Fogamzásgátlás II. rész: Uralmi Mandátum És A Házasság Céljai

2021.05.29. Off By neilnejmed

ENGLISH:

Contraception pt. 2: Dominion and the Purposes of Marriage

Előző  bejegyzésünkben  elsősorban megvizsgáltuk a különböző magzatelhajtó fajtákat, érintvén azt, hogy a hormonális fogamzásgátlók a már megfogant magzat elhajtására is alkalmasak, így azok semmilyen körülmények között nem választhatók keresztyének számára, attól függetlenül, hogy a születésszabályozás kérdésében milyen álláspontot is képviselnek. Megvizsgáltunk néhány fogamzásgátlással, a gyermekvállalás késleltetésével, korlátozásával, valamint a szoptatás elhanyagolásával kapcsolatos egészségügyi kockázatokat is. Emellett láttuk, hogy a fogamzásgátlás miként teremtette meg a „nem kívánt terhességnek” gondolatát és hogyan hozta magával az abortuszvégrehajtások maga számát, valamint azt is, hogy a fogamzásgátlás miként növeli a törvénytelen szexuális kapcsolatra való tendenciákat.

Ezután azt is megnéztük, hogy a fogamzásgátlás maga nem újkeletű találmány. Használata már az ókori világban elburjánzott, és a történelem folyamán jórészt a pogány népek éltek azzal, és nem így a keresztyének. Ők pedig azért nem, mert megértették a gyermekáldásnak a kiemelt jelentőségét, mint házasság fő célját, ugyanakkor az onanizmusnak bűnével is tisztában voltak. Mert csakúgy, mint az egyház a babiloni száműzetése és más üldözései idején is (Jer. 29: 6), úgy a keresztyének is mindig jól tudták, hogy a gyarapodás és az „isteni mag felnevelése” (Mal. 2:15) létfontosságú az egyház növekedése szempontjából.

A Szentírás Mintája Gyermekvállaláshoz.

A Szentírásban egyértelműen megjelenik, hogy a megszületett gyermekek a házasság szükséges következményei, és hogy a gyermekek nemzése a házasság egyik alapvető célja. Ezzel szemben az Írás a meddőséget katasztrofális dologként ábrázolja; a meddőségnek minden előfordulása ugyanis szorosan összekapcsolódik a sírással, kétségbeeséssel, mert minden helyen csakis nagy megpróbáltatásnak, és felülről való átoknak tekintik azt (kivételt képeznek azok az asszonyok, akikre Jézus a Lukács 23-ban hivatkozik, akik örülnek és ujjonganak amiért meddők, és azt kívánják, hogy bárcsak a hegyek is rájuk dőlnének).

3Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. 4Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. 5Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.” (Zsolt. 127:3-5).

Különösen az egyház megpróbáltatásának idején volt fontos a gyermekvállalás, mert ez a tanítványozás elsődleges színtere, valamint Istennek tetszett az Ő egyházát az Ő szövetségének családjai révén kiterjeszteni. Mert mikor Izrael Egyiptomban és Babilonban szenvedéseket élt át, joggal gondolhatták volna, hogy a gyermekvállalás valami kellemetlen és nyűgös dolog, azonban Isten népe azt pont a túlélés eszközének tekintette. 12De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala” (2Móz 1:12). „6Vegyetek magatoknak feleségeket és szűljetek fiakat és leányokat, és a fiaitokat is házasítsátok meg, a leányaitokat pedig adjátok férjhez, és szűljenek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesedjetek. ” (Jer. 29: 6).

14És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! 15Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!” (Mal. 2:14-15).

15Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.” (1 Tim. 2:15).

14Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szűljenek, háztartást vigyenek, és semminemű alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.” (1 Tim. 5:14).

Továbbá az 1 Kor. 7: 1-16, 1 Timóteus 2 és 3, Titusz 1 és 2, Kol 3: 18-21, ApCsel 21, Lukács 23:28, Lukács 1: 7 stb. igeszakaszokban a gyermek a házasságnak természetszerű velejárójaként jelenik meg. Ezért nyilvánvaló, hogy a megtermékenyülés és gyermekvállalás meggátolásának aktív kísérlete teljesen összeegyeztethetetlen a Szentírás gyermekvállalással kapcsolatos mintájával, ahogy Jacobus Koelman holland református teológus is írja:

Ennek a [a hitvesi ágynak a] kapcsolatában Istent különös módon is hittel kell meglátni, félni és imádni. Hiszen Ő az, aki megnyitja és bezárja az anyaméhet (1Móz 16: 2; 30:22; 1Sám 1: 5). A gyermekek – mondja a Zsoltáros – az Úr öröksége, és az anyaméh gyümölcse az Ő jutalma (Zsolt 127: 3). Ezért alázatosan kell kérnünk az Urat, hogy tessék neki, hogy gyermekek ajándékával kedvezzen számunkra, ahogyan Izsák és Anna is imádkoztak ezért (1Móz 25:11; 1Sám 1:12). Valamint az embereknek különösen óvakodniuk kell attól, hogy visszariadjanak a gyermekvállalástól, vagy tegyenek bármit a célból, hogy megakadályozzák azt, vagy épp szomorkodni kezdjenek akkor, amikor az Úr gyümölcsözővé tette házasságukat, és Ő ily módon szándékozta azt megáldani. (The Duties of Parents – A szülők kötelességei, 37. o.).

Az Uralmi Mandátum.

A Biblia a gyermekek áldására vonatkozó általános mintája mellett azt is tanítja, hogy a gyermeknemzés nemcsak Ádám és Noé számára szólt a Föld benépesítése céljából, hanem az egész emberiség számára is, ami a házasságnak alapvető célja és kötelessége. Ahogy Kálvin János az 1Móz 1:28-hoz fűzött kommentárjában kijelenti: “Istennek ez az áldása tekinthető annak a forrásnak, ahonnan az emberi faj kivirágzott. S nekünk nemcsak az egész vonatkozásában kell így tekintenünk, hanem ahogyan mondják, minden konkrét részletére nézve is. ” A fogamzásgátlás megsérti a „szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá felhatalmazást.

A Szentírás többször is kijelenti a (gyümölcstermésre vonatkozó) szaporodjatok és sokasodjatok áldást és kötelességet. Isten adja ezt Ádámnak (1Móz 1), majd Noénak (1Móz 9), és lényegében megismételte Ábrahámnak (1Móz 17), Jákóbnak (1Móz 28 és 35), Mózesnek (3Móz 26), Jeremiásnak ( 23. fejezet) és Ezékielnek (36. fejezet) is. Fontos megjegyezni, hogy az utolsó utalást (Ezékiel 36) Jézus már az Újszövetség korára (János 3) alkalmazza. Jeremiás könyve 23. fejezete pedig azt az időszakot határozza meg, amikor is „5Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.” (5. v.). Ez azt bizonyítja ugyanis, hogy a házasságon belüli gyermeknemzés egy teremtéskor adott rendelet, amely a kiteljesedésig folytatódik (Mt 22:30), nem pedig egyszerűen csak egy Ádámnak és Noénak adott pozitív parancs, amikor a föld népessége még éppen alacsony volt. Így ez folytatódik, mint egy állandó norma a házastársakra és az egész emberiségre nézve.

Utódnemzés: a Házasság Alapvető Célja és Kötelessége.

Mind biblikus és jogi szempontból az utódnemzés mindig a házasság alapvető céljához és kötelességéhez tartozott. A Westminsteri Hitvallás a szaporodás alapvető szerepét hangsúlyozza (többek között), amikor kijelenti, hogy „2. A házasság a férj és a feleség kölcsönös segítségére,2 az emberiség törvényes leszármazottakkal, és az egyház istenfélő gyermekekkel való gyarapodására,3 és a nemi erkölcstelenségek megelőzésére rendeltetett.4 ” (24: 2). A Westminsteri Nagykáté ehhez hasonlóan mondja ki, hogy a házasság, a házastársi szeretet és az együttélés a 7. parancsolatnak kötelessége azok számára, akik nem rendelkeznek az önmegtartóztatás ajándékával (1Móz 1:28; 1 Kor. 7: 2, 9; Péld. 5: 19-20; 1 Pét. 3: 7; Példabeszédek 31:11, 27-28). (138. kérdés)

A Bibliához írt Westminsteri Jegyzetek és Kommentárok ( Westminster Annotations and Commentary on the Whole Bible) azt is kimondják, hogy a gyermekszám növelése „a házassági intézménnyel való legfőbb élést” jelenti (1Móz 38: 9). Az Anglikánok egyházi imakönyve ( The Book of Common Prayer ) „a gyermekek nemzésére és gondozására az Úr ismeretében és szeretetében” (valamint a házastársak közötti „kölcsönös örömre, segítésre és vigasztalásra”) utal, mint az egyik legfőbb „célra, amelyért Isten azt megalapította.” William Gouge, a Westminster-i puritán teológus többször beszélt a gyermeknemzésről, mint „a házasság egyik fő céljáról” és „a kölcsönös jóakarat kötelességéről” (azaz a házastársi kapcsolatokról), amelyek egyik célja a „világ számbeli növekedése törvényes fiókákkal” az Of Domesticall Duties című írásában. Kálvin János pedig megjegyzi az utódok nemzésének kérdéséről az 1Móz 1: 28. kapcsán, hogy a „szaporodásnak az a tiszta és törvényes módszere, amit Isten a kezdetektől elrendelt, akkor is szilárd marad: ez a természet rendje, amit a józan ész is sérthetetlennek nyilvánít. ”(98. o.). Arthur Pink egy olyan időszakban élt, amikor a fogamzásgátlás egyetemes és történelmi megértése átalakulóban volt, így ezt kényszerült mondania:

Most már egyértelműnek látszik, hogy a házasságnak speciális okokkal kell rendelkeznie annak elrendelésére nézve. Három ilyet ad a Szentírás. Először is a gyermekek születését. Ez ennek nyilvánvaló és természetes célja: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” (1Móz 1:27) – nem két férfit vagy nőt, hanem egy férfit és egy nőt; és ennek a félreérthetetlenül egyszerű megalakításához Isten hozzákapcsolja a következőt: „szaporodjatok és sokasodjatok.” Ezért a házastársi kapcsolatot „házasságnak” (matrimony-nak) nevezik, ami anyaságot (motherage) jelent, mert ennek eredményeképpen a szüzek anyákká alakulnak át. Ezért kívánatos, hogy a házasságot már korán, az élet tetőpontjának elérése előtt megkössék: a Szentírásban kétszer olvashatunk „ifjúságod feleségéről” (Péld 5:18; Mal 2,15). Rámutattunk hát arra, hogy a gyermekek nemzése a házasság intézményének „természetes” végcélja … Nem hiszünk tehát abban, amit „születésszabályozásnak” neveznek.

AW Pink (1886-1952), magyarázata a 13:4 vershez a Zsidókhoz írt levél kommentárjában An Exposition of Hebrews)

Luther Márton kijelenti, hogy „a házasság célja nem az élvezetek és a könnyelműség, hanem a gyermekek nemzése és azok nevelése, valamint a család támogatása… Azok az emberek, akik nem szeretik a gyermekeket, disznók, tökfilkók és tökfejek, nem méltók arra, hogy férfiaknak és nőknek hívják őket, mert megvetik Istennek, a házasság Teremtőjének és Szerzőjének áldását ”(Christian History, Issue 39, p. 24). John Locke és William Blackstone a szaporodásra mint a házasság intézményének „legfőbb céljára” hivatkoztak (Justice Roberts, Obergefell v. Hodges, dissenting, 6. o.), Sőt a világi jogi szakértők is elismerték egészen a modern időkig, hogy a gyermeknemzés a házasság alapvető célja, és hogy ennek a kapcsolatnak a szétválasztása logikai és kulturális precedenst eredményezett a szodomita házasságok számára: „Ha a házasság céljának ez a hagyományos megértése ma nem cseng igaznak minden fül számára, akkor ez valószínűleg azért van, mert a házasság és a szaporodás közötti kapcsolat megkopott ”(Justice Alito, Obergefell v. Hodges, dissenting, 4. o.). Végül álljon még itt Alan Keyes, az Illinois szenátusáért Barack Obamával folytatott vitája, amelyben ő erre nézve olyan érvet fogalmaz meg, amely még a moderátor és a közönség számára is megdöbbentő volt. Megtekinthető itt.

Sokkal több személyt lehetne még idézni, de ez is elegendő annak bebizonyítására, hogy a gyermekek nemzése a házasság alapvető célja, és a teremtés rendjében gyökerezik. A cikksorozat utolsó két cikkében azt vizsgáljuk meg majd, hogy a fogamzásgátló gyakorlatok (azaz hormonális, barrierek, coitus interruptus stb.) milyen nagymértékben tartoznak a bűnös cselekedetek közé, mert a házasság és szexualitás természetével szemben működnek (nem mintha ennek lehetősége hiányozna, hanem éppen hogy akadályozó tényezőként funkcionálnak). Az efféle praktikákat viszont megkülönbözetünk majd másféle módszerektől, például a ritmus módszertől (naptár módszer) vagy a természetes családtervezéstől (NFP – Natural Family Planning), amely finis operis tekintetében (az aktus célja) nem tekinthető bűnösnek, azonban ha fogamzásnak elkerülése céljából használják, annak vehető, mégpedig a finis operantis (a cselekvő célja) tekintetében. cf. Református skolasztika: Megkülönböztetett célok(Reformed Scholasticism: Distinguishing Ends).

Jelenti-e ez azt, hogy a gyermekvállalási éveken túlhaladott, idős embereknek nem szabad megházasodniuk, vagy a meddőség semmissé tesz egy házasságot? Ezekre a felvetésekre is választ keresünk a következő bejegyzésünkben, és megvizsgáljuk a finis operis-t (a cselekmény célját) és a finis operantis-t (a cselekvő célját) sértő egyaránt vétkes cselekedeteket, de ugyanakkor a Szentírás által a férjnek és feleségének adott azon törvényes okokat is, mialatt a feleség ideiglenesen tartózkodhat a szexuális kapcsolatoktól, mégsem szolgálja ezen okok egyike sem a foganás megakadályozását.

Forrás

Purely Presbterian Perspective blog: Contraception pt. 2: Dominion and the Purposes of Marriage

https://purelypresbyterian.com/2015/07/25/contraception-pt-2-dominion-and-the-purposes-of-marriage/

Contraception pt. 2: Dominion and the Purposes of Marriage