A sákramentumok szerzésének és alkalmazásának rendjéről

Kiss Áron

(1815-1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok

Debreceni Hitvallás

209-218 o.

A sákramentomok szerzésének és alkalmazásának rendiről.

Minthogy a szentirás pecséteknek, a megigért örökség erősségeinek nevezi a sákramentomokat: következik, hogy azoknak szerzésében a végrehajtó okkal a sákramentomok szerzőjével és rendelőjével, a sákramentomokban jegyeztetett dolgoknak, tudniillik a Krisztusnak az isteni kegyelemmel, uj szövetséggel és a mennyei örökség minden igéretével meg kell előzni a jegyeket. Valamint Ádámnak, Noénak, Ábrahámnak előbb tétetett és adatott az igéret az ő magvokról, kiengeszteltetésökről, s az áldozatok, bőrök, szivárvány, körülmetélkedés, mint az oklevelek pecsétei, a szövetség megkötése után függesztettek azokra. Az Izráel fiai a vörös tengeren, Jordánon átmentek, mannát ettek, azután pecsételtettek el mint pecsétekkel, a sákramentomokkal. Csel. 2. 9. 20. s az atyák mindnyájan e helyekről. Origenes, Ágost. Hieronym, Ambrus, Kryzosztom, Cyrill, János 6. 7.-re. Pál, Róm. 2. 4. Valamint hát magától az istentől előbb tétetett az igéret és azután ugy tüzettek a szövetségre a sákramentomok: ugy a hit által megigért javakat előbb kell elfogadni és a Szentlélek segélyével alkalmazni a választottaknak; miként az atyák, próféták, Ábrahám is előbb igazultak meg és békültek ki az istennel és azután metéltettek körül és kenettek fel. Most is igy kell venni a sákramentomokat. Valamint az isten az igéretben előbb ajánlja és alkalmazza a választottakra Szentlélek segélyével a jegyeztetett dolgokat, s azután tüzi fel a jegyeket igéreteinek elpecsételésére a választottak szivében: Eféz. 2. 2 Kór. 1. 2. azonképen előbb kell venni és alkalmazni a jegyeztetett dolgokat, a Krisztus testét, vérét s az isteni kegyelmet hit által az igéretben az elválasztattaknak, és azután venni a kül sákramentomokat. A ki tehát előbb nem veszi hit által az igéretben a jegyeztetett dolgokat: nem eszi az a Krisztusnak testét. Haszontalanul, kárhozatul veszi az ember hit nélkül a sákramentomokat. A mely rendben a sákramentomok szereztettek, ugyanazzal a renddel kell azokat venni. Előbb szereztettek meg a jegyeztetett dolgok, azután a jegyek: tehát igy kell azokat venni is. Theol. Könyvtár, XV.

Vétetnek-e azért a jegyeztetett dolgok magában a sákramentomok kiszolgáltatásának tényében.

A kik előbb hittel az igéretben vették, ugyanazon hittel folytatják a test és vér vételét és alkalmazzák magokra a jegyeztetett dolgokat. Mert a hit minden pillanatban veszi a mennyei jókat. Mert mint a forrásból annak csatornáján szünetlen foly a viz: ugy folynak a Krisztus testéből, mint forrásból, ő általa az igéret, mint csatornán át az ujonnan született választott és hivő lélekre örökké a mennyei javak. Tehát a választottak mindég eszik hitben a Krisztust. A jegyek vételében bizonyitják a jegyeztetett dolgoknak folytonos és örökös vételét.

Honnan van a sákramentomok ereje?

Az isten kegyelméből, a Krisztus érdeméből és a Szentlélek megszenteléséből. Mert a Krisztus az, a ki tűzzel, hatálylyal, a jegyeztetett dolgok kiszolgáltatásával, és lélekkel, azaz a lelki jók közlésével keresztel. Luk. 3. Mint a Róm. 2. Gal. 3. 5. Kol. 2. Eféz. 3. Ján 15. mondatik: Immár tiszták vagytok a beszédért; vagy a hittel magatokra alkalmazott igéretért. Megtisztitván minket viznek fürdőjével az ige által; azaz a hittel elfogadott megelevenitő igéretért meggyógyitott bennünket a Szentlélek erejével az ujonnan születés fürdője által; azaz a Szentlélek által, a ki a megkeresztelkedőt megujitja, belsőleg megjavitja, uj szivet és uj lelket ad, Krisztus vérével a bűnökből megtisztit. Mint 1 Ján. 2. Zsid. 9. 10. Ézs. 4. 12. 52. Ezék. 16. 36. Zak. 13. Lásd Hieronym, Ágoston, Cyrill, Ambrust e helyek felől. Ágoston 7. 8. 9. Jánosra és Zsolt 77. Végz. 1 fej. 91. 2 r. De con. Dist 4. Ágoston Ján.-ra 15 fejezet. Az ige az elemekhez járul, és lesz sákramentom. Jerómós, Ambrus, Béda, Kryzosztom, Eféz. 5. Cyrill. Ján. 15. Az ige a hittel a vízben is tisztit. Vajjon a sákramentomok alkalmazások-e? Minthogy az alkalmazás viszony az alkalmazó és alkalmazandó közt: következik, hogy a sákramentomok tulajdon értelemben és magokban nem alkalmazások, hanem csak bizonyságok az alkalmazásról, és mint pecsétek megerősitik az alkalmazást. Alkalmazó a Szentlélek az isteni tűzzel vagy mennyei erővel. Alkalmazandók a jegyeztetett dolgok, uj szövetség, isteni kegyelem, a Krisztus teste és vére. Az alkalmazás a Szentlélek munkája és cselekvése az igéretben, a ki hit által alkalmazza az igért javakat a választottakra. A sákramentomok pecsétei bizonyságai az alkalmazásoknak. Az alapot és végcélt tekintve nincsenek alkalmazások, de az alkalmazó Szentlelket tekintőleg vannak. Mert a Szentlélek a sákramentomok által alkalmazza istennek javait. Az atyák Pálra.

Vajjon a hit, vagy Szentlélek, avagy a sákramentomok eszközlik-e a Krisztusnak mi velünk való közöltetését, vagy a mi közöltetésünket a Krisztussal?

Okozólag kivülről, a Krisztusnak mivelünk és nekünk a Krisztussal való közöltetésünket az egész Háromság hajtja végre. A Krisztus felvévén a szolgai formát, magát és a maga javait közvetlenül érdemileg természetesen közli az ő testével, és a mi testünkből, melyet a szűztől felvett, mint szőlőtő a venyigékkel, fő a tagokkal, ugy közli velünk valósággal és természetesen a maga igazságát, életét, a Szentlélek segélyével hit által. A Szentlélek pedig a Krisztus tagjaivá teszen bennünket, mint benső alakitó ok. Az ige, a sákramentomok és a hit eszközlőleg hajtják végre közöltetésünket a Krisztussal. Pálnál 1 Kór. 10. a pohár és kenyér névmásitással neveztetik a Krisztusban való részesülésnek: azaz jelenti a választottak lelki részesülését, átmenetelét, egyesülését, mint a kik a Krisztusnak titkos teste és tagjai, testéből való testek és csontjából való csontok.

A Krisztus teste nekünk, avagy értünk adatik-e?

János 6. 10. 17. meg van mutatva, hogy mi érettünk és nekünk is adatik. Mi értünk az áldozatra, halálra, a váltság elégtételéül avagy váltságbérül, a mint mondják. Adta önnönmagát mi érettünk. Az én testem, a melyet én adok a világ életeért. Nekünk is adatik a mi lelkeinknek mennyei és lelki táplálékául, lelki módon az igéretben hit által. Ha nem ejénditek az én testemet, nem lesz élet ti bennetek. A kenyér, melyet én adok, az én testem, melyet én adok. Ha a választottak eszik a Krisztus testét, tehát nekünk adatik. A test, azaz az egyház a mi lelkeinkkel együtt a Krisztus testével él. Valamint a Krisztus a szellemi eszközben, az igéretben szellemileg adja azt hit által: ugy bennünk is nem a testnek, hanem a szellemi résznek, azaz a mi ujonnan született lelkünknek adatik az, a mint meg van irva, lélek az, a mi megelevenit: azaz a lélek él ezzel a mennyei eledellel, ha eszi azt, szellemileg, azaz ha hiszen. Söt Ciprián, Ágoston, Ambrus, Tertullian, Cyrill és a Végz. dist. 1. 2. Lombárd 4. 6. 9. Ágoston 2. 8. 7. 9. köt. Jánosra, Bonifáchoz a 77 zsolt.-ra, a 9 könyv is, többekkel együtt tanitják, hogy mikor a kenyeret eszszük, nem a fogunkat élesitjük, hanem hitünket, lelkünket készitjük. Higyjél és ettél. A mi testünkről Tertullián, Hillarius s Ciprian szerint képletesen van mondva, hogy testet eszik: tudniillik annyiban, a mennyiben a Krisztus testének jegyeit veszi a szentségben; továbbá a lélekre való tekintettel. Igy fejezik ki magokat Ciprián az urvacsoráról, Tertullián a feltámadásról, mert azt mondják, hogy a mi testünk a Krisztus teste sákramentomainak alakját vagy jegyeit veszi. Ezt tanitják a végzések és Lombard is. És a mi természeti lelkünk (anima physica) sem él a test összevegyitésével. Mert a lélek valamint szellemi lény, ugy szellemi eledellel is egyesül, tudniillik: igazsággal, élettel, szentséggel és szellemi javakkal. Ámbár mint a kisded az emlőket, ugy a lélek is a Krisztust, a Krisztus testét fogadja el hittel az igéretben: mindazáltal azon lelki javakkal él, melyek a Krisztus testében vannak helyezve. Igy tanitják a Végzések. A Krisztus testét nem testileg, hanem szellemileg kell ennünk.

