Az Öreg graduál előszava az istentisztelet módjáról, orgonákról és más hangszerekről

Geleji Katona István

(Gelej, 1589 – Gyulafehérvár, 1649. december 12.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1633-tól haláláig

Öreg graduál

1636

AZ TISZTELETES FEJEDELMI MEL-

tósággal tündöklő, és igazgatói felsöséghez illendő

DITSERETES KÜLSŐ BELSŐ JÓSZÁGOKKAL FÉNYESKEDŐ

RAKOCI GYÖRGYNEK

ISTEN KEGYELMEBŐL ERDELY ORSZAGANAK FEJEDELMENEK, MAGYARORSZAG RESZEINEK URANAK ES SZEKELYEK ISPANNYANAK, AZ CHRISTUSNAK szegény megallyasodott nemzetünkben lévő tzondorlott Anyaszentegyházának, és abban ISTEN könyörületességéből az emberi ujjitásokrol, és hiuságos babonáktól, tisztán maradott igaz tiszteletinek, kegyes Tutorának és Gyámolának, nékem kegyelmes Uramnak, &c.

Az Atya Istentől, az Iesus Christus nevében, kegyelmet, békességet, bóldog igazgatást, jó szerentsés hosszu életet, s minden keresztyén Fejedelemséghez kévántató szükséges lelki s testi és elmei ajándékokat kévánok.

1-6. o. (részlet)

AMAZ minden tsupa anyaszülötteknél böltsességgel fellyeb bővölködő bölts Salamonhoz illendő bölts mondás, Kegyelmes Uram, az mellyet az ő Példa beszédeinek 16. részében, az 4. versetskében, irva hagyott. Az magátol lévő Iehova Istent, ugymond, mindeneket magáért tselekedett. Magáért, azt, mondja, az az, a maga ditsősegéért és tiszteletiért. Nem mint ha ő Isteni felsége magán is tökélletes ditsőségű és tiszteletű nem vólna, és mint ha küvöl az ő természet és állat szerént való ditsőséges, és tiszteletes vóltához még valahonnan, és valakitől, több valami járulhatna, az melly nélkül gyalázatos és tiszteletlen vólna; hanem hogy az ő magán lévő, és senkitől nem vött, ditsősége és tisztessége, az ő tselekedetinek munkái által nyilvábban valóvá tétessék, és ez egész világon szerén szerte mindeneknek ki hirdettessék, az melly értelemben mondatik az Isten meg-is igazittatni. Psal. 51. v. 6. Nem mint ha hamisból igazzá tétetnénk, távol légyen, mert az a tökélletes igazhoz, sőt merő igazsághoz, nem kévántatik, hanem hogy az ő magán való igazsága mindenek előtt kinyilatkoztassék, és meg ismertessék. Ez vólt az Istennek minden, üdővel végben vitetendő munkáinak, öröktől fogván el intéztetett, és tzélul fel tétetett, végek, hogy az ő neve ditsőittessék belőlök. Ez nélkül soha semmit, sem az égben, vagy az égen, sem ez földön nem teremtett, hanem örökkön örökké tsak egygyes egyedül lött vólna. Erre mint egy fő végekre irányoznak és igyekeznek az Istentől beléjek óltatott természet és indulat szerént, minden teremtetett állatok, mind égiek, s-mind földiek, mind érzékenyek, s-mind érzéketlenek, mind okossak, s-mind oktalanok, mind testes láthatók, s-mind penig testetlen láthatatlanok, és annál tökéletesbeknek tartatának, mentől ehez az ő végekhez leg közelebb juthatnak. Innen vagyon hogy, Az egek beszéllik az Istennek ditsőségét, és az ő kezeinek munkáját hirdeti az megerőssíttetet, és mindekor egy nyomban járó, tsillagos ég; Az nappal az nappalnak szóll beszédet, és az étszaka az étszakának jelent tudományt, mint az Királyi Propheta ékessen énekeli. Psál. 19. 1. 2. Az mellyre képest ám ugyan, mint egy tisztekre emlékeztetvén, nogattya is őket az Istennek, az ő teremtőjöknek, ditséretire. Psal. 148. 3. 4. 5. Ditsérjétek, ugymond őtet, (az Ur Istent) Nap és Hóld, ditsérjétek őtet minden fényes tsillagok, ditsérjétek őtet egeknek egei és az vizek mellyek az égen felül vagynak; ditsérjétek az Iehovának nevét, mert ő parantsolta és teremtettenek. Az láthatatlan lelkek, az Angyalok is, erre való kötelességekből ditsérik az ő teremtőjöket az egekben szüntelenül nagy fen szóval ezt mondván: Szent, Szent, Szent az Seregeknek Ura Istene, tellyes az egész föld az ő ditsőségével, mint az Esaias füleivel hallotta; Esa. 6. v. 3. Az mint őket-is arra ám ugyan serkengeti az énekes Propheta ekképpen megszóllítván; Ditsérjétek őtet minden ő Angyali, ditsérjétek őtet minden ő seregei, v. 2. Fen az levegő hig égben termő tüzes és vizes állatok, meteoromok-is, az benne repeső madarakkal egygyütt azont tselekeszik, mint az vizzel spongyi módjára meg rakodott, és meg terhelődött felyhők, és egyebek, mellyeket az Propheta az Istennek ditséretire imigyen nógat; Ditsérjed az Iehovát te tűz, és jég esső, hó és pára, és forgó szél, &c. Mitsoda izgattya vallyon az kis filemilét, az bé szívó égnek lakosát, hogy még éjeli álmát-is meg szakaszsza, és mindjárt éjfél után néki serkennyen, torkát néki nyissa, s-az ligeteket, erdőköt, berkeket ezer módon változtató discantizálásával zengedeztesse, hanem az ő teremtőjéhez való buzgósága? Hogy én a madaraknak több nemeiket, úgy mint az fetskéket, patsirtákat, és többeket itt elől nem számlállyam, mellyek közzül, hogy tudnám, egygyet-is az Isten némán nem teremtett, hanem mindenkinek adott valami tulajdon szóllást, az mellyel, az ő módja szerént, őtet ditsérje, az mellyre-is az buzgó Propheta őköt lá hogy rezzegeti; Ditsérjed, ugymondván, az Iehovát minden te szárnyas madár. Az alatt lévő földi állatok-is nem maradnak ebben hátra, úgy annyira hogy tsak egy ékes szinű, és gyönyörű illatu virág szálatska is, az Istent magában jelen lenni mulattya, és tsak nem ugyan ki rajzollya, az versetske szerént;

Praefentem monstrat, quaelibet herba Deum.

Ezen okon kénszergeti az buzgó Propheta az földi állatokat-is imillyen bizvást, hogy tisztek szerént az Istent ditsérjék; Ditsérjétek, úgy mond, az Iehovát ti sárkányok, ti hegyek és halmok gyümölts termő fák, és minden Cedrusok, minden oktalan állat és barom, tsuszó, mászó férgek.

