Fogamzásgátlás Történelem | Allan C. Carlson

2021.08.07. Off By neilnejmed

English: Allan C. Carlson: Humanae Vitae – YouTube

Allan C. Carlson

(lutheránus, Született 1949-Ben Des Moines-Ban, Iowa Államban)

Tudós És Volt Történelemprofesszor

A Michigani Hillsdale College-Ban (Hillsdale, Michigan).

A Howard Center For Family, Religion And Society Tiszteletbeli Elnöke, A Family In America Studies Center Korábbi Igazgatója,

Alapítója És Hosszú Időn Át Nemzetközi Titkára

A Családok Világkongresszusának

Átirat A Következő Előadásból

Allan C. Carlson: Humanae Vitae (2019)

A szerkesztő nyilatkozata

Vannak olyan esetek, amikor nem református írásokat vagy tanításokat teszünk közzé a mostani időkből. Ennek két oka lehet : 1. Úgy gondoljuk, hogy ezek összhangban vannak a régi hithű református tanításokkal. 2. Lehet, hogy történelmileg vagy doktrinálisan fontos dokumentumról van szó. A Katolikus egyház életvédelmi és szexuáletikai küzdelmei közelebb vannak a történelmi, biblikus keresztyén felfogáshoz, mint amire az evangelikálok eljutottak, de ők is jelentősen eltértek tőle. Ez a különbség Allan C. Carlson előadásában nem látszik ennyire hangsúlyozottan megjelenni a katolikus közönsége előtt, mégis jelentős tájékoztató-erővel bír ez az előadás, ezért közzétesszük.

Allan C. Carlson, PhD, megosztja tapasztalatait a Humanae Vitae című pápai enciklikával kapcsolatban, amelyet VI. Pál pápa adott ki 1968-ban. Megismételve az egyház mesterséges fogamzásgátlóval szembeni szembenállását, megerősítette az egyház hagyományos erkölcsi tanítását az élet szentségéről, valamint a házastársi kapcsolatoknak termékenységéről és egyesüléséről. Dr. Carlson tudós és történelemprofesszor a Hillsdale College-ban (Hillsdale, Michigan). Ő a Howard Center elnöke, a Family in America Studies Center igazgatója, a Családok Világkongresszusának (World Congress of Families) nemzetközi titkára és a Family in America hírlevél szerkesztője. A Rockford Intézet korábbi elnöke is. Dr. Carlson számos könyvet írt, többek között a Family Cycles: Strength, Decline, a Renewal in American Domestic Life, 1630-2000 és a The Natural Family: A Manifesto könyveket publikálta. 2019. július 17-én a The Charlemagne Institute rendezvényén mondott beszédet. Ennek az átirata található meg a cikkünkben.

A Római Birodalom Szexuális Etikája És Házassága.

Sajnos vagy nem sajnos, de azt el kell mondanom, hogy nem Római Katolikusként beszélek itt Önökkel, lutheránus családban születtem és nevelkedtem és még mindig valahogy az evangélikus valláshozhoz kötődök, az evangélikus meggyőződéshez, ennek ellenére a tézisem pontosan arról a témáról készült, amit itt elő is fogok adni önöknek, ami pedig a VI. Pál pápa által 1968. évben kiadott 6. enciklikája az emberi élet továbbadásáról. Más nevén, a Humana vitae, ami a legfontosabb vallási és kulturális esemény volt a 20 században. A legfontosabb, mivel egy új és mégis nagyon régi erkölcsi sötétség volt leereszkedőben a világra és ez a dokumentum tudott váloztani valamelyest a történelem folyásán. Megteremtette azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették a magzatok, kisbabák, és a természetszerű módon termékeny családok védelmébe kelő keresztyéneket hogy megszerveződjenek és konfrontálódjanak a közös ellenséggel szemben. Ez folytatódik egészen napjainkban is, de hogy megértsük ezt és ennek jelentőségét, tulajdonképpen majdnem 2000 évet kell visszaugranunk, hogy visszamenjünk a korai pogány Római Birodalom korszakába.

Ez egy olyan korszak volt, amelyet valójában szexuális és házassági rendellenességek jellemeztek. A régi Római Köztársaság családközpontú erényei már régen elmúltak, ahogy Robert Robin és Lane Fox történészek a Pagans and Christians c. könyvében írja, a Római Birodalomban elfogadott szexuális gyakorlatoknak kimeríthetetlen fajtája volt, olyan sokféle, amennyire még számosságában a görög szerelem praktikái sem jutottak el soha. Mint például, a férfi és a serdülő fiú közötti görög szerelmi szexuális kapcsolatok gyakorlása irodalmi dicséretet kapott. A több évtizeden át Rómában lakó ókeresztyén tációról úgy számoltak be, hogy a rómaiak a pederaszta trófeákat különösen kiváltságosnak tartották, és úgy próbálják meg összegyűjteni a „fiúcsordákat”, mintha csak legelésző kancák volnának. A felnőttek homoszexualitása végletekig idealizált, és gyakran társítják színházakhoz, ami milyen meglepő! A nagy birodalmi városokban a férfi prostitúció általános és bevett volt, de bizonyítékok vannak a transzvesztita gyakorlatokról is Rómából, gyakran vallási körítéssel, mint például Dionüszosz Cosa Sybil gálatér törvényszolgájának korbácsoló kultusza, szexuális szándékkal.

A női prostitúció széles körben elterjedt és társadalmilag elfogadott is volt. A szakma csúcsán táncosok és zenészek voltak, a legalsó rétegén pedig strihelő nők sírkertekben az utcasarkokon. A római házassági rendszer valójában egy zűrzavar volt, amikor fizetett házasságok történtek az érintett nők általában meglehetősen fiatalok, körülbelül 20%-uknál 11, vagy 12 éves gyermekkorú menyasszonyokról beszélhetünk, akik a házasságot „hivatalosan” 14 évesként kötötték meg. A férfiak átlagosan majdnem kétszer idősebbek voltak, ennek ellenére a házasság gyors elhálása volt megkövetelve, még e serdülőkorba nem lépett lányokkal is. A Római házasság házasságtörésekkel erősen terhelt volt, ami széles körben elterjedt és társadalmilag is elfogadott volt a férfiak számára. Férjek és feleségeik közötti életkori különbséget a férfiak prostituáltakhoz és rabszolganőkhöz való bejárásokkal töltötték ki. A római feleségek és lakhelyük bezártsága, valamint egy férfikultúra, amely kegyetlenséget és erőszakot ünnepelt, a házasságot olyan kevésre becsülte, amit nehéz elképzelni.

Ezek a minták ritkán hoztak létre boldog otthonokat. Nem meglepő, hogy a válást férfiak és nők is gyakran benyújtották. A magzat és csecsemő élete egyaránt óriási kockázatokkal kényszerült szembenézni, mert a „paterfamiliák” meghatározták, hogy a családi abortuszt a családfő (paterfamilias) törvényesen gyakorolhatta. Gyakori volt a házasságtörés elkendőzésére törekvő feleségek tiltott abortusza is. A magzatnak nem volt jogi helyzete, míg a költő Ovidius és számos más pogány író is felemelte hangját az abortusz ellen.

Akik csak az apák jogait és a birodalom szükségleteit tartották szem előtt, közömbösek voltak a születendő gyermek iránt… Az abortuszhoz használt eszköztár tartalmazta akkoriban a szokásos dolgokat, mint pengéket, horgokat, tüskés szegecseket, de hígított mérgeket is alkalmaztak. Ezek az eljárások nagyon sok római pogány nő számára végzetes beavatkozások voltak, vagy éppen tartósan meddőkké váltak. Úgy fest továbbá, hogy a csecsemőgyilkosság is gyakoribb dolog volt. Az apa felügyelete alatt legális volt, itt vagy tökéletlen formájú („pot potestas”) kisfiúk vagy épp kislányok váltak szokásos áldozatokká. A kislányok megsemmisítése olyan gyakorivá vált, hogy Kr.u. 180-ban, Rómában minden 100 nőre 131 férfi jutott. Külső tartományokban ez a szám a 140-et is elérte. Ez hatalmas demográfiai rés! Tudniillik a történészek arról is beszámolnak, hogy még egy viszonylag népesebb római családnál sem neveltek fel egy-két lánynál többet soha. A Birodalom vége felé már a fogamzásgátlás terén tett gyakorlatok széles körben elterjedtek, még ha kevésbé voltak is hatásosak. Gyógynövényes csomagokat és gyógyszereket alkalmaztak, állati részekből készült varázsszereket a primitív óvszerek mellett. Röviden: a császári Róma kora normalizálta a szexuális rendellenességeket, a házasságot diszfunkcionálta és erős ellenségeskedést mutatott az új emberi élet iránt. Nem meglepő, hogy ezen hozzáállások a szaporodási arányszám alacsony szintjéhez vezettek. Ez jóval alacsonyabb volt, mint ami egy nemzedék utánpótlásához szükséges. Julius Caesar Kr. E. 59 körül, valamint Caesar Augustus Kr.e. 19-ben és 9-ben olyan törvényeket is életbe léptetett, amelyek megbüntetik a gyermektelenséget és három vagy több gyermekes apákat támogatnak. Ezek az intézkedések nem hozták meg a kívánt hatást. A gyermektelenség uralkodott – amin még a történész Tacitus is sajnálkozott.

A Birodalom Keresztyéneinek Erkölcse.

Ebbe az erkölcsi sötétségbe és a gyermekszületés iránti mély ellenségeskedésbe léptek a Názáreti Jézus követői. Számuk még Krisztus kereszthalála után, de még Krisztus keresztrefeszítése után is igen csekély volt. A korai római megfigyelők ezeket a keresztyéneket egyszerűen csak egy másik temetkezési szokással bíró csoportnak tekintették. Egy közösségnek, amely saját rituális étkezésével tűnt ki a halottak temetésekor. Ennek ellenére hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez a palesztin szekta két meghökkentő eszmével rendelkezik a szexualitásról, a házasságról és a családi életről. Ezek részben abból adódtak, hogy a héber Szentírás pronatalizmusát és a magzat iránti attitűdjét széles körben elfogadták.

A „teljesen megtöltött tegez” jóváhagyása, az onanizmus, vagy a közösülés férfi általi megszakításának elutasítása, Jézus közvetlen tanításai a házasság szentségéről, a válás bűnösségéről, a nők értékéről, a gyermekek fontosságáról és értékéről, valamint az élethez való széleskörű ragaszkodás a közfigyelmet egyre erőteljesebben a gyümölcsöző házasság eszményére terelték.

Pál apostol levele más korai apostoli levelekkel egyetemben kibővítették ezt az új, keresztyén szexuál- és házasetikát. A legkorábbi összefoglaló a Didache II-ben található, Az egyház életéről és fegyelméről szóló kézikönyvben, amely meglehetősen biztos módon az 1. század végére datálható. Zsidó gyökerű retorikai stílus segítségével jelölte meg ezt a két utat. Didache ugyanis élénken szembeállítja a halál és a sötétség útját az élet és a fény útjával, a második nagy parancsolatra összpontosítva. A dokumentum felsorolja azokat a tilalmakat, amelyek jócskán túllépik a tízparancsolatot. A lopás, gyilkosság és a mágia elítélése együtt jelenik meg a paráznaság, házasságtörés, szodómia, csecsemőgyilkosság és abortusz egyértelmű elvetésével. Egy ilyen mondat például a: „Ne ölj magzatot vetélés útján”. Fontos, hogy a halálnak és sötétségnek módszere is ide tartozik. Pharmakeia, vagyis bájitalok használata. Az ezen az úton járó gonosz emberek ugyanis „magzatgyilkosok és Isten testének és képmásának megrontói” voltak.

Ebben az összefüggésben egyértelmű tehát, hogy az elítélendő eszközök fogamzásgátlóként és magzatelhajtóként alkalmazott készítmények [pharmakos] voltak. Az új, keresztyén szexuáletika kezdettől fogva ugyanis erősen szembehelyezkedett a fogamzásgátlással, a más szexuális bűnökkel egyetemben. Ehhez kapcsolódott a nemi egyenlőség radikális formáját magában foglaló házassági kötelék újbóli megszentelése. A római és más ősi kultúrákkal ellentétben ez az új, keresztyén mozgalom a férfiak és nők körében egyaránt elvetette az erkölcstelenséget. Gyökeresen új volt ez ott! Soha nem látott dolog! Pál első korinthusi levelének 7. fejezetében házastársi szimmetriát mutatott fel házastársi és házassági jogok tekintetében, amelyek – mint az egyik történész, Rodney Stark így írt le – radikálisan eltérő volt, de nemcsak a pogány, hanem a zsidó kultúrától is. Ezt a radikális egyenlőséget felvillantva az első házasság átlagéletkora 18 évre nőtt a keresztyén nőknél, szemben a pogányok 14 évével. Mert ott, ahol a római pogányok termékeny asszonyokból híján voltak – csecsemőgyilkosság és abortusz miatt -, szembesülniük kellett azzal, hogy a keresztyén mozgalomban ezzel ellentétben számos fiatal és termékeny nő volt. A korai hívők – becslések szerint – 60%-a nő volt. Még a cölibátus korai gyakorlásának engedélyezése után is ez egy gyermekszülésre, -védelemre és -nevelésre nyitott asszonyközösség volt. Ez a fajta nyitottság meg is hozta jó eredményét.

Keresztyének Túlszülték A Pogány Rómaiakat.

Nos, valóban nincsenek konkrét számaink a különbözõ termékenységi rátákkal kapcsolatosan, a közvetett bizonyítékok azt támasztják alá, hogy egy új, gyökeresen új keresztyén családi és szexuális etika, amely rengeteg fiatal asszonyt ölelt fel, lényegesen több élveszületést és gyermekek túlélését eredményezte a felnőttkorig. A megtérésekkel együtt – különösen a pogány férfiakra utalva, akik keresztyén nőket vettek feleségül, – ez a keresztyének számának növekedését hozta magával. A Kr.u. 100-ban egy csekély számú csoportról, Kr. u. 350-re egy 32 milliós közösségről beszélhetünk. A Birodalom lakosságának felét képviseli Rodney szerint. A kiváló termékenység hozzájárult a keresztyénség felemelkedéséhez, így a keresztyének a pogányokat felülmúlták demográfiailag.

Fontos megemlítenem, hogy a keresztyén egyház két nagy szakadásánál családi és szexuális etikával kapcsolatban semmiféle nézetkülönbségről nem beszélhetünk. A keleti és nyugati egyházak közötti 11. századi Nagy Szakadás a pápai hatalom kérdései miatt következett be, valamint a Szentháromság pontos természete miatt. A keleti ortodox egyházak viszont, közel egy ezredév után, továbbra is ellenzik a fogamzásgátlást, amelyről később még szó lesz.

A Protestáns Reformáció Születési És Születésszabályozási Mentalitása.

A tizenhatodik század protestáns „lázadása” más kérdéseket is felvetett. Csak néhány példát hadd említsek: Luther Márton. A nagy reformátor a házasságot a Földön lévő legmagasabb szintű elhívásnak tartotta, amely része a teremtés rendjének. Természetes és szükséges dolog – mondta -, hogy bárki is legyen egy férfi, annak asszonyra van szüksége, és hasonlóan egy asszonynak is férfival kell rendelkeznie. A szaporodást nevezte Isten legnagyobb művének és a Genezishez fűzött kommentárjában átfogó módon a természeti törvényre alapozva fejti ki gondolatait, miszerint nem létezik kiválóbb és csodálatra méltóbb tevékenység, mint a fajfenntartás. Összekapcsolta a fogamzásgátlást és az abortuszt az önzéssel, hozzátéve: Milyen nagy tehát a [bukott] emberi természet gonoszsága! Mert hány olyan asszony van, aki megakadályozza a fogamzást, megöli vagy elhajtja a gyenge kis magzatokat, pedig a szaporodás magának Istennek a műve!

Kálvin János is egyetértett: „Szörnyű dolog kibocsátani a magot egy férfi és egy nő szexuális kapcsolatán kívül. Amikor egy asszony vonja ki valamilyen módon a magot a méhből segédeszközökkel, akkor azt is joggal tekintik megbocsáthatatlan bűnnek. „Ezek a nézetek 1930-ig minden ortodox és protestáns felekezetben szilárdak maradtak. És minden protestánsok által uralt keresztyén országban a fogamzásgátlás és az abortusz egyaránt illegális maradt, szintúgy az 1930-as évig.

A Protestáns Moralitás Elhagyása.

Nos, mi akik a 21. század elején élünk, nagyjából megtanultunk olyan kulturális és társadalmi környezetben élni és dolgozni, amely zavarba ejtette, sokkolta és demoralizálta volna az 1914-ben élő keresztyéneket. Legalábbis a keresztyén nemzeteknél évente elveszített csecsemők millióinak legalizált abortusza, valamint a házassági kultúrát tekintve összeomlott. Megdöbbentően alacsony a termékenységi ráta, a megtörtént születések fele az egyháztól teljesen el van szigetelve, a homoszexualitás és a transzszexualitás előnybe részesítését bálványozzák és tanítják is a gyerekeknek. 57 különböző gender létezik már, amelyek az emberi biológia törvényeit teljesen figyelmen kívül hagyják. A pornográfia legrosszabb, erőszakos formáinak publikus szennyvízcsatornája már minden otthon számítógépén egy kattintással elérhető. A házasságtörés több milliárd dolláros törvényes vállalkozássá vált. Az informálisan létező görög szerelem a gyermekbántalmazás egyik formája. Amelyért ritkán indítanak büntetőeljárást. Elképesztően sokféle fogamzásgátlót támogatnak, sőt mi több, gyermekeknek osztanak ki.

Ismét mondom, több évtizeddel ezelőtt Robin Fox történész azt találta mondani, hogy a Római Birodalomban elfogadott szexuális gyakorlatok olyan széles skálában és változatosságban léteznek ma, amelyet 2019 előtt soha egyetlen civilizáció sem tudott volna elképzelni. Ahhoz, hogy a világot abszolút erkölcsi és szexuális sötétségében látni lehessen, egy korunkbeli, eszes nyugati szemtanúnak csupán ki kell nyitnia a szemét, és körül kell néznie. De mi történt!?

Nos, az első protestáns felekezet, amely korábban fogamzásgátlás elfogadására adta sorsát, az Anglikán Egyház volt (az Egyesült Államokban csak Episzkopális Egyháznak nevezzük). Az 1930-ban megrendezett Lambeth-konferencián a világ anglikán püspökei a 193–67 arányú szavazáson elfogadták ugyanis a 15. határozatot: “azokban az esetekben, amikor ilyen egyértelműen érzett erkölcsi kötelezettség van a szülői viszony korlátozására vagy elkerülésére, és ha morálisan megalapozott okuk van a teljes absztinencia elkerülésére, a konferencia egyetért abban, hogy más módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy ez megtörténik ugyanazon keresztyén elvek tükrében. ” Lambeth konferencia – https://hu.qaz.wiki/wiki/Lambeth_Conference

Utóbb persze más hasoló protestáns zsinati események is következtek. 1959-re a protestáns, a leginkább protestáns Családok Világtanácsa (World Council of Families) kiadta a Mansfield jelentést. Ez pedig egy olyan léptékű népességrobbanásra összpontosított, amelynek hatalmas és súlyos következményei lehetnek. A válasz a születések szabályozásának egy újabb megerősítése volt, amelyet ma „felelősségteljes szülőségnek” is hívnak. Ez a gyermekfogantatás elkerülésére vagy elhalasztására szolgáló eszközök széles választékát jelenti. Amerikában a konzervatív evangelikálok hasonlóan pálfordultak a 60-as években. A prominens evangélista Billy Graham ugyanis kitaposta ennek ösvényét, amikor 1959-ben a New York Times-nak azt nyilatkozta, hogy „a születésszabályozás gyakorlatában semmi rossz nincs erkölcsileg, merthogy ez egy népességrobbanás kontrollálását szolgáló eszköz csupán.” Az evangelikál sajtóban a gyermeknemzésre nyitott házasság finom, sőt hősies jóváhagyása hamarosan le lett söpörve, mert felváltotta a közelgő népességrobbanástól való félelem.

Bizony a protestánsok befizettek a nyugati világra boruló sötét folyamatokba.

A Playboy Press Őszinte Megnyilvánulása.

A történelem figyelemre méltóan őszinte beszámolója a legkevésbé valószínű forrásokból származik: mégpedig a Playboy magazin sajtójától. 1973-ban a Playboy Press kiadott egy könyvet A The Rape of the APE (A Majom Megerőszakolása) címmel. APE az Amerikai Puritán Etika kifejezésből származik. Három alcímet is viselt még:

1. A szexuális forradalom hivatalos története.

2. Amerika elhomályosítása és az

3. RSVP (megváltó: társadalmi értékű pornográfia) dokumentum.

Merész szarkazmus és gonosz nyelvezet segítségével elég pontosan leírja, hogy 1945 és 1973 között a „régi szép, jó időkben a loliták (nemi megszállott tinédzserek) is csatlakoznak a háborúhoz a Babbitt zászlóaljaival (szó szerint fordítva szexuálisan elfojtott férfiak) a kikötői zajokban alapvetően nannerek és erkölcsösség volt, és nagyszerű intézmények harapták a port, a vízágyak kifröccsentek, a vibrátorok rázkódtak. Végül senki sem tudta pontosan hogyan, de a nyugati civilizációt letolt nadrággal kapták rajta.”

Bár ez a könyv csak Amerikára összpontosított, hasonló fejlemények voltak más nyugati országokban is. A „Majom Megerőszakolása” viszont elárulja, hogy „az 1940-es években nagykorúvá váló – és hihetetlenül szennyes fantáziájú – férfiak csoportja a mérgezett kultúrán kezdte a világ beszennyezését és a világ legtekintélyesebb állampolgárságának megrontását.” Ezek volnánk mi. Ott voltunk mi. A taktika kemény volt. Ismét idézem, „bárhol is volt egy földieper vallásos közösség, megkeresni és elpusztítani.” Megtámadni a tisztesség minden bástyáját, megfertőzve az ellenséget a strandokon, az otthonokban és az utcákon. Szövetségeseket toborozni a romlottak között, megrontani az ártatlanokat. Nagyon fontos volt még az is, hogy új nemi frontok is nyíljanak. Például ott van a tudomány: önelégült tiszteletet szerezhetnénk azáltal, hogy felöltözzük a tudománynak méltóságteljes köpenyét. A legfontosabb amire számukra szükség lenne, hogy Istent a tisztaság és az erény oldaláról lehozzák. Így a születésszabályozás-kérdés lett az elsődleges eszközük.

A majom megerőszakolása könyv ezeket fújva ad számot arról, hogy ezek a mocskos fantáziájú alakok – nem az én szóhasználatommal, ez a könyv szavai -, „tehát ezek a szennyes fantáziájú alakok minden kulturális, társadalmi és jogi csatában részt vesznek, belemennek, beleértve a legtöbb protestáns egyházat is.” „Mindezek során” – a könyv szerint – „minden leértékelődött. Nem csak a dollár, hanem minden az amerikai életben. Az amerikai zászlót leértékelték. A házasság leértékelte a szüzességet, a szeretetet, az Istent, az anyaságot, a mama almás pitéjét, a General Motorsnak is kevesebb az értéke, és az ország alkotmányának is.” A Playboy Press könyve folytatja: „leértékelődött a vezetésre alkalmas férfiak kvalitása, leértékelődtek intézményeink és szokásaink, leértékelődött az egyén. Minden élvezet leértékelődött, de legfőképpen a nemi együttlét” – tette közzé a Playboy Press.

Úgy gondolom, hogy az új sötétség emberi és szexuális áldozatainak taktikájának következetes számvetése.

A Római Egyház Küzdelmei.

A születésszabályozás világmértékű elterjedése következtében kezd kialakulni a római katolikus vita a hatvanas évek környékén. Még 1930-ban XI. Pius pápa válaszolt a házasság és fogamzásgátlás kérdésében az anglikán jóváhagyást követően azáltal, hogy kiadta a Casti Connubii enciklikát, ami az emberek házas kapcsolatát, a házasságot, a keresztyén házasságot veszi elő. E dokumentum megerősítette a történelmi keresztyén konszenzust. Mégpedig annak kimondásával, hogy a házastársi aktust elsősorban a gyermeknemzésre szánja a természet: „A házastársi jog gyakorlása ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, tehát a természet ellen vétenek és ocsmány, s benső lényegében tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak természetes célját és hatását meghiúsítják.” Pious pápa – csakis komoly okokból – áldást adott a szexuális tartózkodásra a nő termékeny periódusában. Mintegy 30 évvel később 1961-ben újra megnyitották a fogamzásgátlásról szóló vita….

Ugyanebben az évben még, 1961-ben XXIII. János pápa felvetette egy nagy Vatikáni Zsinat összehívását, hogy a keresztény igazság szent örökségét nagyobb hatékonysággal meg lehessen őrizni és kifejteni. Akkor ez jó ötletnek tűnt! A pápa még létrehozott egy kis pápai bizottságot is a népesség, a család és a születések tanulmányozására. Újra reagálva a népességrobbanás miatti egyre fokozódó siránkozásokra. Leo bíboros Belgiumból később arról számolt be, hogy ő adott tanácsot a pápának, hogy hozza létre a bizottságot. Azt is hozzátette: közölte a pápával – Jánossal -, hogy itt az ideje már, hogy intelligens álláspontot képviseljen a felelősségteljes szülőséggel kapcsolatban, de legalább próbálja meg megreformálni a régi katolikus eszmét, miszerint: „Minél több a gyerek, annál jobb.” A felelősségteljes szülői viszony itt visszaköszönő kifejezés, amelyet a protestáns „reformerek” is használtak a születésszabályozás kérdésénél. Viszont János halála és a VI. Pál „Szent Péter trónjára” kerülése után, a Pápai Bizottság egy rázós útszakaszra érkezett. Jelentősen kibővített tagság, több átszervezés, egyre növekvő nyomás arra, hogy legalább a „tabletta” kerüljön elfogadásra, ami a természet törvényeivel összhangban áll. 1965-re a testület teológusainak, orvosainak és laikusainak többsége támogatta az egyház történelmi helyzetének megfordítását. Valamint az Innovalent tablettának az engedélyezését, a fogamzásgátló tablettát, meghatározott esetekre katolikus házaspárok számára. A pápa így tépelődött a jövővel kapcsolatban: – „Ó mennyi probléma!” Például egy riporternek elmondta, 1965-ben, a fogamzásgátlás figyelembevételével kapcsolatban: „A világ azt kérdezi, mit gondolunk! És azon kapjuk magunkat, hogy megpróbálunk választ adni! De milyen választ!? Mondanunk kellene valamit, de mit?! Isten világosítson meg minket!”.

Szerintem furcsa módon véget ér ugyanaz, amit a Playboy Press könyv szerzője is lát: A majom nemi megerőszakolását látta. Így fogalmaztak ugyanis Pál pápának átadott egyik érvükben: „A fogamzásgátlás olyan akaratból fakad, amely egy új emberi élet kezdete ellen való. A fogamzás megakadályozásának szándéka, pedig olyan akarat, amely megelőző módon maga az emberi élet ellen irányult” – utalva Pálra – „megjegyezték továbbá még, hogy a mai korunk pedig ugyanarra a pogány világra emlékeztet minket, amelyről (az apostol is) beszélt.”

Valóban! Kritikájukban kifejtették még azt az elképzelést is, hogy az emberi élet pusztán az emberi találékonyság terméke. Ezek az akarat-reformereknek egy része még az emberi természet megváltoztatásáról is beszélt. Huh! Nekem ez már nagyon emlékeztet a transzneműségre. Az a keresztyén nézet viszont, amellyel szembenálltak, tiszteletben tartotta az emberi testet, amely magában szent és sérthetetlen. Mert ez a test egykor újra feltámad, és Krisztussal örökké fog élni. Négy szinten erőteljesen elutasították azt az érvet, miszerint az orális fogamzásgátló tabletta valahogy megváltoztatta az emberi szexualitással kapcsolatos vita erkölcsi kereteit. „Világossá vált, hogy az új módszereknek ugyanolyan erkölcsi jelentőségük van, mint a régieknek”. Így arra a következtetésre jutottak, hogy ez az isteni tanításban szilárdan rögzített, Szentírásban megfogalmazott keresztyén erkölcs, egy mentőkötél, amely megmenti azokat, akik ragaszkodnak hozzá, amikor az élet áradatában küzdenek. A fogamzásgátlás elutasítása szolgálta az első védelmi vonalat és védelmet, amely körülveszi azt, ami szent és sérthetetlen: az ártatlan emberi életet. Ezek a gondolatok érvényesültek. VI. Pál 1968. július 25-én adta ki a Humanae Vitae dokumentumát, megerősítette Casti Connubii-t, nevezetesen a 11. szakaszban, az emberi élet továbbadását figyelembe véve. „Mindamellett az Egyház – miközben az embereket arra inti, hogy tartsák meg a természettörvényt – azt tanítja, hogy minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek (destinatus) kell maradnia (Casti connubii enciklika)”

A Humanae Vitae Előrejelzései.

Az enciklika tartalmaz bizonyos jóslatokat is. „Először is azt gondolják meg, hogy ilyen eljárással milyen könnyű út nyílik akár a házastársi hűtlenséghez, akár az erkölcsi fegyelem széleskörű meggyengüléséhez.” „Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s nem törődve a nők testi-lelki egyensúlyával saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik őket.”A mesterséges fogamzásgátlással „veszedelmes hatalom kerül azoknak a kormányoknak a kezébe, amelyek semmit sem törődnek az erkölcsi törvénnyel.” Valamint, hogy az így kontrollt nyert férfi azt hiheti általa, hogy korlátlan uralma van teste felett. Nos, mennyire következtek be ezek a jóslatok?

A Hormonális Fogamzásgátlók Gyümölcsei.

Vessünk most egy pillantást kutatóorvosok, közgazdászok, pszichológusok, szociológusok és szociálbiológusok által kínált kutatási eredményekre. A válások valamint az orális fogamzásgátlók, meddőség és abortusz közötti kapcsolatról szóló 2015-ös tanulmány nagyszámű amerikai minta vizsgálata által kimutatta, hogy ezen gyakorlatok a házasságban akár kétszeresére is növelhetik a válás valószínűségét egy természetes családtervezést alkalmazó párokkal való összevetésben. Richard Fehring kutatóprofesszor ezekből azt az elkerülhetetlen következtetést vonja le: Úgy tűnik, hogy a fogamzásgátló szereknek, a sterilizálásnak és az abortusznak egyaránt romboló hatása van a házassági kötelékre. De hogyhogy? Rámutatva az orális fogamzásgátlóra, megjegyzi, hogy a női agy a pirulában található szintetikus hormonális szteroidok legfőbb befogadószerve. Ezek strukturális hatással vannak az agy azon régióira, amelyek a magasabb rendű kognitív tevékenységeket irányítják, ami azt sugallja, hogy a fogamzásgátló tablettákat szedő nő szó szerint nem lesz önmaga, vagy önmaga lesz szteroidokkal. Ezek a neurológiai hatások segíthetnek a váláshoz vezető házassági jelenségek megértésében.

Ez megerősíti a Rutgers University szociológusának, Lionel Tigernek korábbi spekulációit is: „Nincs olyan keresztyén ember tudtommal, aki azt tartotta, hogy lehetetlen túlbecsülni a fogamzásgátló tabletta emberi életviszonyokra gyakorolt hatását. Nincs más olyan szer – mondta -, amely egy kicsit is megközelítené azt, ami a „tabletta”, ez a mindennapi, egészséges emberek által fogyasztott erőteljes drogkészítmény, az emberi élet ilyen alapvető fundamentumait nagymértékben érintené. Az általa felsorolt hatások között szerepel a spermiumszám széles körű lecsökkenése, amelynek következménye, hogy nők milliói elodázzák a terhességet a tabletta használatával. Férfi és nő csökkenő romantikus élete, a fogamzásgátló nők viselkedésének megváltozása a nem fogamzásgátló nők irányába, a férfiak a házastársi vagy nem házastársi szexuális partnereik iránti felelősségérzetük éles lecsökkenése, valamint a természetes emberi közösülési szokások általános leromlása. Tiger arra a következtetésre jut, hogy nem kevesebb változott, mint a szexuális szelekció összes központi mechanizmusa, amely azt a szexuális rendszert hozta létre, amely az embereket a társas kapcsolatban való részvétel felé mozdítja.

Eközben a széles körű sterilizálás egyidejű fordulata a reprodukcióval kapcsolatban nem is annyira rejtett letérdeepelést mutatott. Egy másik cikkében ugyanis, amely 1996-ban jelent meg, sokkolta a közvéleményt. A Nobel-díjas és közgazdász George Akerlof és felesége, a Federal Reserve későbbi elnöke, Janet Yellen is csatlakozott Michael Katz általi kimutatáshoz, hogy a legalizált fogamzásgátlás és az abortusz az elsődleges oka a házasságon kívüli gyermekszületés elterjedésének az Egyesült Államokban. Ez teljesen ellentmondásos, – a pártoló hangok szerint – pont ezt volt hivatott megakadályozni!

Ebben az új korszakban úgy találták, hogy eltűnt a várandós fiatal nő és a szeretője puskaházassága. A férfiak most már némi joggal feltételezhették, hogy az új szexuális partnerük tablettát szed. Ha nem, akkor a törvény szerint a nőnek kizárólag az abortusz lehetősége állt rendelkezésére, a gyakorlati férfiak pedig felszabadultak az évszázados kötelezettségek alól. Ahogy a szerzők összefoglalják: “a szexuális forradalom azáltal, hogy a gyermek fizikai megszületését a szabad választás jögkörébe helyezte.

a gyermektartást az apa társadalmi döntésévé teszi. Gazdasági szempontból fogalmazva a női fogamzásgátlás elérhetősége a nők versenyhelyzetének csökkenését hozta a férfiakhoz képest. Pontosabban, kik voltak a vesztesei ennek az erkölcsi és társadalmi küzdelemnek? A válasz: “azok a nők, akik gyermeket akarnak, és azok a nők, akik – vallási meggyőződésből – nem fogadták el az új innovációkat, ezek a nők a vesztesek”. Nagy vesztesek!

Az emberek közötti párválasztás ugyanolyan figyelemre méltó tanulmányában egy 2009-es cikk az ökológia és az evolúció tendenciáiról – ami szintén az evolucionistáktól származik – bemutatják, hogy a fogamzásgátlók milyen mélyen befolyásolták a legalapvetőbb férfi-nő kapcsolatokat.

Például a tablettán lévő nők kevésbé vonzódnak a maszkulin férfiakhoz, a férfiak hasonlóan lényegesen kevésbé vonzónak találják a tablettát használó nőket. Valahogyan leépíti a romantikát, úgy általában. Összefoglalva nagyon úgy tűnik, hogy a fogamzásgátló tabletta összezavarja egy pár természetes preferenciáit. Bár a hosszú távú hatások még mindig nem ismertek, a szerzők azt feltételezik, hogy amennyiben a tablettahasználók kevésbé maszkulin férfiakkal létesítenek majd kapcsolatot, és a férfiasság örökletes tulajdonság, akkor gyermekeiken valószínűleg kevésbé férfias fenotípusok fognak megjelenni. Röviden a férfiak szép lassan „eltűnnek”. Eközben a tabletta párválasztásra gyakorolt hatása miatt a házassági elégedetlenség negatívan befolyásolhatja a hosszú távú kapcsolatok tartósságát és stabilitását, a házasság egységét, így a házasság nem fog sokáig tartani. Bizony megdöbbentő, hogy még az evolucionisták is aggodalmuknak adnak hangot! Társadalmi tanításaiban a Római Katolikus Egyház következetesen ünnepelte és megvédte a teljes munkaidőben dolgozó anyákat az otthonuk hajlékában.

A Fogamzásgátló Életmód: Feminizmus.

De amint a Nemzetgazdasági Kutatóintézet (National Bureau of Economic Research) közelmúltban megjelent tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a tabletta közvetlen pozitív hatást gyakorol a nők karrierjére azáltal, hogy szinte teljesen kiküszöböli a teherbeesés, így a szexuális élet kellemetlen „kockázatát”. Ez viszont visszafogta a korai házasságkötéseket, és arra ösztönözte a fiatal nőket, hogy inkább a karrierbe, mint családba fektessék energiáikat, így jelentősen lecsökkent termékeny éveik átlagos időtartama. A pszichológia, a szociológia és a vallás tudományos tanulmányainak új irodalmi áttekintése is hasonló következtetésekre jutott. A hormonális fogamzásgátlás elérhetősége előmozdította és kifejlesztette a szexuális életnek gyermeknemzéstől való elválasztását. Arra ösztönözte a nőket, hogy hosszabbítsák meg tanulmányaikat vagy kezdjenek karrierépítésbe, késleltessék a gyerekszülést, ösztönözte az élettársi együttélést, és hozzájárult egy nem-termékeny szexuális életvitelhez való odaforduláshoz. A kutatók arra a következtetésre jutottak: ez a szabadság is kevesebb, vagy később megkötött házasságokat eredményezett, több lett a válás, lecsökkent a szexuális vágy, és általánossá vált a depresszió. Azok számára, akiknek vallása megengedte a fogamzásgátlást, ez gyakran a vallásgyakorlás leredukálódásához is vezetett.

Fogamzásgátlás Mint Hatalmi Fegyver.

Végül Matthew Connelly történész a Fatal Misconception (Végzetes tévhit) című könyvében bemutatja a világnépesség szabályozásáért folytatott hatami harcokat, megmutatva ezen hatalmi szereplőknek a tényleges cselekvési módjait, ami a születésszabályozás és népességszabályozás előmozdítására tett hatalmi kísérleteket jelenti. Azt tettetik, mintha szervezeteik az egy nemes ágendának szentelték volna magukat, miközben rejtetten másért küzdenek. Megint csak nem keresztyén író könyvéről beszélünk, még csak nem is konzervatívéról.

A háború idején a népességszabályozást olyan vezető világszervezetek vitték, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely a kényszerített sterilizálást, az abortusz kikényszerítését, a születések büntetését jelenti. Vegyük észre, hogy ezek ugyanazok a kormányzati fegyverek, amit VI. Pál a Humana vitae encikliájában is előrelátott! Szerintem méltányos azt mondani, hogy kevés keresztyén dokumentum állíthat ilyen hangzatos világi és tudományos megerősítést.

Röviden, a Humana vitae történelmi öröksége szerintem nagyon is világos. Szinte egyedül tette ezt azokban az időkben, amikor VI. Pál is megérezte az erkölcsi elsötétedést a Földön, az ezerkilencszáz évvel ezelőtti pogány erkölcsi világrend visszatérése láttán.

Új Fény Jelent Meg A 21. Században.

Ha nem lett volna Humana vitae, akkor minden odaveszett volna. a forradalom abszolút és teljesen egyetemesen diadalmaskodott volna. Az abortusz és a sterilizálás, a fogamzásgátláshoz hasonlóan, mindenütt pozitív egyetemes emberi jogokká váltak volna. A transzneműség, genderelmélet és más későbbi fantáziaszülemények szilárdan rögzítésre kerültek volna az államok alaptörvényeiben. VI. Pál megértette, hogy a mesterséges fogamzásgátlás tilalma a legfontosabb bástya. Ha ennek védelmében veszítünk, az összes többi védőfal leomlott volna. Végül a Humanae Vitae időt és teret adott az életpárti és családbarát mozgalmak megjelenéséhez, és az új sötétséggel való szembeszálláshoz. Az enciklika és az emberi élet nélkül az evangelikálok maradéktalanul teljesítették volna az abortusz, a sterilizálás és a népességszabályozás teljes felkarolását, ami az 1960-as évek végén teljesen egyértelművé is vált. Továbbá a Humana vitae körülményei és a lelkiismeret bűnösnek érzett állapota lehetővé tették az életpárti lappangásoknak újbóli érvényesülését a konzervatív protestánsok körében, az 1970-es évektől kezdődően. Ez most még a születésszabályozás későbbi újonnani megkérdőjelezését is jelenti. Közvetlenebb értelemben a Humana vitae bátorítást és új lendületet adott a katolikus életpárti és családbarát csoportok egész sorának is. Ezek közül sok talán soha nem is jöttek volna létre a dokumentum tanúskodása nélkül. Valamint eljött az ideje a keleti ortodox egyházaknak is, különösen is azoknak, akik 1968-ban a kommunizmus hüvelykujjai alatt álltak, Kelet-Európában és Oroszországban a kommunizmus bukását követően. Az 1990-es évek elején az ortodox vallási vezetők helyreállították nézeteiket, és bizony 2019-ben a keleti egyházak és pátriárkáik már az életért, a családért és az emberi termékenységért folytatott globális harc vezetői lettek. Bármit is hozzon hát a jövő, ezeket az eredményeket már nem lehet elvitatni. Ez ugyanis az első olyan keresztyén század, amikor újra megjelent az élet és a fény. Tehát ez volna az én tézisem! Remélem hogy egy kis vitát vált majd ki.

Hallgatói Kérdésekre Adott Válaszok (részlet):

Hogyan Nyerte Meg Margaret Sanger A (liberális) Protestáns Egyházakat?

Ismét megemlítem, hogy az általam készített könyvnek van egy fejezete (Godly Seed: American Evangelicals Confront Birth Control, 1873-1973), amely külön foglalkozik azzal, hogy mi történt a Margaret Sanger-rel 1914-től, aki a fogamzásgátlás vezető amerikai szószólója volt. Radikális társadalmi üzenete volt, mint szocialista, egy vállaltan szocialista-féle marxistának. De egy idő után rájött, hogy ez a propaganda nem nagyon működik. Így 1918 és 1919 környékén változtatott taktikáján, ugyanis rájött, hogy ellenségképre van szüksége. Ezért egyszerűen úgy döntött, hogy a római katolikus egyház lesz az ellensége. Mint mondtam, ez igen ironikus volt, mivel a hatályos amerikai születésszabályozást tiltó törvények mind protestáns eredetűek voltak. Kivétel nélkül! Őt ez azonban nem aggasztotta, ő is tudta, hogy ilyen módon manipulálhatja majd a közvéleményt. Tehát két dolgot tett, egyrészt ellenséggé tette a katolikus egyházat, majd kimondta azt, ami azért bőven nem felelt meg a valóságnak, hogy a protestáns egyházak viszont mellette állnak. Így vállvetve harcoltatnak a katolikus egyház azon kísérletei ellen, hogy az ráerőltesse katolikus nézeteit a nemzetre. Ezen időszakban Anthony Comstock, az úriember, aki ezt a jogi tilalmi fellegvárat felépítette, meghalt, az utódai pedig gyengekezű emberek voltak. De Margaret egy másik nagy húzással is élt, amikor úgy döntött, hogy megszerzi magának az egyházakat. Néhány egyházat úgy kívánt maga mellé állítani, hogy az eugenika (fajnemesítés) kérdését is behozta a kontextusba. Mert ha megnézzük, igazán hátborzongató dolgot látunk, mégpedig, hogy a protestánsok milyen nagy mértékben lettek az eugenika szószólói. De mit is csináltak?

Fajnemesítő Prédikáció-verseny

Nos, röviden érintettem, hogy ekkorra már elsorvadt a protestáns-termékenység. Legalábbis lefelé volt zuhanóban. A 19. század végi protestánsok szerint ugyanis az angolszászok magas termékenysége miatt az eugenikai kérdésben faji kérdés tűnt fel. Ugyanis az angolszászok kiterjeszkedtek az egész világra, és nagyjából minden földrajzi pontra eljutottak. 1900-ra azonban az angolszász termékenységi ráta a világ minden táján elkezd zuhanni, – angolszász alatt brit, ausztrál, kanadai és amerikai nemzeteket értek – és felvetődött a kérdés, hogy hogyan tarthatjuk ezt fönn, hogy folytassuk így? Az angolszászoknak, azon belül is a protestáns igazhitűeknek sikerül jól elnyerniük a világot, többé nem tudjuk őket (kisebbségi nemzetet) túlszaporodni. Hát mit tudunk tenni? „Csökkentsük a termékenységüket!” és ezt a játékot Margaret is gyönyörűen meglovagolta. Az 1920-as évek közepére az American Eugenics Society elsődleges projektje, ami költségvetésének majdnem felét elvitte, az eugenikai prédikációs verseny (eugenic sermon contest) volt. Az eugenika prédikációs verseny csak azok az igehirdetők léphettek be, akik jó eugenikai prédikációt tartottak, akik mindezért nagy pénzjutalmakat kaptak, és bizony több száz beadvány érkezett.

Egyszerűen el kell olvasnod ezeket a prédikációkat, hogy elhidd létezésüket, mert egyszerűen meghökkentőek és zavarbaejtőek! „Jézus az emberi faj nemesítője”. Mire is gondolhatunk jobb igeszakaszra, ha felidézzük Máté evangéliumát, ami Jézus hosszú nemzetségtáblázatával kezdődik. „Nos, ez azt bizonyítja, hogy Jézus ismerte, és bizony Jézus mélyen híve volt az eugenikának.” Meg hogy „találhatunk eugén családokat az Ószövetségben, de nem eugén családokat is”. S ezek a lelkészek ezeket a prédikációkat hirdették! „Milyen jobb módszer volna Isten országának elhozatalára, mint az emberi faj megtisztítása? Hogyan tudnánk a második eljövetelét jobban siettetni? Jézus mikor megérkezik körbenévén csak szép embereket fog találni”. A kinemesített családokhoz odalép Jézus azt mondván, hogy: „jól van hű és igaz szolgáim! Köszönöm! Megnemesítettük az emberi fajt! Készen állunk az ezeréves uralkodásra!” Ugye milyen őrületségnek hangzik ma ez? Nos, ezek az eugenikus prédikációk.

Olyan sok szó szólt róla, és ismét ez volt az egyik búvópatak csordogálása az anglikán születésszabályozás jónak mondott verziójának. 1930-ban nagyon egyértelműen eugenikus volt az egész gondolkodásuk, és én is itt nem beszéltem erről itt, de még hivatalos nyilatkozatukban is az eugenika volt ennek a nagy mozgatórugója, néha csendesen háttérbeszorítva, de akkor is ott volt! Ez segített a megértésben? Szóval ez, igen, alapvetően az a nagy eszme, a fogamzásgátlás kérdésében és újra elmondom, hogy Margaret Sanger remekül ötvözte a katolikusellenességet az eugenikával, és különösen liberális szociális evangéliummal (social gospel).

Fogamzásgátlás És Abortusz Evangelikál Értelmezésének Története

Ez a megkülönböztetés (fogamzásgátlás és abortusz erkölcsi elkülönítése) csak 1959 körül történt, amikor Billy Graham valóban kinyitotta az ajtót. Ezt megelőzően az evangelikálok ugyanabban a táborban voltak, mint a Római Katolikus Egyház, látva a fogamzásgátlást úgy tartották, hogy a fogamzásgátlás és az abortusz: nagyjából ugyanaz. Lenyűgöző történet, amikor a hagyományos történelemórákon soha nem fognak hallani, de ez az ahogy a dolgok működni szoktak az Egyesült Államokban. Ismét mondom, a babahét felvonulásról már beszéltem (Babafelvonulások a 30-as évek Amerikájában a gyermekszületés népszerűsítéséért – a ford.). Térjünk vissza hát száz évvel ezelőttre, vissza pontosan 1914-re. Az Egyesült Államok minden államában és a szövetségi kormányban is törvények voltak érvényben azon kiadványok ellen, amelyek az abortuszt, a fogamzásgátlást és a pornográfiát nagyjából ugyanannak a problémának három különböző előfordulásaként kezelték. Börtönbüntetés járt fogamzásgátlók és magzatelhajtó szerek forgalmazásáért és értékesítéséért. Connecticut állam valójában bűncselekménnyé nyilvánította a születésszabályozás alkalmazását, ez volt az egyetlen állam, amely ezt tette, de az Egyesült Államok összes többi államában a fogamzásgátló eszközök, technikák ismeretterjesztését szigorúan tiltották. Ezeket Comstock-törvényeknek is nevezték. Ezek nem olyan érdemek voltak, amik katolikusoktól származtak volna, ők csak jóváhagyói és megfigyelői voltak ezeknek az intézkedéseknek, mindez az amerikai evangelikálok eredménye volt. Az YMCA munkásságának legelejétől fogva, hiszik vagy nem, a New York-i YMCA, amely a bűnmegelőzés érdekében a New York Society nevezett dolgot létrehozta (a Comstock törvényeket aktívan elkezdte végrehajtani New York utcáin – a fordító). Ami valójában rendőri hatáskört is kapott és az egész nemzetnek mintája lett. Ez mind-mind evangelikál kezdeményezés volt. És amíg Anthony Comstock meg nem halt, és a világ megváltozni nem kezdett a világháború alatt, tehát a Nagy Háború után kezdett minden széthullani. De még az 1960-as években is volt említésre méltó, John Warwick Montgomery.

Evangelikálok Felölelik A Születésszabályozást

Ő írt egy értekezést 1965-ben, amelyben amellett érvelt, hogy az abortusz rossz, ezt a Szentírás elítéli, de azt is leírta, hogy a fogamzásgátlás más! A Szentírásban sehol sem látja a fogamzásgátlás elítélését, mindössze csak Onán történetét és néhány más utalást. Így mondta: „abban az esetben a keresztyén szabadság jut érvényre”, tehát ha nem találni egyértelmű bibliai kijelentéseket, a keresztyén szabadság lehetővé teszi, hogy mindenki azt tegyen, amit akar. Persze azokkal a kérdésekkel is foglalkoznia kellett, hogy akkor Luther miért tévedett akkor ebben, miért tévedett Kálvin abban, miért járt 300 év protestáns teológia tévedésben, stb. Valahogy a végén csak eltaszította magától egész kérdést, és ezt az egyszerű magyarázatot mutatta fel. Viszont a probléma csak három évvel később jött elő ismét – és a könyvemben, ezt a részt részletesen ki is fejtem – de itt nem megyek bele jobban. Három évvel később tehát Billy Graham és néhány Christianity Today munkatárs összegyűlt 1968-ban, valójában csak körülbelül egy hónappal a Humana vitae kiadása előtt. Összehívta az összes magas rangú evangelikál gondolkodót, írót és prédikátort a Birth Control and the Christian konferenciára (A Keresztyén Ember és a Születésszabályozás) címmel. Itt jóváhagytak egy közös nyilatkozatot a végén, mindannyian egyetértettek, és nemcsak azt fogadták el, hogy a fogamzásgátlás engedélyezett. Ez 1968-ban történt, öt évvel a Roe v. Wade híres tárgyalás előtt (lásd lábjegyzet [1]). Azt is elfogadták, hogy elítélnek minden kísérletet az abortusz jogi korlátozására, mondván, hogy ez csak a privát lelkiismeret kérdése. Valódi korlátok nélkül engedélyezték még továbbá a sterilizálást, valamint agresszív népességszabályozó programokat is szorgalmaztak bel- és külföldön. Ezek voltak az evangelikálok vezető fényei 1968-ban. Honnan származik tehát az a megkülönböztetés, ami Montgomery cikkéből származott? Bár Montgomery a 68-as konferencián ott volt, és eszeveszetten tiltakozott, mert elfogadták a fogamzásgátlásról alkotott nézetét, de elvetették azt az abortuszról. „Nem tehetik meg, az abortusz más, teljesen más, teljesen más, nagyon más!”.. de mindenki más ezt elutasította! „Nem más! A kettő ugyanaz! Ez utóbbi csak egy újabb verzió! Végülis, mert tudjátok, a Biblia az abortuszról sem szól túl sokat! Ennyi hát!” Tehát innen jött a megkülönböztetés..

Minden bizonnyal a modern evangelikál világon belül, amelyet Billy Graham nagyjából újradefiniált, ő egy informális tanítói tekintéllyel bírt, amely valószínűleg megegyezett némiképp a pápa jogával a sajátján belül. Amikor odajutottak, hogy nem kedvelik a pápa híveit, egyszer csak Billy Graham azt mondta, hogy elég és kinyitotta képletesen a bejárati ajtókat. Amikor ezt tette, még csak nem is egy értekezést írt, hanem csak adott egy interjút a New York Times munkatársának. Amikor éppen visszatért Afrikából, ahol meglátogatta az afrikai missziókat. Ezen az interjún megkérdezték tőle a fogamzásgátlással kapcsolatban, ő pedig azt mondta: „Nos, a születésszabályozás kapcsán…én nem látok semmit a Szentírásban, ami ezt megtiltaná.” Amit én elfelejtettem említeni, de ő viszont mondta még az interjún, az az, hogy Afrika erősen túlnépesedőben van, és bizony szabályoznunk kellene a születéseket. Ott is teszünk majd valamit a nyugati világunkért. De volt egy furcsa érzülete annak, hogy a Christian Medical Society állott annak hátterében, ahogy az afrikai emberek fogamzásgátlás mentalitásának evangelikál-féle elsajátítása megtörtént, amelybe főleg (nyugati) misszionáriusok tartoztak, és ők ott korlátozni akarták a gyermekszületést. Ugyanis egyszer csak úgy érezték, hogy az afrikai családok messze túl sok babát szülnek!.

Római Katolikusok Túlnépesedése És Megtorpanása

Ami 68-ban történt, és ezek a számok az Egyesült Államok számára kifejezetten kecsegtetőek…

Körülbelül 1930 és 1970 között az Egyesült Államoknak, azon belül is a római katolikusoknak drámai módon megnőtt a születésszáma, sokkal jobban, mint a protestáns lakosságnak, és ez különösen igaz volt a tanult katolikus nők körében..

A legfurcsább, és mondhatnám, hogy a katolikusok születésszáma 1966-ig lényegesen magasabb volt, kb. 30 vagy 40 százalékkal, mint a protestánsoké. 1962-ben a protestánsok gyarapodási száma még mindig 11 százalék volt, a katolikusok körében, amelyek csaknem 25 százalékra nőttek, ezzel termékenységük több mint kétszeresére nőtt a protestánsokhoz mérten. Így a nagy családok, a katolikus nagy családokról szőtt álmok valósággá váltak. Azután mi történt? Nos, még mindig az, hogy VI. Pál 1968-ban kiadta enciklikáját, és az Egyesült Államok püspökei és a katolikus teológusok nagy része felháborodott. Vagy legalábbis a püspökök közül nagyon sokan. Azt kell mondanom, a liberális püspökök nagy része felháborodott, a teológusok felháborodtak, amikor eljutott hozzájuk az üzenet a „pápai véleményről”. Persze sok különböző katolikus vélemény van erről. De ami a lényeg, hogy hirtelen, szinte egyik napról a másikra eltűnt az egész katolikus termékenység..

Evangelikál Protestánsok Mélyen Hallgatnak Fogamzásgátlás Témában

Hogy őszinte legyek, szinte a fogamzásgátlás az a kérdés, amelyről az evangelikálok nem sokat beszélnek! Igaz volt ez már olyan események kapcsán is, mint a Fókusz a Családon (Focus on the Family) ügye. Ott ez volt az a kérdés, amelyet tabu volt! Hiszen „ellenezzük az abortuszt, de nem fogunk beszélni a fogamzásgátlásról”..

Lábjegyzetek

[1] A Roe kontra Wade, 410 U.S. 113 (1973),[1] az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának mérföldkőnek számító döntése, amelyben a bíróság kimondta, hogy az Egyesült Államok alkotmánya védi a terhes nők szabadságát, hogy túlzott kormányzati korlátozás nélkül dönthessenek az abortuszról. A döntés számos amerikai szövetségi és állami abortusztörvényt megsemmisített [Wikipedia: https://en.wikipedia.org/wiki/Roe_v._Wade]

Források

(1) Allan C. Carlson: Humanae Vitae – YouTube

https://www.youtube.com/watch?v=W-DAfa8hlpk&list=FLvk-wArum3-s4USVebMTwYw

 

oreformatus.hu | oreformatus@mail.hu