek ilyen rettenetes sancot[399] és esztendőnként való adót kell fizetni, abban módja, hogy egy academiához megkívántatott proventust mostanában rendelhetne? Mely kérdésre hogy megfeleljek, legelsőben is az academiák között levő külömbségeket kell meggondolnunk. Melyek közzül noha egyik a másiknál sokkal gazdagabb, mint az angliaiak a belgiumiaknál és a scotiaiaknál, sőt ugyanazon országban is egyik a másiknál: mindazáltal az academiaságok mindeniknek csak egy, mivel az proventus nem az formalitásra, hanem csak az materiájára tartozik az academiának.
Annak okáért az szegényebb rendű academiákat vévén mi fel az iránt például, azt merem mondani, hogy avval az proventussal, melyet esztendőnként Fejérváratt az feljebb való esztendőkben, az örök emlékezetű Bethlen Gábor halálától fogva, az professorok, mesterek és deákok percipiáltanak,[400] egy pénz augmentatio[401] nélkül (csak jó rendben állították volna mind az scholát, mind az proventus állapotját) tíz professorokat vagy tizenegyet és száz alumnus[402] deákokat tarthattak volna; mely személyek egy egész academiát töttek volna az számra nézve; olyat penig, hogy Scotiában talán egyik academia is nem érkezett volna el véle,[403] mert a száz alumniát[404] nézve sok exspectansok[405] és az nagy frenquentiára[406] nézve sok nemesek és idegen vallásúak is confluáltak[407] volna. Az tizenegy professorok pedig ilyen rendben löttek volna: theologiae professor 2, hebreae et orientalium linguarum 1, graecae 1, iurisprudentiae 1, medicinae 1, ethicae et politicae 1, physicae 1, matheseos 1, dialecticae 1, eloquentiae et historiarum 1.[408] Melyek többet tehettenek volna ám az eddig való egy s két nagy fizetésű professornál és három-négy trivium tanító mestereknél.[409]
IV. Hogy pediglen az fejérvári collegium eddig való proventussa e végre elégséges lött légyen, nyilván megtetszik az erogatióból.[410] Mert (hogy az Alstedius, Bisterfeldius, Piscator fizetéseket ne említsem)[411] az minapi professornak fizetése[412] volt 1800 forint; az négy academikus mesteré 1000 forint, búza 144 köböl,[413] bor 800 veder,[414] disznó 12, bárány 60, e felett raj méz (az borsót, kását, lencsét nem adták mostanában meg), a fára mindenestűl fogva 64 forint. A húsz negyvenes bor[415] penig, egyik-egyik 25 forintjával,[416] tett volna 500 forintot, a 144 köböl búza is legalább egy forintjával 144 forintot, az 12 disznó is 50 forintot, az 60 bárány is 30 forintot, az raj méz is 10 forintot. Melyek az 1000 forinthoz számláltatván, tésznek 1798;[417] de jóval is többet érnek ezek az jók, az mint akárki is általlátja. A negyven alumnusnak készpénzt adtak 800 forintot, minden napra pedig annyi kenyér, bor és ser praebendát[418] kinek-kinek, hogy legalább 15 pénzt, sőt 25-öt is megért volna egyike-egyike, és esztendőt által csak 15-ével is az kenyér, bor, ser tett volna egyike 54 forintot.[419] És mivel 40-szer 54 tészen 2160 forintot, és ama 800-zal tészen 2960-t; tehát a professorokéval és mesterekével az deákokét öszveszámlálván, az egész summa[420] tészen 6558 forintot. Hát még ezenkívül mennyi ment az sok alumnusok promotiójára,[421] s mennyi maradt benne mégis.[422]
V. A proventus dolgából azért akadály eddig sem volt, kivántatott volna csak az jó dispositio,[423] mely a második dolgot is, tudniillik a tanítóknak és tanulóknak számát is megtöbbíthette volna, és elégségessé tehette volna: mivel száz alumnus, (kik mellett exspectánsok, nemesek és egyéb rendbéliek mindenkor sokan löttek volna), és tíz vagy tizenegy professor akárhol tészen egy academiát, csak az szabadság accedáljon.[424]
