Pápistaság Ujsága: A megigazulás és bűnbocsánat bizonytalanságáról | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

151-156. o. XXII. RESZ. A meg-igazulasnak, és bűnök bocsanattyanak bizontalanságarol.

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XXII. RESZ. A meg-igazulasnak, és bűnök bocsanattyanak bizontalanságarol.

I. EZt-is tartya és vallya ma a’ Pápistaság, az ő több tudománya között, hogy az Isten elött megigazult, és kegyelembe vétetett ember, 1. nem lehet soha tellyes életében, büneinek bocsánattya és lsten előtt valo meg-igazulása felől, bizonyos, ugy, hogy ne kellessék affelől kételkedni, s’ annak benne nem lététől félni és rettegni, hanemha Isten kiváltképpen megjelenti ő néki. Le-tette ezt a Tridentomi Conciliom. Sess. 6. can. 9. & can. 15. még pedig nem csak gyengén, hanem ugyan átok alatt.

II. Meg-világosittya Bellarminus. lib. 3. de Justisic. cap. 3. ki midőn az ő néki nem tettző sententiákat elő hordotta volna igy beszéll: Ez tévelygésekkel ugymond ellenkező, a’ többire minden Theologusoknak közönséges sententiája, kik azt tanittyák hogy, nem lehet az embereknek ez életben hitbéli bizonyossága, az ő igasságok felől, azoktol meg-válva, a’ kiknek Isten ezt kiváltképpen valo jelentéle által, méltoztatik meg-jelenteni, s’ tudtokra adni.

III. Világosittya Vasquez Jesuita Professor-is. In 1. 2. disput. 3. c. 9. ki ez ő tudományokat, háromban tészi-le, Előszer ugymond, senkinek az hivek közzül nem kell bizonyossan hinni, az igiretekre tartozo, kiváltképpen valo Isteni hittel, hogy meg-bocsáttattanak ő néki az ő bűnei, minekutánna meg-bocsáttattanak ő néki. Másodszor, senki az igazak közzül, ebben az életben, (hanem ha kiváltképpen valo Isteni jelentésból: ) semmi jelekból el nem hiheti Isteni hittel, hogy ő néki az ő bűnei meg-bocsáttattanak. Harmadszor, senki az igazak közzül, azt hogy az ő bűnei meg-bocsáttattanak, nem hiheti emberi hittel, olly bizonyossan, hogy az ő meg-igazulása és kegyelme felöl, okossan ne retteghessen. Ez szerént vagyon itt ezaránt az ő tudományok.

IV. Ez lelki isméretet nyughatatlankodtato, embert meg-térése s’ igazulása felől kételkedtető tudomány-is, azon szent irás kivül kalandozo s’ vak okosság után vakoskodo, Scholasticusoknak oskolájábol kele és támada-ki, a’ tizenharmadik százban, Christus Urunk születése után tizenharmadfél száz esztendőkkel.

V. Mert azok, a’ kik ezt legeslegelsőben, téltul tanitani kezdék, amaz két angyali Doctori a’ Pápistáknak tudni-illik Thomas Aquinás, Doctor angelicus és Bonaventura, Doctor Seraphicus, Alexander Alensnek tanitványi, Thomas in 1. 2. q, 112. a. 5. Bonaventura, in 1. Sentent. Dist. 17. 4. 1. 9. 3. Amaz igy szoll: Bizonyosképpen senki nem tudhattya, ha vagyoné ő benne kegyelem. Ez Pedig igy beszéll: Az ember, valameddig él, sem maga sem más felöl, nem tudhattya bizonyosképpen, hogy a’ Szeretetben vagyon, hanem csak az Isteni jelentés által, noha az hihetős jelek által meg-ismérheti hihetősképpen.

VI. Ezek ketten utat nyitván az ő utánnok következőknek, azt nyerték holtok után, hogy amazt, ezen értelemben követték a’ Summariusok, vagy Thomisták, ezt a’ Sententiariusok és egyebek annyira tanitván és terjeßtvén, hogy végre osztán a Tridentumi Conciliomban, mind azok, átok alá vettetének, valakik külömben értenek és tanitanak.

VII. Ez a’ tudomány, a’ tizenkétszáz esztendök alatt, ez Thomas Aquinas és Bonaventura előtt, Senkitől nem tartatott és tanittatott; sem Christus Urunktol, az igasságnak Doctorátol; sem az Apostoloktol, az igaz tudománynak hirdetőitől, sem az utánnok következő keresztyénektől. 1. Mert semmi effelöl az Conciliumok végezésiben nincsen. 2. Mert minden könyv iro tanitok, mélységessen halgatnak erről, mint még akkor, e’ világon nem lévő vélekedés felől.

VIII. Előszer, semmi effelöl a’ Conciliomok végezésiben nincsen. Még eddig senki azokbol ez tudományt nem mutogatta. Bellárminus sem hozhat elő egyebet, hanem a’ minapit, mely Tridentumban celebráltaték, az igaz tudomány ellen.

IX. Mondgya ugyan ezen Cardinál, lib. 3. de Justisic. c. 3. hogy, ez volna sententiája, az Academiáknak és Oecumenicum Conciliomnak. De az Academiákon, érti az Párisbéli és Lovaniomi Academiákat, mellyek közzül amaz, 791. esztendöben végeződék-el. Ez 1426. esztendöben kezdödék. Ezeket pedig nem külömben, hanem értvén rajtok, a’ Luther Márton ideje tájban ott tanito Professorokat. Az Oecumenicum Conciliomon pedig a’ Tridentomit. Melyhez képest semmit nem nyér.

X. Másodszor. Minden könyv iro Tanitók, kik Thomas Aquinás és Bonaventura előtt éltenek, mélyen halgatnak erről. Mert ezzel ellenkezőképpen, tanittyák az meg-igazulásnak bizonyosságát: meg-vallyák az Isteni hitnek kiváltképpen valo és csalhatatlan bizonyosságát; bátorságosok és csendesek az ő bűnöknek bocsánattya felől; és dicsekednek az ő lelkek-isméretinek csendessége felől.

XI. Tanubizonság erre, Cyprianus lib. ad De metrianum, paragr. 17. Ismét lib. de mortalitate. n. 2. & num. 4. Basilius in regulis brevioribus. Interrog. 12. & interrog. 296. Gregorius Nazianzenus in orat. de plaga grandinis, quæ est. 1 5. távol a’ közepitől, Chrysostomus in Genes. Cap. 29. homil. 54. Ismét, homil. 4. in Roman. 8. v. 16. Cyrillus in Joban. lib. 10. c. 3. Hilarius in cap. 5. Matth. Augustinus lib. 13. de Trinitate. cap. 1. & 2. Ismét. Expositione in Psalm. 149. amaz szókra: Lætabuntur in cubilibus suis. Ismét Tractat. 75. in Johannem, amaz szokra: In illo die vos cognoscetis. Ismét Tract. 22. Ambrosius, vagy ki, inter Sermones 92. Serm. 5. Ismét, de Jácob & vitâ beatâ. cap. 6. Ismét Sermon. 7. in Psalm.1 18. Gregorius Magnus, Exposit. Moral. lib. 31. cap. 14. Ismét lib. 1. Dialog. cap. 1. a’ vége táján. Theophilactus in Marc. 11. amaz szókra: Quod si vos non dimiseritis, &c. Leo. Sermo. de Quadrages. & Serm. 8. de Epiphania, Remigius Antisiodorensis, in Psal. 10. In Domino consido. Anselmus, in Rom. 8. Ismét in 1 Cor. 2. & 2 Cor. 13. Bernardus Serm. 1. de Annunciat. beat. Maria, nem messze az eleitöl. Ismét de fragmentis septem misericordiarum. Serm. 3. a’ végénél. Ismét serm. 5. in dediceccles. A közepi táján. Ismét. Serm. 8. in Cant. Ismét. Serm, 69. &c. Lombardus 1. 3. Sent. dist. 23. Alexander ab Ales. Sum. p. 2. dist. 12. q. 20. &c, s’ többek egyebek.

XII. Akadnak ugyan néha, ezeknek irásiban ollyan mondások elő, mellyek majd láttatnak ellenkezőt tartani, de nem ellenkeznek valoban, hanem csak tetszőképpen. Mert 1. néha szolnak az átkozott vakmeró bátorságrol, mellyet mindennek el-kell távoztatni. 2. néha a’ bünbe nem esés felől, mellyet ez életben senki el nem érhet. 3. néha a’ mások meg-igazult voltának bizontalonságárol, melyről nehéz másnak igaz itéletet tenni. 4. néha az emberi itélet tételnek és vélekedésnek bizontalanságárol, a’ melly sokszor meg csallya az embert. 5. néha a’ bünök meg-tudásának bizontalanságárol, mellyet maga sem tud a’ szegény bünös ember. 6. néha az ollyan bizontalanságrol, melly az emberben lévő Principiumokbol származhatik, mely az embertől lehetne ő magátol, vagy ő magába. 7. néha a’ meg-igazulás felől valo bizonyosságrol, annyiban s akkor, a’ menyiben és a mikor még gyenge, és csak kezdetiben, sengéjében vagyon érzése. 8. néha a’ bün bocsánattyának bizontalanságárol, nézvén nem az el-mult bűnre, hanem a’ jövendöre, nem a’ meg-bocsáttatott bünökre, hanem a’ meg-bocsáttatandokra.

XIII. Mindezekből annakokáért, ha jol meggondoltatnak, világossan meg-tettzik, hogy ez fel-tett Pápista tudomány, nem volt a’ régieknél és nem régi, hanem támadott a’ minapiaknál, és uj.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés