A Szentírás közönséges nyelvekre való lefordításáról

Károli Gáspár

Károlyi Gáspár (Nagykároly, 1529 körül – Gönc, 1592. január 3.)

A Vizsolyi Biblia elöljáróbeszéde

részlet

TEKINTETES ÉS NAGYSÁGOS URAKNAK, VITÉZLŐ NEMES NÉPEKNEK ISTENFÉLŐ KÖZSÉGNEK ÉS AZ ISTEN HÁZÁBAN MUNKÁLKODÓ PRÉDIKÁTOROKNAK, KIK EGÉSZ MAGYARORSZÁGBAN ÉS ERDÉLYBEN VANNAK.

„De mivelhogy e világ nem akarja, hogy az Istennek szent könyvei közönséges nyelven legyenek és azt mindenek olvashassák, azért erről is szólnunk kell. Azt mondják pedig, hogy nemcsak akarja Isten, hogy a Papok olvassák a szent írást és a község azoknak szájokból hallja, hanem azt is akarja, hogy az Ó- és Új-Testamentom könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek és azokat olvassák, hánnyák, vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok, mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvözíteni. Hogyha pedig nem akarja Isten, hogy a község olvassa az Isten ígéjét az ő tulajdon nyelvén, [1. Tim. 2.] miért iratta azt az ő népének Mózessel, a Prófétákkal, Dáviddal az ő saját zsidó nyelveken és nem egyéb nyelven, melyet nemcsak a zsidók, hanem a szomszédságban sok egyéb nemzetségek is megértenének? Miért akarta, hogy az ő szent könyve nemcsak zsidó nyelven volna, hanem kaldeai és syriai nyelvre is fordíttatnék? Miért olvassa az Istennek törvényének könyveit Jósiás király a Salamon templomában a község előtt, ha nem illik a királyok kezébe a Biblia? [1 Kir. 23.] Vagy akik azt mondják, hogy nem szabad közönséges nyelvre fordítani a Bibliát, honnét bizonyítják meg, hogy Isten a Bibliának csak deák nyelvet szentelte? Bizony, ha a Bibliát egy kiváltképpen való nyelven kellene olvasni, nem volna jobb, mint zsidó nyelven olvasni, mivelhogy az Ó-Testamentom könyvei zsidó nyelven irattak. De az Isten így akarta, hogy a szent írás egy nyelv által származnék, azután sok nyelvek által sok pogány népek közé terjedne azoknak idvösségekre, tudniillik a kaldeusok, syriabeliek és görögök közé. Nem Istentől volt-é tehát, hogy ama Ptolemeus Philadelphus egyiptumbéli király, az népének kedvéért felötte nagy munkával és költséggel Jerusálemből hetven zsidó bölcseket hivatván, a Bibliát zsidóból [Josephus. Antiq. Iud. 12. cap. 3.] görögre fordíttatta, amint Josephus beszéli? Mit mondunk az Istennek ajándokáról, melyet az Apostoloknak adott vala Pünkösd napján? Kétség nélkül az Apostoloknak nyelveket el [Csel. 2.] nem változtatta volna Isten, hogy sok nyelveken szólhatnának, ha nem akarta volna, hogy az ő neve sok nemzetségeknek nyelveken prédikáltatnék. Az Apostolok pedig és Evangélisták miért írták a JÉZUS KRISZTUS tudományát görög nyelven, mely akkor majd mind e világon közönséges nyelv volt, ha az Isten nem akarta, hogy a szent írás közönséges nyelven olvastassék? [Csel. 3.] A szent Filep miért nem feddette meg a Candaces királyné asszonynak szolgáját, hogy az Ésaiás könyvét olvassa vala? Avagy nem méltán dicséri-é szent Lukács a Berea városbélieket, hogy minden napon hányták-vetették a szent írást, hogy megpróbálnák a Pál Apostolnak tudományát? [Csel. 17.] De mivelhogy a Patereknek írások minduntalan ezeknek szájokban vagyon, feleljenek meg, a Chrysostomus Doctor miért inti a községet, hogy olvassák a szent írást, ha semmi közi nincsen a községnek ahhoz? Mert ő azt mondja: [Homil. In Genes. 29.] Kérlek titeket, hogy gyakorta ide jöjjetek és a szent írásnak olvasását szorgalmatoson hallgassátok, nemcsak akkor pedig, midőn idejöttök, hanem otthon is az Isten Bibliáját kezetekbe vegyétek. Ismét: [Contione 3. de Lazare.] Mindenkor intelek és nem szünöm meg inteni, hogy nemcsak itt hallgassátok, amit mondunk, hanem mikor otthon vagytok is, a szent írást olvassátok és ne mondjad: nem én dolgom az írásnak olvasása, hanem azoké, kik e világot megtagadták. Mit mondasz ember? Sokkal inkább tiéd, hogy nem azoké. Ismét: Hallja meg ezt a község: [Homil. 9. in. Epi. ad. Col. Homil. 2. in Matth.] Szerezzetek magatoknak Bibliát, mely a léleknek orvossága, ha egyebet nem, akarcsak az uj Testamentom könyveit. Ismét: Ez mint egy dögleletesség mindent megveszt, hogy a szent írásnak olvasását [Zsolt. 119. Ján. 4. et 7. ] állítjátok csak a barátokra nézni, holott szükségesb néktek, hogy nem azoknak etc. Szent Dávid azt mondja, hogy az Istennek beszéde a mi lábainknak vezére. Másutt: az Isten Lelke kenyérnek és víznek mondja, mely után sohasem lehet meg nem éheznünk, sem meg nem szomjúhoznunk. Sz. Pál ellenség [Eféz. 6.] ellen való fegyvernek. Azért akik a Bibliát csak a deák nyelvre szorítják és a község kezéből kivészik annak olvasását és őket a bálványozókhoz igazítják, hogy azok légyenek, amint ők szólnak, a parasztoknak Bibliájok és azoktól tanoljanak, amint Gergely pápa mondotta volt, azok minden kétség nélkül a JÉZUS KRISZTUS vére hullásával megváltott népet nagy gyalázatos bosszúsággal illetik, azokat a setétségben vezérlő lámpástól, az ő lelkeknek kenyerétől, vizétől, az ellenség ellen való fegyvertől megfosztván, a setétségben hagyják, lelki éhséggel, szomjúsággal gyötrik és veszedelemre taszítják. De mit mondjunk? Igen vaknak kell annak lenni, aki ezt által nem látja, miért fosztják meg a rómaiak a községet a Bibliának olvasásától. Mert hogy az ő tudományoknak hamissága meg ne esmértessék a községtől és hogy mindent szabadon szerezhessenek, végezhessenek és azt a községnek nyakába vethessék minden próbálás nélkül, ezt az okosságot találták, hogy ne légyen szabad a Bibliát közönséges nyelvre fordítani és a községnek olvasni. Soha azért a fejedelmek nagyobb jót nem cselekedhetnek a községgel, mint ha őket a nagy lelki rabságból ki szabadítván, az Istennek ígéjét a Próféták, Apostolok írásából prédikáltatják és nemcsak prédikáltatják, hanem arra is gondjuk lészen, hogy az Istennek könyve közönséges nyelven légyen, mindeneknek kezekben forogjon és mindenektől olvastassék.„

….

„Nagy gondviseletlenség volt azért és Istenhöz és az ő szent igéjéhöz nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnek nyelvén vagyon az Istennek könyve, a magyar nemzetség arról ennyi ideig gondot nem viselt. Nem tudom, ha a Prédikátorokat vádoljam, vagy a fejedelmeket. Bizony a Heltai Gáspár munkája és a Melius Péteré bizonságot lészen arról, hogy találtattak volna ollyak ezelőtt is, kik a munkát nem restellették volna, ha a fejedelmek arra gondot viseltek volna, a tanítókat felébresztették volna és az ő tárházokat Isten tisztességére megnyitották volna. Azért kétség nélkül, ha vagyon is ebben valami bünök a tanítóknak, hogy ennyi ideig egészlen a Biblia nem volt magyar nyelven, de a fejedelmeknek nagyobb bünök vagyon. Kik nemhogy a Bibliának magyar nyelvre való fordítására gondot viseltek volna, melyben vagyon az örök életnek beszéde, a kenyér és víz, melynek utánna meg nem éhezünk és szomjúhozunk: de csak arra sem viseltek ezideig gondot, hogy a magyar nemzetségnek sok szép és nagy dolgainak vagy cselekedetinek históriáját megiratták volna és azt az ő utánnok valóknak örök emlékezetre hagyták volna, holott nincsen e világon oly nemzetség, mely arra gondot ne viselne. Noha pedig volt darabonként a Bibliának valami része megfordítva, de mindenestől fogva egészlen ezideig a mi országunkban a mi nyelvünkön nem volt, hanem a kegyelmes Istennek jókedvéből most mégyen ki egynehány nevezetes Jámbor, Istenfélő Nagyságos Uraknak intése, törekedések és költségek által, kik annyira nem igyekeztek e dologban e világi hírre és tisztességre, hanem csak az Isten tisztességére, az ő házának épülésére, hogy az ő magok nevét is nem akarták ide béiratni, megelégedvén azzal, hogy az ő nevek az életnek könyvében bé vagyon írva.”

Forrás

A Vizsolyi Biblia elöljáróbeszéde részlet – leporollak.hu