Predestináció | Beythe István
Beythe István (kői)
(Németújvár vagy Kő, 1532 – Németújvár, 1612. május 3.) protestáns püspök, egyházi író. Részt vett a csepregi kollokviumon (1591. június 2–3.), mely az evangélikusokat és reformátusokat végleg elszakította egymástól.
[A predestináció]
A kiválasztás Isten olyan cselekedete, amellyel öröktől fogva irgalmasságából Szent Fiáért, Urunk Jézus Krisztusért kiválasztotta az emberi nemzetből az örök életre és örömre mindazokat, akik e világon Isten Fiában hisznek és ebben a hitben mindhalálig megmaradnak.
– Azért választott ki, úgymond, Isten, hogy szentek legyünk, azaz tiszták, bün nélkül valók, igazak és szolgáljunk Néki igazságban és szentségben életünknek minden napján. Szentek vagyunk pedig e világon Krisztus szentségének vagy igazságának nekünk tulajdonitása által, melyet hit által veszünk és uj engedelmességnek vagy igazságnak elkezdése által, amely jóllehet hogy tökéletlen, azaz nem egész, de kellemetes Istennek Krisztusért.
– A választottak serege, az egyház, elhintetett az egész világon, amely helyen az evangéliomnak förtelem nélkül való tudománya hallatik, mert nem köttetett bizonyos helyhez, bizonyos személyekhez vagy rendhez.
– A keresztyén gyülekezet tudományának summája: Minden ember köteles átokra, Isten haragjára és örök kárhozatra az eredendő bünért, amely Ádámról eláradt minden maradékára és a cselekedeti bünökért is. És meg nem szabadulhatnak örökkévaló nyomoruságokból tulajdon erejükkel vagy cselekedetükkel. De ha Isten kegyelmébe vétetnek, bünök megbocsáttatik és az örök kárhozattól megszabadulnak az Isten Fiáért és Általa, akit igért az atyáknak és most megadott Megváltóul, aki megfeszittetett és halottaiból föltámadt, ül az Atya Istennek jobbján és uralkodik. Azok azért, akik igaz és erős hittel Isten Szent Fia jótéteményét megragadják és magokhoz alkalmazzák hitből, ezek a keresztyének. [1]
(Predestináció)
A kiválasztás az Ur Istennek a világ teremtése előtt való megtudása, akiket az emberek közül Szent Fia által az örök életre vesz, kiknek ad Szent Lelket és akiket megtart mindvégig örök ismeretében és szine látására visz. Ismeri Isten az üdvözülőket? Semmi Őelőtte elrejtve nincs. Mindenki jelen van, a nincset ugy hivja, mint a van-t, mindenikünk üdvösségét markába helyezte. És akiket kiválasztott, soha azok el nem eshetnek, mert Isten meg nem csalatkozhatik.
– A kiválasztás jóra való igyekvés. A jóra való igyekezetnek megkell lenni, hogy Istennek engedelmességet mutassunk, mert arra teremtettünk és a jónak ajándékozások van Istentől; de hogy a jócselekedetekért üdvözülnénk, az nem lehet. Mert egy az, hogy tökéletlenek a jócselekedeteink; más az, hogy Isten Szent Fiáért igérte az üdvösséget. Valakiket szánt Isten az örök életre, azoknak be kell teljesedniük Isten örök kiválasztásáért, hogy Isten igaznak találtassék és legyenek olyanok, akikkel nagy fölséges jóvoltát közölje és akiken bőséges irgalmasságát megjelentse.
– Isten azért nem szánt mindenkit az örök életre, mert igaz Isten és akarta a gonoszokban igaz itéletének bosszuállását megtetszeni, amint a hivőkben és a választottakban örök irgalmasságát és kegyelmét megláttatni, hogy igy mind az igaz itélet és mind az irgalmasság tiszte legyen, igazán itélő és irgalmas Istennek méltán hivattassék.
– Nem személyválogatás ez. Abban nincs Istennél személyválogatás, hogy mindenkinek egyaránt az örök életet adná. De hogy semmi választást nem tesz az emberek között, valami nemzetek legyenek: zsidók vagy pogányok, ur vagy szolga, férfi vagy asszonyállat, rab vagy szabad. De mind egyaránt kedveli, valakiket kedvel, és egyaránt fiai, valakik fiai. De hogy mindenkit üdvözitene, nem cselekszi, mert nem mindenki hisz. Miért pedig hitet nékik nem ad, azt csak maga tudja, amint fent meghallottuk, hogy legyen kiken igaz itéletét megjelenteni.
– Az 1 Tim 2: Isten mindenkit üdvöziteni akar, a Krisztusban való irgalmasságra néz. Ha mind az egész világ hinné Krisztus érdemét, az egész világ üdvözölne Általa. Oly nagy kedvessége Istennek Krisztusért az emberekhez! De nem juthatunk különben Krisztushoz, hanemha az Atya von bennünket. Von pedig Szent Igéje és Szent Lelke által.707De Ésajásnál Isten fenyegetőzik vaksággal a népeknek: Vakitsd meg, ugymond, ezt a népet, hogy ne láthasson és értvén ne értsen! Azért engedelmességünk, vagy pedig Isten csodálatos itélete ad okot arra, hogy ne hivattassunk, ne fogadtassunk, Szent Lelket ne vehessünk és az örök élet fiai ne legyünk.
– Jobb lenne, ha nem teremtett volna kárhozatra, emberi ész ez. Ki adott Istennek tanácsot, nem övé-e a sár? Nem szabad-e a hatalmas Teremtőnek azt az övéiből cselekedni, amit akar? Igy jobb volt. Mert vesszen el ez a világ, vesszen el a menny és minden, mintsem hogy Isten igazsága megfogyatkoznék és igaz Istennek ne hivattatnék. Nem hivnák azt igaz Birónak, aki szüntelen igazat nem itélne és kinek nem volna, akiken igaz itéletét kiszolgáltatná. Istentől azért, hogy legyen kiken itéletét megjelenitse, az emberektől azért, mert vétkeztek és örök halálra kötelezettek.
– Nehéz sententia ez a hitetleneknek. De örök öröm a hiveknek, mert azért választotta viszont a hiveket, hogy legyen kiken irgalmasságát megmutassa. És igy irgalmas és kegyelmes Istennek méltán hivassék. Azért adjunk hálát Néki, hogy Szent Fia érdeméért minket az örök élet társaságába fogadott és Szent Lelket adott, ki által Istent Atyánknak méltán mondhassuk. És könyörögjünk, hogy az igaz ismeretben tartson meg mindvégig mindnyájunkat és gyüjtsön több népet az örök életre, amellyel ezenképpen irgalmasságát és jóvoltát közölje, ne legyenek haragjának, hanem isteni kegyelmének és jóvoltának edényei.
– Mi legyen az ember fölséges java, melyet kelljen az embernek kiváltképpen kivánni és amelynek elnyerésére minden igyekezetét, tanácsát és cselekedetét igazgassa és amelyben megnyugodjék? A község, parasztság, nemesek és kalmárok a pénzt itélik fölséges jónak lenni és jóllehet néha tiszteletesebben szólnak, de mindazáltal szivökben amazt forgatják, hogy a gazdagság az istene az embernek. A nagyakaratuak tisztségeket és méltóságokat kivánnak főképpen. A hashizlalók (kik számtalan vannak) életük minden tanácsát a testi gyönyörüségekre viszik. A világi bölcsek az ember boldogságát a jóságos cselekedetekbe helyezik. De egyik bölcs sem tud a főjóságos cselekedetről emlékezni, azaz az Istenhez való kegyességről, Isten segitségül hivásáról és a hálaadásról. A fölséges jó Isten igaz ismerete és Urunk Jézus Krisztusé. Ján. 17. [2]
Hivatkozások
707 Margón: Ján 12 és 16.
Forrás
[1]: [A predestináció] – DR. SZABÓ GÉZA BEYTHE ISTVÁN POSTILLÁIBÓL – 511. oldal; – [2]: Predestináció – 506-507. oldal
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ
