Az Egyházak Világtanácsa És A Magyarországi Református Egyház

2021.12.29. Off By neilnejmed

The World Council of Churches and the Hungarian Reformed Church; KGITM School Paper című cikk a magyar presbiteriánus egyház honlapjáról.

A MEÖT az Egyházak Világtanácsának (EVT) magyarországi képviselete, melynek rendes tagjai a magyar református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdi és ortodox egyházak. A megfigyelő egyházak, tagszervezetek közötti számos tag között jelen van a katolikus egyház és az Alpha Magyarország is.

I. A téma tanulmányozásának szükségessége és fontossága

II. Mi az Egyházak Világtanácsa?

A. Háttere

B. Hitvallása és rövid történelmi áttekintés

C. Céljaik

1. Megvallott céljaik

2. Tényleges napirend

D. Felépítése

E. Tényleges működése

III. Az MRE és az EVV együttműködése

A. A kezdet

B. Az eredmény

C. A hitehagyás útja és a mai helyzet.

IV. Az ökumenizmusra adott válaszunk

I. A téma tanulmányozásának szükségessége és fontossága

A Biblia szerint az utolsó időkben ki fog fejlődni egy egyesült egyház, amely a keresztyénség álarca alatt Isten igaz egyháza ellen fordul és annak üldözőjévé válik (Jel 13:3). Isten népének tudatosítania kell magában ezt, mert az Antikrisztus lelke már most is azon munkálkodik, hogy sokakat megtévesszen és eltérítsen a biblikus engedelmességnek útjáról. Ez különösen is igaz volt az elmúlt száz évben, amikor hatalmas erőfeszítéseket fektettek abba, hogy az egyházakat egy hamis egységbe tömörítsék. Ez különösen is nyilvánvaló a modern ökumenikus mozgalomban, ahol az Egyházak Világtanácsa (WCC – World Council of Churches, továbbiakban: EVT) nevű szervezet a Római Egyházzal valamint a keleti ortodox egyházakkal egyaránt párbeszédet folytat. A Magyarországi Református Egyház is aktív tagja ennek a tanácsnak.

II. Mi az Egyházak Világtanácsa?

A. Háttere

Ahhoz, hogy megértsük ezt az újpogány mozgalmat, vissza kell mennünk a történelmi gyökereihez. A reneszánsz kor magáévá tette Aquinói Tamás tanítását az arisztotelészi partikularitás hangsúlyozásáról. Ez fokozatosan elvezetett ahhoz a humanista nézethez, hogy a partikuláris dolgok, beleértve az embert is, önállóak. A 16. századi reformáció egy időre visszavetette a humanizmus ezen áradatát, de szép lassan, ahogy a Biblia tekintélye elkezdett gyengülni, maga a protestantizmus is kezdett eltávolodni alapvető tanításaitól.

Az alapvető keresztyén tanításoktól való eltávolodás kezdetén a világ embere igen optimista volt arra nézve, hogy az értelem segítségével kísérelje meg megtalálni az élet értelmét. A felvilágosodás gondolkodói azonban hamarosan rájöttek, hogy az ember önmagából kiindulva nem tud egységes igazságrendszert felépíteni. Ez Frederick Coplestone-t arra a megállapításra késztette, hogy: “Hegel szerint a világegyetem a szüntelen kibontakozás folyamatában van, és így az emberi megértés is. A valóságról egyetlen tétel sem képes igazán visszaadni az igazságot. Sokkal inkább igaz, hogy egy adott tétel igazságának a szívében megtaláljuk annak ellentétét is. Ez viszont ahol felismerik, ott kibontakozik és szembe is kerül az eredeti tézissel. Mégis van tehát igazság mind a tézisben, mind az antitézisben, és amikor ezt felismerjük, egy szintézis keletkezik, így egy új tétel fogja leírni az újonnan felismert helyzet igazságát.”1

Ez volt a dialektikus gondolkodásnak kezdete, ami azt jelenti, hogy még akár egy igaz állítás ellentéte is lehet igaz. Kierkegaard még egy lépéssel továbbmegy, amikor azt mondja, hogy elménk használata csak pesszimizmushoz vezet, míg az értelmetlen gondolkodásmód a hithez és optimizmushoz. Ha megértjük az egzisztencializmus és racionalista liberalizmus szerepét a Biblia tévedhetetlenségére és a természetfölötti létezés tagadására nézve, akkor megérthetjük azt is, hogy sok modern vallásos ember miért mondott le a tanítás fontosságáról, és miért fogadta el azt a nézetet, hogy az igazság relatív. Az Egyházak Világtanácsa is ezen az alapon jött létre.

