Válogatott kommentárok a szégyellősségről

Kálvin János

(Noyon, *1509. Július 10. – Genf, †1564. Május 27.),

Francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós, a kálvinizmus névadója

Kommentárok a Genezis különböző verseiről –

Szabó Miklós fordítása

1Móz 2,25: Valának pedig mindketten mezítelenek. Az, hogy az emberek mezítelenségét illetlennek és csúnyának kell tartani, miközben a barmokéban semmi gyalázatos sincsen, kevéssé látszik összeegyeztethetőnek az emberi természet méltóságával. Nem tudunk egy mezítelen embert szégyenérzet nélkül szemlélni, miközben egy szamár, egy kutya, vagy egy ökör látványa semmi efféle érzést nem kelt. Sőt, mindenki a saját mezítelensége miatt szégyenül meg, még ha ennek nincs is jelen más tanúja. Hol van hát az a méltóság, amiben kiemelkedőek vagyunk? A szégyenérzet okát, melyre most utalunk, Mózes a következő fejezetben fogja megmutatni. Most elegendőnek látja azt megemlíteni, hogy a romlatlan természetben nem volt semmi, ami ne lett volna tiszteletre méltó, amiből következik, hogy bármi, ami szégyenletes a számunkra, a saját hibánknak köszönhető, mert az ősszüleinkben semmi illetlen sem volt, amíg be nem szennyezte őket a bűn.

1Móz 19,4: Lefekvésök előtt. Itt egyetlen bűnnel Mózes Szodoma eleven képét tárja elénk. Ebből ugyanis nyilvánvalóvá válik, mennyire ördögi volt az egyetértésük minden gonoszságban, amikor olyan készségesen fogtak össze a legundorítóbb bűn elkövetésére. A vétkük és a fékezhetetlenségük nagysága kiderült abból a tényből, hogy csapatba gyülekezve, mint ellenségek támadtak Lót házára. Mennyire vak és zabolátlan a vágyuk, hiszen úgy törtetnek előre, mint a vadállatok! Mennyire hatalmas a hevességük és az erőszakosságuk, hisz gyalázatosan fenyegetik a szent embert és mindenféle szélsőségbe esnek! Ebből arra is következtetünk, hogy nemcsak egy bűn szennyezte be őket, hanem átadták magukat minden bűnös vakmerőségnek, és semmiféle szégyenérzet nem maradt meg bennük. S Ezékiel (mint már korábban elmondtuk) pontosan leírja, a gonoszság miféle kezdeteitől jutottak el eddig a szélsőséges gyalázatosságig (Ezék16:49). Amit Pál mond, az is erre vonatkozik? Isten az emberek istentelenségét büntette, amikor a vakság olyan állapotába taszította őket, ahol undorító vágyaknak adták át magukat és megbecstelenítették a saját testüket (Rm1:18). Amikor azonban a szégyenérzetükön felülkerekedtek és szabad folyást engedtek a vágyaknak, azt szükségszerűen az aljas és nyílt barbarizmus követte, és nagyon sokféle bűn keveredett össze, amit a legzűrzavarosabb káosz követett. De ha Istennek ez a súlyos bosszúja sújtott le a szodomaiakra, akiket elvakított a szenvedély, s átadták magukat mindenféle bűnnek, akkor természetesen velünk sem lehet gyengédebben bánni, akiknek a vétkei még megbocsáthatatlanabbak, hiszen Isten igazsága világosabban jelentetett ki nekünk.

1Móz 19,4: Honnan valók vagytok atyámfiai? …A modor említett ugyanazon tisztaságából következik, hogy Jákob azért merte annyira fesztelenül megcsókolni az unokatestvérét, mert sokkal nagyobb szabadságuk volt a szerény és mértékletes életmódjukban.¹ Manapság a tisztátalanság és a kormányozhatatlan vágyak az okai annak, amiért nemcsak a csókok gyanúsak, de még a tekintetektől is félnek, s nem ok nélkül, mivel a világ tele van mindenféle romlással, s akkora álnokság uralkodott el, hogy a kapcsolattartáshoz a férfiak és a nők között alig-alig társul a mértékletesség.² Ezért az ókori egyszerűséget nagyon meg kell gyászolnunk, hogy a gonosz romlottság, amibe a világ belezuhant, utálatossá legyen a számunkra, s a fertőzése ne legyen kihatással ránk és a családjainkra. Az események sorrendje azonban megfordul Mózes történetében, mert Jákob nem csókolta meg Ráhelt mindaddig, amíg nem tudta meg, hogy a rokona. Innen ered a sírása is, mert részben az örömtől, részben pedig atyja házának emlékezetétől és a természetes vonzódástól fakad könnyekre.

1Móz 24,22: Elévőn az ember egy aranyfüggőt…..Tudjuk, mennyire nem tetsző dolog Isten számára nemcsak a testet ékesítő pompa és becsvágy, de a mindenféle luxus is. Ahhoz, hogy megszabadítsa a szívet a belső kíváncsiságtól, elítéli azt a mértéktelen és felesleges csillogást, ami önmagában is sok csábítást tartalmaz a vétkezésre. Valóban, hol található meg a szív tiszta őszintesége a csillogó ékességek alatt? Természetesen valamennyien elismerik, hogy ez az erény ritka. Nem szabad azonban konkrétan megtiltanunk az ékesítés összes formáját. Mégis, mivel bármi lépi túl e dolgok mértékletes használatának korlátait, az bizonyos fokú hiábavalóság homályosítja el, konkrétabban, miután az asszonyok sóvárgása e dolgok iránt csillapíthatatlan, nemcsak a mértékletességet, de a tartózkodást is művelni kell, amennyire csak lehetséges. Aztán csendesen belopakodik a becsvágy is, így az illető valamelyest szélsőséges felékesítése hamarosan rendetlenségbe csap át. Rebeka fülbevalóit és karkötőit illetően nem kételkedem abban, hogy ezeket a gazdagok használták, s a kor becsületessége engedte ezek takarékos és mértéktartó használatát, de mégsem mentegetem a hibát. Ez a példa azonban nem segít nekünk és nem enyhíti a hibánkat, ha efféle eszközökkel felkorbácsoljuk, és folytonos izzásban tartjuk azokat a romlott vágyakat, melyeket még akkor is rendkívül nehéz féken tartani, ha minden ösztönzőt eltávolítunk. Azok az asszonyok, akik aranyban vágyakoznak csillogni, Rebekával, mint ürüggyel hozakodnak elő a romlásukra. De akkor miért nem igazodnak ahhoz az önmegtartóztató és falusias életmódhoz is, amire önmagát adta? De, amint az imént említettem, becsapják magukat azok, akik úgy képzelik, hogy a szentek példái megengedik a szembenállásukat Isten általános törvényeivel. Ha ennek bárki azt veti ellenébe, hogy az erényes és szemérmes leányok mértékletessége számára elriasztó egy korábban soha nem látott idegentől fülbevalókat és karkötőket kapni, nos, először is lehetséges, hogy Mózes kihagyott egy hosszabb, közöttük lefolyt beszélgetést, felbátoríthatta őt az elfogadásukra.

1Móz 24,64: Rebeka is felemelé szemeit. …Mózes azt is elmondja, hogy elleplezte magát, ami a szégyenkezés és a szemérmesség jele volt. Ebből származik a „megházasodni” jelentésű latin szó is,³ mert akkor szokás volt a menyasszonyokat fátyolozottan vinni a jövendőbelijükhöz. Abban pedig nem kételkedem, hogy ugyanezt a rítust az ősatyák is betartották.⁴ Annál szégyenteljesebb és menthetetlenebb a mi korunk szabadossága, melyben a menyasszonyok ruházatát szándékosan minden szemérmesség felforgatására alakítják ki.

1Móz 26,8: Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon. A kor szemérmessége további bizonyítékot is szolgáltat arra, hogy Abimélek Izsák enyelgését Rebekával a házasságuk bizonyítékának tekinti.⁵ Mózes ugyanis nem házastársi érintkezésről beszél, hanem néhány túlontúl szabados mozdulatról, ami vagy a kicsapongó bujaság, vagy a házastársi szeretet jele volt. Mostanra azonban a szabadosság úgy áttört minden határon, hogy a férjek kénytelenek csendben hallgatni a feleségeik szabados viselkedését az idegenekkel.

1Móz 29,22: És begyűjté Lábán. Mózes nem úgy érti, hogy a vacsorát az egész nép számára készítette, csak hogy sok vendéget hívott meg, amint az szokás is a csillogó lakodalmaknál. S nem kétséges, hogy nagy buzgósággal igyekezett ékessé tenni azt a lakodalmat, hogy Jákobot a szégyenérzettel kösse meg, s így ő ne merészelje lebecsülni azt a házasságot, amibe csalással vonták bele. Ebből megértjük, hogy abban az időben milyen vallási hagyományok kapcsolódtak a házaságyhoz. Az volt ugyanis Jákob becsapásának módja, hogy a menyasszonyokat a szeméremre tekintettel lefátyolozva vezették be a hálószobába, de most, hogy az ókori fegyelmet elvetették, az emberek majdhogynem elállatiasodtak.

1Móz 39,6: József pedig szép termetű és szép arczú vala. Abból, hogy a termete eleganciája volt a szent József nagy csapásának az oka, tanuljunk meg nem nagyon vágyakozni azokra a személyes bájakra, melyek megszerezhetik a világ jóindulatát, hanem inkább elégedjen meg mindenki a maga sorsával. Látjuk, mennyi veszélynek vannak kitéve a kiemelkedő szépségűek, mert az ilyenek nagyon nehezen tartóztatják meg magukat a buja vágyaiktól. S noha Józsefben úgy uralkodott a vallás, hogy tartózkodott minden tisztátalanságtól, az ördög mégis kiagyalta a megsemmisítésének módját másfelől pontosan úgy, ahogyan Isten ajándékait is a csapdáivá szokta változtatni, melyekkel rabul ejti a lelkünket. Ezért buzgón kell kérnünk Istentől, hogy a sok veszély közepette kormányozzon minket a Lelkével, s őrizze meg azokat az ajándékokat minden folttól mentesen, melyekkel Ő ékesített fel bennünket. Amikor azt olvassuk, hogy Pótifár felesége „Józsefre vetette a szemeit”, a Szentlélek ezzel a beszédformával int minden asszonyt arra, hogy ha van szemérmesség a szívükben, azt a viselkedés mértékletességével kell óvniuk. Mert azon az alapon viselnek fátylat is a fejükön, hogy megtartóztassák magukat minden bűnös csábítástól. Nem mintha rossz dolog lenne egy asszonynak egy férfira tekinteni, de Mózes itt a tisztátalan és léha rátekintést írja le. Korábban gyakran tekintett Józsefre bűn nélkül, de most először veti rá a szemeit és szemléli a szépségét bátrabban és vakmerőbben, mint az egy mértékletes asszonyhoz illik. Látjuk tehát, hogy a szemek a fáklyák, melyek lángra lobbantják a szívet a vágyakra. Ebből a példából megtanuljuk, hogy semmi sem könnyebb, mint megfertőzni az elméinket romlott vágyakkal, hacsak nagyon buzgón nem óvakodunk ettől. A Sátán ugyanis soha nem szűnik meg szorgalmasan azokat a dolgokat javasolni, melyek bűnre ösztönöznek minket. Az érzékszervek egyrészt gyorsan megragadják a kínálkozó alkalmakat a bűnre, másrészt buzgón és gyorsan továbbítják azokat az elméhez. Ezért igyekezzen mindenki szorgalmasan kormányozni a szemeit, ha nem akar megannyi ajtót nyitni a Sátánnak a szíve legbensőbb érzelmeihez. S különösen, miután a szemek a leggyengébbek, nem közönséges gondot kell fordítani a megzabolázásukra.

Forrás

Kálvin János kommentárja a Genezisről – Szabó Miklós fordítása