Hű elbeszélése annak az eseménynek, mely 1655. szeptember 24-én a gyulafehérvári kollégiumban történt
Apáczai Csere János
születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Hű elbeszélése
annak az eseménynek, mely 1655. szeptember 24-én
a gyulafehérvári kollégiumban történt[301]
…Basirius úr[302] általános jellegű vizsgát tartott, melyen jelen volt a felséges fejedelem[303] sok udvari emberével együtt. Ennek a vizsgának az anyaga volt: disputáció az independensek és presbiteriánusok ellen. Bevezető beszédében egy kalap alá vette az independenseket és presbiteriánusokat, és minden mondatát hízelgő szavakkal teletömve, minden módon arra törekedett, hogy felgerjessze a fejedelem indulatát ellenünk, szegény presbiteriánusok ellen, komolyan figyelmeztetve a fejedelmet, a mágnásokat, püspököket és másokat, hogy jól vigyázzanak magukra, nehogy végül rájuk is az ő királyának, az angol királynak sorsa várjon.[304] Azt is bizonygatta, hogy ha elég jókor nem történik intézkedés, ama gazembereké helyett a fejedelmek vére fog kiömleni.
Tartalmi kivonat Seiwerttől [305]
Végül rátámadt Basirius az independensekre. Ekkor mondta a fejedelem: ha a tanítók között akad independens, az nyilvánosan tegye meg ellenvetését. – Nem hiszem – felelt Basirius -, hogy akadnak közöttük ilyenek. – De én bizonyosan tudom – válaszolt Rákóczi -, hogy van néhány ilyen tanító. Apáczai, aki érezte a szúrást, a fejedelemhez fordult: „Nagyságos fejedelem, legkegyelmesebb uram! Olyat nem is hallottunk, hogy köztünk valaha is independensek lettek volna, azt sem hiszem, hogy most lennének. Hanem amennyiben vannak néhányan, úgy azok presbiteriánusok. Ami engem illet, én sohasem voltam independens, most sem vagyok az, és nem is leszek soha, hanem igenis presbiteriánus vagyok.” A fejedelem: A presbiterianizmus út az independentizmushoz. „Kegyelmes uram, természetesen így mondják.”
Most Basirius a presbiteriánusok ellen támadt, de amint Apáczai gondolta, oly rossz fegyverekkel, hogy Apáczai égett a vágytól, hogy a küzdőtérre lépjen vele. Alig tudta Katona püspök okos tanácsa visszatartani.[306] Még sem állhatta meg, hogy az egész esemény végeztével a fejedelem felé fordulva ki ne jelentse, a presbiteriánizmus ellen felhozott érvek oly felületesek, hogy minden középszerű presbiteriánus megcáfolhatja őket. Ez nagyon feltűnt a fejedelemnek és másoknak. Basirius idegesebb lett. De mindketten parancsot kaptak arra, hogy lépjenek a küzdőtérre, a fejedelem várakozik rájuk. Apáczai ugyan szabadkozott, hogy nem készült elő ilyen fontos dologra. Nem használt semmit, küzdenie kellett egymagának mindnyájuk ellen. Ezért fejezi be beszámolóját Pál szavaival (2. Tim. 4. 16.): „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan engemet elhagytak: ne számíttassák ez be nékik. De az úr mellettem állott és megerősített engem.”
Tartalmi kivonat Szathmáry Pap Mihálytól[307]
Miképpen kezdődött légyen pedig Apátzainak a presbyterianismusért való controversiája,[308] szépen leírta maga diákul egy kis munkácskájában ilyen titulus alatt: Narratio vera actus, qui anno 1655. d. 24. Sept. in Collegio Albensi contigit. Tudniillik az odavaló úgymondott Fehérvári Basirius Isák nevezetű híres theologiae doctor exament[309] csinálván, arra a fejedelmet, II. Rákóczi Györgyöt és más nagy embereket, püspököt is elhívta. És tudván már, hogy Apátzai a presbyterianusokkal tart, egy oratiócskát[310] mondván, abban az independensek ellen keményen beszéllett, azután az independensekkel összezavarván a presbyterianusokat, azok ellen is keményen beszéllett, mellyre midőn a fejedelem Apátzait megszólította volna, ő Basiriussal disputálni kezdett, noha arra éppen nem készült vala. A fejedelem ekkor Apátzaira erőssen megharagudott, és ezt is mondotta: „De Isten engem úgy segéljen, Apáczai uram, a Megyesi-presbyteriumot,[311] amíg én élek, ide bé nem hozza ked. Mást ne tanítson, mert Isten engem úgy segéljen, valaki mást tanít, a Marosba vettetem, vagy a toronyból hányatom le!” Ekkor még Keresztúri[312] is erőssen pirongatta Apátzait, ezt mondván: „Bezzeg kimutatá ám kegyelmed, Apátzai uram, foga fehérjét. Bizony valójában gyermeki argumentumokat hoza kegyelmed elő s a többi. Mellyek után sok bajai lőnek, a püspök a fizetését ki nem akará adni, a fejérvári professorságról megfosztaték a fejedelem által. A kézdivásárhelyi papsággal megkínáltaték, de nem vállalja. Azután az enyedi papságot ajánlja néki a püspök és az ecclesia, azt sem fogadja el, azután marosváráshelyi rectorsággal kínáltatik, arra is azt feleli: „Arra még diákkoromban hívtanak, s nem mentem, most már inkább nem mehetek.” Azután pataki rectornak akarták hívni, és a fejedelem anyja is írt mellette,[313] de a fejedelem nem engedte, azt mondván, nem illik ilyen embernek jován így munkálódni. Ezután a püspök a házából ki akarta küldeni, és jovallotta, hogy Basiriust kövesse meg, s adjon reversalist. Egyiket sem cselekedte, így osztán által tették Kolosvárra. (Lásd a fenn írt Narratióját in manuscripto meo.)[314] Ott vagyon egy szép Supplicatiója[315] és Apologiája[316] is a fejedelemhez.
301. A mű latin címe: Narratio vera actus, qui anno 1655 d. 24 Sept. in Collegio Albensi contigit. Ebből az Apáczai életében oly fontos eseményt tárgyaló latin nyelvű munkából csak a közölt néhány sornyi töredék maradt fenn. Johann Seiwert, aki a Siebenbürgische Quartalschrift V. 1797. 227-230. lapján német nyelven ismerteti Apáczai életét és munkásságát, jegyzet formájában közli Apáczai saját kézirata alapján azt a néhány soros latin idézetet, melynek magyar nyelvű fordítását kiadásunkban közöljük. Seiwert a továbbiakban csak rövid tartalmi kivonatot ad a kézirat alapján. A munkából, mint mondja, nem idézhet többet annak nagy terjedelme miatt. A „Narratio verá”-t Gyalui Farkas szerint (Apáczai Cseri János életéhez és műveinek bibliográfiájához, Kolozsvár 1892, 17. lap) valószínűleg válaszul írta Apáczai Basiriusnak az esemény lefolyását elferdítő iratára, amelynek csak címéről tudunk: Examen examinis, quod D. Isaacus Basirius, sanctissimae theologiae doctor ac professor, in augusta celsissimi Transsylvaniae principis praesentia contra presbyterianos Alba Julia in collegio instituit, anno 1655. die. 24. Septembris. (Vizsgálata annak a vizsgálatnak, amelyet Basirius Izsák úr, a legszentebb teológia doktora és professzora Erdély felséges fejedelmének jelenlétében a presbiteriánusok ellen tartott a gyulafehérvári kollégiumban 1655. szeptember 24-én.) A cím után ítélve Zoványi Jenő e művet Apáczai írásának tartja. (Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban. Bp., 1911. 343. lap.)
302. Basirius (Basire) Izsák franciaországi születésű, Angliában működő teológus doktor. Mint udvari papnak és durhami prebendáriusnak az I. Károly idején kitört polgári forradalom miatt 1647-ben el kellett hagynia Angliát. Franciaországba, majd Konstantinápolyba került. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem innen hívta meg Gyulafehérvárra, ahová 1654 végén érkezett meg. Bisterfeld halála után, 1655 márciusában a gyulafehérvári kollégium vezető professzora lett.
304. I. Károly angol királyt az angol polgári forradalom idején a parlamentből választott legfelsőbb bíróság ítélete alapján 1649-ben lefejezték.
305. Az itt közölt tartalmi kivonat Seiwert idézett német nyelvű cikke megfelelő részének fordítása.
306. Seiwert itt a kéziratot félreértette. Geleji Katona püspök ekkor már halott volt. Itt minden bizonnyal a püspök unokaöccséről, Geleji Katona István udvarhelyi papról és esperesről van szó, aki Apáczaival baráti viszonyban volt, amint Apáczainak e kötetben közölt, Katona espereshez írt leveléből kitűnik.
307. A Szathmári-féle tartalmi kivonatot Gyalui Farkas közölte (i. m 14-15. lap). Gyalui, aki szorgalmasan kutatott a Seiwert által felhasznált, de később eltűnt Apáczai kézirat után, a következőket írja: „Kutatásaim közben a kérdéses kéziratra vonatkozólag az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtárában, Kolozsvárt találtam felvilágosító adatokat. Bod Péter Magyar Athénásának egyik példánya mellé Szathmári Pap Mihály, 1796-ban kinevezett ref. teológiai professzor jegyzeteket írt. Szathmárinak szép könyvtára és kéziratgyűjteménye volt, mely utóbbi gyűjteményben a szóban levő Apáczai-féle kézirat vagy – ami még hihetőbb – annak egyik, Apáczai által Kolozsvárra küldött másolata megvolt. A Magyar Athénás e példányának Apáczairól szóló részéhez a könyv 12. és 13. lapja közé kötve Szathmári Pap Mihály kézírásában a következő megjegyzések olvashatók.” Ezeket a megjegyzéseket közöljük kiadásunkban Gyalui kiadása alapján. Ez a tartalmi kivonat az egyetlen forrás, melyből Apáczai e művének pontos címét ismerjük.
311. Lásd A bölcsesség tanulásáról, 98. jegyzet.
315. Ez a Supplicatio valószínűleg azonos a kiadásunkban közölt Barcsay fejedelemhez intézett supplicatióval.
316. Az itt említett Apologia kézirata ma már ismeretlen. Gyalui Farkas szerint (i. m. 17. lap) ez az Apologia válasz lehetett Basiriusnak a Narratio vera megírása után írt, már elveszett presbiteriánus-ellenes művére.
Forrás
APÁCZAI CSERE JÁNOS – VÁLOGATOTT PEDAGÓGIAI MŰVEI; ÖSSZEÁLLÍTOTTA, A JEGYZETEKET ÍRTA, A LATIN SZÖVEGEKET FORDÍTOTTA OROSZ LAJOS. Forrás: MEK OSZK
