„Ez az én testem” – Krisztus úrvacsorai jelenlétéről

Kiss Áron

(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke,

Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

BUDAPEST, 1881.

Debreceni Hitvallás

143-152.o.

Az Urvacsoráról.

Az Urvacsora földi és mennyei dologból álló sákramentom a Krisztus szenvedésének és halálának emlegetésére, a mi hitünknek megerősítésére és lelkünk mennyei táplálékának, Krisztussal és a Krisztus egyházával való közösülésünknek és egyesülésünknek kiábrázolására. 1 Kór. 10. 11. Mát. 26. Ján. 6.

Az Urvacsora sákramentomának lényege: először a jegy a kenyér és bor; ezt nevezik alapnak. A jegyeztetett dolog, vagy a sákramentom tárgya: a Krisztus teste és vére, vagy az uj szövetség, azaz a Krisztus testének és vérének hatálya: bűnbocsánat, szentlélek ajándékozása, kibékülés. Az értelemhasogatók (dialectici) végnek, célnak (terminus) nevezik. Az alkalmazás, a jegyeknek a Krisztus emlékének kijelentésére való forditása, azaz maga az alak és az Urvacsorának törvényes rendeltetése.

Ezek szükségképen megkivántatnak az Urvacsora lényegére. Mert valamint lehetetlen, hogy testünknek és lelkünknek állománya és anyaga ugyanegy legyen; avagy hogy a mennyeiek vagy szellemiek a testiekkel ugyanazon egy anyagból valók lehessenek: épen ugy lehetetlen, hogy a jegy és jegyeztetett dolog: a kenyér és a Krisztus teste ugyanaz legyen lényegében és anyagában. Mert a sakramentom lényege megsemmisülne, ha a kenyér Krisztus testévé lenne anyagában és állományi (valóságos) alakjában. Mert az igaz sakramentomnak két megkülönböztetett és különféle anyagból és alakból kell állnia. Mint ezen mondatok igazolják: a kenyér test, a pohár vagy bor uj testamentom, a körülmetélkedés frigy, a Krisztus szikla, szőlőtő, bárány. Ennélfogva tagadjuk a pápista átlényegülést. Tagadjuk azt is, hogy az urvacsora jegyei a kenyér, bor, pohár valósággal lényegileg a jegyeztetett dolgok, t. i. test, vér, és uj testamentom lennének, mert ezt tanitani egyre megy az átlényegüléssel. Mert egy megkülönböztetett (species) lényegileg nem lehet más alakká és más fajjá, ha csak a másik fajnak lényegével és alakjával nem bir. Az egyedül az átlényegülés által lehet. A kenyér lényegileg nem a Krisztus teste, ha csak a kenyér a Krisztus testének lényegével, anyagával és alakjával nem bir. Tehát a lényegitők és átlényegitők ugyanegyek, és a testevők az ellenmondások zavarába esnek. A jegynek a jegyeztetett dolgokkal egyesülése a rendeltetés és név közlésével lészen. A jegyek, kenyér és bor csak a neveit veszik fel a jegyeztetett dolgoknak, t. i. a testnek és vérnek, nem lényegét, nem alakját a jelentés ábrázolásáért; felveszik továbbá a jegyeztetett dolgok neveit e jegyek azért, hogy e jegyeztetett dolgok mennyei, szellemi és titkos jelenlétét és közöltetését az igéretben a léleknek hit által jegyezzék; mert valamiképen a jegyek testileg jelen vannak, a szájjal és testtel mint jelenlévők közöltetnek: ugy a jegyeztetett dolgok a Krisztus teste és vére a mi lelkünk (nem testünk) előtt az igéretnél fogva hit által szellemileg valósággal jelen van és adatik a választott hivöknek A gonoszok csupán a jegyeket veszik, nem lévén hitök, a mely által a jegyeztetett dolgokat lehet venni. A választott hívők az igéretben a jegyet a jegyeztetett dolgokkal együtt veszik, mert két kézzel, a testnek és léleknek szájával, tudniillik hittel birnak.

