Pápistaság Ujsága: A harangozásokról | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628 – 1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

498-500. o. XVIII. RÉSZ. Az Pápistai csenditésekről.

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XVIII. RÉSZ. Az Pápistai csenditésekről.

A ‘több, s’ fellyebb már meg-nevezett pápista rend-tartásokhoz és szokásokhoz tartozo, az Csendités-is, vagy harangozás, melly lészen reggel, délben és estve, az reggeli, az Jésus Christus halálbol valo dicsősséges fel-támadásának: az déli, halálának és kinszenvedésének: az estveli, a’ Jésus Christusnak, az Szűz Máriának méhéből valo meg-testesülésének, emlékezetire, az mint Vásárhelyi Gergely irja, az keresztyéni tudomány rövid summájában, vagy Catechismusban, pag. 128.

II. Ezt az háromszori csenditést, nem hallotta senki, nem observálta senki, és az imátkozásra, vagy Avemaria mondásra, nem várta senki, Idvezitőnk után. 1400. esztendök el-teléséig, hanem gondoltaték az tizenötödik seculumban. XXII. Janos Pápátol, ki 23-diknak mondatik.

III. Polydorus Virgilius, 1.6. de Juv. rer. c. 12. azt irja, hogy ez XXII. János Pápa rendelte, végezte és szerzette, hogy mindennap háromszor csenditsenek az csengettyűkkel estvéig, és akkor, minden ember, az Avemariát, vagy angyali köszöntést, az Szűz Máriának, háromszor el-mondgya, melly szerzemény igen meg-maradott, ugy hogy ma-is mindenütt éllyenek véle, és mihelyen az csenditést hallyák, mindenek térdre esnek, és ugy imátkoznak.

IV. Ezen kivül-is, hogy délben és estve harangoznak, ugy irja Stella és Platina in vit. Pontisic. hogy III. Calixus Pápa találmánya és szerzeménye. Mert midőn Hunyadi János, Landor fejér várnál hadakoznék az Törökökkel, ő parancsolá és szerzé, hogy lenne harangozás délben, s’ az által minden hívek intettetnének, hogy az Török ellen hadakozo Keresztyénekért könyörögnének mindnyájan Istennek.

V. Igy ez aránt valo szokások sem régi, nem apostali, hanem uj minapi, mint az többi, az miképpen az magok irási s’ tanubizonysági megmutattyák világossan.

Részlet a katolikus lexikonból

Az alábbi leírás részlet a harangozás babonás és bálványozó szerepéről, valamint annak protestánsok általi, viszonylag kései visszavezetéséről a katolikus lexikonból származik:

„A ~ a régi magyar jogban: Udvardi zsin., 1309: Délben és este harang szólítsa a híveket Szűz Mária köszöntésére (Péterffy szerint a reformáció idején kiment a szokásból, de a jezsuiták Oláh Miklós idején újra meghonosították, először Nagyszombatban, majd onnan ismét elterjedt az egész országban). – Nagyszombati egyházmegyei zsin., 1629: Vihar közeledtekor harangozzanak, ne csak a vihar Isten erejével való eltávoztatásáért, hanem hogy a harangszó hallatára az emberek imádkozzanak Isten irgalmáért. – Mo-i protestánsok által birtokolt tp-ok esetében a ~ szabad gyakorlását az 1681:26. tc. biztosította……A harangszónak már a kora kk. óta (legkorábban a galliai térségben) gonoszűző szerepet tulajdonítottak, s ezért pestisjárványok, közelgő égiháború idején megkongatták a harangokat. E szokás hazánkban is honos volt. (Pl. a dinnyeberki lakosok kiváltképpen a nagypénteki jégfelhőtől féltek, mert akkor nem volt szabad harangozni.)..”

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés