Az Úrnapja megszentelésének igaz módja
Medgyesi Pál
(Aranyosmeggyes, 1604 – Sárospatak, 1663)
református lelkész, teológus, író. A magyar puritánus irodalom kiemelkedő egyénisége.
Medgyesi, Pál (1605–1663?) / Bayly, Lewis (1575?–1631): PRAXIS PIETATIS azaz KEGYESSÉG GYAKORLÁS melybe befoglaltatik, mint kelljen a hívő keresztyén embernek az ISTEN és a maga igaz ismeretében nevekedni, életét naponként Istennek félelmére intézni, csendes lelkiismerettel költeni és futásának eltöltése után boldogul végezni.
Fordíttatott angliai nyelvből a magyar keresztyéneknek e szomorúságos utolsó időkben kiváltképen való vígasztalásokra és hasznokra MEDGYESI PÁL Úr Jézus Krisztusnak együgyű szolgája által.
Debrecenben, 1636.
XVII. rész
Istenes szent tracta a szombatról, melyben az állíttatik meg, hogy a szombat a hetedik napról a hétnek első napjára változott, nem emberi találmányból, hanem Krisztus Urunknak és az ő apostolinak rendelésekből és hogy a negyedik parancsolat erkölcsökről való s mindenhai az Újtestamentomban is. Végezetre az is itt vagyon, mint kelljen igazán Isten parancsolatja szerint szombatot ülni
II. rész.
247-293. o.
…
Az Úrnak napjának megszentelésének igaz módja
Immáron a szombat-szentelés áll két dolgokban. Elsőben (*) e természeti életünkre tartozó minden szolgálatos és közönséges (*) rabotaságtól, (*) dolgozódástól való megnyugvásban. Másodszor e nyugodalomnak egészen az Isten szolgálatában és lelki életünkre tartozó szentséges dolgainknak gyakorlásiban való eltöltésében.
Az elsőről:
I. A szolgálatos és közönséges (*) dolgozódás, amelyektől meg kell szűnnünk közönségesen: (*) minden külső munka kicsinytől fogva nagyig. Avagy nevezetesben:
1. Meg kell szűnnünk minden hivatalos munkánktól, ámbár maga az aratás légyen is aratáskor.
2. Tereh (*) hordozástól, avagy bizonyos (*) okért, vagy oka nélkül való ide s tova lovaglástól. Megparancsolta az Isten, hogy még az oktalan állatok is megnyugodjanak a szombaton (2 Móz 31,15; 34,21; Neh 13,19; Jer 17,21-27), ezokáért akárminémű azokon való járásnak, avagy munkálkodásnak alkalmatosságának (*) tilalmasnak kell az embertől lenni. Az Isten nyugodalmul adta nékik azt a napot és aki szükség kívül (5 Móz 5,14) megfosztja őket a nyugodalomtól az ÚRnak Napján, a szegény eltikkadt oktalan állatnak sóhajtási, nyögési az ÚRnak Napján ítéletül ellene feltámadnak. (Róm 8,22; 5 Móz 24,14; 1 Kor 9,9) Hasonlóképen azok is, kik e napnak nagyobb részét magok cifrogatásában, pipesgetésében (*) és piperezésében töltik, mint Jézabel az Ördögnek munkáját cselekedvén az ISTENnek Napján.
3. Vásártól, avagy sokadalmaskodástól (Neh 10,31), mely dolgot ISTEN nagyrészént döghalállal, tüzzel és szokatlan árvízzel szokott büntetni.
4. Akármi tudomány, mesterség, avagy bölcseség tanulástól az egy Szentíráson és abbéli tudományon kívül. Mert a mi tanulásunknak el kell lélekben ámulni (*) az ÚRnak Napján. Egy beszéddel: (*) szükség néked hivatalodnak munkáitól megszünnöd, hogy az ÚR az ő hivatalja (*) által dolgát tehesse tebenned. Mert valami (*) e napon való munkádon jó, soha az ÚR meg nem áldja, hanem úgy jár, mint az Ákán aranya (Józs 7,24-25), mely Isten parancsolatja ellen gyüjtögetett lévén, az ő átkának tüzét még szabados (*) keresményére is reá hozá. És ha KRISZTUS URUNK azokat, kik adnak és vesznek vala a templomban (mely csak ceremónia hamar időn elhagyandó vala) mint latrokat (*) kiostorozá, gondolja-é valaki, hogy valaha büntetlen hagyná azokat, kik szent parancsolatja ellen a szombat napon vesznek és adnak, mely néki mindenhai (*) törvénye? Szentségtörő orvosoknak hí eféléket Krisztus URUNK és szintén (*) úgy elorozhatják a közösülésnek (*) poharát az ÚR Asztaláról, amint az Istentől ellopják az ÚR Napjának főbb részét a magok testi kivánságinak kedve-tételére. Ez ilyetének az óráját sem tudják, melyben Istennek sokkal keservesb ítéletét kostólják [!] meg, hogynem mint az emberek alitják. (*)
5. Mindenféle mulatságtól és játéktól (És 58,13-14), mely más időben szabados (*) lehet. Mert hogyha hivatalos (*) dolgunkat sem szabad e nap tennünk, sokkal inkább nem szabad az egyéb nap szabados (*) játékokban, mulatságokban magunkat foglalnunk, melyek sokkal inkább ellopják indulatinkat a mennyei dolgoknak vizsgálása felől, hogynem mint akárminémű külső munka. Nem is lehet senkinek (aki az ÚRban gyönyörködik) nagyobb gyönyörűsége (Zsolt 27,4), avagy mulatsága, (*) mint az ÚR-nak Napjának megszentelése. Mert ugyanis lehet-é a megsententiázott (*) embernek nagyobb öröme, mint fejedelme házához való menetele bűne bocsánatjának megpecsételésére? avagy valamely halálos betegnek, mint mikor oly orvoshoz mégyen, ki meggyógyítja őtet? Avagy mint a disznók moslékára szorult tékozló finak bebocsáttatni az élet kenyerének ételére az ő atyjának asztalánál? Avagy mint a halál üzenetitől a bűn miatt rettegőnek örökélete felől való bizonyossá tétettetésének Istentől való hallására menni? Ha azért vagy magadnak, vagy szolgádnak akarsz mulatságot (*) szerezni, (*) szerezd meg azt a hat napokon, amelyek tiéid, nem az ÚRnak Napján, mely sem tiéd, sem nem a tiéidé. Minekokáért semminémű mulatság nem szabados (*) e nap, hanem csak amennyiben segéllik az elmét az ÚRnak mentől serényebb szolgálatjában.
6. Vendégeskedéstől, töltöződéstől (*) és egyes italtól, mely miatt vagy megrészegedik ember, vagy ha nem is, alkalmatlanná lészen az Istennek szívből-lélekből való szolgálatjára. (Ef 5,18-19; 5 Móz 28,7)
7. Minden világi dolgok felől való tractálástól, (*) mely inkább megakadályozhatja a szombat-ülést, hogynem mint a munkálkodás, mivel az ember maga is dolgozódhatik, de nem beszélgethet maga, hanem mással egyetemben.
Akik csak rendelt munkájoktól való megszűnésben üllenek (*) szombatot, azok csak azt mívelik, amit a barmok. Mert a munkától való megszünés e napon csak annyiban hagyatott a keresztyén embernek, amennyiben segédje a szombat szentelésnek és a dologtétel is annyiban tiltatott meg, amennyiben akadálya az Isten külső vagy belső szolgálatjának.
Ha pedig a más napokon szabados (*) mulatságok szombat napon nem szabadosak, (*) sokkal inkább azok, melyek egyáltalában soha nem szabadosak. (*) Ki óhatja (*) keserű siralom nélkül, midőn látja a keresztyén nevűeket, hogy az ÚRnak Napját inkább a Bacchusnak, hogynem mint az ÚR Krisztusnak, e világ Megváltójának tiszteletére szentelik? Mert minekutánnia egy órácskáig szolgálják az URAT külső mutogatásokért, az ÚRnak Napjának több részét egészen étel, ital kedvéért való ülésben és játszadozásért való felkelésben töltik. (1 Kor 10,7) Elsőben hasokat töltvén étellel-itallal meg és annakutánna gonosz kívánságokat hízlalván játszással és táncolással (2 Móz 32,6.18-19), mely (*) megfertőztetés ellen az egész írásmagyarázó doctorok, mind a régiek s mind a mostaniak, az ő idejekben igen keservesen feddőztenek. (*) Úgyannyira, hogy Ágoston doctor bátran állatja, (*) hogy jobb volna szombatnap szántani, hogynem mint táncolni (Melius enim arare quam saltere in Sabbatho. Aug. in aet. Ps. 91.) Immár a mindenható, örök Istennek (ki a mennynek, földnek teremtése után megnyugovék) és az ő örökkévaló Fiának, a JÉZUS Krisztusnak az Anyaszentegyház Megváltójának nevében, ki csak igen hamar eljő az ítéletre, hogy kit-kit megfeleltessen az ő parancsolatihoz való engedelmesség szerint (Csel 17,31; 2 Thess 2,8), kényszerítlek tégedet, ki ez igéket olvasod, mintha szintén (*) a Krisztus és az ő szent angyalinak tekintetek (*) előtt felelnél ama napon, hogy fontold és gondold meg ugyan valóban, hogy ha a táncolás, alakozás, (*) álorcás játszás, kártyázás, kockázás, ostáblázás, (*) latorkodás, (*) lövöldözés, labdázás, vadak ritatása, (*) tobzódás, duskázás (*) és több eféle balgatag hivságok, farsangolások, majmoskodások, komandarozások, (*) oly magad gyakorlási-é, melyeket Isten megáldana és a szombatnap[on] szabadosokká (*) tenne? És mivel semmi dolgot nem jó akkor tenni, hanem csak olyat, mely által vagy az ISTENt áldjuk, vagy Őfelségétől várunk áldást fejünkre, hogy mered te azokat cselekedni azon az áldott napon, melyekre nem mersz az napon áldást az Istentől kérni? Halld meg ezt és reszkess meg óh hívságos (*) időnek hívságos (*) ifjúsága! Óh mindenestől meghidegedett és az ISTEN kegyelmének érzésétől üres szív! Imé tiéid lévén a hat napoknak mindenike és mindenik napnak mindenik órája s mindenik órának mindenik percentése, (*) hogy eképen kostólgathatnád [!] Istenednek édes irgalmas voltát a Krisztusban, mely nélkül minden szempillantásban elvesztél volna, mindazáltal lel nem találhadd megveszett (*) és kegyesség nélkül való rejtekidben, hogy URadnak szolgálatjában kelljen tölteni a hétnek ez egyetlen egy napját, melyet Ő maga dicséretére és imádására választott. Lássák (*) az emberek ám ellenvetélkedjenek hívságos voltoknak oltalmazásában, valamint (*) akarnak és felelgessék valamit az Ördög szájokba ad, de én arra emlékeztetem őket, hogy mivel az ecclesiának régi bévett (*) értelme (*) szerint az ÚR második eljövetelet az ÚRnak Napján lészen (Lact. l. 7. c. 2.), mily kevés örömök fog nékik lenni, ha az ő testi, magoknak igen tetsző hívságokban megelőzik és mintegy meghökkölik (*) őket, akkor, mikor az ő Uroktól az ő szent szolgálatjára néző lelki gyakorlásokban kellene találtatniok. Még a leghívságosabb (*) nyavalyás (*) is inkább kívánja ám akkor az Egyházban letérdeplett állapotjában való imádkozása, hogynem mint bak módon való ugrálása felül elragadtatni. (*) Ha pedig ez sem indítja meg őket, mégis mindazáltal kérem emlékezzenek meg a mi tisztátalan tobzodóink, hogy midőn eképen szöködöznek az ÚRnak Napján (az ÚRnak parancsolatja ellen) csak a veremnek szélén szökdécselnek és nem tudhatják melyik esik közülök először abba. Melybe ha kik (*) egyszer megtéretlen[ül] beesnek, semminémű hatalom ki nem szabadíthatja őket a hatalmas Istennek bosszúállása alól, akinek parancsolatját (értelmek (*) és lelkekismerete (*) ellen) ily negédesen (*) általhágják. De ha sem az ÚRnak parancsolatja tégedet nem rettent, sem az ő Igéje nem indít, én egyebet mit mondani nem tudok, hanem amit szent János énelőttem: Aki fertelmes, légyen fertelmes ezután is! (Jel 22,11) (Ez lőn (*) az utolsó és legnehezebb átok, melyet sz. János kívána a lelki Babylonra.)
A másodikról:
A szombati nyugodalomnak elszentelése áll három tisztünknek végbe vitelében. Először a templombéli közönséges gyakorlásoknak előtte. Másodszor közötte. Harmadszor utánna.
A templombéli közönséges (*) szent gyakorlások előtt cselekedendő tiszteink (*) ezek:
1. A szombat (avagy vasárnap) estén a munkálkodást jó idején elhagyni, hogy tested mentől inkább megnyughassék és ugyan (*) megújuljon elméd is jobban alkalmatoztassék (*) az előtted lévő szombatnak szentelésére. Mert midőn ember eképen nem készül mind maga s mind háznépe, a munka miatt megfáradnak és az éjszakai fennlétel miatt annyira megnehezülnek, hogy mikor aztán Istennek kellene szolgálni és hallgatni, amelyeket a Lélek mond az ő Anyaszentegyházának (Jel 1 és 3) lelkünknek tanuságára, (*) fel nem emelhetik fejeket az álom miatt, mely Istennek becstelenségére, az ecclesiának botránkozására és maguknak is szégyenkedésekre (*) esik. Ennekokáért parancsolja az ÚR, hogy nemcsak megszenteljük a szombatot, hanem hogy meg is emlékezzünk annak közellétéről, megszentelvén azt szíveinknek elkészítésével és minden dolgaink félbenhagyásával, valamelyek (*) akadályul lehetnének nékünk annak a dicsőséges napnak megszentelésében. (És 58,13) Azért holott (*) az ÚR más parancsolatiban avagy (*) hagy, (*) avagy tilt, e parancsolatjában pedig mindkettőt cselekszi kiváltképen való emlékezetre. Mintha valamely úr tíz igen nagy dolgoknak gondviselését szolgájának parancsolná, a tíz között pedig hogy egyikről kiváltképen megemlékeznék igen terhes okoktól (*) viseltetvén, avagy a hű szolga, ki az ő urát igen szeretné, (*) nem viselne-é arra az egyre nagyobb szorgalmatossággal gondot minden egyéb dolgai felett?
Igy tanítja vala Mózes a népet az előtt való nap a szombatnak emlékezetére (2 Móz 16,23-24) s ez volt régi eleinknek (*) is szent szokások, hogy mikoron a harangszót az előtt való estéli könyörgésre meghallották, a cselédes gazda elhagyta dolgát a mezőben és az áros (*) ember is boltját bézárta és az estéli könyörgésre mentenek a templomba szíveknek elkészítésére, hogy elméjek (*) mentől figyelmetesebb lehetne (*) az isteni szolgálatra szombat napon.
2. Tennenmagadat azon éjszaka szentségben és becsületben tartani, hogy mentől tisztábban mutathassad bé lelkedet jövendő reggel Istenednek tekintete eleibe. (1 Kor 7,5; 1 Móz 35,2; 1 Thess 4,4; 1 Sám 21,5; 2 Móz 19,15; Péld 4,18)
3. Szombaton jóreggel (*) felkelni. (2 Móz 19,16; Péld 4,18) Meg is lássad, hogy e napon eléb kelj fel, hogynem mint egyéb napokon, amennyivel az isteni szolgálat feljebb becsülendő e földi dolgoknál, mert nincsen URAT szolgálni (*) jobb, mint az Istent. Munka is végtére úgy meg nem jutalmaztatik, mint ez a szolgálat.
4. Midőn már fenn vagy, vizsgáld meg magadban, minémű rusnya bűnös ember vagy te és mily szentséges helyre mentél megjelenni a szentséges Isten előtt, aki látja szívedet és gyűlöl minden tisztátlanságot és színmutatást. (*) Ennekokáért jól meghányjad-vessed magadban, minekelőtte a templomba bémennél, micsoda nagy bűnöket töttél te az elmult héten, valld meg azokat Istenednek és nagy áhitatossággal esedezzél a bocsánatért s így engeszteld magadhoz az Istent a Krisztusban. Tégy fogadásokat szentebb magadviseléséről és könyörögj a benned lakó kegyelemnek nevekedéseért és ami még hátra vagyon annak is megteljesítéséért. De legfőképen azon imádkozzál, hogy az Istennek olvasandó és prédikálandó Igéjét nagy haszonnal hallgathasd és a szent sacramentumot is (ha osztogattatik) megerősíttetésedre vehessed, hogy az Isten az ő Szentlelke által munkálkodjék a tanítóban, ki valamit olyat szólhasson (Kol 4,3), mely bűneidet megöldökölje (*) (*) és lelkedet vigasztalja. E dolgot pedig ily formán cselekedheted:
Forrás
Medgyesi Pál: PRAXIS PIETATIS azaz KEGYESSÉG GYAKORLÁS melybe befoglaltatik, mint kelljen a hívő keresztyén embernek az ISTEN és a maga igaz ismeretében nevekedni, életét naponként Istennek félelmére intézni, csendes lelkiismerettel költeni és futásának eltöltése után – leporollak.hu
