Isten Igéjével Szabályozza Az Istentiszteletét | Jeremy Burroughs

2021.07.18. Off By neilnejmed

English: God Regulates His Worship By His Word

Jeremiah Burroughs (vagy Burroughes; 1599 – London, 13 November, 1646) Angol Kongregacionista Lelkész, Ismert Puritán Prédikátor

1Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik. 

2Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt. 

3És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem. 3Mózes10,1-3

Jeremiah Burroughs, Gospel Worship, pp. 3, 8-9.

Mi Volt A Bűnük?

A bűnük az volt, hogy idegen tűzzel áldoztak, a szöveg így mondja, hogy idegen tüzet áldoztak, amit Isten nem parancsolt nekik, mindezt a fejezet elején. De vajon Isten valaha is megtiltotta nekik? Mert hol találjuk azt, hogy Isten valaha is megtiltotta volna nekik, hogy idegen tüzet áldozzanak, vagy hogy csakis egyféle tűzzel áldozhatnának? Nincs olyan szövegrész a Szentírásban, amelyet a Genezisnek kezdetétől egészen idáig találnánk, amelyben Isten in terminis, ezekkel a szavakkal kifejezetten megmondta volna: “Ne áldozzatok más tűzzel, mint csakis egyféle tűzzel”. Itt mégis Istentől származó tűzben pusztulnak el, mert idegen tűzzel áldoztak.

A 2Mózes 30:9-ben azt találtam, hogy ott megtiltja nekik, hogy idegen tömjénnel, de azt sehol sem találom, hogy megtiltotta volna nekik az idegen tűzzel áldozást. A 3Mózes 6:13-ban és ennek a fejezetnek különböző verseiben azt találjuk, hogy Isten elrendelte az oltáron lévő tűz állandó táplálását, tehát azt, hogy azt soha ne hagyják kialudni: Úgy tűnik, az Ő szándéka az volt, hogy azt a tüzet, és csakis azt a tüzet használják. Isten azt akarta, hogy észrevegyék ennek jelentését: Isten tüzet küldött le az égből az oltárra, így a kilencedik fejezet második végén tüzet küldött le az égből, és megbízást adott nekik, hogy ezt a tüzet folyamatosan az oltáron tartsák, és soha ne hagyják azt kialudni: Úgyhogy úgy nekem olybá tűnik, Isten azt akarta, értsék meg, hogy mivel tüzet küldött le az égből az oltárra, és hatalmat is adott nekik annak állandó fenntartására, Isten akarata volt, hogy ők felfogják, bármilyen tömjénezéshez vagy áldozathoz használt tűz csak ebből a tűzből származhat, és semmi másfélét ne is használjanak. Mert bár Isten soha nem mondta nekik közvetlenül ezekkel a szavakkal, hogy “csak ezt a tüzet használjátok, és semmi mást”, mégis úgy akarta, hogy megértsék. Ez az ő bűnük tehát az idegen tűzzel való áldozásban.

Az első megjegyzés az, hogy az Isten imádásában nem szabad semmi mást felajánlani Istennek, mint amit Ő megparancsolt; bármihez is nyúlunk Isten imádatában, annak olyannak kell lennie, amire Isten Igéjéből van felhatalmazásunk.

Mózesnek ez a beszéde azon alkalomból hangzott el, hogy Isten ítélete elérte Áron fiait, mert ők az idegen tűzzel áldoztak. Olyan tűzzel, amelyet Isten nem parancsolt. Ebből következően én azt mondom, hogy Isten tiszteletében minden dolognak Isten Igéjéből származó igazolással kell rendelkeznie. Meg kell lennie parancsolva; nem elég, hogy nincs megtiltva. Arra kérlek benneteket, hogy ezt tartsátok be. Nem elég, hogy egy dolog nincs megtiltva, és nem látjátok, mi rossz van benne. Hanem meg kell lennie parancsolva. Bevallom, hogy polgári és természetes dolgokban talán elég. Ha az óvatosság szabályai szerint való, és nem tiltja az Ige, akkor polgári és természetes dolgokban élhetünk vele. De amikor a vallás és Isten imádatának ügyeihez érkezünk, akkor vagy parancsra van szükségünk, vagy valamire, amit Isten Igéjéből merítünk valamilyen rendelkezésből, amelyben Isten kinyilvánítja akaratát, vagy közvetlen paranccsal, vagy az egyik dolgot a másikhoz hasonlítva, vagy a szavakból egyértelmű következtetéseket levonva.

Meg kell, hogy legyen az Isten imádatára vonatkozó igazolásunk. Az ember azt gondol, hogy ezeknek a papoknak, akik tömjéneztek az igaz Istennek, ugyan mit árthatott volna, ha azt más tűzzel végzik? De nem volt rá parancs, és ezért nem is került elfogadásra. Igaz, vannak olyan dolgok az Isten imádatában, amelyek természetes és polgári segítségek, és ott nem kell semmilyen parancs: Mint például: amikor Isten imádására jövünk és a gyülekezet összegyűlik, ott kell, hogy legyen egy kényelmes helyük, hogy a hideg levegőt és a kedvezőtlen időjárást kívül tudjuk: ezek jelen esetünkben pusztán csak természetes segédeszközök, és amennyiben az istentisztelet helyét természetes segédeszközként használom, nem kell, hogy arra parancsom legyen. De ha valamit olyan helyre akarok tenni, ami túlmutat azon, ami a természeténél fogva megilleti, akkor ott kell keresnem a parancsot. Mert ha egyik helyet szentebbnek tartom a másiknál, vagy ha azt gondolom, hogy Isten inkább az egyik helyen fogadná el az imádatot, mint a másikon: Ez azt jelenti, hogy feljebb emelem annál, mint amire a maga természete szerint való.

Ha tehát bármely alkotást vallásos módon felemelünk a természeténél fogva benne rejlő értékek fölé, olyan esetben, amikor a Szentírás ezt nem igazolja, akkor egyszerűen csak babonássá váltam. Ez egy nagyon hasznos szabály ugyanis a mi segítségünkre: Ha bármely alkotást, amelyet vallásos módon használsz fel azon túl, ami természeténél fogva megvan benne, és nincs rá bármilyen igazolásod Isten Igéjéből (bármilyen külsőségekkel is bírjon az), az nem több mint babonaság.

Források

Purely Presbyterian Perspective: God Regulates His Worship By His Word

https://purelypresbyterian.com/2016/12/22/god-regulates-his-worship-by-his-word/