Az egyházból való kiközösítésről

Kiss Áron

(1815-1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok

Debreceni Hitvallás

240-241. o.

A kiközösítésről.

Háromféle értelemben veszszük a kiközösitést a bűnök különfélesége, vagy a személyek bűnbánata avagy hittagadása szerint. A kiátkozás az, midőn a hittagadó személy, a ki káromlásával a Szentlélek ellen vétkezett, átadatik a sátánnak, a végveszedelemre szánatik, honnan többé nem nyilik út vissza az egyházba, minthogy megmarad örökre a hittagadásban, hütelenségben és bűneinek meg nem bánásában, mint Hymenæus, és többé megtérni bűnbánata által megujulni nem képes. Elkülönités az, midőn valaki valamely nyilvános botrány s nem főbenjáró bűn miatt különittetik el az egyháztól vagy tétetik le hivatalából egyidőre, a mig meg nem jobbul, és a botrány elháritásával ki nem békiti egyházát. Tulajdon értelemben ugynevezett kiközösités az, midőn az isten és egyház egyessége ellen nyilvánosan vétkező, bűnös ragály által meglepett és nyilvános romlottság által megfertőztetett keresztyének kilöketnek az egyházból, átadatnak a sátánnak a test veszedelmére, hogy megszégyenittetvén, vezekeljenek, térjenek meg és lépjenek vissza ismét az egyházba. Kik, ha az egyháztól rájok mért nyilvános elégtételt teljesitik, az egyháztól megkegyelmeztetve, vétessenek vissza előbbeni állapotjukba. Ezt tanitják az igaz zsinatok és Gracián az atyák tekintélye után. Végz. 2. fej. 9. VI. 11. fej. 9. 4. Zsid. 6. 10. 1 Kór. 1. 2. 1 Kór. 5. 6. 2 Thess. 6.

Az eljárás módjáról.

Eképen járunk el: elsőben a kiközösitendők vétkeit vizsgáljuk meg; ha magánosan vétkeztek, a Krisztustól jelzett fokozatokat veszszük tekintetbe; ha nyilvánosan vétkeztek, mi a fokozatokat Pállal nem vizsgáljuk, hanem őket az egyházból kivetjük. Mát. 18. Tit. 3. 1 Tim. 5. 1 Kór. 5.

A kiközösitendők büntetése.

Egyedül az Ur szájából származó igével sujtjuk a vétkezőket. Csak az urvacsorában részesüléstől fosztjuk meg, csak a nyilvános gyülekezetből és közegyüttélés, barátság és társaságból vetjük ki, hogy járjanak az egyházon kivül, a hol érezzék az isten haragját a sátán hatalma alatt. Adunk nekiek az életre szükségeseket, megintjük őket atyafiságosan, hogy valóban bánják meg bűneiket és javuljanak meg; azonban nem vétkezünk együtt s nem társalgunk velök. Nem fosztjuk meg őket feleségeik, gyermekeik s más testi javaiktól. Mert az nem az egyházi joghoz tartozik. 2 Kór. 51.

Idő (a kiközösités tartama).

Nem is hagyjuk a valódi bűnbánókat kivül az egyházon soká nyomorogni a sátán országában, hanem mihelyt megjavultak, visszahivjuk. Mert a bűnben élők büntetése a kiközösítés, s orvosság az nem halál, a mint Ágoston mondja. Ezt azért cselekeszszük, hogy a sátántól meg ne környékeztessenek, hogy a felettébb való szomoruságtól meg ne emésztessék az olyan ember, mint az apostol mondja. A kik meg nem térnek, azokat átok alá rekesztjük az irással. 2 Kór. 2. 2 Thess. 3. 1 Tim. 1.

Hivatkozások

Theol. Könyvtár. XV.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; Debreceni Hitvallás, BUDAPEST, 1881.