Vasárnap reggeltől a templomig, és onnan egészen estig

Medgyesi Pál

(Aranyosmeggyes, 1604 – Sárospatak, 1663)

református lelkész, teológus, író. A magyar puritánus irodalom kiemelkedő egyénisége.

Medgyesi, Pál (1605–1663?) / Bayly, Lewis (1575?–1631): PRAXIS PIETATIS azaz KEGYESSÉG GYAKORLÁS melybe befoglaltatik, mint kelljen a hívő keresztyén embernek az ISTEN és a maga igaz ismeretében nevekedni, életét naponként Istennek félelmére intézni, csendes lelkiismerettel költeni és futásának eltöltése után boldogul végezni.

Fordíttatott angliai nyelvből a magyar keresztyéneknek e szomorúságos utolsó időkben kiváltképen való vígasztalásokra és hasznokra MEDGYESI PÁL Úr Jézus Krisztusnak együgyű szolgája által.

Debrecenben, 1636.

XVIII. Vasárnapon mondandó reggeli könyörgés

XIX. Vasárnap estéli könyörgés

293–313. o.

Szombat, avagy vasárnap reggeli Könyörgés

Óh felséges ÚR, óh örök Isten, kinek minden munkái dicsőségesek és gondolati igen mélységesek! Nincsen jobb dolog, mint dicsérni a te nevedet és kegyességedet hirdetni, énekkel magasztalni jó reggel, (*) a te szentséges és áldott szombatodon. (Zsolt 92,1-3) Mert Te akaratod és parancsolatod, hogy megüljük e napot szent szolgálatodban, nevednek magasztalásában és amint e világnak Igédnek hatalma által való teremtésének, azonképen az emberi nemzetnek Fiadnak keserű halála által lett megváltásának háladatos emlékezetében. Tiéd (óh URAM!) megvallom, tiéd a nagyság, a hatalom, a dicsőség, örökkévalóság és méltóság, mert minden valami (*) a mennyben és a földön vagyon, tiéd, tiéd óh URAM! az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy mindeneknek felette. A gazdagság és a dicsőség mind Tetőled vannak, te uralkodol mindeneken. A te kezedben vannak mind az erősség és mind a birodalom, (*) mindeneknek felmagasztalása és megerősítése. (1 Krón 29,11-12) Mostán azért óh én Istenem! dicsérem dicsőséges szent nevedet, hogy noha én nyavalyás bűnös ember ily sok úttal (*) ellenem való haragra és bosszúállásra ingerlettem szent Felségedet, te mindazáltal kedvedből és jóvoltodból (nem nézvén az én hívságos (*) voltomat és gyarlóságomat) méltóztattad e szombatot ismét kevés napimnak számához adni. Méltóztassál óh mennyei Atyám, Fiadnak, Jézus Krisztusomnak érdeméért (kinek dicsőségés feltámadását egész Anyaszentegyházad e napon említi) bűneimet és minden gonosz cselekedetimet is megengedni (*) és bocsátani.

Itt megvallhadd azt a nagy vétkedet, mely lelkedismeretét leginkább furdalja.

Kiváltképen pedig Óh URAM! tisztítsd meg lelkemet amaz én fertelmes bűneimtől, szentséges és macula (*) nélkül való Bárányodnak (Ján 1,29), ki elvészi e világnak bűneit, piros vérével; és Szent-lelked által naponként inkább-inkább fogyatgassad megveszettségemet, (*) hogy szent képedre megújulhassak és Néked szolgálhassak új életben és szent magamviselésében. És amiképen irgalmasságodból ez áldott mai napra felvirrasztottál (*) engemet, ezenképen kérlek Tégedet, tedd e napot engesztelésnek napjává az én bűnös lelkem s Tefelséged között. Cselekedjél oly kegyelmességet énvelem, hogy ez tehozzád való megtérésemnek napja lehessen, hogy e jóvoltod bocsánatnak napjának pecsételje lenni (*) énnékem és hogy megemlékezhessem, hogy e napnak megszentelése tulajdon saját szent ujjaiddal írott parancsolat és hogy elmélkedhessem e napon teremtésünknek és váltságunknak (*) dicsőséges munkáiról és tanulhassam mint kelljen a több szentséges törvényidet és parancsolatidat is ismerni és megtartani. Holott pedig ezentúl felséges tekinteted eleibe a szent gyülekezettel egyetemben bé kellene magamat mutatnom a te házadban, hogy a hálaadásunknak és imádkozásunknak reggeli áldozatját Tenéked felvigyük és hallgassuk amit Szentlelked az Igének prédikálása által szólandó (*) szegény szolgáidnak. Óh ne engedd az én számtalan bűnömet temérdeki felhőül lenni (*) és elfogni (*) az én könyörgésemet a Tehozzád való felmeneteltől, avagy megtartóztatni a te kegyelmedet szívemben szent Igéd által való alászállásától. Jól tudom, URAM! és nagy reszketve is említem, hogy ama jó magnak három része rossz földbe esik. Óh ne légyen ez az én szivem út kétfelé, mely a keménység és értetlenség miatt a magot valamiképen bé nem fogadja, míglen ama gonosz eljő és ellopja azt. Köves föld természetű se légyen, mely ideig nagy örömest hallgatja az Igét, de mihelyt üldözés támad szent evangéliumod miatt, mindjárt elszakad, olyan is ne légyen, mint a töviskés (*) föld, mely e világi szorgalmatosság és a gazdagságnak csalárdsága által megfojtja a hallott Igét és azt teljességgel gyümölcstelenné tészi, hanem mint ama jó föld, hogy szent Igédet becsületes és jó szívvel hallgathassam, megérthessem, megtarthassam én a békeséges tűrés által sokféle jó gyömölcsit [!] teremhessem, aszerint a mérték szerint, melyet isteni bölcseséged illendőnek ítél nevednek dicsőségére és magamnak is örök vígasztalásomra. Nyisd meg hasonlóképen, kérlek óh URAM! Tégedet, szent beszédednek hirdetésének ajtaját a te hű szolgádnak, kit hozzánk küldöttél (Kol 4,3), hogy megnyissa a mi szemeinket, hogy megforduljunk a setétségből a világosságra és az Ördögnek hatalmától az Istenhez, hogy bűnnek bocsánatát és a megszenteltek között részt (*) vegyünk a Krisztusban való hitnek általa. (Csel 26,18) Adjad is nékem a te kegyelmedet, hogy engedhessek (*) az ő szent szolgálatjának szintén úgy a feddőzéskor, midőn tudniillik kemény ítéletiddel rettent engemet, mint a vígasztaláskor, mikoron irgalmasságoddal biztat és hogy én őtet kiváltképon szerethessem a szent munkáért. (1 Thess 5,12; Zsid 13,17; Ef 3,10; Tit 1,12) Mivelhogy ő vigyáz (*) az én lelkemért, mint akinek számot kelletik az ő Urának adni ezért. Cselekedjed ezt is énvélem, hogy ennenmagamat szent gyülekezetedben illendő becsületben tarthassam mind a te és szent angyalidnak tekintetek (*) előtt. Űzd el szivemről a megnehezedést és az álmot szemeimről. Űzd el a széjjel nyargalózó gondolatokat és világi elmélkedéseket is. Szenteld meg elmémet, hogy megtanulhassa és reá is emlékezhessék azokra a hasznos tanúságokra, (*) melyekre Igédből taníttatunk és hogy Szentlelkednek vélem való munkálkodásából cselekedetemmel is elkövethessem (*) azokat az én igazgattatásomért a jószerencsében és vígasztalásomért a szerencsétlenségben életemnek jobbulására és szent nevednek magasztalására. Adjad ennekfelette, hogy e napot, melyet a hívságban (*) gyönyörködő istentelenek testi kívánságokra költenek, én mint engedelmes szolgád minden gyönyörűségemmel szentelhessem dicsőségedre és tiszteségedre, [!] nem az én utaimban járván, kedvemet ne keressem és hivalkodó beszédeket is nem szólván, hanem szintén úgy megszünvén a bűnnek munkájától, mint a külső dolgozódástól, hogy eképen szent áldomásodból érezhessem szívemben amaz örök szombatnak kezdetit, melyet kimondhatatlan örömben és dicsőségben ülleni (*) fogok az idvezült szentekkel és az angyalokkal szentséges nevednek mennyei országodból való örök dicséretére és imádására. (És 66,23) Mindezeket alázatosan óhajtom szent kezeidből Idvezítő Uramnak nevében és közbenjárása fejében azáltal a könyörgő imádság által, melyre maga tanított engemet: Mi Atyánk etc.

Eképen lelkedet magadban elkészítvén, ha házigazda vagy, hídd össze házadnépét, olvass el egy Caputot (*) az Irásból és a heti szokás szerint tégy könyörgést, de eszedbe vegyed, hogy e szent magadgyakorlásit úgy intézzed, hogy mind magad, s mind házadnépe a könyörgés kezdete előtt jelen lehessetek a templomban. Egyébként a magatokban való lelki gyakorlások nem készületetek, hanem akadálytok fog lenni. És mikor illendő becsületességgel indultok a templom felé egyen-egyen (*) elmélkedjetek magatokban ilyeténképen:

Templomba menéskori boldog elmélkedések

1. Elmélkedjél erről, hogy te az Istennek udvarába indultál ennekokáért, hogy beszélgethess Őfelségével (Zsolt 100,4) könyörgésed által és te s az Ő szent Igéje által való véled beszélgetését hallhassad és lelkedben elvehessed az áldást és elmult hat napoki tisztességes munkáid is szerencsésekké tétethessenek.

