Pápistaság Ujsága: A megigazulás formális okáról | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

138-145. o. XX. RÉSZ. A meg-igazulásnak formális okárol

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XX. RÉSZ. A meg-igazulásnak formális okárol

I. Mit vallyon az Pápistaság, az ember, Isten elött valo meg-igazulásában, formalis oknak, letette azon Tridentomi Conciliom Session. 6. 6. 7. Végre ugy mond, edgyetlen edgy formalis oka az meg-igazulásnak, az Istennek igassága, nem az, a’ mellyel ő maga igaz, hanem az mellyel minket igazakká tészen, mellyel tudniillik mi ő tőle meg-ajándékoztatván, megujulunk az mi elménknek lelke szerént, és nem csak ítiltetünk igazaknak, hanem igazán neveztetünk és vagyunk, magunkban vévén az igasságot, kiki az magáét, az szerént a’ mérték szerént, mellyet az Szent Lélek oszt kinek kinek az mint akarjá, és kinek kinek tulajdon dispositioja, készületi, és edgyütt munkálkodása szerént.

II. Ez Conciliom szavait, meg-magyarázza Bellarminus Cardinal. liq. 2. de Justisicat. c. 2. A Tridentomi Conciliom, sess. 6. c. 7. igen nyilván valo szókkal, edgyetlen edgynek mondotta, az meg-igazulásnak formalis okat, tudniillik az Istennek igasságát, melly mi belénk öntettetett, és mi bennünk vagyon, Ismét azon részben, a’ vége tájan mond: Bizony a Conciliom, nem csak cap. 7. tészi, csak edgyetlen edgynek, az meg-igazulásnak formális okát, és azt, az mi bennünk levő igasságnak, belénk öntetésében, alláttya, hanem az tizedik canonbann-is, világos szokkal, átkot mond azoknak, az kik azt tartják, hogy mi az Christus igassága által vagyunk igazak formaliter.

III. Vasques Gabor Jesuita, Complutumi Theologus Professor, tom. 2. in 1. 2. disput. 204. c. 3. n. 27. hasonloképpen adgya értelmét. Az Tridentomi Conciliom ugy mond, Sess 6. c. 7, az mi meg-igazulásunknak edgyetlen edgy formalis okának mondotta, az mi bennünk lévő, in barens igasságot, kinek kinek tulajdon készületi, s’ dispositioja szerént. Az után jobban-is ki-veti mérgét, s’ ki-mutattya foga fejérét, c. 2. 3. 6. az megnevezett helyen, azt tanitván, hogy, az Istennek kedve, kedvellése &c. nélkül, igazán igazak és Szentek lészünk, az mi bennünk lévő igasság által.

IV. Ez annakokáért, itt ez aránt az Pápistaság tudománya, hogy az, az mi által Isten elött meg-igazulunk, büneinkből ki-oldoztatunk, igazakká tétetünk formaliter, nem egyéb, hanem edgyedül, az mi bennünk lévő edgyetlen egy igasság, mint az melly maga egyedül, magánossan, természete szerént, ki-rekesztvén az hitet, s’ Christus igasságának tulajdonittatását, az Istennek jo kedve, és kedvellése, az bűnőknek meg-bocsátása; és minden egyéb kegyelem nélkül, igazakká tészen bennünket. Ez tudományok.

V. Ez tudomány, az mennyiben közönségessen tartya, hogy az meg-igazulásnak formalis oka, az inhærens, bennünk levé igasság. Bernard Apadur után, az tezenkettődik százban kezdődék ugyan; de, az mennyiben azt állattya, hogy az, a’ bennünk lévő igasság, az ő természete szerént, maga erejével, egyedül maga az Isten jo kedve nélkül, &c. oka az meg igazulásnak, vagy igazit meg Isten elött, igen igen uj, mint az melly, 1317. esztendő tájban egy Petrus Aureolus nevü Scholasticus által támada.

VI. Vasques Gabor, ugy irja az meg-jedzett helyen, hogy az leg első, ki ezt a’ tudományt találta, tanitotta, és vallotta, Aureolus Péter Minorita barát, ki az után Aquensis Érsekké lőn, Christus Urunk után, 1317. esztendő tájban. Ez volt, a’ ki, minden egyéb ellenkezőképpen értők ellen, azt tanitotta, hogy az emberben lévő igasság, az ő maga természete szerént, igazittya-meg az embert, in 1. Sent. dist. 17. q. 1. art. 2. Azokat mindazáltal az Aureolus szavait fel nem jegyezhetem, mert azt az ő, csak Romában nyomtattatott munkáját, én nem láthattam-meg eddig. Az szerént mindazáltal, az mint fel-tévém. Vasques hozza elő, Ariminensis Gergelyböl, in 1. Sent. Dist. 17. 9. 1. art. 2.

VII. Ez Aureolus Péter el-törvén elől az jeget, nyert osztán, maga után, követőket. Mert az mint ugyan Vasques irja, ő utánna, azont tanitotta, Johannes Capreolus, Tolosanus, Prédikátor rendő barát, in 1. Sent. dist. 16. q. 1. art. 3. Az után ismét Ruardus Tapperus. Art. 8. sess. occurrit hic. Végre osztán az Tridentomi concilium, el-végezte, közönségessé tette, noha homályossabban. Meg-magyarázzák mindazáltal édes fiai, mint fellyebb meg-érténk az. 2. és 3. numerulban. Ez ennek az tudománynak támadása.

VlIl. Annak elötte nem volt ez tudomány. Mert ha mind rendről rendre olvastatnak-is az Conciliomok, sehol ezt nem találhatni. Nem támogathattja ezt. Sem Bellarminus, sem Vasquez, sem egyéb Pápista, csak edgyetlen edgy Conciliommal-is, egyébbel, hanem az Tridentomival, melly nem régen vala.

IX. Másodszor, nem voltánnak előtte. Mert az könyv iro Authoroknak irásiban, semmi nyomdokát ez tudománynak nem láthatni. Bizonyságul senkit kőzzülök ide nem hozhatni. Nem csak az régibbek, hanem még az ujjabbak és utobbiak közzül-is. Mivel hogy ezzel ellenkező hiszemben és értelemben voltanak, s’ ezt bé nem vették.

X. Ellenkező értelemben voltanak ezzel, az Scholasticus Theologusok, kik Petrus Aureolusnak vagy előtte voltanak, vagy véle edgy idő tájban éltenek, miképpen Vasquez elő számlállya, az meg-emlitett helyen, tom. 2. in. 1. 2. disp. 204. c. 1. Bonavétura, in. t. sent.dist. 17. part. 2. q. 3. & in. 3. Sentent. dist. 31. q. 1. a. 1. Richardus de Media villâ, in. 3. Sent. dist. 31. a. 1. q. 1. interrio modo opinandi, quem putat esse probabiliorem. Johannes Duus Scotus, in. 4. Sent. dist. 16. q. z. ses. Respondeo, in. 3.rationem conclusionis. Durandusa’ S, Portiano, in. 1. Sent, dist. 17.9.10. num. 4. &in. 3. Sent. dist. 31. q.1. n. 6. Guilielmus Ockam, in 4. q. 3. litera. E. Petrus Paludanus Dominicanus, in. 3. Sent. Dist. 28. q. 3. 4. 3. kik közzül ez utolsók hárman. Aureolussal edgy időben éltenek.

XI. Sőt még utánna-is Aureolusnak, nem vétetett-bé közönségessen ez tudomány, honnan-is ki-tettszik akkor időben valo támadása. Mert nem vette-bé Gabriel, in. 4. Sent. dist. 14. q. 1. art. 2. Nem vette-bé Medina, Codice de Ponitent. q. 12. sess. Corollario sequitur. Nem vettebé Gregorius Arininensis, in. 1. Sent. dist. 17. q. 1. as 2. Nem vette bé Pétrus ab Alliaco, in. 1. q. 9. 4. 2. litera O. Nem vette-bé Conradus Koellin supra. 9. 71. 4. 4. Nem vette-bé Franciscus Victoria, mint ezeket azon Vasquez Gabor, (kit Philippus de Campo, az Approbator, eruditissimus és religi sissimus theologusnak nevezi; ) az meg-jedzett helyen, in. 1. 2. disp. 204. cap. 1. elő számlállya.

XII. Ugyan azon helyen, c. 2. num. 10. szépen meg-vallya az igazat ezen fellyül-is, Vasquez. Mert mond: Nem álhatom, hogy ne csudálkozzam az régi Scholasticusokon, kikről eddig emlékeztem, hogy az bennünk lévő igasságrol, olly el-vetettül, s’ alácsonon értettenek, hogy az bennünk lévő igasságnak és szentségnek igaz okát, annak tulajdonitani féltenek, melly az ő természete szerént, szükségesképpen tettszik az Istennek. Az után azt-is irja, hogy még az Tridentomi Conciliom után sem vették-bé mindenek, Pighius, és az Coloniai Canonicusok. Az ujjabb Theologusokon pedig, sokkal inkább tsudálkoztam, hogy az tridentomi Conciliomnak jeles desinitioja után, olly vékony bennük lévő igasságot engedtenek az igazaknak, hogy ő magábol, ne légyen arra ereje, hogy az bűnöknek mocskát el-törölje. &c.

XIII. Ellenkező értelemben voltának és tudománnyal az régibb tanitok, Ciprianus, lib. 2. Epist. c. 3. n. 3. Ugyan ő, vagy Russinus Aquileiensis, (az mint Donatus Gotvisus citállya) in Exposit. Symboli. Justinus ad Diognetum. Ambrosius. Epist. 71. Ismét. Serm. 3. in Psal. 118. Ismét in Epist. ad Roman c. 4. és c. 1. Gregorius Nyssemus, homil. 2 in Cantic. Hyeronimus, lib. 1. adv. Pelagianos. Ismét, in. 2. Corinth. 5. Chrisostomus homil. 17. in Epist, ad Roman. Ismét, homil. 11. in. 2. ad Corinth. c. 5. sinem. Augustinus lib. 19. de civit. Dei, c. 27. Ismét de Spiritu & litera, c. 26. Ismét homil. 3. in Johan. Ismét Serm. 68. de Tempore, ha & munkája. Ismét Ser. 6. de verbis Apostol. Ismét Præsat. in Psalm. 31. Ismét lib de side & operibus 14 epist. 120. c. 30. Ismét Exposit. inchoat. epist, ad Roman. Cyrillus in Johanem. lib. 4. c. 41. Anselmus Cantuariensis, in 2. ad Corinth, c. 5. Bernardus Serm. 22. super Cantic. és Serm. 23. és Serm. 61. Ismét, epist. 190. contra Petrum Abailardum. Ismét Serm, ad Milit. Templi. c. 11. &c.

XIV. Csigáz ugyan Bellarminus némellyeket közzülök, lib. 2. de Justisic. c. 8. de helytelen. Mert 1. Semmi egyéb azok irásábol ki nem sül, hanem ez, hogy vagyon bennünk valami igasság vagy szentség, nem az meg-igazulás előtt, hanem az után. 2. Vasquez Gábor Jésuita-is elő hozza mind ezeket, de csak annak meg-mutatására, hogy vagyon bennünk igasság, melly által igazak vagyunk, de nem ez tudománynak erősitésére. 3. Az hol az igasság emlittetik, értetik, nem az az igasság, melly az mi meg-igazulásunknak formalis oka, hanem az, melly a’ mi meg-igazulásunknak gyümölcse, és munkája. Az hol pedig az meg-igazulást emlitik, az ujjá születést, vagy Sz. Lélek által valo meg-szenteltetést értik. Es így azoknak elő hozott szavaibol, semmi ennek az Pápista tudománynak támogatására ki nem sül. Ekképpen annakokáért ez-is a’ tudomány uj.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés