A függetlenek istentiszteleti újításairól: igehirdetés, dicséret, imádság, sákramentumok

Baillie, Robert, 1599–1662.

A dissuasive from the errours of the time wherein the tenets of the principall sects, especially of the Independents.. (Korunk tévelygései ellen való intés, melyben a főbb szekták, kiváltképpen az independensek tanításai egyetlen áttekintésbe foglaltatnak, többnyire saját szerzőik szavaival; fő alapelveik pedig a Szentírás próbakövén megvizsgáltatnak) / Robert Baylie által …1645.

VI. FEJEZET. CHAP. VI. An Enumeration of the common Tenets of the Independents. (Book 6) (117–121. o.)

Az istentisztelet részeit illetően, amint én értem, kevés különbség mutatkozik; csupán az independensek látszanak abban inkább eltérni, hogy szolgálatukban több személyt vonnak be. Néha az egyik imádkozik, a másik prédikál, a harmadik prófétál, a negyedik pedig áldással bocsátja el a gyülekezetet (xxxx).

Istentiszteletük részeinek Mr Cotton találmánya*1.45 szerinti elrendezésében ezt apostoli rendelésnek tekintik: mindenekelőtt hosszú, ünnepélyes imádsággal kezdenek a királyért és az egyházért, az apostol szavait alkalmazva, a szöveg világos értelmével, valamint mindazon írókkal szemben, akiket e tárgyban tanulmányoztam; mégpedig magára az istentiszteleti rend ezen módjára, s ezen első imádság tárgyára alkalmazva azokat (yyyy).

*1.46 Az imádság után a doktor felolvas és magyarázatot ad: e tekintetben szokásos gyakorlatuk megegyezik a többiekével, tanításuk azonban különbözik; mert a londoni independensek elismerik, hogy az önmagában, magyarázat nélkül történő felolvasás isteni rendelés, jóllehet gyakorlatukban e kettőt együtt alkalmazzák.

*1.47 Az igehirdetésben különböznek a brownistáktól és tőlünk, s a pápista szerzetesekhez csatlakoznak; ugyanis nem kívánják magukat valamely meghatározott Szentírás-beli igéhez kötni, véve azt beszédük alapjául, hanem szabadon elkalandoznak bármely tárgyra, amelyet hallgatóik számára a legalkalmasabbnak és leghasznosabbnak ítélnek (zzzz).

*1.48 Ami a prédikáció utáni prófétálást illeti, ebben teljes egyetértésben vannak, megengedvén a nyájnak bármely magánemberének, vagy bármely idegennek, akit lelki ajándékokkal felruházottnak tartanak, hogy nyilvánosan magyarázza és alkalmazza a Szentírást, imádkozzék és megáldja a népet. A prédikáció befejezése után kettőnek vagy háromnak is megengedik közülük, hogy ajándékaikat gyakorolják (aaaaa).

*1.49 Amikor a próféták szolgálata véget ér, egy másik rendelést is gyakorolnak: a gyülekezet bármely tagja kérdéseket intézhet a prédikátorokhoz és a prófétákhoz a tanítás bármely pontjáról (bbbbb); ez a gyakorlat azonban, miként az előbbi is, oly szerencsétlen eredménnyel járt Új-Angliában, hogy ott már örömmel megszabadulnának mindkettőtől (ccccc).

A zsoltárok éneklésében az independensek messzebbre tévelyednek tanítóiknál; némelyikük semmiféle éneket nem engednek a nyilvános ítéletek idején (ddddd):*1.50 mások nem engedik meg az asszonyoknak, hogy a templomban énekeljenek (eeeee): de a legnagyobb különbség az, hogy az arnheimi independensek mindenkit elnémítottak egyetlen személy kivételével, aki a gyülekezet közepette azt a himnuszt énekelte, amelyet maga szerzett, az ő épülésükre (fffff).

Az imádságban elmaradnak mestereiktől;*1.51 mert jóllehet semmiféle kötött imádságot nem használnak, mégis oly távol vannak attól, hogy azt bálványimádásnak tartsák, hogy nyíltan vallják: mind a kötött, mind a felolvasott imádság törvényes (ggggg):*1.52 az úri imádságot pedig ajánlják, hogy még nyilvánosan is mondják, és megengedik azt magánszemélyeknek, hogy családjukban felolvassák az imádságot (hhhhh); ebben Mr Robinson a vezetőjük; Londonban azonban az a rendíthetetlen gyakorlatuk, hogy következetesen megfeledkeznek az úri imádságról.

*1.56 Harmadszor, az anabaptizmust igen elnézhető tévelygésnek tartják; legalábbis amennyire mind e mai napig hallottuk, még csak meg sem feddték soha egyik tagjukat sem emiatt, ami merőben ellenkezik a brownisták, valamint új-angliai testvéreik gyakorlatával, akik az anabaptistákat mindenkor eltávolították gyülekezeteikből, mint különösképpen gonosz hírben álló szektásokat. Régóta megfigyeltük az itteni independensek nagy rokonszenvét azok iránt, akik a gyermekkeresztséggel szemben foglaltak állást, de arra sohasem számítottunk, hogy valaha is halljuk őket bármit is kijelenteni az anabaptisták arminiánus tévelygései ellen.

Az úrvacsorát éjszaka kívánják megünnepelni, miután minden egyéb rendelés véget ért (mmmmm); jóllehet a brownisták most délelőtt veszik azt.

