Az Öreg graduál előszava lelki, szent, krisztusi, valamint testi, buja és bálványozó istentiszteleti énekekről

Geleji Katona István

(Gelej, 1589 – Gyulafehérvár, 1649. december 12.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1633-tól haláláig

Öreg graduál

1636

AZ TISZTELETES FEJEDELMI MEL-

tósággal tündöklő, és igazgatói felsöséghez illendő

DITSERETES KÜLSŐ BELSŐ JÓSZÁGOKKAL FÉNYESKEDŐ

RAKOCI GYÖRGYNEK

ISTEN KEGYELMEBŐL ERDELY ORSZAGANAK FEJEDELMENEK, MAGYARORSZAG RESZEINEK URANAK ES SZEKELYEK ISPANNYANAK, AZ CHRISTUSNAK szegény megallyasodott nemzetünkben lévő tzondorlott Anyaszentegyházának, és abban ISTEN könyörületességéből az emberi ujjitásokrol, és hiuságos babonáktól, tisztán maradott igaz tiszteletinek, kegyes Tutorának és Gyámolának, nékem kegyelmes Uramnak, &c.

Az Atya Istentől, az Iesus Christus nevében, kegyelmet, békességet, bóldog igazgatást, jó szerentsés hosszu életet, s minden keresztyén Fejedelemséghez kévántató szükséges lelki s testi és elmei ajándékokat kévánok.

8-9. o. (részlet)

A szent Pál immár sok izben emlittetett helyeken, Eph. 5. 19. és Col. 3. 16. a kegyes éneklésnek három nemeiket emliti, úgy mint az Psalmusokot, Hymnusokot, és Odakot, mert azoknak neveztetnek az Görögben. Az Psalmusokon értetnek az Prophétáknak énekei, mellyeket Magyarul Sóltároknak hivunk, nevezet szerént: az Psalterium, avagy a Sóltár könyv, a melly másfél száz Soltárokból áll, mellyeket egy néhány szent emberek, ugymint az Asaph, a Moses, az Ethan Ezrahites, az Salamon, a David és egyebek, Prophetai Lélekkel szerzettenek, noha főképpen a Davidtól neveztetnek; Az hmynusokon azok az énekek értetnek, az mellyekben az Isten valamikiváltképpen való jó téteményeért ditsértetik, az honnan Magyarul ugyan ditséretnek-is mondatik, azm inémű az Moses-é, és az Miriám-é Eod. 15. a Debóráé és az Bárák-é Iud. 5. az Anna-é 1. Sam. 2. az három iffiak-é az tűzben Dan. 3. az Szűz Máriá-é, és Zacharias Pap-é, Luc. 1. az simeon Prophetá-é Luc. 2. és többek-é, mellyek más néven Deákul Canticumoknak-is mondatnak. Az Odakon, melly-is, mint az két elsők, Görög szó, az Poéták értik ama külömb külömb genusu, nemű, kurta rhythmusu versetskéket, a mellyeket lant mellett szoktanak vala mondani, az honnan ugyan Lyricumoknak-is hivattak, de az Apostol érti rajtok az ollyan énekeket, a mellyekben nem tsak az Isteni ditséretek, hanem egyszer s-mind intések, tanitások, jövendölések és hálaadások-is vagynak. Egy illyenek az Salamon Énekeinek énekei, az mi Antiphonaink, Prosaink, Versiculusink, Benedictionk, avagy éneklést bé rekesztő Áldásink, és több affélék.

Ezeket a Szent Pál, hogy amaz tisztátalan szerelemről irt pajkos énekekről, mellyekkel gyakrabban az bortol meg zajosodott vásott ledérek magokat gyönyörködtetik, meg külömböztesse, lelkieknek nevezi, amazokot ellenben testieknek, az az, tisztátalanoknak, jelenti lenni. Mert azok mind fertelmes testi indulatokbol származnak, és buja kévánságoknak büdös seppedékéből fakadnak, mind otsmány, szemtelen, és bordélyból költ parázna szókból állonak, s-mind penig az gonosz kévánságoknak taplójának, az halgatókban való fel gyujtatására, és az szemérmes szüzességnek kisérgettetésére mentől szú hatóbb, notára lehet, mondatnak. De imezek az Szent Lélek ihletésének tisztaságos venajából folyamnak, idvösséges lelki jókrol vagynak, kegyes, szent, és tisztességes szókból állonak, és az Isten ditsőségére, s-az halgatoknak az Isteni félelemben és szeretetben való gyarapodásokra szólgálnak. Ilyen éneket kéván az Apostol mi tőlünk Keresztyénektől, midőn azt irja: Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek (az Christusnak beszéde, azt mondgya, s-nem valami fajtalan, latrikámos fűszfa Poétának szemtelen beszéde) bővséggel, minden bőltsességgel, nem meg koltsagosodott nyalkálkodással, vagy valami rosz személynek szerelmétől való megbolondulással, tanitván, intvén egymást, (nem az testnek az bujaságra természet szerént aló hajlandóságát izgatván, szirkálván, és az tüzet olajjal öntözvén) mint amaz szavokot tsontozó, poklos száju, kernő tzenkek, szánt szándékkal tselekesznek, kiknek énekik felől imigyen gyalázatoson értett és szóllott régen Chrsysostomus. Az miképpen úgy mond, hogy az koszmóval, mellyet fül vásárának is hivnak; avagy az sárral, az testnek fülei bédugódnak; azonképpen az lator paráznak énekekkel az elmének fülei meg undokittatnak; Mert mint ha ganéjt tsapnának a füleitekben, szintén ollyan mikor az otsmány beszédeket hallgattyátok. De mind károsb és veszedelmesb még ennél, hogy az Szent Lelket velek meg szomorittyátok, és tőletek el idegenititek, mellytől az Sz. Pál kegyessen tilt bennünköt. Eph. 4. 29. 30. Semmi rothadt beszéd, az ti szátokból ki ne mennyen és meg ne szomorítsátok az Istennek Szent Lelkét, az ki által el petsételtettetek az váltságnak napjára.

Ez megkülömböztető igével, Lelki, az felül emlittetett virág, avagy szüzességnek virágát el hullato, énekék után, kirekeszti az Apostol, az Christus beszédéből álló lelki énekek közzül, kárhoztattya egyszer s-mind, amaz tudomány nélkül való balgatag buzgóságnak hagymázátol meg őrjült Barátoktol szereztetett bálványozó énekeket-is, az mellyekben nem az teremtő Isten, hanem tsak az teremtetett állatok ditsőittetnek, köszöntetnek, idvözöltetnek, segitségre hivatnak az gyülekezetekben, az minémüek, az Maria Psalteriumja, melly nem az Christusnak, vagy az ő szent Lelkének, beszédéből álló lelki ditséret, hanem egy oktalan devotionak szeszétől által veretett fejű Barátnak, Bonaventurának, tépelődésiből öszve aggattatott, raggattatott, kellemés virág ének, a mellyel mind a mondókot, s-mind az hallókot, a sz. Szűzzel való bálványozásra, kisztegeti, mert abban mindenütt az Uram helyett, Asszonyomat, az Isten helyett penig Mariát irt; Monda, ugymond, az Ur az én Asszonyomnak, ülly én Anyám az én jóbbomra. Psal. 109. Te benned reménlettem asszonyom, soha meg ne szégyenüllyek Psal. 30. Kellyen fel az Mária, és oszollyanak el az ő ellenségi. Te hozzá kiáltottam asszonyom az én nyomorúságomban. Psal. 67. Az te kezedben vagyon Asszonyom, az idvösség és az élet, Psal. 71. Asszonyom az te nevedben szabadits meg engemet, Psal. 53. Az te nevedben, azt mondgya, s-több afféle, kegyes fülektől még tsak hallásra-is iszonyu rettenetességek, az mellyekkel az az ember, avagy ő általa az pokolbéli ördög, az szent Davidnak lelki Sóltárát rutul meg motskolta, s-még-is nem általlyák némellyek közzüllök érette mentegetni. Egy kohból költek azzal az Maria tiszteletire tsináltatott sok hymnusok, Litániák, és egyebek, az mellyekkel az Brevariumok, Officiumok, Rosariumok, Mariálék, Missalék, és több afféle babonás könyvetskék, rakvák; Mellyekből többi között az Máriának imillyek gajdoltatnak; O felix puerpera, nostra pians scelera, jure matris impera Redemtori. Oh bóldog gyermek szülő, ugymond, ki a mi bűneinket el törlöd, (hól hát a Iesus Christus vére, a melly minden büneinket eltörlötte? I. Johan. 1. 7.) Anyai méltóságoddal parantsolly az meg váltónak. Vagy tetszik hogy nem tsak azon Istenkednek itt Máriának, hogy könyörgésével nyerjen örök életet nékiek az Ő Fiátol, hanem ugyan parantsoltatnak-is nékie véle. Oh ostoba fejek, hogy parantsolhat az szólgáló az ő Urának? Viszont: Maria mater gratiae, mater misericordia, tu nos, ab hoste protege, & hora mortis suscipe. Az az; Oh Maria kegyelemnek annya, irgalmasságnak annya, (irgalmasságnak Attyát ismér az Irás, de annyát nem) te oltalmazz meg minket az ellenségtől, és fogadgy hozzád halálunknak óráján. Ezeket minden Szentek tsak egyedül az Istentől kévánták. Nem emlitem itt a számtalan sok szenteknek imádtatásokra szereztetett hymnusokot, Litaniakot, Collectakot, és Isten tudja mind mi veszélyeket, a mellyekkel az Isten ditőségének irégylője az ördög, minden ő tiszteleteket bálványozásra forditotta.

Igaz és illendő módját-is immár végezetre az keresztyéni éneklésnek az Apostol meg jegyzi, imez igékben: Énekelvén az ti szívetekben az Urnak, és hálákat adván mindenkor mindenekről, az mi Urunk Jesus Christusnak nevében az Istennnek és az Atyának. Az mellyekben azt javallya és tanátsollya, elsőben, az Apostol, hogy az éneklés szúból légyen, és nem tsak szinből, sem penig nem tsak nyelvel és szájjal; Az az, Istenhez való szúbeli ájitatosságból, és nem tsak az ajakaknak zengésekkel, mert az ollyan nem hat az Istennek füleiben, sen nem talál kedvet ő előtte, amaz köz versetske szerént:

Non vox, sed votum, non cordula musica, sed cor,

Non clamans, sed amans, cantat m aure Dei.

Az az; Nem az szóllás, hanem az fogadás, s-nem az pengő húr, hanem az buzgó szú, sem penig az kiáltó, hanem az szerető énekel az Istennek fülében. Korpázza ez az ollyan éneklőköt-is, az kik tsak szájokkal rikóltnak, s-gondolattyokkal széjjel nyargalnak, mert az mint hogy az könyörgés buzgóság nélkül tsak olyan mint az disznoknak röhögések, azonképpen az éneklés-is, az Istenhez való kegyesség nélkül, szintén tsak ollyan mint az ökröknek bőgések. Dorgáltatnak amaz hegyke Deákok-is (az kegyes ifiaknak bötsület) az kik vagy fel nem nyittyák az szájokot az Chorusban, restelvén, vagy szégyenlvén, az Isteni ditséretet, hanem tsak úgy állonak az Pulpitum előtt mint egy néma bálványok, maga még az szent Angyalok sem szégyenlik az ő Urokot Isteneket, fel emelt ének szóval ditsérni;…

Forrás

Az keresztyeni üdvözitő hitnek egy nyombanjáro igazsagahoz inteztetett ekes rythmusu hymnusokkal prophetai lelektől szereztetett szent Sóltárokkal, örvendetes notáju Prosakkal és több sok nemü, született nyelvünkre fordittatott Ditséretekkel és esztendőtszakai templumbéli kegyes Caeremoniakkal tökelletesen meg töltetett öreg Gradval, melly mind az első forditasban vagy ujonnanv aló szereztetésben… esett fogyatkozásoktol szorgalmatoson meg tisztogattatott, és sok hozza kévántatott szükséges részekkel meg öregbitetett… Hozzá járul: Psalmi Davidis, egyes szentírásbeli énekek, responsalia dominicalia, benedictiones sive vota dominicalia s egyes alkalmi énekek. (Gyulafehérvár, 1636) – Geleji Katona István, MTAK könyvtár