Isten Igéjével Szabályozza Az Istentiszteletét | Jeremy Burroughs

2021.07.18. Off By neilnejmed

English: God Regulates His Worship By His Word

Jeremiah Burroughs (vagy Burroughes; 1599 – London, 13 November, 1646) Angol kongregacionalista lelkész, ismert puritán prédikátor

Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik. 

Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. 

És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem. 3Mózes10,1-3

Jeremiah Burroughs, Gospel Worship, pp. 3, 8-9.

Mi volt a bűnük?

A bűnük az volt hogy idegen tűzzel áldoztak, a szöveg úgy beszéli el, hogy idegen tüzet áldoztak, amit Isten nem parancsolt nekik, mindezt a fejezet elején. De vajon Isten valaha is megtiltotta ezt nekik? Mert hol találjuk azt hogy Isten valaha is megtiltotta volna hogy idegen tüzet áldozzanak, vagy hogy csakis egyféle tűzzel áldozhatnának? Nincs olyan szövegrész a Szentírásban, amelyet a Mózes első könyvétől kezdődően egészen idáig találnánk, amelyben Isten in terminis, szavaival kifejezetten megmondta volna: “Ne áldozzatok más tűzzel, mint csakis egyfélével”. Itt mégis Istentől származó tűzben pusztulnak el, mert idegen tűzzel áldoztak.

A 2Mózes 30:9-ben azt találtam, hogy megtiltja nekik az idegen tömjénnel való, de azt sehol sem találom, hogy megtiltotta volna nekik az idegen tűzzel való áldozást. A 3Mózes 6:13-ban és ennek a fejezetnek különböző verseiben azt találjuk, hogy Isten elrendelte az oltáron lévő tűz állandó táplálását, tehát azt, hogy azt soha ne hagyják kialudni: Úgy tűnik az Ő szándéka az volt hogy ezt a tüzet, és csakis ezt a tüzet használják. Isten azt akarta, hogy észrevegyék ennek jelentését: Isten tüzet küldött le az égből az oltárra, így a kilencedik fejezet második végén tüzet küldött le az égből, és megbízást adott nekik hogy folyamatosan az oltáron tartsák ezt a tüzet, és soha ne hagyják azt kialudni: Úgyhogy nekem olybá tűnik, Isten azt akarta, hogy értsék meg, mivel tüzet küldött le az égből az oltárra, és hatalmat is adott nekik annak állandó fenntartására, Isten akarata volt annak megértése, hogy bármilyen tömjénezéshez vagy áldozathoz használt tűz csakis ebből a tűzből származzék, és ne is gondoljanak másfajtának hazsnálatával. Mert bár Isten soha nem mondta nekik közvetlen szavaival, hogy “csak ezt a tüzet használjátok, és semmi mást”, mégis azt kívánta hogy értsék meg. Ez az ő bűnük tehát az idegen tűzzel való áldozásra nézve.

Az első megjegyzés az, hogy az Isten imádásában nem szabad semmi mást felajánlanunk Istennek, mint amit Ő megparancsolt; bármihez is nyúlunk az istentisztelet ügyében, annak olyannak kell lennie, amire Isten Igéjéből felhatalmazással rendelkezünk.

Mózesnek ez a beszéde abból az alkalomból hangzott el, hogy Isten ítélete elérte Áron fiait, mert ők idegen tűzzel áldoztak. Olyan tűzzel, amit Isten nem parancsolt. Ebből következően én kijelentem azt, hogy Isten tiszteletében minden dolognak Isten Igéjéből származó igazolással kell rendelkeznie. Meg kell lennie parancsolva; és nem elég hogy nincs megtiltva. Arra kérlek benneteket, hogy ezt tartsátok be. Nem elég, hogy egy dolog nincs megtiltva, és nem látjátok mi rossz van benne. Hanem meg kell lennie parancsolva. Bevallom, hogy polgári és természeti ügyeknél talán elég. Ha az óvatosság szabályai szerint való, és nem tiltja az Ige, akkor polgári és természeti dolgokban élhetünk vele. De amikor vallási és istentiszteleti kérdésekhez érkezünk, akkor vagy parancsra van szükségünk, vagy valamire, amit Isten Igéjének valamely rendelkezésből merítünk, amelyben Isten kinyilvánítja akaratát, vagy közvetlen paranccsal, vagy az egyik dolog másikhoz hasonlításával, vagy szavaiból egyértelmű következtetéseket levonva.

Meg kell lennie az istentiszteletre vonatkozó igazolásnak. Az ember könnyen azt gondolhatná, hogy az igaz Istennek tömjénező papoknak ugyan mit árthatott volna, ha azt más tűzzel végzik? De nem volt rá parancs, ezért nem is került elfogadásra. Igaz, hogy vannak olyan dolgok az istentiszteletre nézve, amik természetes és polgári segítségek, és ott nem kell rendelkeznünk semmilyen paranccsal: Mint például: amikor istentiszteletre jövünk össze, és a gyülekezet egy olyan kényelmes helyen találkozik, ahol a hideg levegőt és a kedvezőtlen időjárás viszonyokat kívül tudhatják: mindezek a mi jelen esetünkben pusztán csak természetes segédeszközöknek számítanak és amennyiben az istentisztelet helyét természetes segédeszközként értelmezem, nem kell hogy arra parancsom legyen. De ha egy másik dolgot egy olyan helyre akarok állítani, ami már túlmutat a természeténél fogva benne lévő lényegén, akkor ott már keresnem kell parancsot. Mert ha például az egyik helyet szentebbnek tartom a másiknál, vagy ha azt gondolom, hogy Isten az egyik helyen inkább elfogadná az istentiszteletet, mint a másikon: Ez azt jelenti, hogy az adott dolgot felemelem arról a szintről, ahová az természeténél fogva tartozik.

Ha tehát bármely alkotást vallási tekintetben a természeténél fogva benne rejlő értékek fölé emelünk, olyan esetben, amikor a Szentírás ezt nem igazolja, egyszerűen babonássá váltunk. Ez egy nagyon hasznos szabály a mi megsegítésünkre: Ha bármely alkotást, amit vallásos tekintetben felhasználsz mindazon túl, amivel az természeténél fogva rendelkezik, és nincs erre semmilyen igazolásod Isten Igéjéből (bármilyen külsőségekkel is bírjon az), az nem több mint babonaság.

Források

Purely Presbyterian Perspective: God Regulates His Worship By His Word

https://purelypresbyterian.com/2016/12/22/god-regulates-his-worship-by-his-word/