Kicsoda az őrálló, akinek kezéből megkéri az ő vérüket, avagy minden keresztyén egy misszionárius?

Válogatott bibliamagyarázatok és művek az Ezékiel 33. fejezetéről & idézetek Bod Péter, Diószegi K. István, John Knox, valamit Samuel Rutherford műveiből.

Előszó

A mai, SDG Reformált Baptista Gyülekezetben tartott bibliaórán arról tanítottak, hogy az Úr számon fogja kérni az őrállótól (Ezékiel 33) mindazoknak a vérét, akiket nem figyelmeztetett, amennyiben az illető hallotta az Úr szavát. Azt is kifejezetten kijelentették, hogy eképpen te, mint egyszerű hívő, FELELŐS LESZEL családtagjaid vagy szomszédaid kárhozatáért; vagyis az ő vérük a kezedből kéretik majd meg. Ezért állítólag ez az ige minden hívőre vonatkozik. Ez napjainkban egy igen gyakori téveszme. Elhangzott továbbá a következő kifejezés is: „Minden baptista egy misszionárius”, valamint azon állítás, hogy mindenkinek kötelessége hirdetni az evangéliumot. Ez azonban a 17. századi szeparatisták tévedése, és később a kontinentális európai baptisták hivatalos hitvallásszerű jelmondataként is használták; és ezen jelmondatot Johann Gerhard Oncken alkotta meg. Az a gondolat pedig, hogy a lelkek megmentésének küldetését a laikus hívők karitatív szolgálatán keresztül kellene végrehajtani, a 17. századi independensek találmánya volt, ahogyan azt Samuel Rutherford kimutatta, ahogyan annak a korszaknak más presbiteriánus szerzői is: „De testvéreink álláspontja az, hogy a lelkek Krisztushoz való megtérése nem egyházi cselekedet, sem pásztori cselekedet, hanem szeretetből végzett munka, amelyet magánkeresztyének végeznek”. Az a kérdés, hogy ki az őrálló, számos helyzetben felmerül különböző helyzetekben és beszélgetésekben, még napjainkban is, és időnként heves vitává válik. Ezért egyelőre foglalkozzunk csupán ezzel a kérdéssel: Kicsoda az őrálló? Majd utána azzal, hogy mi a különbség magános és nyilvános tanítás vagy intés között, régi tanítókat idézve a református és presbiteriánus hagyományból.

Ezékiel 33, az őrállók kötelességéről – Károli

És lőn az Úr beszéde én hozzám, mondván: Embernek fija! Szólj a te néped fijainak és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert a földre, és a föld népe választ egy férjfiat ő magok közzűl, és őtet őrállóvá tészik ő magoknak; És az látja jőni a fegyvert a földre, és a trombitát megfuvalja, és azzal meginti a népet: Valaki hallándja a trombitaszót, és magára gondot nem visel, és a fegyver eljő, és elveszti őtet; az ő vére az ő fején lészen; Mert a trombitaszót hallotta, és magára gondot nem viselt, az ő vére ő magán lészen; a ki pedig ő magára gondot visel, az ő lelkét megmentette. Az őrálló pedig, ha látja a fegyvert jőni, és a trombitát nem fujja, és a nép magára gondot nem visel, és eljő a fegyver és elveszt közzűlök valamelly lelket: az az ember az ő maga álnokságáért ragadtatott el, de az ő vérét annak az őrállónak kezéből kivánom meg. Te azért embernek fija! őrállóul adtalak én téged az Izráel házának; hogy mikor hallod az én számból az én beszédemet, megintsed őket én tőlem. Ha mondándom a hitetlennek: Te hitetlen hallálal halsz meg; és nem szólándasz, hogy magát a hitetlen megőrizze az ő útától: az a hitetlen az ő álnokságáért hal meg, de az ő vérét a te kezedből kívánom meg. Ha pedig te meginted a hitetlent az ő útáról, hogy abból kitérjen, és ki nem tér az ő útáról: az, az ő álnokságáért meghal; és a te lelkedet megmentetted. (Ezékiel 33, 1-9, 7-es vers kijelölve)

Válogatott bibliamagyarázók – Ezékiel 33:7.

Benson kommentárja

Ezékiel 33,7–9. „Te pedig, embernek fia…” — Az Úr itt a prófétára alkalmazza az előző szakaszban leírt őrállói tisztséget, és megmutatja, hogy az ő kötelességét is ez szemlélteti. Mintha ezt mondta volna: Ha az őrálló, akit polgártársai állítottak őrhelyére, oly súlyosan vétkes, ha nem figyelmezteti a várost, és ezért ilyen büntetést kap az én kezemből, akkor mit várhatsz te, akit én rendeltelek arra, hogy figyelmeztesd honfitársaidat azokra a rettenetes veszedelmekre, amelyeket bűneik hoznak rájuk, ha elmulasztod ezt megtenni? Isten soha nem hagyta népét megfelelő tanítás nélkül, hanem a világ kezdetétől mind a mai napig minden korban kisebb vagy nagyobb mértékben gondoskodott erről. Időről időre, sőt minden korban őrállókat állított föléjük: jó és szent embereket támasztott, hogy tanítsák, intsék, figyelmeztessék és megfeddjék őket. „Az naptól fogva, mellyen kijöttek a ti attyáitok Égyiptom földéből, ez napig, küldöttem ti hozzátok minden én szolgáimat a Prófétákat, minden nap reggel felkelvén, és küldvén:” [Jeremiás 7,25] „Ha én mondándom a hitetlennek…” — Lásd az Ezékiel 3,18–19 verseihez fűzött megjegyzéseket. [1]

Matthew Henry rövid kommentárja

33,1–9. A próféta őrálló Izráel háza fölött. Feladata, hogy figyelmeztesse a bűnösöket nyomorúságukra és veszedelmükre. Intenie kell a gonoszt, hogy térjen meg útjáról, hogy élhessen. Ha lelkek azért vesznek el, mert ő elmulasztotta kötelességét, akkor a vétkük terhe őt is terheli. Gondoljunk arra, mivel kell majd számot adniuk azoknak, akik mentegetik a bűnt, hízelegnek a bűnösöknek, és arra biztatják őket, hogy békességben lehetnek, miközben tovább járnak bűnös útjukon. Mennyivel bölcsebbek az emberek földi, mint lelki dolgokban! Házuk őrzésére őrállókat állítanak, és őrszemeket küldenek ki, hogy figyelmeztessék őket az ellenség közeledésére; amikor azonban a lélek örök boldogsága vagy nyomorúsága forog kockán, megharagszanak, ha a lelkészek engedelmeskednek Uruk parancsának és hűségesen figyelmeztetik őket. Inkább elvesznének, miközben kellemes, hízelgő szavakat hallgatnak. [1]

Gill teljes Biblia-magyarázata

„Te azért embernek fija!…” — Itt kezdődik a példázat alkalmazása magára a prófétára, hivatalának és kötelességének leírásával. „Őrállóul adtalak én téged az Izráel házának” — ez megismétlése az Ezékiel 3,17-ben foglaltaknak; lásd Gill magyarázatát az Ezékiel 3,17-hez. A Targum így adja vissza: „Tanítóul rendeltelek.” Lelki őrállóról van szó; ezért a pásztorok, tanítók és az evangélium szolgái is őrállók, amint azt a 2Timóteus 4,5 mutatja.

„Ezért hallgasd meg a szót az én számból, és intsd őket az én nevemben.” A Targum így értelmezi: „Szómat az én Igémből fogod venni, és figyelmeztesd őket, hogy ne vétkezzenek ellenem.” [1]

Geneva Study Bible

„Te azért embernek fija! őrállóul adtalak én téged az Izráel házának; hogy mikor hallod az én számból az én beszédemet, megintsed őket én tőlem.”

[c] Ez azt tanítja, hogy aki nem az Úr szájából kapja a rábízott feladatot, az kém, és nem valódi őrálló. [1]

Keil és Delitzsch bibliai kommentárja az Ószövetséghez

A próféta elhívása a jövőre — Ezékiel 33,1–20. Ennek jelentése a következő: ahogyan egy ország kijelölt őrállójának kötelessége, hogy jelentse a népnek az ellenség közeledését, és ha ezt elmulasztja, halált érdemel, ugyanúgy Ezékielnek is, akit Isten Izráel őrállójává rendelt, kötelessége figyelmeztetni a népet a közelgő ítéletre. Sőt, ő már korábban is figyelmeztette őket erre, így aki nem vette komolyan a figyelmeztetést, azt bűne miatt utolérte a kard. Ahogyan tehát Ezékiel ezzel teljesítette kötelességét és kötelezettségét, ugyanúgy ezután is ugyanez a kötelesség marad számára: továbbra is figyelmeztetnie kell Izráelt. [1]

Bod Péter

ŐR-ÁLLÓ. Őr-álló az, a ki vigyáz a Városban, hogy kár ne légyen, a ki meg-inti az Embereket, mikor az Ellenség jő, hogy ki ki magára gondot tartson. Jelenti az Elöl-járókat, nevezetesen pedig a kik a Lélek dolgára vigyáznak. Ésa. LVI. 10. Az ő Őr-állói vakok. Ézék. III. 17. Jér. VI. 17. Mik. VII. 4. Ésa. LII. 8. [2]

Diószegi K. István

Mert a Prédikátornak az ő halgatóinak lelkekrül-is számot kell adni, mint Eze. 3. 17…;már tudod azt, csak a maga lelkéről-is nehéz az embernek számot adni, hát a másérúl? [3]

John Knox

Ezt a parancsolatot, mondom, a hozzá fűzött fenyegetéssel együtt, valamint mindazzal, ami ugyanabban a fejezetben elhangzik, nem csupán Ezékielhez, hanem mindenkihez, akit Isten őrállóul állít népe és nyája fölé – és őrállók azok, akiknek szemét megnyitja, és akiknek lelkiismeretét arra ösztökéli, hogy megintsék az istenteleneket…[4]

Minden keresztyén misszionárius? – Mi a különbség magános és nyilvános tanítás vagy intés között?

Samuel Rutherford

(A népek magánemberek által való megtérítéséről):

..De testvéreink álláspontja az, hogy a lelkek Krisztushoz való megtérése nem egyházi cselekedet, sem pásztori cselekedet, hanem szeretetből végzett munka, amelyet magánkeresztyének végeznek; holott Péter pásztori munkája által háromezren tértek meg, ApCsel 2., és ez a nyilvános szolgálat leértékelése és a népi prófétálásnak a felmagasztalása, amelyet egyedüli nyilvános és rendes eszköznek tartanak, amelyet Isten megáld a megtérítésre. [5]

(Arról, hogy mi a különbség magános és nyilvános tanítás vagy intés között):

..Amit ezzel (a magános tanítással) szemben fel lehet hozni, az az, hogy ez nagyon hasonlít a nyilvános tanításra: ha ugyanis egymást inthetik, taníthatják, vigasztalhatják, megfeddhetik, figyelmeztethetik stb., akkor mi a különbség e között és a nyilvános tanítás között, azon kívül, hogy az egyik nyilvánosan történik, a másik pedig egy házban? Válaszunk erre: ez nem annyira ellenünk szól, mint inkább Isten Írása ellen, és mégis világos a különbség; mert minden keresztény parancsot kapott arra, hogy egymást intse, tanítsa, megfeddje, vigasztalja stb.; a másikról viszont azt mondja az Írás, hogy senki sem prédikálhat, hacsak el nem küldetik. Így ennek az érvelésnek a következtetése éppúgy Isten Írása ellen szól, mint azok ellen, akik ennek a szolgálatnak a jogszerűségét védelmezik. És ez az érv éppúgy vonatkozik arra is, aki egy emberhez beszél, mint arra, aki húsz emberhez beszél. Harmadszor pedig igen nagy különbség van a magánjellegű intés és a nyilvános prédikálás között; éppen úgy, mint amikor egy közkatona figyelmezteti a sereget, hogy az ellenség közeledik, és az is, akit őrállónak rendeltek, szintén figyelmezteti őket ugyanerre. Kérdezzük meg, mi a különbség e két figyelmeztetés között. A különbség világos: az egyiknek megbízatása és a hadvezértől, valamint a seregtől kapott felhatalmazása van arra, hogy figyelmeztessen. A másiknak viszont nincs ilyen kötelessége. Mégis, mivel ő is a sereg része, köteles figyelmeztetni, amikor veszélyben látja őket, bár nem olyan nyilvános módon, és ha ezt elmulasztja, vétket követ el. Hasonló a különbség egy olyan tanító között, aki nyilvános felhatalmazással rendelkezik a tanítványok oktatására, és aközött, amikor az egyik tanítvány ugyanabból a leckéből tanít egy másikat, amelyet a tanító is tanít. Senki sem mondaná, hogy az egyik bitorolja az őrálló helyét, a másik pedig a tanító feladatát; hanem az egyik azért teszi, amit tesz, mert erre különleges megbízatást kapott, a másik pedig azért, mert annak a közösségnek a tagja. Továbbá az egyiknek a helyét nyilvános felhatalmazás biztosítja; és amikor neki engedetlenek, két vétket követnek el: az egyiket az Úr elhívása és tekintélye ellen, a másikat pedig az üzenete és az ellen az igazság ellen, amelyet képvisel. A másikkal szembeni engedetlenség azonban nem ilyen súlyos. Továbbá a nyilvános őrálló arra van rendelve, hogy az emberek javára minden szokásos és lehetséges eszközt felhasználjon; a másiknak viszont csak a maga szokásos módján kell eljárnia. A magánemberként élő kereszténynek segítenie kell másokat a mennybe vezető úton; de nem szabad ezt fő feladatává tennie – vagyis nem kell ennek érdekében teológiát tanulmányoznia. [6]

Forrás

[1]: Bible Commentaries on the book of Ezechiel ch 33.: https://biblehub.com/commentaries/ezekiel/33-7.htm | BibleHub

[2]: Szent Irás’ Értelmére Vezérlö Magyar Leksikon: Mellyben A’ … books.google.hu › books Bod Péter · 1746 – 203-204. o.| Google Books

[3]: Ki-osztatott Talentom: azaz ollyan idvességes magyar … books.google.hu › books István Diószegi K. · 1679 – 76. oldal.| Google Books

[4]: The First Blast of the Trumpet against the monstrous regiment of Women John Knox | Gutenberg https://www.gutenberg.org/files/9660/9660-h/9660-h.htm

[5]: Vajon mindenkit „egyházba kell-e iktatni”, azaz egy látható gyülekezet tagjává kell-e lennie egy kifejezett, szóban megfogadott vagy megvallott szövetség által? From the work of: The due right of presbyteries, or, A peaceable plea for the government of the Church of Scotland … by Samuel Rutherfurd … CHAP. 5. SECT. 5. PROP. 3. QUEST. 6. Manuscript. The due right of presbyteries, or, A peaceable plea for the government of the Church of Scotland … by Samuel Rutherfurd … Rutherford, Samuel, 1600?-1661. London :: Printed by E. Griffin, for Richard Whittaker and Andrew Crook …, 1644 University of Michigan Library | Early English Books Online Collections

[6]: The Deliverance of the Kirk of God Samuel Rutherford | Sermon Index