Fogamzásgátlás II. rész: Uralmi mandátum és a házasság céljai

2021.05.29. Off By neilnejmed

ENGLISH:

Contraception pt. 2: Dominion and the Purposes of Marriage

Előző  bejegyzésünkben  elsősorban megvizsgáltuk a különböző magzatelhajtó fajtákat, érintvén azt, hogy a hormonális fogamzásgátlók már megfogant magzati elhajtsára is alkalmasak, így azok semmilyen körülmények között nem választhatók keresztyének számára születésszabályozási álláspontjuktól teljesen függetlenül. Megvizsgáltunk néhány fogamzásgátlással, gyermekvállalás késleltetésével, korlátozásával, valamint a szoptatás elhanyagolásával kapcsolatos egészségügyi kockázatokat is. Emellett láttuk, hogy a fogamzásgátlás jelensége miként teremtette meg a „nem kívánt terhességek” gondolatát és hogyan hozta magával az abortuszvégrehajtások kiemelt gyakoriságát, valamint azt is, hogy a fogamzásgátlás lehetősége hogyan növeli meg a tendenciát a törvénytelen szexuális kapcsolatra nézve.

Ezután azt is megnéztük, hogy a fogamzásgátlás maga sem újkeletű találmány. Alkalmazása már az ókori világban elburjánzott, valamint a történelem folyamán jórészt a pogány népek körében volt népszerű, de nem így a keresztyéneknél. Ők pedig azért utasították el, mert megértették a gyermekáldás kiemelt jelentőségét, mint házasság fő célját, ugyanakkor az onanizmus bűnével is tisztában voltak. Mert ahogy az ősegyház a babiloni fogság vagy más üldözések alatt (Jer. 29: 6), úgy a keresztyének is mindig nagyon jól tudták, hogy a gyarapodás és az „isteni mag felnevelése” (Mal. 2:15) létfontosságú az egyháznövekedés kérdésére nézve.

A Szentírás mintája gyermekvállaláshoz.

A Szentírásban egyértelműen megjelenik, hogy a megszületett gyermekek a házasság szükséges következményei, továbbá hogy a gyermeknemzés a házasság egyik alapvető célja. Ezzel szemben az Írás a meddőséget katasztrofális dologként írja le; a meddőségnek minden előfordulása ugyanis a sírással, kétségbeeséssel áll szoros összefüggésben, mert mindenkor nagy megpróbáltatásnak és felülről való átoknak tekintik azt (kivételt képeznek azok az asszonyok, akikre Jézus a Lukács 23-ban hivatkozik, akik örülnek és ujjonganak amiért meddők és kívánják, hogy a hegyek is rájuk dőljenek).

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.” (Zsolt. 127:3-5).

Különösen az egyház megpróbáltatása idején volt fontos a gyermekvállalás, mert ez a tanítványozás elsődleges színtere, valamint Istennek tetszett egyházát az Ő szövetségi családjai révén kiterjeszteni. Mert mikor Izrael Egyiptomban és Babilonban szenvedett, joggal gondolhatták volna, hogy a gyermekvállalás csak valami kellemetlen és nyűgös dolog, de Isten népe pont a túlélés eszközének tekintette azt. „De minél inkább sanyargatják vala őt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala” (2Móz 1:12). „Vegyetek magatoknak feleségeket és szűljetek fiakat és leányokat, és a fiaitokat is házasítsátok meg, a leányaitokat pedig adjátok férjhez, és szűljenek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesedjetek. ” (Jer. 29: 6).

És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!” (Mal. 2:14-15).

Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.” (1 Tim. 2:15).

Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szűljenek, háztartást vigyenek, és semminemű alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.” (1 Tim. 5:14).

Továbbá az 1 Kor. 7: 1-16, 1 Timóteus 2 és 3, Titusz 1 és 2, Kol 3: 18-21, ApCsel 21, Lukács 23:28, Lukács 1: 7 stb. igeszakaszokban a gyermek mindig a házasság természetes eredményeként jelenik meg. Ezért nyilvánvaló, hogy a megtermékenyülés és gyermekvállalás meggátolásának aktív kísérlete teljesen összeegyeztethetetlen a Szentírás gyermekvállalással kapcsolatos mintáival, ahogy Jacobus Koelman holland református teológus is írja:

Istent a [a hitvesi ágynál] erre nézve különös módon is hittel kell szemlélnünk, félnünk és imádnunk. Hiszen Ő az, aki megnyitja és bezárja az anyaméhet (1Móz 16: 2; 30:22; 1Sám 1: 5). A gyermekek – mondja a Zsoltáros – az Úrnak öröksége, és az anyaméh gyümölcse az Ő jutalma (Zsolt 127: 3). Ezért alázatosan kell kérnünk az Urat, hogy tessék neki gyermekáldással kedvezni számunkra, ahogyan Izsák és Anna is ezért imádkoztak (1Móz 25:11; 1Sám 1:12). Valamint különösen ügyelniük kell az embereknek arra, nehogy visszariadjanak a gyermekvállalástól, vagy tegyenek bármit azért, hogy megakadályozzák azt, vagy épp szomorkodni kezdjenek azért, mert az Úr gyümölcsözővé tette házasságukat és Ő ezzel szándékozta azt megáldani. (The Duties of Parents – A szülők kötelességei, 37. o.).

Az Uralmi Mandátum.

A Biblia a gyermekekáldásra vonatkozó általános mintái mellett azt is tanítja, hogy a gyermeknemzési parancs nemcsak Ádám és Noé számára lett adva a Föld benépesítése céljából, hanem az egész emberiség számára is, mint ami a házasság alapvető célja és kötelessége. Ahogy Kálvin János az 1Móz 1:28-hoz fűzött kommentárjában is kijelenti: “Istennek ez az áldása tekinthető annak a forrásnak, ahonnan az emberi faj kivirágzott. S nekünk nemcsak az egész vonatkozásában kell így arra tekintenünk, hanem ahogyan mondják, minden konkrét részletére nézve is. ” A fogamzásgátlás megsérti a „szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá” felhatalmazást.

A Szentírás többször is kijelenti a (gyümölcstermésre vonatkozó) szaporodjatok és sokasodjatok áldást és kötelességet. Isten adja ezt Ádámnak (1Móz 1), majd Noénak (1Móz 9), és lényegében megismételte Ábrahámnak (1Móz 17), Jákóbnak (1Móz 28 és 35), Mózesnek (3Móz 26), Jeremiásnak (23. fejezet), valamint Ezékielnek (36. fejezet) is. Fontos megjegyezni, hogy az utolsót (Ezékiel 36) Jézus már az Újszövetség korára (János 3) érti. Jeremiás könyvének 23. fejezete pedig azt az időszakot határozza meg, amikor „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.” (5. v.). Ez azt bizonyítja ugyanis, hogy a házasságon belüli gyermeknemzés egy teremtéskor adott rendelet, amely a kiteljesedésig folytatódik (Mt 22:30), és nem egyszerűen csak egy Ádámnak és Noénak adott pozitív parancs volt, amikor a föld népessége még gyér volt. Így ez állandó normaként folytatódik a házastársakra és az egész emberiségre nézve.

Utódnemzés: A házasság alapvető célja és kötelessége.

Bibliai és jogi szempontból az utódnemzés a házasság alapvető céljának és kötelességének volt mindig is része. A Westminsteri Hitvallás is a szaporodás alapvető szerepét hangsúlyozza (többek között), amikor kijelenti, hogy „2. A házasság a férj és a feleség kölcsönös segítségére, az emberiség törvényes leszármazottakkal, és az egyház istenfélő gyermekekkel való gyarapodására, és a nemi erkölcstelenségek megelőzésére rendeltetett. ” (24: 2). A Westminsteri Nagykáté ehhez hasonlóan jelenti ki, hogy a házasság, a házastársi szeretet és az együttélés a 7. parancsolat kötelessége mindazok számára, akik nem rendelkeznek az önmegtartóztatás ajándékával (1Móz 1:28; 1 Kor. 7: 2, 9; Péld. 5: 19-20; 1 Pét. 3: 7; Példabeszédek 31:11, 27-28). (138. kérdés)

A Bibliához írt Westminsteri Jegyzetek és Kommentárok ( Westminster Annotations and Commentary on the Whole Bible) azt is kimondják, hogy a gyermekszám növelése „a házassági intézménnyel való legfőbb élést” jelenti (1Móz 38: 9). Az Anglikánok egyházi imakönyve ( The Book of Common Prayer ) „a gyermekek nemzésére és gondozására az Úr ismeretében és szeretetében” (valamint a házastársak közötti „kölcsönös örömre, segítségnyújtásra és vigasztalásra”) utal, mint az egyik legfőbb „célra, amelyért Isten azt megalapította.” William Gouge, a westminsteri puritán teológus többször beszélt a gyermeknemzésről, mint „a házasság egyik fő céljáról” és „a köteles jóakarat kötelességéről” (azaz a házastársi egyesülséről), amelyek egyik célja a „világ számbeli gyarapítása törvényes utódokkal”, mindezt az Of Domesticall Duties című írásában. Kálvin János pedig megjegyzi az utódnemzés kérdéséről az 1Móz 1:28. kapcsán, hogy a „szaporodásnak az a tiszta és törvényes módszere, amit Isten a kezdetektől elrendelt, mindenkor szilárd marad: ez a természet rendje, amit a józan ész is sérthetetlennek nyilvánít. ”(98. o.). Arthur Pink egy olyan időszakban élt, amikor a fogamzásgátlás egyetemes és történelmi megértése átalakulóban volt, így ő ezt kényszerült mondani:

Most már világos, hogy a házasság kinevezésének különleges okai kell, hogy legyenek. A Szentírás három okot ad meg. Először is a gyermeknemzés miatt. Ez a nyilvánvaló és normális célja. “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” (1Móz 1 :27) – nem két férfit vagy nőt, hanem egy férfit és egy nőt; és hogy ennek célját félreérthetetlenül világossá tegye, Isten azt is hozzáteszi: “Szaporodjatok és sokasodjatok”. Ezért nevezik tehát a házasságot “matrimony” kifejezéssel is, ami anyaságot jelent, mert ennek eredményeként a szüzek anyákká válnak. Ezért kívánatos az is, hogy a házasságot fiatal korban kössék meg, még mielőtt az élet virágkora letelik: kétszer olvashatunk a Szentírásban “ifjúságod feleségéről” (Péld 5:18; Malakiás 2:15). Rámutattunk hát arra, hogy a gyermeknemzés a házasságnak “normális” célja… Nem hiszünk tehát abban, amit „születésszabályozásnak” neveznek.

AW Pink (1886-1952), magyarázata a 13:4 vershez a Zsidókhoz írt levél kommentárjában An Exposition of Hebrews)

Luther Márton kijelenti, hogy „a házasság célja nem az élvezetek és a könnyelműség, hanem a gyermekek nemzése és azok felnevelése, valamint a család támogatása… Azok az emberek, akik nem szeretik a gyermekeket, disznók, tökfilkók és tökfejek, nem méltók arra, hogy férfiaknak és nőknek hívják őket, mert megvetik Istennek, a házasság Teremtőjének és Szerzőjének áldását ”(Christian History, Issue 39, p. 24). John Locke és William Blackstone a szaporodásra mint a házasság intézményének „legfőbb céljára” hivatkoztak (Justice Roberts, Obergefell v. Hodges, dissenting, 6. o.), Sőt a világi jogi szakértők is elismerték egészen a modern időkig, hogy a gyermeknemzés a házasság alapvető célja, és hogy ennek az összekapcsoltságnak szétfeszítése logikai és kulturális precedenst teremtett a szodomita házasságok részére: „Ha a házasság céljának ez a hagyományos értelmezése ma nem minden fül számára cseng igazságként, akkor ez valószínűleg azért van, mert a házasság és gyermeknemzés közötti szoros kapcsolat elkopott ”(Justice Alito, Obergefell v. Hodges, dissenting, 4. o.). Végül álljon még itt Alan Keyes, az Illinois szenátusáért Barack Obamával folytatott vitája, mert ő a kérdésben olyan érvet fogalmaz meg, ami még a moderátort és a közönséget is megdöbbentette. Megtekinthető itt.

Sokkal több személyt lehetne még idézni, de ez is elegendő annak bizonyságára, hogy a gyermeknemzés a házassági intézmény alapvető célja, és ez a teremtés rendjében gyökerezik. A cikksorozatunk utolsó két részében pedig azt vizsgáljuk majd meg, hogy a fogamzásgátló praktikák (azaz hormonális, barrierek, coitus interruptus stb.) mily mértékben számítnak bűnös cselekedetnek, mert a házasság és szexualitás természetével mennek szembe (nem mintha ennek lehetősége hiányozna, hanem éppen annak megakadályozására hivatottak). Az efféle praktikákat megkülönböztetjük majd az olyan módszerektől, mint a ritmus módszertől (naptár módszer) vagy a természetes családtervezéstől (NFP – Natural Family Planning), amely finis operis tekintetében (az aktus célja) nem tekinthető bűnösnek, azonban ha fogamzáselkerülésre alkalmazzák, azzá válik, mégpedig a finis operantis (a cselekvő célja) tekintetében. cf. Református skolasztika: Megkülönböztetett célok – (Reformed Scholasticism: Distinguishing Ends).

Jelentheti-e mindez azt, hogy a gyermekvállalás évein túlhaladott, idős embereknek nem szabad megházasodniuk, vagy a meddőség semmissé tehet-e egy házasságot? Ezekre a felvetésekre is választ fogunk keresni a következő bejegyzésünkben, továbbá megvizsgáljuk azokat a cselekedeteket is, amik vagy a finis operis (a cselekmény célját), vagy a finis operantis (a cselekvő célját) tekintetében számítanak bűnösnek, végül a Szentírás által a házastársak számára elérhető törvényes okokat, amikor ideiglenesen tartózkodhatnak a szexuális érintkezéstől, de mégsem fogja ezek egyike sem a fogamzás elkerülését szolgálni.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective blog: Contraception pt. 2: Dominion and the Purposes of Marriage