A magyar puritánok londoni szövetsége (1638)

Zoványi Jenő (1865 – 1958)

Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban, 1911, Budapest

24-26. o.

(A magyar puritánok londoni szövetsége)

London, 1638. február 8.

Angolország Németalföldhöz közel fekvése folytán állandó csábító hatást gyakorolt a magyar ifjakra abban az irányban, hogy itteni időzésök közben felhasználják az alkalmat és megismerkedjenek az abban az időben is nevezetes szigetország különleges viszonyaival. A tiszántúli egyházkerület ugyan azt a határozatot hozta 1631-ben, hogy csak olyanokat ajánl a pátronusoknak, akik kötelezik magokat egyebek közt arra is, hogy csak az ők engedélyökkel utaznak Angliába.¹ Mindamellett sokan, talán ezentúl még többen látogattak át közülök, és pedig azalatt is, míg ott tanulmányozgatott Tolnai. Gondolható, hogy az ő útmutatására bízták magokat a legtöbben, akik tudtak ott létéről. Némelyik nem is elégedett meg rövid párheti vagy egy-két hónapi szemlélésével az ottani állapotoknak, hanem jóval több időt szentelt rá.

Csodálatra ragadta őket eközben különösen az a mély vallásos érzés, melyet ott napról napra tapasztalhattak a legegyszerűbb embereknél is, de nem az uralkodó egyházhoz tartozóknál, míg hazájokban még a lelkészek között is ritkán láthatták hasonlónak a nyomait és jeleit, – elálmélkodtak a benső áhítatosság ama napirenden levő külső nyilvánulásain, melyek olyan virágzásra emelték ott az egyházi életet mindenfelé, éppen a disszenter felekezeteknél, hogy láttára szégyennel idézték vissza emlékökbe a magyar református egyház szomorú helyzetét. Elgondolkodhattak rajta, hogy mely körülményekben kell és lehet keresniök a roppant elmaradottság szülő okait, minő módozatok és milyen eszközök igénybevétele segíthetne valamit egyházokon a tespedés és hanyatlás ellenében?! Egymás közt szintén gyakori eszmecserét folytathattak e kérdések felől, míg végre ifjúi lelkesedésök, egyházok sorsa iránti meleg érdeklődésök, jövőjének áldozandó odaadó buzgalmok arra késztette őket, hogy erős fogadalmat tegyenek a javítás munkájára és ünnepélyesen lekössék magokat, hogy el nem tántorodnak ettől a nemes céltól, életök magasztos eszményétől. Egyezségre léptek, szövetséget közöttek a következő szövegű okirattal:¹

[A Londoni Liga szövege]

A mi Urunk Jézus Krisztusnak szentséges nevében, mi ide alá megnevezett méltatlan szolgák az ő munkájában: közönséges vallást teszünk a Jehovának szent színe előtt teljes szívből, elkötelezvén magunkat azzal az hűséges szövetséggel, kivel megesküdtünk az ő szentségének életünkbeli követésére, hogy holtunkig őtet szolgáljuk az ő erejéből, sokkal inkább, mert Angliában nagyságos dolgokat cselekedett az mi undok és bűnös lelkünkkel elannyira, hogy esmerni az ő dicsőségére kívánjuk és egymás előtt vallástétellel megerősítjük. Ez kötelességünknek penig nagyobb bizonyságára egyikünk az másikunktól lelkiismeretből kívánjuk, hogy valahol és valameddig élünk, mint Krisztusnak igaz tagjai egymásnak lelke idvességére vigyázunk, Isten előtt kiváltképen való állhatatos lelki frigykötésre magunkat feladjuk, és egyszersmind szabadságot adunk egyikünk az másikunknak arra, hogy intsük, feddjük, építsük egymást. És ha szánt-szándékkal vigyázatlannl ez világiaknak szorgalmatosabb keresésére, hogy nem mint az mi és mások lelkének, az Krisztus dicsőségének, vetemednénk, átkozottaknak egymás előtt találtassunk és hiti hagyottaknak.

Hogy azért mindezeket véghez vihessük, egymásért állhatatosak leszünk az könyörgésben és vigyázásban.

Az egeknek Istene és az mi lelkünknek idvezítője Úr Jézus Krisztus úgy idvezitse lelkünket, mindörökké Ámen.

Mikor penig jobb alkalmatosságunk leszen, készek leszünk ez vallástételünket újabban megerősítni.

Tolnai János Mohácsi István Ujházi Mátyás

Ungvári Mihály Kolosi Dániel Szikszai Benedek

Molnár János Kuthi János Keserüi Pál

Kecskeméti Miklós

Uram segélj mindezekre az te Fiadért, hogy valamiképen meg ne keseritsen minket az Sátán, és ennek általhágásával kétségben esvén, örökké el ne veszszünk. Te Uram, ki tudod az mi erőtelen voltunkat, segéld az mi idvességünket; ne hagyj azért minket feljebb kísértetni, minden hatalomnak Istene, annál, az mint elszenvedhetjük, mert mi mint megromlott por és sár edények hamar semmivé leszünk; hanem minden kísértetekkel az szabadulásra utat nyiss, hogy elszenvedhessük szerelmes Fiadért az mi egyetlen egy Urunkért és közbenjárónkért, siess az mi segítségünkre. Ámen.¹

Lábjegyzet

¹ Tóth Sámuel: Adalékok a tiszántúli ref. egyházkerület történetéhez. I. k. Debrecen, 1904. 29-30. 1.

¹ Teljes egészében megörökítette a Protocollum V. T. Zemplen. I. k. 311-312 l. Ugyanott külön íven is mellékelve van.

¹ Ezután következik még a Deüt. XXVIII. 29. és a XVI. Zsolt. 8. versére való hivatkozás, végül latin szövegű idézése a LXXVI. Zsolt. 12. és a LXVI. Zsolt. 13. versének.

Forrás

Zoványi Jenő – Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban; Budapest, Kiadja A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság; 1911.