Válogatott kommentárok az öltözékről

Kálvin János

(Noyon, *1509. Július 10. – Genf, †1564. Május 27.),

Francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós, a kálvinizmus névadója

Kommentárok a Genezis különböző verseiről –

Szabó Miklós fordítása

1Móz3,21: És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének, stb. Mózes itt egyszerű stílusban azt jelenti ki, hogy az Úr felvállalta a ruhakészítés munkáját Ádám és a felesége számára. Valóban nem helyes úgy érteni a szavakat, mintha Isten szűcs, vagy szolga lett volna a ruhák varrásához. Az sem hihető, hogy a bőrök véletlenül kerültek hozzájuk. Mivel azonban az állatok korábban arra lettek szánva, hogy használják azokat, most az új szükségtől kényszerítve némelyeket leöltek, hogy beburkolják magukat a bőrükkel, miután isteni intést kaptak, hogy fogadják meg ezt a tanácsot. Ezért nevezi Mózes Istent a Szerzőjének. Az ok, amiért az Úr bőr öltözékekbe öltöztette őket nekem úgy tűnik, az volt, hogy az ebből az anyagból készült ruhák alantasabb kinézetűek, mint a gyolcsból, vagy gyapjúból készültek.¹ Isten tehát azt akarta, hogy ősszüleink ebben az öltözékben szemléljék a saját aljasságukat – pont ahogyan korábban meglátták azt a mezítelenségükben – és így legyenek emlékeztetve a bűnükre.² Közben nem tagadható, hogy példát akar nekünk mutatni, amivel a mértékletes és olcsó öltözködési módhoz szoktatna minket. S szeretném, ha azok a kényes személyek odafigyelnének erre, akik semmiféle öltözéket sem tartanak kellően vonzónak, hacsak nem kiemelkedően pompás. Nem azt jelenti ez, hogy minden öltözéket konkrétan el kell ítélni, mivel azonban a mértéktelen elegancia és ragyogás keresése közben nemcsak azt a Mestert vetik meg, Aki a ruházatot a gyalázat jelének szánta, de bizonyos értelemben háborút is vívnak a természet ellen.

1Móz 3,22: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy.…Az „Íme” kötőszó azt jelöli, hogy az ítélet a szóban forgó ügyben lett kimondva. S valóban szomorú és borzasztó látvány, hogy akiben nemrég még az istenképmás dicsősége ragyogott, az most bűzös bőrökbe öltözzön a saját gyalázatának leplezésére, s szebb látvány legyen egy döglött állat, mint egy élő ember! A mondat, amit rögtön ez után tesz hozzá: „jót és gonoszt tudván” írja le ennek a nagy nyomorúságnak az esetét, nevezetesen hogy Ádám, nem elégedvén meg a saját állapotával, magasabbra próbált emelkedni a törvényesnél. Mintha ezt mondta volna: „Nézd, hová taszított le téged a becsvágyad és a romlott vágyakozásod a tiltott tudásra!” S az Úr nem kegyeskedik még szóba állni sem vele, hanem megvetően elővonja azért, hogy még nagyobb gyalázattal illesse. Szükség volt tehát ezt az acélos gőgöt letörni, hogy végül magába szálljon, s egyre elégedetlenebb legyen önmagával.

1Móz 35,2: És tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. Ez biztatás a bűnbánat külsődleges gyakorlására. Jákob azt akarja, hogy a háza népe, akik korábban beszennyezték magukat, a megújított tisztaságukról az öltözékük megváltoztatásával tegyenek bizonyságot. Ugyanezzel a szándékkal és céllal parancsolta meg Mózes a népnek, miután elkészítették az aranyborjúkat, hogy vessék le az ékszereiket. Csak abban az esetben más volt a módszer, nevezetesen a nép azt ékszereiket letéve gyász- és közönséges ruházattal vallották meg a vétküket, de Jákob házában az öltözéket annak érdekében változtatták meg, hogy akik beszennyezték magukat, most új emberekként léphessenek elő. A cél azonban (mint említettem) ugyanaz volt: hogy ebből a külsődleges rítusból a bálványimádók megtudják, milyen szörnyűségesen nagy volt a gonoszságuk. Mert noha a megtérés belső erény, s a trónja a szívben van, ez a ceremónia semmiképpen sem volt felesleges, mert tudjuk, milyen kevéssé hajlamosak az emberek arra, hogy a bűneik miatt elégedetlenek legyenek önmagukkal, amíg nem döfi át őket megannyi ösztöke. S Isten dicsőségét is érinti mindez, hogy az emberek ne csak belül gondoljanak a vétkükre, de egyben nyíltan meg is vallják azt. Ez tehát a dolog summája: jóllehet Isten nem adott konkrét parancsot Jákob házának megtisztítására, mégis, mivel megparancsolta egy oltár felállítását, ezért Jákob, hogy tiszta engedelmességgel adózhasson Istennek, gondoskodott minden akadály eltávolításáról, s akkor tette ezt, amikor a szükség Isten segítségének a keresésére kényszerítette.

1Móz 41,40: Te légy az én házamon főgondviselő. Józsefet nemcsak Egyiptom főgondviselőjévé tették, de a királyság jelvényeivel is felékesítették, hogy mindenki tisztelje, s engedelmeskedjen a parancsainak. Pecsétgyűrűt húztak az ujjára, a rendeletek megerősítése végett. Finom gyolcs ruhába öltöztették, ami akkor luxusnak minősült, s nem közönséges áron lehetett hozzájutni. A legtiszteletreméltóbb szekérbe ültették.³ Megkérdezhető azonban, hogy törvényes volt-e a szent ember számára ekkora pompában megjelenni? Erre azt válaszolom, hogy bár ekkora ragyogás aligha lehet mentes a szégyentől, ezért a legjobb a takarékosság a külső díszek tekintetében. Mégsem szabad a világ királyainak és fejedelmeinek minden ragyogását elítélni, amennyiben egyrészt nem túl hevesen kívánják azt meg, másrészt nem kérkedő módon mutogatják azt. A mértékletességet valóban mindig művelni kell, de mivel nem állt József hatalmában kitüntetések módjának előírása, s a királyi tekintély nem adatott volna meg neki a beosztás megszokott pompája nélkül, ezért volt szabad neki többet is elfogadni, mint amennyi önmagában kívánatos volt. Ha megadatik a lehetőség Isten szolgáinak, akkor nincs biztonságosabb a számukra, mint lenyesegetni minden tőlük telhetőt a külső pompából. S ahol szükségessé is válik igazodniuk a közszokásokhoz, ott is óvakodniuk kell minden kérkedéstől és hiábavalóságtól.

1Móz 24,64: Rebeka is felemelé szemeit. Könnyen következtethetünk rá, hogy amikor Izsák meglátta a tevéket, a lépéseit feléjük irányította, mert szerette volna látni a menyasszonyát. Ez adott alkalmat Rebeka kérdezősködésére. Megkapván a választ, Rebeka azonnal, a férje iránti tiszteletből leszállt a tevéről, hogy üdvözölje őt. Az, amit egyesek feltételeznek, hogy a félelemtől sújtottan leesett, semmiképpen sem illik a történetbe. Túl hosszú utazáson volt túl megannyi segítőtárssal ahhoz, hogy ennyire megrettent volna egyetlen ember látványától. Ezek a magyarázók azért tévednek, mert nem veszik észre, hogy Mózes szavaiban utóbb az oka is szerepel ennek a cselekedetnek, amiért Rebeka, mikor meglátta Izsákot, leszállt a tevéről. Megkérdezte ugyanis a szolgától, hogy kicsoda ő, s megtudta, hogy a szolga urának, Ábrahámnak a fia. Nem jutott volna eszébe efféle kérdezősködés bárkiről, akivel véletlenül találkoztak, de miután megtudta, hogy Ábrahám háza már nincs messze, ezért feltételezi, hogy az ő házából való valaki. Mózes azt is elmondja, hogy elleplezte magát, ami a szégyenkezés és a szemérmesség jele volt. Ebből származik a „megházasodni” jelentésű latin szó is,⁴ mert akkor szokás volt a menyasszonyokat fátyolozottan vinni a jövendőbelijükhöz. Abban pedig nem kételkedem, hogy ugyanezt a rítust az ősatyák is betartották.⁵ Annál szégyenteljesebb és menthetetlenebb a mi korunk szabadossága, melyben a menyasszonyok ruházatát szándékosan minden szemérmesség felforgatására alakítják ki.