Hát ezekhez képest gondolod-é mennyivel tartozzék inkább az ember az ő teremtetettésének végét korosként elméjében forgatni, és az ő teremtő Urát Istenét, tellyes életében ditsőiteni? Annyival bizonyára, a mennyivel minden állatok felett való uraságra, s-méltóságra emeltetett, és az Istennek bővebb kegyelmében részletetett, az mint ezt-is, az Szent Lélek ihlette Sz. Dávid Propheta, az 8.dik Soltárban nagy álmélkodva tsudáltattya és celebrállya; Mikoron látandom, úgy mond, az te egediet, és az te ujjaidnak munkáit, az hóldot és az tsillagokat, mellyeket alkottál; Mondok: Uram, mitsoda az ember hogy meg emlékezel ő rola, és az embernek fia, hogy meg látogatod őtet? Mert tsak egy kevéssel tötted őtet alsóbbá az Angyaloknál, ditsőséggel és ékességgel meg koronáztad őtet, uralkodóvá tötted őtet a te kezednek munkáin, mindeneket az ő lábai alá vetettél, juhokat, és ökrököt, minden féle barmokot, még az mezei vadakat-is; Az égi madarakot és az tengeri halakot, és mindent valami az tengernek ösvényin által mégyen. Nem heában ösztönözi és költögeti tehát az immár sok izben neveztetett Sóltár szerző az több állatok után az embereket-is az Istennek ditsértetésére azon 148. Sóltárban, imillyen szókkal? Az földnek Királyi, és minden népek, az Fejedelmek és az földnek minden bírái, az férjfi gyermekek, és az szűz leányzók, az vének az iffiakkal együtt, ditsérjétek az Urnak nevét.

Ditsértetik penig az embereknek külömb külömb nemei, és rendei, az Istent az sok módok közzül imez kétképpen; Tselekedettel, tudni illik, és beszéddel. Tselekdettel akkor, az mikor az ő tselekedetiket az Isten sz. törvényének rámájához igazittyák, s-az ő parantsolatinak és tilalminak korláttya közzé szoríttyák, el követvén mind azokat az miket meg hagyott, és parantsolt, s-el távoztatván ellenben az miket megtiltott. Avagy, az mikor életeket, és külső magok viselését, olly szentül és fedhetetlenül rendelik, hogy senki, még az ő utánok tzirkáló ellenségek is, dolgokban ki vetőt, és feddendőt nem talál, fortélyt, és rágalmazásra való okot, hozzájok nem foghat, sem Isteneket, sem vallásokot belőlök lelki isméreti ellen nem szidalmazhattya, hanem inkább kedve ellen-is ditséri és javallya. Ezt kévánnya az ő Apostolinak személyek alatt mindnyájunktol az Istennek Fia Matth. 5. 16. Ugy tündököllyek, úgy-mond, az ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák az ti jó tselekeditiket, s-ditsőitsék az ti Atyátokat, az ki az égben vagyon. Mert ellenben az mi gonosz tselekedetinket, és feslett erköltsinket, az emberek, főképpen penig ellenkezőink, látván szidalmazzák, s-káromollyák mind Istenünket, s-mind hitünköt érettek, az melly szintén annyit tészen, mintha minnen magunk káromlanok, és szidalmaznok az Istent szemtől szemben. Az sajnálá leg keservesben az Isten az David két szarvas vétkeiben, hogy az ártatlan Uriásnak kegyetlenül való meg ölettetésével meg káromlattatá az ő nevét az Ammonitákkal, az ő ellenségivel, s-azért-is nem botsátá el véle, hanem meg ölé az ő fiát érette, 2. Sam. 12. 14. Ezzel ortzázza vala az Szent Pál-is az keresztyéni név alatt pogányul élő Romaiakot, hogy ő miattok káromlattatik az Pogányok között az Istennek neve, Rom. 2. 14.

Beszéddel avagy szóval ditősitik az emberek az Istent akkor, a mikor az ő jó téteményit nyelvekkel hála-adóképpen hirdetik, az ő tselkedetit, mind az teremtés, mind az váltság, s-mind penig az gondviselés, és igazgatásbeli munkáit, magasztallyák, ditsérik, és minden ő javaikot, minde ez jelen való, s-mind az következendő életnek bóldogságára tartozandókot, merőn tsak egyedül ő néki köszönik, s-az ő kegyelmének munkáinak lenni ismérik, és hirdetik. Igy ditsőitették az Istent az régi szent Atyák és Propheták, az kik az ő eleikkel közlött nagyságos és tsudálatos jó téteményit ottan ottan buzgó elmével, és hálaadó szivel elől számlálták, és az Istent érettek áldották, magokat penig háládatlanságokért vádolták, mint erre sok helyek, közzül. Psal. 78. 80. 81. Paral. 20. és többütt, láss példákat.

Szóval avagy beszéddel-is az Isten kétképpen szokott az emberektől ditsőittetni; Avagy tsak az ő közönséges szavok járása szerént; Avagy penig neminemű kiváltképpen való mersterséges szóllásnak neme szerént, verssel és ének szóval, tudni-illik. Viszont az ének szóval való Isten ditsőítés-is két nemű; Avagy mesterséges eszközökkel, avagy penig, tsak természet szerént valóval lévő. Az ének szóval való ditséretbéli mesterséges eszközök, az orgonák, regálok, kornéták, hegedűk, lantok, cimbalmok, trombiták, és több afféle kintornák. Az természet szerént való éneklői eszköz penig az szó, avagy az száj, az nyelv, az pofák, az ajakak, hogy az tüdőt, torkot, és gégét ne emlitsem. Az honnan ama Instrumentalis Musicanak, imez penig Vocalisnak hivattatik. Mindeniknek eredetek és templumbéli usuok felől terjedek immár valamennyire killyebb tzélom szerént az beszédben.

Az Instrumentalis Musicanak, az az, vigasságra inditó mesterséges szerszámoknak első eredeteket, és találtatásokot szorgalmatoson nyomózzák és visgállyák a mindennek végére menni akaró agyaskodó emberek, és azt ki egyre s-ki másra viszi közzülök. Mert ki az Orpaeust, ki az Linust, ki az Aniphiont, ki az Apollót, s-ki penig az Pant akarja külömb, külömb nemeiknek találójokká tenni, az kiknek öszve békeltettetésekben, vagy meg hartzoltatásokban én itt nem munkálkodom. Amaz szent Cosmographus az Moyses Propheta el igazittya köztök az dolgot, mert az orgonának, és az hegedűnek első találtattatását Jubalnak tulajdonittya, Gen. 4. 21. Az orgonán értvén minden fuvos és tömlős sipokat, az minémű a Magyaroknak első Musicajok, az bordó síp, avagy duda is, mellyhez, osztán udő folytában egy-is talála, s-más-is valamit. Polidorus Vergilius Lib 1. de invent. rerum. cap. 14, úgy okoskodik felőle, hogy az musicai mesterséget az természet adta légyen ajándékon az embereknek, mellyet egy néhány jelekből és hasznokból akar hitelesse tenni. Elsőben-is penig ebből, hogy az ember mindjárt világra való születése után, kezeinek lábainak egyenesen való neveltetésekért, az böltsőben való le kötöztetését neheztelvén, és azon való rengetésével kérlelődik meg, és tzenderedik el. Továbbá azt ebből képzi, hogy az uti járás, avagy akár mi dolog tételbéli munkának fáradságát-is meg enyhiti, ha tellyességgel el nem űzi-is, tsak valami paraszti dudolás, danolás, és süvöltés-is, mentől inkább tehát az mesterséges musikai zengedezés? Hogy ne emlitsek némelly oktalan barmokot, az mellyek-is természetek szerént tsengettyűknek zengésekben és trombitáknak harsogásokban tsuda melly igen gyönyörködnek, és vélek ugyan vidámodnak.

Az honnan immár egy illyen kérdés hasad ki, hogy ha az Musica szerszámokkal szabad-é az Keresztyéneknek élniek az Isteni tiszteletben? F. Az régi Pogányokat tudgyuk, hogy az friss vendégségekben, s-kazdag lakodalmokban, az hegedű, lant, és egyéb kintrona mellett, az ő Isteniknek, és nagy hirű nevű, hazájok, s nemzetek felől jól érdemlett Uri eleiknek ditséretes viselt dolgaikot éneklették légyen. De azon Musicai eszközöknek zengések, pengések mellett az igaz Istent-is ditsérték, jól tudgyuk, az régi hivek, mint arra az O Testamentumban mind parantsolatokot, s-mind példákot találunk. Parantsolatokat ólvasunk Psal. 150. az hol a szent David a buzgó hiveket az musikai eszközökkel való Isteni ditséretre ekképpen kisztegeti, Ditsérjétek az Istent trombita harsogással; ditsérjétek őtet dobbal és sippal, ditsérjétek őtet huroknak zengésekkel, és orgonával; ditsérjétek őtet vigaság szerző hangos czimbalmokkal. Példákot-is látunk, az Maria Propheta aszszonyban, az ki az ő meg szabadulásokért, az ő előttök két felé állott veres tenger fenekén való által szaladásokért, és az ő utánnok indult ellenségiknek abban aló veszésekért, az Istent ének szóval ditsérvén, egygyik kezében dob vólt, és hogy az rhythmusok végei szépben essenek, minden versen az másik kezével azt jol meg buffantotta. Exod. 15. 20. A Davidban továbbá 1. Paral. 16. 42. és 2. Paral. 29. 25. 26. &c. Az mellyekre nézve mint ha úgy tetszhetnék, hogy ugyan azont szabad, sőt szükséges-is légyen a Keresztyénségben most-is tselekedni. De külömben vagyon az dolog, mert az-is az több ceremoniákkal egygyütt az Levitai árnyékozó tisztelethez tartozott, melly az Uj Testamentomra, a Christus üdejére, által nem szállott; Egyébként az többi-is, úgy mint az kürtök, az mellyekkel az Sidók az szent gyülekezetet öszve hivják vala, az áldozatok, továbbá, és egyebek, mind azon régi vigorokban, divattyokban, és ususokban, maradtak vólna, holott azok az Isteni tiszteletben levő musikálások, az áldozatokkal mind egy tzélra néző, és egy határban ütköző, s-szűnő szerzetek vóltanak, és ha ezek megszüntenek, azoknak-is meg kellett szűnniek, s-meg-is szüntenek, mint ez tsak ebből-is minden déli nap fénynél világosban meg látszik, hogy felőlök az uj Testamentomban sem parantsolat sohol az Christustol, vagy az ő Apostolitol, sem penig példa az eleinten élt sz. férjfiakban, és azoktol fundáltatott Ecclésiákban nem találtatik, hanem sok seculumokkal azok után kezdetett egytől-is mástol-is gondoltatni, és lassan lassan tzifraságnak okáért az Ecclésiákban bé tsúszni mászni. Mariánus Scotus az ő Chronicajában, CHRISTUS Urunk születése után 757. esztendőkkel irja, hogy az Orgona be ment légyen Francia országban, az Constantinus Tsászártól küldetvén ujsagban Görög Országból Pipinus Királynak, mint erről Iohannes Aventinus-is lib. 3. Annalium Bojorum, majd meg ő nálánál-is bővebbeden ir. Balaeus Anggliai Pöspök, az Orgonának ujjonnan való öszve raggattatását, és azt templumban való fel fuvaltatását, egy Vitalius Signius, avagy Campanus nevű Pápának tulajdonittya, mint ám Mantuanus Baptista ugyan versben irta:

Signius adjunxit molli conflata metallo

Organa, que festis resonant ad sacra diebus.

Platina-is, az Pápák vitásnak meg irója, köz hirből úgy tudta, mint annak a Vitaliusnak Vitajában emlekezik rola. Az penig élt 683. esztendő tájban. A honnan mi úgy visgálodunk és elmélkedünk; Hogy az Uj Testamentomi Ecclesia hét száz esztendők alatt, az míg még az tudomány és tisztelet tisztább és virágzóbb vólt, az Orgonáknak bőgések, és az hegedűknek vintzogások, nélkül el lehetett, mostan immár annál inkább el lehet; Mert nem vólt olly feledékeny az Szent Lélek, hogy ezt az Apostoloknak eszekben nem jutatta, és meg nem parantolta vólna, ha szükség löt vólna, sem az Apostolok, és azoknak successórik, nem vóltanak oly szó fogadatlanok, hogy azokat annak akarattyából fel nem vötték vólna. Nekünk penig az ISTENI tiszteletbéli igaz módot és formáit, nem az Christus és Apostolok üdeje után hét száz, nyoltz száz esztendőkkel gondoltatott, és koholtatott, végezésekből, hanem az Christus és Apostolok üdejebéli szokásból, és rend tartásból, kell meg tanulnunk; Egyéb iránt nem az folyam eredne az kut főből, hanem az kut fő az folyamból, és szintén egy olyan dolog vólna, mint ha ki az Acháb üdejebéli vétkes szokásból állatná, hogy az ISTENT tisztelőknek, és segitségre hivóknak, torkok szakadtában kellyen kajabálniok, és mezítelen testeiket éles hantsárokkal spékelniek; vagy mint az Molochnak gyermekikkel áldozók tselekesznek vala, kürtöt kell funiok, s-dobot kell zörgetniek; Az kiknek mi azont felelnők az mit Christus Urunk amaz Moses engedelméből ő ellene okoskodó Phariseusoknak. Ab initio non fuit sic: Kezdettől fogva nem vólt így Matth. 19. 8.

Jób vólna azért azokat a nagy tömlőjű furollyákot, és sok süvöltő fúvokot, a hol vagynak-is, a templumokból ki hányni, és az kovátsok műhelyében adni. Azok talám még-is menthetőbbek az kik a régieket meg tartyák, hogy az meg avult rosz szokáson kapkodo együgyü kösséget le hányattatásokkal fel ne zajdítsák, de az kik ujjakot tsináltatnak, egy általlyában menthetetlenek, mert egyebet bennek az testi gyönyörűségnél nem keresnek, holott az tsak az füleiket tsiklandoztattyák, s-az elméket penig semmire sem éppitik, maga az Ecclésiában, a szent Pál ítéleti szerént, mindeneknek éppületre valóknak kellene lenniek. 1. Cor. 14. 26.

Ki fognak itt mentségre az vig kedvű Musikás Keresztyének, s-szemünk közzé illyent lobbantonak; hogy az Orgona, és egyéb Musica zengés az elméket a könyörgésben való buzgóságra fel gerjeszti. De könyű ezt artzul rejok vissza tsapni, és egy tagadással meg tzáfolni, mert abban semmi sints, hanem inkább nem tudom mitsoda fajtalanságra, és testi vitzkándozásra pesditi őket, az igének halgattatásátol, s-abban való gyönyörködéstől penig ugyan el fajittya, és mint amaz Musikában felettébb gyönyörködő emberek, a miatt az ételt-is gyakorta el felejtik, és éhen maradnak; Szintén úgy az Pápista nép-is az orgonálás miatt az ő lelkének eledelét, az Istennek igéjét, el mulattya, és az síp szóval tsak füleit s-nem penig elméjét legelteti.

De mondasz: Hiszem az füllel való hallásból lészen osztan az hüt, mint az Apostol tanittya Rom 10. 17. Az hallásból lészen, bezzeg, a hit, de nem az Orgona zengésnek, hanem az Isten igéjének, hallásából, mint maga a sz. Pál mindjárt meg Magyarázza.

De ugyan be úgyehiti, és édessiti, az embereket a szép musica zengés a templumban, még-is az orgonák mellett ekképpen prokátorkodnak. Igaz, reá hagygyuk az testi embereket, az kik a kortsoma között, s-az templum között, kölömbséget nem tesznek, és az kik a templumban-is tsak az testeknek gyönyörködtetéséért mennek. Azoknak az Organistáknak-is, úgy mint lelki Syreneseknek, bezzeg az leg főbb intentumok, irányzott tzéljok, hogy béketsegethessék közzéjek az együgyüeket, és az hitben hajó törést szenvedgyenek; Vagy szintén azont követik, a mit amaz vizes, vagy etzetes, vagy benig büdös bor áruló hamis kortsomárosok, a kik hegedűst, vagy furollyást, fogadnak a pintzéjekhez tsak hogy inkább borokra vonhassák a dőslő embereket, a kik gyakorta síp szókra képest meg az őszinte való tiszta jó bort-is elhagygyák, s-a zavartra és zatyvatoltra mennek. A Pápa részegítő borának árulói-is ezent művelik, mert hogy az ő elegy belegy vélekedésiket, és szerzetiket inkáb kedveltethessék, és az igaz vallást a külső pompaságrol, és gyönyörüségről bötsülő ítéletlen embereket reá hitegethessék, sok költségben készült musicai eszközökre tesznek szert, nagy fizetéssel Organistákat, és egyéb musikásokot fogadnak, s-tartanak, az kiknek szű gyönyörködtető zengedezések miatt az balgatag emberek, még az Istennek tisztán tiszta ögyeledetlen finum szent igéjét-is hátra hagygyák, és az sok hiusagos emberi leleményekkel meg trágyáztatott babonákra futnak.

Vagyon hirünkkel, hogy az mi babonákból ki kendett Ecclésiánkban-is el néhol néhol a féle Musica szerszámokkal találtatnak, de azok nem a mieinktől tsináltattanak, s-a mellyeket-is sok tudos bölts embereknek tetszések szerént, ki kellene az templumokból hányni, mert azok nem egyebek, hanem a Pápistaságnak néminemű maradványi. A Templumokból, mondom, hogy ki kellene hányni, mert az Fejedelmek palotáiban, és az vendégségekben, nem vagyunk szintén Themistoclesek, hogy az bóldog üdőben el nem szenyvedhetnők, tsak az mértékletes, és Keresztyéni szabados vigasságon kívül, bujjaságra és fajtalanságra ne fordittassanak; Egyébként arra vetemedvén az dolog, az Aegyiptusokkal tartyuk, az kik az Musicát, úgy mint a férjfiaknak el lágyitóját, az asszony emberekké való változtatóját, közöttök megtiltották, mint Polydorus Vergilius Diodorusból ki hozza. De az templumban őket az Isteni szólgálat közzé őgyelíteni tellyességgel nem javallyuk, Agoston Püspökkel egygyütt, ki tsak azt-is bánta és siratta, hogy valaha az templumban az Musicai zengedezésekre figyelmezett, mert azok miatt az Isten igéjének halgattatására való figyelmetessége el vétetett, a honnan azokat nagy büntetést érdemlő vétket mondgya hogy tselekesznek, az kik az Musikákra inkább figyelmeznek, mint az igére. Mindenek azt kénszerittetnek penig tselekedni, valakik azokot halgattyák, mert az embernek elméje természet szerént musica szerető. Lib. Confession.

Forrás

Az keresztyeni üdvözitő hitnek egy nyombanjáro igazsagahoz inteztetett ekes rythmusu hymnusokkal prophetai lelektől szereztetett szent Sóltárokkal, örvendetes notáju Prosakkal és több sok nemü, született nyelvünkre fordittatott Ditséretekkel és esztendőtszakai templumbéli kegyes Caeremoniakkal tökelletesen meg töltetett öreg Gradval, melly mind az első forditasban vagy ujonnanv aló szereztetésben… esett fogyatkozásoktol szorgalmatoson meg tisztogattatott, és sok hozza kévántatott szükséges részekkel meg öregbitetett… Hozzá járul: Psalmi Davidis, egyes szentírásbeli énekek, responsalia dominicalia, benedictiones sive vota dominicalia s egyes alkalmi énekek. (Gyulafehérvár, 1636) – Geleji Katona István, MTAK könyvtár