A sola gratia jelentősége a keresztyén erkölcsi életben [pelagiánus-arminiánus etika vs. református etika]
budapesti ref. teol. tanár
REFORMÁTUS ETIKA
2. *. A kegyelem jelentősége a keresztyén erkölcsi életben,
77-78. o.
2. *. A kegyelem jelentősége a keresztyén erkölcsi életben
A sola gratia gondolata centrális jelentőségű a református hittanban, tehát bizonyos, hogy ugyanilyen nagy a jelentősége a ref. etikában és így a gyakorlati erkölcsi életben is. Soha sem szabad tehát azt képzelni, hogy a kegyelemnek csak az üdvösség elérésében van rendkívüli fontossága, mert ugyanilyen az az erkölcsi jó elérésére végzett munkában is. Egyébként a különböző típusú ker. moralitásokban mindig akkora a jelentősége, amekkora az illető rendszerek vagy irányok teológiájában. Pelagiánus ízű rendszerektől nem várhatjuk, hogy a kegyelemnek valami nagy szerepet adnak az etikai életben.
Mi a kegyelem? Isten amaz erénye, vagy tökéletessége, amely által szuverén szeretettel hajol le a maga teremtményeihez és különösképpen is irgalmazó szeretettel a gyarló bűnös emberhez.
Valójában minden csak kegyelem ezen a világon, amit ettől a kegyelmes Istentől földi vagy örök életünkre nyerünk. A kegyelem tehát nemcsak a bűnök bocsánatára és az üdvösség ajándékozására vonatkozik, mint ahogy a sola gratia gondolatát szokták értelmezni némelyek, hanem annál sokkal több. Tehát nemcsak szoteriológikus jellegű gratia van, hanem szótéria nélküli is (hiszen látjuk, hogy a királyi kegyelem is a földön nemcsak “megkegyelmezés” formájában jelentkezik, hanem kitüntetések formájában is.)
Tehát a kegyelem a bűn speciális világán kívül, túl és felül is megvan, mert Isten teljes ingyen szeretete, irgalmassága, jósága, felénk hajlása: mindez együttvéve kegyelem (még Jézuson is Isten kegyelme volt, Luk. 2:40). Amit tehát Isten ajándékoz, s amit mi elfogadunk, nem jog szerint illet meg minket, hanem mérhetetlen irgalmasságból, tehát kegyelemből jön. Ezért van, hogy a kegyes hívő lélek még a bűnön kívüli kérdésekben is folyton érzi Isten kegyelmességét. Ha egészséges, ha örömei vannak, ha jól megy a dolga, mindezeket is Isten kegyelmének tulajdonítja.
Prof. Dr. Sebestyén Jenő: REFORMÁTUS ETIKA, IRÁNYTŰ kiadó, Budapest – Gödöllő 1993
