Pápistaság Ujsága: I. Az szentek és Christus ereklyéiről vagy maradványiról | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

71-88. o. IX. RESZ. Az Szentek ereklyeiröl vagy maradványirol. X. RESZ. A Christus ereklyéiröl, vagy maradványirol.

IX. RESZ.

Az Szentek ereklyeiröl vagy maradványirol.

I. Minek előtte le-tenném, mi az Pápista tudomány a’ Szentek ereklyéiről, meg-kell tudni, hogy az Ereklyék ő nálok kétfélék. 1. Az Szenteké, ugymint Apostaloké, Profétáké, Mártyromoké és szent aszszonyoké. 2. A’ Jésus Christusé, mellyeken mit értsenek megmondgya Azorius, lib. 9. c. 8. Az Szentek ereklyéin értik azoknak testét, testeknek akarmely részecskéit, hajait, husait, csontyait, fogát, hamvait, porait, ruháit és egyebeket, mellyekkel azok éltenek. Ismét azokat a’ fedeleket, posztokat &c. mellyek azoknak testéhez vagy csontyához, értenek, vagy azokat illették, vagy azokhoz tartoznak, Az Christus ereklyéin viszont értik a’ Christus keszkenőjét, polya kötelét, tövisseit, szegeit, kereszt-fáját, az őtet Jérusalembe vivo szamárnak fejét, és hasonlokat.

II. Bellarminus lib. 3. de cult. Sanct. c. 4. meg-toldgya s’ azt mondgya: Az ereklyéknek nevezetin, nem csak a’ csontok és ruházatok értetnek, hanem az hellyek-is, az holott az szentek szenvedtenek, vagy az hol laktanak, vagy az hol valami jeles dolgot cselekedtenek. Ez két rendbéli ereklyék közzül, elsőben lássuk, mitsoda tudományok a’ Szentek ereklyéi felől.

III. Ki adta azt-is a Tridentumi Gyűlés, az oda fellyebb meg-emlitett decretumban, Sess. 25. illyenképpen hadgya a’ szent Synat, hogy tanittassék az-is, hogy a’ szent Mártyromoknak, és egyebeknek, kik az Christussal élnek, szent testeit, az hiveknek veneralni, becsülni kell, mellyek által az embereknek, sok jo téteményeket ád az Isten, ugy hogy a’ kik azt állattyák, hogy a Szentek ereklyéinek, nem kell becsületet és tisztességet tenni, vagy hogy azok, és egyéb emlekezetre valo szent dolgok, haszontalan tiszteltetnek az emberektől, &c. minden bizonnyal kárhoztatni kell, miképpen azokat immár kárhoztatta, és most-is kárhoztattya az Ecclésia.

IV. Az veneration, becsületen, tisztességen, mellyet emleget, mit értsen, meg-magyarázza, Filincius, tract. 23. e. 1. Az ereklyéket imádgyák és tisztelik azon tisztelettel, mellyel azokat, a’kiknek ereklyéi, az azokra valo tekintet által. A’ Christus ereklyéit latriaval, az az, csak az edgy Istennek adattatando Isteni tisztelettel, mert ugy tisztelik a’ Christust, az Szenteknek pedig ereklyéit, duliaval, mert ugy tisztelik azokat, nevezet szerént pedig, a’ Mária ereklyéit, hyperduliaval, mert igy tisztelik őtet,

V. Világosittya ezt Severinus Binius, tom. 2. Concil. pag. 1207. in notis ad Concilium Bracarense, 3. mondván: Philep Spaniol országnak, catolicus és igen kegyes Királlya, a’ sz Lőrincz Klastromában, mellyet ő, csudálatos mesterséggel épitetett, az egész keresztyén világbul nagy szorgalmatossággal öszve kerestetett, szenteknek boldog ereklyéit, aranyal, és világos tündökló s’ mettzett drága kövekkel meg-ékesittetett edényekbe, nagy tisztelettel és religioval, tiszteli és becsülli. Ugy hogy, a’ leg öregbik Philep fejedelem, az az, nagy reménségű iffiu, hajadon fővel, térd hajtva szokta légyen az edényeknek porát el-törleni. Ugyan Binius, az márgora jegyezvén, a’ caputnak summáját, igy ir: Az ereklyéknek religiosus Isteni tiszteletes, tiszteleti. Ez a Pápista tudomány a’ Szentek ereklyéiröl.

VI. Ez tudományt nem tudták az Apostalok, és az ó utánnok következő tisztább tudományu kerettyének, sok száz esztendeig, hanem némely kezdetire, alkalmatosságára, és grádusára nézve, támada az negyedik száznak vége felé, amaz hittül szakat Julianus Császárnak idejében, 365. esztendő tájban. Mert midőn látnák a Szenteknek és Mártyromoknak, az Evangelium felöl valo vallás tételben, buzgo társai, az igaz hivek, hogy a’ Tyrannusok, az Jésus Christusnak, és annak idvességes Evangeliomának vallóit, igen igen utállyák, gyomorbol gyűlölik, nagy kegyetlenséggel üldözik, és a’ keserü halálnak s’ rettenetes kinoknak, csak nem ezer nemeivel végezik-ki ez világbol: annak-felette ezzel meg-nem elégednek, hanem azoknak testét, és tetemeit, becstelenül tractállyák, imide amoda hánnyák, ganéjra &c.vetik, azokhoz valo nagybuzgo szeretetekből indultanak arra, hogy azoknak maradványit betsüllyék, testeket és tetemeket tartogassák, helyből helybe vigyék, azokhoz gyüllyenek, és tisztességessen tractállyák.

VII. Ezt pedig cselekedték szegények, sokkal külömben, s’ külömb véggel, mint a’ miképpen már ma tiszteltetnek az ereklyék, nem religiosus cultusal, mint ma; nem térd hajtással mint ma; nem imádással, mint ma; hanem magokat a kegyetlen Tyrannusok ellenében, s cselekedeteket azok cselekedeti ellenében vetvén, és azoknak kegyetlen cselekedetét, mellyet cselekedtenek az Mártyromok teste körül, nem követvén ollyanképpen és ollyan véggel, hogy azoknak testével és tetemeivel, ocsmányul és gyűlölségessen ne bánnának hanem meg-becsülnék, és azokat, (mint ma-is ember, ha látná régen meg-holt édes Attyának, Annyának, fiának, leányának, férjének, feleségének &c. tetemét:) becsülettel látnák és tartanák, nem becstelenül és ocsmányul.

VIII. Ekképpen annakokáért, valami alkalmatosság gradus és kezdet szerént, támada ez tudomány, az meg-nevezett időben, az Antiochiai keresztyének által. Mert leg elsők ezek valának, az Mártyromok testének becsüllésében. Russimus hist. Eccles. lib. 1. 6.35. Socrates, lib. 3.6.1.6. azt irják, hogy midőn ezek meg-értették volna, hogy amaz hittül szakatt Juliánus Császár megparancsolta, hogy a Babyla Mártirnak koporsoját, melly az Apollo oráculuma mellett vala el-temettetve, hamarsággal vigyék-el onnét, azért, mert az ördög, melly abban az Kápolnában lakik vala, semmi választ nem ád vala, félvén, (:a mint ők irják : ) az ott temettetett, s’ ott feküvő Babyla Mártyrnak tetemétól; azt mondom, midőn megértették volna ezt a’ Császár parancsolattyát, oda mentenek az Aszszonyokkal és gyermekekkel edgyütt, azt onnan fel-vették, és örülvén, s’ Soltárokat énekelvén annak az Babyla Mártyrnak koporsoját, onnan Antiochiában vitték.

IX. Ugyan azon negyedik százban, ezen Antiochiabéliek, az Meletius Püspöknek tetemett, ki Theodosius Császár alatt hala-meg, nagy pompával, Antiochiában vitték és az Babyla Mártyr koporsoja mellé tették. Vitték pedig Soltárok éneklésével, az ország uttyán menvén, minden Városokban, valamig haza értenek Antiochiában, és nagy becsülettel, mint Sozomenus irja. historie eccles. lib.7.c. 10.

X. Illyen vékony kezdeti lévén azért az Antiochiabéliek által, s’ továb nem mehetvén, osztán az hetedik százban, alkalmasint lábra kapa. Mert az III. Brácarense Concilium, melly Vitálianus Pápa idejében lőn, a’ mint Caranza irja; Adeodatuséban pedig, mint Binius, tom. 2. Concil. p. 1202, és Coriolánus in Sum. Concil. Christus Urunk után, 675. esztendőben, cánont csinála, az efféle reliquiáknak, a’ mint nevezik ereklyéknek minden innepeken hordozásárol és becsülléséről, és azt hagyá, hogy az Mártyromoknak ereklyéit, maradványit, azoknak emlekezetire rendelt jeles napokon, nem a’ Püspökök, hanem a’ Diaconusok hordozzák, mint régen a’ frigy ládát az Léviták; hozzá adván mindazáltal ezt, hogy ha a’ Püspök maga akarja hordozni az ereklyéket, ne hordoztassék a’ Diaconusoktol székben, hanem gyalog, az maga lábain mendegelvén az néppel, vigye az ereklyéket, a’ templomokban. Láld az fellyebb emlitett Conciliom irokat, can. 5. Noha azért valami alkalmatosság, és vékony kezdet szerént, támada az negyedik (százban, derekassabban mindazáltal az hetedikben.

XI. Hogy elsőben alkalmatosság, és valami vékony kezdet szerént az negyedik százban, mégpedig annak vége felé támadott légyen, meg-tetszik innen. 1. Hogy az negyed-fél száz esztendök alatt éló tanitók közzül, senki semmit a’ Szentek ereklyéiról nem emlekezik. Nézze által a’ ki nem hiszi, Justinust, Athenagorást, Irenæust, Tertullianust, Minutius Felixet, Origenest, Arnobiust az öregbiket, Lactantiust, Ignatiust, Cyprianust, Clemens Alexandrinust &c. és az ereklyék tisztelésének sem hirét sem hamvát, nem kaphattya. Elő hozta volna Bellárminus is, ha valahol kaphatott volna. 2. Hogy azon negyedfél száz esztendők alatt celebrált conciliumokban semmit erröl nem találni. Látogassa-meg bár ember de külömben ez dolgot nem talállya.

XII. Hozza ugyan eló Bellárminus, lib. 2. de reliq. Sanit. c. 3. az Gangrense conciliumot, mely Sylvester Pápa idejében, 324. esztendőben, celebráltaték Paphlagoniában, de igen igen helytelenül. Mert akar az Dionysius Exiguus editioját akar az Gentianus Hervetus forditását, akar az második editiót, melly szerént irja-le Coriolánus is, azt az 20. cánont, nézze-meg ember, nem hogy valami volna a’ Szentek ereklyéinek tiszteléséről, de, sem ereklyéről, sem tiszteletről, sem becsületről, &c, sem egyéb ide valo dologrol, semmi nincsen. Idejárul az-is, hogy sem Binius, sem Corolianus, noha annotátiot töttek, erre aʼ megmondott conciliom, 20. cánonnyára, semmit a’ Szentek ereklyéinek tiszteléséről, abban nem emlekeznek.

XIII. Hogy másodszor, derekassabb mi volta szerént, ez ereklyék tiszteltető tudomány, az hetedik (százban támadott legyen, mint fellyeb mondám, Num. 10. meg-tettszik innen, 1. hogy sem az Tanitok irásiban, sem a’ Conciliomok végezésiben, mellyek az heted-fél száz esztendő alatt lettenek és éltenek, semmit az Szentek ereklyeinek, religioso valo tiszteléséról, nem találhatni.

XIV. Az mi az Tanitok irásit illeti, nem találhatni. Mert jollehet némellyek, némünémü babonas, vagy csak vétkes buzgoságbol, és velekedésből, az meg-holt Szentek testének és tétemeinek sokat tulajdonitottanak, (: mint Basilius, ki homil. in Psal. 115. azt vélte hogy az Martyromok testében és tétemiben, valami szentség és kegyelem vagyon, ugy hogy, ha ki azokat meg-illetheti, az, némünémüképpen meg-szenteltessék: ismét. Orat. in 40. Mart. azt alitotta, hogy az meg-holt Martyromok, kik az szomszédságban temettettenek-el, az tartományt igazgattyák, és mint edgy, edgymást érő tórnyok, az ellenség béütesétül, oltalmazzák. Nazianzenus, ki orat. 1. in Julianum, azt álmadozta, hogy az puszta testei-is az Szenteknek, azont tehetik, az mit az szent lelkek. Ismet hogy azok vérenek, csak csepjei-is, és szenvedeseknek kicsiny jelei-is, azont tehetik az mit az testek Theodoretus, és Cyrillus Hierosolymitanus, kik közzül amaz, lib. 8. ad Græcos, és Cateches. mystagog 18. azt tartottták, hogy az Martyromoknak testében és csontyaiban, betegség gyogyito erő vagyon : ) mindazáltal religiose, soha nem tiszteltek, s’ nem-is tiszteltették.

XV. Az mi az Conciliomok végezésit illeti, nem találhatni. Mert jollehet emlekezik az reliquiakrol, vagy maradványokrol, az V. Carthagobéli conciliom, melly 398. esztendöben, Anastasius Pápa idejében celebraltaték, canon. 14. ismét az Epaunerise conciliom, melly 509. esztendőben lőn Galliaban, Symmachus Papa idejében. can. 25. mellyeket Bellarminus maga-is elő hoz, az meg-mondott helyen, lib. 2. de reliq. Sanit. cap. 3. de mindazáltal az reliquiaknak vagy maradványoknak, akar religiosus, akar egyéb féle tiszteletiről, semmit csak edgy kukot-is, nem emlekezik. Lásd-meg ez meg-nevezett Canonokat, és olvasd-meg. Innen tettszik-meg először, az mit numer. 3. fel-tévék.

XVI. Meg-tettszik 2. innen, hogy az Szenteknek testét és tétemeit, el-szokták volt temetni, és ekképpen, az előtt, hogy süveg vetéssel. Terdhajtással, és hasonlo tselekedetekkel tiszteltessenek, el szokták volt rejteni.

XVII. El szokták volt temetni, azt mondom. 1. Mert ugy olvassuk, hogy az Martyromoknak testeit és tetemeit, kiássak vala, mint Gervasiusnak és Protasiusnak testét, mellyeket az Mediolanomi Ambrus talála és tisztogattata meg. 388.eszt. Mediolanumban, mint Sigebertus irja, miképpen meg-olvashatni, lib. 10. Epist. 85. ha Ambrus munkaja. Ismét az Babyla Martyrnak testét, mellyról num. 8. emlekezém, mint Russinus, lib. 1. cap. 35. Socrateslib. 3. cap. 26. irja. Ha ki-ástak el volt hát temetve. 2. Mert ugy teszen bizonyságot felőle, az elébb emlitett. V. Carthagobéli conciliomnak. 14. canona. 3. Mert az mellyek ki-ásattattanak, az végre, hogy más helyben vitettessenek, ismét el temettettenek.

XVIII. Hogy ismét el temettettenek, és szem elől az földben tétettenek legyen, világossan irja Ambrus, vagy ki abban az meg nevezett. lib. 10. Epist. 85. Gervasius és Protasius testéröl, mellyeket igen nagyoknak, és igen véreseknek mond, igy szoll: Temessük-el azért az szent maradványokat, az az, testeket. El temették hát!

XIX. Prudentius-is azon dolgot mutattya. hymn. 3. Peri Stephanon. Eulaliarol szolván: Maradványit és szent hamvait, tartya kebelében az böcsületes föld.

XX. Victor Uticensis azont jelengeti. lib. 3. de Persecut. Vandalicâ illyen képpen szolván: örülvén azért az sokaság melly jelen vala, az Sz. Martyromoknak testét szorgalmatossan el-temette. Nem volt azért, az heted-fél száz esztendó alatt, ez ereklyéket religiosè tiszteltető tudomány, az honnan meg áll, hogy uj.

X. RESZ

A Christus ereklyéiröl, vagy maradványirol.

I. AZ szentek ereklyéit tiszteltető tudomány, mikor, s hogy támadott legyen meg-látánk. Lássuk mikor koholodott az Christus ereklyéit, vagy maradványit tiszteltető s’ imádtato tudomány-is. Az Christus ereklyéi mik legyenek, meg-mondám, az felső 9. részben. num. 1. Azorius Jésuita irásábol, Tudni illik az keresztfa, mellyen Christus függött, az szegek, tövissek, láncsa, vagy dárda, polya kötél, kezkenő, Szamárnak, mellyen Jérusálemben ment feje, és körmei, s’ a’ többi.

II. Mit tanittson ezek felől az Pápistaság, letette Bonaventura Cárdinális, ki Seraphicus Doctornak, és az Theologiai Sublimitásnak tolmátcsának mondatik. lib. 3. dist. 9. art. 1. qu. 4. holott igy szoll: A’ keresztfát, mellyen az mi Idvezitünk függött, látriai imádással kell imádni, és hasonloképpen kell szollani, az ő szenvedésének minden eszközeiről. Ugyan ott mindjárt in fundamento. mond: Ugy imádjuk az keresztet, mint imádjuk az Istent. A’ keresztet imádjuk azzal az imádással, mellyet annak kell tenni, a’ kit látriának tiszteletivel kell imádni. Alább, Ugy imádjuk az keresztet, mint az Christusnak reliquiáit, ereklyéit, De az reliqiákat, ereklyéket, azon tisztességgel kell tisztelni, mellyel tiszteltetik az, aʼ kinek ereklyéi, reliquiái.

III. Mivel hogy azért az a’ könyv, a’ melyben Bonaventura igy szoll, V. Pius Pápának adakozásábol, s’ liberálitássabol, az Capuccinus barátok congregatioja által, bocsáttaték ki Romában, az Apostoli Camara könyvnyomtatoinál, s’ az előtt meg-visgáltatott, helyben hagyatott, és approbáltatott; és edgy Pápista Doctornak irásábol, meg-tettzik, hogy azt tartya tudományok, hogy az keresztnek fáját, mellyen Christus függött; az ökör bőrböl csinált korbácsokat, mellyekkel veretteték; tövisseket, mellyekkel meg-koronáztaték; oszlopot, mellyhez kötözteték; vas szegeket, mellyekkel az keresztre szegezteték; köteleket, mellyekkel az oszlophoz kötözteték; nádszálat, mellyel feje veretteték; spongiát, mellyböl itattaték eczettel; dárdát, mellyel oldala által öklelteték; veszszőket, mellyekkel veszszőzteték; hohérok kezeit mellyekkel kinoztaték; pörölyöket, mellyekkel az szegek belé veretének, &c. isteni tisztelettel, latriával kell tisztelni, mert ezek voltanak az Christus szenvedésének eszközei, mellyek felől edgy értelemben mondja hogy kell lenni, és az kereszt-fárol, mellyet ugy kell is imádni mint az Christust, ki örök Isten.

IV. Világosittya ez Bonaventura tanitását, az egész Pápista Ecclésiának praxissa-is, midön igy hijja segitségül az keresztfát: Idvez légy ó keresztfa, edgyetlen egy reménségünk, ez szenvedésnek idején, öregbitcsed az kegyeseknek az igasságot, és az bönösöknek adgy bótsánatot. Ez az Pápistaságnak, az Christus ereklyeiről, vagy maradványirol valo tudománya.

V. Ez tudomány, bizony dolog hogy tellyességgel nem volt, nem hallatott, s’ nem tanittatott, és tartatott soholis, az háromszáz elsőbb esztendók alatt, az negyedik százig. Mert ha igaz, az mit az Historicusok irnak, nem volt, ebbéli religiosus cultusnak objectoma, az kereszt-fa, s’ szegek &c. 1. Mert az negyedik százban, mondják, hogy találta-meg Ilona aszszony, az Constántinus Császár annya Jérusálemben, két más keresztfával, az Christus kereszt-fáját. 326. esztendőben, egy esztendővel az I. Nicæabéli gyülés után, az mint Baronius Cárdinál irja; vagy 325. esztendöben, midon azon meg-nevezett Gyűlés állana, mint Sigebertus mondgya: Baronius annál eccles. Tom. 3. adan. 326 Cyrillus Hierosolymitanus, ad Constantin. imperatorem. Ambrosius, Oration. in funus Theodosii. Paulinus. epist. u. tom. 9. bibli tothee. Sanct. Socrates. lib. 1. cap. 13. Thedoretus lib. 1. cap. 13. Sozomerus. lib. 2 cap. 1. Nicephorus, lib. 8.cap. 29. Russinus. lib. 1. cap. 17. Ugyan akkor mondgyak, hogy találta meg azon Ilona aszszony, az szegeket-is, mellyekkel Christus Urunk az kereszt-fára szegeztetett, ugyan azon helyben, edgy barlangban, vagy koporsoban, miképpen, ugyan ott Baronius, Socrates, Ambrosius &c.irja. 2. Mert maga Bellárminus azt valIya, lib. 2. de Imagin. Sandtor. cap. 27. hogy azokban az esztendökben, igen igen mélyen volt az földben el-álva az pogányok által, kik el-akarták veszteni,

VI. Akar hogy legyen, az kereszt-fának, s′ szegeknek találása, nem vizsgálván azt, nem mindgyárt támadott ez pápista tudomány, abban az idôben, hanem el későre az után, 688. esztendő tájban, I. Sergius Pápa idejében, ki, az mint Bellárminus in Chronologia. Onuphrius Panvinius in Chronico Pontisic. Roman. irja. 687. esztendőben téteték Pápává, és 13. esztendeig pápálkodék: noha Regino ótet, az 622. esztendőre viszi, nem tudom miért.

VII. Ez I. Sergius Pápasága alatt kezdeték az Christus kereszt-sája tiszteltetni, és imádtatni legelószór-is. Mert azt irják selőle,hogy midón Romában, az Sz. Péter templomát, igen igen szépen meg-épitette volna rolott állapattyábol, az elébbi sormájára, és sok kép épületekkel, s’ drága ékességekkel ékesitette volna, az Christus kereßtsájában egydarabot talált, s nagyot pedig, melly attol az idörül sogva,az egész néptól csokoltatik, és imádtatik,kereszt sel-emelése napján, a’ Constantinus templomában. Igy irja ezt Regino, a’ Prumiensis Apatur, ad. an. 622. Platinais rész szerént, in vitâ Sergii 1. Ez ennek az tudománynak, az ó hypothesissek, irások szerént-is kezdete.

VIII. Ez idő előtt nem volt ez tudomány, sohol az egész keresztyénségben, miképpen im ez fundamentomos okokbol meg-tettzik. Először. Mert az Christus kereszt-fájának, s’ szegeinek &c. egyéb ereklyéinek imádtatásárol, s’ religiosè valo tiszteléséről, az annak előtte élő Tanitoknak irásiban semmi sincsen.

IX. Hozza ugyan elő Bellárminus, lib. 2. de Imag. Sanit. cap. 27. Ambrosiust, ki, in orat. de obitu Theodosii, azt irja, hogy az Christus keresztye az Királyokban imádtassék, adoráltassék. De hejában. Mert azon az szón, nem isteni tiszteletet, religiosus cultust, hanem valami kúlsó tisztesség tételt, és nagyra becsüllést ért. Meg-tettzik innen 1. Hogy az régieknél az adoratio, sokszor az emberek közt forgo, külső tisztességért, és becsület tételért, tétetik. 2. Hogy az előtte valo szavaiban, s’ egyébutt-is, tagadgya, hogy Ilona aszszony, az keresztnek fájának, réligiosa aderatiot adott volna. 3. Hogy ha ugy akarta volna tisztelni és imádni, koronában és fékben nem csináltatta volna.

X. Hozza elő Hieronymust-is, ki, in Psal. 98. amaz szokra: Imádjátok az ó lábainak sámolyát, az keresztet imándandonak mondgya; De helytelen. Mert. 1. meg-kell probálni Bellarminusnak, hogy az imádáson, az mennyiben az Christus kereszt-fájára vitetik, az religiosa adoratio értetik, mellynek szerit nem teheti Bellarminus. 2. Nem az Hieronymus irása és szava közzé valo az a toldalék, hanem másoktul ragasztatott hozzá, mint meg-tettzik 1. Az contextusbol, mellyben ő az sámoly felöl valo sok vélekedéseket félre tévén, azt hadgya helyben csak, hogy a’ sámolyon az Christus teste értettetik. 2. Abból, hogy sohol semmit ollyant ő nem ir, s’ nem szoll, mikor az Jésus Christus szenvedésit magyarázza az Evangélistáknál. Hozza ezen Hieronymusnak irását is. epist. 17. ad Marcell. elő, de semmit ott affélét nem láthat senki-is, ha iziben nézi-is.

XI. Emliti Sybillának versét-is, melly vagyon lib. 6. Carmin. Sybill. az végéhez, közel, melly boldognak mondgya azt a’ fát, mellyen az Christus függött: De ez aránt gyermekség dolga, Sybilla mondgya, tehát, el-kell hinni, kell tartani, s’ követni. Boldognak mongya, tehát isteni tisztelettel imádandonak. Oh nagy tévelygés!

XII. Másodszor. Mert az Christus kereszt fájának szegeinek, s’ egyéb ereklyéinek imádtatásárol, s’ réligiosè valo tiszteléséről az annak előtte celebrált conciliomokban, semmi nem találtatik. Keresd-fel bár, de nints külömben a’ dolog Bellárminus sem hozhat, csak edgyetlen edgjet-is elő.

XIII. Harmadszor. Mert az elsőbb és régibb kerestyénség, az ollyan tiszteletet, pogányok tévelygésének, és utálatosságnak mondotta. Legyen elég, az oda fellyebb. 8. rész. 21. czikkelyében elő hozott Ambrosius, ki az ott meg-emlitet oratioban, tom. 3. pag. 53. mond: Meg-találta Ilona assony az titulust, az az, (: a’ mint Bellárminus mondgya:) az Urnak kereszt-fáját. A’ Királyt imádta, nem az fát bizonnyal. Mert ez pogányi tévelygés, és az istenteleneknek hejában valosága, hanem imádta azt a’ ki a’ fán függött, és a’ titulusban meg-iratott. Ihon a’ kereszt-fának imádását, pogányi tévelygésnek, és istentelenek hejában valoságának mondgya.

XIV. Negyedszer. Mert minek utána meg-találta volna (ha igaz a’ mit irnak) Ilona aszszony az szegeket, és keresztet, az szegekből műveltetett, az keresztet pedig, emlekezetnek okáért, az több antiquitas közzé tette.

XV. Hogy az szegeket fel-műveltette, bizonyittya, Ambrus Püspök ugyan ott, ki azt mondgya, hogy edgyikböl féket csináltatott; az másikat az koronában foglaltatta, ismét Gregorius Turonensis, lib. de glor. Martyr. Cap. 6. az mint Baronius citállya, ad ann. 326. num. 52. ki ugy mondgya, hogy ketteiból csináltatott féket, s’ az harmadikat vetette az Adriaticum tengerbe, hogy meg-csendesedgyék. Ezeken kivül, bizonyittya Theodoretus. hist. eccles. lib. 1. cap. 18. Socrates, bist: eccles. lib. 1. cap. 13. Russinus. lib. 1.cap. 8. kik azt tartyák, hogy némelly réséből féket csináltattak, némelly részéből ismét sisakot.

XVI. Hogy az keresztet emlekezetre, az antiquitások közzé tette, bizonyittya Theodoretus, lib. 1. cap. 18. Márianus Scotus, in Chronico, ad ann. 315. Socrates, lib 1. cap 13. Annak okáért sem az kereszt sem az szegek nem imádtattanak.

XVII. A’mi pedig az dárdának, mellyel Christus Urunk oldala meg-ökleltetett, imádtatását illeti, még ennél-is utolsóbb; Mert az a’ dárda, az mint ök mondgyák és irják, Christus Urunk után, 1098. esztendöben találtaték-meg Antiochiában Istennek jelentéséból. Igy irja ezt Guilielmus Tyrius, lib.6. de bello Sacro. Paulus Æmilius, lib 1.de rebus gestis Francorum, az mint Bellárminus citállya, és Dodechimus, Marianus Scotus continuatora, in chronico. ad ann. 1100. Mind ezekból világos azért, hogy ez pápista tudomány-is uj.

Forrás

Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz ...szerző: György Komáromi Csipkés