A bűnbánatról és az ember megtéréséről (bűnbánat, bűnvallás, bűnbocsánat, papi bűnvallás, eklézsiakövetés, kulcsok, feloldozás, pápai bűnbocsánatok, katharok, novitianusok, anabaptisták)

2023.02.08. Off By neilnejmed

Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968

XIV. FEJEZET

AZ EMBER BŰNBÁNATÁRÓL ÉS MEGTÉRÉSÉRŐL

178-193. o.

Második Helvét Hitvallás XIV. fejez. szövege itt olvasható

Az eklézsiakövetés részben leírtak már eléggé 20. század-ízűek – a szerk.

A bűnbánatot az evangéliumból értjük meg

Az evangéliummal össze van kötve a bűnbánatról szóló tanítás. Így mondotta ugyanis az evangéliumban az Úr: Szükséges prédikáltatnia az én nevemben a bűnbánatnak és a bűnök bocsánatának minden népek között. (Luk. 14 : 47).1 A bűnbánatnál tehát „fő dolog az, hogy emlékezzünk az Úr szavaira, miképpen vettük és hallottuk azokat. Nem azt a parancsot nyerjük, hogy új vallási és bűnbánati formákat eszeljünk ki, hanem térjünk vissza az ősi hagyományhoz, amely előttünk fekszik az evangéliumi és apostoli iratokban… Akik hát nem akarnak Isten Igéjéből bizonyságot nyerni és tanulni, sohasem jutnak igazi bűnbánatra.”2 „Senki sincs, aki itt ne látná, hogy a bennünk felébresztendő bűnbánathoz szükség van a prédikációra, vagy az igazság tudományára, amely megtanít minket, hogy kicsoda Isten, akihez megtérünk, micsoda az a jó és szent, amihez odafordulunk, kicsoda az Ördög, és micsoda az a gonosz és hamis, amelytől elfordulunk, végül pedig, hogy elménkben és életünkben mit és miként kell a hibáktól megtisztítani.”3

Micsoda a bűnbánat

Bűnbánaton értjük:

1. a bűnös ember gondolkozásának az evangélium beszéde és Szentlélek által előidézett és igaz hittel elfogadott azon átváltozását, amellyel a bűnös ember az Isten által vád alá helyezett saját romlottságát és összes bűneit rögtön elismeri, és

2. azok miatt szíve szerint bánkódik, és azokat Isten színe előtt nemcsak megsíratja és nagy szégyenkezéssel bevallja, hanem

3. felháborodással kárhoztatja is.

4. komolyan gondolkozván a megjavulásról és az ártatlanságra meg az erényekre való állandó törekvésről, amelyben életének minden hátralevő napján gyakorolja magát.

Ez pedig az igaz bűnbánat, tudniillik Istenhez és minden jóhoz való őszinte odafordulás, az ördögtől pedig és minden rossztól való buzgó elfordulás.4 „Sok és különféle értekezést találunk a bűnbánatról és annak egyes részeiről, a szív megszomorodásáról, az ajkak bűnvallásáról és a cselekedetekben történő elégtételről, de amiként egyik sem rövidebb az Úr Jézus — már fentiekben kifejezett — tanításánál, úgy nyilvánvaló, hogy annál egyik sem jobb és bizonyosabb.”5 Mert a bűnbánat „görögül μετάνοια, mely összetevődik a μετά = után, és a νοῦς = elme, vagyis érzés, gondolkozás szavakból. A νοῦς a léleknek ama kiváló képessége, amely az állatok elé helyez minket, és amelyet — egyfelől — Isten olt az emberbe, hogy helyesen értse és gondolkozzék a mennyeiekről, — másfelől —, amelyet ostromolnak, elhomályosítanak és megrontnak a test indulatai. Helyesen állítják tehát, hogy a — görög — μετάνοεῖν arra vonatkozik, amit utólag kell megérteni, amikor tudniillik valaki — előbb — rútul vétkezik, de cselekedetének elkövetése után mégis észhez tér és belátja, hogy mennyire éktelenül cselekedett… A bűnbánat Istenhez való fordulás, amelyben Isten iránti félelemből őszintén megalázkodva, bűneinket elismerjük és egész életünket megújítjuk.”6

Isten ajándéka

1. „Bizonyos, hogy midőn a próféták és az apostolok bűnbánatra buzdítják az embereket, szilárdan és kitartón időznek és munkálkodnak Isten természetének a leírásánál,… úgyszintén az emberi bűnök feddésénél és felsorolásánál, amelyekhez súlyos fenyítéseket és az isteni ítéletnek rettentő példáit kapcsolják… Ennélfogva olyanok is vannak, akik a mostani időben a törvény prédikálását ajánlják azok számára, akiket bűnbánatra akarunk vezérelni. Amiként ezt nem ellenzem — mondja Bullinger —, sőt fölöttébb helyeslem, ugyanúgy egyidejűleg felhívom a figyelmet arra, hogy az evangéliumi igehirdetés is az emberek elé sorakoztatja a bűnöket, és szigorúan dorgál. Mert az Úr így szól az evangéliumban: Amidőn eljő Szentlélek, megfeddi a világot a bűn tekintetében, mivel nem hittek bennem. Innen van, hogy Szent Péter a Cselekedetek Könyvében, amikor a zsidók szeme elé tartja elkövetett bűneiket, valamint prédikálja Krisztust és a beléje vetett hitet, ugyanakkor bűnbánatra hívja a zsidókat. Általánosan ismeretesek — e tárgyban — a Csel. 2. és 3. fejezetei. Szent Pál — viszont — amidőn bűnbánatra hívja az athénieket, ezt mondja: Isten… parancsolja az embereknek, hogy mindenki mindenütt megtérjen… Ezenkívül Isten bűnbánatra ösztönzi az embereket nemcsak az ő Igéjével, hanem különféle csapásokkal és büntetésekkel is (háborúk, éhínség stb.)… Eközben a külső ösztönzés önmagában „semmit sem ér, hacsak belül, azaz lelkünkben meg nem mozdít minket Isten Szentlelke. Ezért kiáltja Jeremiás próféta a Siralmak könyvében: Téríts vissza minket Uram magadhoz, és visszatérünk.”7 Következésképpen „világosan kimondjuk, hogy a bűnbánat kizárólag Isten ajándéka, és nem a mi erőink munkája. Parancsolja — tehát — az apostol, hogy a hív szolga szorgalmasan tanítsa az igazságnak ellenszegülőket, hátha egykor ezeknek Isten bűnbánatot ad az igazság megismerésére (II. Tim. 2 : 25.).8

A bűn elismerése

Isten felindítása után „szükséges, hogy mindnyájan elismerjük.. „bűnösségünket, valamint azt, hogy természetünknél s a magunk érdeménél fogva a haragnak és kárhozatnak a fiai vagyunk. Mert nem hiába, sem nem haszontalanul nevezte hazugnak boldog János mindazt, aki tagadja a maga bűnösségét.”9 „Ha valaki a mi erőinkre tekint, legidegenebbek leszünk Isten barátságától, és senki sem találtatik mocsoktalannak.”10„Tehát mostantól fogva senki se tulajdonítsa Istennek a saját bűnei vétkét, hanem önmagának és a megromlott természetnek.”11 Ily módon a bűnbánathoz, „tartozik a tévedések és vétkek elismerése.”12 „A vétek elismerése a bűnbánat alapja, ha hitben megvilágosítva helyesen mérlegeljük, hogy mely jókat mulasztottunk el, és most mely rosszban járunk. Aki úgy véli magáról, hogy semmit sem mulasztott el, sohasem nyer ösztönzést semmiféle önvizsgálatra. Aki úgy véli, hogy egyáltalán nem esett ki a boldogságból, nem fog arra sem gondolni, hogy miképpen állítható helyre az. A bűnök elismerésének tehát elől kell járnia a megtisztulásban.”13

A bűnök fájlalása

2. „A bűnnek ehhez az elismeréséhez hozzátartozik a fájlalás. A bűnbánók fájlalják, hogy az annyira jóságos Atyát megsértették.”14Kétségtelen, hogy az evangéliumbeli bűnös nő, aki könnyeivel áztatja az Úr lábait, és Péter, aki keservesen sír és elsiratja Urának megtagadását (Luk. 7 : 38; 22 : 62.), nyilván mutatják, milyennek kell lennie a bűnbánó lelkének, aki komolyan elsiratja az elkövetett bűnöket.15 „Tehát emlékezni kell a bűnbánat külső gyakorlatára, vagyis a bűnbánati szokásokra, amelyekkel gyakorolják magukat a szentek a test megszelídítésében vagy megalázásában, továbbá az egyházi bűnbánatról való bizonyságtétel végett. Ilyenek a gyász, a sírás, a nyögés, az önadózás, a bőjt, a jajkiáltás, a panasz, a fényűzésnek, pompának és a megengedett élvezetnek a megvetése és gyűlölete, amelyek habár megvannak, mindazáltal nem lélekből és igaz hitből vannak, és egyáltalán semmit sem használnak.”16 Ennélfogva „elismerjük, hogy a bűnbánatban helye van a sírásnak, a böjtnek, az önadózásnak, az alamizsnának és a kegyesség, alázatosság és szeretet más cselekedeteinek… Azonban teljességgel tagadjuk, hogy mindezekkel elégtételt lehetne szerezni a bűnökért, nehogy — egyébként — Krisztus megváltásának a — drága — árát megüresítsük.”17

A bűnök megvallása

3. „A bűnök megvallásának — is — meg kell előznie a megtisztulást. A bűnvallásban Isten színe előtt elsíratjuk tehetetlenségünket és nyomoruságunkat.”18 „A bűnvallás… az ellenünk felhozott bűnnek őszinte elismerése és megvallása, ami által minden dicsőséget Istennek tulajdonítunk, magunknak pedig — csak a vallástételt, továbbá — benne — megkérleljük Istent és felebarátunkat, aki ellen vétettük.”19 „Bűneinkről azok tesznek vallást, akik saját erőtelenségüket elismerve, teljesen alávetik magukat Istennek saját erőikben nem bizakodnak, és egyedül Isten kegyelmétől függenek.”20Ama tékozló fiú is, és a farizeussal összehasonlított evangéliumbeli vámszedő, legalkalmasabb formában példaképeink nekünk arra, hogy miképpen kell megvallanunk bűneinket Istennek. Amaz így szólt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, — és — már nem vagyok méltó, hogy a te fiaidnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. Emez pedig nem ismervén fölemelni szemeit az égre, miközben mellét verte, így kiáltott: Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek! (Luk. 15 : 8 skk.; 18 : 13.).”21 Menthetetlen vétek, ha bűnödet eltitkolod. Mert micsoda reménysége lehet a gyógyulásra annak, aki sebét el akarja rejteni a tapasztalt orvos elől?.”22 Tehát „a bűneit megvalló — ember — Isten irgalmasságára bízza magát, és alázatosan bocsánatért könyörög.”23 „És Isten, aki az emberek szívét ismeri, azt parancsolja, hogy életünk végéig így imádkozzunk: Bocsásd meg a mi vétkeinket.”24

A bűnök megbocsátása

Nem is kételkedünk, hogy — a bűnbánókat — kegyelmébe fogadta Isten. Ugyanis János apostol ezt mondja: Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz — Isten —, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő beszéde nincs bennünk (I. Ján. 1 : 9 sk.).25 „Isten hű és igaz… aki megadja, amit ígért. Márpedig megígérte a bűnbánóknak a bűnök bocsánatát a Zsolt. 31. és Ezékiel 18. valamint Ésaiás 1. fejezetében.”26 Tehát a bűnös „nem kételkedik abban, hogy — Isten — jóságos a bűnvallók iránt.”27 Mert „az evangélium is hirdeti nekünk… a bűnök bocsánatát, — miként ezt látni fogjuk a megigazulásról szóló XV. fejezetben. És amikor a Szentírás — különféle kifejezésekkel jelöli a bűnt, nevezvén azt hitszegésnek, gonoszságnak vagy lázadásnak, valamint bűnnek vagy véteknek, továbbá hamisságnak, ezzel azt mutatja, hogy mindenféle bűn, bármely néven neveztessék, akár eredendő, akár cselekedeti, erkölcsi vagy elengedhető, egyszóval akármilyen is legyen (kivéve a Szentlélek ellenit), megbocsáttatik Krisztus által a bűnvallóknak és hívőknek, ide értve a vétkességet és a büntetést is.”28

A bűnvallás módja

Hisszük, hogy elégséges ez az őszinte bűnvallás, mely egyedül Istennek szól, akár magánosan Isten és a bűnös között, akár nyilvánosan a templomban, ahol elmondják a gyakorlatban lévő általános bűnvallást.29 Tehát „szem előtt tartandó, hogy a bűnbánatnak — és az Istentől rendelt bűnvallásnak a módja — kétféle, nevezetesen magános vagy rejtett, és nyilvános vagy ünnepélyes.