2. A menés közben szólj eképen magadban: Miképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, aképen kívánkozik az én lelkem tehozzád ÚR Isten. Szomjúhozik az én lelkem az élő Istenhez, vajjon és mikor mehetek el, hogy bémutassam magamat az ÚR előtt? (Zsolt 42,2-3) Mert jobb énnékem egy nap a te tornácodban, hogynem másutt ezer nap. Inkább akarnék az én Istenemnek házának küszöbén ülni, hogynem mint lakni a gonoszoknak hajlékokban. (Zsolt 84,11) Annakokáért én a te jóvoltodnak sokaságában bízván, bémegyek a te házadba és templomodban könyörgök a te félelmedben. (Zsolt 5,8)

3. Mikor a templomba érkezel, szólj így: Mily rettenetes e hely, e hely nem egyéb, hanem az Istennek háza és a mennyeknek kapúja. Bizonyára (*) itt vagyon e helyben az ÚR! (1 Móz 28,16-17.) Az Isten e nép között lakozik. Ennekutánna székedbe menvén, ne nézz tátott szájjal ide s tova, hanem arcra borulva ezt mondjad: URAM! szeretem a te házadban való lakásomat és dicsőségednek hajlékának helyét. (Zsolt 26,8) Egy dolgot kértem az ÚRtól, most is azont (*) kérem, hogy lakhassam az ÚRnak házában életemnek minden idejében, hogy láthassam az ÚRnak szépségét és látogathassam az ő templomát. (Zsolt 27,4) Annakokáért áldozom az ő sátorában örömnek áldozatját és dicséretet mondok az ÚRnak. Hallgassd meg URAM! az én szómat, midőn hozzád kiáltok. Könyörülj rajtam és hallgass meg engemet! Kétség nélkül azért a te jóvoltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében és lakozom az Úrnak házában hosszú ideiglen. Ez a készület, avagy lábainkra való tekintet, (*) melyet Salamon hagy (*) cselekednünk (*) minekelőtte az Istennek házába mennénk.

Második neme a keresztyén ember magaviselésének a szent gyülekezetben.

Mikor a tanító az Isten székébe felmenvén a könyörgéshez fog, tedd félre magad elmélkedésit és szívedet a prédikátoréval és az egész gyülekezetével, Krisztusnak egyik tagja lévén, csatold össze. És mivel az Isten rendtartásnak Istene, azt akarja, hogy mindenek (*) egy szívvel és akarattal legyenek az Anyaszentegyházban. Igen rút tudatlan felfuvalkodottság azt gondolni, hogy emberek egyes (*) könyörgése hathatóbb az Anyaszentegyháznak közönséges (*) könyörgésénél. Azért inti Salamon az embert, hogy ne gyorsalkodjék szájával valamit szólani Isten előtt a templomban.

Vajha nem szégyenlené a szegény magyar nemzet is, mint a több k. nemzetek a templomba Bibliát hordozni és énekelni.

Cum Romam venio, jejuno Sabbatho, cum hic sum non jejuno. Sic et tu adquam forte Ecclesiam veneris, ejus morem serva, si cuiquam non vis esse scandalo nec quemquam tibi. Ambr. Aug. Ep. ad Januar.

Annakokáért, mikor az Anyaszentegyház imádkozik, imádkozzál te is, mikor énekel, énekelj te és minden cselekedetedben (ha a magad vallásán való ecclesiában vagy) mint könyörgéskor való letérdelésben, fennállásban, leülésben és több aféle közönséges (*) ceremóniákban (a botránkozásnak eltávoztatásáért, a szeretetnek megmaradásáért és az engedelmességnek bizonyságáért) alkalmaztasd annak az ecclesiának szokásához magadat, amelyben vagy.

Mikor a prédikátor az Igéket magyarázza és a jelenvaló alkalmatosságra (*) szabja, reánézz, mert igen felindít az a dolog tégedet az áhitatos hallgatásra és megtartóztat az imide-amoda nyargalódzó gondolatoktól. Igy szokták volt a zsinagógákban mindenek (*) az ő szemeket (*) a Krisztusra függeszteni (Luk 4,20), midőn prédikállott és mind az egész község (*) az Ő szájától függött, mikor őtet hallgatta. (Luk 19,48) Eszedbe vegyed, hogy egyike vagy a Krisztus tanítványainak, ki az idvességnek ismeretét tanulod, mely vagyon a bűnöknek bocsánatja által az Istennek nagy irgalmasságáért. (Luk 1,77-78)

Ne légy hát a Krisztus Oskolájában olyan, mint a tanulatlan gyermek, ki a leckét ottan hallja, de egyszer is meg nem tanulja, jő s mégyen a Scholából, de semmit sem öregbül. (*) Gyűlölöd te azt gyermekedben, a Krisztus sem szereti benned. Hogy azért jobb módjával öregbülhess (*) a prédikáció hallgatásból, vigyázz (*) e négy dologra (miket kell a prédikációban megtartani):

1. Miképen függenek a felvött Igéktől és mint illenek össze.

2. Micsoda az Igéknek summája, avagy a Szentléleknek célja a felvött Igékben.

3. Vigyázz (*) a részekre!

4. A tanúságokra (*) tarts számot, továbbá a tanúság okaira és mindenképen való hasznaira a jelen lévő időnek alkalmatossága (*) szerint.

Legkönnyebb és hasznosb mód ez a községnek (*) tanítására és ha hozzászokik e szerint igen könnyen megemlékezhetik a prédikációról. Ennekokáért, minden hű tanítótól igen megkívántatnék, hogy ha hallgatóinak az Isten ismeretében ez az igaz vallásban való épületeket (*) (*) kívánja, igyekeznék mindenkoron eképen prédikációját formálni. Ha pedig a prédikáció rendetlen, (*) vigyázz e három dologra:

1. Mit mond a prédikátor olyat, amit azelőtt nem tudtál és hálaadással tanuld meg.

2. Micsoda bűnt fedd, melyben ha néked is részed vagyon, megrettenvén, térj meg.

3. Minémű jó dolgok felől tészen intést, melyek még tebenned vagy nincsenek, vagy igen gyengén vannak, igyekezzél azért annakutánna nagyobb szorgalmatossággal és buzgósággal azoknak öregbítésekben. (*) (*)

De a hallgatás közben mindent magadra végy szintén (*) mintha csak néked beszélne nem annyira az ember, mint az Isten (1 Kr 17,25; Gal 4,14; 1 Thess 2,13) és ne gyönyörködjél annyira a tanítónak zengedező szavában, mint a Szentléleknek szívedben indított munkálkodásában. Ez az oka, hogy oly gyakor helyen mondatik az Irásban: Akinek füle vagyon hallja mit mond a Lélek a gyülekezetnek. (Jel 2,7) Ismét: Avagy nem gerjedez vala-e a mi szívünk mibennünk, mikor magyarázná (*) nékünk az Irásokat? (Luk 24,32) Aki az Igét hallgatja, boldogság igértetett annak. (Luk 11,28) Ez a mi legkedvesebb áldozattételünk Isten előtt. (Róm 15,16) Ez legbizonyosabb jegye a szenteknek. (5 Móz 33,3) Ez legnyilvább bélyege a Krisztus juhainak (Ján 10,27), az Isten választottinak. (Ján 8,47) Ez végezetre, ez az igaz vérség, mely minket a Krisztusnak lélek szerint való rokonaivá tészen: Az én anyám – úgymond – és az én atyámfiai ezek, kik az Isten Igéjét hallgatják és azt cselekeszik. (Luk 8,21) Nincs soha a hallgatóknak ennél jobb mesterséges (*) elméjek. (*)

Ha a prédikáció végbe mégyen:

1. Meglásd, hogy mint ama kilenc bélpoklosok (*) el ne menj addig, míg taníttatásodnak és jó egészségednek bérét Istenhez fordulván meg nem adod, hálákat adván Őfelségének és dicsérvén őtet a prédikáció után való könyörgésben és zsoltár-éneklésben és mikoron a legvégső áldást mondja a tanító, állj fel, hogy résztvehess abban és úgy is hallgassad azt, mintha önönmaga a Krisztus (akinek szolgája), Ő mondaná reád azt. Mert igen igaz itt, amit URUNK mond: Aki titeket hallgat, engemet hallgat (Luk 10,16) és ezért mondatik egyképen (*) a szombat áldottnak, mivel isten oly napnak rendelte azt, melyen szolgáinak szájok által meg akarja áldani a maga népét, mely az ő Igéjét hallgatja és szent nevét dicsőíti. Mert noha a szombatnap magában nem áldottabb a többi hat napoknál, mindazáltal (mivel az ÚR azt más napok felett való szent dolgokra rendelte) szintén úgy felülhaladja a hétnek egyéb napit, mint szintén (*) az ÚR asztalán lévő megszenteltetett kenyér a magunk asztalán való közönséges kenyerét.

2. Ha ÚR Vacsorája osztásának napja az a szombat, feljárulj az ÚR asztalához, hű és poenitentiatartó (*) szívednek mennyegzői öltözetiben, hogy ily szentséges vendégségben részesülhess. És ha keresztelés esik akkor, megvárd és minden becsületes figyelmetességgel szemléljed azt, hogy elsőben becsület (*) tételedet mutathasd az Isten rendeléséhez. Másodszor, hogy mentől jobban megvizsgálhasd magad saját beplántáltatását is a Krisztus Anyaszentegyházának látható szent testébe és mint teljesíted Istennel való új szövetségednek fogadásit.

3. Harmadszor, hogy adósságodat megfizethesd, könyörgvén a megkeresztelendő kisdedért (amiképen a több (*) hívek cselekedtenek hasonló állapotban teéretted), hogy az ÚR szent vére és lelke által részesítse őtet a keresztségnek belső hathatóságában is. Negyedszer, hogy a sz. gyülekezettel jelen lehess Istennek ez új tagnak titkos szent testébe való beplántálásért érdemlett magasztalásában. Ötödször, hogy megpróbálhasd, (*) ha (*) a Krisztus halálának ereje megöldökölte-é benned a bűnt és hogy ha (*) feltámadtál-é új életre az Ő feltámadásának hathatósága által. Hogy így, ha mi (*) fogyatkozásodat (*) érzed, magad megalázhasd és a benned lakó kegyelemért hálákat adhass. Hatodszor, hogy bizonyságot tehess, hogy te a Krisztusba való béoltásnak örülője vagy mind voxoddal (*) s mind egyező értelmeddel (*) akarván másoknak abban a sz. társaságban való béállattatásokat. (*)

4. Ha alamizsnaszedéskor vagyon, a szűkölködő szegényeknek táplálásokért Istentől reád bízott értéked szerint szolgáltassad ki te is a te alamizsnádat zúgolódás nélkül. (2 Kor 9,1-7)

Ezek a gyülekezetben végbe viendő tiszteink. (*)

Harmadik neme a keresztyén ember tisztinek (*) a szent gyülekezetnek eloszlása után.

Mihelyt megtérsz a prédikációról házadba, elmélkedjél egy kevés ideig a templomban hallott dolgok felől. És mint a tiszta állatok, melyek az étel után kérőznek (3 Móz 11,3), te is azonképen elmédben kérődzél azok felől, melyeket a templomban hallottál. Annakutánna essél térdre és kérjed az ÚR Istent, hogy a meghallott igéket szívedben oly hathatókká tegye, hogy egész életedet azok által igazgathasd, lelkedet pedig vígasztalhasd. (Zsolt 119,11) Mert míg eképen az Igét tulajdonunkká nem teszszük és szívünkben, mint egy jó földben el nem rejtjük, félő, hogy a Sátán ki ne [!] lopja elménkből és aképen semmi hasznát nem fogjuk annak venni. És mikor ebédhez ülsz aszerint az istenes mód szerint, melyet oda feljebb (***) olvasál, megemlékezzél, hogy értéked szerint egy, vagy két éhező atyádfiát házadhoz hívassad és étel-ital adásoddal azoknak éhségét enyhítsd meg, követvén ebben Jób patriárchát, ki ilyen vallást (*) tészen maga felől, hogy az ő étkének falatját soha árva nélkül meg nem tette (Jób 31,17-18), melyet a Krisztus ugyan (*) megparancsolt. (Luk 14,13) Avagy ha házadhoz nem hívatod a szűkölködőt, küldd hozzá ebédednek valami részét valahol (*) lészen vagy tömlöcben, vagy egyéb nyomorúságos helyen. Mert eféle dolog hoz áldást minden munkáidra. Annakfelette amaz örvendetes megszólítása is a Krisztusnak reád következik az utolsó napon: Jertek el, úgy mond, Atyámnak áldottai, bírjátok az országot, mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és megitattatok etc. Bizony mondom néktek, amit az én szegény atyámfiai közül egyikkel cselekedtetek, énmagammal cselekedtetétek. (Mt 25,34-35.39)

(Ha egyes (*) ember vagy és házadnépe nincsen, más keresztyén házanépéhez adjad magadat és azzal együtt vidd ezeket véghez!)

Ha az ebéd felkél (*) és a hálaadást elmondod, hídd össze ismét házadnépét, tudakozd meg tőlök, mit tanultak a prédikáción. Amelyik sokat tanult, megdicsérjed, de mindazáltal, aki elméjének nehéz volta miatt keveset, avagy semmit nem tanult is, meg ne pirongassad, hanem inkább eszébe juttassad és amit eszébe nem vett is, elejbe számláljad. Ez meglévén, mondj egy-két zsoltárt el vélek. (*) (Mt 26,30) Ha az idő engedi, a Catechismusnak bizonyos részeiben is gyakorolhatod őket, a feleleteknek mindenik cikkelyét a Szentírásban nékik megmutogatván. Ez ilyetén dolog öregbíti (*) a mi értelmünket, elméinket élesíti és készekké tészen minket vallásunknak az Irásból való könnyű megpróbálására (*) és bizonyítására. (Zsid 5,14) De mindezeket úgy intézzed és rendeljed, (*) hogy ilyetén egyes kegyesség-gyakorlásod miatt a délesti (*) prédikációról ki ne maradj, hanem azon légy, hogy miképen a reggelin, úgy az estéli tanításon is, ha első nem lehetsz, utolsó is mindazáltal ne légy, aholott még aképen kell magadat viselned, mint a reggeli prédikációkor. Az estéli könyörgés után és vacsorád felett viseld ismét magadat aszerint az istenes és szent mód szerint, amint az elébb elődbe adaték. És vacsorádnak vagy előtte, vagy utánna, hogyha az esztendőnek és az időnek alkalmatossága (*) szolgál:

1. Menj el ki sétálni és elmélkedjél az Istennek munkái felől (Praesentemque Deum qualibet herba refert), mert minden teremtett állatban, (*) mint valami felnyitott könyvben (Zsolt 92,6; 19,2; 8,2; Róm 1,20), nyilván (*) olvashatod a mindenható Istennek bölcseségét, hatalmát, gondviselését és jóságát. (És 40,26) És hogy olyan sok számtalan dolgokat senki az ő formájoknak, erejeknek, (*) szépségeknek, (*) életeknek, (*) mozgásoknak és minéműségeknek (*) annyi különbségi szerint nem alkothat, hanem csak a mi kegyelmes Istenünk.

