Kálvin János Exkluzív Zsoltározó Volt?

2021.07.18. Off By neilnejmed

English: Was John Calvin an Exclusive Psalmodist?

Kétségtelen, hogy Kálvin volt a zsoltáréneklés úttörője nemzedéke számára, és hogy a református egyházak hamarosan ismertek lettek zsoltáréneklésükről. Azt már nehezebb bizonyítani, hogy Kálvin és az akkori, fejlődő református hagyomány különböző egyházai Exkluzív Zsoltározók (EP – Exclusive Psalmodist) voltak abban az értelemben, ahogyan ma értjük, mert kevés olyan zsinatunk van, amely közvetlenül foglalkozott volna ezzel a kérdéssel. Kálvin álláspontja azonban sokkal közelebb áll az EP álláspontjához, sőt, ha nem is kimondott elvben, de gyakorlatilag lényegében az. Vegyük például a következőket:

1) A reformáció idején a zsoltárok nem voltak könnyen elérhetőek, hogy franciául (vagy bármely más európai nyelven) énekeljük őket. Kálvinnak Clément Marot (és később Claude Goudimel) francia költőt kellett megbíznia, hogy írja ki a zsoltárokat metrumban, ami sok időt és pénzt vett igénybe. Így kezdetben a genfi énekeskönyv különböző zsoltárok és más énekek összeollózása által tevődött ki.

2) Ha azonban végigkövetjük a genfi zsoltár különböző kiadásait, azt találjuk, hogy idővel egyre kevesebb himnusz került bele, egészen odáig, hogy a végső kiadásban (1562) a 150 zsoltár mellé már csak a Simeon éneke és a Tízparancsolat került. Ebben az esetben bibliai zsoltárokat és két ihletett, a Szentírásból kiemelt éneket találunk. És nem mintha nem ihletett énekek nem álltak volna rendelkezésre abban az időben:

“Az 1540-es konstanzi énekeskönyv, amelyet Hughes Old “a református liturgia történetének egyik legfontosabb emlékének” nevezett, többek között Zwingli, Leo Jud, Luther, Wolfgang Capito és Wolfgang Musculus énekeit tartalmazta”.

Terry Johnson, The History of Psalm Singing in the Christian Church

Valójában a Református Egyház hamar megkülönböztette magát a lutheránusoktól és az ő zsoltárok liberális istentiszteleti használatától.

3) Kálvin “tárgyalástis folytatott a zsoltárok énekléséről, amikor visszatért Genfbe. Javasolt egyházi rendtartásában kijelenti:

“A másik rész a zsoltárokról szól, amelyeket szeretnénk, ha a gyülekezetben énekelnének, az ókori egyház példája szerint, és Szent Pál tanúsága szerint, aki azt mondta, hogy jó dolog a gyülekezetben szájjal és szívvel énekelni” (nyilvánvaló utalás az Efézus 5,19-re).

Louis F. Benson, John Calvin and the Psalmody of the Reformed Churches

4) A következő idézet Kálvin 1543-as genfi zsoltárhoz írt előszavából (Preface to the 1543 Genevan Psalter) nem csupán a zsoltárok előnyben részesítését jelzi, hanem azok nyilvánvaló felsőbbrendűségét minden más énekekkel szemben:

“Ha alaposan utánanéztünk, és itt-ott kutattunk, sem találunk jobb énekeket, sem alkalmasabbakat a célra, mint Dávid zsoltárai, amelyeket a Szentlélek szólt és alkotott Őáltala. Sőt, amikor énekeljük őket, biztosak vagyunk benne, hogy Isten adja szájunkba ezeket, mintha ő maga énekelne bennünk, hogy dicsőségét magasztalja”.

5) Kálvin franciaországi utódai, a hugenották, zsoltárénekesekként voltak ismertek:

“A korai francia protestánsok számára a zsoltárkönyv egységet jelentett – Isten Igéje a legalázatosabbak személyes birtokában, az Istennel való személyes közösség új kiváltságának szimbóluma és egyben hordozója. A zsoltárok ismerete elsődleges kötelességükké vált; és a zsoltárok éneklése lett a református kultusz, az a jellegzetes jegy, amely megkülönbözteti istentiszteletüket a római katolikus egyházétól… Nem lehet úgy elképzelni a franciaországi reformáció történetét, hogy a zsoltáréneklés ne foglaljon el benne nagy helyet.”