A magánost ki-ki sajátmaga cselekszi rejtve, valahányszor vétkezett Isten ellen, de aztán magába száll és Isten Igéjének a világosságánál szívének minden nyomorúságát megvizsgálja, és bevallja bűneit Istennek. Fájlalja, hogy őt megsértette, őhozzá tér, hiszi, hogy ő Krisztusban megbékélt. Ezért gyűlöli a bűnt, és törekszik az igazságra és ártatlanságra.”30 Igy „teszünk magános bűnvallást Istennek, amikor kiöntjük szívünket őelőtte, és egyedül neki tárjuk fel szívünk rejtett — gondolatait —, elismervén a bennünk lévő bűnöket, és imádkozunk, hogy könyörüljön rajtunk. Ez a bűnvallás szükséges a bűnök bocsánatának elnyeréséhez.”31

A magános — bűnvallás — kinek-kinek a saját ügye úgy, hogy Isten igazságának meghallása után vádat érez a bűnök miatt, amelyeket elsirat és Istenhez tér. Ennek a bűnvallásnak sok szent és igen szép példáját találjuk az Ó- és Ujszövetségben. Kiváltképpen említendő a Dávidé II. Sám. 12, az Áchábé I. Kir. 21, a Manasséé II. Krón. 33, a Máthéé Mát. 9, a bűnös nőé Luk. 7. a Zakeusé Luk.19, a Szent Péteré Mát. 26 és Ján. 21, úgyszintén a zsidóké a Csel. 2. fejezetében.”32

A nyilvános vagy ünnepélyes — bűnvallás — nagy nyomorúságok alkalmával történik, mint: éhség, járvány vagy háború. Erre vonatkoznak elsősorban a Joel próféta szavai… A nyilvános bűnbánatot rendszerint a gyülekezet szokta meghatározni és bevenni, amidőn a kegyesség úgy kívánja, és maga az adott szükség készteti erre.”33 Ilyenkor „az igazság beszédének meghallgatása után, ama nyilvános és ünnepélyes módon, vagy a templomban vagy máshol a gyülekezetben az emberek előtt fennhangon vallást teszünk az elkövetett bűnről, és a könyörülő Istenhez bocsánatért esedezünk. Bizonyos, hogy egykor az ószövetségi népnél Isten elrendelte: az előre szóló pap meghatározott szavaira válaszolva, az egész nép nyilvánosan vallja meg bűneit a templomban. Kétségtelenül innen van ma is a keresztyén egyházban az a bevett szokás, hogy az írásmagyarázat befejezése után és mindjárt a gyülekezet kimenetele előtt, az eklézsia pásztorának vagy doktorának kötött szövegű előmondása nyomán a hívők nyilvánosan megvallják a templomban Isten elleni összes vétkeiket, és az isteni irgalomért esedeznek. A bűnök nyilvános megvallásának ismeretes eseteivel találkozunk Ezsdrásnál, Dánielnél és Nehémiásnál.”34A legnagyobb mértékben helyeseljük — ezt — az általános és nyilvános bűnvallást, mint a Szentírással egyezőt, melyet a templomban és a szent gyülekezeti összejöveteleken szokás elmondani.35

A papi bűnvallás

Mind — a magános, mind a nyilvános bűnvallás — szabad és saját elhatározáson nyugszik, nem erőszakolt vagy kikényszerített, hanem buzgó és önkéntes lélektől fakad.”36 Nem „szükséges a bűnbocsánat elnyeréséhez, hogy bárki is a maga bűneit a papnak vallja meg, — annak fülébe súgván —, hogy viszont kézrátétel kíséretében hallja tőle a feloldozást; ugyanis erre a dologra nézve semmi parancs, sem példa nincs a szent iratokban.37 Ez „a magánjellegű vagy titkos bűnvallás tanúk kiküszöbölésével szokott történni, csupán a papok előtt. Ilyenkor az illető egyén titkon a pap fülébe súgja a maga bűneit. Miután a pap előírt szavak kíséretében feloldozza, úgy tekinti — a bűnvalló —, hogy valamennyi bűnétől meg van tisztítva. Innen származik a fülbegyónás elnevezés. Ez ismeretlen volt az apostoli korban. Jóllehet hajdan gyökeret kezdett verni, mindazáltal kezdettől fogva szabad belátásra tartozott”38 A fülbegyónást tanítók ezt a bűnvallást úgy „akarják beállítani és a Szentírással is megerősíteni, mint az Úr rendelését, hogy hivatkoznak az Úr szavaira a bélpokloshoz: Eredj el és mutasd meg magad a papnak.”39 Pedig „itt semmiféle törvény nincs az egyházi bűnvallásra nézve, hanem csupán közjogi rendelkezés áll előttünk a bélpoklosság megvizsgálása céljából. Bizonyára vakmerő dolog a közjogi törvényről átugorni az egyházira. Roppant vakmerőség a közjog helyére tenni az egyházi — törvényt —.”40 „De nemcsak ezt a helyet csavarják el az igazi értelem ellenére, hanem megrontják az Írás mindazon bizonyságait is, amelyeket idézni szoktak… Eközben — „csodálatos”, hogy a fülbegyónást „az apostolok sehol sem gyakorolják, sem nem parancsolják.”41 Tehát „nem vagyunk azon a véleményen, hogy a bűnbánóknak Istenen kívül bármely más gyóntatóhoz kellene sietniök, akinek megvallják bűneiket. Ugyanis egyedül Isten bocsátja meg és törli el a bűnöket. Ő az az orvos, akinek egyedül kell föltárni és megmutatni a sebeket.”42„Dávid bizonyságot tesz és így szól: Vétkemet bevallottam neked, és hamisságomat nem titkoltam el. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak, és te megbocsátottad bűneim hitetlenségét (Zsolt. 32 : 5.). De az Úr is, amikor minket imádkozni és egyszersmind bűneinket megvallani tanított, azt mondotta, hogy úgy imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek (Mát. 6 : 12.). Szükség tehát, hogy Istennek a mi Atyánknak valljuk meg bűneinket.43

Az emberek előtti bűnvallás

Az Istennek szóló magános bűnvallást követi az emberek előtti önkéntes bűnvallás. Mert a bűnbánók megalázzák magukat, valahányszor ezt megkívánja maga a dolog, Isten dicsősége és a felebarát tisztessége. Ilyenkor emberek előtt is bizonyságot tesznek, hogy vétkeztek Isten ellen. Így kiáltott Dávid az ő bűnét felmutató Náthánnak: Vétkeztem az Úr ellen.”44 „A felebarátnak szóló bűnvallás pedig ilyen legyen: Ha megbántottad, vagy ha ő illetett téged jogtalansággal, s ezért ellenségeskedtek és kölcsönösen gyűlölködtök, ebben az esetben kétségtelenül a kiengesztelésről kell gondolkozni. Tehát az egyik járuljon a másikhoz, és az elkövetett vétket vagy hibát egyfelől vallja meg, másfelől — társát — kérlelje meg. A másik pedig jóságosan bocsássa meg a bűnvalló bűnét, és b é k ü l j ö n k i v e l e.”45A bűnvallásnak erről a fajtájáról szólva mondja Jakab apostol: Valljátok meg egymásnak a ti bűneiteket (Jak. 5 : 16.).‘‘46

Ha aztán valaki bűneinek terhétől és szövevényes kísértéseitől lesújtva tanácsot, oktatást és vigasztalást óhajt kérni magánúton akár az eklézsia szolgájától, akár az Úr törvényében jártas bárki más testvérétől, azt nem helytelenítjük.47 Ez mindenesetre „inkább tanácskérés, mint bűnvallás;… sem parancsolva nincs sehol, sem megtiltva, aminek folytán szabad tetszés tárgya. Következésképpen senkit sem kell kényszeríteni erre a tanácskérésre. Ha tehát valaki a testvérek közül tanácsot kér akár az egyház szolgájától, akár valaki magánszemélytől, a szeretet azt parancsolja, hogy amennyiben képes vagy, állj a testvér segítségére.”48

Eklézsiakövetés”

Még közbeiktatunk pár megjegyzést az emberek által rendelt — nyilvános és rituális — bűnvallásról… Úgy látszik, hogy ez a rituális bűnbánattartás, amint eleinknél szokásban volt, nem alapult isteni rendelésen, hogy aztán ma, ha valaki bizonyos bűnt követett el, mindjárt nyilvános bűnvallásra kényszeríttessék oly módon, ahogyan — hajdan — gyakorolták. Vajon hol olvasunk arról az evangéliumban, hogy a bűnös vagy házasságtörő nőnek ilyen bűnbánatot kellett volna tartania? Sok más bűnös — is visszafogadtatik Krisztus által Isten kegyelmébe, ilyen természetű bűnbánattartás nélkül.”49

A mennyek országának kulcsairól

Isten országának kulcsairól, melyeket az Úr adott át az apostoloknak, sokan bámulatos dolgokat fecsegnek össze, és ezekből kardokat, lándzsákat, királyi pálcákat és koronákat-, valamint nagy birodalmak-, sőt a testek és lelkek feletti teljes hatalmat kovácsolnak. Mi egyszerűen az Úr Igéje szerint ítélve azt mondjuk, hogy az összes törvényesen elhívott szolgák megkapták és gyakorolják a kulcsokat, vagyis a kulcsok hatalmát, amidőn az evangéliumot hirdetik, azaz a hűségükre bízott népet tanítják, buzdítják, vigasztalják és feddik, a fegyelemben pedig megtartják. Mert így nyitják meg a mennyek országát az engedelmesek előtt, és az engedetlenek előtt bezárják.50 „A kulcs, mint eszköz, mindenki számára ismeretes. Azzal vagy bezárják, vagy kinyitják a kapukat, az ajtókat és szekrényeket. A testekről lelkekre átvitt értelemben beszélünk a tudománynak és a mennyek országának kulcsáról.”51 „A középkorból származó idézet ékesen mondja, hogy aki rendelkezik valamely háznak a kulcsával, az beengedi akit akar, és akit nem akar, azt visszatartja a belépéstől. Tehát a halál és pokol kulcsai Krisztusnál vannak. Akiket akar, azokat megszabadítja az örök halál kárhozatától. Akiket pedig akar, azokat ugyanannak a veszedelemnek a kárhozatában hagyja… Megjegyzendő elsősorban, hogy nem ezt mondja — Krisztus —: Nálam volt a kulcs, vagy: Nálam lesz, hanem: Nálam van… A maga hatalmát nem adta a római püspöknek, hanem nála van és örökre megtartja azt. Az apostoloknak sem adta ezt a teljes hatalmat a halál és az élet, az üdvösség és a kárhozat fölött, mintha így magát lefegyverezte volna, hanem adta az egek megnyitásának és bezárásának a kulcsait, mintegy szolgáknak és felvigyázóknak, az evangélium hirdetése által, amelyben minden hívőnek megígérik az életet; de maga Krisztus nyújtja az életet az ígéret igazságáért. Akiket kárhoztatással fenyítenek, azokat maga Krisztus ítéli el az ő Igéjének igazságáért. Tehát látjuk, hogy az Úr tartja meg és gyakorolja magát a hatalmat, míg a szolgák csak a szolgálatot — gyakorolják — (az igehirdetés által, de nem a teljes hatalom birtokában).”52 Ily módon, „a mennyek országának kulcsait az apostoloknak adta — Krisztus, nevezetesen — az egek megnyitásának és bezárásának hatalmát, vagyis az evangélium prédikálásának a szolgálatát, amellyel bűnbocsánatot és örök életet hirdetnek és valóban ígérnek a hívők számára, viszont a bűnök visszatartásával és kétségtelen ítélettel feníttetnek a hitetlenek.”53 Tanítják, amint már az előbb mondottuk, hogy „a kulcsokat az apostoloknak és utódaiknak adta — Krisztus —.”54 „A hívők közül senki sem vonja kétségbe, hogy — ugyanezekben — a kulcsokban a római püspökök is részesültek.”55