*1.57 Ami azokat a személyeket illeti, akik részesednek benne, olyan szigorúak, mint bármelyik brownista; mert mindazonáltal, amit új-angliai testvéreik, valamint ők maguk és Apologiájuk is vallanak arról, hogy a sákramentumban közösséget vállalnak a többi reformált egyházzal — s ezt időnként a brownisták is így vallják —, mind a mai napig válasz nélkül vetik szemükre, hogy Londonban, jóllehet brownistákat és anabaptistákat bocsátottak sákramentumukhoz, és ők maguk is részt vettek a brownisták gyülekezeteiben (nnnnn), mégsem ajánlotta fel közülük soha senki, hogy a szent úrvacsorában részesedjék bármely más gyülekezetben, és soha nem engedtek maguk közé úrvacsorai közösségre senkit, aki nem az ő útjukat követte volna (ooooo).

Ami ünneplésük módját illeti, azok, akik látták,*1.58 azt vallják róla, hogy igen halott és vigasztalás nélküli módon történik: nem úgy, mint Új-Angliában, ahol havonta egyszer, hanem mint Amsterdamban, minden Úr napján egyszer (ppppp); ami miatt ez a cselekmény sokkal kevésbé ünnepélyes, mint a többi reformált egyházban, és ebben is túlságosan hasonlatos Róma egyházának mindennapi miséihez.

Népüknek előzetes felkészítését egyáltalán nem végzik:*1.59 oly szerencsések, hogy valamennyi tagjuk mindig kellőképpen fel van készülve az úrasztalához való járuláshoz, attól a naptól fogva, hogy először belépnek egyházukba, egészen a haláluk napjáig; mert mindezen idő alatt nincs közöttük katekizálás, ez a gyakorlat állapotukhoz méltatlannak, s valamennyi gyülekezetükben teljesen szükségtelennek számít. Nem akarnak a megelőző héten prédikációt tartani, sőt még az úrvacsoráról való előzetes figyelmeztetést sem tartják. Új-Anglia azon gyakorlata, hogy az előző úrnapján figyelmeztetést adnak, most Londonban nem tetszik; s azután a sákramentum után hálaadó prédikációnak sem szabad lennie:*1.60 még csak egy kevés alkalmazását sem teszik a sákramentum alkalmára annak a tanításnak, amely az azt megelőző prédikációban hangzott el (qqqqq).

Jegyzetek

*1.46

A pásztor imádsága után a doktor felolvas és magyarázatot ad.

*1.47

Az igehirdetésben szabadon választhatnak igét, vagy mellőzhetik azt, amint ők azt célszerűnek látják.

*1.48

A prédikáció után a nép közül bárkinek, akit erre alkalmasnak tartanak, megengedik, hogy prófétáljon.

*1.49

Mindenkinek megengedik, hogy a gyülekezet színe előtt olyan kérdéseket tegyen fel a prédikációról, amilyeneket csak helyénvalónak ítél.

*1.50

A zsoltárok tekintetében különféle különös elképzeléseik vannak; de ezek közül a legkülönösebb az új rendelésük, a „zsoltározó próféta”, aki a zsoltárok helyett saját szerzeményű himnuszokat énekel a néma gyülekezet közepette.

*1.51

Elismerik a felolvasott imádság törvényességét különféle esetekben.

*1.52

Senkit sem akarnak megkeresztelni, csak saját tagjaik gyermekeit; így egyetlen csapással egész Angliát — saját útjuknak csupán igen csekély számú követőit kivéve — a pogányok állapotába helyezik, mindnyájukat kivetve a keresztyén egyházból, és megtagadva tőlük a sákramentumokat, az egyházfegyelmet, az egyházi tisztségviselést, és mindazt, amit Amerika pogányaitól is megtagadnának.

*1.53

Három további tételük által ajtót nyitnak az anabaptizmus előtt.

*1.54

1. Megkövetelik mindenkitől, akit meg kell keresztelni, a szövetségi szentségnél magasabb rendű valóságos szentséget, amely egyetlen csecsemőben sem található meg bizonyossággal.

*1.55

2. Keresztségük és keresztyén neveltetésük ellenére senkit sem tekintenek egyházuk tagjának mindaddig, amíg maga be nem lépett egyházi szövetségükbe.

*1.56

3. Tagjaik közül senkit sem hívnak számadásra presbitériumuk elé azért, mert makacsul elutasítja a gyermekkeresztséget, noha a brownisták e bűnért kiközösítést gyakorolnak.

*1.57

Az úrvacsorában egyetlen reformált egyházzal sem vállalnak közösséget, mindazonáltal nem tartják aggályosnak, hogy brownistákkal és anabaptistákkal közösségben részesedjenek.

*1.58

Az úrvacsorának megünneplési módja náluk holtabb és nem annyira vigasztaló, mint bárhol másutt.

*1.59

Náluk nincs katekizálás, nincs előkészítés, és nincsenek hálaadó prédikációk; rendes körülmények között sem a sákramentum előtt, sem utána nem szólnak róla egyetlen szót sem prédikációikban vagy imádságaikban.

*1.60

Mindkét elem megszentelésekor csupán egy kevés beszédet és egy rövid imádságot mondanak; azt követően pedig magában a cselekményben semmi más nincs, csak néma csend: nincs intés, nincs felolvasás, nincs zsoltár.

Forrás

A dissuasive from the errours of the time wherein the tenets of the principall sects, especially of the Independents, are drawn together in one map, for the most part in the words of their own authours, and their maine principles are examined by the touch-stone of the Holy Scriptures / by Robert Baylie …

CHAP. VI. An Enumeration of the common Tenets of the Independents. (Book 6)