Micsoda közösülést jelent a kenyér?

Valamint a Krisztus teste kétféle természetes, melyet a szüzből vett a személyes egyesülésben, s másik a titkos, azaz az egyház Róm. 12. 1 Kór. 12. 10. Eféz. 4. 5. ugy mind a kétféle testtel való természetes közösülést jelenti. Tudniillik a természeti testnek a lélekkel szellemileg, – és a titkosnak az egyházzal az üdv egy és ugyanazon okában a lélek táplálékában, a hitben, tudományban, reményben, szeretetben, egy és ugyanazon lélekben való közösülését, mint 1 Kór. 10. mondatik s Ciprián Ágostonnal, Ambrussal és Hieronymmel magyarázza. Ez a részesülés, vagyis a mi maradásunk, mint veszszőké a szőlőtőben, a Krisztusban, nem a testeket társitja és önti át, hanem az eredményeket egyesiti, mint Ciprián mondja. És ez a szólam: Ez az én testem, nem a kenyérből csinál testet, hanem a mi lelkünket változtatja testté, Krisztus testévé és csontjaivá titkosan és szellemileg; a mint mondatik. Az ő csontjaiból való csont s az ő testéből való test vagyunk. Krisztus tagjaivá és testévé teszen bennünket, ha hiszünk. És mindezek a mint Ciprián, Ágoston, Hillár, Cyrill mondják nem testi, hanem szellemi és titkos átváltozás (transitio) által lesznek. Cyrill 444. 445. lev. az urvacsoráról Jánosra. Ágost. Ez a változás csak a választottakban történik, a gonoszokban nem. Mert mint az atyák mondják, a gonoszok csak magát a sákramentomot, kenyeret, bort veszik s nem a sákramentom tárgyát, a testet és vért. Lomb. 4. 6. 9. könyv. Ágoston Jánosra 26. értek. a 77. zsoltr. Mert valamint a testi eledelek ugy táplálják a testeket, ha átváltoznak a kenyér és ital testté, vérré és a testnek életévé: ugy a mennyei kenyér, a Krisztus, ha hittel vétetik átváltozik életté, igazsággá, váltsággá, megujulássá és az egyháznak Krisztussal való titkos egyességévé; és a mi régi lelkünk természetesen, egy uj és ujonnan született természetté való születés által, lényeges átváltozással megváltozik. Erről a titkos átváltozásról értik az atyák, midőn azt mondják, hogy a kenyérből test lesz. Azaz a Krisztust a választottak hittel veszik, minket a maga testévé és tagjaivá teszen titkosan. Az atyák is a testnek, vagyis az egyháznak a Krisztussal való titkos egyesüléséről ekép szólnak. Valamint a férfi és asszony egy test, és a mint Éva test szerint az Ádám csontjaiból és testéből alkottatott: ugy a Krisztus elhagyván az Atyát, nem állitotta ragadománynak lenni az ő istennel való egyenlőségét, hanem megerősité magát, leszállott szolgai formát vett fel magára, minket magához csatolt, és lettünk szellemileg a mi jegyesünknek, férjünknek és fejünknek a Krisztusnak csontjából és testéből valók, azaz vele, természetes, avagy az ő mennyei és szellemi javainak valóságos közlése által titkosan, titkos és kimondhatatlan egyességgel összeköttetve. Természetes részesülésnek neveztetik, mivel valamint a mi természetünk vagy testünk a logossal egyesült, ugy a Krisztus istenségének természete, természetes igazsága, élete a testtel egyesült és a test által vagy a testből felvétetvén, mint örök forrásból közöltetik az igéretben hit által a választottak lelkével. Midőn tehát Pál bennünket a Krisztus testének és vérének nevez, s az atyák azt mondják, hogy a mi testünk és lelkünk a Krisztus testével és vérével él:- mint Ciprián, Ágost. Hil. Kryz. Tertul. és a Végz. 2. D. 2. azt értik, hogy a Krisztus titkos teste, t. i. a választott egyház él a Krisztus testével, egyesül azzal, mint venyige a szőlőtővel, mint egyesül a fő a tagokkal. Történik tehát ez a lelki egyesülés a választott lélekkel, nem a romlandó testtel, a mely meghal, hanem a titkos testtel, azaz az egyházzal, mint 1 Kór. 10. 12. Eféz. 5. 4. az atyák magyarázzák. Eképen midőn a választottak a mennyei kenyeret, azaz a Krisztust az ő testével veszik, lesznek a Krisztus testévé és vérévé, azaz egyházzá, az Ur jegyesévé, a Krisztus igéjének mindenhatósága és a Szentlélek segélye által. Ágoston Jánosra 1. 9. Ért. 5. 6. 9. köt. Lombard. 4 k. D. 5. Ágost. a kereszts. 2 köt.

Vajjon eltörli-e a visszaélés a sákramentom erejét?

A visszaélés kétféle: az egyik, a mely a sákramentom lényeges részeit, t. i. anyagát, alakját, végét és az isten egész intézményét megváltoztatja, minő a pápisták miséje, a körülmetélkedés a zsidóknál és pogányoknál: ez a gonosz babona megváltoztatja a sákramentomok erejét, mint a 1 Kór. 11. mondatik: már ez nem az Ur vacsorájának étele. Gal. 1. Ezs. 65. 66. Jerém. 7. 27., Nem parancsoltam nekik az áldozatok felől, mert azokkal visszaéltek. Bár milyen legyen az egyházi szolga, akár jó, akár rossz: nem ad sákramentomot, ha megváltoztatja a sákramentom lényegét (substantia). Másik visszaélés a sákramentomot kiszolgáltató és vevő személyekben való fogyatkozás. A sákramentomot kiszolgáltató személyek, akár hisznek, akár nem, nem változtatják meg a sákramentomot, ha azt törvényesen az isten beszéde szerint szolgáltatják ki. A mint mondják: az egyházi szolga élete nem törli el a sákramentom erejét. Mert a sákramentomok ereje nem függ az emberektől, mint Mát. 23. mondja: a Mózes székében ülnek az irástudók és a Farizeusok. Judás is igaz sákramentomot adott, noha áruló volt. Az eretnekek, ha meg nem változtatják a sákramentom lényegét, sákramentomot adnak. Mint a pápisták, görögök, oláhok keresztsége érvényesek, noha szenynyekkel megéktelenittetvék. Ciprián az atyákkal együtt ugyanezen értelemben van. S habár Ciprián hosszu ideig másként értett, mindazáltal Ágoston és Ambrus az ő tévelygését megigazitották. Mikor Ciprián tagadja, hogy az egyházon kivül lehetne sákramentom: ezt az oly visszaélésről érti, mely a sákramentom lényegét megváltoztatja. Midőn a Judás, valamint a Pál keresztelését helybenhagyja, a személy visszaélését, hűtelenségét érti, nem a sákramentom megváltoztatását. A sákramentommal élő személyek pedig akár higyjenek, akár nem, akár méltán vegyék azt, akár nem helyesen kiszolgáltatott, urvacsorát vagy keresztséget vesznek, igaz sákramentommal élnek, még ha a sákramentom tárgyát az üdvességre nem veszik is. Mint Ágoston, Lombárd, Ambrus tanitják. Ágoston a hitről irt könyv Pét.-hez 4 fej. Végz. D. 4. Ambrus, Jerómós, Hillár, Kryzosztom, Origen. Mát. 23. 1 Kor. 11. Cyprián. – Ágoston Donat ellen és Bonifaciushoz, Beda.

Vajjon magánlag, s a betegeknek is és csak az egyik szín alatt osztandó-e az Urvacsora?

Feljebb bebizonyitottuk, hogy az urvacsorát mind a két szín alatt, kenyérből és borból, a gyülekezetben közönségesen mindeneknek kell osztani, a kik magokat megpróbálták. Elsőben is a paschaintézmény, a páska-bárány étele, melyet az egész család ugyanazon egy házban együtt evett, mutatja, hogy az urvacsorát nem egynek kell adni, s nem is egynek kell magánosan venni, mint az áldozárok cselekszik. Továbbá a Krisztus is az apostoloknak együttesen, a gyülekezetben adta azt és többesben mondotta, Vegyétek, igyatok ebből mindnyájan. Az apostolok is összegyüjtvén a községet, házakban éltenek az urvacsorával. Csel. 20. 3. 16. Harmadszor Pál apostol is azt parancsolja, hogy a kegyesek akkor éljenek az urvacsorával, mikor egybegyülnek. A vacsora jelentése is a mint a kinonia, sinaxis agape szavak mutatják, arra tanit, hogy az urvacsorát közösen összegyülve vegyük s nem magánylag; mint az apostol mondja: egy kenyér, egy titkos test az egyház, mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Noha mindenik a maga részét veszi, mégis a gyülekezetben kell azt vennie. A betegeknek, egybegyüjtve a házba két vagy három hozzájuk tartozót, e gyülekezetben osztjuk azt ki; ha a betegek egészséges korukban meg nem vetették, ha erőtelenek, és nem méltatlanul, nem azon babonás véleménynyel veszik, hogy a jegyek vétele üdvezit. Mint sok pápisták méltatlanul álmodoznak. Mert bizonyos, hogy az urvacsora a hit megerősítésére való pecsét; ha azért a betegek nincsenek a szellemi evéssel megelégedve, kiosztjuk azoknak az urvacsorát, elháritván a babonát, ha ugyan a betegek valóban ép elmével vannak, hisznek és még érzésüktől nincsenek megfosztva. Igy tanitják az atyák.

Milyen a jelenlét az urvacsorában, lényeges, testi vagy titkos?

A testi jegyek jelen vannak testileg és közöltetnek a testtel; a jegyeztetett dolgok pedig, tudniillik a Krisztus, a Krisztus teste és vére, az uj testamentom jelen vannak, nem testileg a testnek, hanem titkosan sákramentomilag és szellemileg; lényeges, azaz valóságos és igaz közösüléssel, mint a fő jelen van a tagokban, a tőke a vesszőkben lényegesen, azaz erejének valóságos közlésével. Igy van jelen a Krisztus az egyházban a választottaknak személy szerint, egészen s lényegesen, azaz személyesen, lényegesen közösülve, azaz magának természetes közlésével, azaz igazságának, életének, szentségének s a Szentléleknek nem jelképes, hanem valóságos közlésével, a mint mondatik: miképen az Atya én bennem marad, én ugy maradok ti bennetek; maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Jóllehet azért a Krisztus és a Krisztus teste a mi testünkben, a kenyérben, borban, a testi vacsorában nincsenek jelen: mindazonáltal a léleknek az igéretben szellemileg jelen van, hogy önnönmagának közlésével, tudniillik lényeges és valóságos, s nem költött közlésével tápláljon. Mert valamint testünk nem képével és árnyékával, hanem valóságával táplálkozik a kenyérnek és bornak: ugy lelkünk is nem árnyékával tápláltatik a Krisztusnak és Krisztus testének, hanem annak lényegével, azaz mennyei és szellemi valóságával, valóságos igazságával, életével, szellemével, szentségével, melyek a Krisztus testéből származnak. Noha a lélek lényege a Krisztus testével nem vegyül össze a Krisztus teste elromlásával, hanem a mik a Krisztus testében lelkiek, azokkal él, táplálkozik a mi lelkünk. t. i. a Krisztus életével, igazságával, szentségével és bölcseségével. Eképen szólanak az atyák, Tertull, Cyprián, Cyrill, Origenes, Ambrus, Hillar.

A jegyek és jegyeztetett dolgok kiszolgáltatásáról.

Az irás, Mát. 3. Luk. 3. Ján. 1. 1 Kór. 3. 9. 10. az atyákkal együtt bizonyitja, hogy a lelkészek a sákramentomokat vagy jegyeket csak az ember testi részének, tudniillik a testnek szolgáltatják ki, mint az Ur szolgái. Én keresztelek vizzel. Én plántáltam, Apollós öntözött. Az atyák, mint Ágoston, Cyrill, Kryzosztom, Ambrus, Hillar. Theofil. Ján. 1. Luk. 3. Origenes, Mát. 3. Róm. 2. 6. Kol. 2. 1 Kór. 10. tanitják, hogy az egyházi szolgák csak jegyeket adnak, nem üdvességet. Azt mondja Péter is. 1 Pét. 3. A keresztség megtart, nem az a keresztség, melylyel a test szennyei elmosattatnak, hanem a jó lelkiismeretnek istennel való kérdeződése a Jézus Krisztusnak feltámadása által. Eképen tanitanak Lomb. 4. könyv. 4. végz. 4. Dist. és az 1. 9. s 10. fejez. A jegyeztetett dolgokat pedig vagy a sákramentom tárgyát, azaz a lelket és tüzet, a Krisztus kegyelmét, a bűnbocsánatot, az Ur testét és vérét, az uj testamentomot maga a Krisztus szolgáltatja ki s egyedül csak a választottak lelkének, a Szentlélek által az igéretben a hit által, miként keresztelő János tanitja. Luk. 3. Ján. 1. Ő keresztel tűzzel és lélekkel. Ágoston, Ambrus, Cyrill, Kryzosztom, Origenes ezen helyek felől. Cyprián a Krisztus keresztségéről; a csillagról és mágusokról 331 lev. Akárki legyen a ki külsőleg keresztel: a Krisztus az, a ki az ő lelkével a mi bűneinket elmossa. 1 Kór. 3. Sem a ki plántál, sem a ki öntöz, hanem az isten az, a ki adja az előmenetelt. Igy szólnak Béda, Anzelm. 1 Kór. 3. és az atyák. Jeróm. Ezék. 11. 16. Jerém. 2. 4. Ézs. 4. 12. 55. Zak. 11. Eféz. 5. tanitja, hogy a Krisztus vére tisztit meg a bűnökből s a viz csak a testnek szennyeit mossa el. Bazil Szentlélekről irt könyv 15. fej. A keresztség a Krisztustól adott tüz, eltörli a bünöket. Balgatagul tévelyegnek tehát, a kik azt tanitják, hogy a testnek kiszolgáltatott jegyekben a sákramentomnak lelki tárgyai a pap által a romlandó testnek átadatnak.

A hit tartozik-e a sákramentom lényegéhez?

A sákramentom lénye vagy lényege az Ur rendeléséből és tekintélyeböl itélhető meg, annak céljából és alapjából, azaz a sákramentomból és a sákramentom tárgyából, a jegyekből és jegyeztetett dolgokból, a földi és mennyei dologból, a törvényes célból és alakból. Még ha nem hiszen is valaki, mint Judás: mindazáltal az Ur sákramentomai az ő használatában igazak. Tehát ebből következik, hogy a hit nem tartozik a sákramentom alkotó lényegéhez. Hanem a sákramentommal élőt, azt magára alkalmazót tekintőleg a hit a sákramentomok hatályának és hasznának lényegéhez tartozik. Mert a sákramentomok mennyei tárgyai egyedül hittel vétetnek és alkalmaztatnak. Az isten részéről igaz sákramentomot vesznek a gonoszok, a magok részéről csupán jegyet; mint Ágoston és Lombard tanitják. A sákramentom egész voltára nem kivántatik a hit, hanem a sákramentom tárgyának, valóságának vételére szükséges.

Miért hogy a legtulajdonabb értelemben vett és testvér vagy egyetemes sákramentom csak kettő volt az ó testamentomban, tudniillik a körülmetélkedés és áldozat s az uj testamentomban is csak kettő a keresztség és urvacsora?

Valamint a szövetség kettő: ó és uj, s az isten igéje, a törvény és evangyéliom is az istenben lévő két fő tulajdonság, t. i. az igazság és irgalmasságnál fogva kétféle: s az ó szövetség és törvény az isten igazságának hirnökei; az uj szövetség és evangyéliom az isten irgalmasságának beszédei és hirnökei; ugy azon két tulajdonság mérsékleténél fogva, azaz az igazságnak és irgalmasságnak a Krisztus érdemeért és váltságaért vagy elégtételeért istenben egymással való kölcsönös csókolódzásánál fogva, Róm. 3. Eféz. 1. Zsolt. 84. azokra az igéretekre, melyek mindkét testamentomban tétettek, kétféle bélyegek vagy két pecsétek tétettek; hogy megpecsételjék a Krisztus elégtételeért felettünk kiegyenlittetett igazságnak és irgalmasságnak igéreteit a mi lelkeinkben.

Hivatkozások

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; Debreceni Hitvallás, BUDAPEST, 1881.