Benson, ugyanott.

6) Kálvin hatására (vagy talán utána) a legtöbb, ha nem is az összes református és presbiteriánus egyház kizárólagos zsoltáréneklővé vált, vagy legalábbis elutasította a pusztán emberi kompozícióból származó énekek éneklését. Ezeknek a zsoltároknak a megmaradását (más énekek kiszorítását) jelzi, hogy az ember alkotta énekeket csak a 18. század végén és a 19. század elején kezdték széles körben énekelni, amikor a világi hatások kezdték megingatni a református egyházak által vallott régi meggyőződéseket.

1) K. Vajon Kálvin, ahogyan egyesek állítják, írt-e olyan nem ihletett himnuszt, amelyet nyilvános istentiszteleten való használatra szánt?

A. Szinte biztosan nem. Van egy himnusz, amelyet tévesen neki tulajdonítanak, de ő maga 1557-ben azt állította, hogy az előző 25 évben csak egyetlen költői alkotást írt, amely egy 1541-ben írt epikus költemény volt. (lásd: Did John Calvin Author a Hymn? by R. Andrew Myers).

2) K. Mit árulnak el nekünk a Kálvin által készített Zsoltáros könyve és a francia liturgia a strasbourgi vagy genfi nyilvános istentiszteletről és Kálvin nézeteiről a dicséret megfelelő tartalmáról?

A. Kálvin 1539-es első (strasbourgi) Zsoltáros könyve 19 zsoltárt tartalmazott (csak 1562-ben készült el a teljes 150 zsoltár verses változata), a Simeon énekét, a metrikus Tízparancsolatot és az Apostoli hitvallást prózában. Az 1542-es genfi zsoltára tartalmazta a Miatyánk, a Tízparancsolat, a Simeon éneke és az Apostoli hitvallás metrikus változatait. Az 1542-es liturgiája (La Forme des prières et chantz ecclésiastiques) előírja az Apostoli Hitvallás éneklését vagy recitálását az úrvacsora megtartásakor. (Horton Davies in The Worship of the English Puritans című könyvében kimutatja, hogy a Simeon énekét az úrvacsoránál énekelni kellett, de csak Strasbourgban, Kálvin távozása után.) Az 1542-es genfi zsoltár előszavában is az áll, hogy “miután mindenütt kerestünk, kutattunk itt és ott, nem találunk jobb és alkalmasabb énekeket célunkhoz, mint Dávid zsoltárait, amelyeket a Szentlélek diktált neki és készített számára”. A genfi zsoltár további átdolgozásai 1543-ban, 1551-ben és 1562-ben történtek (Beza 1587-ben, Kálvin halála után még kissé még jobban átdolgozta azt).

1562-re az Apostoli Hitvallást törölték a genfi zsoltárból. Tekintettel arra, hogy ez volt a genfi zsoltár utolsó kiadása Kálvin életében, ez képviseli a legérettebb gondolatát a kérdésben, hogy a metrikus Apostoli Hitvallásnak nem kell többé szerepelnie a gyülekezet által használt Zsoltáros könyvben. A többi metrikus, nem zsoltár jelenléte azt mutatja, hogy csak az ihletett anyagot tartották alkalmasnak a dicsőítésre, és nem szabad elfelejteni, hogy egy zsoltárban nem feltétlenül használtak vagy szántak minden anyagot, még a metrikus anyagot sem a közösségi istentiszteleten való használatra. Egyes bibliai énekek metrumban talán magán áhítati gyakorlatra készültek. Figyelembe kell vennünk ezeket a különböző minősítéseket az idők folyamán, és meg kell állapítanunk azt, hogy Kálvin nyilvánvaló genfi gyakorlata egyre inkább az Exkluzív Zsoltározás felé tendált, és talán el is érte azt.

3) K. Mit tudhatunk meg Kálvin istentiszteleti zsoltározásról alkotott nézeteiről azokból az elvekből, amelyeket a bibliai istentiszteletre és a zsoltárok éneklésére vonatkozóan lefektetett?

A. Kálvin sok helyen világossá tette, hogy minden olyan istentisztelet, amelynek nincs a Szentírásból származó igazolása, bálványimádásnak minősül. Évszázadokkal azelőtt, hogy a „Regulative Principle of Worship” kifejezés először megjelent volna, Kálvin már megfogalmazta azt.

“Tudom, milyen nehéz meggyőzni a világot arról, hogy Isten helytelenít minden olyan istentiszteleti módot, amelyet az Ő Igéje kifejezetten nem hagy jóvá. Az ellenkező meggyőződés, amely ragaszkodik hozzájuk, és amely mintegy a csontjaikban és a csontvelőjükben lakozik, az, hogy bármit is tesznek, az önmagában elegendő jóváhagyást élvez, feltéve, hogy valamiféle buzgalmat mutat Isten tiszteletére. De mivel Isten nemcsak eredménytelennek tartja, hanem egyértelműen megveti mindazt, amit az Ő imádatára irányuló buzgalomból vállalunk, ha az Ő parancsával ellentétes, mit nyerünk az ellenkező irányú magatartással?”. (The Necessity of Reforming the Church).

“Állandó alapelvnek kell tekinteni, hogy az ember által kitalált minden istentiszteleti mód utálatos” (A keresztény vallás rendszere, I.XI.4.).

“Bár Mózes csak a bálványimádásról beszél, mégis kétségtelen, hogy szinonimával, mint a törvény egész többi részében, elítél minden fiktív istentiszteletet, amelyet az emberek találékonyságukban kieszeltek“. (Kommentár a 2Mózes 20:4-hez).

“Amikor az emberek megengedik maguknak, hogy Istent a saját fantáziájuk szerint imádják, és nem figyelnek a parancsaira, akkor elferdítik az igaz vallást.” (Kommentár a Jeremiás 7:31-hez).

Kálvin egyszer sem írt himnuszt, és soha nem támogatta a nem ihletett himnuszok éneklését (kétértelműség van abban a tekintetben, hogy az Apostoli Hitvallást az apostolok írták-e vagy sem). Zsoltáros könyvet azonban készített, és a zsoltárok éneklését támogatta. A “zsoltárok, himnuszok és lelki énekek” páli terminológiával kapcsolatos legutóbbi megjegyzései megerősítik, hogy nincs szó jelentős különbségtételről (ami megegyezik a puritán felfogással, miszerint Pál mindhárom kifejezés használatával a Zsoltárok könyvére utalt):

“Szent Pál pedig itt énekeket, zsoltárokat és himnuszokat sorol fel, amelyek alig különböznek egymástól, és ezért nem szükséges, hogy szórakozást keressünk magunknak a közöttük való finom különbségtételben”.

Sermons on Ephesians (5:18-21), pp. 552-553.

Ő az istentisztelet reformálására törekedett, és úgy vélte, hogy az ősegyház zsoltárokat énekelt:

“Ebből a szakaszból azonban egyúttal arra is következtethetünk, hogy az éneklés szokása már abban az időben is elterjedt volt a hívők körében, amint az Pliniusból is kiderül, aki legalább negyven évvel Pál halála után írva megemlíti, hogy a keresztények hajnalhasadás előtt zsoltárokat szoktak énekelni Krisztusnak. Nincs kétségem afelől sem, hogy a zsoltárok éneklésében kezdettől fogva a zsidó egyház szokását követték”.

Kommentár az 1 Korinthus 14:15-hez.

Minden elismert bizonyíték arra a következtetésre vezet bennünket, hogy elvben és gyakorlatban Kálvin későbbi éveiben és legérettebb gondolkodásában vagy a kizárólagos zsoltározáshoz ragaszkodott, vagy nagyon közel állt hozzá.

________________________________________

________________________________________

Ezt a cikket Daniel Kok és R. Andrew Myers közösségi médiában folytatott vitában elhangzott hozzászólásaiból adaptáltuk, és az ő engedélyükkel tettük közzé itt.

Lásd még: “Calvin and the Origins of Reformed Psalmody”, 6.2. fejezet a Songs of Zionban: The Biblical Basis for Exclusive Psalmody, írta Michael Bushell.

Források

Purely Presbyterian Perspective: Was John Calvin an Exclusive Psalmodist?

https://purelypresbyterian.com/2016/12/30/was-john-calvin-an-exclusive-psalmodist/