Jelen van a Krisztus, a Krisztus teste és vére, és testének valóságos jelenvaló közöltetése létesül az urvacsorában, hanem szellemileg az igéretben – és jelen van az ujonnan született léleknek hit által; nincs jelen a kenyér által a kenyérben, a kenyér alatt, hanem az igéret által és az igéretben. Nem testileg közöltetik a Krisztus teste a testtel, hanem szellemileg a lélekkel. Krisztus nem mondta, hogy legyen testté e kenyér, hanem azt mondotta: ez az én testem. Testének nevével jelezte meg a kenyeret (insignavit). Az atyák mind igy tanitják.

Balgaságot beszélnek azok, a kik az urvacsorát csudának nevezik és az átlényegülést s a test jelenlétét a csuda természetével védelmezik, holott igen különbözik a sákramentom a csudától, mind fajára, mind lényegére nézve. Másként fogad a szűz a szentlélektől, s másként bárány, szőlőtő és szikla, féreg, oroszlán és bűn a Krisztus.

Ágoston 5 köt. epi. 118. 9 köt. Jánosra irt hom. 21. 26. 49. Lom. 4. k. S. r. – Kryzosztom hom. az urvacsoráról Ján. 6 részére. Ambrus a szents.-ről. 1 Kór. 11. Mát. 26. Ján. 1. 13. Ignác Fil.-hoz, Kelemen 2. könyv. Jusztin Martyr. Apol. 2. — Iren. 4. könyv, 3. 4. fej. — Ágoston 8. 9. köt.

A kenyér test.

Pál és Lukács ezt a kifejezést: Ez az én vérem, képletesen névmásitással az eredményt téve az ok helyett, igy magyarázták: E pohár uj testamentom az én vérem által. Pál a 1 Kór. 10. ezt a kifejezést: Ez az én testem, képletesen igy tette ki: A kenyér a Krisztus testével való közösülés, hogy megmutassa, miszerint a jegyek a jegyeztetett dolgokkal titokzatosan (mystice) vagy sákramentomilag egyesülnek is, hogy a Krisztus teste és vére velünk szellemileg közöltetik titkos élés szerint hit által az igéretben, nem testileg, és mi a Krisztussal szellemileg egyesülünk, nem testileg. Helyesen cselekesznek azért, a kik e kifejezéseket: Ez az én testem; ez az én vérem névmásitással magyarázzák, mint Béda, Origenes, Nazianzi¹) és mások, azaz jegye vagy kiábrázolója a Krisztus testének. Mivel az isten 1 Mózs. 17. és Pál Róm. 4. ezt a kifejezést: A körülmetélkedés szövetség, igy magyarázták: azaz jegye a szövetségnek, pecséte a hit igazságának. A patvarkodók balga beszédeit, minők a sákramentáriusok, a testevők, elvetjük. Azt tanitják az atyák, még a pápista tanitók is a hitformában, hogy a Krisztus test szerint felment a mennyekbe. Az urvacsorai kenyeret, bárminő magvakból, vagy szemekből legyen az sülve, csak kenyér legyen, elfogadjuk. Akárminemü és formáju kenyérrel él az egyház közönségesen a polgári életben, ugyanazzal osztjuk ki az urvacsorát. Mint a Krisztus és az apostolok általában mind cselekedtek: mert a Krisztus is a közönséges kenyérrel élt, midőn kovásztalant vett s az apostolok, midőn kovászossal éltek. A minémü kenyérrel Indiában, Görögországban, Ázsiában, Európában, Afrikában éltek, ugyanazzal éltek babonás hit nélkül az apostolok is. Kárhoztatjuk azokat, a kik a lelkiismeret kényszeritett lenyügözésével babonásan tukmálják az Antikrisztus kenyerét az oltárokkal és pápai szennyekkel. Az erőtlenek közt ugyanez áldozati anyagot és alakot megtürjük egyideig az oltárokkal és öltözetekkel – mert ugyanazon átok nevével vannak kárhoztatva: hanem a hol már a gyengék hitökben megerősödtek, ott a bálványozásnak jegyeit, cimeit, kötelékeit, oltárokat, képeket, pápista öltözeteket a babonás kenyérrel együtt eltávolitjuk az egyházból. Mert nem akarjuk utánozni a pápát, mint Antikrisztust az ő kenyerében és szenynyeiben; hanem akarjuk inkább követni a Krisztust szabadon és szentül. Azután elháritjuk e bálványozás jegyeit az egyháztól azért, hogy az utódoknak ne legyenek botrányukra s romlásukra. Harmadszor mivel az irás is kivánja, hogy a bálványozásnak anyaga, célja, neve töröltessék el a kegyesek között. Hózse. 2. A bor akárminő szinü legyen, helybenhagyjuk. Valamely folyadékkal az emberek az ő országukban a bor helyett élnek, azzal élünk mi is az urvacsorában. A tejjel, hussal való élést megtiltjuk. Mert nincs parancsunk a kenyérnek és bornak fajáról, alakjáról és minőségéről. A flórenci zsinat. A Krisztus teste a kovásztalan, valamint a kovászos buzakenyérből megkészül.

