Az éji kísértetekről, boszorkányokról, kóborgó lelkekről, megnyomókról, lidérczről, igézésről, sorsvetésről, jövendölésről és jeljóslatokról
Kiss Áron
(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig
Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből, 228-231. o.,
Debreceni Hitvallás
BUDAPEST, 1881.
Az éji kísértetekről, boszorkányokról, kóborgó lelkekről vagy megnyomókról.
Ágoston vitatkozik a sátán munkáiról, s a tapasztalat mutatja mit cselekszik a hitetlenekben.
Nem kételkedünk felőle, hogy midőn azok a sátán kezébe jutnak, a sátán általok mint magáéi, sajátjai által némely csudákat nem csak szemfényvesztőleg, hanem valósággal is csinál, miként a mágusok által. A jeleket az ur engedelmével előre megmondja, és megtörténnek a jövendők, a melyeket előre megjósol, mint az irás mondja. Ezék. 9. 13. 14. Jeleket és nagy csudákat cselekesznek. A halottakat látásokban varázslatukkal felköltik, nem valósággal, azokat a csudákat, melyek tulajdonképen az isten dicsőségét illetik, nem képes végrehajtani az ördög. És a mely jeleket csak a pogány népek megcsalására cselekszik, az istentől vett hatalommal csinálja; mint Ágoston az irással együtt tanitja. Hogy a boszorkányokat, éji kisérteteket, kóborlelkeket az ördög igazgatja, vezeti a roszra, az bizonyos. A házakba, boltokba és más erődökbe bemenni képesek, nem a testeken vagy nyilásokon való áthatolással, hanem az ördög készit az övéinek saját módja szerint útat. Ezekről ezzel zárjuk.
Midőn isten átadja a gonoszokat a sátánnak kezébe, sokat tehet a sátán azokban az Urtól vett hatalommal, mindazonáltal az isten intésére 3 Kir. 21. 22. Eféz. 2. Lásd Ágoston. Felveheti az egész embert testestől lelkestől, és viheti a hova akarja az isten beegyezésével és megegyezésével. Miként a szent történetek tanitják, hogy a jó angyalok felvették az embereket: igy az ördögök is.
Mikor esett el a sátán nem tudjuk; az álbölcsészek (sophistac) azt a balgaságot beszélik, hogy negyven nap és éjen át estek eső módjára.
Az ördögök a mint a szerves valóságos testeket, s a lélekkel egyesült testeket magokra nem vehetik, ugy a nemekkel közösködni nem képesek, hanem bemennek az emberekbe, barmokba és kegyetlenkednek bennök. Hogy a szemfényvesztés, varázsolás, holtak szemléléséből való jövendölés, kézjóslat a sátán szerzéséből származott, azt valljuk.
Hieronym, Luther, Ézsa. 24. 28 és Ambrus, Kryzosztom, Anzelm, Eféz. 2. 24. Thess. 2. 5. jegyz. Hillár. Ambrus, Jeromos, Origenes, Ágoston, Kryzosztom, Cyrill. Mátéra.
A lidérczről.
A héberek némely ördöngösöket vagy magokat az ördögöket Lilitnek hivják. Az orvosok helyesen tanitják, hogy ez magömléssel valo fertőzés. De azonban az is igaz, hogy a Lilit az ur ostora, ki a bujaság bűnét a bujaság kivánatával bünteti.
De ha szinte a sátán ingerli is a gonoszokat a büntetésre, mégis azért magot önteni, összevegyiteni nem képes, mert nincsen szerves teste. Azt tartják, hogy az a magömlés a sátánnal való közösködés, holott az ellenkezik az ördög természetével. Böjtöléssel és imádkozással, azaz igaz bűnbánattal és megállitó gyógyszerekkel lehet meggyógyitni a magfolyást: jelesen az agnus castus megtört bogyói borban itatva, a rutának s vizitöknek leszivárogtatott nedve megállitják azt.
Az igézésről.
A kandi ujságvágyó és képzelgő lelkek gonosz babonája kényszerit, hogy e már valahára inkább eltemetendő mint előadandó dologról szóljunk.
Többször kerülnek a lelkipásztorok elé az erre vonatkozó kérdések: a kik feleletökkel gyakran nevetésre inditanak és bolondoskodásra adnak alkalmat. Az igézés betegség neme, midőn a ragálytól meglepett emberek elszáradnak, elhervadnak, tehetlenekké lesznek s a tárgyak megitélésében minden érzékeik csalódásba esnek. Plinius az igézésről és boszorkányokról babonásan irt. Mi azt tanitjuk, hogy az ördögnek gonoszságából s leseiből, az ur büntetéséből és engedelméből, a kegyesek, de kiváltkép a gonoszok, a harag eszközei által megragályoztatnak, megmérgeztetnek, zaklattatnak. Igy rontatnak meg a kisdedek az ördög és annak közegeinek gonoszsága által. Az ördög a gonoszokat megköti, ‘megbolonditja, varázslásai által különféle módon megnyomoritja, mivel hatalmas a hitetlenekben.
A kegyeseket tagjainak varázslása által igy meg nem ronthatja, meg nem igézheti, meg nem kötözheti s tehetlenekké nem teheti, hacsak az isten meg nem engedi, bele nem egyezik. Az atyák Eféz. 2.-re jegyz. Hogy a kisdedek a gonoszok vagy más emberek tekintete, dicsérete miatt megigéztessenek, elsenyvedjenek: az gonosz beszéd. Hasonlag lehetlen, hogy a kegyeseket mérések, minőség nélküli mennyiségek által meg lehessen varázsolni, mert a mennyiségeknek nincs semmi hatálya. E szót megigéz (fascino) az apostol hasonlatosság szerint használja e helyett: megejt, megcsal, elcsábit. Mintha mondaná: Valamint a sátán a gonoszokat szemfényvesztései által megcsalja, elcsábitja, hogy ne az igazságot, hanem a hazugságot higyjék: ugy megcsalt a sátán titeket is, hogy ne higyjetek már az igazságnak. A kisdedeket a dajkáknak, gonosztevő boszorkányoknak mérge, ártalmas illetése, kellemetlen büdös lehellete megragályozhatja, sőt a nagyobbakat is. De hogy a kisdedeket és másokat tekintettel, ránézéssel, érzéssel, dicsérettel meg lehet rontani, betegiteni, száraztani: az gonosz beszéd. Nem tagadjuk, hogy a mérges, fájós szemek könnyeket fakasztanak és megfertőztetik a gyenge, erőtelen szemeket, mint a tapasztalat is tanitja.
Állitjuk tehát, hogy az az igézés, a mely betegség, lehető; de a babonás és Plinius-féle igézés gonosz és költött s lehetetlen a megigazultakban. Mert meg vagyon irva, hogy azért jelent meg az istennek fia, hogy az ördögnek cselekedeteit elrontsa. 1 Ján. 3. 4.
A sorsvetésekről, jövendölésekről, jeljóslatokról.
Sorsot vetni névre, vagy valamely kétséges dolognak megválasztására mind a szellemi, mind a polgári gyakorlat szerint meg van engedve, de babona nélkül, a kinyomozandó igazságnak megismerésére. Mint az apostolok Mátyást sorssal választották; Józsué az igéret földét sorssal osztotta szét és Athán sors által tudta meg az átkokat. Józsué 9. 14. 18. Csel. 1. Erről a sorsról szól az irás a Péld. 16. Zsolt. 45. és gyakran más helyeken. Az a babonás sorsvetés, midőn a jövendők a szerencse vagy szerencsétlenség kipuhatolására természetellenesen ördögi varázslással vetnek sorsot: meg van tiltva, történjék bár az kockavetéssel, csontvetéssel vagy vizsgálással, könyvek és belek visszaforgatásával. Lásd Ágostont Janu.-hoz 119 lev. 2 köt. Végzés: 2.r. 26 kán. 9.2.3.4.5. Cyprián Demeter ellen. Ért. 1. Gergely pápa 17.1. Jeromos Jón.-ról, az atyák. Csel. 1. A madár jóslatok, mindennemü jövendölések, bűvölések, kézjóslások, holtak lelkeiről való beszédek, holtakról való jóslások, hullákról való jövendölések, madarak kiáltásából való jóslások, kockavetésből és a teremtmények babonás vizsgálásából való jövendölések meg vannak tiltva. Ágoston a Háromságról 3. könyv 7. fej., 2. könyv 19. 20. 22., a ker. tud. 1. könyv 2. Retract. 3. fej. 2. köt. 1. 15. Az aurelian., karthag. és aquit. zsin. végz. 26. fej. 9. 2. 3. 4. 5. 6. az agathai, toledói zsin. 4. igen sok nemű prófétálókat, a jeljósokat, sorsvetőket, máguszokat, mérnököket az irással együtt. 3 Móz. 19. 20. 5 Móz. 18. 24. 3 Kir. 20. 6. 16. 21. 4 Móz. 27. Ezsa. 2. 4. 7. Cypriánnal Tertul. Kryzosztommal kárhoztatják. Minthogy a csillagjósok jövendölése természetellenesen történik, mint a születésnap vizsgálása, napok közti babonás válogatás, hogy ezen a napon ezt vagy ezt ne csináld; a midőn azokat tulajdonitják gonoszul a néma csillagoknak, mint bálványoknak, melyek az istenéi: tudniillik a mi életünket, előmenetelünket, mozgásunkat, megtartásunkat, alkotásunkat. Ágoston a vakszerencse és történet, gonosz tanát az átok ugyanazon nevével kárhoztatja Rectract könyve és a keresztyén tudományról irott könyvben mindezeket egyszóval születésnapi jóslatoknak nevezvén.
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); 228-231.oldal; Debreceni Hitvallás, 196-197. oldal
