Az áldozatról, papságról, papok áldozatáról és az igaz sákramentumokról
Kiss Áron
(1815–1908)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből
BUDAPEST, 1881.
Debreceni Hitvallás
162-165. o.
Az áldozatról.
Az áldozat háromféle: jelképes, elégtevő és szeretetvendégségi vagyis hálaadó. Jelképi áldozat volt az ó szövetségben a nagyobb-kissebb barmokból, föld gyümölcseiből, a mi jelképe és árnya volt a Krisztus keresztfán végzett áldozatának, mint az apostol a zsid. 5.7. 8. 9. 10. Kol. 2. tanitja, melyek azt ábrázolták, hogy a Krisztus szenvedésében nekünk kegyelem és üdv fog adatni: valamint a mi sákramentomaink a már megadatott Krisztust, s hogy a kegyelem a Krisztusért hit által megadatik az igéretben amaz életre választottaknak Mert az ó- és uj szövetségi sákramentomok nem adnak üdvességet a jegyekben, hanem mint pecsétek s a hit köntösei, jelezik a választottak igazságát és üdvességét. Róm. 4. Zsid. 8. 9. 10. Kryzoszt. Ambrus. Mát. 3. Róm. 4. Zsid.
Mindezek mint az igazságok előmintái eltöröltettek a Krisztus áldozatával a Mózes törvénye és papságával együtt. A mint ezt Irenæus, Ignác, Origenes, Ágoston, Jerómós, Cyrill, Kryzosztom, Cyprian és más atyák tanitják a Máté 13. 15. Zsid. 7. 8. 9. 10. Jerómós az alább jelzett prófétákról. Ambrus a 38. zsolt. Zsid. Kol. 2. Róm. 3, Hóze. Róm. 12. 40. zsolt.
Elégtevő áldozat, a Krisztus keresztfán végzett áldozata, melyet örök szellemével istennek áldozott a bűn eltörlése és az örök váltság megszerzése végett Zsid. 9. 10. Ján, 10. 17. Rom. 3. S. 1 Pet. 2. 4. Ján, 1. Ezs. 53. Istennek báránya, ki elveszi e világ bünét. Hordozta a mi bűneinket a fán. Egyetlen áldozatjával tökéletesekké tette mind örökké azokat, a kik megszenteltetnek. 1 Ján. 2. A ki a mi bűneinkért engesztelő áldozat. A kit engesztelő áldozatul adott a mi bűneinkért Ignác Magn. hoz: a Krisztus maga egy oltár.
Csak ezen áldozattal töröltetnek el a vétkek és a bűnök sulya vagy büntetései. Rom. 3. 8. 2 Kór. 5. Ezsa. 13. 5. Zofón. 3. Zakar. 9. 31, 51, 102. zsolt. s több más helyeken mondatik. Én vagyok ki eltörlöm a te álnokságidat. Ezék. 11. 36. Jerém. 31. Zsid. 8. Kegyelmes leszek az ő álnokságoknak és az ő bűneikről és hamisságaikról meg nem emlékezem. Ezsa. 38. Mike 7. Zak. 13. Eltapodod a mi álnokságinkat, hátad megé veted minden bűneinket. Ezt mondják az arau-i, mélai zsinatok, Cyril Jánosra és más atyák, s Cyprián 1. könyv 8. levél nincsen más áldozat és más papság a Krisztuson kivül.
Hamisan hazudnak, a kik a pápista misét elégtevő áldozatnak nevezik, holott az csak egy van t. i. a Krisztus halála.
Ambrus, Ágoston, Cyril, Kryzosztom, Theofilak, Beda, Anzelm, jegyz. Máté 26. Ján. 6. 1 Kór. 10. 11. a sákram. könyv. Ágoston 2. 3. 5. 9. köt. mint Gratián és Lombard bizonyitják az urvacsorát «hálaáldozat»-nak nevezik, először a hálaadásokért, másodszor az elégtevő áldozat emlékezetéért, mert azt mondja az Ur: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre; az Urnak halálát hirdessétek. Továbbá nevezik az engesztelő áldozat emlékének, de nem engesztelő áldozatnak.
A hálaáldozat és kegyes ajánlat, a Szent Lélek gyümölcse az ujjászületettben és minden jó cselekedet, isteni tisztelet és jótékonyság, hálaadás, könyörgés, uj élet, ó ember megöldöklése és az uj megelevenitése vagy felöltözése, isten kegyelméből lesz a Krisztus igazságában a Szent Lélek ereje és segélyével, hit által. A mint Róm. 13. 1 Kór. 16. 2 Kor. 11. Zsid. 12. 13. 1. Pét. 2. a kegyesek áldozatát nevezik; s az atyák is, a szentek zsinatai és az igaz végzések a Gracián bizonysága szerint a szentek lelki áldozatát meghatározzák. A sákramentomokat helyesen nevezhetjük hálaáldozatoknak azon könyörgésekért, a melyeket a sákramentomok kiszolgáltatásánál mondunk; és az atyák e kifejezéseken áldozni, áldozatot tenni értik az isteni tiszteletet és a könyörületesség munkáit. Jusztin martyr, Ignác, Tertulián 4. könyv. Iren. 4. könyv az eretnekek ellen. És a görög szerzök a sz. irás megjegyzett bizonysági felől. A megszent. 2. d. – Florenci zsin. Tertull. a keresztségről,. Cyrill Ján. 1. 3. 4. részéről, Ágoston 2. köt. 23. lev. Ján. 3. 6. részéröl 9. köt. Zofón. 1. 3. Ézsa. 65. Hózs. 3. 6. 14. Malak. 1. 3. Amóv. 5. Cyprián a körülmet. Ágoston 2. 9. köt. Jerómós a prófétákról, Ambrus, Kryzosztom a zsid. lev.-ről. — Cyprián 1. könyv a 6. lev. Origen., Cyprian, Kryzosztom, Ambrus a Róm. 12. részére irt jegyz.
A papságról (sacerdotium).
A papság háromféle, miként az áldozat.
Lévitai vagy ároni volt az ó testamentomban, mely állott barmoknak, véráldozatoknak áldozatában a Krisztus papságának jelzésére. Ez a papság mint árnyék csak a Krisztus áldozatáig, keresztfán történt haláláig állott. A Krisztus áldozatával az ó testamentom papsága és minden áldozatai megszüntek. A mint Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Kol. 2. Ján. 1. meg van irva, hogy a Krisztus papságával és áldozatával az ó testamentom papsága és áldozata mint árnyak elenyésznek. Tehát a Krisztus papságának és áldozatának igazsága ellen készitik a Baál papjai a pápák és minden misegyártó áldozárok az oltárokat, papságukat és ároni ruháikat: mert tagadják, hogy maga a Krisztus az árnyak (ábrázolatok) teste a világosság és igazság már megadatott. Igy miként az Ezópus ebei szemtelenül kapkodnak a papság és áldozat árnya után, magát az igazságot, a testet, a világosságot a Krisztust elejtvén. Nem használ azoknak semmit sem a Krisztus, a kik az ó szövetség árnyait akarják felállitani; söt kiestek a kegyelemből mint az isteni végzésnek és szövetségnek megsértői. Hóhérai azok a Krisztusnak, kik balgán azt állitják, – hogy a misében élőkért és holtakért megáldozzák a Krisztust. Mert midőn a Krisztus egyszer áldozott, megholt, felfeszittetett; többször nem fog meghalni, nem áldoztatik meg, mert egyetlen egy áldozatával tökéletesekké tette mindörökké azokat, a kik megszenteltetnek. Róm. 3. 6. 8. Zsid. 9., 10. Ha pedig a Krisztus megáldoztatik a misében: akkor a Krisztusnak szenvedni és meghalni kell, mert a Krisztus megáldozása nem lehető halál és a vérnek kiontása nélkül. Zsid. 5. 8. 9. 10. Igy törekesznek eltörleni a Krisztus papságát és érdemét a Jézus gúnyolói, az áldozó papok. A mint az atyák és némely zsinatok tanitják.