Platina²) a Gergely életében bizonyitja, hogy a római egyház 111 évig élt kovászos kenyérrel; és azt mondja, hogy az alexandriai első zsinat volt a kovásztalannak megállapitója. Nicefor³) azt állitja, hogy az egyházak kovászos kenyérrel éltek. Gergely pápa, — in Reg. – midőn akár kovásztalan, akár kovászos kenyeret veszünk, egy testté leszünk. A szájjal vagy kézzel való elvételt szabadosnak tartjuk; midőn pedig babonából nem merik a kezökkel elvenni, Krisztus példájára a kezökbe adjuk, s rendszerint adjuk minden vele élőknek. Állva vagy ülve szabadon vesszük. A térdepelés, leborulás, kezek kiterjesztésének babonáit, minthogy azok az imádás jelei, megtiltjuk.

A Krisztus jelenlétéről.

Az egész Krisztus személy szerint a teljes szentháromsággal együtt, lényegileg (enter), hatalmilag, kegyelmileg mindent betöltve mindenütt jelen van. Jelen van a Krisztus istenségének természetére és hatályára nézve, mert Jézus isteni természete véghetetlen. Origen. 3. köt. Máté 18. 26. 28.-re. Lom. 4. könyv 10. r. Ágoston ért. 50. 9. köt. Ambrus 3. könyv. Zsolt. 3. 10. 14.

Emberi testének természete és tulajdonsága szerint helyileg tekintve, helyének megváltoztatásával felment a mennybe, ül egy bizonyos helyen. A Krisztus test szerint az istennek jobbján határozott helyet foglal.

Az ember Krisztus testére nézve kétféleképen van jelen. Először erejével, hatályával és szellemi egyességével és közösülésével, mint a szőlőtő a venyigékben, s a fej jelen van az erek által a tagokban természeti erejének részesitésével. Igy a Krisztus teste az ujjászületett lélekben, az igéret szerint a Szentlélek segedelme folytán az igaz hit által szellemileg valósággal jelen van. Továbbá személye egységére nézve, a mennyiben a test és (Logos) ige egy lény, egy véghetetlen személy. Igy szól Ágoston János 3. 6.-ra és Dardanhoz. A mennyiben pedig nem egy az igével tudniillik természetében, tulajdonságában: nincsen jelen. De a mennyiben egy az igével tudniillik személyes egyesülésében, a váltság hatályában és érdemében: ennyiben a test a logoszszal jelen van a választottakban. A konstant. 5. zsin. 7., 8. fej. tanitja a természeteknek személyes egyesülését és a testnek e személyes egyesülésben jelenlétét. Ágoston 9. köt. János 3. részére Cyrill Khrizoszt. ugyanott ugyanezeket. Ágoston a 77. 98. zsoltra, 8. 9. köt. János 3. 6. részére Fulgen. Trazihoz 2. k.

Mi a kenyérrel való természetes részesülés a Krisztus testében?

Midön Cyrill, Hillar, Kryzosztom azt mondják, hogy mi természetes részesüléssel egyesülünk a Krisztussal az ő testének evése által, valamint Hillar a Háromságról irt 8 könyvében, Krysosztom, Cyrill, Theofilaktus János 6. részére ugyanezt tanitják a természetes részesülésről: nem értik a Krisztus testének a mi testünkkel való oly közöltetését, minővel az eledelek összevegyülnek testünkkel; nem is a test megemésztése által lesz a mi lelkünkkel való testi egyesülés, hanem mint a Krisztus Ján. 5. 6. 15. az ő testének ételét és azzal való egyesülésünket átvitt értelemben magyarázta a szőlőtő és venyigék hasonlatában, Pál pedig a fő és test hasonlatában: ugy az atyák is képletesen értették a természetes részesülést. Mert valamint a szőlőtő valósággal vagy igazán és természetes összeköttetésben van a venyigékkel és a fő tagokkal: ugy a Krisztus magát és a maga erejét valósággal közli mennyei és szellemi módon a választottakkal; a Szentléleknek egyéni és természetes munkája által. Minket a maga valóságos kegyelmével ujjá szül, uj teremtményekké alkotván és belénk uj szivet, uj lelket adván.

