A szabad akaratról és az ember képességeiről
Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968
IX. FEJEZET
A SZABAD AKARATRÓL ÉS AZ EMBER KÉPESSÉGEIRŐL (a hitvallás idetartozó szövege kattintásra olvasható)
Az ember háromféle állapota.
„Ebben a kérdésben, mely az egyházban mindig sok összeütközést szült, azt tanítjuk, hogy az embernek háromféle állapotát vagy helyzetét kell tekintetbe venni. Először, hogy milyen volt az ember a bűneset előtt… Aztán… hogy milyen volt az ember a bűneset után… Végül .. — hogy milyen lesz az ember az újjászületés után —”1
A bűneset előtt
„A bűneset előtt” az ember „igaz… és szabad — volt —, aki mind a jóban megmaradhatott, mind a rosszra elhajolhatott.”2 Isten „észt, értelmet és bölcsességet — helyezett — az emberbe, akinek jóllehet földi a testi eredete, mindazáltal mennyei és isteni lehelletből való a lényege. Amidőn — Isten — mindeneket szolgálatába adott, azt akarta, hogy egyedül ő legyen szabad. És nehogy veszedelembe hulljon alá a féktelen szabadsággal, — tiltó — paranccsal látta el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy — eredetileg — a fa gyümölcsében lett volna a gonosz… Egyfelől szabadságában állott, hogy az istenképű — ember — ne a hamisságot szolgálja. Másfelől törvény adatott, nehogy a féktelen szabadság a törvényadó megvetésére törjön.”3 A bűneset előtt tehát jó volt az ember, és teljesen szabad akarattal rendelkezett a jónak és rossznak cselekvésére. „Elhajlott pedig a rosszra, és mind magát, mind az egész halandó nemzetséget bűnbe és halálba sodorta, miként előbb mondottuk — a VIII. fejezetben -.”4
A bűneset után
„A bűneset után” „nem vétetett el az embertől az értelem, nem szakíttatott el tőle az akarat, hogy így teljességgel kővé vagy fatuskóvá alakult volna.”5 „Lelkünknek két alkotó része vagy képessége van: az értelem és az akarat. Az értelem különbséget tesz a tárgyak között, hogy — ti. — mit kell elfogadni és visszautasítani. Így mintegy világossága és vezére a léleknek… Az értelemnek kettős tekintete van. Ugyanis vagy földieket értünk meg vele, vagy mennyeieket. Földieknek nevezem mindazt, ami nem a jövendő, hanem a jelenvaló életre vonatkozik, mint például a szabad művészetek és mesterségek, az államvezetés és gazdaság — tudománya —. Mennyeieken értem magát Istent, a boldogságot és örök életet, Isten ismeretét és mindenféle erényt, a hitet, reménységet, szeretetet, igazságot, szentséget, ártatlanságot… Ezeknek a mennyei dolgoknak… az ismeretére nézve önmagában véve az emberi elme teljes homályban van. Kezdetben ugyanis tökéletes volt isteni teremtettsége folytán, de — ős — szüleink bűne miatt mindenestől megromlott… Az érzéki, vagyis az Isten Lelke által még újjá nem szült ember mégsem fatuskó, akiből hiányzik bármely képesség. Mert ha egészen hiányozna belőle az értelem tevékenysége, hogyan tűnhetne számára bolondságnak az evangélium tanítása? Tehát Isten adományaként hallja és megérti az isteni Írás szavait és jelentését, de romlottsága miatt nem kerül hatása alá, nem ítéli meg helyesen, bolondságnak tűnik számára, és azt sem látja be, hogy lelkiképpen kellene döntenie, minthogy még nem született újjá, és még hiányzik belőle Isten Lelkének igazi világossága… Az apostol mondja: Nem vagyunk alkalmasak magunktól gondolni valamit, mintegy önmagunktól… Következésképpen minden emberrel vele születik a szívnek vagy az elmének a vaksága, az Isten ígéreteiben való kételkedés, a hitetlenség és az összes mennyei dolgok felőli fonák gondolkozás.”6
Miközben az értelem különbséget tesz a dolgok között, „az akarat dönt. Mert az a feladata, hogy valamit akarjon vagy ne akarjon… Látjuk, hogy mire képes az óember akarata”, azaz a bűneset utáni ember akarata.”7
„Általánosan ismeretes ugyanis, hogy az akaratnak vezére az ész, vagyis az értelem. Mivel pedig a vezér vak, világos, hogy meddig juthat el az akarat is.”8 „Amidőn követi a vak vezért, vagyis a tökéletesen megromlott értelmet, senki számára sem maradhat homályban, hogy mit választ és mire jut ez — az akarat —. Bármennyire megérti — az értelem — az igazat és a jót, mindazáltal az akarat kis hajóként hányatik a viharok erejétől, azaz az indulatoktól. Fel és alá ragadja a reménység, félelem, érzékiség, fájdalom, méltatlankodás, hogy így a legrosszabbakat válassza és kövesse. Sajátmagáról beszélve mondja az apostol: Tudom, hogy nem lakozik bennem, vagyis az én testemben jó. Mert bennem van az akarás, de hogy a jót cselekedjem, azt nem találom. Ugyanis nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat cselekszem, amit nem akarok. Ha pedig mint újjászületettről hirdeti sajátmagáról ezeket Pál apostol, akkor kérdezem: mit mondjunk az óember akaratáról? Az óember azt akarja, amit Isten nem akar, és mindenféle bűnben dőzsölve, kielégíti a maga kénye-kedvét, azaz tisztátalanságra és hamisságra adja tagjait, mindig más és más hamisságra. — E tárgyban — sokféle példát nyujtanak mind a szent iratok, mind a mindennapi tapasztalat.”9
Világos tehát, hogy az értelem és az akarat „annyira megváltozott és megerőtlenedett az emberben, hogy többé nem képes arra, amire képes volt a bűneset előtt.”10 „Mert semmi jó nem maradt bennünk a bűneset után.”11 „Az értelem ugyanis elhomályosult, az akarat pedig szabadból szolgaivá lett. Mert a bűnnek szolgál, nem akaratlanul, hanem akarva.
Mindazáltal akaratnak mondjuk, nem akaratlanságnak.”12 „Tehát a bűnből született a szolgaság,”13 „mely nem egyéb, mint a szolgák állapota… A szolgák elveszítettek minden szabadságot, és teljesen Uraik fennhatóságától függenek, akik életnek és halálnak hatalmával rendelkeznek fölöttük.”14 Ilyen értelemben „lett szolgává Ádám, éspedig a maga bűne folytán. Mi — aztán — szolgától szolgákká születünk. — Ádám kezdetben — szabad volt, és legjobb és legkegyelmesebb Urával élt. Azonban tőle álnokul elhajolt és más Urat szerzett magának, a legkegyetlenebbet: a Sátánt — Ily módon — a romlott atyától romlottakként és bűnösökként születünk. A bűnök miatt mi is alá vagyunk vetve a Sátán hatalmának… A bűn szolgái vagyunk.”15
Az ember önként cselekszi a rosszat
„Tehát ami a rosszat vagyis a bűnt illeti, az ember nem Istentől —, vagy az ördögtől kényszerítve cselekszi a rosszat, hanem saját magától.”16 „Ugyanis az emberek önként cselekszik azt, amit cselekszenek, egy jobb élet és tudás elnyerésének reményében, amit megígért a hazug félrevezető.”17 Tehát az ember „ebben a tekintetben — azaz a rosszra nézve — teljesen szabad akaratú. Hogy pedig gyakran azt vesszük észre, hogy Isten az embert megakadályozza a leggonoszabb cselekedetek és tervek célszerinti végrehajtásában, ez a körülmény nem szünteti meg az embernek rosszra való szabadságát, hanem Isten a maga hatalmával elébe vág annak, amit az ember egyébként szabadon elhatározott. Így József testvérei szabadon határozzák el József elpusztítását, de erre nem képesek, mivel Isten döntése másként látta jónak.”18
A fentiekből nyilvánvaló, hogy az embernek szabad akarata van a rosszra. „Ami pedig a jót és az erényeket illeti, az ember értelme önmagától nem ítél helyesen az isteni dolgokról.”19 „Ne vélje — tehát —, hogy saját akaratától és képességeitől függ a jó akarása vagy véghezvitele.”20
„Az Ádámtól való első születés az üdvösségre nézve semmit sem jelent nekünk. Pál mondja, hogy a természeti ember nem érti meg azokat, amik Isten Lelkétől vannak, stb. (I. Kor. 2 : 14.).”21 „ (Ψυχικὸς-nak, vagyis természetinek (szószerint: élettel bírónak) mondjuk az embert a lélekből kiindulva. Mert az ember (akkor is, amidőn Isten Lelke nem szülte újjá) nemcsak testből való test, hanem lélek is. A test önmagában egyáltalán nem gondolkodik. A test indulatai a lélekben vannak, nem a testben.
Hogy ezt kifejezze — az apostol —, az embert természetinek nevezi. — Az indulatok — elhomályosítják az értelem fényét, sőt a szabad akaratnak minden erőit is szétoszlatják és eltüntetik.”22 „Ugyanez — a Pál — másutt tagadja, hogy önmagunktól alkalmasak volnánk valami jónak az elgondolására (II. 3 : 5.).”23 „Ez a vers hathatós azok ellen, akik emberi erőnek tulajdonítják a megigazulást, s e célból védelmezik a szabad akaratot, és a kegyelem elé helyezik az érdemet.”24 Ismét „szól — az apostol —: A test indulata ellenségeskedés Isten ellen. Mert Isten törvénynek nem engedelmeskedik, sőt erre nem is képes (Rom. :8 : 7.).”25
„Az emberi elme annyira romlott, hogy ami jót akarna vagy tehetne, minden időben a rosszra fordítja… Nem képes engedelmeskedni Isten törvényének, minthogy az emberi indulat szöges ellentétben áll Istennel.”26 ,Az Úr — is — azt mondja az evangéliomban: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek (Ján. 8 : 34.).”27 „Mi volna tökéletesebb és kifejezőbb, mint amit mond az igazság, amely nem hazudhat: A szőlő nem terem gyümölcsöt saját magától. Hasonlóképpen: Ti semmi gyümölcsöt nem teremhettek, hanem ha bennem maradtok… És ismét: Nélkülem vagy rajtam kívül semmit sem cselekedhettek. Tehát az ember semmi jót nem képes cselekedni emberi erőből. A gonoszra magától képes, de a jóra nem képes, hanem csak őáltala, aki egyedül jó. Ez megegyezik az evangéliumi és apostoli tanítással. Az apostol tagadja, hogy mi alkalmasak lennénk önmagunktól bármi — jót — gondolni; hozzáteszi, hogy a mi alkalmasságunk Istentől van És szintén mondja: Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt. Mindezeknek szem előtt tartásával készült el — a Mileventana-i zsinaton — az egyház ama ékes és ősi igazhitű kánonja, mely így szól: Ha Szentlélek megvilágosítása és inspirációja nélkül, mely az igazság megértéséhez és hitéhez szükséges alázatosságot adja mindenkinek, valaki azt állítja, hogy természeténél fogva az örök élet üdvösségére tartozó bármely jót illőképpen tud elgondolni, vagy kiválasztani vagy fogadni, azaz hogy egyet tud érteni az evangélium prédikálásával, az ilyen a tévelygés lelke által megcsalatik, mint aki nem érti Istennek az evangéliumban szóló eme beszédét: Nélkülem semmit se cselekedhettek,”28 „Ennélfogva a még ujjá nem született embernek nincs semmi szabad akarata a jóra, nincs semmi ereje a jó véghezvitelére.”29 Mert „amaz első, vagyis földi születés magában foglalja az ember összes erőit, szellemét, értelmét, elméjét, akaratát és ami csak emberi van bennünk… Következésképpen az Úrnak ez a mondása: Ha valaki nem születik felülről, nem láthatja meg Isten országát, kárhoztatja az összes emberi erőket, mint amelyek semmi olyannal nem rendelkeznek, amivel el lehetne érni az üdvösséget, igazságot és az örök életet.”30 Erre való tekintettel „az evangéliumi és apostoli Írás újjászületést kíván mindenkitől, akik csak üdvözülni akarunk.”31
Most lássuk, hogy a földi dolgok közül mire képes az ember a bűneset után:
Az evilági tudás
„A földi dolgokra vonatkozólag a bűnbeesett ember értelme nem hiányzik teljességgel. Meghagyta ugyanis Isten az ő irgalmasságából a szellemi képességet, bár ez nagyon távol áll attól, mely benne volt a bűneset előtt.”32 Tanítjuk tehát, hogy „a földi dolgok elbírálása vagy megértése nem szűnt meg teljességgel az emberben, de mindazáltal fölöttébb gyönge és erőtelen. Ami tehát — jó — van az emberben, mindaz Istentől van ami — pedig — gyönge, az ember hibájából és romlottságából származik. A jóságos Úr a maga ajándékait szaporítja az ember számára. Innen érthető, hogy csodálatossá teszi az emberi elmét.”33 „Nyilvánvaló, hogy az összes tudományokban semmire se jutunk Isten áldása nélkül. Bizonyos, hogy a Szentírás minden tudományt Istenre vezet vissza. Még a pogányok is visszavezették a a tudományok eredetét a feltaláló istenekre.”34
„Isten parancsolja, hogy a szellemet műveljük, és egyszersmind tálentumokat ad hozzá és előmenetelt.”35 „Először meg kell vizsgálni a szellemi tevékenységeket… Ha némelyek a tudományok művelésére alkalmasak, híven jársz el — mondja Bullinger —, ha az ilyeneket az egyháznak vagy az iskolának szenteled. Elítélendők azok a szülők, akik teljes semmittevésben nevelik gyermekeiket… A massiliaiak (Marseille) nem vették be a polgárok közé azokat, akik nem tanultak valami foglalkozást. Mert a városra nézve semmi se veszedelmesebb, mint a gonosz polgár… Használatos volt a régieknél a minden — ember — számára figyelemre legméltóbb közmondás: Minden tudományt táplál a föld. Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a legbiztosabb létfenntartás a tudás vagy valamely foglalkozás.”36 Bármely foglalkozás, kereskedés stb. „önmagában nem rossz. — Azonban — rossz a semmittevés és a lomhaság.”37 Az apostol arra int, hogy „óvakodjunk… a bölcselkedők haszontalanságaitól, a filozófusok okoskodásaitól, a szónokok tetszetőségétől és gyönyörködtetésétől… Nem mintha a valódi és igaz beszéd értelmét megvetnénk. Ennek a szükségességét ugyanis készséggel elismerjük. Azonban elítéljük azt a hitető beszédet, mely az igazat megrontja, és a hamisságot belopja az egyszerű gondolkozásúak lelkébe.”38 Az apostol — tehát — nem akar távol tartani a filozófia minden részétől, sem magától az igaz filozófiától, mely szükséges a helyes tudásra való fölkészüléshez.”39
Újjászületés után
„Végül látnunk kell, vajon az újjászülötteknek van-e szabad akaratuk, és mely határig.”40
„Az újjászületés az ember megújulása, amely során mi, akik Ádámnak és a haragnak fiai voltunk, a Szentlélek által a Jézus Krisztusba vetett hitben újjá születünk Isten fiaivá, és így állandóan levetkőzzük óemberünket, felöltözzük pedig az újat, aki értelmével és akaratával_ szabadon szolgál Istennek.”41
Az újjászületés szerzője
,,Amiként a természeti és földi ember ama első születése alkalmával magból nyeri kezdetét és szellemét, ugyanígy az újjászületés kezdete és ereje is magból származik… Ez a mag pedig Isten Igéje, melyet a Szentlélek elevenít meg a választottak szívében.”42 Tehát „az újjászületés szerzője a Szentlélek, aki a mennyekből adatik ajándékul az embernek.”43
Az újjászületés leírása
„Az újjászületésben Szentlélek megvilágosítja az értelmet, hogy Istennek mind titkait, mind akaratát megértse.”44 „Ugyanis a mennyei Atya a maga ingyen kegyelméből szívünkbe árasztja Igéjét és Szentlelkét, aki újjászül, azaz elhomályosodott értelmünket és elménket megvilágítja. Mindenek előtt megtanít arra, hogy milyenek vagyunk első születésünk folytán, nevezetesen legromlottabbak, vétkesek, a bűnöknek, a kárhozatnak és az Ördögnek rabjai, akik saját erőinkből nem azt műveljük, ami szent és jó, hanem csak a rosszat. Isten azonban az ő jósága és kibeszélhetetlen könyörületessége szerint Fiát adta a megromlott emberi nemnek, hogy azt helyreállítsa, az Atyával megbékéltesse, bűneiért eleget tegyen, az Ördög önkényétől megszabadítsa, kárhoztatását megszüntesse, igaz szabadsággal megajándékozza, és hogy kegyelmével és javaival helyre állítsa magát a bűn és saját vétkünk által megromlott természetünket.”45
„Az embernek ebben az újjászületésében az akarat is mennyei erőt nyer a jó véghezviteléhez.”46 „Magát az akaratot nemcsak megváltoztatja Szentlélek, hanem fel is ruházza képességekkel, hogy önként akarja és tehesse a jót” (Róm. 8: 1 skk.).”47 „Az akaratot ugyanaz a Szentlélek — vele — egyező értelemre ösztönzi és a megértett dolgok iránti szilárd hívségre vonja, hogy így akarja azokat, amiket helyesnek és jónak ismert meg.— Ily módon ne veszítse el reményét a bűn és romlottság miatt, hanem higgye, hogy Krisztusért kiengesztelődött iránta az Atya, aki immár jót akar az emberi nemnek. Ugyanaz — a Szentlélek — segít, hogy amiket kegyelme által megértettünk és akartunk, azokat segedelméből cselekedhessük is, ragaszkodván az Úrhoz, akiben hittünk.”48 Eközben „a testnek ugyanaz a lényege és alkata marad bennünk, de a lélek megváltozik, — azaz — megújul az értelem és az akarat.”49 Az újjászületett embert „új embernek” is nevezzük.
Ha az újjászületés után szabad akaratunk van a jóra, mondhatná valaki: „Tehát nem mitőlünk függ-é saját üdvösségünknek a munkálása? Az apostol válaszol: Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt.”50 „És ismét: Meg vagyok győződve, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi az Úr Jézus napjáig (Fil. 1 : 6).”51
„Ez azt jelenti, hogy a jó cselekvésének mind az akarása, mind a képessége Istentől van… Kifejezi tehát, hogy az akarást és a véghezvitelt Isten ajándékozza nekünk ingyen kegyelméből, minden érdemünk nélkül.”52 „Mert magunktól nem vagyunk alkalmasak bármit is gondolni, mintegy önmagunktól, hanem minden mi alkalmasságunk Istentől van.”53 Teljes hűséggel nyilatkoztatta ki a „mileventanumi szent zsinat: valamennyi jócselekedetben nem mi vagyunk a kezdeményezők, hogy azután majd segítségünkre jöjjön Isten irgalmassága, hanem bármely előzetes érdemünk nélkül ő maga ihleti előbb mind a hitet, mind a szeretetet, hogy így a keresztség sákramentumát híven keressük, majd pedig a keresztség után az ő segedelmével betölthessük mindazt, ami szemei előtt kedves.”54
Keresztyén szabadság
Ha nem ismernők el az újjászületés utáni szabad akaratot a jóra, „akkor megtagadnánk a keresztyén szabadságot, és behoznánk a törvény szerinti szolgaságot.”55 Ugyanis a „törvény megszüntetésétől függ a keresztyén szabadság, mely az eltörölt törvénynek a következménye… Ennek a tárgyalása kiváltképpen szükséges a mai időkben, amidőn a keresztyén szabadságot sokan vagy nem értik, vagy gonoszul visszaélnek vele a test kívánságainak véghezvitelére.”56
„A szabadság nem egyéb, mint a szabadok állapota, az a gyümölcs, úgymond, melyet a szabadításból nyert a szabad, és amellyel immár él, tudniillik az Ördög Uralmától, a bűntől, a törvény átkától és a haláltól megszabadítva és Isten fiává fogadva, mint örök életnek az örököse; hasonlóképpen — azt is jelenti, hogy — vette a szabadság lelkét, mely által egészen Isten szolgálatába állítja magát, akinek teljes életében szolgál; végezetül megszabadulva a mózesi és minden emberi törvénytől, egyedül az evangéliomtól függ, mint aki szabadon használja a külső dolgokat, nevezetesen az eledelt, az italt, a ruházatot és más hasonló adiafórákat.”57 „Mert nem azért vitt át minket — Krisztus — a szabadságba, hogy azután a bűnökben — és a szolgaságban — éljünk, hanem hogy neki szolgáljunk igazságban és valóságban.”58
„A szolgaság kétféle: polgári és lelki. A polgári — szolgaságot — a kegyelemmel és a prédikálással nem távoztatja el az Úr a hívők gyülekezetéből, mintha nem lennének többé szolgák, vagy mintha nem kellene elvégezniök hivatásukat, megfizetniök tartozásukat… Mindazáltal van vigasztalásuk ebben a szolgaságban a hívőknek, nevezetesen ők szabadok lélek szerint, jóllehet — tovább — szolgálnak testben.”59 Mert „Pál így szól a Filippibeliekhez: Néktek adatott Krisztusért, nemcsak hogy benne higgyetek, hanem hogy érte szenvedjetek is (Fil. 1 : 29.).”60
„Azok részesei a keresztyén szabadságnak, akik föl vannak ruházva a keresztyén hittel. A hit és Krisztus ismerete… minden emberi cselekvésnek a szabálya… Oktalanul és fonákul járnak el, akik a szabadságról azelőtt prédikálnak, mielőtt tanítottak volna a hitről… — Az ilyeneknél — hiányzik a hit mértéke és korlátja.”61 A helyesen értelmezett keresztyén szabadságból „senkit sem zár ki — az Úr —, hanem csak azt, aki saját vétkével, hitetlenségével és engedetlenségével önmagát zárja ki.”62 Mert „a próféta így fejezi ki az Úr szavát: Törvényemet az ő elméjükbe helyezem és az ő szívükbe írom be (Jer. 31 : 33; Ezek. 36 : 26 sk.). Az Úr is mondja az evangéliomban: Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (Ján. 8 : 36.).”63
Joggal kérdezhető: mi a keresztyén szabadság törvénye? A felelet így hangzik: „Minden szabad, ami használ és tisztességes. Amik pedig nem használnak és nem tisztességesek, azok tiltva vannak. Tiltva van bármely zabolátlanság, mivel nem üdvösséges. Tehát nem is szabad. Következésképpen visszaélnek a keresztyén szabadsággal, akik vakmerőn azt állítják, hogy minden szabad.”64 „Visszaélnek… először azok, akik a lélek és a szabadság jogcíme alatt a testieket keresik. Kérkednek azzal,.. hogy az evangéliumi prédikáció által megszabadultak minden testi adósságtól és kötelességtől. Ezért Uraiktól, hitelezőiktől, országvezetőiktől és fejedelmeiktől megtagadják az illő kötelességeket… Lázító zavargók ezek, nem pedig az evangéliumi beszéd cselekvői… Másodszor vissza élnek a keresztyén szabadsággal azok is, akik midőn még nem vették a szabadságnak és Isten fiainak a lelkét, sem meg nem szabadultak a Sátántól, sem nem igazultak meg, mindazáltal szabadságot ígérnek mindenkinek. A szabadság jogcímén úgy vélik, hogy nekik bármi szabad. Szembehelyezkednek a jó törvényekkel és a szigorúbb fegyelemmel. Azt kiáltják, hogy a törvények leigázzák, megcsalják, és tönkre teszik a szabadságot… Végül visszaélnek a keresztyén szabadsággal, akik helytelenül élnek a közömbös dolgokkal, és semmi tekintettel nincsenek az erőtelenekre, hanem őket megbotránkoztatják.”65 „Erőtelenek azok, akik járatlanok a — hit — dolgaiban, de mégis félik Istent, engedékenyek, nem tévelyegnek makacsul a gonoszságban, hanem jóllehet bizonyos hitbeli és vallásbeli gyöngeség hatása alatt állnak, mindazáltal taníthatók.”66
Az újjászülöttek cselekvő életet élnek.
Az újjászületés utáni szabad akaratról „azt tanítjuk, hogy itt két dolgot kell szem előtt tartani. Először azt, hogy az újjászülöttek a jónak választásában és cselekvésében nemcsak szenvedőleg vesznek részt, hanem cselekvőleg. Ugyanis Isten viszi őket, hogy maguk tegyék azt, amit tesznek.”67 „Isten senkit se von fatuskó módjára, hanem különféle ösztönzéseket ad, késztetvén arra, hogy a részünkül juttatott kegyelmi ajándékot fölgerjesszük. Fölgerjesztjük pedig nem az ő kegyelme és Szentlelke nélkül, hogy így a fölélesztés az övé legyen. Amint másutt mondja az apostol: Istené az akarás és a véghezvitel. Miközben a hit és kegyelem által Isten fiaivá és Krisztus tagjaivá leszünk, a fölindítást és az ezzel járó cselekvést nekünk tulajdonítja és mintegy a mi érdemünknek tudja be, jóllehet merő kegyelemről van szó.”68 Ennélfogva látni kell, hogy mit kíván — tőlünk az Úr —, tudniillik, hogy meghalljuk a zörgető kopogtatását és kiáltását, sőt hogy megnyissuk — az ajtót —, és befogadjuk a belépni vágyót. Ezáltal visszautasíttatnak azok, akik úgy beszélnek az emberről, mint egy fatuskóról, és akik a fölindításnak ki tudja milyen módjáról szólnak, mondván: Nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, stb. Némelyek teljesen elhagyják a jó cselekvést, mondván: Ha ki vagyok választva, ez elegendő. Márpedig a Szentírás meghallást, hallgatást és engedelmességet követel.”69 Helyesen említi Ágoston, hogy Isten a mi segítőnknek neveztetik. Márpedig csak annak lehet segíteni, aki valamit tesz.”70 Tanítjuk tehát, hogy „az Úr a mi cselekedeteinket és szorgalmunkat is követeli. Nem mintha ezekre reá volna szorulva, vagy mintha ezekkel neki használnánk, hanem azért, mert így parancsolja Isten akarata, és így illik, nekünk pedig javunkra szolgál, ha híven gyakoroljuk magunkat az Úr munkáiban. Ő nem kényszerít erőszakkal, se nem von — amint már mondottuk — fatuskókként. Mert Mózes által így szól: Elődbe helyeztem az életet és a halált. Válaszd tehát az életet, hogy élj mind te, mind a te magod. Szent Pál is így szól a Timótheushoz írott levélben: Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van.”71
Az újjászülöttekben gyenge a szabad akarat
„Másodszor — szem előtt tartandó, hogy — az újjászülöttekben megmarad a gyöngeség.”72 „Mert senki nincs a halandók között, aki ne volna reá szorulva Krisztus tisztítására. Senki élő nincs (mondja az írás), aki nem vétkezne. Mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten kegyelme nélkül. Tehát mindnyájunknak szükségünk van a megtisztításra — Az apostol — csodálatosan erőtelenné teszi azoknak hamis reménységét, akik igazaknak hiszik magukat, vagy Krisztus által annyira megtisztítottak, hogy semmi bűn nem maradt bennük.”73 „Mivel ugyanis bennünk lakozik a bűn, és a test az újjászülöttekben küzd mind életünk végéig a Lélek ellen, — ennélfogva — nem teljesen akadálytalanul viszik véghez az újjászülöttek azt, amit elhatároztak.”74 „Bár Péter helyreállítatott és az apostoli tisztségben meg volt erősítve, mindazáltal megőrizte magában az emberi természet maradványait, — nevezetesen — a bűnből származó romlottságnak a gyöngeségét.”75 „Pál pedig így szól: Amiket a keresztyén igazságról mondottam, nem azért mondottam, mintha már elértem volna a célt, azaz hogy tökéletes volnék, hanem biztos reménységgel és teljes erőfeszítéssel igyekszem eljutni oda, ahová törekszem, vagyis hogy majd egykor tökéletes legyek, tudniillik levetkőzve ezt a testet, a mennyországba fölvétessem. Ezt pedig nem saját erőimtől várom, hanem annak kegyelmére támaszkodva, aki engem… kiküldött a maga szolgálatába.”76 „Megerősíti ezt az apostol a Rom. 7-ben és a Gal. 5-ben. Így hát erőtelen ez a mi szabad akaratunk az ős Ádámnak és a velünk született emberi romlottságnak életünk végéig bennünk továbbtartó maradványai miatt.”77 „Nehogy — aztán — valaki a maga ártatlanságában tetszelegjen és magát fölmagasztalva annál inkább elvesszen, arra oktat és tanít — az apostol hogy naponta vétkezünk. Ezt mutatja a bűnökért való naponkénti könyörgés rendelése.”78 Pál valóban azt „tanítja, miszerint senki halandó, amíg ebben a testben él, nem érhet el olyan tökéletes igazságot, hogy kívánni való ne maradna testünk erőtelensége miatt, amely újra meg újra beszennyezi még a legszentebbeket is, és akadályozza azokat, akik ennek az életnek a versenypályáján futnak. Elegendő nekünk, ha nem ragaszkodunk a gonosz béklyóihoz, hanem folytonosan jobbra törekedve, testünk tisztátalanságát lemossuk Krisztus vérével, és szentséges bűnbánattal vigyázva, állhatatosan tovább haladunk az Úr útján.” 79
„Eközben… a testiség erői és az óember maradványai nem annyira hathatósak, hogy teljesen kiolthatnák a Lélek munkáját.”80 „Következésképpen — az újjászülöttekben — nem Uralkodik a bűn. Jóllehet nem hiányzik belőlük a kívánság és a gonosz, vagyis a bűn, mindazáltal lelkükben nem engedékenyek — a rossznak —, hanem amidőn az ösztönök háborognak és csapongásban akarnak kitörni, hittel és mértékletességgel megzabolázzák és elnyomják.”81 „Ezek — tehát — bár gyakran megbotlanak és súlyosan vétkeznek, mégsem eshetnek ki az életből, minthogy a hit újra meg újra fölállítja őket, megigazítja bűnbánatukat, s az evangéliomi igehirdetés megvigasztalja, tanítja és vezeti.”82 Ennélfogva „a hívőket szabadoknak mondjuk,”83 mint akiket „Krisztus Lelke hordoz és helyes irányba vezet, hogy így ne legyen szükségük… pedagógusra.”84 Ők valóban szabadok, „de csak úgy, ha elismerik erőtelenségüket, és nem kérkednek a szabad akarattal.”85 „Isten nekünk adta a hitnek és reménységnek, az állhatatosságnak és hosszútűrésnek az ajándékát… — Ezért a Szentírás — minden mi javainkat kizárólag az isteni kegyelemnek tulajdonítja.”86 Tehát „nem ismerjük el némelyeknek a szabad akaratra vonatkozó fennhéjázó értekezéseit, mintha a mennyei dolgok közül bármire is képesek volnánk saját magunktól.”87 „A hívő lelkeknek mindig szem előtt kell tartaniok, amit oly gyakran hangoztat boldog Ágoston az apostoltól: Mid van, amit nem kaptál? és ha kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Ezekhez járul az is, hogy nem mindjárt teljesül, amit magunkban elhatároztunk. A dolgok kimenetele ugyanis Isten kezében van. Ezért kéri Pál az Urat, hogy tegye szerencséssé az ő utazását (Rom. 1 : 10). Ennélfogva márcsak ez okból is erőtelen a szabad akarat.”88
Külső dolgokban szabadság
Ami a külső, vagyis közömbös dolgokat vagy adiaphorákat illeti, „helyes… visszaemlékezni megboldogult Ágoston következő tanácsára: Ami sem a hittel, sem a jó erkölcsökkel nincs ellentétben, azt közömbös dolognak kell tartani”89 „Senki sem tagadja, hogy ezekben — a külső dolgokban mind az újjászületetteknek, mind az újjá nem szülötteknek szabad az akaratuk. Ugyanis az embernek más élőlényekkel együtt (melyeknél nem alábbvaló) közös tulajdonsága, hogy némely dolgokat akar, másokat nem akar. Így — például — beszélhet vagy hallgathat, hazulról elmehet vagy otthon maradhat.”90 Továbbá „nyilvánvaló, hogy önkéntesek a megállapodások, és belátás szerintiek a kereskedések, amint kinek-kinek tetszik és üdvösséges akár lelkére, akár testére nézve.”91 „Mindazáltal itt is mindig Isten hatalmára kell vigyázni, mely cselekedte, hogy Bálám nem juthatott el oda, ahova akart (IV. Móz. 24), sem Zakariás, midőn visszatért a templomból, nem tudott szólani, jóllehet akart (Luk. 1).”92
Eretnekségek
„Elítéljük ebben a kérdésben a manicheusokat, akik tagadják, hogy a jó emberben szabad akaratból állott elő a gonosz, és megfosztották az embert minden cselekvéstől, és mintegy kőnek és fatuskónak tartották.”93 „Elítéljük a pelágiánusokat is, akik azt mondják, hogy a megromlott embernek elegendő szabad akarata van a parancsolt jónak a cselekvésére.”94 „Pelagius azt tanította, hogy a bűn Ádámot, egyedül csak őt, nem — pedig — az emberi nemet sértette meg. Ennélfogva nem halnak meg az összes emberek. Az embernek szabad akarata van, hogy cselekedhesse a jót. Nem volna szabad, ha reá volna szorulva Isten segítségére. Ha aztán — Isten segítsége — közbejön, könnyebben véghez viszi a jót; ha nem jön közbe, akkor is véghez viszi a maga erejéből, és — ezáltal — örök életet érdemel. Tehát a mi győzelmünk nem Isten segedelméből származik, hanem szabad akaratból.”95 „Az egyetemes (katholikus) tanítás mindkettőt megcáfolja, amidőn amazoknak ezt mondja: Teremtette Isten az embert igaznak, stb., emezeknek pedig így szól: Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek… A Pelágiánusok ellen beszélünk, amidőn mondjuk, hogy szabad akarata van — az embernek — a rosszra, míg a jó cselekvéséhez Isten kegyelmének kell szabaddá tennie. — Viszont — a manicheusok ellen szólunk, amidőn mondjuk, hogy a gonosz, mely azelőtt nem létezett, belőle származott.”96
Hivatkozások
23 — A második Helvét Hitvallás magyarázata I.
24 — A második Helvét Hitvallás magyarázata I.
….
Stephanus Tőkés: COMMENTARIUM IN CONFESSIONEM HELVETICAM POSTERIOREM, Interpretatio petita ex operbus Heinrich Bullingeri, Tom. I., Editio Ecclesiae Reformatae in Romania Claudiopolis-Cluj 1968
Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968
