János keresztsége keresztyén volt? – avagy a baptisták újrakeresztelési textusáról
Purely Presbyterian Perspective blog
Az eredeti cikk címe: Was John’s Baptism Christian?
Wilhelmus à Brakel, Francis Turretin
Nagyon ajánlott irodalom még: Újrakeresztelkedés a Cselekedetek 19-ben?
Ron Hanko (“Rebaptism in Acts 19,” Covenant Reformed News, vol. 18, issue 6)
– Szemtanúja voltam, ahogy a bemerített személy nem merült el teljesen a vízben egy reformált baptista gyülekezetben, mégsem keresztelték újra. Köztudott dolog a sok nem újjászületett személy bemerítése baptisták között, mégsem keresztelik őket újra miután megtértek. Bizonyos, hogy sok esetben mindkét hiányosság fennáll, őket miért is nem keresztelik újra? Ugyanebben a reformált baptista gyülekezetben a róm. katolikusnak keresztelt leányt, akit a hitesek már bemerítettek, harmadjára is megkeresztelték bemerítéssel. De mégis milyen alapon? Nem-e inkább csak maguknak merítik be, illetve merítik ki őket máshonnan, végrehajtván rajtuk a lelkiismeretet megkötő aktust, amivel oda beplántálják őket, máshonnan meg kiszakítják? – a szerkesztő előszava az anabaptistákról
Textus: 1Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, 2Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek. 3És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére. 4Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. 5Mikor pedig ezt hallák (Károli:És a kik őtet hallák), megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. 6És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. (K1908)
Sokan az Apostolok Cselekedetei 19. fejezetére hivatkozva tagadják, hogy Keresztelő János keresztelése keresztyén keresztség volna. Ebből a szövegből ugyanis arra következtetnek, hogy Pál apostol olyan embereket keresztelt újra, akiket maga János keresztelt meg, és ebből kifolyólag János keresztsége nem lehetett érvényes újszövetségi keresztség. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy az ApCsel 19-nek ez a felfogása helytelen, és megerősítjük azt, hogy János keresztsége valóban keresztyén rendelés volt, mivel nagyon is nyilvánvaló, hogy János Krisztust hirdette és Szentháromságot megvalló ember volt. Két kiváló teológus segít nekünk eloszlatni az ezzel kapcsolatos kételyeket, és eljutni az ApCsel 19 helyes értelmezéséhez.
1. Wilhelmus à Brakel:
Harmadszor, az Újszövetségben csak egyféle keresztség létezik. János keresztsége újszövetségi keresztség volt, mert ő Krisztust hirdette, aki már eljött (bár még nem halt meg), mint „az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29). Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. János és Krisztus keresztsége tehát egy és ugyanaz.
1. ellenvetés: A Máté 3:11 nagyon világos különbséget tesz, mert János vízzel keresztelt, Krisztus pedig Szent Lélekkel és tűzzel.
Válasz (1) Az apostolok keresztségét a mai napig vízzel szolgáltatják ki; ugyanebből az érvből következően az Krisztus keresztsége sem lehetne érvényes. Ezen ellenérv érvénytelensége ezért mindenki számára nyilvánvalónak kell hogy legyen.
(2) Különbséget teszünk itt azon külső jel között, amelyet csak János szolgáltathatott ki, és a jelzett dolog között, amelyet csak Krisztus tudott megadni.
2. ellenvetés: János nem a Szentháromság Isten nevében keresztelt, ahogy az apostolok Krisztus parancsára cselekedtek. Ez tehát nem lehet egy és ugyanaz a keresztség.
Válasz (1) A Szentháromságtan akkoriban még nem rendelkezett annyi ellenséggel, mint napjainkban, és ezért nem volt szükség rá, hogy ezt minden alkalommal egyértelműen kijelentsék. Nem minden mondatát jegyezték fel Jánosnak; tehát a tény hogy nem jegyezték fel, ebből következően még nem jelenti azt, hogy nem is történt meg.
(2) A Szentháromság Isten küldte őt, és János ismerte küldőjét. Mivel ismerte Őt, hirdette is Őt, ezért az Ő nevében is keresztelt.
(3) A Szentháromság Isten Krisztus megkeresztelkedésében kijelentette magát (Mt 3,16-17). Az Atya a mennyből intézett szózatot a megkeresztelt Fiához, és az Istennek Lelke leszállt reá.
(4) Sehol sem veszítette érvényét János keresztsége, ami csak akkor jöhetett volna szóba, ha János nem a Szentháromság Isten nevében végezte volna a keresztelést.
(5) Ez esetben Krisztus és mások sem keresztelkedtek volna meg megfelelő módon.
3. ellenvetés: Mindazok, akiket János keresztelt meg, később újrakeresztelkedtek, ahogyan az ApCsel 19:4-5-ben is olvasható: „Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.„
Válasz: „Ez a félreértés akkor keletkezik, amikor a 4. verset elválasztjuk az 5. vers szavaitól, és a 4. vers szavait Pálnak, viszont az 5. vers szavait pedig Lukácsnak, e történet feljegyzőjének tulajdonítjuk – mintha csak arról adna beszámolót, amelyek Pál útmutatása után bekövetkeztek. Ezt azonban bizonyítani kellene. Ez az elbeszélés ugyanis nagyon jól illeszkedik egymáshoz, amikor a 4. és 5. verseket összetartozóként kezeljük, és Pál apostol szavainak tekintjük azokat. A 4. versben arról oktatta a tanítványokat, hogyan keresztelt és tanított János, és ezután kijelenti, hogy mindazok akik hallották, engedelmeskedtek és hittek János prédikációjának, és őáltala meg is keresztelkedtek.
(2) Még ha el is fogadnánk, hogy azok tanítványok, akiket János megkeresztelt, újrakeresztelkedtek, akkor sem következne mindebből, hogy János keresztsége különbözött az apostolok keresztségétől. Sem ezen a helyen, sem másutt nincs az ő keresztsége leminősítve. Így ezek után legfeljebb csak azt lehetne állítani, hogy János tanítványai kétszer keresztelkedtek meg; ezt azonban mi tagadjuk.
A vitás kérdés tehát továbbra is az, hogy lehet-e valakit kétszer megkeresztelni vagy sem. Mi azt állítjuk, hogy ennek általában nem szabadna megtörténnie. Nincs szükség annak megismétlésére, mivel ez az újjászületésnek és az egyházba való felvételnek a szentsége, ami valóban csak egyszer történhet meg. Ráadásul ennek megismétlésre sincs példa. (The Christian’s Reasonable Service Vol. 2, pp. 490-491) 2. kötet, 490-491. o.)
2. Francis Turretin:
Az ApCsel 19:4-5 szakasza egyáltalán nem bizonyítja, hogy azokat az efézusi tanítványokat, akik János keresztségében részesültek, Pál újrakeresztelte volna. Ugyanis a „mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének” (akousantes de ebaptisthēsan, 5. v.) szavak nem Lukácsnak, mint elbeszélőnek szavai, amelyek leírják, mi következett Pál hozzájuk intézett beszéde után, hanem Pálnak az említett efézusiakhoz intézett szavainak megerősítése, amelyekkel azt tanítja, hogy a János által kapott keresztségben részesülők már megkeresztelkedtek Krisztus nevében, és így nincs szükségük új keresztségre. Így vezeti be Pál mondván: „János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő [akousantes de for hoi de akousantes], abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák (vagyis Jánost), megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. (vagyis maga János által). Ezért Pál ezen elbeszélése a már megkapott keresztségről oktatta mindazokat, akikhez szólt, miközben a textus semmiképpen sem tanítja, hogy ők újrakeresztelkedtek volna. Így nyilvánvaló, hogy a szövegrész legjobban a men és a de partikulák jelentéséből magyarázható jól, amelyek, bár nagyon gyakoriak, és önmagukban is használatosak, mégsem szerepelnek soha egyetlen szövegben sem együtt anélkül, hogy ne egy ellentétes szerkezetet akarnának felépíteni vele. Ha tehát nem akarjuk darabokra szedni Pál szavait, be kell ismernünk, hogy az akousantes de elbeszélés nem Lukácsé, hanem magának Pálnak az efézusi tanítványokhoz intézett szavai. Lukács a 6. versben követi Pál szavait, és a 3. és 4. versekhez kapcsolja azt egy kötőszóval (vagyis elbeszéli, hogy Pál, miután megtudja, hogy János megkeresztelte őket, rájuk teszi kezeit, amint azt az ApCsel 8:14, 17-ben is teszi). (Institutes of Elenctic Theology 3. kötet, 402. o.)
Egy erős bizonyításként arra nézve, hogy János keresztsége valóban keresztyén keresztség volt, ajánljuk figyelmébe ezt a William Attersolltól származó értekezést, amelyben ő nyolc konkrét bizonyítékot is felsorakoztat, illetve a tárggyal kapcsolatban további három ellenvetésre is feleletet ad:
William Attersoll’s Badges of Christianity (3) – The Baptist of John | ReasonableReligion.com
Forrás
Was John’s Baptism Christian? | Purely Presbyterian Perspective