Ez a szellemi részesülés pedig mennyei módon és titkos evéssel, hitből lészen a Szentlélek által nem testi megváltozás vagy emésztés által, a mint történik a testi származásban és emésztésben. Mert nem emésztetik meg a Krisztus teste, nem is vegyül a mi testünkhöz, mint a megemészthető eledel, hanem a Krisztus teste a Szentlélek munkálkodása által, hitből közli az ujonnan született lélekkel az istennek ő benne lakozó teljességét. Ján. 5. 6. 15. Eképen magyarázzák ki magokat Cyrill és Hillár. Sőt a Krisztus is azt mondja, hogy az ő teste hit által használ s azt hittel esszük. A Krisztusnak ezen lakozása, részesitése, vagy mennyei és szellemi közöltetése pedig a mi szellemi részünkkel, tudniillik lelkünkkel szellemileg a Krisztus szellemi javaiban történik, jelesen a Krisztus igazságának és életének közlésében: s nem azzal, mintha a Krisztus testének állománya a mi testünkkel összevegyülne, mint más eledelek. Azért nevezik pedig természetes vagy valóságos részesülésnek, mivel a Krisztusnak valóságos szellemi javai valósággal és lényegileg közöltetnek velünk hit által és valósággal táplálják a mi lelkeinket, mint testünket nevelik az eledelek. Tehát a természetes részesülés szellemi közöltetést jelent.

Milyen szólásmód ez: Ez az én testem? s a Krisztus testének evéséről.

Krisztus testét esszük először sakramentomilag, titkos módon (in mysterio) jelképileg, a jegynek a jegyeztetett dologgal való rokonságánál és összeköttetésénél fogva, azaz a mennyiben a jegynek neve test és az, az isten rendeletéből sakramentom, annyiban nem a dolgot esszük, nem a test állományát, hanem annak jelét vagy jegyét, a testnek mysteriumát neve szerint. Igy jók és roszszak eszik a Krisztus testének jelképét a jegyben, de nem rágják testileg a test állományát, mint Cyprián állitja. Mert semmit sem használna a Krisztus fogakkal megrágott és megemésztett teste, mint Cyprián mondja. Mindenik atya ezt tanitja a Jánosra irt magyarázatokban az Urvacsoráról szóló értekezésben.

A másik evés a szellemi, mennyei. Ez egyedül hit által lesz az igéret szerint. Jelenti pedig a szellemi evés, hogy a Krisztust az igéretben vetett igaz hittel, az ő testével és minden javaival együtt elfogadjuk, hogy a Krisztusból, mint élő kutfőből, üdvet, igazságot, életet meritsünk és alkalmazzunk lelkeinkre a mennyei egyesség és összeköttetésnél fogva; miként a szőlőtő és a venyigéknek, a fő a tagoknak természetszerint és valósággal elevenitő erőt, életet kölcsönöz. Se hitbeli evés, vagyis a Krisztus testéből meritett javaknak alkalmazása és közlése lészen a Szentlélek munkálata által. A hit az evés szerve. Maga pedig a testnek evése, a hitnek az evésben való munkája, azaz a Krisztus szellemi javainak alkalmazása s velünk való egyesitése, és a hit gyümölcse, mely a Krisztus testéből életet, igazságot merit. Igy tanitják az atyák a Ján. 6. részéről. Továbbá a szellemi lélek (anima spiritualis) szellemi szervével, az ő szájával, tudniillik hitével, szellemi szolgájának, tudniillik a Szentléleknek kezéből, szellemi eszközökből, tudniillik az igéretből szellemi javakat merit a Krisztus testéből; és e lélek egyesül, megelevenedik, nem a Krisztus testének állománya és anyaga összevegyitésével vagy egybezavarásával, hanem a lelki javakkal, tudniillik a Krisztus testéből meritett igazsággal, üdvvel és élettel, ezekkel egyesül és él a lélek. A milyen a lélek, olyan szellemi eledellel kell annak élni; a Krisztus teste pedig test. Nem elegyedik hát össze a lélek a Krisztus testével, hanem egyesül a Krisztus testében helyheztetett lelki jókkal. Valamint a csecsemő szájába fogja anyjának emlőjét, de a tejjel egyesül s nem az emlők husával: ugy meg fogja a lélek is hittel a Krisztus testét, de az igéretben, mennyei jókat szív és vesz magához a Krisztus testéből és ezekkel él.

Miképen tanitják Cyprián, Ambrus, Theofil és Kryzosztom, hogy a sakramentom elemeinek természete elváltozik ?

Az atyák az elemeknek jelképies (mysticus) szellemi és sákramentomi s nem testi elváltozásáról szólnak, azaz nem mondják, hogy az elemek állománya vagy anyaga és alakja elvész, mint az átlényegitők balgán beszélik, hanem hogy megmaradván azok természete, azaz lényege, anyaga, lényegi és esetleges alakja (a melyek egyszóval természetnek neveztetnek): megváltozik az elemek haszna, rendeltetése és állapotja, a miként megváltozik az emberek természete is az ujjászületéssel égi természetté, habár az emberek teste és lelke megmarad is.

Ez és több hasonló példát idéz fel Ambrus az elváltozásról, és 4. könyve 4. fejezetében azt mondja a sákramentomokról és azokról, a kik a sákramentomokba beavattatnak, hogy midőn elkövetkezik a megszentelés, Krisztus teste lészen a kenyérből, nem a kenyér lényegének elvételével, hanem a Krisztus teste kegyelmének a kenyérhez való adatásával és ennélfogva a Krisztus arra való ruháztatásával. Kryzosztom Mona. cs.-hoz. A kenyér a kegyelem megszenteléséből, a pap közbejöttével megszabadittatott a kenyér nevezettől és méltónak itéltetett, hogy a Krisztus testének nevével neveztessék: habár a kenyér természete abban megmaradt. Cyprián: A kenyér nem képében, alakjában, hanem természetében változott meg, s az ige minden hatósága által lett testté. A részesités végett nem az összelényegülésig, hanem a legtestvériesebb társitásig jutott el a Szentlélek. Mi erőtelenek érzékelhető erősség által tanittattunk meg, hogy a sakramentomokban bennök van az élet hatálya, s hogy nem annyira testi, mint szellemi átlépés által egyesülünk a Krisztussal. Nem használ a Krisztus teste, ha szánkkal sülve, főve rágjuk. A szent kenyér Judásnak bűnnel fertőzött szájába jutott. Még a méltán evők sem rágják szájokkal a Krisztus testét; minthogy nem is a testnek adatik az ő teste, hanem a választottak lelke az igéretben vetett hittel valósággal és igazán veszi mennyei módon az egész Krisztust. Az apostol is azt tanitja, hogy a kegyesek méltán eszik a kenyeret s hogy a ki a kenyeret méltatlanul eszi, kárhozatot eszik. Nem mondja az apostol, hogy a ki méltán vagy méltatlanul eszi a Krisztus testét, vétkezik az ő teste ellen, hanem azt mondja, a ki az Ur kenyerét eszi méltán vagy méltatlanul. A ki az Ur testét eszi, él: a gonoszok meghalnak; tehát nem eszik. A Krisztus teste egyedül hittel vehető; s a gonoszoknak nincsen hitök. Az atyák is azt tanitják, hogy a megvetettek egyedül a sákramentomokat, a sákramentom tárgya nélkül, azaz a test és uj testamentom nélkül veszik. Mert a sákramentom tárgya a test, vér, uj szövetség, ill. mint e szólásmódok mutatják: a kenyér az én testem, a pohár uj testamentom. Gonoszul osztják fel a scholastikusok a sákramentom tárgyát elválasztható okra és eredményre, mintha a gonoszok vennék a Krisztus testét, de nem annak eredményét, t. i. a bűnbocsánatot, kegyelmet és életet. Mert azt mondja Jézus; a ki eszi az én testemet, élni fog. Igy szólanak Irenæus, Ágoston, Cyprian a sákramentom tárgyáról. Miként feljebb Pál és az atyák bizonyitása és magyarázata után bebizonyitottuk, mi e szólamot képletes beszédnek állitjuk, tudniillik névmásitásnak; Ágoston másokkal együtt képmásitásnak nevezi. Ebben a kifejezésben: e pohár uj testamentom, névmásitás és tárgymásitás áll. Az atyak azt tanitják, hogy az urvacsora kenyerével a Krisztus teste képviseltetik, mutattatik és jegyeztetik; mint Ágoston, Irenæus, Ambrus, Origenes, Tertullián és mások. S nem is szokatlan, hogy a van ige a jelenti helyett használtassék, kivált a titkos jelképes és sákramentomi szólamokban, például Máténál 13. Az aratók angyalok. Cyprián 1. könyv, 6. lev. Epifan. Jeromos Hibidiáshoz. Klemens 2. könyv 5. fej. Ambrus 4. 5. könyv, azokról, a kik a sakramentomokba beavattatnak. Ágoston 23 levél Bonifáchoz. A kenyér sajátságos módon neveztetik Krisztus testének, nem a dolog igazsága, hanem a titok jelezése szerint, miként a pap áldozata a Krisztus szenvedésének mondatik. Hieronym az Eféz.-re.

