A Krisztus és szentek ereklyéiről
Kiss Áron
(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig
Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből, 233-234. o.,
Debreceni Hitvallás
BUDAPEST, 1881.
A Krisztus és szentek ereklyéiről.
A pápisták ereklyének nevezik a Krisztus fakeresztjét, ruháját, csontjait, (?) vércseppjeit, továbbá a szentek csontjait és más maradványait. De az irás ezt a gonosz babonát, szokást megcáfolja. Mert a Krisztusnak testi érintése, a Krisztus ruhájának darabja, annak felöltése nem használ semmit. — Még ha az ő testét és vérét testileg szánkban megrágjuk is, lélek és hit nélkül nem használ az semmit. Különben Judás, a zsidók és Pilátus szolgái, kik a Jézust megcsókolták, megillették, és az ostorozás közben az ő vérével megfecskendeztettek, megtartattak volna. A sirofeniciai asszony azért tartatott meg, mert a Krisztus erejében hitt. A mint mondatik: Érzem, hogy a megtartásra való erő én belőlem s nem az én ruhámtól származott. Hogy a gonosznak a próféta csontjaihoz ért holtteste feltámadt, az kiváltságosan, csudásan történt, hogy meglátszanék, miszerint az isten ereje és lelke lakozott a szentekben s nem voltak szentségtelenek, mint a gonoszok gondolták. A Pál és mások keszkenői meggyógyitották a betegeket, nem a magok, hanem a Szentlélek erejével. Mert meg van irva Róm. 15. A Krisztus cselekedett én általam szólásban és cselekedetekben, jegyeknek és csudatételeknek erejökben, az isten lelkének erejében. 1 Kór. 3. 4. 15. 2 Kór. 10. 3. Az isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok. Isten az, a ki adja az előmenetelt. Az élet üdvesség, feltámadás, mint szellemi javak a Krisztusban lakozó istenség teljességének tulajdonittatnak. A lélek az, a mely hit által a Krisztusban megelevenit. Gonoszul bolondoskodnak azért, a kik ezeket a romlandóknak tulajdonitják, holott Péter a ‘nem rothadandóķról mondja. Tehát következik, hogy mivel a Krisztus vére a földre kiomolván, attól elnyeletett és megrothadott, meg nem igazit, sőt még akkor sem igazitott volna, ha pohárba lett volna felfogva és ugy hintetnének meg vele a testek. Hanem az ő vérének érdeme, azaz a Krisztusban lakozó istenségnek teljessége és hatalma tisztit meg. Én vagyok a ki eltörlöm az ő álnokságaikat, hit által megtisztitván azoknak szivöket. A Jézus vére, a mennyiben a váltságnak ára, annyiban tisztit meg az istenség erejével a bűnökből.
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); Debreceni Hitvallás,