B. Hitvallása és rövid történeti áttekintése

Az EVT története általában az 1910-es edinburgh-i évekre vezethető vissza, amikor a különböző felekezetek küldöttei a világ evangelizálásának szükségességéről tanácskoztak. Ez a közös aggály vezetett a Hit és Rend (“Faith and Order”) mozgalom megalakulásához 1920-ban, és támogatást adott az Élet és munka (“Life and Work”) mozgalom létrehozásához is. 1948. augusztus 23-án Amszterdamban megalakult egy új ökumenikus szervezet: Az Egyházak Világtanácsa. “Ez lett a 20. században az ökumenikus élet változatos áramlatainak leglátványosabb nemzetközi kifejeződése. Ezen áramlatok közül kettő, az Élet és munka (L&W), valamint a Hit és Rend (F&O) szervezetei az első közgyűlésük alkalmával összeolvadtak.”2

Az EVT kijelentette, hogy alapját “azon egyházak közössége képezi, akik elfogadják a mi Urunkat, Jézus Krisztust Istennnek és Megváltónak”.3 Ezt a rövid hitvallást 1961-ben Újdelhiben kibővítették és újrafogalmazták a következőképpen: “Az EVT olyan egyházak közössége, akik az Úr Jézus Krisztust a Szentírás szerint Istennek és Megváltónak ismerik el, és arra is törekednek, hogy közösen teljesítsék közös hivatásukat az egy Isten, mint Atya, Fiú és Szentlélek Isten dicsőségére”4.

C. Céljaik

1. Megvallott céljaik

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az EVT célja nem más, mint a világ evangelizálására való törekvés, valamint a keresztyének közötti egység és együttműködés előmozdítása, ám mivel a dialektikus teológia a vallási közösségekben ma már olyan széles körben elfogadottá vált, fel kell tennünk a kérdést: Vajon a keresztyén terminológia használata ugyanazzal a tartalommal és jelentéssel bír, mint amivel a Biblia is rendelkezik? Miért olyan fontos ez a kérdés? A keresztyénség azon az alapvető meggyőződésen alapul, hogy a személyes, végtelen Isten az Ó- és Újszövetség iratain keresztül nyilatkoztatta ki önmagát és akaratát. Ha ezt az alapvető igazságot megtagadjuk, akkor az embernek egy olyan állandóan változó keresztyén vallása marad, ami bárki számára bármivé válhat, ez viszont már nem is feltétlenül jelent keresztyénséget.

Az EVT vezetői gyakran beszélnek arról, hogy a Biblia Isten Igéje, meg arról is, hogy a Bibliára kell támaszkodni, de vajon azt értik-e ez alatt, hogy a Biblia Isten írott kinyilatkoztatása, és hogy minden igéjében tévedhetetlen és csalatkozhatatlan? Nem, hiszen a Szentírásról alkotott nézetük azonos a liberális teológusok nézetével, miszerint: a Biblia nem Isten írott Igéje, így hibákat és ellentmondásokat is tartalmaz. 1971-ben az EVT Louvain-ben a következőt tett közzé: “A Biblia tekintélye nem egy sajátos, ahhoz köthető állandóan érvényes jellemzőa hagyomány szerint ugyanis a bibliai tekintély alapját annak ihletettségében vélték felfedezni… Ma viszont már az mondható el, hogy ez nem az az alapvetés, amiből a Biblia tekintélyét származtatni lehet.”5 Ha a Biblia ihletettségét és legfőbb tekintélyét megtagadjuk, akkor már nincs többé módunk arra, hogy bárki vallásos meggyőződését megerősítsük vagy elutasítsuk, mert hitünknek többé nem marad objektív alapja; az a nem-racionális dolgok közé fog tartozni. Az EVT-t ezért szinkretista mozgalomként jellemezhetjük, ami a gyakorlatban azt is jelenti, hogy pogány vallásokat is elismer, mint elfogadott Istenhez vezető ösvényeket, és Isten tiszteletére nézve azok követőit egyenrangú és igaz partnereknek tekinti.

2. Aktuális napirend

Nézzünk egy példát, amely megerősíti ezt az állítást. 1991-ben az EVT nagyszabású kongresszust szervezett az ausztráliai Canberrában, ahová muszlimokat, buddhistákat, hindukat és más nem keresztyéneket is meghívtak. A Reader’s Digest 1993. februári száma így írta le a kongresszust: “Mielőtt a nyitó istentisztelet elkezdődött volna az EVT legutóbbi, Canberrában tartott közgyűlésén, a résztvevőknek égő levelek füstjén keresztül kellett áthaladniuk. Ez egy pogány megtisztulási szertartás volt…. Másnap, miközben két festett, ágyékkötős indián ringatózott, Chung Hyun Kyung, egy dél-koreai teológus halott szellemeket idézett meg, és arra buzdította a több mint 4000 fős hallgatóságot is, hogy olvassák a Bibliát ‘madarak, vizek, az atmoszféra, vagy fák szemszögéből’, vagy próbáljanak úgy gondolkodni, mintha hegyek lennének'”6.

D. Felépítése

Sokak számára úgy tűnhet, hogy csak a világosságnak egy angyala képes olyan szép kifejezésekkel élni, mint például: elfogadni a pogányok “másságát”; minden vallás, ugyan különböző utakon, de ugyanarra a végső valóságra mutat; Isten elfogadja a jó embereket akkor is, ha még soha nem hallottak Krisztusról. Emiatt úgy is tűnhet, hogy az EVT-ben csupa szeretet, tolerancia és világosság lakozik. Mindezek mellett még több száz felekezet támogatása, tőkéje, és egy hatalmas, befolyásos irányító testület is rendelkezésükre áll. Viszont azt, hogy mi az igazság vagy a világosság, nekünk csakis a Biblia alapján kell meghatároznunk. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg Pál apostol szavait: “De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.” (Gal 1:8). A Biblia ugyanis elutasítja azt a szinkretista elképzelést, hogy minden vallás alapvetően egyforma, vagy ugyanoda vezet, és Isten előtt ugyanúgy elfogadott, mint a keresztyén vallás is. Mert nincs más út az Atyához, csak Jézus Krisztus által. “És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.“(ApCsel 4:12). Az EVT viszont keresztyén terminológiát és ökumenikus teológiáját használja annak érdekében, hogy elrejtse valódi céljait. Erre szükségük is van, különben elveszítenék emberek millióinak támogatását és a világ ügyeinek befolyásolására való képességüket is. Mint azt említettük is, az EVT kezdetben azon a felbuzduláson alakult, hogy elérjék emberek azon hatalmas tömegeit, akik soha nem hallottak az evangéliumról, viszont az idő elteltével a Nagy Parancsolatról megfeledkeztek.

E. Tényleges működése

Joseph A. Harriss “Az evangélium Marx szerint” című cikkében így leplezi le az EVT valódi célját. “Ami elsődlegessé vált, az a politika.”7 Mert nem a Biblia, hanem a politika alakítja az EVT célját és tevékenységét. Ezért támogatta az Egyházak Világtanácsa a forradalmi marxista mozgalmakat is Afrikában, amelyben sok feketét és fehéret egyaránt brutálisan meggyilkoltak. Az EVT támogatta a kommunista tevékenységeket is Európában. Ugyanakkor a marxista országok keresztyénellenes tevékenységét nem ítélte el. Hallgatott, amikor ezekben az országokban sok keresztyént a hitükért öltek meg. Gleb Jakunin atya, akit hitéért üldöztek, a következőket mondta: “Az EVT elmulasztotta megvédeni keresztyén testvéreinket Kelet-Európában vagy az Egyesült Államokban….. Ha az EVT felemelte volna a szavát, az üldözők visszafogták volna indulataikat.”8 Megállapítható tehát, hogy az EVT feladta a keresztyénség alapvető hitelveit: a bibliai tévedhetetlenséget (és így a Biblia végső tekintélyét), Krisztus engesztelő és helyettesítő áldozatvállalásának szükségességét és fontosságát, hogy egyebekről ne is beszéljünk. Ami nagy hitehagyás. Az EVT tanítása a Bibliáról és az ember üdvösségéről pedig ellentmond mindannak, amit Isten nyilatkoztatott ki nekünk a Szentírásban; következésképpen hamis evangéliumot tanít, amely minden hazugság atyjától származik. “Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” (Ézs 5:20).

III. A Magyarországi Református Egyház (MRE) és az EVT együttműködése

A. A kezdet

Ma 337 egyház – köztük a Magyarországi Református Egyház is – tagja az Egyházak Világtanácsának. 1945. december 25-én, kora reggel Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia jeles professzora elindult Svájcba. Ott felvette a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik barátai voltak, és akik – mint ő vallja – “az ökumenikus gondolkodás nagy apostolai” is.9 Ezek között volt William Temple, John R. Mott, Hellstern és sokan mások. Így kezdett épülni a híd az MRE és az éppen alakulóban lévő Egyházak Világtanácsa között. 1948-ban Pap László az MRE képviselőjeként Amszterdamban ott volt az EVT megalakulásakor is, és beválasztották az EVT Központi Bizottságának tagjai közé. Liberális, ökumenikus teológiája miatt a MRE számára ő volt a legmegfelelőbb ember a kiküldésre. Hogy csak egy példát említsek, a második világháború alatt napi áhítatokat vezetett protestánsok és katolikusok számára. Saját bevallása szerint ezeken az alkalmakon az Ave Maria sem hiányzott. Egyszer egy római katolikus férfi azért kereste fel, hogy meggyónjon és kérje bűneinek bocsánatát. “Ezt rendesen végrehajtottam” – számolt be Pap László.10

Miután 1948-ban a kommunisták átvették az irányítást Magyarországon, a MRE eszközzé vált a kezükben. Tóth Károly püspök a következőket mondta: “Nem félni kell a marxista valláskritikától, hanem bátran ki kell állni eléje. Az a hit, amely a marxistákkal való együttműködésből fakad, az az állhatatos kritikának a hite lesz…..”11 A MRE hűségesen szolgálta a totalitárius rendszert az ország határain kívül is.

B. Az eredmény

Az EVT a maga részéről üdvözölte az MRE-t, és anyagilag is támogatta, segítséget nyújtván, hogy kommunista eszmék melegágyává válhasson. Így az MRE az ateista szovjet birodalom eszközévé vált. Erdélyi magyar református küldöttek is részt vettek az EVT ülésein. Dr. Tőkés István, aki a kolozsvári Református Teológiai Fakultás Újszövetségi Tanszékének professzora volt, elmondta, hogy a 70-es és 80-as években az a hír járta, hogy a magyar református küldöttek egy része, akik az EVT üléseire jártak, valójában a román állambiztonság emberei. Ez akár igaz is lehet, hiszen köztudott volt, hogy a KGB ügynökei gyakran orosz ortodox küldöttként vettek részt az EVT közgyűlésein.12 Érdemes megemlíteni azt is, amit Dr. Szabó László egy cikkében arról értekezett, hogy az EVT és az MRE hogyan működtek együtt az antikapitalista propaganda népszerűsítésében. Először is megállapítja, hogy János Péter, az MRE püspöke és Nyikolaj metropolita, orosz ortodox elöljáró közötti párbeszéd segítette elő azt, hogy az orosz ortodox egyház is az EVT tagjává válhasson. Az MRE 1954-ben még díszdoktori címet is adományozott Nyikolaj metropolitának. Másodszor, az MRE támogatta az EVT minden olyan határozatát, amely a nyugati fegyverkezés, az atomfegyverek, a rasszizmus, a kizsákmányolás és a kapitalizmus ellen irányult. Dr. Szabó László így foglalta össze a MRE céljait: “Egyházunk küldöttsége… legfontosabb feladatának tekintette, hogy elősegítse a szocialista társadalmi rendszer világméretű elfogadásának előmozdítását….”13.

C. A hitehagyás útja és a mai helyzet

Sokan fogják állítani, hogy az MRE-nek nem volt más választása azokban a nehéz időkben. Az oroszok nagyon kemények voltak, és az egyháznak ezt túl kellett élnie. De mi történt 1989 után, amikor Magyarországon összeomlott a kommunista rendszer? A MRE elszakadt az EVT-től és annak liberális, szinkretista teológiájától? Éppen ellenkezőleg, még mindig az EVT tagja. Hangosabban hirdeti az ökumenizmust, mint valaha, és minden lehetséges eszközt felhasznál, beleértve a televíziót, rádiót, újságokat és könyveket, hogy terjessze hamis, humanista evangéliumát.

Magyarországon és sok más országban is minden évben ökumenikus imahetet szervez az EVT. Budapesten a 2000. évi imahetet ünnepi ökumenikus istentisztelet keretében nyitották meg a Szent István Bazilikában, ahol különböző felekezetek illusztris egyházi vezetői voltak jelen: Római katolikusok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok, metodisták, baptisták, szerb és román ortodoxok. A találkozó mottója az volt, hogy “Isten meglátogatta az ő népét”14.

Az általánosan elfogadott vélemény ezekről az ökumenikus istentiszteletekről és arról, amit a MRE-ben tanítanak róluk az, hogy ezek a találkozók nagy áldást jelentenek minden résztvevő számára. Ezek az alkalmak a nem keresztyén “másságok” elfogadására és szeretetére tanítanak; előmozdítják a magyarság egységét; tanúságot tesznek arról, hogy a magyar egy felvilágosult és civilizált nép; továbbá hangsúlyozzák azt a felfogást is, hogy a külföldi kisebbségi magyarság is csak így tud fennmaradni. Dr. Tőkés István így fogalmazott: “Református egyházunk ökumenikus életében ez bizonyult a legevangéliumibb gyökerű éves eseménynek… egy páratlan ajándéknak.”15.

Életbevágóan fontos feltennünk a következő kérdést akkor is, ha az emberek többsége egyetért az MRE ökumenikus istentiszteletről szóló tanításaival vagy gyakorlatával: Biblikus dolog-e Istent (a keresztyén lelkiség szívét és leglényegét) imádni olyan emberekkel együtt, akik nyíltan tagadják Jézus Krisztus evangéliumát? Biblikus-e Istent imádni azokkal együtt, akik tagadják a Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Solus Christus elveit? Biblikus dolog-e Istent imádni azokkal, akik az univerzalizmus üdvösségtanát, világi bölcsességet és relativista etikát tanítanak?

Hagyjuk, hogy a Biblia világosan beszéljen: “Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?” (2Kor 6:14,15) Hogyan lehetséges akkor hogy az MRE részt vesz ezeken az istenkáromló “istentiszteleteken”, ha a Biblia világosan tanítja, hogy lehetetlen, hogy az igazságnak közössége volna törvénytelenséggel? Csakis arra következtethetünk tehát, hogy az MRE a pogány sötétségnek csak egy másik formája.

IV. Az ökumenizmusra adott válaszunk

A mély lelki sötétség korában élünk, amikor folyamatos erőfeszítéseket tesznek arra, hogy az igazságot relatívnak és bizonytalannak ábrázolják. Nem szabad hagynunk, hogy a kor ökumenikus szellemisége befolyásoljon bennünket. Amikor Pál apostol elutasította a galatabeli hamis tanítók evangéliumát, azt is világossá tette, hogy az igazság abszolút, és hogy Isten csak egyetlen evangéliumot nyilatkoztatott ki Jézus Krisztus által, mint keresztyén hitünk alapját. Lehetetlen tehát, hogy mindenkinek igaza legyen, amikor vallási kérdésekről nyilatkozik. Ha az egyik állítás igaz, akkor annak ellenkezője nem lehet az. Ezért döntést kell hoznunk. Tagadhatjuk, hogy a Biblia Istennek tévedhetetlen és csalatkozhatatlan Igéje, és hogy végső tekintélye van hitünk és életünk kérdéseiben egyaránt. Azt is tagadhatjuk, hogy Jézus Krisztus az egyetlen megváltó és közbenjáró, és járhatunk a világi dicsőségek útjain. Ez helyesnek tűnhet, de végül pusztulásba és kárhozatba fog vezetni. Vagy pedig alázatosan elfogadjuk a Bibliát és annak tanításait, és bátran kiállunk, hogy hirdessük az egyetlen evangéliumot, amely dicsőséget hoz az Atya, Fiú és Szentlélek Isten számára. Azt az igazságot fogadjuk hát el, amit Isten nyilatkoztatott ki, és ne azt, amelyről bűnös emberek képzelődnek!

2000. március 24.

Jegyzetek

1. Francis A. Schaeffer, The Completed Works of Francis Schaeffer, vol. 1 (Wheaton, Illinois, 1996), p. 179.

2. http://www.wcc.wcc-coe.org/wcc/who, (9 February 2000), p. 1.

3. Ibid.

4. Ibid.

5. Robert S.Rapp, A Call for Reformation in Hungary and Romania (Budapest, 1993), p. 3.

6. Joseph A. Harriss, “The Gospel According to Marx,” Reader’s Digest, (February, 1993), p. 68.

7. Ibid. p. 69.

8. Ibid. p. 70.

9. László Pap, Ten Years and What Happened Thereafter, (Budapest, 1992), p. 11.

10. Ibid. p. 25.

11. László Szabó, “The Church in the International Life,” Studia et Acta Ecclesiastica, (Budapest, 1983), p. 550.

12. Harriss, “The Gospel According to Marx,” pp. 70-71.

13. Szabó, “The Church in the International Life,” p. 542.

14. “God Has Visited His People,” Reformátusok Lapja, (Budapest, Jan. 30, 2000), p.1.

15. István Tokés, The Life of the Hungarian Reformed Church in Romania 1944-1989 (Budapest, 1990) p. 225.

Bibliography

Ferguson, Sinclair B, ed. New Dictionary of Theology.

Leicester, England: Inter-Varsity Press, 1979.

Harriss, Joseph A. “The Gospel According to Marx.”

Reader’s Digest (Feb. 1993), 68-73.

Hoekstra, Harvey T. The World Council of Churches and the Demise of Evangelism. Wheaton, Illinois: Tyndale Publishing House, 1979.

Kik , J. Marcellus. Ecumenism and the Evangelical.

Philadelphia: P.& R. Publishing Company, 1957.

Pap, László. Ten Years and What Happened Thereafter

1945-1963. Budapest: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1992.

Rapp, Robert S. A Call for Reformation in Hungary and Romania. Budapest: The Károlyi Gáspár Institute of Theology and Missions, 1993.

Ravasz, László. Memories. Budapest: Református Egyházi

Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1992.

Reformátusok Lapja. “God Has Visited His People.” Budapest, (Jan. 30, 2000).

Schaeffer, Francis A. The Complete Works of Francis A.

Schaeffer, Vol.4 Book 5. Wheaton, Illinois: Crossway Books, 1996.

Szabó, László. “The Church in the International Life.”

Studia et Acta Ecclesiastica. Budapest: Református Egyházi Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1983.

Tőkés, István. The Life of the Hungarian Reformed Church in Romania 1945-1989. Budapest: Magyarságkutató Intézet, 1990.

Egyházak Világtanácsa

“Orthodox Participation in WCC: New Developments.” 19 May 1998, http://www.wcc-coe.org/wcc/news/press (16 December 1999).

World Council of Churches. “Recipe for Ecumenical Leaders.” 28 August 1998, http://www.wcc-coe.org/news/press (16 December 1998).

World Council of Churches. “Roman Catholic Observer Does Not Rule Out Future of WCC Membership for His Church.” 8 December 1998, http://www.wcc-coe.org/wcc/news/press (16 December 1999).

World Council of Churches. “WCC Welcomes Signing of JointDeclaration.” 29 October 1999, http://www.wcc-coe.org/wcc/news/press (16 December 1999).

World Council of Churches. “Who We Are?” 9 February 2000, http://www.wcc.wcc-coe.org/wcc/who (23 February 2000).

Forrás

https://www.reformatus.net/en/the-world-council-of-churches-and-the-hungarian-reformed-church