A másik papság a Melkisédek rendi szerint való. Ez örökkévaló papság, a Logosnak az isten fiának örökkévaló személyénél fogva. 110. zsolt. Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Ez által a papság által engeszteltetik meg az Atya; ez által szüntetett meg az ó papság; a bűnök és a büntetések Krisztus érdemével e papságban töröltettek el. S bárha e papságnak szolgálata meg fog szünni az utolsó napon, de hatálya mégis örökkévaló lesz. Luk. 1. zsolt. 110. Te vagy a Melkisédek rendi szerint való pap. Cyprián a körülmet. módjáról. S 1. könyv 17. 18. fej. Ambrus, Luk. 1. Zsid. 5. 7. 9. 10.
Harmadik papság a lelki. Ez a Szent Lélek gyümölcse a választottakban, mely élő észszerű áldozatot áldozik istennek a hit által. Ebben a papságban a Szent Lélek a Krisztus áldozatának érdemével megöldökli, megfesziti, eltörli a bűnt és a testet annak cselekedeteivel; megeleveniti, megujitja, vezérli hittel, reménynyel, szeretettel kormányozza és a könyörületesség cselekedeteivel támogatja az uj embert, uj szivet, uj lelket adván belé. Ezt nevezik királyi papságnak. 1. Pet. 2.
Anaklet pápa végzése. — Cyprián 2. könyv 3. lev. – Ézsa. 2. 65. Malak 1. 2 Kir. 7. 1 Kir. 2. — Ágoston 8. köt. a 109. zsoltra. Az. atyák a Zsid. lev.-re. Origenes, Ambrus, Kryzosztom., Theofy., Róin. 12. jegyz.
A papok áldozatáról.
Az ó testamentomban a jelképező (typicus) papok a föld teljességéből, a földből nőtt gyümölcsöket, terményeket, barmokat, szárnyas és más tiszti állatokat áldoztak, 2 Móz. 34. 3 Móz. 12. 17.
A Krisztus magát áldozta meg a bűnök eltörlésére. Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Tit. 2. Az istennel titkos összeköttetésben élő és lelki papok magokat, testeiket adják élő áldozatul, okos isteni tiszteletöket ajkaik gyümölcsét áldozzák lélekben istennek a Krisztus által. Mint Róm. 12. Zsid. 13. 1 Pet. 2 mondatik. Rutul tévednek a Baál áldozó papjai, kik azt költik, hogy ők a misében a kenyeret, bort s a Krisztust megáldozzák: holott a mi áldozatunk lelki. A lelkipásztorok könyörgéseket bocsátanak istenhez a népért, s az isten evangyéliomával áldoznak a pogányok között Zsid. 5. Róm. 15. s az atyák e helyek felől. Ambrus, Origen., Kryzosztom. Iren. 3. 4.
Az áldozat és sakramentom különbségéről.
Az áldozat az a munka, midőn valamit istennek felajánlunk. Midön a Krisztus magát, az ó papok barmokat, állatokat, a kegyesek önmagokat ajkaiknak tulkait fizetik és ajánlják fel az istennek. Hózs. 14. Zsolt. 45., 50., 51. Fil. 1. 2. Zsid. 5. A Krisztus magát áldozta az istennek, a választottak testeiket áldozzák.
A sákramentomokban pedig az isten ajánlja nekünk a maga javait, s adja azokat lelkileg a választottaknak. És ezekben a választottak hit által fogadják el az istentől felajánlott javakat az igéretben a Szent Lélek segélyével. Az Ur vacsorája tehát lényegére nézve nem áldozat, hanem sákramentom; de kiszolgáltatására vagy a könyörgésekre nézve a kegyes hivekre való tekintettel neveztetik hálaáldozatnak. Igy tanitják a feljebb nevezett helyek felől. Ágoston, Jerómós, Ambrus. — A megszentelésről 1. 2. D. Lomb. 4. könyv 8. 9. D.
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); Debreceni Hitvallás
