Pápistaság Ujsága: A hit mivoltáról az ember Isten előtt való megigazulásában | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

133-138. o. XIX. RÉSZ. Az hitnek mi voltárol, az embernek Isten elött valo megigazulásában.

Pázmány Péter, Cardinál és Érsek, Kalauz, III. Könyv. I. Rész, pag. 87.: „Bizonyos, hogy valaki uj tudományt követ, a boldogságbol ki-rekesztetik; és efféle ember, sem keresztyén nevet nem érdemel, se az ő állapattya jobb renden nincsen az Pogányok állapottyánál.”

XIX. RÉSZ. Az hitnek mi voltárol, az embernek Isten elött valo megigazulásában.

I. AZ igaz hitet az Pápistaság, nem rekeszti ugyan ki, az embernek Isten elött valo meg igazulásának dolgábol, de mindazáltal azt hiszi, tartya, és vallya felőle, hogy nem ugy forog abban az igaz hit, mint eszközképpen valo ok, s’ mint lelki kéz, melly az Jésus Christust minden érdemével és igasságával meg-fogja, és magához kapcsollya, hanem, csak mint dispositio és késület, avagy készittetés, melly által készittetik ember, az többi között, az meg-igazulásra, vagy az kiváltképpen valo kegyelemre, melynek segitségéből szerez, benne lévő inhærens, igasságot, ő magának.

II. Le-tette ez tudományt az Tridentomi Conciliom Session. 6. cap. 6. &. 8. amott dispositionak, itt idvesség kezdetinek, fundamentomának, és minden meg-igazulásnak gyökerének mondván, ugyan csak azon értelemmel, az mint fellyebb fel-jedzém, miképpen Bellarminus, lib. 1. de Justisicat. cap. 13. Prima igitur, ki-irta, s’ kiadta.

III. Meg-világosittya Gabriel Vasquez Jésuita, ez Conciliom szavait in 1. 2-da. tom. 2. disput. 210. cap. 2. num, 11. Elsőben ugymond meg-kivántatik az hit, mint elöl járo dispositio, készület, &c. Mi tulajdonittyuk az meg-igazulást, az hitnek, mint elöl-járo készületnek, dispositionak. Ugyan ott, szolván az hitröl, reménségről és pœnitentiáról, mond. Mind ezeket az cselekedeteket ugy jedzi-fel az Tridentomi Conciliom, mint dispositiokat, az elsö meg-igazulásra, &c.

IV. Világosittya Bellarminus Cardinál-is, libr. 1. de Justisicat. c. 13. Az első dispositio ugymond, az Conciliom tudománya szerént, az hit. Ismét azon könyvben az tizenkettődik résznek végén: A’ Cátholicusok ugymond, és főképpen az Tridentomi Synat, mellyet követnek minden Catholicusok mint Mestert, sessione 6. cap. 6. hét cselekedeteket számlál elő, mellyekkel az hitetlenek el-készittetnek, az meg-igazulásra, tudni-illik az hitnek, félelemnek, reménségnek, szeretetnek, &c. cselekedetit. Ez az ő tudományok.

V. A’mi ez tudománynak támadását, és kezdetit illeti, lön az, az Scholasticus Theologusok nyughatatlansága által, kiknek leg-első szüléje Guilielmus Altissiodorensis, ki Christus Urunk után, 1240. esztendő tájban élt. Azok között Alexander ab Ales, Anglus, franciscanus szürke barát, Thomas Aquinásnak és Bonáventurának Præceptora, az leg első, ki noha ex professo sem az meg-igazulásrol, sem az meg-igazito hitről nem tractál, forgatván mindazáltal az formás és formátlan hitet, csak valami reméntelen alkalmatossággal szóll erről, 1240. esztendő tájban, utat nyitván ez tudományra.

VI. Azt mondgya Sum. theol. Part. 3. q. 68. memb. 9. art. 3. in resolutione. Az reménlett dolgoknak az reménség ugymond valósága, mint forma, az hit pedig, mint materia, az az, materialis dispositio, melly által vannak az reménlett dolgok az lélekben, az mint vannak az reménlés alatt. Itt mondatik az hit disposuionak. Innen vettenek az többi alkalmatosságot, ez tudománynak tanitására, és ekképpen ez az Alexander ab Ales, ennek kezdője, s’ találoja, Christus Urunk után, 1240. esztendő tájban.

VII. Nem tartatott, nem tanittatott ez tudomány annak elötte, egész az tizenkét száz esztendök alatt. Előszer, ezekért, mert, ha ember tővé hedgyé teszi-is, az tizenkét elsőbb seculumokban lött Conciliomoknak minden végezésit, semmit mindazáltal erről nem talál. Magok sem hozhatnak a’ Pápisták, eggyetlen egy bizonságot-is belölők elő, noha egyébaránt igen elő szokták hordani, ha kaphattyák. Ennek mindazáltal támogatására, nincsen azok közzül semmi conciliomjok.

VIII. Másodszor, mert senki azok közzül az Tanitok közzül, kik azon meg-emlitett 12. seculumokban éltenek, nem tudta, s’ nem vallotta ez tudományt, mint megtetszik ebből, hogy azt tanitották, hogy az hit meg-igazittya az embert nem dispositivè, el-készitvén, hanem apprehensivè meg-fogván az Jésus Christust, és magához kapcsolván, melly akkor lészen, mikor az Istennek irgalmasságához, és az Christus érdeméhez támaszkodunk, abban nyugodván-meg, hogy Isten minékünk az Christusban kegyelmes atyánk, s’ minden büneinket meg-bocsáttya & érette.

IX. Tanubizonyság erre Ambrosius, Comment. in Epist. 1. ad Corinth. c. 1. amaz szókat magyarázván: Hálákat adok az én Istenemnek, &c. Marius Victorinus, in genes 3. mellyért Bellárminus, in lib. de Script. eccles. igen meg-rángattya őtet. Chrisostomus in Román. 3. homil. 7. Ismét, in Epist ad Hebræ, c. 11. homil. 23. Ismét, homil. de side & lege natura. Theodoretus, in Ephes 2. Basilius, Serm. de humilitate. Augustinus, Tractat. 26 in Johan, amaz szókra zugolodnak vala &c. Ismét ugyan ott, tractat. 29. amaz szókra: Ha ki akarja az ő akarattyát cselekedni, &c. Ismét, tract. 50. amaz szókra: És szolnak beszélnek valá egymás között, &c. Ismét, track. 54. amaz szókra: A’ ki lát engem, &c. Ugyan ő Sermon. 33. de verbis Domini. Ismét, Exposit cap. 3. Epist. ad Galat. Prosper Aquitanus, lib. Sentent. ex Augustin, excerptarum, Sentent. 352. pag. 466. Isychius, sive Hesychius, Episcopus hierosolymitanus, lib. 4 in Levit. cap. 2. Petrus Lombardus 3. Sentent. dist 19. Guilielmus Antisiodorensis, Summe aurea, lib. 4.sol. 251.

X. Hogy pedig némely Tanitók irásiban, mondattatik az igaz idvezitő hit, életnek ajtajának; életre valo ajtonak, és utnak; igasság eredetinek; idvesség fundamentomának; szemnek és lámpásnak, az idvesség utának meg-találására; az idvességre első hajlásnak; igasság fundamentomának, és első kezdetinek, és egyéb ollyan forma titulusokkal illettetik, semmit az Pápista tudománynak nem használ, s’ az miénknek-is semmit nem árt.

XI. Mert 1. az ollyan közönséges nevezetekból, szokbol, és epithetumokbol, nem következik az, hogy csak dispositio volna, és készülgetés az meg-igazulásra. 2. Az ollyan beszédek nem annyira valoságos elmélkedések, és az igasságrol, meg-fözött, s’ gondolt szollások, mint az hitnek szerelmetes dicsireti, gyönyörűséges commendálási, magyarázási, és rhethorical, ekes nevezési. 3. Azok nem arra valok, hogy az hitet dispositionak, és dispositio-képpen, készités-képpen meg-igazitonak mondgyák, hanem hogy meg-jelencsék, hogy az hit, az meg-igazulást, meg-szenteltetést, és meg-dicsőülést, meg-előzi; hogy minden jo cselekedeteknek gyökere; hogy leg első az meg-tért emberben; hogy az hathato el-hivattatásnak leg-első munkája és gyümölcse, &c.

XII. Ez szerént kell érteni Clemens Alexandrinust, lib. 2. Stromat, ante medium: Eusebius Emissenust, homil. 2. de Symbolo: Cyrillus Hierololimitanust, cateches. 1. Cyrillus Alexandrinust, lib. 4. in Johan. cap. 9. Ambrosiust, lib. 1. de Sacrament. c. 1. az elein mindgyárt: Hieronymust, Comment. in c. 3 epist. ad Ephesios, Augustinust, lib de Prædest. Sanit. cap 7. Ismét, lib. de bono Perseverant. c. 2. Prosper Aquitanust, lib. 3. de vita contemplat. Cap. 21. és Respon. ad dub. 8. Genevensium. Gregorius Magnust. lib. 2. Moral. c. 33. mellyeket, haszontalanul csigáz Bellárminus, lib. 1. de Justisic. c. 13. Meg-áll anmakokáért, hogy ez tudomány-is uj.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés