A keresztyén szabadságról | Szegedi Kis István
Szegedi Kis István
(Szeged, 1505 – Ráckeve, 1572. május 2.) református lelkész, teológus, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1563-tól haláláig
Theologiae Sincerae Loci Communes De Deo Et Homine Perpetuis explicati Tabulis & Scholasticorum Dogmatis illustrati… Basiliae, 1585
150-153. o .
13 pont szól erről:
Miben áll a lényege?
Nem egyéb az, mint szabaddá nyilvánítás, amellyel egyidejűleg Krisztus által szabadokká leszünk a Törvény átkától, a bűnöktől és az örök haláltól, valamint ajándékul nyerjük a szabadság Lelkét, hogy az vezéreljen minket minden jóra.
Kicsoda szabad, vagyis megszabadított?
Az, aki már megszabadult a szolgaságból és örül a szabadságnak, akin többé nem uralkodnak a szenvedélyek, aki nem test szerint él, valamint megszabadulva a Sátántól már Istennek szolgál élete minden napján szentségben és igazságban.
Melyek a keresztyén szabadság fokozatai, vagyis részei?
A következők: Megszabadultunk a Sátántól, a bűntől, Isten haragjától, az örök haláltól és Krisztus által megigazultunk.
Megszabadultunk az átoktól, a Törvény érvényétől és uralmától és Krisztusban áldást nyertünk.
A félelem lelke eltávozott belőlünk és a szabadság Lelkét nyertük ajándékul, hogy ne a büntetéstől való félelem kényszerítsen minket Isten törvényének cselekvésére, hanem az önkéntes lelkület.
Megszabadultunk a Törvény súlyától, jelképeitől és előképeitől, főképpen pedig az emberi rendelésektől.
Mik valósítják meg a szabadságot?
Előidéző okai: Az Atyaisten jósága. Isten kegyelme és nem a cselekedetek vagy érdemek.
Eszköze: Krisztus és az Ő vére, azáltal ugyanis és arra való tekintettel szabadulnak meg a választottak.
Külső okok: A Szentlélek megszentelő ereje és bizonyságtétele.
Célja: Legyünk szentek és feddhetetlenek Isten előtt.
Istennek szolgáljunk életünknek minden napjaiban szentségben és igazságban. A Sátán uralmából kiszabadulva Isten Országának legyünk örököseivé.
Mik az eredményei?
A felszabadult és megbékélt lelkiismeret.
Isten Törvényének a szabadság Lelke által való betöltése.
Uralomra jutás a bűn felett stb.
A szabadsággal való visszaélés.
Lásd ezt az A pont alatt.
Miben áll ez a szabadság?
Abban, hogy lényege szerint nem testi, hanem lelki, éppen úgy, mint az a szolgaság, amely ennek ellentéte, ugyancsak lelki. Nem lehet ezt a test szerint való szabadságra vonatkoztatni.
Vajon érvényesülhet-e ez a szabadság a külső szabadsággal együtt?
A legteljesebb mértékben, amint ezt az 1Kor 7, 21. is tartalmazza. Így tanúsítja ezt a szentek példája is, akik ajándékul nyerték a külső szabadságot és ugyanakkor az Úrban is szabadok voltak.
Vajon érvényesülhet-e ez a szabadság egyidejűleg a külső szolgasággal?
Lásd erre nézve az 1Kor 7, 22. versét: „…az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa”. A szenteknek tehát a legteljesebb szabadságuk van, annak ellenére is, hogyha a legszigorúbb őrizet alatt tartják is őket fogságban, győztesek ők és fölényben vannak, bár legyőzött is, kiszolgáltatott is állapotuk; ezenfelül a legdrágább gyönyöröket élvezik, még hogyha végnélküli bajok gyötrik is őket hallatlan kegyetlenséggel.
Kicsoda a Szabadító?
Krisztus, Istennek Fia. Szükséges ugyanis, hogy aki másokat megszabadít, ő maga szabad legyen és ne legyen része azokban a bajokban, amelyek azokat szorongatják, akik óhajtva vágyják a szabadulást. Az egész világon senki más ehhez fogható nincs, nem is létezett más egyetlen korban sem Isten egyetlen Fián kívül. Lásd erre nézve a János 8, 36. versét, ő meg is tud szabadítani, azonfelül erre való képességénél fogva joga is van erre, amennyiben Ő valóságos Isten, továbbá velünk való közössége alapján is, amennyiben valóságos ember.
Kiket szabadít meg?
Nyilvánvalóan szolgákat. Ez a következőket jelenti:
Kicsodák ezek a szolgák? Természetesen minden ember, aki a bűn szolgálatában leledzik és a Sátán uralma alatt van, amint ezt János, 8:34. versében láthatjuk. Ilyen értelemben szolga minden ember fia s bűnének az a büntetése, hogy az atyai házban, vagyis a mennyek országában nincs aki örökséget nyerhetne mindaddig, míg Isten Fia őt meg nem szabadítja.
Honnét szabadítja ki a szolgákat?
A bűnnek ama súlyos és fertelmes fogságából, továbbá a kegyetlen zsarnoknak, a Sátánnak hatalmából.
Milyen ez a szolgaság?
Lelki, vagyis ami nemcsak kizárólag az ember lelki mivoltában kap helyet, hanem csupán viszonylagosan, vagyis amennyiben szembeállítjuk azt a mindennapi, testi fogsággal; egyébként a bűn a testi lényünket is átok részesévé teszi. Tehát nem csupán lelkünkkel vétkezünk, hanem testi valónkkal is, mivelhogy testi mivoltunk minden része és minden tagja szolgája a bűnnek. Ennélfogva fertőzi is azt a bűn.
Vajon szolgákként születünk, vagy pedig azokká leszünk?
Lelki értelemben véve a szolgai állapot hasonló a test szerint való szolgasághoz. Ádám szabad emberként származott, de szolgává lett, éspedig tulajdon vétke folytán. Mi szolgákként szolgától származunk, bűnösökként és romlott emberekként ugyancsak romlott atyától vesszük eredetünket, valamint a bűn miatt mi is alá vagyunk vetve az Ördög uralmának stb.
Hogyan szabadított meg bennünket?
A váltság árán. Vérét adta váltságdíjként értünk s ezt a váltságdíjat Istennek, nem pedig a Sátánnak fizette.
Erejét latbavetve szabadított meg, vagyis hatalmas kezével a Sátán szeme láttára, akinek erejét és hatalmát lerontotta.
Kinek a számára szabadított meg?
Saját maga számára. Ebből pedig ezek következnek: Nem a magunk számára lettünk szabadok, hogy önmagunknak éljünk.
Nem áll szabadságunkban az, hogy Őnélküle szolgáljunk a másik embernek, mert hiszen Ő az, Aki bennünket megszabadított.
Nem hozzánk illő, hogy megítéljük testvéreinket. Uruknak állnak, vagy esnek.
A) A szabadsággal való visszaélés.
Visszaélnek a keresztyén szabadsággal azok, akik a testi szabadság látszatára törekedve hányaveti módon azt hangoztatják, hogy őket az Evangélium hirdetése megszabadította minden test szerint való kötelességüktől és feladatuktól, ennélfogva megtagadják uraik, hitelezőik és feletteseik iránt való minden kötelezettségük teljesítését.
Visszaélnek továbbá a keresztyén szabadsággal még azok, akik annak ellenére, hogy még nem nyerték el a szabadság Lelkét, sem a Sátán uralma alól meg nem szabadultak, mégis ígérgetik a szabadulást mindeneknek; saját vélt szabadságuk alapján azt gondolják, hogy nekik minden szabad, s így a törvény szerinti közfegyelembe beleütköznek.
Visszaélnek aztán azok, akik kihasználják az emberi közönyt, nincsenek tekintettel semmiféle emberi gyöngeségre, sőt vakmerően megbotránkoztatják azokat, akik ilyenek.
[142–143.l.]
Forrás
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI IRODÁJÁNAK; SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST; SZEMELVÉNYEK SZEGEDI KIS ISTVÁN „KÖZÖS HELYEK” CÍMŰ MŰVÉBŐL;