Az atyák Máté 26. Luk. 22. Ján. 6. az Urvacsoráról való értekezésben. – Ambrus 5. könyv a szentségr. fej. — Ágoston, Cyril. Kryzosztom. Theofil. Ján. 6. 1 Kór. 11. – Ágost. 2. a zsolt. Jerém. Jerómós a 4. Mózs. — Lomb. 4. könyv 9. 12. r. — Tertullian Marcion ellen Cyprián az Urvacsoráról. Ágoston 9. köt. 6. fej. — Jánosra, a 98. zsolt.-ra.

Az urvacsora edényei.

Az irás ivóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennemü edényeket, akár üveg, akár fa, vagy arany, ezüst és cserép legyenek, vagy rézből és bármiféle ércből készültek, elfogadunk, csak a visszaélés, fényüzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt. Mert azt akarja az Ur, hogy a Baál maradványai rekesztessenek ki az egyházból, hogy azok ne is neveztessenek. Hozseás 14. 2. 3. Zak. 9. Elvészem az ő szájokból az ártatlan vért és kivonszom fogaik közül az ő utálatos ragadományokat.

Baruk. 6. Naum. 1. 2. Haggé. 1. 2.

Az oltárok; ároni öltözetek.

Az oltárok az ó szövetség áldozó papságához tartoztak, és az áldozattal a Krisztus halálát és keresztjét, vagyis megáldoztatását jelentették. Jelképek, árnyak, vagy példázatok voltak, és az ároni ruhákkal együtt a Krisztus papságát és eljövetelét jelentették. Tehát a Krisztus elküldetésével ugy megszünt az ó áldozárság, áldozat és ruházat, minden az ó szövetségi papsághoz tartozó szertartásokkal együtt, mint a sötétség elfut a nap jöttével. Zsid. 7. 8. 10. 1 Kór. 10. Kol. 2. A Krisztus eljövetele és papsága ellen cselekesznek, kik az oltárok alakját és Lévi-féle papságot felállitani akarják és tagadják, hogy a Krisztus ugy küldetett el, mint az ó szövetség árnyainak igaz teste és fénye. Krisztus, az apostolok, próféták közönséges ruhát viseltek még mikor a sákramentomokat kiszolgáltatták is, és igy most is viselhetnek a papok tisztességes ruházatot, közönséges öltözetet. Még a zsinatok is tiltják a püspökök és papok ruházatban való babonás fényüzését.

Lucius pápa végzése. Const. 6.

Hivatkozások

1) Nazianzi Gergely (meghalt) 390-ben a II. egyet. zsinat szónoka, hol a sz. háromság védelmeért «Theologus) nevet nyert. 380-ban konstantinápolyi püspök lett, de egy év mulva lemondott.

2) Platina Olaszországban sz. 1421, megh. 1481. A vatikáni könyvtár öre. Megirta a pápák életét.

3) Necephorus Blemmidas tudós görög barát és pap az Athos hegyén, a 13-clik században.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); Debreceni Hitvallás