Pápistaság Ujsága: A jócselekedetekről vagy azok érdeméről | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

156-163. o. XXIII. RESZ. A Jo cselekedetekről, vagy azoknak érdeméről.

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XXIII. RESZ. A Jo cselekedetekről, vagy azoknak érdeméről.

I. Mit vallyon s’ tanitson ma a’ Pápistaság, joságos cselekedetekről, egy néhány izben letette a’ Tridentomi Conciliom, Sess. 6. Mert cap. 16. igy szoll: Azoknak a’ kik jol cselekesznek, mind végig, és Istenben reménlenek, hirdetni kell az örök életet, mind ugy, mint Isten fiainak, a’ Jésus Christus által irgalmassan igértetett kegyelmet, mind pedig ugy, mint Istennek meg-igéréséből, azoknak jo cselekedetiért és érdemiért, hüségessen meg-adando bért, jutalmat. Alább azon caputban mond: El-kell hinni, hogy a’ meg-igazultaknak semmi hijok nincsen arra, hogy itiltessenek ollyaknak, kik azokkal a’ cselekedetekkel, mellyek Istenben lettenek, az Isten törvényének, ez életnek állapottyáért tellyességessen eleget tettenek és az ő idejében el-véjendő örök életet, ha az kegyelemben halnak-meg, megérdemlették. Can. 16, mond: Ha ki azt mondgya, hogy az igazaknak nem kell az ő jo cselekedetekért, várni és reménleni az örök jutalmat &c. átok légyen, azonképpen can. 32.

II. Vasquez Gábor ez dolgot igy világosittya, in 1. 2. tom. 2. disp. 214. cap. 5. 7. 8. Propos.1. Az igazaknak jocselekedeti ő magokbol, minden egyéb igiret és kedvellés nélkül, méltok hogy meg jutalmaztassanak, örök élettel, és egyenlő mélto böcsüjök vagyon az örök dicsőségnek el-vételére, Proposit. 3. Az Istennek igirete ugymond járul az cselekedetekhez, akkor, mikor immár nem csak méltók, hanem ugyan érdemlők-is, tudniillik a’ jocselekedetek.

III. Bellárminus Cardinál pedig, lib. 5. de Justisication. Cap 17. ekképpen tanittya ezen dolgot: Minékünk a’ középső sententia láttatik hihetőbnek, melly azt tanittya, hogy az igazaknak jocselekedeti, meg érdemlik az örök életet ex condigno, az igéretre és munkára nézve egyszersmind, nem azért ugyan hogy az igéret és kedvellés nélkül, nem volna a’ jocselekedeteknek egyenlősége, proportioja, az örök élethez, hanem hogy nem tartozik Isten kedvelleni a’ jo cselekedetet, arra az jutalomra, bérre, noha egyarányu és egyenlő az jutalommal, hanem ha a’ szegődség közbe járulánd. Melly sententia hogy edgyező légyen a’ Tridentomi Conciliommal, és a Theologusoknak. Sz. Tamásnak, s’ Bonaventurának principiumival, nem kételkedünk benne.

IV. Akarki hogy tegye-le elméjét, s’ tanitsa a’ jocselekedetek természetit, ez mindazáltal közönséges vallások, hogy az igazaknak jo cselekedeti, érdemlő okai az örök életnek jocselekedetek méltok ő magokban-is, hogy azokért Istentől tartozásképpen meg-adattassék az örök élet, mint az fellyeb meg-jedzett beszédek mutattyák.

V. Ez tudománynak támadását az mi illeti, nem sokkal lőn eléb az Scholasticusok támadásánál. Mert minekutánna némelly könyv iro Authorok, az érdemnek nevezetivel (:noha az mostani pápista értelemtül, igen igen külömböző értelemben: ) éltenek volna, és a’ szonak erejére nem igen vigyáztanak volna, mások, ez pápista értelmet kezdék belőle ki kovácsolni, és a’ közönségesképpen, sok felé magyarázhato modon mondattatott érdemlésből, azt hozák-ki világossan, hogy annyit tészen, mint méltová lenni arra, hogy azért az örök élet tartozásképpen adattassék.

VI. Valami köz értelemmel, homályossan, és nem tudván ez mai pápista értelmet, élt az érdemlésnek, érdemnek igéjével. Lombardus, lib. 2. Sent. distinct. 27. Quod bona. és Ex qua ratione, &c. holott igy beszéll: Mikor azt mondgyák, hogy a hit érdemli a’ meg-igazulást és örök életet, ollyan okkal kell érteni hogy mondgyák, hogy az hitnek munkája cselekedeti által érdemli azokat. Ez út nyittatván Lombardus által, sokat facsarának osztán ki, azon érdemnek igéjéből, az ő utánna következő nyughatatlan elmék.

VII. Annakutánna 1215. esztendőben, III. Innocentius Pápa idejében, alkalmas világossan adaték-ki ez tudomány, az IV. Lateranumi Conciliumban, cap. 1. de side catholicâ, in fine nohá itt is, csak incidentaliter, történet szerént, nem exprosesso vagy proposito, fel-tett szándék szerént, esék a’ dolog. Igy szoll a’ Concilium: Nem csak a Szüzek pedig, és azok, kik magokat meg-tartoztattyák, hanem még a házasságban élők-is, kik Istennek az igaz hit és jo cselekedetek által tetszenek, meg-érdemlik, hogy az örök boldogságra jussanak. Mellyek után, végre osztán, ugyan derekassan definialák, és átok alatt ki-is adák a’ Tridentomi Gyülésben jelen lévő Pap Urak. Ez ennek kezdete s’ eredete.

VIII. Az előtt a’ tizenegy, vagy tizenkét száz esztendök alatt, nem volt ez a’ jocselekedeteknek idvezitő erőt tulajdonito tudomány. Mert előszer, valamennyi Conciliumok az előtt voltanak, egy sem emlekezik azok közzűl, semmit-is erről. Tekeri ugyan Bellarminus az II. Arausicanum Conciliomnak, (melly IV. Felix Pápa idejében 529. esztendőben esék) tizennyolczadik canonát, de annyira, hogy tévelygő tudományát belőle gyámolithassa, nem tekerheti.

IX. Mert mivelhogy igy vagyon az elő-hozott Cánon: Meg-kell lenni a’ jutalomnak a’ jocselekedetekből, ha lésznek, de a’ kegyelem, mellyel lsten nem tartozik, meg-elözi hogy legyenek. 1. Itt nincsen semmi szó az érdem felől, hanem csak a’ jutalom vagyon emlékezetben, mellyet mi-is meg-ismérünk sz. Pállal, Rom. 4. 4. értvén az ingyen kegyelemből valo jutalmat. 2. Nem azt tartya a’ Canon, hogy jutalom adatik a’ jocselekedetekért, vagy a’ jocselekedeteknek, hanem, a’ jocselekedetekből, de operibus nem pro vagy propter. 3. Osztán hiszem az 20, és 22. canon ellenkezőt tanitván ez Pápista tudománnyal, meg-magyarázza magát. A 20. canon, igy vagyon: Sok jok lésznek az emberben, mellyeket nem cselekeszik az ember. Az ember pedig semmi jot nem cselekeszik, mellyeket Isten nem tenne, hogy cselekedgye. A’ 22. canon igy vagyon: Senkinek nincsen a’ magáébol egyebe hanem hazugsága és bűne. Nincsen annakokáért semmi errol a’ Conciliomokban.

X. De másodszor, nem volt ez tudomány, az meg-mondott sok száz esztendők alatt. Mert senki azok közzül, kik könyveket irtanak, és tudományokat irásban hadták, ezt nem tanittya, nem vallya, nem irja, hanem velünk edgyütt, ellenkezőképpen tanitott, vallott, és irt mind edgyig, miképpen imez következendő fundamentomokbol meg-tettzik.

XI. Előszer. Mert azt tanittyák, hogy az hivek csak egyedül az igaz idvezitö hit által, nyerik-meg az örök életet, és boldogságot, mint Ambrosius, Donatus Gotwisus citálása szerént, cap. 6. in Roman. 8. Ismét in cap. 1. Ismét in 1 Cor. 1. Cyrillus in Johan. 9. lib. 4. lsychius, lib. 4. in 14. Levit. Beda in Psal. 77. Bernardus. Epistol. 77. &c.

XII. Másodszor. Mert az egész idvesség dolgát, az Isten kegyelmének és irgalmasságának tulajdonittyák egészszen, s’ az ember érdemét ki csapván ajándéknak mondgyák. Origenes, in Roman. 6. Basilius, in Psal. 114. &. in Psal. 32. Hilarius in Psal. 51. Ambrosius, epist. 71. Theodoretus in Rom. 6. v. 23. Chrysostomus in Rom. 6. Ismét ad Colos. homil. 2. Augustinus lib. 9. confess. c. 13. Ismét ad Bonisacium. Lib. 4. cap. 4. Ismét Serm. 49: de Tempore, Ismét de gratia & libero arbitrio.cap. 7. 9. Ismét lib. 2. Retract. c. 31. Ismét Serm. 2. de ver bis Apost. & Serm. 15. ibid. Hieronymus in Ezechielem, lib. 14. in cap. 46. Ismét lib. 1. adv. Pelagianos, a’ Máriárol szolván, Gregorius, Moral. lib. 9. cap. 14. & lib. 21. cap. 15. & lib. 5. cap. 7. & lib. 9. cap. 28. Ismét in Psal. i. pœnitentialem & septimum. Eusebius Emissenus, Marcus Heremita (kinek irása nem tettzik Bellárminusnak, in lib. de Scriptoribus Ecclesiasticis) cap. 2. de iis. quise putant ex operibus justisicari, & cap. 17. 18. 11. 22. 24. 54, Bernardus Sermon. 1. de Annuntiatio Marie, Ismét Serm. 61. in Cantic. E. 67. 68. Fulgentius ad Moni. lib. 1. cap. 10. Anselmus de mensuration, crucis. Oecumenius in. Coloss. 1. Theophilaetus ibid. &c. Nem vallották annakokáért ök ez pápista tudományt.

XIII. A mi pedig azokat illeti, kiket közzülök, ez mételynek bizonyitására, a’ pápisták előhoznak, tudni kell, hogy azok. 1. néha azon a’ szón, mereri, promereri, érdemleni, azt értik hogy meg-nyerni, el-venni, el-érni, 2. néha azon szót vészik metaphoricè, és hasonlatosságképpen, szokott rhetoricalások szerént. 3. néha az érdemen, nem a’ cselekedeteknek birók életre valo méltoságát, hanem magokat a’ cselekedeteket értik. 4. néha az érdemen, értik a’ méltoságot közönségessen, nem a’ cselekedeteknek, hanem akarmelly dolognak, vagy személynek, vagy tisztnek méltoságát, nem-is az örök életre, hanem egyébre. 5. néha az érdemen értik, a’ jo és kedves, vagy gonosz és siralmas jutalmat, fizetést, az ajándékozást, vagy büntetést. 6. néha értik az ingyen kegyelemből valo jutalmat a’ szent irás szerént. 7. néha az hol illyen szavaik vadnak tudni-illik, pro meritis pro operibus, azokban azt a’ particulát pro, nem a’ propterért, hanem a’ secundumért, veszik, 8. néha az hol azt irják tudniillik hogy az örök életet meg-nyerjük, az érdem s’ cselekedet által, azon az igén, által, nem okot hanem utat és eszköszt értenek. 9. Sokszor magok a’ Pápisták toldgyák oda az érdemnek szavát, főképpen a hol amaz görög szó, epitychein vagyon, 10. sokszor, sok helyen vétkessen fordittyák a’ görög szót.

XIV. Igy annakokáért, minthogy ez Tudomány mellett, sem Conciliomok, sem a’ könyviro Tanitok nem fogják, nyilván valo dolog hogy ez tudomány uj.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés