Pápistaság Ujsága: II. A képeknek templomban valo helyheztetéséről | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

51-59. o.

VII. RESZ.

A képeknek templomban valo helyheztetéséről.

I. Ugyanazon képek körül, ezt-is vallya; tartya ma az Pápistaság, az Istennek, Christusnak, Angyaloknak, sz. férfiaknak, és aszszonyoknak képei, nem csak igazán és szabadossan helyheztetnek az templomokban, hanem ugyan szükség, hogy helyheztettessenek, és tartassanak azokban, az mint ezt le teszi Bellarminus Cardinál, lib. 2. de Imaginib. Sanctor. cap. 8. 9. és a’ Tridentomi gyülés, Sess. 25. in Decreto.

II. Ez tudománynak ujságát, hogy jobb modjával meg láthassuk, s’ rendessebben meg-mutathassuk, meg-kell elsőben külömböztetnünk, az képeket. A képek, avagy festet és irott képek, a vagy mettzett és faragott képek. Előszert azért lássuk-meg, mikor támadott ez tudomány, az festett és irott képekre nézve.

III. A’ festett vagy kép iro által iratott képek, támada Christus Urunk után az negyedik százban, 380. esztendő tájban. mert akkor kezdének lenni az templomokban, de ékességnek, historiának, és emlékezetnek okáért, az irott képek, miképpen Gregorius Nyssenusnak irásábol meg-tettzik, ki orat: in Theodorum. az elein igy perorál: Gyönyörködik, midőn az házat, mint Isten templomát nézi, bogy mind az épületnek! nagyságával, mind az melléje adatott ékességnek fényes diszességével fel-kiszittetett, holott, az ács mester-is, bizonyos állatoknak formájára formálta a’ fát, a’ kép iro-is irt mesterséges virágokat, a’ képben, az martyroknak erős cselekedetit, ellenkezésit, gyötrelmit, az Tyrannusoknak vad és éktelen formáit, eröszakos indulásit, amaz lángozo kementzét, az bajnoknak boldogságos el-végeződését. Christusnak, az harczok elöljárojának emberségének képét, s’ mindeneket, minékünk mintegy valami könyvben, mellyben az nyelveknek magyarázattya vagyon, festékekkel mefterségessen le-festvén, az martyroknak harczait és munkáit ki-fejezte, és mint egy kies és virágzo kaszálo rét, az templomot meg-ékesitette.

IV. Ez Gregorius Nyssenus az első, ki azirott képeknek az Templomokban valo helyheztetéséról emlekezik, világossan jelengetvén, hogy ez idő tájban kezdettenek az templomokban, közönséges helyeken, az irott képek helyheztettetni, De ez-is az miképpen fellyebb mondám, úgy emlekezik felőlök, mint az mellyek az templom ékesitésére, az meg-lött dolgok felől valo meg-emlekezésre, és historiai jedző ususra, helyheztettenek az templomokban. Azoknál pedig, az kik ő előtte éltenek, sohol ezekról emlekezet nincsen, s’ nem találtathatik.

V. Sőt egyenessen tilalmaztatik az Elibertinü conciliom által, mely celebráltatott Hispaniaban. I. Marcellus Pápa idejében, 305. esztendőben. Mert Canon. 36, azt tartya: Tettzet hogy irott képek az Ecclesiaban ne legyenek, hogy az mi tiszteltetik és imádtátik, az falokra ne irattassék festessék.

VI. Azonkivül-is ellenkezőt vallottak és tanitottak az Tanitok. Juftinus Martyr, in dialogo cum Triphone. igy szoll: Avagy nem az Isten volt é az ki Moses által meg-parancsolta, hogy tellyességgel ne legyen azoknak, mellyek az égben vagy az földön vannak, semmi képe, és hasonlatossága.

VII. Origenes contra Celsum. lib. 7. mond: Mi az test nélkül valo és láthatatlan Istent, semmi képpel ki nem irjuk. Ismét: Hogy az keresztyéneknél semmi képek nincsenek, azt mondja reá; Mert meg-irattatott: Ne csinálly magadnak fa ragott képet. &c.

VIII. Tertullianus, lib. de Idololatria cap. 3. hasonloképpen ir: A’bálvány ezelőtt nem volt valaha, minek elötte ez csudának mesterei nem támadtanak volna, csak az templomok és puszta házak valának, miképpen mind ez mai napig, némelly helyeké, az régiségnek nyoma-meg-vagyo.

IX. Epiphanius. in epist. ad Johan. Hierofolymit, azt írja: Midőn bé-mentem hogy imádkoznám, találtam egy függő kárpitot, azon Ecclesianak ajtajában, melly meg-volt festve és irva, és volt rajta, mint egy az Christusnak, vagy valamelly szentnek képe; mert nem emlekezem jol rea, ki képe volt. Midőn azért láttam volna, hogy az Christusnak Ecclesiajában az szent irásnak authoritássa ellen függeni az embernek képét, elmettzettem azt, és inkább, tanácsot adtam annak az helynek örizéinek, hogy valami meg-holt szegényt takarnának abban, és vinnének ki, melly ő dolgát javallotta Hieronymus és némelly Pápisták-is.

X. Augustinus, de confens. Evangelist. lib. 1. cap. 10. azon értelemben vagyon: Ekképpen ugy mond vétkeztenek, hogy az Christust és az ő Apostolit, nem a’ sz. könyvekben, hanem az festett falokon keresték. Igy értett Amphilochius-is, Iconiumi Püspök, és sokak egyebek.

XI. Hozza ugyan eló Bellarminus, lib. 2. de Imag. Sanct. cap. 9. Basiliust. ki 370. esztendő tájban élvén, in orat. in S. Barlaam martyrem, az végén, anak az Barlaam martyrnak képéről emlekezik. De eggyik az, hogy ez Basilius-is ugyan csak azon idő tájban éle, az mellyben Nyssenus, mint maga meg-mutattya Bellarminus, in lib. de Script. eccles. Másik az, hogy semmi emlekezet nincsen ott az templombéli képekről, tulajdon képpen, hanem azok az Basilius szavai, hasonlatosság szerént,, nem tulajdonképpen valok, rhetoricè és allegoricè mondottattanak az végre, hogy ő, el-akarván végezni az ő oratioját, másokat indithasson, az orates mondásra, maga után.

XII. Bizonyittya ezt Fronte Ducæus Jesuvita Theologus. Mert in notis ad Basilium, pag. 47. igy szoll: Mint hogy ugyan azon eggy Gyülekezetben, sokan szoltanak volt régenten, az néphez prédikátiot vagy oratiot tenni, miképpen, az mi, Chrisostomus Panegyricus könyveire valo notáinkban, meg-mondottuk, igen szépen élvén az siposoknak és kép iroknak allegoriájával, nogattya Basilius az többit, kik ő utánna fognak oralni, ennek az Martyrnak dicsiretinek hirdetésére. Meg áll azért hogy ez tudomány az irott képekre nézve, Gregorius Myssenus idejében, 380. esztendő tájban támadott.

XIII. Másodszor az mettzett és faragott képekre nézve, támadott ez tudomány, nem kevés esztendőkkel az után. Mert Christus Urunk után, csak nem 600. esztendeig, semmi állo képek, sem Christusé, sem szenteké nem voltanak, az Templomokban helyheztetve, hane kezdének fel rakatni, az nagy Gergely Pápa idejében, az hatodik száz esztendő el-telve, 600. esztendő tájban.

XIV. Leg elsőben-is pedig, minden egyéb képeknek előtte, az Szűz Maria képét olvassuk, hogy az Templomban vitettetett. Mert az több historicusok között, ugy irja Carolus Sigonius. Hiftor. de Regn. Ital. lib. 1. ad ann. 191. hogy I. Gergely Pápa, midőn látná, hogy az dög halál igen kegyetlenkednék, és az több szomoru esetekhez, mellyek miatt az emberek éktelenül emésztetnek vala, ez gonosz-is hozzájárulna, hogy sokan, midón pthrüszkölnek, sokan midőn ásitnak, hirtelen meg-halnak, ez dolgokkal meg-indulván, az menyei haragnak több engesztelő ezközeihez, az következő esztendőben, husvét napján, religiosa suplicatiot, litaniat szerzett, és jeles nagy pompával, az szűznek, az Isten annyának szent képét, ki vitte. Melly, az ő beszéde szerént, csináltatva lévén igen szépen, az elevennel eggyezőképpen, Lukács Evangelista keze által immár akkor az boldog Maria templomában, az jászolnál, in Exquiliis, meg-szenteltetve volt. Ekkor tájban kezdetett az faragott kép, az Templomban helyheztettetni, ebben az Maria képének, ki s’ bé vitetésében.

XV. Annak előtte, az mint fellyebb-is mondám, sem az Christusnak, sem az szenteknek mettzett és faragott képe, nem láttatott sohol az templomokban, hanem annélkül voltanak azok, miképpen, rész szerént az könyv iro tanitoknak tanubizonsági, rész szerént az Pápistáknak szavai, meg-mutattyák.

XVI. Az könyv irok közzül tanubizonság erre, az fellyebb elő hozott Justinus Martyr: Origenes, Tertullianus, Epiphanius, Augustinus, kiknek szavai mellyeket leirék, arra mutatnak, hogy az régi keresztyének templomában, nem voltanak efféle állo, faragott, és mettzet képek, sőt mégirott s’ festett képek-is. A’ Pápisták közzül tanubizonság Georgius Cassander, in confultatione de artic. controv. ki meg-vallya, hogy Christus Urunk után 600. esztendeig, nem voltanak faragott, mettzett állo képek az Templomokban.

XVII. Hoz ugyan Bellarminus, lib. 2. de I mag. Sanit, cap. 9. az ő pártjára némellyeket ollyakat elő, kik az öt seculumok elött éltenek, ugy mint Sozomenust, és Nicephorust, kik, az mint ő álittya azt irják, hogy Julianus Apostata idejében, az Christus állo képe, melly Pancasban volt, az Templomban vitetett az keresztyénektül: Eusebiust, ki, az ő értelme szerént, azt irja, hogy Constantinus Csáízár, sok ezüst és arany képeket szerzett, azokban az templomokban, mellyeket Palestinában épittetett volt: Nazianzenust, ki az mint ő akarja, panaszolkodott s’ félt, hogy az Diócæsareabéli állo képek, le hányatnak, ha az várost el-vesztik: és Damasus Pápát, ki az mint ő mondgya, azt irja, hogy Constantinus Császár azon az helyen, az hol meg-keresztelkedett, állatott eggy tiszta arany barányt, job felöl mellette, az Christusnak ezüst álloképét, s’ bal felől az keresztelő Jánosét: Ismét, az Lateranumbéli templomban-is állatott ezüst állo képeket, Idvezitőnknek, az tizenkét apostoloknak, és négy angyaloknak: de mind ezeket helytelenül cselekeszi, semmit nem nyér.

XVIII. Elsőben. Sozomenussal, & Nicephorussal semmit nem nyér. Mert, 1. azt az Sozomenusnál lévő egész, 20. caputott, kétségessé teszi az Emaus kutfeje, mellyben irja, hogy mosta lábait Christus Urunk, és az Persis élő fa, melly felől azt írja, hogy midőn Joseph, Egyptomban futván Herodes előtt, Szüz Máriával s az gyermek Christussal, jutott volna Hermopolishoz, mindjárt, hogy az kapuhoz közelgettenek, az, az, iszonyu nagy Persis fa, meg-háborodott, az földig lehajlott, és az Christust imádta. Ezek fabulákhoz hasonlobbak, mint valoságos historiához. Mert az a’ Christus állo képe, (mellyet, azt irja, hogy amaz szegény vérfolyásbol meg-szabadult aszszony csináltatott) nem az templomban volt fel-állatva, hanem Phœniciának, Cæsarea Philippi nevü városban, melly Paneasnak mondattatott, mint Bellarmino-is meg-esméri ugya ott. 3. Mert az mit az keresztyének az Templomban bé vittenek, csak diribje darabja volt annak az állo képnek, mint hogy Julianus Apostata, el-törette volt azt, és nem az állo kép ő maga. 4. Mert nem valami Isteni tiszteletnek okáért, hanem külső okért, vitettenek azok az darabok az Templomban, hogy lennének emlekezetre valo dolgok, mint ma Nagy-Györben,a z Socoro kapuja, mellyet az fa ágyuval bé lűttek vala az Magyarok, 1598. esztendőben, az Töröktül meg vévén, az öreg Templomban tartatik, emlekezetnek okáért. Ezzel azért semmit nem nyér.

XX. Másodszor. Eusebiussal sem használ magának. Mert ott, ugy mint lib. 3. cap. 39. semmit az állo képekről nem találhatni, hanem az ajándékokrol, mellyekkel ékesitette Constantinus, az ő tőle épittetett templomokat. Eusebius szavai igy vannak: Azt pedig az Templomot, mellyek, mint valami tanubizonsággal, az Urnak idvességes fel-támadása, hiressé és esméretessé leszen vala épité az Császár, és hogy azt egészen, nagyságos és királyi ékességgel, fel-ékesitheté, czimerekkel, mellyek beszéddel ki nem magyaráztathatnak: és arannyal, ezüstel, s’ drága kövekkel rakott, s’ mint eggy megirt monumentomokkal, mellyek többire szám nélkül valának, ékesitette meg. Hol itt ezekben az állo kép

XIX. Harmadszor, Nazianzénus Gergelyt-is, hejában hozza elő. Mert Nazianzenus az megnevezett helyen, Epist. 49. ad Olympium. nem az templombéli állo képekről, hanem az városbéli Statuakrol szoll, mellyek emlekezetnek okáért, csináltatott, politicum monumentomok voltanak.

XXI. Negyedszer Damasus Pápa irását-is, helytelen fogja tanunak, ügyében Bellarminus. Mert az a’ irás, nem amaz 370. esztendó tájban élő Damasuse, hanem az ő holta után, csak nem ötszáz estendővel élő Anastasius Bibliothecariusé, az mint önnön maga Bellarminus. in libro. de Scriptoribus Ecclesiasticis, in Damaso, mondja: Ez pedig az Anastasius Bibliothecarius, Christus Urunk után 858. esztendó tájban éle, ez tudománynak támadása után, mint eggy kétszáz esztendővel. Uj azért ez tudomány-is.

Forrás

Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz ...szerző: György Komáromi Csipkés