Pápistaság Ujsága: Az Isten törvényének betölthetőségéről | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

163-169. o. XXIV. RESZ. Az Isten törvényének, ember által tökélletessen valo bé-tölthetőségéről.

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XXIV. RESZ. Az Isten törvényének, ember által tökélletessen valo bé-tölthetőségéről.

I. EZ kérdésre: Bé-tölthetié ember tökélletessen maga erejével a’ törvént? azt feleli ma az Pápistaság, hogy bé-töltheti. A’ Tridentomi Conciliom, Sess. 6. cap. 11. azt mondgya: senkinek nem kell amaz vakmerő, és az Atyáktól átok alatt meg-tiltatott szoval élni, hogy az Istennek parancsolatit, a’ meg-igazult embernek lehetetlen meg-tartani. Mert az Isten lehetetlen dolgokat nem parancsol. És can. 18. Ha ki ugymond azt mondgya, hogy az Istennek parancsolatit még a’ meg-igazult és kegyelem alatt lévő embernek is, lehetetlen meg-tartani, átok légyen.

II. Bellarminus-is igy irja ki, lib 4. de Justisic. cap. 10. a’ Pápistaság tudományát, ez aránt: A’ Catholicusok minnyájan igen igen nagy edgyezéssel vallyák, hogy az Istennek törvényét bé-tölteni, az igaz embereknek tellyességgel lehetséges és azon izzad, a’ 11. és 12. részekben, hogy ezen feltett sententiáját, igazzá tehesse, meg-erősithesse.

III. Ez tudomány, csudára mélto, melly igen minapi legyen. Mert nem volt a Tridentomi Conciliom előtt ugy itélem, hanem ebben a’ Conciliomban támada. Támada pedig illyen modon. A’ régibb könyv iro Tanitók, szolván jo értelemmel, vagy az törvénnek kezdésképpen valo bé-töltéséről; vagy valamelly kiváltképpen valo parancsolathoz meg lehető engedelmességről, vagy az törvénynek önnön magában valo bé-tölthetőségéről, miképpen az épségben-is bé-tölthető vala az embertől, alkalmatosságul lettenek a’ Tridentomi Conciliomnak arra, hogy ez czélul fel-tett tudományt kohollyák.

IV. Mert noha senki azok közzül, a’ törvént, tökélletessen bé-tölthetösnek, ez életben nem vallotta s’ nem tanitotta. Ők mindazáltal azoknak szavait, a’ mai Pápista értelem szerént vették, s’ értették, s magyarázták, és ekképpen ez tudományt faragván, átok alat ki-is adák, közönségessen meg-tartando tudományul, 1547. esztenédőben.

V. Nem volt ez tudomány az meg-emlitett Tridentomi Conciliom előtt, előszer ezért, mert edgyetlen egy Conciliom sem találtatik, a’ mellyben erről valami végezés, avagy csak szóbéli mulolan valo emlekezés volna. A’ pápisták sem hozhatnak ennek bizonyitására csak edgyet-is elő. Mert nincsen.

VI. Emliti ugyan Vasquez, in Thom. 1. 2. tom. se 2. disput. 21 2. és Bellárminus lib. 4. de Justis. c. 12. az II. Arausicanum Conciliomot, mellynek huszon ötödik canonát álittyák az ő sententiájoknak meg-bizonyitására, igen erősnek és alkalmatosnak lenni. Mert a’ közepin igy szoll: Ezt-is hiszszük a’ közönséges hit szerént, hogy minnyájan a’ meg-keresztelkedtek, a’ keresztség által vett kegyelemmel, a’ Christusnak segitségéből és edgyütt munkálkodásábol, azokat, a’ mellyek az idvességre tartoznak, bé-tölthetik, s’ bé-is kell tölteniek, ha hűségessen akarnak munkálkodni. Es a’ Conciliom, 529. esztendöben lőn.

VII. De innen semmit nem nyerhetnek. Mert 1. Itt sem hire sem hamva a’ törvény bé-töltésének. Azt mondgya, hogy bé-tölthetik, nem az törvényt, hanem azokat mellyek az idvességre tartoznak, az az, megtehetik. 2. Nem mondgya hogy tökélletessen bé-tölthetik a’ törvényt, hanem csak bé-tölthetik. Más bé-tölteni, más tökélletessen bé-tölteni. 3. Azt-is, hogy az idvességre tartozokat bé-tölthetik a’ meg-keresztelkedtek, az kegyelemnek, az Christus segitségének, és edgyütt munkálkodásának tulajdonittya, nem a’ szabad akaratnak, és emberi erőnek, mint a’ Pápisták. 4. Az bé-töltés itt a’ Cánonban, közönséges, mellynek sok modgya vagyon, vagy embernek maga ereje által, vagy más által, mint a’ Christus által. 5. Conditioval szoll a’ Cánon ha akarnak ugymond, oly conditioval pedig, mely ha a’ tökélletes engedelmességet ez törvény bétöltését nézed, lehetetlen, ez életben a’ meg-romlott embertül, ki valamenyiszer vétkezik mind annyiszor meg-mutattya, hogy nem tökélletes az ő akarattyának jora valo hajlása. 6. Osztán ha lehetséges volna-is akarni, kitsoda az, a ʼki akarta volna, s’ megcselekedte volna? Igen szépen beszéll erről Augustinus, lib. 2. de Peccat, merit. & remission. cap. 14. és Hieronymus, lib. 3. contra Pelagianos.

VIII. Nem volt ez tudomány a’ tridentomi Conciliom előtt, másodszor ezért, mert valamenyi régibb Authorok vadnak, kiknek irása kezünkben forog, minnyájan ellenkező értelemben voltanak, és ellenkezőképpen tanitottanak, miképpen imez következendő dolgokbol, világossan kitettzik.

IX. Előszer ebből, hogy nyilvánságossan és álhatatossan tagadták azt, hogy valaha, valamely csak ember, a’ törvént bé-töltötte volna, Chrysostomus in Epist, ad Roman. homil. 17. Sedulius in Roman, 10. Cyrillus Alexandrinus. lib. 3. contr. Julianum. Augustinus de gratia libero arbitrio, cap. 6. & Sermon. 61. de tempore, ha övé, & lib. 1. Retract. cap. 19. Hieronymus. lib. 3. cont. Pelagianos passim. Radolphus Flaviacensis lib. 1. in Lev. cap. 1. Anselmus Cantuariensis, de concept. virg. cap. 11. Bernardus Clarævallensis. Serm. 50. in Can. Nicolaus Cusanus, Excit. l. 10. &c.

X. Másodszor ebből, hogy az ő saját magok igasságát, és a’ magok cselekedetinek érdemét, tellyességgel tagadták, s’ nem vallották. Meg-tettzik ez nyilván, azokbol az elődeden élő embereknek irásibol, s’ tanubizonyságibol, mellyeket oda fellyebb, ezen könvben az 21. részben, num. XII. XIII, és 23. részben, num. XII. elő-hordék, s’ fel-jedzék.

XI. Harmadszor ebből hogy azt tartották, hitték, s’ vallották, hogy a Szenteknek jocselekedeti nem tökélletessek, bűnnel, fogyatkozással elegyesek, hibások; és hogy bűn nélkül ez életben soha senki nem volt, nincsen, nem-is lészen a’ Christuson kivül, Hieronymus. lib. 1. adv. Pelagianos, & lib. 3. ibid. Ambrosius ad Coloss. 2. Lactantius, lib. 6. de vero cultu Dei. cap. 23. Gregorius Nyssenus Serm. 5. in orat. Dominic. Cyprianus de oratio dominic. Clemens lib. 2. Constit. cap. 18. Augustinus lib. 2. de Peccat, merit. & remiss cap. 13. 14. 16. 20. Ismét. Epist 50. 54. Ismét lib. 1. Retractat. Cap. 19. Ismét lib. de Persecti, justitiæ, Ismét epist. 29. ad Hieronymum, Ambrosius lib. 2. de Jacob. cap. 2. Bernárdus. Serm.73. in Cantic. Gregorius Moral. Lib. 21. cap. 9. és egyebek.

XII. Ha hol pedig irásokban valami külömben tettző dolog akad elő ez aránt meg-kell gondolni, hogy 1. néha szolnak, a’ törvénynek, nem maga az ember, s’ az ő ereje, hanem a’ Christus által lenni szokott, s’ lehető bé-töltéséről. 2. néha szolnak a’ törvénynek, nem tökélletes és hiba nélkül valo, hanem el-kezdődött, vagy kezdésképpen valo bé-töltéséről, mert el-kezdik ez életben, s el-végezik ez élet után. 3. néha a’ törvénnek bé-tölthetőségét, értik magában, melly bé-tölthető volna, ha erőnk volna hozzá. 4. néha az Isten törvényét bé-tölthetőnek mongyák ollyan conditioval, melly soha a’ meg-esett embertől ez életben nem lészen. Bé-tölthetné ugymond ember, ha akarná. De szintén az a’ bibije, hogy a gyarloság miatt soha tökélletessen nem akarja, mert nem tészi.

XIII. Hogy pedig némellyek közzülők, ejtettenek ollyan szókat, hogy némelly Szentek fellyül haladgyák a’ parancsolatokat, többet engedvén Istennek, mint a mi parancsoltatott Istentől, miképpen Chrysostomus, homil. 8. de Poenitentia; és hogy a’ szüzesség, a’ törvénynek felette vagyon, s’ tartozáson fellyül adatik, mellyet mindazáltal Athanasius tagad, ez illyen szavokkal semmi bántodása a’ meg-mondott dolgoknak nem lészen.

XIV. Mert nem azt mondgyák, hogy a’ tizparancsolaton fellyül, valaki valami jót tehetne, vagy a törvényt tökélletessen bé-tölthetné, sem nem a’ Pápistai supererogatiot tanittyák, hanem azt. 1. hogy tésznek némellyek valamit, a’ törvénynek tagado részén fellyül, mint ez Chrysostomusbol, homil. 3. in Roman 4. ki jő. 2. hogy cselekesznek némellyek valamit, a’ külső cselekedeteken fellyül, mint ugyan Chrysostomus, homil. 3. in 1Corinth. meg-mutattya. 3. hogy cselekesznek némellyek valamit, valamelly magános és kiváltképpen valo parancsolaton fellyul, mint Augustinus Serm. 18. de verbis Apostol. jelengeti. 4. hogy cselekesznek némellyek valamit a’ több emberekre közönségessen tartozó parancsolaton fellyül, mint Augustinusnál, lib. de oper. Monach. cap. 5. Optatusnal. lib. 6. contra Parmenianum, meg-láthatni.

XV. Héjában és igen helytelenül csigázzák annakokáért a’ pápisták, a’ régibb tanitoknak irásit, akarván azokbol ez ő tévelygéseket támogatni. Mert ők ez pápista tudományt, minthogy nem tudták, s’ nem vallották, irásokban sem támogatták, melléje nem szitottanak. Azért ez-is uj, és nem régi.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés