A keresztszülőségről, keresztelési ajándékról, sóról, olajról, nyálról, fogadalomtételről és az ördög megtagadásáról

Méliusz Juhász Péter

(Horhi, 1532. – Debrecen, 1572. december 25.)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1561-től haláláig, reformátor, egyháztudós, író, botanikus, a magyarországi reformáció egyik legnagyobb hatású vezéregyénisége.

XXVI. TÉVELYGÉS; Komának, korosmának, sónak, olajnak, nyálnak és ellenmondásnak kell-é lenni a keresztségben?; Méliusz – Eretnekségek

388-389. o.

„Ami a keresztségi fogadalmat mi hazánkban illeti, abban nem szűkölködnek sem a tört. egyházak, sem a baptistás ú.n. evangéliumiak.” – a szerk.

XXVI. TÉVELYGÉS

Komának, korosmának, sónak, olajnak, nyálnak és ellenmondásnak kell-é lenni a keresztségben?

Felelet

Nincsen az Istennek arról parancsolatja, hogy férfiú koma avagy pedig asszonyember koma legyen és hogy korosma, só és nyál legyen a keresztelésben. Baptista Jánosnak nem mondá, hogy komákkal kereszteljen. Az apostoloknak azt mondá, kereszteljétek a népet Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Nem monda azt, hogy koma, só, gyertya és korosma légyen. Az emberek méltósága, bizonságtétele nem oka a keresztségnek^[131]. Nem szükölködik az Isten igéje és Isten szava emberek bizonsága nélkül, hogy az ember szaváért legyen igaz az Istennek szent igéje. A Christus keresztségében koma, korosma, suflálás, ellenmondás nem volt emberektől. Hát a mienkben sem kell lenni, mert Christus a mi fejünk, mi ő tagjai vagyunk. Kell Christust az ő példájában, ahol illik, követnünk, de ebben sem parancsolatja, sem példája nincsen. Sőt miért hogy a komaság babonaságból emberektül szereztetett és gonosz végre fordéjtatott, nem kell lenni, mert azt hazudjék, hogy koma nélkül a keresztség nem lehet, maga Isten nem mondja. Azt mondja a Christus: bizonságot erre, hogy igaz Isten fia vagyok és igaz tudományom vagyon, csalárd és álnok természető emberektől nem veszek. Jó az, ha ezeren avagy többen lesznek is a keresztségben a hallgatók és hallgatják mint prédikációt, annak felötte hálát adnak a gyermekért és könyörögnek az Ur Istennek, de egyéb okért nem kell semmire a komaság.

Az ellenmondásnak pápai módra nem kell lenni a keresztségben, mert emberi szerzés és értelem nélkül való hazugság. Mert azt fogadja^[132], hogy atyja és tanéjtója leszen a gyermeknek, ellene mond a bünnek, ördögnek és ez világnak, maga sok gyermekbe eresztett lator leszen és a koma soha csak egy igére sem tanéjtja.

Másod okért, mert az lehetetlen dolog, hogy ember még ő magáért is, nem hogy másért ellene mondhasson a bünnek és ördögnek, azaz hogy a törvént beteljeséjthesse avagy hogy mást idvözejthessen az ő hitével. Hab: 2. Ezech: 18, 33. Jere: 31. Ebr: 8. Rom: 8. Act: 15. Soha senki magátul be nem töltheti a törvént. Kész hazugság az, embernek arra kötni magát, amire nem elég és amit fel nem ér a festékvel.

Nem jó hát a kegyelem pecsétit a törvén és a mi erőnk pecsétire tenni. Annak jegye a keresztség, hogy Christus megváltott, újonnan szült, ő ellene mondott a bünnek és ördögnek miértünk, minket megmentett, Isten fiaivá tett, férjünk, mi pedig ő jegyesi vagyunk. Mi azt jelentjük a keresztségben, hogy Christusban ellene mondtunk, s mostan is felöltözvén a Christusnak fegyverébe és erősek lévén a hitben, mint uj emberek ellene álljunk a bünnek, testnek és az ördögnek. ^[133] Ezt az Isten kegyelme és Christus érdeme kivánja tőlünk. Sőt Isten lelke cselekedi Isten kegyelmében az igaz hit által bennünk, hogy a bünnek meghaljunk, uj életnek éljünk. Megtagadjuk a hitlenséget és Isten szerént keresztyénül éljünk. Tit: 2. Rom: 6. Col: 2. Eph: 6. Gal: 5. Rom: 8.

Hát mint igaz az emberi érdem és jámborság ellene vagyon a Christus érdemének, igy a mi erőnkben való ellenmondás is ellene vagyon a Christus érdemének. Ha a keresztség Isten kedvének és Christus érdemének jegye és pecséti, ne vonjuk a mi szuvas és átkozott erőnknek jegyére.

Lábjegyzetek

131 „Antemurale reipublicae Christianae.”

132 A baseli magyar szerzőjű kiadványokat az R. M. K. III. kötete a megjelenés évrendjében írja le. A még felsorolt baseli anyag nagyrésze megtalálható a Széchényi Könyvtár gazdag Antiqua-gyűjteményében. Basel és Magyarország kapcsolatára néhány forrás: Arthur Weber: Historische Beziehungen zwischen Ungarn und der Schweiz. Zeitschrift für schweizerische Geschichte V. k. (1925) 236. s köv. l.–Verzár Frigyes: Régi magyar kapcsolatok Bázellal. Orvosi Hetilap 1931. –Dezsényi Béla: Magyarország és Svájc. Bp. 1946.–E. Staehelin: Bâle et la Hongrie à travers l’histoire. Revue d’Histoire Comparée. VI. k. (1947) 2. sz. 226–242. l.

133 A Széchényi Könyvtár kézirattárában található (Oct. lat. 150 és 150/2) Nic. Reusnernek „Icones…” című műve (Basel, 1589), amelynek metszeteit, köztük a végén Szegedi Kis Istvánét az utóbbit Skaricza nyomán, Tóbiás Stimmer készítette. A kép azonos a Loci elején találhatóval, csak keret nélkül. Ebbe az arcképcsarnokba Zwinger írta a seregnyi elogiát. N. Reusner (1545–1602) sziléziai származású. Wittenberg, Lipcse és Jena után Baselben tanult tovább (1583–1589). Allgem. D. Biogr. 28. kötet, 299 sk. l.

Forrás

TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI IRODÁJÁNAK; SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST, 1973 – D. DR. BUCSAY MIHÁLY