Pápistaság Ujsága: A jócselekedetek által való megigazulásról | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

145-151. o. XXI. RESZ. A jo cselekedetek altal valo megigazulasrol.

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XXI. RESZ. A jo cselekedetek altal valo megigazulasrol.

Mint hogy azt tanittya az Pápistaság, 1. Hogy az hit, csak ugy és annyiban igazittya-meg az embert, mint és a’ mennyiben, kezdete és első gyökere az meg-igazulásnak, miképpen Bellarminus mondgya, lib. 1. de Justisic. cap. 13. Prima. 2. Hogy az meg-igazulásnak formális oka, az emberben lévő, belé öntetett, tulajdon saját maga igassága, s’ szereteti. Bellarminus lib. 1. de Justisic. c. 2. Causa formalis, és libr. 2. cap. 2. mellyekről az felső 19. és 20. részekben szollottam, ezekhez képest szükséges következésképpen tanittya azt-is. 3. Hogy az Isten előtt valo meg-igazulás, leszen az jocselekedetek által-is, ugy mint az Isteni félelem, reménség, szeretet, pœnitentia tartás, Sacramentom fel-vételére, és uj élet követésére valo igyekezet, &c. által, még pedig, inkább ezek által, mint az hit által, és nem csak egyedül az hit által, Bellarminus lib. 1. de Justisic. c. 12. in sine, & c. 13. in principio. Concilium Tridentinum, Sess. 6. cap. 9. can. 12.& cap. 6.

11. Vasquez Gábor Jésuita, ez tudományt, elég világossan igy irja-le, tom. 2. in 1. 2. disp. 210. cap. 2. num. 10. Az a’ tudomány ugymond, mellyet ez Caputnak elein feltévénk, tudni illik, hogy semmi hit, sem az kiváltképpen való, sem az kōzönséges, nem elégséges az bünökből valo megigazulásra, bizonyos, igen igen igaz, és az Ecclésiátol, desiniáltatott, végeztetett. Alább ismét mond: Mikor szollunk az egyedül valo hitról, ha elégségesé az meg-igazulásra, szánt-szándékkal azt mongyuk, hogy nem elégséges az bűnökból valo meg-igazulásra, az az, az első meg-igazulásra. Ismét. Ha az szo léend az első meg-igazulásrol, tudni-illik arrol, mellyel meg-bocsáttatnak az bünök, az hit, a’ cselekedetek nélkül, nem elégséges, akár legyen közönséges, catholica, akár amaz kiváltképpen valo, specialis, bizodalom.

III. Ez tudomány mint hogy alattomban támada, napját és esztendejét szintén fel nem jegyezhetem, bizvást mérem mindazáltal mondani, hogy az meg-vesztegetődöttebb időben, elkésőre, az Bernárd Apadur élte után, mikor az Scholasticusok, elméjekkel nyughatatlankodni kezdettenek volt, találtaték és koholtaték, ugyan azoktul az nyughatatlan elméjü Scholasticusoktol.

IV. Először azt kezdették disputálni imigy amugy, hogy az bűn el-törőltetik, az töredelmesség, contritio, és alázatosság által: meg-igazul ember az bűnnek meg-vallása által, mint meg-láthatni Lombardusnál, in 4. Sentent dist. 17. Mellyből az ő utánna velök, alkalmatosságot vévén, kérdéseket kezdettenek fel-tenni, az el-készitő dispositiokrol. Illyen kérdéseket támasztottanak: Az Istentelennek meg-igazulására, meg-kivántatiké az szabad akaratnak, mozdulása, indulása? Megkivántatiké az reménségnek és szeretetnek motusa? Meg-kivántatiké az töredelmesség bünön valo bánkodás? és egyéb hasonlo cselekedetek, miképpen Antisiodorensisnél, Alesnél, Thomas Aquinasnál, Bonaventuránál, széllel meg-láthatni.

V. Ezek anakokáért ekképpen meg-lévén, kihirhedék és terjeszteték az a vélekedés, hogy az embernek meg-igazulása, lészen, nem egyedül az hit által, hanem valamennyire az jo cselekedetek által-is, és igy fautorokat nyervén, erőt vőn, lábra kapa, és végre az Tridentomi Conciliomban, átok alatt, mindeneknek, hogy azt hidgyék, vallyák, s’ tartsák, nyakában vetteték.

VI. Lombardusnak szavai, az meg-említett helyen, lib. 4. sent. dist. 17. minek utánna sok külömb külömb féle sententiákat hozott volna élő, az maga ertelmének meg-magyarázására igy vannak: Nyilván azt mondhatni ugy mond, hogy az szájnak vallás tétele, és az külső büntetésnek meg-fizetése nélkül, el-töröltetnek az bűnök, az szivnek töredelmessége és alázatossága által. A’ bünöknek el-töröltetésén, az meg-igazulást érti, az mint midgyárt ugyan ott meg-tettszik.

VII. Ez a’ fundamentom fel-vetve lévén, illyen conclusiokat csináltanak: Az emberkort ért hitetlennek meg-igazulására, szükséges az szabad akaratnak mozdulattya, az az, az hit, az mennyiben opus, cselekedet: Az istentelennek meg-igazulására szükséges az töredelmesség. &c: Az istentelennek meg-igazulására, szükséges az kegyelemnek belé öntetése, mellyel nem csak az ártatlanságnak mi volta, állattattassék helyre, hnem az meg-erőtelenedett természet-is, alkalmatossá tétettessék az jora, Bonaventura, in 4. Sentent. distinct. 17, hasonloképpen, distinct. 18.

VIII. Ez szerént annakokáért, támada ez tudomány, az tizenkettődik százban; nevekedék az tizenharmadikban, és tizennegyedikben; megérék, s’ meg-erősitteték, és mint hitnek ágazattya, s’ közönségessen mindenektól tartandó tudomány ki-adaték, az tizen ötödikben. Ez ennek eredete.

IX. Annak előtte ez a tudomány, hirrel sem hallatott; Idvezitőnktül nem tanittatott; Apostolitol nem tartatott; s’ az utánnok élő keresztyémektől sohol ez világon nem vallatott. Oka. Mert sohol semmit felőle az Conciliomokban nem kaphatni. 2. Mert sohol semmi nyomát ennek, az könyvek az könyviro Authoroknak irásiban, nem láthatni, ‘nem találhatni.

X. Először. Sohol semmit felőle az Conciliomokban nem kaphatni. Hozza elő akárki, ha vagyon bennek valahol efféle akármi, és ám maradgyak benne. Eleggé dicsekedik ugyan Bellarminus Cardinál, a’ Conciliomokkal, az hol szerit teheti, de itt igen igen nagy szűkiben vagyon. Mert edgyetlen edgyet az Tridentomi Conciliommal elsőbbet nem emlithet.

XI. Másodszor. Sohol semmi nyomát ennek, az könyviro Authoroknak irásiban nem láthatni, akár az régibbeket, kik Patereknek hivattatnak, akár az ujjabbakat, kik nem igen régen éltenek, ércsed, valakik az, 1145. esztendő tájban élö Lombardus előtt voltanak és irtanak.

XII. Mert elsöben mind azt tanitották velünk edgyütt, hogy az Isten előtt valo megigazulásra, csak egyedül az hit kivántatik, ki rekesztetvén az kegyelem által tett jo cselekedetek. Igy Origenes, in. cap. 3. epist. ad Roman. edgynéhány izben. Basilius, homil. de humilitate ante medium. Hieronimus. in c. 10. epist. ad Roman, amaz szokra: Ignorantes enim justitiam Dei &c. Ambrosius, in Rom. cap. 3. v. 24. Ismét, in cap. 4. v. 3. & 5. Ismét, in cap. 10. v. 4. Ismét, in I Corinth. 1. v .4. Hilarius in Matth. Cap. 8. amaz szokra, Remituntur tibi peccata tua. Athanasius. ad Galat. 3. amaz szokra. Quoniam in lege nemo Justisicatur, az mint Gotwisus citállya, Augustinus, de Sp. &. litera. cap. 13. in fine. Ismét, Serm. 181. de tempore. cap. 14. ha övé az a’ munka. Chrysostomus homil. de side & lege naturæ. Ismét in Roman. Cap. 3. hom. 7. Ismét, in cap. 4. homil. 8. Ismét, in cap. 8. homil. 14. Ismét, homil. 3. in Epist. ad Titum. Theophilactus, ad cap. 3. epist. ad Galat, az mint Bellarminus hozza elő, Leo, epist. 70. Ismét, Serm. de Epiphania. Epiphanius in Ancorato. Theoderetus in Epist. ad Roman. cap. 3. Justisicati gratis. &c. Ismét, in cap. 2. ad Ephes. amaz szokra: Gratia estis Salvati, &c. & in v. sequentem. Ismét lib. 7. de Sacrisic. az közepin tul. Isychius, lib. 4. in 14. Levitic. Primasius, in 8. ad Roman. Ismét, in 4. ad Roman. Ismét in 2. ad Galat. Anselmus, in cap. 5. ad Roman. Bernardus, Epist. 77. és Serm. 22. in Cantic.

XIII. Mert másodszor, midőn ugyan hozzá akartanak az dologhoz szolni, félre tévén az retoricátiót, a’ cselekedetbéli igasságot, s’ az cselekedetből valo igazulást, meg-vetették, s’ tagadták, és ismérni nem akarták. Origenes in 3. Roman. Basilius homil. de humilitate. Ambrosius in Roman. Credidit Abrahám Deo. Ismét Epist. 71. Ismét de Jacob & vitâ beatâ. lib. 1. cap. 6. & lib. 2. c. 2. Hieronymus adv. Pelagianos, lib. 1. lib. 2. Cyrillus in Johan. lib. 4. c. 41. Augustinus lib. 9. consess. c. 13. Ismét in Psal. 67. Ismét in Psal. 14. 2. Ismét de Spiritu & litera. cap. 13. Primasius in Rom. 8, Ismét in Galat. 2. Chrysostomus homil. 8. in Rom 4. Ismét homil. 7, in Roman, 3, és homil. 17. in Rom. Ismét homil. 11. in 2. ad Corinth, Gregorius, Moral. lib. 9. cap. 14. és lib. 21. c. 15. Ismét l. 5. cap. 7. Ismét Expos. in Ezechielem. lib. 1. homil. 7. az vége táján. Bernardus Serm. 23. in Cantic. Ismét Sermone 61. Ismét in vigilia Nativitatis Domini, homilia 2. Anselmus. &c.

XIV. Mind ezekből annakokáért, áz elő hozott s’ fel-tett fundamentomos erősségekből, vagy erős fundamentomokból, nyilvánsággal meg-tettzik, hogy ez-is a’ Pápista tudomány, melly a jo cselekedeteket, a’ meg-igazulásnak okainak’ tartya és vallya, s’ másoknak-is tanittya, nem régi hanem uj.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés