A keresztyéni szabadságról és a közönyös dolgokról (adiaphora)
Kiss Áron
(1815-1908)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből
N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok
BUDAPEST, 1881.
Debreceni Hitvallás, 197-200. o.
A keresztyéni szabadságról.
A keresztyéni szabadság, isten kegyelméből való lelki felszabadittatás a megszabaditó és megváltó Krisztusért, hit által, a Szent Lélek segélyével az isten haragjától, a törvény átkától, bűntől, haláltól, ördögtől, örök kárhozattól és minden emberi hagyományoktól és Mózesi szertartásoktól. Milezi, araui, áfrik, zsin.
Mert valamint a Krisztus halála elháritotta a kárhoztató törvénynek jármát, a bűnnek sulyát avagy hatalmát a választottakról: ugy a Krisztus kegyelme és lelke megszabaditotta ugyanazokat Mózesnek minden törvényeitől és szertartásaitól, melyek a jövendő dolgok árnyékai, s minden babonás hagyományoktól, melyek a lelkiismeretet törbe ejtik és megháboritják. Gonoszságot cselekesznek azért azok, a kik megkötözik a gonosz szertartásokkal a szentek lelkeit, miként a pápisták cselekesznek. Mert megszabadultunk, tehát nem vagyunk az embereknek szolgái. Senki titeket ne kárhoztasson az ételért vagy italért vagy az ünnepeknek részére nézve. Jaj azoknak, kik elviselhetetlen terheket kötöznek az emberek lelkiismeretére. Álljatok meg a szabadságban, a melyre hivattatok. Ha a Fiu megszabaditott, szabadok vagytok. A hol van az Ur lelke, ott van a szabadság. Mert ezt mondom annak, a ki körülmetélkedik, hogy az köteles az egész törvénynek megtartására, hogy kiestetek a kegyelemből. Az isteni kegyelemnek ellenségei és a Krisztus váltságának nyilvános lerontói, a kik a kegyeseket mint fogoly rabokat a Mózes törvényėnek, a böjtökről és ünnepekről való emberi hagyományoknak s más utálatokról szóló törvényeknek a lelkiismeret törivel alávetik. A választottak szabadon önként tisztelik az istent, szolgálnak az isten igazságának és cselekesznek jót, nem kényszerittetve nem a félelem rettegtetéséből. Az atyák, Róm. 6. 8. Eféz. 5.
A közönyös dolgokról (adiaphora).
Közönyös dolgoknak hivjuk a szent irással és atyákkal azokat, a semleges cselekedeteket, a melyek törvények és szent s kötelező tekintélyek által parancsolva nincsenek, melyek magokban sem jók, sem roszak.
A választottaknak kétféle közönyös tényeik vannak, természetiek és szertartásiak; mint az ülés, állás, fekvés, járás, az inditó ok szabad mozditása szerint, a mozgás okfejeinél fogva önként és szabadon cselekvése mindazoknak, a melyekről az Urnak vagy az ő kegyelmességének semmi parancsa nincs.
A szertartásokban vannak oly szabad tények, melyek szabad öntudatból eredtek, de a szent törvények és tekintélyek által nem parancsoltattak, a melyeket a választottak szabadon, tisztességesen, jó rend és épülés végett hitből cselekesznek. Mint a mindenféle eledellel élés vagy nem élés, babona nélkül, az Urért és lelkiismeretből, vagy az erőteleneket épitő szeretetből. Róm. 14. 1 Kór. 6. 8. 9. 10., továbbá tanitás ez vagy amaz órán. Szóval minden körülmények, a sákramentomok és tanitás tiszte körül, szabadok a választottaknak, csak tisztességesen, épületesen és botrány nélkül történjenek. Az atyák e helyek felett.
A közönyös dolgok forrása és oka távolabbról az isteni kegyelem, legközelebbről és anyagilag a Krisztus érdeme, – belsőbb, alaki – a Szentlélek felszabaditása; eszközlőleg, az isten részéről az ige, az emberekben a hit. Mint Tit. 1. 1 Tim. 4. Róm. 14. mondatik: a ki hiszen, mindent megeszik. Végoka az épülés, a botránynak és babonának kikerülése. A tisztáknak mindenek tiszták, a megfertőztetteknek mindenek megfertőztettek. Nekem mindenek szabadok, de nem mindenek épületesek. Mindeneket megcselekedhetem. A közönyös dolgok szabálya a lélek szabadsága, hogy a választottak mindeneket hitből cselekedjenek; továbbá a szeretet, épités és a botrány kikerülése. 1 Kór. 6. 8. 9. 10. Mindenek szabadok, de nem mindenek épitenek. Én szabados lévén mindenektől, magamat mindeneknek szolgájokká tettem. Ne rontsd el az isten munkáját a te szabadságoddal. A ti szabadságtok botránkozásokra ne legyen az erőtleneknek. Róm. 14. 15. Gal. 5. A hitben erőtleneket felvegyétek. Ne egyetek annak lelkiismeretére való tekintetből, a ki megbotránkozik. Minden étel, minden teremtmény jó és meg van engedve azoknak, kik a Krisztusban hisznek, mint mindenek urainak s a Krisztusban e világ örököseinek, még a bálványáldozatok, még a gonosz lelkeknek szentelt sütemények is, melyek a gonoszoknak tisztátalan dolgok, csak történjék az hitből, épületesen és botránkozás nélkül. Mindazok pedig, a melyek tiltatnak vagy parancsoltatnak, hogy legyenek meg, nem közönyösek, mint a törvény betöltése, a hit, isten tisztelése, bálványok kerülése és a pápista misének megutálása, a varázslók szavának nem hallgatása, a pápista zsoldosok szavának s a misegyártók parancsának elkerülése. Tehát a bálványkórság és pápista törvények, istentelen rendeletek és a gonosz lelkek tanai el nem türhetők az egyházban.
A gonoszoknak, minthogy szűkölködnek, a közönyös dolgok okai: t. i. az isten kegyelme, a Krisztus érdeme és hit nélkül, saját személyöket illetőleg nincsenek közönyös cselekedeteik, mert a törvény alatt vannak, a Sátán szolgái s foglyai. A gonoszoknak mind elméje, mind lelkiismerete meg van fertőztetve; a tisztátalanoknak mindenek tisztátalanok; a ki nem hitből eszik, el van kárhoztatva, mint a pápisták és az Antikrisztus követői. Még a természeti dolgokban is, ha vannak semleges cselekedeteik, azok is tisztátalanok az ő személyök hitetlensége miatt. A kinek személye nem tetszik, cselekedeti sem tetszenek annak. 1 Móz. 4. Kainra és az ő ajándékára nem tekintett az isten.
A választottaknak közönyös cselekedetei nem magokban, hanem esetleg, azaz mert hitből lesznek, a hivő és isteni kegyelem által megszabaditott személyre nézve jók, és az istennek tetszenek: a mint mondatik: mindaz, mi hitből van, tetszik. Róm. 14. Ugyanezt tanitják Origen. Róm. 14. Ambrus, Kryzosztom, Ágoston, Hieronym, Theofilakt. Anzelm a 1 Kór. 8. 6. 10. Rom. 14. Tit. 1. 1 Tim. 4. részeiről. Gonoszul tévelyegnek, a kik magokat a dolgokat vagy teremtményeket: hust, napot, élelmi szereket, tárgyakat, ruhákat, oltárokat, templomokat, bort nevezik közönyösöknek. Hanem a dolgok szabad használata közönyös a hivőben, azaz maga a szabad, szent, megengedett, nem tiltott cselekvés közönyös, nem maga a dolog. Gonoszságot cselekesznek, a kik a bálványokat, oltárokat, ároni vagy áldozó papi ruhákat, a pápista maradványokat és babonás intézményeket, továbbá a képeket, tiltott babonás alakokat, melyek az általok jelentett dolgoknak bálványozási visszaélésre vezető külső kifejezései a szobrokban, oltárokban, ruhákban, monstránciákban, áldozati kenyérben, közönyösöknek mondják; holott az irások megtiltják a szobroknak bálványimádási alakját, célját, neveit, emlékét és mindent mi a tudatlan utódoknak ártalmára, romlására lehet, és az isten ellen babonásan készittetett. Róm. 14.
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio);
