Purely Presbyterian

Egy barátom egy olyan evangéliumi traktátuskészítési feladatot tűzött ki számunkra, amelyet olyanok kezébe is szívesen adnánk, akik nem keresztyének. Előírta szabályként, hogy legfeljebb ezer szóból állhat, és a Szentíráson kívül egyéb idézeteket ne tartalmazzon. Továbbá olyan legyen, amit bárki nyugodtan lemásolhat, és ingyenesen terjeszthető nyomtatott kiadvánnyá is alakíthat. A fő célunk itt az, hogy az evangélium tömör és lényegre törő magyarázatában gyakoroljuk magunkat.

Vállalod te is a kihívást? Készíts te is egy evangéliumi traktátust, és elérési útját linkeld be a lent található megjegyzések közé!

Az én változatom a következőkben található. Nagy kihívás volt számomra ezt ennyire szűk keretek közé szorítani, mert rengeteg dolgot szerettem volna kifejteni, de egyszerűen képtelen voltam ennyire korlátot keretben megtenni. De még más szempontból is kihívást jelentett, például a személytelen evangelizálásnak ügye szempontjából, hiszen nem konkrét személlyel van dolgunk, akiről egy beszélgetés során megtudható hol is tart lelki téren, ezért egy evangéliumi traktátus megírásakor bizonyos szintű bibliai ismeretet mindig feltételeznünk kell. Elismerem, hogy az enyém ezer szónál terjedelmesebbre sikerült, és hogy van benne némi káté nyelvezet is, viszont kátékból nem idéztem szó szerinti. Számomra lelkileg nagyon építő volt a megírása, és remélem, hogy ti is építőnek találjátok majd, és talán egy általatok bármikor elvégezhető kellemes feladatnak is!

…..

Isten örökké létező, és minden dolognak egyedüli megteremtője (1Mózes 1:1). Ő teljesen páratlan és szent Isten. Ő tökéletes, igaz, igazságos és csodálatos. Az Istenben három személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek; és ez a három személy egy Isten, egylényegű, hatalomban és dicsőségben is egyenlőek.

Isten az embereket férfiaknak és nőknek teremtette a saját képmására, szentségben és minden bűntől mentesen, ugyanakkor vétkezésre való képességgel (1Mózes 1:26-28). Ádám és felesége, Éva volt az első emberpár, akit Isten megalkotott. Arra kötött szövetséget velük és minden utódaikkal, hogy Őt dicsőítsék, vele közösségben éljenek, valamint hogy a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyenek, mert máskülönben elpusztulnak (1Mózes 2:17). Ádám és Éva viszont nem engedelmeskedtek Istennek. A Sátán kísértésének engedve, az ellene való lázadásukban ők szakítottak a fáról (1Mózes 3:6-8). Ezzel ahelyett, hogy alárendelték volna magukat Istennek és csakis Őt szerették volna, megpróbáltak maguk is istenekké válni, így szövetségszegőkké és bűnösökké lettek előtte. “Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jakab 1:14-15).

A bűn az a bibliai kifejezés, amely az Isten igazságos és tökéletes erkölcsi normáihoz való nem igazodásra, valamint az Ő szent akarata ellen való cselekedetre utal. “Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (1János 3:4). Mivel Ádám és Éva amikor megszegték az Istennel kötött szövetséget és ellene fellázadtak, az egész emberiség ősszülei voltak, ezért minden utóduk is a bűn és nyomorúság állapotába került. “Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róma 5:12). Ugyanis abban a pillanatban, amikor Isten ellen vétkeztek, lelki, később pedig fizikai értelemben is meghaltak. “Mert a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23a). A halál pedig nem egy természetes vagy jó állapot, hanem a bűnnek és Istentől való elszakadásnak a következménye. Az igazi élet ugyanis az Istennel való közösségben van, de mivel Isten tökéletes és szent, nem vállalhat közösséget bűnnel (1Timóteus 6:16; 1János 1:5). Mivel Ő igazságos is, a bűnt büntetéssel kell sújtania. “Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. … És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre… [azaz a pokolra]” (Máté 25:41 és 46a).

Tökéletes igazságszolgáltatás ugyanis, hogy Isten a bűnösöket büntetésül örökké tartó kárhozatra küldi. Ugyanis a végtelenül szent Isten elleni legkisebb bűn is végtelen büntetést érdemel. A mi bűneink ráadásul nem is csekélyek. A tízparancsolat Isten erkölcsi normáinak összefoglalását tartalmazza, amelyeket mi szüntelenül újra és újra áthágunk (2Mózes 20:1-17). Tedd fel hát magadnak a kérdést: szeretted-e valaha is Istent olyannyira, amennyire Ő megérdemli, hogy szeressük? “Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” (5Mózes 6:5). Szerettél-e valaha másokat olyannyira, mint amennyire önmagadat is szereted? “Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.” (3Mózes 19:18). Ez a két parancsolat Isten erkölcsi törvényének összefoglalása (Máté 22:36-40), és ha őszinte akarsz lenni, be kell ismerd, hogy igencsak messze állsz mindezektől.

Az emberi teremtmények képtelenek arra, hogy saját magukat megmentsék a haláltól és az örök büntetéstől. “Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte” (Róma 3:20a). Még ha jócselekedeteink meg is haladnák gonosztetteinket, az még mindig elégtelennek bizonyulna Isten kegyelmének a kiérdemléséhez. Hiszen Isten szent, és ezért tökéletességet követel meg. Hogyan menekülhetnénk meg hát Isten jogos haragjától? Csakis egyedül Isten tud megmenteni bennünket.

Isten még mielőtt bármit is megteremtett volna, úgy rendelkezett, hogy egyes embereket üdvözíteni fog, és örök életet ajándékoz nekik (Efézus 1:4). Több ezer évvel az emberiség bűnbeesése után Isten örökkévaló Fia pedig emberré lett (Kolossé 2:9). Jézus Krisztus csodálatos módon fogantatott a Szentlélektől Szűz Mária méhében, és mivel Ádám bűnös természetét nem örökölte, teljesen bűntelenül születhetett világra (Lukács 1:27-42). “Isten megjelent testben” (1Timóteus 3:16). Jézus egy tökéletes, vétkektől mentes életet élt (1Péter 2:22). Mindig teljes szívéből, lelkéből és elméjéből szerette Istent. Mindig úgy szerette felebarátját is, mint önmagát. Soha nem tartott semmit többre Istennél, soha nem imádta Istent oly módon, ahogyan Isten megtiltotta hogy imádják; soha nem volt istenkáromló sem, soha nem sértette meg a szombatot, soha nem szégyenítette meg szüleit, soha nem gyűlölt igazságtalanul senkit, soha nem vágyakozott asszony után, soha nem lopott, nem hazudott, és soha semmi után nem sóvárgott.

Jézus sok csodát és bizonyságot tett, és az Isten is megerősítette, hogy ő az emberiség előre meghirdetett Megváltója (Máté 17:5; Márk 1:11; János 2:11; 1János 5:6-10). Jézust az evangélium hirdetése miatt gyűlölték, megkínozták és keresztre feszítették. A kereszten Isten haragja a bűnös emberek helyett a bűntelen Jézusra áradt ki. “Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” (2Korinthus 5:21). Jézus maradéktalanul kifizette a büntetést, elszenvedte a pokol kínját mindazokért, akiknek megmentéséért eljött. “Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.” (Róma 5:8-9). Jézus ezután meghalt, eltemettetett 3 napra, de mivel a halál nem tudta Őt fogva tartani, a halálból feltámadott (1 Korinthus 15:3-8).

Jézus ezt az üdvösséget ingyen kínálja fel mindazoknak akik megtérnek, azaz elfordulnak bűneiktől, és hozzá fordulnak megváltásért. “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (János 3:16-17). Ahhoz, hogy megmenekülj a kárhozattól, és elnyerd a vele való életet, egyedül Jézus Krisztusba kell vetned bizalmadat bűneid bocsánatáért. “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézus 2:8-9).

“Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?” (Ezékiel 33:11). Kiáltsatok Istenhez a Jézus Krisztusban való megváltásért! Ő az egyetlen út az üdvösséghez! “Jézus így szólt hozzá: “Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam..” (János 14:6). “Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (János 6:68-69).

Forrás

Gospel Tract Challenge:

https://purelypresbyterian.com/2016/06/13/gospel-tract-challenge/