2. Gondold meg mily kegyelmes az, aki mindazokat teremtette a mi szolgálatunkra. (Zsolt 8)

3. Végy alkalmatosságot (*) innen, hogy mind magad s mind egyebek (*) felindíttassatok az ő hatalmának, bölcs voltának és jóságának csudálására és imádására és hogy meggondolhasd mily igen háládatlan nyavalyás (*) emberek vagyunk mi, ha nem akarunk minden engedelmességben őnéki szolgálni és becsülettel (*) lenni.

4. Ha valamely felebarátod vagy betegségben (Mt 25,35; Jak 5,14), vagy pedig akármi egyéb szomorúságban vagyon, menj el annak látogatására. Ha valaki mással megháborodott, (*) légy azon, hogy össze békéltethessed őket. Hogy befejezzem: három rendbéli munkákat szabad szombat, avagy vasárnap cselekednünk.

1.) Kegyesség munkáját, mely avagy (*) egyenesen isteni szolgálatra tartozik, ámbár testi külső munkásság által menjen is véghez, mint az ó-törvényben a papok munkálkodtanak az áldozatoknak megölésében, főzésében és égetésében az oltáron. (Mt 12,5) A keresztyének is az evangélium alatt, midőn széjjel jártanak az isteni szolgálatnak egyik helyéből másikba, csak egy szombatnapi járó föld volt az (Csel 1,12), mint ama Súnem városbéli asszony is, ki házából ide s tova kimégyen vala, hogy hallgathatná a prófétát szombat napon (2 Kir 4,22), mivel lakóhelyéhez közel tanító nem vala. És a prédikátor is, ha szintén megverejtékezik (*) és testében megfárad is a szent munka miatt, mindazáltal csak a szombatnak dolgát tészi, mert a szent vég (*) szenteli meg a munkást, mint a templom az aranyat és az oltár a rajta való ajándékot. (Mt 23,17-18) Avagy egyébként az olyatén külső munka is szabados, (*) mely által az Istennek népe egybegyül az ő imádására, mint a trombitáknak megfuvallása a törvényben, avagy a harangozás az evangélium alatt.

2.) Szeretet munkáját, mint embernek (1 Kir 19,8; Márk 3,4), avagy marhának életét megtartani (Mt 12,13), enni adni, megitatni (Luk 13,15) és egyébképen is véle bánni. Magunk ételére, italára tiszteségesen gondot viselni, ételt-italt készíteni (Mt 12,1), magunkat illendőképen mulatni, (*) szegényeket segíteni, betegeket látogatni, alamizsnát szedni (Zsid 9,11; 1 Kor 16,1) a szűkölködőknek és több eféléket.

3.) Elhalaszthatatlan szükségnek munkáit, azaz nem amelyeket az emberek a szükségesnek színével (*) palástolnak, hanem amelyek jelen valók, szintén (*) rajtunk esendők és olyak, melyeknek ellenek (*) sem elébb, sem utóbb nem állhatnak s nem is halaszthatni más napra, mint az ellenség reánk ütésének, a tolvajok fosztogatásának, a lopók lopásának ellene állani, meggyúlactott házat oltani, orvosolódni és akármiképen a kétes (*) nehéz nyavalyákat (*) gyógyítani, a bábáknak szülő asszonyi állatok (*) körül forgolódni, a tengeren járóknak a hajói szükséges dolgokat tenni, a vitézeknek az ütközet idején harcolni és a postáknak (*) közönséges (*) haszonért lovagolni s egyéb ilyeneket (Nuncius praeceps excipitur a Sabbatho Ind. Com. sup. Num. 13,1) Ezekkel s ezekhez hasonló alkalmatosságokkal (*) szabadosan munkálkodhatik ember. Sőt midőn ilyen alkalmatosságoknak (*) idején hivattatnak, még a templomból is az Igének és a Sacramentumoknak szentséges gyakorlási felül (*) kimehetnek, mindenkoron arra számot tartván, (*) hogy magokat megalázzák, megszomorkodjanak, mivel e szentséges napon esnek eféle alkalmatlanságok (*) és hogy aznapi ilyetén munkájokért fizetést ne vegyenek, mint isteni félelemben és az Ő parancsolatjában jó lelkiismerettel járó emberek.

Midőn az elnyugovásnak ideje elközelget, vond (*) meg magad valamely fél felé (*) való helyben és tudván, hogy e megromlott állapotban csak egy is az élők közül képesség szerint a szombatot meg nem szentelheti, hanem sokképen megszegi azt gondolatiban és cselekedetiben, esedezzél alázatosan minden fogyatkozásidnak (*) bocsánatjáért és engeszteld meg Istenedet ezzel, avagy ehhez hasonló estéli áldozatoddal.

Vasárnap estéli egyes (*) könyörgés

Óh szent, szent, szent URA Istene a szombatnak! (És 6,3) Engedd meg énnékem, ki csak por es hamu vagyok (1 Móz 18,27), hadd szóljak dicsőséges Felségeddel! Jól tudom én, hogy Te emésztő tűz vagy (Zsid 12,29), én pedig mint száraz megasszott [!] pozdórja. [!] (Jób 21,18) Az én bűneim teelőtted nyilván (*) vannak (Zsolt 51,5), a Sátán jobb kezem felől áll, hogy azokkal vádoljon engemet. (Zak 3,1) Nem magam mentegetni állottam elődbe, hanem hogy magam törvényt tegyek magamra és nyavalyás (*) fejemet magam méltónak ítéljem mindazokra a büntetésekre (1 Kor 11,31), melyeket igazságod nyavalyás (*) teremtésedre bűneimért és törvénytörésemért igen igazán reám hozhat. Mely én bűneimnek száma oly nagy, természete oly rettenetes, hogy magam szemel előtt utálatossá tésznek engemet s mennyivel inkább a te szent tekinteted előtt? (Luk 15,21) Megvallom, hogy annyira méltatlanná is tesznek ezek engemet a fiúságnak nevezetére, hogy egyáltalában még csak legutolsóbb szolgádnak nevét sem érdemlem. És ha csak érdemem szerint fizetsz énnékem, a föld (Zsolt 106,17) (ily bűnös tereh (*) alatt megfáradván) felnyitja száját és a pokolnak feneketlen kútjába nyel be engem, mint a Dátán követőinek akármelyikét. Mert ha a természet szerint való ágaknak, ama dicsőséges felségességnek angyalinak nem kedvezél, hanem lehajigálád őket felséges lakóhelyekből a pokol sötétségének kínjaira (2 Pét 2,4), hogy a kárhozatra tartattassanak, (*) noha csak egyszer vétkeztenek szent Felséged ellen; első szüleinket is kiűzéd a paradicsomból, noha csak egy parancsolatodat hágák által (1 Móz 3,13), jaj micsodás nagy bosszúállást várhatok én fejemre, ki nemcsak egy vétkemmel bántottalak meg Tégedet, én Istenemet, minden naponkint rakásra gyüjtvén a bűnt minden igaz megtérés nélkül (Róm 2,5), úgy iván a vétket, mint a vizet (Jób 15,16), mindenkor csak bészíván, soha pedig ki nem okádván a fertelmességet, nem is csak egyik, hanem mindenik törvényedet és parancsolatodat hágom által? Sőt csak e napot is, mely felől felette igen igen megparancsoltad énnékem, hogy neved dicséretére és imádására szenteljem, nem üllöttem (*) én oly kegyesen, lelkemet sem készítettem el oly szívbéli szentség és tisztaság szerint, aminéművel illett volna a szenteknek gyülekezetében szent Felségeddel szemben lennem. Nem figyelmeztem szent Igédnek prédikálására, sem pedig a sakramentumoknak kiszolgáltatására illendő alázatossággal, becsülettétellel és áhitatossággal. Mert noha jelen voltam azokban a szentséges gyakorlásokban testem szerint, de óh Uram! felette igen elnyomattattam az álomba merülés miatt. Amikorra felserkentem is, elmém e világi gondolatoktól annyira elvonattatott (*) és ragadtatott, hogy lelkem messze láttatott lenni (*) a templomtól. Nem elmélkedtem magamban kelletteképen, házamnépével is nem beszélgettem azokról az idvességes tanuságokról, (*) melyeket a tanítótól hallottunk és vettünk a te Igédből. Mely (*) nagy vétek miatt a Sátán ellopá azoknak a jó tanuságoknak nagyobb részét az én szívemből és én nyavalyás teremtésed úgy elfeledkeztem azokról, mintha soha nem is hallottam volna. Házamnépe sem épült az értelemben és szentségben az én igazgatásom alatt, úgy amint kellett volna. Noha jól tudom, hogy sok szegény felebarátim nagy szükségben élnek, némelyek pedig gyötrődnek és vigasztalás nélkül szűkölködnek, én mindazáltal elfeledtem megsegélleni őket vagy alamizsnával, avagy vigasztalással, hanem inkább azt magamra pazarlottam és magam hitvány kívánságát töttem. A napnak nagyobb részét hivalkodó (*) beszédekben és hívságos (*) mulatságokban (*) töltöttem. De mindezek felett óh Uram! eme rettenetes vétkemmel etc.

Itt megvalljad valaminémű vétket azon a napon vagy gonosz cselekedeteddel, vagy tisztednek (*) elmulatása (*) által cselekedtél és szivedben fohászkodjál és keservesen mondjad:

Mindez én bűneim miatt lelkemismerete bűnösnek kiált, törvényed kárhoztat (Zsolt 105,6; Jak 2,13) s én kezedben vagyok, hogy elvegyem a sententiát (*) és az átkot, melyet ily szent parancsolatodnak akarat szerint való megszegése érdemel. De micsoda az, ha én a törvény által sententiáztatom (*) is, holott evangéliumod bátorít, hogy irgalmasságod minden munkáidnál (*) feljebbvaló, hogy kegyelmességed törvényidet felülmúlja és jóvoltod ott gyönyörködik uralkodni, (*) aholott a bűn megsokasodik. Minekokáért irgalmasságodnak és az Jézus Krisztus, én Idvezítőm érdemének sokasága szerint kérlek, óh Uram, Tégedet (ki a töredelmes szívnek fohászkodásit nem utálod (Ez 33,11) és nem kívánod a megtérő bűnösnek halálát), engedd és bocsásd meg énnékem mindazokat az én bűneimet és e napi s teljes életembeli egész tévelygésemet és mentsd meg lelkemet azokkal érdemlett átkodtól és ítéletedtől.

Te, ki megigazítád a törődött (*) szívű publikánust négy vallást (*) tevő szava után (Luk 18,13) és a tékozló fiat (minekutánna reáruházott kegyelmednek minden gazdagságát eltékozlotta volna (*)) kegyelmedbe megtérése után visszafogadád, bocsáss meg azonképen, óh Uram, énnékem is és ne hagyj törvény-általhágásomért elvesznem. Óh engedj (*) meg nékem és végy ismét kedvedbe! (*) Ugyanis, óh Uram, elvetnél-e csak engem, ki minden fukarokat, (*) paráznákat és egyéb bűnösöket (Mt 21,31-32) valakik (*) megtérések (*) által kegyelmedet óhajtják, magadhoz fogadád? Csak egyedül énnékem kell-é irgalmadból kirekednem? Távol legyen Tőled a gondolat, mert nékem is azon Irgalmas Istenem vagy, aki nékik, szánakozásod is soha meg nem csökkönik. (Sir 3,22) Ezokáért óh Uram, nem az én érdemem, hanem a te nagy irgalmasságod szerint bánjál énvelem. Ne kövessed kemény igazságodat rajtam, szegény bűnös emberen, hanem inkább hosszútűrésedet gyakoroljad saját teremtésednek elszenvedésében. Nincsen semmim, amit elégtétel gyanánt néked bémutathatnék, hanem csak ama vérrel csepegő sebek, a keserű halál és kínszenvedés, melyet egyszülött Fiad, az én egyetlen egy Idvezítőm elszenvedett érettem. Azt mutatom én Tenéked be, kiben egyedül Néked jótetszésed vagyon minden én bűneimért, melyek semmiképen Néked nem tetszenek, azt az én Közbenjárómat, kinek vérének esedezése sokkal jobb dolgokat szól az Ábel vérénél (Zsid 12,24), melynek irgalmasságod sem mondhat ellene. Világosítsd meg elmémet és Szentlelkeddel szívemet szenteld meg, hogy eszembe juttassa mindazokat a hasznos tanuságokat, (*) melyeket mind ma s mind más időben tanultam a te szent Igédből és hogy megemlékezhessem szent parancsolatidnak megtartásáról, büntetésednek elkerüléséről és édes igéretedre való támaszkodásomról a nyomorúságnak és háborgattatásnak idején. Immár pedig óh Uram, ajánlom magamat szent akaratod alá. Óh végy kedvedbe (*) engemet és vonj úgy magadhoz kegyelmed által, hogy szintén úgy sajátod lehessek szeretet és követés által, mint a hivatal (*) és szeretet által. Adjad ennekfelette énnékem szent kegyelmedet a szombatnak ez életben aképen való ülésére, hogy ez élet után az idvezült szentekkel és angyalokkal ülhessem meg az örömnek és dicséretnek Örök szombatját is dicsőséges nevednek tiszteletére a menyországban örökkön-örökké. Ámen. Mi Atyánk etc.

Eképen immár hídd össze házadnépét s rekeszd bé a szombatot az odafel elődbe írt elmélkedésekkel és házadnépédért való könyörgéssel s az Úr Isten azt az éjszakát sokkal édesbé és nyugodalmasbá tészi tenéked, hogynem mint rendszerint szokott lenni s jobban megszerencsésíti következő minden munkáidat.

Ekeddig a kegyességnek mind közönséges (*) s mind kiváltképen való (*) rendszeres gyakorlásáről szóltunk.

Immár következik ezen kegyességnek Istent dicsőítő rendkívül való (*) gyakorlása.

Forrás

Medgyesi Pál: PRAXIS PIETATIS azaz KEGYESSÉG GYAKORLÁS melybe befoglaltatik, mint kelljen a hívő keresztyén embernek az ISTEN és a maga igaz ismeretében nevekedni, életét naponként Istennek félelmére intézni, csendes lelkiismerettel költeni és futásának eltöltése után – leporollak.hu