Ebből penig az proventusból ennyi számú személyeket szépen eltarthattak volna. Mert az 3000 forintját száz alumnusnak osztogatván ki esztendőnként, egynek 30 forint jutott volna, azaz holnapra három-három, az két nyári holnapokat kivévén, az melyekben oly módon tanítás is nem lehetett, s ők is el szoktak széljedni, júliusban tudniillik és augusztusban, noha nem egészlen, de nagyobb részbűl. Immár az tanítók tizenegyen úgy tartathattanak volna el belőle, hogy a professor eloquentiae et historiarum fizetése lött volna esztendőnként 250 forint, a dialecticae professoré is 250, a matheseos professoré is 250, a physicae professoré is 250, [az ethicae et politicae professoré is 250],[425] a medicinae professoré penig 300, a iurisprudentiae professoré is annyi, azaz 300, az hebreae et arabicae linguae professoré is 300, a graecae linguae professoré is 300. És mivelhogy a theologica facultas[426] legszükségesebb és szélesebben is kiterjedő, ebben két professor lött volna szükséges, theoreticus tudniillik és practicus, kikben mivel mind az arsoknak,[427] mind az scientiáknak[428] s mind az originális[429] nyelveknek tudása megkivántatik szükségesen, azonban peniglen se privatum collegium[430] tartásokból nem illik pénzt venni, mint a többi facultasokban szabados, s az praxisból sem kapnak semmit, mint az juristák és medicusok,[431] minden keresztyén academiák szokások szerint ezek többet vehettenek volna, úgymint mindenik négy-négy százat. Ezek azért egybeszámláltatván tésznek 3250 forintot, és az deákokéval együtt 6250-t: úgyhogy még egyeb ususra[432] 308 forint maradjon fel. Nem lött volna hát a tanítók és tanulók sokaságára nézve is semmi difficultas,[433] ha az helyek mivoltához képest egy kevéssé az mi eleink szűkebben dispensáltak[434] volna, és egyre-kettőre, mégpenig idegenre, csak az minden közönséges haszon nélkül való magok csudáltató nagy tudományért annyit nem osztottak volna, s a grammatica, poesis és rhetorica tanításért (melyeket háromszáz forinttal mind béértenek volna) ne adtak volna 1798 forintot az academicus mestereknek, hanem fogták volna inkább nagyobb dolgokra őket. De az idegeneknek uralkodása és a magunkéinak irigysége tötte nékünk ez nagy kárt.
VI. Mindazáltal itt a volt eleitől fogva s most is az a nehézség, hogy ennyi fizetésre idegen országbúl nem hozhatni, s az magunk felekezeti[435] penig nem arra valók. Én penig az elsőre azt mondom, hogy mivel Scotia az embereknek benne lévő bőségéhez képest az élet eltápláltatására nézve szűk ország, s a benne való jó rendjek miatt a szép tudományoknak tudós emberekbül bűvös;[436] nem kételkedem, hogy csak erre a fizetésre is elég professorokat onnan nem hozhattak volna, kik az nagy fizetésűeknél alábbvalók mindazáltal nem löttek volna az közönséges haszonra. A magunk felekezeti alkalmatlansága is nem szintén olyan nagy, hogy ebben teljességgel ellent állhatott volna.
Mert az mint halljuk és látjuk magunk, az nevezetes academiákban is az mostan felvött professorok gyakorta gyengék szoktak lenni, s hogy lehetne is másképen? Holott, aki ma deák, holnap néha professorrá tétetik, csak fundamentuma és indulatja jó légyen, e reménység alatt, hogy a sok exercitium[437] által idő telve perficiálódik.[438] Ha ez a gondolat és indulat a mieinkben megtaláltatott volna, vaj ki sok magyar érkeznék most el sok nevezetes, idegen országbéli professorokkal. Az szabók, vargák, számtartók, udvarbírák, prókátorok, törvénytevők, mesterek, papok etc. sem olyan készek először, mint egyníhány esztendőt tisztekben eltöltések után, de ugyan nem mégyünk azért idegen országra az ilyenekért. Noha én amaz híres-neves Voetius doctornak tanácsát követvén,[439] (kitűl nem egyszer hallottam, hogy a scholák az magyar nemzetben soha jók nem lehetnek, valamíg csak idegen professorok lesznek közöttünk, hanem úgy lehetne ahhoz reménység, ha egy facultasban egy idegen professor lenne, s ugyanazonban hazafia lenne egy másik, mindaddig, valamíg cselekedetünkkel megmutathatnók, hogy az idegenekkel elérkezünk[440] az tanításban, és így elhitetnők nemzetünkkel, hogy nálok nélkül ellehetünk már teljességgel), az eszes tanácsot követvén, mondok, nem ezt akarom elhitetni, hogy csak az miénkre bizattatnék a dolog, hanem csak szinte hogy, mint eddig, az hazafiak ezután is teljességgel szintén úgy meg nem vettetvén, az idegenek mellé felvétetnének, azon authoritással és az tanításba való professori hatalommal: ne lenne az idegen professorok köztünk lakása olyan minden közönséges haszon nélkűl, mint ennek előtte való időkben, kik mivel minden authoritás csak kezekben volt, nem vigyázván szegény nemzetünknek közönséges előmenetelire, minden felsőbb dolgoknak és tudományoknak tanítását csak magoknak tulajdonították, az mellettek való tudós magyar fiakat penig, ha még theologiae doctorok voltak is, és azon facultasra, az melyet ők tanítottak, méltóknak itéltettek az academiáktól, az grammatica, rhetorika, poëtica tanításra nyomták őket alá, hogy meg ne tetszhetnék tudományok, hanem csak ő magok dicsértetnének mindenektűl.[441] Azért az én szóm itt csak az, hogy mivel az theologiae professornak kettőnek kellene lenni, lenne egyik magyar s a más scotus[442] vagy egyéb nemzet, aki kevés fizetésre eljönne. Hasonlóképpen lenne az görög professor is idegen; sidó professort magunk között is könnyen találnánk. Így a philosophiának is némely részére, úgy mint az mathesisre és még egyikre valamelyikre hoznának egyet, az többi lennének magyar fiak: megtanítaná az emulatio[443] őket, mint kellene az idegenekkel elérkezni. Sőt peniglen, míg az meglehetne, hogy idegenek hozattatnának, addig sem kellene ezzel hallgatni, hanem az mire másunnan is akarnánk hozatni, arra extraordinarius[444] professorokat kellene felvenni, kik, míg amazok eljönnének, tanítanának, s osztán az professiót[445] nékiek engednék, de olyan conditióval,[446] hogy az idegen személyek változása történve, annak az ilyen cedáló[447] személy sufficiáltatnék[448] azután is, ha kedve lenne hozzá: azonban penig lenne jó provisio[449] felőle, ne panaszolkodhatnék.
VII. Immár az academiai szabadságot az mi illeti, az felelet az, amely adatott volt még Fridericus Barbarossától (Cod. lib. IV. tit. VI.) a scholáknak és abban lévő tanítóknak s tanulóknak (mellyel mind ez mai napig éltünk); a kívántatnék még meg, hogy amiképpen a prédikátori rendnek hatalma vagyon arra, hogy az kiket a prédikátori tisztre érdemesnek ítél, azt arra felveheti, és így efféle személy felszabadíttatik, még ha szolgai állapotban születtetett is, sőt ami nagyobb, ha valamely deák sok jó esztendőket scholában tekergése után ha csak egynéhány éneket tanul is meg, és falusi mesterségre vagy inkább cantorságra adja magát, felszabadult az ő földesurától; így, mondom, az academiák formalitásához ilyen szabadság kivántatnék, hogy valaki az cursust akár az philosophiában, akár a medicinában, akár az iurisprudentiában, akár pedig az theologiában absolválja,[450] az olyan az senatus academicus előtt derekason megexamináltatván,[451] ha méltónak és illendőnek találtatnék, graduáltathatnék,[452] azaz sollenne diploma[453] által, az mely facultást absolvált, annak praxissára, szabados gyakorlására facultáltatnék,[454] és egyszersmind a mi közöttünk szokásban lévő nemesség[455] is nékie conferáltatnék;[456] avagy ha az dologban valami akadály találtatnék, bárcsak úgy lenne hogy az ilyen személy academicum diplomáját az ország fejedelminek bémutatván, ő Nagysága az akadémiának judiciumán[457] megállván, méltóztatnék maga diplomájával is efféle személyt muniálni,[458] és az szokás szerint nobilitálni.[459] Nem illik penig egy becsületes úri személynek is ezen megháborodni, mintha ez dolog jobbágyi számának megkevesedésével fogna lenni: mert vajki kevesen volnának olyanok, akik ilyenképpen szabadúlást szerezhetnének magoknak. Bizonyára nem olyan könnyen, mint most három-négy ének avagy megannyi prédikátio tudása által, hanem sok szép, de nehéz tudományoknak megtanúlása által. De hiszem, ha szintén megannyian volnának is, mint most a falusi mesterségre, hiszem az földesurának is nagyobb becsületire és hasznára esnék az, hogy philosopiae magister[460] és avagy medicinae, avagy iurisprudentiae, avagy theologiae doctor lenne jobbágyából, hogysem valami hitván falusi costa[461] frater; mert ennek osztán gyakorta szolgálatjával derekas dolgokban is élhetne. Noha, amint mondám, nem kell ettűl igen félni, mert nagy a bökkenője, úgyhogy akik az mi eddigvaló szokásunk szerint szokták elérni felszabadúlásoknak módját, azok közzűl száz közzűl is jó, ha a megmondott úton egy felszabadulhatna. Ámbár peniglen ugyan nagy maga kárára esnék is ez valakinek; de hiszem nemcsak magunknak születtettünk, hanem, amint Plato írja, szüléinknek, barátinknak és hazánknak; hogy férne azért az igaz generositáshoz[462] és nemesi természethez, hogy magának egy igen kicsin hasznával hazájának nagy kárt igyekeznék tenni? Sőt a dolog így lévén, a nemesség is sokkal nagyobb indulattal kezdene tudományához látni, tudván, mily nagy tisztességére szolgálna a nemes embernek magának is, ha iuris doctor lehetne. S akkor is remélhetnők a barbariesből[463] való felszabadulásunkat, habár csak az ország táblájára iuris doctorok itélnének. Oh mely nagy gyalázat az nemes és főemberek gyermekeinek, hogy az paraszt ember gyermekei őnékik eleikbe ültettetnek, kik után gyakorta süveg levéve kell salápolniok![464] Ezt hozta ám az időnap előtt való agár és paripa,[465] melyeket, ha szintén az scholában tiz-tizenöt esztendeig tekergettenek volna az Iustinianus Pandectái mellett[466] az latinitás megtanulása után, ugyan mégis jó korokban megtalálhatták volna. Én úgy vészem eszemben sok okokból, hogy az tudománynak előmozdítását nem egyebünnen, hanem a főrendektűl kell minékünk várnunk, kik ha magok nem tudósok, hogyhogy igyekezhetnek másokat tudósokká tenni.
VIII. Eddig az academiának felállitásának mivoltáról, tudniillik proventussáról, abban megkivántatott személyeknek elégségérűl és végezetre szükséges szabadságáról: immár szóljunk abban az tanulásnak és igazgatásnak is rendirűl igen rövideden. Az tanulásnak azért ilyen rendűnek kellene lenni: hogy aki az trivialis scholákból az academiában promoveáltatik,[467] legelsőben is az eloquentiában subsistáljon,[468] és mindaddig exerceálódjék,[469] valamíg az eloquaentiae professor jó lelkiesmérettel egybeköttetett ítéleti szerint illendőnek nem ítéli az promotióra,[470] és magától írt és publice az academiában declamált oratiókkal[471] elégségesképpen meg nem mutatja arra való illendőségét. Honnan osztán az dialecticára felvétetvén, (melyet minden esztendőnként az dialecticae professornak egyszer-egyszer, mint az több philosophiae professoroknak is, absolválni[472] kell), abban esztendőt töltsen, ha érdemes, vitettessék az mathesisre, melyben az arithmeticát, geometriát, cosmographiát[473] és astronomiát egy esztendő alatt ismét absolválván, promoveáltassék az physicdra, innen esztendő múlva az ethicára és politicára, melyekben is nagy serénységgel egy esztendőt töltvén és így a philosophiában mindenestűl fogva öt vagy hat esztendőket, ha kívánja, examináltassék meg, és ha illendőnek találtatik, laureáltassék[474] az philosophiában, és tétessék artium magisterré.[475] Így azért az arsokban magisteriumot vévén, ha az medicinára igyekezik, öt esztendeig azt szorgalmatoson hallgatván és gyakorolván, s annak utánna megexamináltatván, pronunciáltassék[476] medicinae doctornak, és szabados praxis engedtessék nékie. Ha penig nem medicinára, hanem a iurisprudentiára akarja magát adni az feljebb megírt artium magister: tehát öt esztendőt töltvén annak is szorgalmatos tanulásában, és osztán megexamináltatván, ha illendőnek találtatik, inauguráltassék[477] iuris doctornak, és az forensis causák tractalására admittáltassék.[478] Végezetre peniglen, ha sem medicinára, sem iurisprudentiára nem igyekezik, hanem a theologiára, minek előtte admittáltatnék arra, annak előtte esztendeig görögűl, esztendeig sidót tanuljon, és mind az e két megemlített nyelvek grammaticáiban s mind penig szükségesben a sidó nyelvre nézve a Moses, próféták és psalmusok,[479] hasonlóképpen az görögre nézve Platónak és az újtestamentumnak némely könyveinek megértésében, expositiójában[480] és grammatica resolutiójában[481] elég exercitatusnak[482] találtatván, úgy eresztessék osztán fel az theologiára; holott öt esztendőt töltvén az szorgalmatos tanulásban és exerceálódásban és megexamináltatván, ha méltó lészen reá, theologiae doctorrá creáltassék,[483] noha csak catechetica theologiában[484] jól fundatus[485] legyen, aki olyan elé dolgában nem mehet is, felvétettetik a prédikátorságra, accedálván a theologiai facultás testimoniuma.[486] Hogy peniglen mindenek rendesebben eshessenek, az ilyen examenekre[487] egy bizonyos időnek rendeltetni legjobb volna, tudniillik septembernek vagy juniusnak némely napjai.
IX. Az igazgatásról egyebet nem szóllok, hanem hogy az professorok közzül esztendőnként járó szerrel egynek rectornak kell lenni, akinek mind külső s mind belső szükségeire az academiának gondja légyen, és az nagyobb dolgokra senatus academicust, azaz a több professorokat, bégyűjtvén, eligazítsa. Mely dolognak jobban végbenvitelére mellette egy pedellusnak is kell lenni, ki mint a prédikátorok mellett az egyházfi, úgy légyen, ahová küldik, elmenjen etc. Ennek penig fizetése az 308[488] feljebb felmaradt forintbúl kitelik, ha száz forint lészen is. Az academicus rector, több tisztei között, az novitiusokat,[489] akár nemesek, akár egyéb rendűek légyenek, a matriculában[490] béírja. És hogy az academia valamiben segéttessék az költségre nézve, szükséges, hogy haszonra valamicskét kívánjon, tudniillik egy urfitól egy aranyat, közönséges, de jobbágyos nemes ember gyermekétűl egy tallért, egyházi nemes embertől egy forintot, vagy ha szegény rendű az ilyen, ötven pénzt, jobbágyember gyermekétűl 25 pénzt. Hasonlóképpen, akik graduáltatnak, azok is az academia szükségére contribuáljanak:[491] a philosophus három forintot, az medicus és az jurista négyet, a theologus ötöt; a pedellnek is az ilyenek az megmondott forintszámokra egy-egy garast, mivel akkori állapotjokban sokat szolgálnak. Ezenkívül az diplomáért is kellessék valamit fizetni, úgymint az notariusnak[492] az írásért és az rectornak az pecsétért. Az academia szükségére szereztetett pénzt penig az rector hiti és jólelkiesméreti szerint egy perselyben gyűjtvén, annak kolcsa légyen más professoroknál is, és az feriákon[493] azt megnyitván és megszámlálván, elrendeljék, és költessék vagy az academia épűletire vagy könyvek vételére vagy egyéb szükséges dologra.
X. Az ilyenképen felállatott és rendelt academia mellé penig typograpia, bibliotheca és hortus academicus[494] szükséges; hogy ha az professorok akarnak valami könyveket nyomtattatni, lehessen módjok benne, egyébként nehezen vehetik magokat az irásra, félvén attól, hogy csak az molyok emésztik meg munkájokat. Melyben a volna az legkönnyebb mód, ha az felső istenes magistratus két vagy háromszáz tallért nem szánván, egyet erigálna,[495] s egy typographust[496] állítana belé, mivel a typographia nem övé, tartoznék minden esztendőnként mindenik professor részérűl bizonyos számú disputatióknak[497] fél avagy ugyan egész árkosát kinyomtatni, s egyébként, amit akarna, azt nyomtatná maga hasznára, approbáltatván[498] mindazonáltal az opus[499] az academicus senatustúl, hogy valami alkalmatlan könyv világra ne jönne tudatlansága által az typographusnak.
A bibliotheca is felette szükséges mind a deákokra s mind a professorokra nézve, kik kevés proventusokat ne kénszeríttessenek mind az könyvekre költeni, hanem az közönségeseket magoknak megszerezvén, légyen a ritkábbakért hová bízni.
A bibliothecának pedig ajtaját minden szeredán, szombaton déljest meg kellene nyittatni, és ha ki micsodás könyvet kívánna, a közönséges asztalra kiadni, nem bocsátván a könyvekhez senkit a bibliothecarius;[500] ki ez munkájáért megérné az odafel megmaradt summának 100 forintjával.
Az academiának végezetre szüksége vagyon egy kertre is, amelyben a fűvek és ritkább fák plántáltatva légyenek, és az medicinae professor esztendőnként két vagy három versben az academicusok előtt abban bizonyos időkön a füvek természetiről profiteáljon,[501] akkor egyébnek békét hagyván, melyben mivel egy hortulanus[502] is kellene, amaz harmadik fennmaradott 100 forintot ennek kellene deputálni.[503]
Nem ártana egy konyhának is lenni, aholott kiki szükségére valót pénzért, ha keresne, találna. Ez jó karban állítatván nemcsak magát tartaná el, hanem még az academiának is nem kevés hasznot hajtana.
Segélj reá én Istenem bennünket!
386. A tervezet, melyről Bethlen Miklós és Bod Péter is említést tesz, sokáig ismeretlen volt. Egyik kéziratos másolatát 1872-ben Szabó Károly fedezte fel a Mikó Imre által megvásárolt Aranka-féle gyűjtemény egyik csomagjában. Kiadása ugyancsak Szabó Károlytól. (Értekezések a nyelv és széptudomány köréből. Kiadja a M. Tud. Akad. III. kötet, II. sz. 1872.) Később akadt rá Gyalui Farkas a marosvásárhelyi Teleki Könyvtárban egy másik, jobb másolatra, melynek alapján a Szabó Károly által felfedezett másolat hibáit kijavította. Gyalui közli az újonnan talált kézirat alapján a Szabó kiadásához viszonyított eltéréseket (i. m. 25-28. lap). A mi kiadásunk Szabó kiadása alapján Gyalui javításainak figyelembe vételével készült. – A tervezetet 1658 szeptembere után készítette Apáczai. Barcsai “országlásának kezdetében”. [VISSZA]
387. Barcsai Ákost 1658. szeptember 14-én tette fejedelemmé a török udvar. [VISSZA]
388. Kérelmemet. [VISSZA]
389. Felállítása. [VISSZA]
390. Alkalmatlanságnak. [VISSZA]
391. Frigyes (Barbarossa) német-római császár (1152-90). Ránk maradt Authenticájában (Authentica de iis, qui studiorum causa publica gymnasia frequentant) a nyilvános iskolák tanulóinak helyzetét szabályozta. [VISSZA]
392. Szerzőjének. [VISSZA]
393. Indító okait. [VISSZA]
394. “Bár mindenki, aki jót tesz, megérdemli mindenképpen a mi dicséretünket és pártfogásunkat, de akiknek tudománya az egész világot beragyogja, és úgy alakítja alattvalóink életét, hogy engedelmeskedjenek istennek és nekünk, az isten szolgáinak, azokat valami különleges szeretettel kell védenünk minden jogtalansággal szemben.” [VISSZA]
395. Alattvalók. [VISSZA]
396. Lásd Apáczai levelei 19. jegyzet. [VISSZA]
397. “Felavató beszédében, melyet Kolozsvárott tartott 1656. november 20-án”, vagyis “Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” című beszédében. [VISSZA]
398. Jövedelem. [VISSZA]
399. Sarcot. [VISSZA]
400. Felvettenek. [VISSZA]
401. Szaporítás. [VISSZA]
402. Bentlakó növendék. [VISSZA]
403. Nem ért volna fel vele. [VISSZA]
404. Alumneumban (internátusban) való ingyenes ellátást. [VISSZA]
405. Várakozók, várományosok, akik az alumniára várakoztak mint künnlakók (extraneusok). [VISSZA]
406. Benépesültségre. [VISSZA]
407. Összesereglettek. [VISSZA]
408. A teológiának 2 professzora, a héber és keleti nyelveknek 1, a görögnek 1, a jogtudománynak 1, az orvostudománynak 1, az etikának és politikának 1, a fizikának 1, a matematikának 1, a dialektikának 1, az ékesszólásnak és történelemnek 1. [VISSZA]
409. Akik a triviális iskola osztályaiban tanítottak. [VISSZA]
410. Világosan kitűnik a kiadásból. [VISSZA]
411. Lásd Magy. Enc. Előszó… 5. és 7. jegyzet. [VISSZA]
412. Basirius professzori fizetéséről van szó. Basirius ebben az időben – II. Rákóczi György bukása és a gyulafehérvári kollégium 1658 nyarán történt feldúlása után – a Rákócziak magyarországi birtokaira vonult mint a fiatal Rákóczi Ferenc nevelője, majd 1661-ben visszament Angliába; itt II. Károly visszahelyezte régi méltóságába. [VISSZA]
413. Űrmérték, főleg szemes termény mérésére, 1 köböl = 1 mérő (pesti) = 93,75 liter. [VISSZA]
414. Űrmérték folyadék mérésére. 1 veder =11,32 liter. [VISSZA]
415. Húsz hordó bor, negyven vedres hordókkal számítva, kb. 90 hektoliter. [VISSZA]
416. 25 forintjával: Szabó K. javítása. A kéziratokban “20 forintjával” van. [VISSZA]
417. A kéziratban hibásan 1768 szerepel. [VISSZA]
418. Járandóságot. [VISSZA]
419. Napi 15 pénz 30 nap alatt lesz 4 és fél forint, egy év alatt 54 forint. [VISSZA]
420. Apáczai költségvetése röviden összefoglalva a következő:
a) Az 1658 nyaráig működő gyulafehérvári kollégium évi kiadása:
|
1 |
professzori fizetés (Basiriusé) |
|
1800 Ft |
|
4 |
akadémiai magister pénzbeli fizetése összesen |
1000 Ft |
|
|
4 |
akadémiai magister természetbeni járandósága |
|
|
|
|
mégpedig 20 hordó bor (40 vedres) à 25 forint |
500 Ft |
|
|
|
144 köböl búza à 1 forint |
144 Ft |
|
|
|
12 disznó összesen |
50 Ft |
|
|
|
60 bárány |
30 Ft |
|
|
|
1 raj méz összesen |
10 Ft |
|
|
|
Pénz fára |
64 Ft |
|
|
4 |
akad. magister járandósága tehát összesen |
|
1798 Ft |
|
40 |
akad. alumnusnak készpénzjárandósága |
800 Ft |
|
|
40 |
alumnus kenyér-, bor-, serjárandósága à 54 Ft |
2160 Ft |
|
|
40 |
alumnus összes járandósága |
|
2960 Ft |
|
|
Évi kiadás összesen |
|
6558 Ft |
b) A tervezett akadémia évi kiadása:
|
100 alumnus évi járandósága à 30 Ft |
|
3000 Ft |
|
Az ékesszólás és történelem professzorának évi fizetése |
250 Ft |
|
|
A dialektika professzorának évi fizetése |
250 Ft |
|
|
A matematika professzorának évi fizetése |
250 Ft |
|
|
A fizika professzorának évi fizetése |
250 Ft |
|
|
Az etika és politika professzorának évi fizetése |
250 Ft |
|
|
Az orvostudomány professzorának évi fizetése |
300 Ft |
|
|
A jogtudomány professzorának évi fizetése |
300 Ft |
|
|
A héber és arab nyelv professzorának évi fizetése |
300 Ft |
|
|
A görög nyelv professzorának évi fizetése |
300 Ft |
|
|
2 teológia-professzor évi fizetése |
800 Ft |
|
|
A professzorok évi járandósága összesen |
|
3250 Ft |
|
1 pedellus évi fizetése |
|
100 Ft |
|
1 könyvtáros évi fizetése |
|
100 Ft |
|
1 kertész évi fizetése |
|
100 Ft |
|
Évi kiadás összesen |
|
6550 Ft |
Kitűnik ebből, hogy megfelelő takarékosság esetén azzal a költséggel, melyet az erdélyi fejedelmek a 40 alumnussal, 1 professzorral és 5 magisterrel dolgozó gyulafehérvári kollégium fenntartására fordítottak, Apáczai számításai szerint egy 100 alumnussal és 11 professzorral működő akadémiát lehetett volna fenntartani. [VISSZA]
421. Előléptetésére, felavatására. [VISSZA]
422. Tehát nem költötték el az egész jövedelmet. [VISSZA]
423. Kiosztás, elrendezés. [VISSZA]
424. Járuljon hozzá, legyen meg hozzá. [VISSZA]
425. “az ethicae et politicae professoré is 250” hiányzik mindkét másolatból, de betoldását indokolja a professzori fizetéseknek Apáczai által alább közölt végösszege, melyből különben 250 Ft hiányoznék, valamint a professzoroknak a III. fejezetben közölt sorrendje, ahol “az ethicae et politicae professor” a medicinae és physicae professorok között szerepel. [VISSZA]
426. Teológiai kar. [VISSZA]
427. A hét szabad művészet: grammatika, retorika, dialektika (trivium), és az aritmetika, geometria, asztronómia, zene (quadrivium). [VISSZA]
428. Tudományoknak. [VISSZA]
429. Eredeti; jelöli a négy “sarkalatos” nyelvet (latin, görög, héber, arab). [VISSZA]
430. Magántanítás. Vö. Magy. Enc. Előszó…, 6. jegyzet. [VISSZA]
431. Jogászok és orvosok. [VISSZA]
432. Szükségletre. [VISSZA]
433. Nehézség. [VISSZA]
434. Mértek, fizettek volna. [VISSZA]
435. A mi népünkből valók. [VISSZA]
436. Bővében van tudós embereknek. [VISSZA]
437. Gyakorlat. [VISSZA]
438. Tökéletesedik. [VISSZA]
439. Gisbertus Voëtius (1588-1676), a holland reformált ortodoxia fő képviselője, a holland puritánusok egyik vezéralakja, a kartéziánusok ellenfele. 1634-től teológiai professzor az utrechti egyetemen (tanítványa volt Apáczai is), s ott haláláig szinte korlátlan befolyása volt. [VISSZA]
440. Felérünk. [VISSZA]
441. Apáczai teológiai doktor volt, hazajövetele után mégis csak a poétikát taníttatták vele Gyulafehérvárott. [VISSZA]
442. Skót. [VISSZA]
443. Versengés. [VISSZA]
444. Rendkívüli. [VISSZA]
445. Foglalkozást, mesterséget. [VISSZA]
446. Feltétellel. [VISSZA]
447. Engedő, félreálló. [VISSZA]
448. Tétetnék utódjává. [VISSZA]
449. Gondoskodás. [VISSZA]
450. Tanulmányait akár a filozófiában, akár az orvostudományban, akár a jogtudományban, akár a teológiában befejezi. [VISSZA]
451. Megvizsgáltatván. [VISSZA]
452. Felavattatnék. [VISSZA]
453. Kellően felszerelt oklevél. [VISSZA]
454. Képesíttetnék. [VISSZA]
455. Nemesség: Szabó K. javítása. A másolatokban hibásan “nemzetség” van. [VISSZA]
456. Megadatnék. [VISSZA]
457. Ítélőképességén. [VISSZA]
458. Megerősíteni. [VISSZA]
459. Nemességre emelni. [VISSZA]
460. A filozófiának a tanítómestere. [VISSZA]
461. Falusi segédtanító. [VISSZA]
462. Nagylelkűséghez. [VISSZA]
463. Barbárságból. [VISSZA]
464. Járniuk-kelniük, sétafikálniuk. [VISSZA]
465. Vö. Bethlen M. Önéletírása, I. 164. lap. “Visszavűn … az atyám … Apáczai János keze alá Kolozsvárra, sok károm és lézengésem után, mert kikapott az elmém lóra, kutyára, kupára…” [VISSZA]
466. I. Justinianus bizánci császár (527- 565). Az ő műve a római jog gyűjteményének, a Corpus iurisnak latin nyelvű összeállítása. A Pandectát vagy más néven Digestát 50 könyvben híres jogászok műveiből állíttatta össze 533-ban. [VISSZA]
467. Előlép. [VISSZA]
468. Ékesszólás tanulásánál állapodjék meg. [VISSZA]
469. Gyakorolja magát. [VISSZA]
470. Előléptetésre, magasabb osztályba való lépésre. [VISSZA]
471. Az akadémiában nyilvánosan elmondott szónoklatokkal. [VISSZA]
472. Professzorok előtt abszolutóriumot (záróvizsgát) tenni. [VISSZA]
473. A világegyetem leírását. [VISSZA]
474. Kapja meg a babérkoszorút. [VISSZA]
475. A művészetek tanítómesterévé. [VISSZA]
476. Nyilváníttassék. [VISSZA]
477. Avattassék fel. [VISSZA]
478. Törvényszéki ügyek intézésére bocsáttassék. [VISSZA]
479. Zsoltárok. [VISSZA]
480. Fejtegetésében. [VISSZA]
481. Nyelvtani elemzésében. [VISSZA]
482. Gyakorlottnak. [VISSZA]
483. Tétessék. [VISSZA]
484. A vallásoktatással foglalkozó teológiában. [VISSZA]
485. Alaposan képzett. [VISSZA]
486. Ehhez járulván a teológiai kar bizonyítványa. [VISSZA]
487. Vizsgákra. [VISSZA]
488. 308 – a kéziratban tévesen 278 van. [VISSZA]
489. Az újonnan jött tanulókat. [VISSZA]
490. Anyakönyvbe. [VISSZA]
491. Adózzanak. [VISSZA]
492. Jegyzőnek. [VISSZA]
493. Az ünnepeken. [VISSZA]
494. Nyomda, könyvtár és akadémiai kert. [VISSZA]
495. Állítana. [VISSZA]
496. Nyomdászt. [VISSZA]
497. Értekezéseknek. [VISSZA]
498. Jóváhagyatván. [VISSZA]
499. A mű. [VISSZA]
500. Könyvtáros. [VISSZA]
501. Adjon elő. [VISSZA]
502. Kertész. [VISSZA]
503. Rendelni, odaadni. [VISSZA]
Forrás
APÁCZAI CSERE JÁNOS – VÁLOGATOTT PEDAGÓGIAI MŰVEI; ÖSSZEÁLLÍTOTTA, A JEGYZETEKET ÍRTA, A LATIN SZÖVEGEKET FORDÍTOTTA OROSZ LAJOS. Forrás: MEK OSZK