1Móz 29,22: És begyűjté Lábán. Mózes nem úgy érti, hogy a vacsorát az egész nép számára készítette, csak hogy sok vendéget hívott meg, amint az szokás is a csillogó lakodalmaknál. S nem kétséges, hogy nagy buzgósággal igyekezett ékessé tenni azt a lakodalmat, hogy Jákobot a szégyenérzettel kösse meg, s így ő ne merészelje lebecsülni azt a házasságot, amibe csalással vonták bele. Ebből megértjük, hogy abban az időben milyen vallási hagyományok kapcsolódtak a házaságyhoz. Az volt ugyanis Jákob becsapásának módja, hogy a menyasszonyokat a szeméremre tekintettel lefátyolozva vezették be a hálószobába, de most, hogy az ókori fegyelmet elvetették, az emberek majdhogynem elállatiasodtak.

1Móz 39,6: József pedig szép termetű és szép arczú vala. Abból, hogy a termete eleganciája volt a szent József nagy csapásának az oka, tanuljunk meg nem nagyon vágyakozni azokra a személyes bájakra, melyek megszerezhetik a világ jóindulatát, hanem inkább elégedjen meg mindenki a maga sorsával. Látjuk, mennyi veszélynek vannak kitéve a kiemelkedő szépségűek, mert az ilyenek nagyon nehezen tartóztatják meg magukat a buja vágyaiktól. S noha Józsefben úgy uralkodott a vallás, hogy tartózkodott minden tisztátalanságtól, az ördög mégis kiagyalta a megsemmisítésének módját másfelől pontosan úgy, ahogyan Isten ajándékait is a csapdáivá szokta változtatni, melyekkel rabul ejti a lelkünket. Ezért buzgón kell kérnünk Istentől, hogy a sok veszély közepette kormányozzon minket a Lelkével, s őrizze meg azokat az ajándékokat minden folttól mentesen, melyekkel Ő ékesített fel bennünket. Amikor azt olvassuk, hogy Pótifár felesége „Józsefre vetette a szemeit”, a Szentlélek ezzel a beszédformával int minden asszonyt arra, hogy ha van szemérmesség a szívükben, azt a viselkedés mértékletességével kell óvniuk. Mert azon az alapon viselnek fátylat is a fejükön, hogy megtartóztassák magukat minden bűnös csábítástól. Nem mintha rossz dolog lenne egy asszonynak egy férfira tekinteni, de Mózes itt a tisztátalan és léha rátekintést írja le. Korábban gyakran tekintett Józsefre bűn nélkül, de most először veti rá a szemeit és szemléli a szépségét bátrabban és vakmerőbben, mint az egy mértékletes asszonyhoz illik. Látjuk tehát, hogy a szemek a fáklyák, melyek lángra lobbantják a szívet a vágyakra. Ebből a példából megtanuljuk, hogy semmi sem könnyebb, mint megfertőzni az elméinket romlott vágyakkal, hacsak nagyon buzgón nem óvakodunk ettől. A Sátán ugyanis soha nem szűnik meg szorgalmasan azokat a dolgokat javasolni, melyek bűnre ösztönöznek minket. Az érzékszervek egyrészt gyorsan megragadják a kínálkozó alkalmakat a bűnre, másrészt buzgón és gyorsan továbbítják azokat az elméhez. Ezért igyekezzen mindenki szorgalmasan kormányozni a szemeit, ha nem akar megannyi ajtót nyitni a Sátánnak a szíve legbensőbb érzelmeihez. S különösen, miután a szemek a leggyengébbek, nem közönséges gondot kell fordítani a megzabolázásukra.

Forrás

Kálvin János kommentárja a Genezisről – Szabó Miklós fordítása