Megnyitni és bezárni

A kulcsokat Péternek és benne valamennyi többi apostolnak ígérte az Úr, amidőn mondotta: Neked adom a mennyország kulcsait. És amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen… János apostol és evangélista így szól: Az Úr az ő tanítványaihoz jött és ezt mondta: Békesség néktek; amiként engem küldött az Atya, úgy küldlek én titeket. Amidőn ezeket mondotta, reájuk lehelt és így szólt: Vegyetek Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok bűneit, megbocsáttatnak azoknak; akiknek visszatartjátok, vissza vannak tartva nekik. Ezek a szavak megegyeznek azokkal, amelyekkel megígérte a kulcsokat… Ennélfogva kötni annyit tesz, mint a bűnöket visszatartani, oldani — pedig — annyi, mint a bűnöket elengedni. Kérdezed: miképpen bocsátják meg a bűnöket az emberek, holott meg van írva, hogy egyedül Isten bocsátja meg azokat?… Lukács… eképpen szól: Az Úr… mondotta: Így van megírva és így kellett Krisztusnak szenvednie és a harmadnapon feltámadnia a halottakból, és hirdettetni az ő nevében az összes népek között a bűnbánatnak és bűnbocsánatnak. Márk pedig így szól: Megjelent a körülötte ülőknek, és megdorgálta hitetlenségüket, és mondotta nékik: M e n j e t e k  a z  e g é s z v i l á g r a ,  é s  h i r d e s s é t e k  a z e v a n g é l i u m o t  m i n d e n  t e r e m t m é n y n e k. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki nem hiszen, elkárhozik. Tehát egyedül Isten bocsátja meg a bűnöket Krisztus nevében, azaz Krisztus érdeméért és engeszteléséért. Azt azonban, hogy a bűnök bizonyosan meg vannak bocsátva, a szolgák hirdetik az evangélium prédikálása által, és ezzel a prédikálással kötnek és oldanak, elengedik és visszatartják a bűnöket. Egy-két példával világosabbá lesz a dolog. Amidőn Sz. Péter Jeruzsálem lakóihoz beszédet intézett, így szólt: Térjetek meg és ki-ki közületek keresztelkedjék meg Jézus nevében a bűnök bocsánatára… Így használta hát Péter apostol a reábízott kulcsokat. Így oldott a földön, és így bocsátotta meg az emberek bűneit, miközben tudniillik ígérte a bizonyos bűnbocsánatot azoknak, akik Krisztus által hisznek… Ezenkívül a filippibeli börtönőr — is — ezt mondja Silásnak és Pálnak: Uraim, mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Az apostolok feleltek: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és egész házad népe. Feloldozták az apostolok a megkötözöttet, és megbocsátották bűneit a kulcsok által, vagyis az evangélium prédikálásával… Ezeket az Apostolok Cselekedeteiből merítettük. Ugyanott — azonban — ellentétes példákat is olvasunk, nevezetesen:… Amidőn Pál a Korinthusbeli zsidóknak prédikálta Krisztust, és azok ellenszegülvén, káromlásokat szólának, az apostol megrázta ruháit, és ezt mondotta: Véretek legyen a ti fejeteken. Igy kötötte meg tehát a hitetleneket… Az igazi és valóságos kulcs Isten tiszta Igéje, míg a hamis és csaló kulcs az Isten Igéjétől idegen tanítás és az emberi hagyomány… Boldog Chrysostomus János is a Mát. 23. fejezetéhez — írt magyarázatában — ezt mondja: A kulcs nem más, mint a Szentírás tudományának a beszéde, mely által megnyittatik az emberek előtt az igazság ajtaja. A kulcstartók pedig a papok, akikre rá van bízva a Szentírás tanításának és magyarázásának a beszéde.”56

A békéltetés szolgálata

A nyitásnak és zárásnak a kulcsát békéltetés szolgálatának is nevezzük. „A Korinthusbeliekhez — írott — levelében az apostol azt mondja, hogy az Úr a szolgákra bízta a békéltetés szolgálatát (II. Kor. 5 : 18 skk.); és hogy miben áll ez, mindjárt megmagyarázza, amidőn a békéltetés beszédének vagy tudományának nevezi. És még világosabban kifejtvén ezeket a szavait, hozzáteszi, hogy Krisztus szolgái Krisztus nevében járnak követségben, mintha maga Isten buzdítaná szolgái által a népeket, hogy béküljenek meg Istennel, tudniillik hitbeli engedelmesség által.57 „Óh Korinthusbeliek — mondja az apostol —, ezeket úgy kell elfogadnotok tőlünk, mintha maga Krisztus állana előttetek, vagy mintha maga Isten buzdítana és kérne arra, amire mi kérünk, mint az ő eszközei, kiáltván: Béküljetek meg Istennel. Mert ez az Isten szava, s nem a mienk, akiknek a szolgálatát irántatok felhasználja.”58 A szolgák „tehát akkor gyakorolják a kulcsokat, amikor hitre és bűnbánatra intenek. Így békéltetnek meg ők Istennel.59

A szolgák megbocsátják a bűnöket

A mennyek országának megnyitását a bűnök megbocsátásának is nevezzük. „Egyedül az Úr bocsátja meg a bűnöket. Ugyanis egyedül Isten dicsőségére tartozik a bűnök megbocsátása… Isten — pedig — megbocsátja a hívők bűneit ama mondás szerint: Akiknek bűneit megbocsátjátok, azoknak megbocsáttatik. Ez történik mindannyiszor, valahányszor hirdettetik az evangélium beszéde.”60Így bocsátják meg — a szolgák — a bűnöket. Így nyitják meg a mennyországot, és bevezetik a hívőket. Eközben nagyon távol állanak azoktól, akikről a Lukács evangéliumában így szólt az Úr: Jaj néktek törvénytudók, mert elvettétek a tudománynak kulcsát; ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok. Ugyanezt az ítéletet boldog Máté így fejezi ki: Jaj néktek írástudók és farizeusok, mivel bezárjátok a mennyországot az emberek előtt. Ti nem mentek be, sem az oda jövőket nem engeditek belépni. Íme, amit Lukács a tudomány kulcsa elvevésének mond, azt Máté a mennyország bezárásának magyarázza. Tehát a tudomány kulcsa maga a boldog életről szóló tanítás, hogy miképpen részesülhetünk abból. Elveszi a kulcsot, aki a népet nem tanítja az igaz boldogságról, vagy megakadályozza, hogy mások se taníthassák igazán.”61

Hogyan oldoznak fel a szolgák?

Tehát akkor oldoznak fel helyesen és hathatósan a szolgák, amidőn prédikálják Krisztus evangéliumát és benne a bűnök bocsánatát, mely minden egyes hívőnek ígértetik, miként mindnyájan meg vannak keresztelve, és — amidőn — bizonyságot tesznek arról, hogy a — bűnbocsánat — kimondottan mindenkire külön-külön vonatkozik.62 „Következésképpen semmi szükség nincs azt állítani, hogy a fülbegyónás és a pap személyes feloldozása elengedhetetlen a bűnbocsánathoz. Mert amint a szentek nem gyakorolták a fülbegyónást Krisztus eljövetele előtt, úgy nem olvasunk arról, hogy az apostolok gyakorolták volna a privát feloldozást Krisztus egyházában.”63 „Amit felhoznak a privát feloldozás mellett, az mindenestől emberi gondolat, amire nézve a szent iratokban sem parancs nincs, sem példa… Ezt nem azért mondom, mintha helyteleníteném, ha a szükség úgy hozza, hogy egyiknek vagy másiknak privátim — is — prédikáltassék az evangélium, vagy hogy Krisztus szavaival bűnbocsánat ígértessék a hívőnek.”64 Eközben „nem vagyunk azon a véleményen, hogy ez a feloldozás hathatósabbá válik azáltal, ha valakinek a fülébe vagy valakinek a feje fölött külön elmormolják.65 „Sőt azok ellen értekezem — mondja Bullinger —, akik úgy ítélik, hogy a nyilvános és általános igehirdetés (úgy, amint az apostolok gyakorolták), mely a hívőknek együttesen és külön-külön hirdeti a bűnök bocsánatát, kevésbé volna elegendő, hacsak a bűnös nem járul a paphoz bűneinek megvallása céljából, és ha ugyancsak tőle magánosan nem kér és nyer személyes feloldozást.”66Úgy ítéljük, hogy buzgón kell hirdetni az embereknek a Krisztus vérében való bűnbocsánatot, és figyelmeztetni kell őket egyenként, hogy rájuk vonatkozik a bűnök bocsánata.67

Buzgóság az élet megújításában

Egyébként hogy mennyire ébereknek és buzgóknak kell lenniök a bűnbánóknak az új életre való törekvésben, mind az óember megöldöklésével, mind az újember megelevenítésével, erre evangéliumi példák tanítanak minket. Az Úr ugyanis annak a gutaütöttnek, akit meggyógyított, ezt mondja: Ime meggyógyultál, többé ne vétkezzél, nehogy még rosszabbul legyen dolgod (Ján. 5 : 14.). A — vád alól — fölmentett házasságtörő asszonynak ugyanő mondotta: Eredj el és többé ne vétkezzél (Ján. 8: 11.).68 „Tehát az élet megújulása nélkül a bűnbánatról szóló tanítás haszontalan. Mert az apostol így szól: A törvényben forgolódol, ismered Isten akaratát, megvizsgálod a különféle dolgokat, vakoknak vezetője vagy, világosság és doktor… Csupán ez az egy hiányzik neked: az életfolytatás megváltozása, és az életnek a megismert dolgokhoz való igazítása, ami nélkül minden egyéb egészségtelen, sőt az ismeret sem használ semmit.”69 „Akiket kegyelmébe fogadott Isten, és akiknek megbocsátotta bűneiket, azok óvják magukat, és nem engednek meg maguknak akármit. Bizonyos, hogy a szentekben munkálkodó hit éber és állandóan őrködik… — Az apostol — a keresztyének egész életéről beszél. Annakokáért megkívánja a bűnbánóktól a feddhetetlenségre, igazságra és szentségre való igyekezetet, éspedig nem valami lágymeleg, hanem a legbuzgóbb igyekezetet.”70 „Akik ugyanis valóban félik Istent, és megérezték az ő ítéleteit és irgalmasságát, képtelenek könnyelműen vélekedni az eddig elkövetett bűneikről, sőt inkább belátják, hogy azoktól távol kell tartaniok magukat, és gondolkozásukban, beszédeikben és cselekedeteikben legszentebben kell forgolódniok, mindenek előtt pedig egész életükön át küzdeniök kell a világ, a Sátán és a test ellen.”71

Az élet megújítása „az óember megöldöklésével és az új ember megelevenítésével” történik.72 ,óembernek mondjuk mindazt, amivel természetünknél fogva rendelkezünk, magától a mi első szülőnktől. Nem csupán a testet értjük rajta, vagy a húst, mint a test durvább részét, hanem magát a lelket az ő erőivel, képességeivel vagy arravalóságaival együtt,”73 a lelket, mely „tudniillik rest az erényekre, de legkészségesebb a vétkekre.”74 „Óember az, aki még nem született újjá Szentlélektől, hanem még mindig a természet szerinti lélek vezetése alatt áll, és az emberi természethez igazodva él,”75 tehát „hamis vagy tettetett szentségről vagy teljességről van szó, amelyet kárhoztatni fog a mindeneket ítélő Krisztus, aki előtt a szívek rejtett gondolatai is nyilvánvalók.”76 „Amikor azért — az apostol — parancsolja az óember levetkőzését, semmi egyebet nem parancsol, mint az elme hiúságának, a keményszívűségének és a tisztátalanságnak levetkőzését, és az ezekkel ellentétes dolgoknak a helyükbe állítását.”77 „Új embernek mondjuk, aki Isten Lelke által Krisztusban újjászületett, vagy Krisztus képére újjáalakult, ide értve Isten Lelkének — benne lévő — összes ajándékait és erőit.”78 Tehát „nem az az új ember, aki testét levetkőzte és egészen lélekké változott, hanem aki testben él, de nem él test szerint, hanem vezéreltetik a mennyei Szentlélektől, aki egészen átalakította értelmét, akaratát és képességeit.”79

Az igaz tanítás alapján „az apostol megállapítja, hogy ugyanabban az emberben két ember van: a külső és a belső. Külsőnek hívja magát a testből és érzékekből állót, amennyiben az érzékek vezetik, és halandó. A belső ember viszont az új teremtmény, aki újjászületett Szentlélek munkája folytán, hallgatja az Úr beszédét, és minden dolgát a parancsoló Szentlélek szavához igazítja.”80 „Ezekből arra következtetünk, hogy a születés kettős: egyik az embertől való és földi, a másik Istentől van és mennyei… Az pedig legyen előttetek bizonyos és legbiztosabb, hogy senki más nem fogja élvezni Isten országát, senki se lesz Isten országának polgára, azaz nem lehet igaz a jelenvaló világban, és boldog az elkövetkezőben, hacsak nem születik újból mintegy új emberré.”81 „Az óembert hordozzuk mindaddig, ameddig az Ádám példája szerint élünk. Az új embert felöltözzük — vagyis újjászületünk — akkor, amidőn Krisztus hasonlatosságára újjáalakíttatunk. Ő (Krisztus) helyreállítja bennünk Istennek a képét és hasonlatosságát, amely szerint teremtve voltunk.”82 Ezért halljuk: „Cselekedd az előbbi cselekedeteket, tudniillik légy ismét buzgó a szeretetben és cselekedd a hit cselekedeteit. Röviden: cselekedd az első cselekedeteket, mindazáltal nem a testéit, hanem amelyeket elkezdettél először, az evangélium elfogadásakor, és szülessél újjá Krisztusban. Ez az igazi reformáció: cselekedni az Isten szerinti előbbi cselekedeteket, nem pedig az utóbbiakat, melyeket a világ hibája eredményezett.”83 Mert nem „azért tisztíttatunk meg bűneinktől, hogy mindjárt visszatérjünk az elhagyott utálatossághoz, hanem hogy szüntelenül gyakoroljuk magunkat a kegyességre való igyekezetben.”84

A fentiekből nem következik, hogy „az ember olykor-olykor nem fog vétkezni, míg csak e testben él, hanem éberséget és gondos igyekezetet ajánl, hogy mindenképpen arra törekedjünk és könyörgéseinkben kérjük Istentől, nehogy visszaessünk azokba a bűnökbe, amelyekből mintegy feltámadtunk, és ne győzzön le minket a test, a világ és az Ördög.85 Tehát senki se vélje, miszerint tőle az kívántatik, hogy többé egyáltalán ne vétkezzék, mert mihelyst vétkezik — mindjárt — kiesik Isten kegyelméből.”86 „A keresztyének élete állandó bűnbánat, harc és az élet megőrzése. Ebben aztán némelykor elesünk, de nemsokára ismét fölemelkedünk.”87 „Azt mondjuk tehát, hogy a szentek kieshetnek — a boldogságból —, de szintén helyre is állíttatnak a bűnbánat által.”88 „Mindezekből levonjuk a következtetést, hogy a bűnbánat… nem szorítható kevés napokra vagy bizonyos időre, mivel az a mi egész életünk folytonos vigyázása, sőt mindennapi megújulása. Mert Szentlélek sohasem úgy tisztítja meg az újjászülötteket, hogy — immár — semmit sem tapasztalnak a testből vagy a bűnből és az érzékekből… A Lélek fölemeli őket a mennyei dolgokról való elmélkedésbe és az utánuk való vágyakozásba. A test viszont leveri őket a földiek körébe, és háborgatják őket ennek a világnak csábításai… Kicsoda ne látná, hogy itt milyen nagy szükségük van a bűnbánóknak az éberségre, az önmegtartóztatásra, a kitartásra, a szilárdságra és türelemre? Mekkora szükség van az imádkozásra, éspedig a legbuzgóságosabb és állandó imádkozásra?! Ebben a nehéz küzdelemben tegyük magunkévá… a szent Pál apostol rendelését: Atyámfiai, legyetek szilárdak az Úr által és az ő erejének hatalma által. Öltözzétek föl Istennek minden fegyverzetét, hogy megállhassatok az Ördög támadásával szemben… És amik még az Ef. 6-ban vannak.”89

A bűnbánat gyümölcse

Azokat a cselekedeteket, melyek a bűnbánóktól és az életükben megújulóktól származnak, a bűnbánat gyümölcsének nevezzük.”90 Mert a bűnbánat ”cselekedetekkel bizonyítja magát.”91Az Úrtól kegyelembe fogadott vámszedő Zákeus így kiált fel az evangéliumban: Uram, íme vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakit megcsaltam, mégannyit adok helyébe (Luk. 19 : 8.). Hasonlóképpen — mi is — azt hirdetjük, hogy azok számára, akik igazán megbánják bűneiket, szükséges a jóvátétel és irgalmasság, sőt az alamizsnálkodás is; általában pedig az apostol szavaival buzdítunk mindenkit, és mondjuk: Ne uralkodjék a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek neki az ő kívánságaiban: se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda ti magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat az igazság fegyvereiül Istennek (Rom. 6 : 12 sk.).92 Tehát „ne folytassuk továbbra is az oktalanságot és balgatagságot járván a hiuságnak és hamisságnak útján.”93 „Mert az ember önszerelméből származik minden gonoszság.”94 Viszont az embernek Istenhez fordulásából származnak a jócselekedetek, az irgalmasság, alamizsnálkodás, stb. „Ennélfogva szükséges, hogy… a korábbi romlott élettől és gondolkozástól az élő Istenhez és az ő szent akaratához forduljunk.”95 Isten parancsa így hangzik: „Ne uralkodjék a bűn a ti halandó testetekben”. „Itt arra buzdít Pál, hogy a bujtogatót elűzzük, és egyedül Isten szolgálatában harcoljunk hívséggel.”96 „Nem elegendő csupán meghallgatni Isten Igéjét, amely bizonyosság tesz bűneink felől, hacsak… nem térünk hittel Istenhez, és helyre nem igazítjuk azt, amivel megbántottuk az Urat.”97

Tévelygések

Elítéljük minden kegyesség nélküli beszédét némelyeknek, akik visszaélnek az evangélium hirdetésével, és ezt mondják: Könnyű az Istenhez való visszatérés. Krisztus kiengesztelt minden bűnt. Könnyű a bűnbocsánat. Mit árt tehát ha vétkezünk? Nem kell nagyon sokat törődni a bűnbánattal stb.98 „Minthogy — tehát — valaki káromló ilyen ellenvetést hozhatna föl: az efféle tanítás lomhává és hanyaggá teszi az embereket, mivel Isten kegyelmének a jogcíme alatt az emberek folytatják a vétkezést, azért János úgy válaszol — levelének a — 2. fejezetében: Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek.”99 Ugyanaz a János mondja: „Nem azért írtam, hogy a bűn cselekvésére ösztönözzelek, hanem inkább azért, hogy a bűntől visszatartsalak. Ebben a kérdésben részletesebb magyarázatot ad Pál a Rom. Lev. 3. és 6. fejezetében. Innen meríts, ha bővebben akarsz tájékozódni.”100Eközben állandóan azt tanítjuk — amint már hallottuk —, hogy egyfelől minden bűnösnek nyitva áll az Istenhez vezető út, másfelől ő minden hívőnek minden bűnét megbocsátja, kivéve amaz egy Szentlélek elleni bűnt (Márk. 3 : 29.).101 „Amikor azonban — e földről eltávozunk, immár semmi helye nem lesz a bűnbánatnak, és semmi hatása az elégtételnek… Ameddig — viszont — ebben a világban maradunk, sohasem késő a bűnbánat.”102

Szekták

Elítéljük mind a régi-, mind az új novacianusokat és katharusokat.103 Mert „leghaszontalanabbak és magának a Sátánnak a követei a novacianusok és az anabaptisták, akik azt költik, hogy a keresztelés által angyali életre tisztulunk meg, amelyet többé semmiféle szenny nem piszkol be; ha pedig bepiszkol, úgy egyáltalán nem várhat bocsánatot a beszennyezett… Péter — azonban — a keresztség és Isten kegyelmének a megízlelése után vétkezik, s még hozzá nem könnyen, hanem igen súlyosan, visszautasítván és esküvel megtagadván az Urat. Vajon ezen bűne miatt minden bocsánattól elesett? Vajon számára ki volna zárva az Istenhez való visszatérés?… Mindjárt a következő harmadik napon az Úr sírjához jövő asszonyokhoz így szólnak az angyalok: Mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy feltámadott és előttetek megy Galileába. Dehát miért külön Péternek? Azért, mert súlyosabban vétkezett a többieknél. Nem mintha az Úr helyeselné a Péter bűnét, hanem mivel ki akarja jelenteni nekünk, hogy a bűnbánók mindannyiszor bocsánatban részesülnek, valahányszor Isten mennyei kegyelméhez fordulnak… És a Pál apostoltól helyes tanítást nyerő galáciabeliek a hamis apostolok által félrevezetve, bár elhajoltak az evangéliumi igazságtól, mindazáltal bocsánatban részesülnek… Micsoda nyilvánvalóbb, mint az, hogy az összes szentek napról napra komolyan és igazán, azaz képmutatás vagy hazugság nélkül imádkoznak: Bocsásd meg nékünk a mi vétkeinket. Akik ezt kérik, bűnösnek vallják magukat… A Zsidókhoz írott levélnek azok a helyei pedig, amelyekre saját tantételük megerősítése végett hivatkoznak a novacianusok,”104 éppen ők maguk ellen szólnak. „Pál — ugyanis — sem itt, sem máshol nem tagadta az elesettek számára a bűnbánat lehetőségét, és így a katharusok szektáját nem támogatja… Mit akar tehát ebben az összefüggésben — az apostol —? A szavak és tartalom kiélezésében el akarta rettenteni a zsidókat az állhatatlanságtól, a restségtől és a tompaságtól, valamint buzdítani, hogy állhatatosan maradjanak meg az igazság ösvényén… Kicsoda volna annyira balga, aki itt nem látná a kiélezést és a fokozást,… úgyszintén a szerző szándékát és a beszéd modorát? Maga — az apostol — hozzáfűzi: Mindazáltal jobb dolgokról vagyunk meggyőződve felőletek, jóllehet így szólunk. Amidőn ugyanis a buzdítás egy bizonyos intést, parancsot, vagy éppen kétségbeejtő dolgot tartalmaz, és némelyeknek az elméje annyira makacs, hogy csak a kemény szavakra indul meg, ilyenkor történik, hogy a szigorúság után nyakasságunkért bocsánatra vágyakozunk.”105 A katharusok viszont „hiánytalan szentségüknek hamis képzeletétől rászedetve, és szigorú életidegenséget gyakorolva, elhagyták a gyülekezeteket, amelyekben számukra nem tűnt eléggé tisztának az evangéliumi tanítás gyümölcse. Az ilyenekkel szembeállítjuk a prófétai és apostoli, azaz az igen szent gyülekezeteket… Kétségtelen tehát, hogy súlyosan vétkeznek, akik távol tartják magukat a mi közösségünktől, sőt az egyetemes egyháztól, amelyben lehetnek ugyan a romlott életnek nem közönséges hibái, mindazáltal tiszta az igaz tudomány és a sakramentumok ünnepélyes kiszolgálása.”106

Pápai bűnbocsánatok

Kiváltképpen elítéljük a pápának a bűnbánatról szóló hasznot hajtó tanítását, és az ő simoniája és simoni bűnbocsátásai ellen Simon Péter — apostolnak — amaz ítéletét alkalmazzuk: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető. Nincsen neked sem részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a te szíved nem igaz Isten előtt (Csel. 8: 20 sk.).107 „A főpapi bűnbocsátásokat — tehát — minden formájukban elhárítjuk magunktól. Amazok— ilyen — bűnbocsátásoknak nevezték a bűncselekmények jóságos megbocsátását, és vagy a bűnnek, vagy a büntetésnek, vagy mindkettőnek az elengedését, tudniillik az Úrtól vett kulcsok hatalmával és a martírok vérének érdeméért (amint mondják), az előírás szerint bűnbánóknak és bűnvallóknak… Azonban sehol sem olvassuk, hogy a főpapok a kulcsoknak, ilyen hatalmát vették volna, amilyent ők elképzelnek… Az ő bűnbocsátásaik tisztulást ígérnek az emberek számára a szent Péter és Pál, valamint a boldog vértanúk véréért. Tehát megszentségtelenítik Isten Fiának a vérét… Eddigelé — mondja Bullinger — azokról az ingyenes bűnbocsátásokról beszéltem, amelyeket egykor gyakoroltak a főpapok, bármennyire ritkák és gyérek ezek napjainkban. De mindjárt beszélek röviden azokról a bűnbocsátásokról, amelyeket sokkal nagyobb mértékben osztogatnak. Az ilyen bűnbocsátások árusítása annyira gonosz cselekedet Isten egyházában, hogy alig található ezeknél rettenetesebb… Kétségtelen, hogy Krisztus, mint az ő egyházának legfőbb és egyedüli… főpapja testi vándorlása idejében az árusokat és vásárlókat ostorral űzte ki Isten templomából, mint arcátlan kutyákat… Mit mondjunk hát a szóbanforgó bűnbocsátásokról?… Ha valaki beismeri a maga bűneit, és Krisztus által igaz hittel Istenhez tér, — főpapi — bűnbocsátások nélkül is elnyeri bűneinek teljes megbocsátását. Megcsalják tehát az egyszerű embereket a furgangosak, pénzért osztogatván azt, ami sohasem volt az övék, sem semmiféle pénzen soha meg nem vásárolható.108

Elégtételek

Hasonlóképpen visszautasítjuk azokat, akik úgy gondolják, hogy elégtételeikkel ők maguk eleget tehetnek elkövetett bűneikért.109 Mert „a papok és szerzetesek tanítása szerint a bűn kiengeszteléséhez nem elegendő a bűnbánat és a Krisztusba vetett hit, hacsak ehhez hozzá nem járul a mi cselekedeteink érdeme is, amin értik a szőrcsuhát, bőjtöt, sírást, imádságokat, alamizsnákat, — Istennek szánt — ajándékokat, a test különféle sanyargatásait, zarándoklásokat és igen sok ehhez hasonlót.

Azt állítjuk, hogy ezekkel törölhető el, mintegy kiáradó vízzel, a bűnökért járó büntetés (mert úgy mondják, hogy csak a vétek van megbocsátva). Mi azonban a kánonikus iratokból tanítjuk, hogy Isten nemcsak a bűnök vétkét bocsátja meg ingyen kegyelemből, hanem a büntetést is.”110 Továbbá tanítjuk, hogy „halála vagy szenvedése által egyedül Krisztus az elégtétele, kiengesztelője vagyis megtisztítója minden bűnnek (És. 53; I. Kor. I : 30.).111 „Egyébként Krisztus hiába öltözött volna testbe, és hiába adta volna magát a leggyötrelmesebb kereszthalálra. Azért hozzátesszük: Ha nem cselekedetek által igazulunk meg, akkor cselekedeteinkkel nem is tehetünk eleget a bűnökért.”112Eközben mégis, amint előbb is mondottuk, nem szűnünk meg sürgetni a test megöldöklését; hozzátesszük mindazáltal, hogy ezt nem szabad Istennek büszkén felhányni a bűnökért való elégtételképpen, hanem Isten fiainak lelkülete szerinti alázatossággal kell teljesíteni, mint új engedelmességet, tehát háládatosságból azért a szabadításért és tökéletes elégtételért, melyet Isten Fiának a halála és elégtétele által nyertünk el.113 „Ha — tehát — valamit helyesen viszünk véghez, adjunk hálát Istennek, és ne tulajdonítsuk saját képességünknek.”114

34 — A második Helvét Hitvallás magyarázata I.

35 — A második Helvét Hitvallás magyarázata I.

Forrás

Stephanus Tőkés: COMMENTARIUM IN CONFESSIONEM HELVETICAM POSTERIOREM, Interpretatio petita ex operbus Heinrich Bullingeri, Tom. I.&II., Editio Ecclesiae Reformatae in Romania Claudiopolis-Cluj 1968

Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I.&II. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968